Tekintetem elsőként a furcsa kezelő felületeken akadt meg. Nagyon Hightech volt... Jó persze védelem az idegen behatolók ellen meg jó vizsgakérdés kabinismeretből de ha valaki már idejut, vagy baj van, csak hátráltatná... Mondjuk a kulzor kezelés az egész szimpatikus... Tekintetem két nekünk oldalvást ülő személyzeti tag között cikázott. A kezüket figyeltem. Lelki szemeim előtt felrajzolódott a kékes tábla, ahogy a kezük járt, és ami ennek hatására a monitoron történt, igyekeztem dekódolni. A lelki szemeim előtt lebegő klaviatúrára pedig folyamatosan ugráltak fel az infók, míg végül teljes képet nem kaptam, hogy mi is az elrendezése, melyik gomb és gombkombináció mit csinál. Az első hümmögés után néhány másodperccel ezt is meghümmögtem. Fejemben kirajzolódott egy vázlatos kapcsolási rajz, hogy melyik részleg mire jó. Arkwood bocsánatkérésére csak legyintettem és bólintottam enyhén tátott szájjal. Rá se néztem, figyelmemet jobban lefoglalta az itt uralkodó rendszer megértése. Fülemet hegyeztem, közben már azt is vizsgáltam, hogy honnét a legjobb az akusztika. A kapitányi székre néztem. Furcsa, tánc szerű lépésekkel, tengelyem körül emígy-amúgy megpördülve, fejemet is billegtetve előre majd hátra hajolva, egy guggolást is tettem az odavezető út koreográfiájába, végül a szék baloldalán egy lépéssel előtte megálltam vigyázz állásban, arccal a nagy kijelző felé. Tekintetem még körbe cikázott párszor és egy apró lépést még odébb léptem. Oda ahol Artemisia szokott ácsorogni. Lábujjhegyre álltam és némi fülelés után elvigyorodtam. Elégedetten bólintottam, hogy megtaláltam a terem akusztikai középpontját. Innen mindenkit jól lehetett hallani és nekem sem kellene kiabálnom, hogy jól halljanak.
-Megvan...
A vigyor lemászott arcomról ahogy magam mögé pillantottam a szék karfájára, rajta egy mattszínű gombbal, fakerettel ellátva. Rámutattam.
-Ez a kommunikátor? Me' ha igen ak'ó szupi.
Küldtem egy Like-ot. Aztán kissé tanácstalanul néztem rá. Most jutott el a tudatomig, hogy az imént kért együtt működésre. Lassan széttártam a kezem magam előtt, jelezve, hogy nincs benne semmi, fejemet is megingattam tanácstalanul.
-Miben tudnék segíteni? Én követném őket lehetőleg észrevétlenül. Illetve lakhely, szokások, ismerősök alapján felállítanék egy lehetséges sémát hová bújhatnak és ott csapnék le. Feltételezem a kapitány az egyik elkövető... Lakás, ismerős, régi törzshely, katona volt... fészer, egyértelmű álca... Sok ember... Ilyesmi...