Valamivel kevesebb, mint egy év telt el azóta, hogy Thanos a valóság és hatalom köveinek erejével, valamint chitauri és kree szövetségeseivel lerohanta Xandart és a Föld bolygót. Thanos végül visszavonult, köszönhetően hőseink összefogásnak. Manhattan pusztulása után az Egyesült Nemzetek Szövetsége a Manhattani egyezmény aláírására kötelezte a különleges erővel bíró hősöket, mutánsokat. Az egyezményt ellenzők és támogatók bécsi összecsapásából az egyezmény mellett állók jöttek ki győztesen. A Raft börtönbe szállított rabok Wanda és Thanos megállapodása miatt szabadulhattak ki, s azóta is a világunk különböző pontjain bujkálnak az ENSZ katonái elől. Manhattan nagyrésze ennyi idő alatt újjá épült, s korábbi lakói visszaköltöztek egykori lakásaikba. A lerombolt Stark Torony is immár régi fényében tündököl. A Manhattani Egyezmény életbe lépése után az ENSZ irodái lehetőséget adnak minden emberfelettinek, hogy csatlakozzanak az egyezményt aláírók közé az erre kijelölt helyeken. A hajtóvadászat azóta is folyik a szökevények és az egyezményt elutasítók után. Wanda, hogy társait védhesse a polgárháborúban, Thanossal tartott a titán birodalmába. A lány előtt új távlatok nyíltak meg, miután Thanos átadta tudását, így Wanda már teljes irányítást gyakorolhat a skarlát erő felett. Ehhez hozzájárul az is, hogy a valóság végtelen kövének erejéből Wanda is kapott annyit, hogy könnyűszerrel végrehajthassa Thanos bármely utasítását. A skarlát boszorkány emlékeit kitörölve az Őrült Titán újabb hűséges katonával gyarapodott, aki azóta az univerzum több pontján végrehajtott véres cselekedetei miatt Xandar ellenségének lett nyilvánítva. Thanos egy év alatt újabb szövetségeseket, fajokat állított ügye mellé, hiszen nem volt, aki ellent mondott volna a végtelen kövek hatalmának.
***
• Szituáció: Thanos egy újabb gyémánt begyűjtésén töri a fejét. A tér köve Asgard egy jól őrzött pontján található, ám ahhoz, hogy megkaparintsa, olyan szövetségest készül maga mellé állítani, aki örömmel okozná Asgard pusztulását. A Pokol úrnője, Hela elfogadhatja a felajánlást.
Hellbe csak azok kerülhetnek, akik halhatatlanságuk elveszítik haláluk bekövetkeztekor, így Thanosnak el kell érnie ezt az állapotot, hogy lejuthasson Hela birodalmába.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - A kezdés joga: Thanos-t illeti - Helyszín: Hell - A felvonás résztvevői: Thanos, Hela (NJK) ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: -
A poszt írója ∞Vendég
Elküldésének ideje ∞Kedd 02 Május 2017, 13:47
Ugrás egy másik oldalra ∞
Hell
2. felvonás
Őrült gondolatok tébolyult utakon keringnek a száján, a hangja határozottan elutasító, a recés ajkai szárazak, a szavai kissé összemosódva, rendezetlenül fúlnak a torkába. Elszánt, s izgatott, csak ha rád emelné a kéklő tekintetét, akár egyetlen pillanatra, talán meglátnál valami rémisztőt, valami igazán borzongatót; valami ősit és valami frisset. Le kúszik trónjáról. Lomha léptei felporozzák a szikla peremét. Félresöpör aurája minden faji vezetőt, akik köré gyűlnek, mint éhes legyek. A birodalma peremére áll. Ácsorgása baljóslatú. Árulkodik légzése: készül valamire. Kezét feltartva kesztyűtlen tenyerébe réved. Vizsgálja. Forgatja azt. A végtelen csillagtengerbe pillant. Bordó és kék harmónia. Vonzóvá teszik számára a véget. A pontot. Halhatatlanságát egy jobb életért! Öngyilkosságot igyekszik imitálni. El sem hinnéd, miért. Vagy hát… hahaha. Elhinnéd. Minden egyes szavát. Pofája derűs. Szemeiben felcsillan a borzadályos él és akkor belemártja tenyerét hasíthatatlan felszínébe. Addig vájja a húst, amíg rá nem markol gerincére. (Hihetetlen, de rendelkezik vele!) Morzsolgatja, apró darabokra kockázza vaskos ujjaival. Közben hang nélkül csuklik össze. Lejjebb, kisebbre görnyed. Védfalaként köré gyűlnek követői. Ha most érkezne bármilyen hős, túl sokat gyengíthetne rajta. Akkor is, ha ölni nem volna képes...
... átzuhan téren és időn. Elmosódik a lét. A nemlét beleszívja magába. Szervei mindenségében érzékelik a változást, tartása mégis feszessé simul. Talpaira érkezik a sötétlő zugba. Üvöltések, sikolyok lepik el. Élvezettel vicsorog. Örömét leli a helyben, de a lényére pakolt pecsét miatt máris láthatatlan karok ragadják meg. A felszínre kívánná a hely, vissza az életbe. Dühödten mocorog. - Hela! - harsogja a nevet rekedtes hangján lépve előre. Tisztában van vele mekkora birodalom az istennőé, de ugyanakkor az sem számítható mellékesnek, hogy a Titán látogatja őt. - Lépj elém. - a sercegően felfénylő légtér körülötte arról árulkodik, Hell nem fogadja be. Hiszen rajta a Halál csókja. Várható, hogy az Úrnő másképpen gondolja, de a Titán nem adja fel. Megfeszül. Ekkor már érzi testén az apróbb szúrásokat. Darabjaiban küldené a felszínre, hát kénytelen a láthatatlanba kiabálni. Láva arcok, elsuhanó lelkek közé ordítani óhaját. - Alkut ajánlok... - rázkódik a képe, meg kell erőltetnie magát, hogy ellenálljon Hell akaratának. Hela akaratának. A Titán bizakodó. Előre dönti állát, várakozik. Nem adja egy könnyen melák testét. Szemeivel keresi a nő alakját. Eljött az ideje egy újabb gyémánt beszerzésének és ugyan kivel arathatna biztos győzelmet, mint magával a Királynővel?
A lávafelhő első sugarai narancssárgás bíborrá festik az ég alját, a föld alját, azt hol léptei lenyomata parázslóan sisteregve sikoltanak fel minden alkalommal, mikor a sötétségbe öltözött Királynő felvonul területének zónáin. A fejüket álomra hajtani készülő, öröklétre kárhoztatott lelkei lágyan megcsillantják a reszkető kráterre hajazó oszlopsorokat. Ijesztő, vagy épp mókás vigyorai elveszítik fényüket, s az evilági vándordémonok visszatérnek a rejtélyekkel kecsegtető, csalóka túlvilágról, hogy otthonukban megpihenjenek az Istennő ölében, békésen, míg el nem jő a következő száműzetésük. Időnként, ha úgy adja kedve befogadja más dimenziókba üldözött lényeit. Engedi nekik, hogy visszatérjenek, bár erre nincs túl sok jelentkező a világban. Abban, amit Hela ismer...
Hell nem olyan fényes, mint Asgard. A nőnek nem adatott meg, hogy becsben tartsák, noha léte miatt kijárna neki is, épp úgy, mint bármelyik fenn lustálkodó éginek. Az ő birodalmát nem kíséri pompa, nincsenek dicső harangszók és még csak repülő szárnyasok sem. Nem imádkoznak őhozzá. Nem. Átkozzák, félik e helyet. A legdicsőbb hősök sem veszik nevükre, tudván Hela birodalma milyen horderővel bír. Hell egy méreggel feltöltött üreges, kesernyés ízzel felitatott, sötét folytonosság. Egy lélek sem tért haza a pokol feneketlen gyomrából, ha megérinti őt Hela hívószava. Otthonába a mozdulatlan kortalanság költözött, csupán a lelkek etetik. Feltöltik. Az igazi hajsza, amire az Istennő elfedett érzőpontjában vágyódik, odafenn várna rá. Ott, ahonnét Odin száműzte őt. Ott, ahol dicsőíteni, kiáltaniuk kellene nevét. Bizony, ott volna helye...
Az újonnan érkező lélek megkongatja figyelmét, lépte megakad. Ereszkedik tekintete, válla fölé simul. Érdektelenül fordítja fejét a háta mögött hagyott terület irányába. Ajkai elnyílnak. A lelassult Királynő megfeszülten fürkészi a bivalyerős lelket, az, ami megkarcolja bizonyosságát. Szemöldökei összefutnak, kecsesen válik kérdővé. Megérzi, hogy ki az, aki belopódzik birodalmába, majd lesüti szemeit. Somolyog csendesen. A feldobbanó vágyakozás arra készteti, dobja ki a Titánt. S mivel nem érkezik el Mephisto, nem ugrik elébe egyetlen teremtés sem, kivel megállapodhatna, hát száműzni kívánja Thanost. Elfordul, elveszíti figyelmét. Hagyja kábulatba esni testét, gondolatait kiterjeszti. Az univerzum számos pontjára siklik fókusza, amikor az érces hang végül megszólítja Őt, s olyan dolgot tesz vele a mély recés foszlány, amire már számtalan emberöltő óta vágyott megrepedt szíve. - Alkut? - ismétli bizonytalanul. A következő szempillantásban a láthatatlan, fojtogató erő elereszti a gigászi alakot. Szemben vele fénylő pontból, égetően forró repedés keletkezik a térben. Ebből lép Thanos elé Hela, pillantását sóvárgás jellemzi, mégis kimért. - Mondd, miféle alkuval bírsz Titán? - hangjában megcsillan kíváncsisága, tartása feszes, ahogy megállapodik előtte. Szemeit sötét folt lengi körbe, íriszei a bíbor felhő ellenére - ami Hell sajátossága - felragyognak. Mosolya gonosz, ahogy e percben talán semleges álláspontját tekintve, a nő maga is.
• Thanos felvázolhatja, hogy mit tartogat a tarsolyában. Hela eldöntheti, hogy elfogadja az alkut vagy elutasítja azt.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - Helyszín: Hell - A felvonás résztvevői: Thanos, Hela (NJK) ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: -
A poszt írója ∞Vendég
Elküldésének ideje ∞Hétf. 22 Május 2017, 19:53
Ugrás egy másik oldalra ∞
Hell
2. felvonás
Az idő releváns. Van, akinek csupán néhány év adatik, de azt messze tartalmasabban éli meg, mint az, aki eónokig képes nyújtani életfonalát. Van, aki birodalmakat áldozna fel, csupán még egy évért, de a halál megmásíthatatlanul magával ragadja. Halál Úrnő kegyetlen játéka, hogy már több, mint félmillió éve létezem. A kezem nyomán sikoltó üresség sem szórakoztat már úgy, mint egykoron. Hiába taposok a holtaknak tengerén, ha egy aprócska bolygó önkéntes védelmező hordája gúnyt űz belőlem. Olyan aprók, olyan szánalmasak, és mégis... képesek voltak meglepni. Addig nem végzem be, amíg a sárba nem tiprom a lelküket. A kövekkel nem lesz az a láncravert földi szolga, aki ismét rám emelhetné hitvány kezét. A szívük kutyák eledele lesz, s mindent kiirtok, ami valaha is kedves volt nekik. Elsőként azt áldozom fel, aki mindent feladott értük. A pusztulásukat Wanda fogja elindítani. A lány, aki életét adta értük, majd másodszorra is eldobta magától a boldog élet lehetőségét. Értük, kik most undorral emlegetik nevét. Mondd, megérte, Skarlát Boszorkány? Gyámoltalan barátaid reszketve szűkölnek majd, ha fényed bevilágítja sötét égboltjukat. Nem kell parancsolnom már, gyökerestül kigyomláltam barátaid az életedből. S most, a Skarlát Boszorkány ereje immár hatalmasabb, mint ahogyan azt emberi elme felfogni képes. Végre lehetőséget kapsz arra, hogy erőd sebesebben száguldjon, mint a hamvaiból föltámadt főnix.
Kezem könnyedén vájja húsomat, s vérem forrón sarjad testemből. Nem, ne reménykedjetek! Halál Úrnő gondoskodott róla, hogy ez másnak ne menjen ily könnyedén. Vázam hangosan törik meg vaskos kezem nyomása alatt, majd elernyedt testem dobbanással omlik birodalmam talajára. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. A bosszú, a magány egyszerre égeti lelkem, mely fájdalmához korántsem hasonlítható, mi végig kíséri a jelenetet. Van, amiért érdemes lenne meghalni. De ez nem az a pillanat. Tervem része, hogy Hellbe kerüljek. Úrnője féltve őrzi kapuit, és tudom, nem sokáig maradhatok. Sem a hely, sem az idő nem megfelelő a bájcseverészésre, így gyorsan a tárgyra térek, amint a női alak kirajzolódik az égető homályból. - Megadhatom Neked, amire vágysz... ha később Te is megadod, ami nekem kell. - félmosolyra húzott szám képtelen hazudni. Kell nekem a nő. Nem fogom nélküle elhagyni e helyet. - Asgard népe száműzött Téged. A föld alá taszítottak, mint egy férget, remélve, hogy többé nem hallanak felőled. Te mégis... képes voltál az alvilág élére kerülni, Hell Úrnője. - enyhén megdöntöm zömök testem, remélve, hogy szavaim pozitív benyomást keltenek a nőben. Tisztában vagyok erejével. Én csupán utat mutatok, de Helának kell úgy döntenie, hogy rálép, és kitör innen. Vagy választhat másik utat, és itt rohadhat meg az idők végtelen vasfogai által felemésztve. Hogy az utat megvilágítsam neki, kesztyűm kövei bíbor és skarlát színekben felizzanak előtte. - Torzszülött vagy. Akárcsak én. A hozzánk hasonlókat nem látják szívesen Asgardban. De most lehetőséget adok arra, hogy közösen elpusztítsuk azokat, kik istenként pöffeszkednek a világod felett. S ha már ők is Hell időtlen kínjaiban sikoltanak fel, csupán annyit fogok kérni, hogy a kék gyémánt az enyém legyen, mit Asgard előlem rejteget. - kesztyűmmel előre mutatván a kövek fényei hirtelen terjedni kezdenek, és kaput formálva robbannak ki a falra vetülve. Átjárót nyitni csekélység Yggdrasil rothadó kérgén. De ami ezután jön, talán jobban fog tetszeni a nőnek... - Ha velem tartasz, Asgard földjére lépve Odin átka többé nem lesz képes visszafojtani hatalmad. Megadhatom Neked, amire én is vágyom. A bosszút.
A hozzászólást Thanos összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 10 Jún. 2017, 17:45-kor.
∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia
A poszt írója ∞Kalandmester
Elküldésének ideje ∞Hétf. 22 Május 2017, 22:04
Ugrás egy másik oldalra ∞
•• Hell ••
Live like legends.
• Thanos felvázolta, hogy mit tartogat a tarsolyában. Hela eldöntheti, hogy elfogadja az alkut vagy elutasítja azt. A nő döntésének fejében kiléphetnek az átjárón, vagy búcsút mondhatnak egymásnak.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - Helyszín: Hell - A felvonás résztvevői: Thanos, Hela (NJK) ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: -
∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~
A poszt írója ∞Hela
Elküldésének ideje ∞Vas. 28 Május 2017, 13:56
Ugrás egy másik oldalra ∞
Hell
Hullámzik az aranyló félhomály körülötte, amint szembenéznek egymással. A nő kemény arcvonalai megfeszülnek, állát felszegve pillant a lila Titán szemeibe, utat vájva bennük a kérges felszín alá, le egészen az igazáig. Szája sarka rándul, elfojt egy kíváncsi mosolyt, majd enyhén oldalra billenő arccal fürkészi Thanost. - Mi lenne az? - szemei résnyire szűkülnek, ettől a sötét foltok íriszei körül még nagyobbaknak hatnak. Ajkai szélesebben foglalják el arcának területét, felragyognak kékes szürkében pompázó szemei, ahogy válaszokért kutat a lila folton. Közelebb húzódik, egyetlen finom lépéssel. Hallva a feleletét, vázát kihúzva, kissé hátra húzódva fürkészi Thanost. Elmosolyodik a bók hallatán, pironkodva lesütve szemeit. Kár, hogy sápadtsága végett nem látható reakciója. - Másom nincs is. - súgja finoman, hangja mégis, mintha sercegne. Eltekint a távolba, Hell legsötétebb zónáit fürkészik szemei, belezuhan a forróságba. A következő percben már felfelé ível szemöldöke, ahogy meglátja a kesztyűt, mely a Titán kézfejét fedi. Ajkai elnyílnak, mosolya somolygássá feszül. Enyhén előre billen váza, közelebb húzódok, nyújtózik, hogy a bíbor fényekben ragyoghasson körvonala. Tekintete a kövekről a Titán barázdás képére siklik, kérdőn néz fel rá. Hallgatja, lubickol a mély bariton hang átható gyűlöletében. Felszívja, mélyre. Lehunyva szemeit felkacag, halkan téve azt. Fejét enyhén megrázza, szemei csillognak, mikor felnyitva azokat szembe néz megmentőjével. A rögtönzött átjáróra fejét annak irányába kapja, szemei mégis a lilán maradnak, meghallja szíve vágyát, gyöngéden belenyög kettesük között a távolságba. Finoman mosolyog. Léptei alatt ropog Hell, ahogy az uralkodónő izgatottá válik, a birodalmában csak növekedik a hő. Mellkasában dübörög ketyegőnek csúfolható izma. Valóságos extázisba kerül. - Mindez a Tesseractért cserébe... - válla fölé ejti pillantását, még sem tekint vissza a háta mögött álló Titánra, ellenben egyetlen mozdulat karjával és a lényt fogva tartó láthatatlan karok elillannak, Thanost befogadja Hell. - Tiéd az erőm, a bosszúm, a hatalmam. Rendelkezz velem. És megszerzem neked a gyémántodat. - mosolya egészen füléig húzódik, megjátszott szégyellős pillantással nézi meg magának a fénylő kiutat, ahogy lépteivel egészen az átjáró elébe megy. Felemeli jobbját, kinyújtva annyira, hogy a mutatóujjának hegyével köröket rajzoljon a hullámzó térbe. - Mire várunk még? - hátra fordul törzsét megtekerve, majd kuncogással figyeli Thanost, hogy az betartva szavát, felruházza őt a hatalommal, letépje láncait és a felszínre lépve feltölthesse tüdejét... sikolyokkal.
• Hela elfogadta Thanos ajánlatát, így közösen a felszínre lépve megindulhatnak tervük megvalósítása felé.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - Helyszín: Hell - A felvonás résztvevői: Thanos, Hela (NJK) ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: -
A poszt írója ∞Vendég
Elküldésének ideje ∞Szomb. 10 Jún. 2017, 18:59
Ugrás egy másik oldalra ∞
Hell
2. felvonás
Ahogyan a vörös félhomályból elém lép, aurájának féktelen hatalma szinte már simogatja megfáradt szívemet. Ereje idelent nagyobb, mint amit elképzelni mertem. Ha felvértezem a kövek erejével, Asgard hitvány istenkéi zokogva könyörögnek majd szánalmas életükért. Hell démonai fogják a mélybe rántani őket, tűéles fogaikkal marcangolják majd húsukat, mindaddig, míg alatta fel nem sejlik a megrontott lélek. Asgard hamarosan Hellbe olvad, és ez ellen nem tehetnek semmit, ha a nővel megállapodást kötök. Az istenek most gyengébbek, mint korábban valaha. Az időzítés tökéletes ahhoz, hogy a Valhallába vezető végtelen folyó vizét a vérükkel fessük vörössé. Amikor ajánlatommal felkeltem a nő érdeklődését, már tudom, hogy mellém áll. Születése óta áhítozik az istenek halálára, kik gyermekként letaszították ide. Csak azért, mert szívüket a félelem táplálta, s lám, most Hela az ő félelmükből táplálkozik. Amit elért, egyszerűen csodálatra méltó. Ha minden katonám csak fele ennyire lenne elszánt, mint a nő, Midgard már nem létezne. S most, hogy mellém szegődik, Asgard után Midgard pusztulása is garantált. Elégedetten bólintok felé, mikor feltétlen hűségéről biztosít. - A szavamat adom Neked, Hell úrnője, hogy birodalmad hamarosan megtelik elkárhozott lelkekkel. - az átjáróhoz lépek, melyet a kövek nyitottak meg előttünk, s még mielőtt átlépnénk rajta, teljesítem megállapodásunk első pontját. Ha valaki, akkor Hela képes lesz befogadni a végtelen gyémántok erejét. A tér megfeszül, ahogy a gyémántok ereje felragyogva színükkel befestik a szürkés-vöröses teret. A féktelen, tomboló hatalom szinte éhezik arra, hogy betöltse a nő testét. Elé lépve mélyen a szemébe nézek, majd kesztyűs kezemmel végig simítok arcának peremén. A kövek szapora pulzálása jelzi, hogy a nő teste készen áll a féktelen erő befogadására. - Ez az, ami még hátra van... - vakító fénnyel sejlik fel a nő aurája, ahogyan sejtjeit megtelíti az az erő, amit halandó elképzelni sem képes. - A bosszúd készen áll arra, hogy beteljesítsd. - mosolyom elárulja, hogy mennyire elégedett vagyok a végeredménnyel. Az újjászületett nő immár tomboló orkánként fog végig söpörni az istenek otthonán, és nekem csupán annyi dolgom lesz, hogy a páholyból nézem végig a pusztulásukat. - A démonaid se felejtsük itthon, végül is enniük nekik is kell... Csak utánad, Pokol Úrnője. - kezemet az átjáró irányába emelem, majd ahogyan belépünk, a tér és idő elmosódva enged át Asgard világába. Lelkem robbanásszerűen egyesül testemmel, sejtről sejtre materializálódik a pokolból kilépve. Szemeim rézsútnyira nyílva engedik be a fényt, mely odaát fogad, a szivárványhíd város felőli oldalán. A Kilenc Birodalom legnemesebbik, legfényűzőbb birodalma hirtelen oly kicsinynek tűnik, amint kirajzolódik a túloldal fényében ázva. Mikor észrevesznek minket, asgardi nők sikolyai törik meg a fülsüketítően békés csendet. - Azt hiszem, ez Neked szól! - végtére... érthető a félelmük, hiszen maga az ördög lépett ki a pokolból, és hamarosan felemészti a lelküket. A szinte tökéletlen, sikolyok által keltett diszharmónia a legcsodásabb dallam, mit valaha hallottam. Megunhatatlan!
Nincs benne kétségbeesés, nincsenek rezignáló részei, amik arra ösztönöznék, hogy rettegve mondja ki a halállal is megbirkózó lila teremtmény nevét. Kihúzza magát. Királynőhöz méltóan néz szembe Thanossal, meghagyva az esélyt számára, hogy elszavalhassa, miért érkezett a forró, pusztító katlan mélyére. Az ajánlat, amivel az Úrnő elé érkezik, igen csak megfogja és lebilincseli. Már önmagában a gondolata annak, hogy a felszínre húzódjon sötét sziluettjével csábítja, hát még az, hogy ereje megnövekedhet. - Halhatatlan lelkekre szomjazom... - lesüti pilláit, lassú mozdulatba bújva fordul félkörbe tengelye körül, ujjának hegyével végig simítva a felfelé húzódó kérgek egyikén - Mit ér a szavad, azzal még nem vagyok tisztában, de bizalmam Neked adom. - bólint mélyen, ezzel a nonverbális mutatvánnyal is alátámasztva szavait, miközben hagyja arcára osonni leghűvösebb csillogását szemeinek. A Királynő tekintetével követi a nagydarab alakot, ahogy az átjáróhoz lép. Hela követi, pontosan mellette áll meg, szemeit a kesztyűbe bújt kézre tapasztja. Elmosolyodik, fején finoman megbillenti, ahogy körülöttük felragyognak a hatalom köveinek színei. Íriszei sötétjeiben megcsillan a különböző színek játéka, majd amint arcperemét simítja a Titán a hűvös karjával, lehunyva szemeit, fejet hajt hatalmuk előtt. A nő aurájába hirtelen hatolnak be a fények, hogy megtöltsék, hogy feltöltsék azt, amit ő jelent. Amit a kövekkel együtt jelenthet. Állát szegve mosolyog, élvezettel lubickol a gyémántok erejében, amint azok szövetei alá jutva felkorbácsolják megpihent lelkét. Szunnyadó ereje újult erőre kap, szinte szárnyal. A nő élénk mosollyal pillant fel a Titánta. - Készen állok... - bólint finoman, miközben megemeli a sötét foszlányokkal díszített karjait, hogy megcsodálhassa azokat. Tenyereit, kézfejeit, végül a lila óriás szemeibe nézve állát szegi. Szemei résnyire szűkülnek, mikor a démonairól beszél a Titán. Gyanakvóan pillant el válla fölött, majd mosolya fakul. Az udvariasságra int, majd előre lép és karját feltartva maga után hívja teremtményeit. Egész Hell berezonál az üvöltésektől, a mélyről jövő sikolyoktól, ordításaikból. Léptek, árnyak suhogása hallatszik fel a nő háta mögött, ezzel jelezvén a lila óriásnak, a démonaik készen állnak. Átlépi az átjárót, hagyja beszippantani a testét és megrökönyödött, elakadó légzéssel és szavakkal nézi, csodálja, hogy miképpen rajzolódik ki előtte Asgard pompája. Nevethetnékje támad, ám nem teszi. Elmosódik arcán ajkainak görbéje, komollyá válik, ahogy felidézi a fájdalmat, mit jelentet neki egykor eme csodás, ragyogással teli otthon. És mennyire nem fontos már. Hamar feltűnővé válnak, ami tulajdonképpen nem meglepő. A lila Titán már önmagában félelmetes és híres mind a Kilenc Birodalomban, hát még a sötét aurával feldíszített Úrnő. - Szóljon hát hangosabban... - apró mosoly futkos arcára, mielőtt az oldalán ácsorgóra pillantana. Előbbre lép, kihúzott vázzal, büszke tartással, éles-gyilkos pillantással nézve a világot, ami kitaszította. - Asgard... - fordítja fejét válla fölé, egyértelműen a Titánhoz szólva, még sem néz rá - ... halott. - a következő pillanatban jobb karjába fürgén hullámzó fekete anyagból tűnik elő kardja, az éjkard. A kard, amihez több fog kelleni, mint halhatatlanság...
Eközben bal karja felfelé ívelve suhan, határozott mozdulattal rajzolva a levegőbe, így Midgard, Alfhem, és minden világokban feltörő ordítások jelzik, hogy nincs többé határvonal pokol és élőfelszín között. A démonai megérkeztek!
• 