Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
409
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 1. felvonás - Hell Szer. 14 Márc. 2018, 22:04

•• Hell ••

I don't need you anymore!




Lévén, mint Halál egy igaz létezik - s vén, akár az Univerzum, melyet jól ismerünk mindannyian, meglehetősen felkeltheti figyelmét, ha valaki kelekótyán, zavarodottan, esetleg szétszórtan bánik a ráruházott hatalommal. Hosszú hónapok óta Hela nem végzi jól a dolgát, s kénye-kedvére menteget a biztos halál torkából embereket és isteneket (lásd: 3. nagy kaland). Ez nem olyasmi, amit a szunnyadó Halál képes hosszú időn keresztül figyelmen kívül hagyni. Ez lehet hát az oka annak, hogy az Univerzumot tartó karok megmozdulnak, s a nő palástját meglendítve sötétbe borítja a teljes étert, minden világával, minden dimenziójával együtt. Szemeit felnyitja, majd alakját emberi méretbe öltve lépcsőt formál Hellbe, hogy meglátogassa azt, aki felkeltette nyugalmából.

» Szituáció: Lady Death ellátogat Hellbe, miután sötétbe borította a világmindenséget. Hela (a felhasználó beleegyezésével) elszenvedi mindannak körülményeit, melyet a Titán ellen fordulásakor elkövetett. Lady Death kedve szerint rendelkezhet Hela felett.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Hela, Fandral,Lady Death [NJK]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Tartózkodási hely :
mindenhol



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Csüt. 15 Márc. 2018, 19:19

Lady Death

Hell

Szemei lassan nyílnak fel, ahogy fodrozódik körülötte az éter. Füstös felhők oszlanak szerte széjjel, hogy teret adjanak az univerzumban ébredező entitásnak. Tekintete céltalanul mereng a csillagok végtelen függönyébe ragadt bolygók és hozzájuk tartozó világaik között. A Kilenc Világ elférne a mellkasán, olyan apróak. Máskor nem avatkozna bele abba, hogy mi történik a játszóterének vallott színtéren, mostanra azonban súlyosan megborult az egyensúly. Ő pedig rendet kell, hogy teremtsen. Ajkai puhán elnyílnak, vázát megfeszítve kiegyenesíti sziluettjét. Jobbjának csontjai ropognak, miközben a lila legsötétebb árnyalatainak egyikébe mártott leplével lefedi az ismert világok mindegyikét. Az apró bolygó lakók láthatják, ahogy szabályos szögben húzódik föléjük a sötétség.

Lady Death vontatottan szemeit Hell kapujára szegezi. Szájának sarka nem rándul, egyetlen arcizma sem rezzen. Mintha csak zuhanást imitálna lép át a forróságba, ahová lépcsősort formáló kráterek sorakoznak fel. Alakja apróra zsugorodik, ember méretű formába költözik, majd az őt észlelő démonrajok mindegyikét térdre kényszeríti, noha nem mintha bármelyik komolyabban árthatna magának a Halálnak...
Szótlanul lépdel lefelé. Mezítelen, csontos talpai kopognak a fokokon. Elszántan halad előre, s ha Hell kijelölt uralkodója magyarázatot is követelne, nem felelne a Halál. Léptei akkor sem hagynak alább, amikor már a láva nyelvei mardossák lábfejeit. Épp és sértetlen marad. Hela alakját keresik szemei, s ha a szőke bajvívó a közelben is tartózkodna, minden bizonnyal nem törődne vele a Halál. Fandral jelenléte meggyőzéséül szolgál hitében, miszerint Hela nem való többé Hellbe.

Lady Death nem lassít, nem áll meg, csak ha már karnyújtásnyira áll Hell úgynevezett Királynőjétől. Akkor sem várja meg a nő reakcióját, sem, hogy bárhogyan megszólítsa - lévén itt tartózkodása az ő akarata nélkül történik, Hela sejtheti, hogy nem egy hétköznapi jelenség ácsorog előtte -. A Halál nem habozik, kinyújtja bal karját és Hela torka köré fonja ujjait.
- Felborítottad az egyensúlyt. Kényed kedvére játszottál a halottakkal és a halállal. Elhitetted a végről, hogy véget nem érő. - Lady Death szorítása fojtogató, s közben, akár egy szivacs szívja magába Helából az erőt. Bárhogy is kelne védelmére Hell népe, nyilvánvalóan nem teszik. A Halál sötét aurája vészjóslóan körbeöleli a két nőt, miközben Hela lába már nem éri a kénes réteget. A Lady kinyújtott karja körül tekeredik a zöld erő, akár kígyók sokasága. Hela teljes ereje,  halhatatlansága, s minden ráruházott hatalma Lady Deathbe szívódik fel, s a nő, mindössze egy test csupán.
- Végeztél. - hangja érzelemmentes, hangszíne leginkább érdes. A következő pillanatban Hela mellkasába vág jobb tenyerével, mire a nő messzire repül. Olyan messzire, hogy csak a Föld bolygón (következő otthonán) csapódik be, immáron halandóként.
Fandral legyen bárhol, tegyen éppen bármit, hasonló sodrással Hela mellé érkezik lekövetve az újabb csuklómozdulatot a levegőben.

Amint Hell kitisztul az őt szennyező nő aurájától a Halál a lépcső felé veszi az irányt. Csendes, visszafogott tempóban indul meg a fokok felé. A felháborodott, felvert Hell lakóival azonban nem foglalkozik tovább. Komótosan halad vissza az éterbe, oda, ahová való, hogy szemét a Világok egyensúlyán tarthassa tovább (egy ideig szemlélőként), ám mielőtt még kényelembe helyezné magát, eredeti méretére váltva elnyúl baljával Hellért, jobbjával Asgardért.
Tenyereibe fogja a két Világot, majd egyszerre, egy időben kezdi morzsolgatni őket. Tekintete a világok között suhan keresztül, még ujjai foglalkoznak a roncsolódó Világokkal.

Asgard elpusztult, maradjon hát halott...
Hell szégyenfoltja lett a Világainak, legyen hát halott...








 - uprising -  |  hmm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
56
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Csüt. 15 Márc. 2018, 21:17



Hell

i'm only a human now...
Hell a megszokott medrében halad, ahogy eddig is. Lelkek jönnek-mennek. A Királynő játszadozik velük, amikor kedve tartja, de közben lefoglalja, hogy a szövetei alá fészkeli magát az a bizonyos gondolat. Egy ideje fontolgatja már, hogy szabadon ereszti vívóját, mert bizonyos értelemben nem Ő az, akit kínoznak, hanem maga Hela. És ez a felismerés olyasmit kelt életre benne, amivel nehezen képes nap, mint nap szembenézni. Szüksége van az aranyra! Szüksége van rá, hogy a férfi megérintse. Arra, hogy olyan érintéssel, s olyan szavakkal illesse, amikkel korábban még sosem találkozott. Hiszen az ő márvány dobozában is csak egy szív dobog... De mégis mióta van neki bárkire is szüksége?

A gondolatai hullámai csapdosnak feje fölött, ahogy úton van afelé a bizonyos cella felé. Léptei határozottak. Nem akar mondani semmit, nem akarja folytatni a belső vívódását. Szeretné, ha egyszer és utoljára robbanhatnának csillagaik egy egészen új szintre emelve kettejük lelkét és aztán elengedhetné a férfit, ám mielőtt még elérné valami sötét és baljós rombolja le a látképe egészét. Szeme sarkából érzékeli, hogy a birodalma átformálja önmagát és egy hosszú, végtelennek tűnő lépcsősorrá formálódik. Megtorpan Fandral börtöne előtt és ahelyett, hogy szólna bármit is, fejére ölti szerteágazó erejének gyűjtőforrását. Lehetséges, hogy nem csak a Birodalmát, azt is védelmezné, aki átmeneti lakója!? Bármi is közeledik, Hela tudja és érzi is, hogy olyasmi, amivel nem feltétlen érhet fel, ha az a valami képes megmozgatni egy olyan helyet, mely elméletileg az ő kezei alá tartozik.
Kecsesen lépdel a lépcsőfokokká formált kérges kellék aljához, hogy elébe menjen a betolakodójának. Állát szegve, megfeszült izmokkal áll meg, hogy szemügyre vegye a lefelé lépdelő lélekvihart. A sötét aura jól érzékelhető és Helának az az érzete támad tőle, hogy szörnyen apró mellette. És gyenge...
- Bárki is vagy, ne gondold, hogy félek tőled! - megjátszott magabiztossággal jelenti ki a nyilvánvalót, mert bár érzi, hogy olyan teremtés látogat el hozzá, aki talán erősebb, Hela nem az a félős típus. És ez még akkor sem változik meg, amikor a látogatója megtorpan vele szemben. Mintha lelassulna a Hellben megszokott mozgás, a morajlás elhalkulna, s mintha nem is létezne semmi más Hela gondolataiban, csak az arany fürtökkel megáldott szószátyár maga mögött.
- Ki vagy... - ideje sincs befejezni a méltán jogos kérdést, mert a nő előrenyújtott karja torka köré fonódik. Hela rögtön megérzi a kéz erősségét, s máris tőreit hívná segítségül, de olyan intenzív fájdalom nyilal bele a szöveteibe, a sejtjeibe, hogy magzatpózba rándulna, ha nem a levegőben lógna a nő kezében. Mindkét kezét annak csuklójára tapasztja, hogy védekezni próbáljon, vagy legalább ellenállni. A szavakat elmossa a fájdalom, miközben minden erő távozik a testéből. Az előtte álló játszi könnyedséggel fosztja meg attól, s olyan puhán téve azt, hogy Hela még csak felfogni is képtelen azt, ami történik vele. A köteléke Hellel megszűnik, s érzi annak maró, gyilkos karcolását tüdejében. Nem elég a fojtóerő, még a kén gőze is belső vázát feszegeti, ráadásul a gőzölgő hő égeti húsát. Könnyezve próbál kapaszkodót találni a helyzet nevetséges abszurditásán, csakhogy fejéről lehull az erőt adó kelléke, s mintha mellkasába szúrna egy gyilkos tőrt - hűvös érintés csapódik hozzá, hogy aztán fényfolyósokon, csillagokon és szivárványnyalábokon át zuhanjon...

V é g e z t  é l.

Visszhangzik fejében a szó, amikor erős, hűvös, kemény felszínhez nyomódik arcpereme. Hela hason fekszik a betonon, méghozzá igen forgalmas negyedben. És New Yorkban! Szemei lassan nyílnak fel, sziszegve tolja el magát a földtől, hogy legalább négykézláb, vagy ülőhelyzetbe egyenesedjen és megpróbálja felmérni azt, ami történt. Tekintete rögvest a sötétlő égboltra szegeződik, ajkai elnyílnak. Szemei megtelnek a sokk és a hitetlenségből fakadó könnyekkel... Most életében először érez szúró, csípő fájdalmat. Tátog, akár egy partra vetett hal. Jobb könyökéhez kap. Valószínűleg arra eshetett rá. Csöpög belőle a bíbor, ereiben száguldozó vére. És fájlalja!!
Szabad kezét rátapasztja, majd ismét felpillant az égboltra. Olyasvalami történik vele, amit képtelen ilyen rövid időn belül felfogni... halandóvá lesz. Sokkos állapotban ücsörög, mozdíthatatlanul, miközben körülötte a tér elmosódik. Emberek sikoltoznak, futkároznak fel-alá. Ő pedig továbbra is mozdulatlan. És, ami ennél is rosszabb, ... tehetetlen.

~i don't know~ |  nagyon sír    

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Pént. 23 Márc. 2018, 11:39

H e l l
Who's gonna help us survive? We're in the fight of our lives and we're not ready to die...


Fehér holló a jókedv errefelé, és Fandral tudja, hogy semmi oka azt kergetni, ahogy már-már ismerősnek ható, rácsos falak között üldögél a cellájában, hátát az ágya oldalának vetve. Nem is nevezhető mosolynak az a halovány ív, mely feszesen fölfelé görbíti szája sarkát, ám a gödröcskék, mik megjelennek arcán, és arany bogarai újszerű csillogása jóval hamarabb elárulják ajkainál. Nem, nem kifejezetten élvezi a Hell foglyaként töltött időt, ám talált itt valami érdekeset, valami különlegeset, ami új célt adott a létezésének; amit fel akar fedezni, mélyebbre hatóan meg akar ismerni. Tagadhatja bárhogy, de csak önmagát csapná be vele; ahogy felhangzanak az ismerős léptek, Hela könnyed, puha kopogása, igenis megjelenik az a mosoly az arcán, mert várja... Várja az éjhajú nőt, várja a találkozást, és vár minden mást, minden többet, ami egyesülésükkor születik.
A mosoly azonban hamar leolvad az arcáról, ahogy Hell az eddigieknél is mélyebb sötétségbe borul. Tekintetét, melyet eddig a talajra szegezett, hogy koordinálja keze munkáját - egy darab, élesre csiszolt kővel rajzot karcol, vés a padlóba, egy nőt, kinek haja esése kísértetiesen hasonlít Heláéra -, most felkapja, hogy a megmaradt fényekre fókuszálva hozzászoktassa látását az új viszonyokhoz. Hela ismerős alakjára hunyorog, majd ahogy a nő magára ölti harci felszerelését, Fandral egyből leejti a követ, és tenyerét leporolva felpattan, hogy a cella oldalához siethessen. Csak ahogy követi az istennő pillantását, akkor veszi észre a lépcsősoron közeledő jövevényt. Meglehetősen elegáns belépő.
- Ki ez? Ismered? - faggatja Helát, mert nem tetszik neki, amit lát. Nem a sötét aura, mely feléjük gomolyog, hanem a Halál Istennőjének arckifejezése, testtartása, egész kiállása. Ha ez a valami elbizonytalanít egy, az úrnőhöz hasonló teremtést, akkor a bajvívó nagyon is tudni szeretné, ki a fene lehet az.
Ahogy az ismeretlen testet ölt és eggyel növeli az éjhajúak számát Hellben, Fandral akaratlanul is megbiccenti a fejét, elismerése jeleként a választott fizimiskát illetően. Épp csak csücsörít kicsit, elidőzve a feléjük libbenő vonalakon, ám a szeme sarkából rögtön Helára sandít, s mint akit csínyen kaptak rajta, bűnbánón leszegi a fejét. Nem stírölöm az ellenséget többé, úrnőm, megígérem...
Csodálata azonban hamarosan véget ér, amint a két nő egymásnak esik. Esne... A küzdelem igazságtalanul kiegyenlítetlennek látszik, és Fandral úgy érzi, mintha Hela torkával együtt az ő gyomrát is szorongatná valami. Ostoba és gyerekes dolog félteni a Halál úrnőjét... S valószínűleg annál ritkább is, a férfi viszont nem tehet róla, reflexből jön a hang, mely elhagyja száját.
- Hé-hé-hé! Csak okosan! - fogalma sincs, kihez szól éppen, ám hangját árnyalja a féltés, és testét is jobban a rácsokhoz préseli, hogy akár milliméterekkel is, de közelebb lehessen... Ha csak nála lehetne a kardja... Képtelen fókuszálni a nő szavaira, csak Helát látja, a szenvedését, és a saját pánikját kitükröződni rajta. - Mit művelsz?! - Kérdése ezúttal határozottan a jövevényhez szól, hangja megtelik dühvel és tehetetlenséggel, aztán Hela egyszer csak eltűnik és Fandral hallja, amint a saját hangján a nevét kiáltja.
Nem sokáig maradnak kettesben az idegennel, ám az a néhány, felindult pillanat elég hozzá, hogy a bajvívó felkapja a földről a követ, felkészülvén rá, hogy kardja híján azzal győzze le ellenfelét, ám a nő esélyt sem ad az összecsapásra. Mire egyet léphetne felé, már ő is repül, és szivárványos-lidérces-szédítő kavargás után egyenesen Hela ismerős sziluettje mellé csapódik, arccal a betonba.
Hosszú pillanatokig csak keresi magát és a szavakat. Annyi mindent mondana, annyi helyre elküldené azt az akárkit és annyi kérdést feltenne róla, mégis amikor végre nagy nehezen megmozdul, az az első, hogy körbenéz és felméri, hol vannak, melyik bolygóra jutottak. Más, mint ahogy emlékeiben él, de a keserédes nosztalgia így is rögtön elborítja.
- Midgard... - ajkáról suttogva pereg le az áldás, épp csak aprót nyög, néhány beütött testrészét fájlalva, ahogy négykézlábra tolja magát. Sarkaira ül, onnan szemlélve a... Teljesen sötétségbe borult várost? - Nem hiszem, hogy ennek így kéne kinéznie... - Tekintete az égre tapad, homloka gondterhelt ráncokba fut. Vajon mi lehet Asgarddal és hol lehetnek Thorék?  Valami súlyos, fojtó balsejtelem szorítja szívét, ha otthonára gondol. Mielőbb haza kell jutnia...
Haza. Csak ekkor döbben rá, illetve ekkor tudatosítja Hela jelenlétét. Fejét oldalra kapja a zöld sziluettre, és máris a talpán van, ott, mellette, guggolásban, hogy szemmagasságba kerülhessenek.
- Hela! - Maga is meglepődik, mennyire idegenül, mennyire gyengéden cseng ajkáról a nő neve. Hellben sosem merészelte így hívni, de, hát, nos, többé nem ott vannak, isten tudja, miért nem és mi történt pontosan. - Jól vagy? Ki a fene volt ez? Feltételezem, nem rokonod. - tétován ingatja fejét, ekkor figyel fel a nő karján futó, bíbor cseppekre. A kérdéssel egyszerre születik meg arcán a döbbenetbe torzuló felismerés:
- Megsérültél? - Fogalma sincs, mihez kezdjen ezzel a ténnyel, de azt tudja, hogy itt nem maradhatnak. Épp most rúgták ki őket Hellből, és nagyon úgy néz ki, Midgardon sem stimmel valami, arról nem beszélve, hogy feltételezése szerint mindketten fegyvertelenek jelenleg... Ezernyi probléma, melyiket oldják hát meg először?
- Jöjj, mennünk kell! - ragadja meg a nő karját, hogy talpra segítse, bár még nem igazán tudja, hova is tartanak. Heimdall vajon segíthet rajtuk? De még ha képes is rá, nem biztos, hogy tanácsos ötlet Asgardba vinni annak egykori gyilkosát... Válla felett közben odaszól egy fiatal fiúnak, ki teljesen máshogy öltözködik, mint azt évszázadokkal ezelőtt a midgardi divat diktálta. - Hé, paraszt! A Föld melyik részén vagyunk?



hölgyeim...  | just another day |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
409
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Hétf. 26 Márc. 2018, 00:12

•• Hell ••

I don't need you anymore!




• Lady Death Helát és Fandralt kitaszította Hellből. Míg Fandralnak meghagyta asgardi erejét, addig Hell űrnőjét megfosztotta minden hatalmától és halhatatlanságától, így a nőnek emberként kell élnie tovább. Mindketten New York aszfaltján találják magukat.

Death ezután megragadta Asgardot és Hellt, majd szorítani kezdte. Néhány perc leforgása alatt teljesen összemorzsolta tenyerében mindkét világot, elpusztítva annak majdnem minden lakóját. Az istenek honából csupán néhányan menekülhettek meg, akik még időben felszálltak a mentőhajókra. A túlélők csapatai (közöttük oldalunk asgardi karakterei) Alfheimbe vagy Midgard felé vehették az irányt, ám nem érthetik, miért semmisült meg otthonuk.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Hela, Fandral,Lady Death [NJK]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Tartózkodási hely :
mindenhol



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Csüt. 29 Márc. 2018, 19:29

Lady Death

Hell

A misztikus sötét aura, ami körbelengi őt, olyan könnyedén hatol Hell bíbor mezsgyébe, hogy azt az érzést keltheti fel a szemtanukban, mindig is hozzá tartozott ez a birodalom, s igazából hazatér. Valójában a Halálnak köze van hozzá. Futólagos borzongás járja át testet öltött gerince mentén, ahogy Hela szembe szegülne vele, ám ahogy az már csak lenni szokott, az entitás nem törődik vele, sem Fandral kérdő szavaival.
A következő percek összemosódnak. Lady Death egyetlen mozdulattal száműzi Helát annak otthonából, s fosztja meg a nőt minden hatalmától. Az immáron halandóvá vált nőt pedig szorgos párhuzamban követi foglya. A Lady elfordul Hell felbolydult népétől, s azon a lépcsőn távozik, amelyen megérkezett. Ahogy a legfelső fokra lépne, immáron az univerzum terébe lép. A bolygók, a csillagok, s minden sötét a rájuk terített leple alatt, továbbá egészen apróak is. Mintha csak a halandó ember által ismert csillagtér egy szőnyeg lenne Halál számára, olyan apró. Halovány mosolyt sem fedezni fel ajkain. Kifejezéstelen tekintete, ahogy visszaállítja az egyensúlyt. Asgard. Hell. Finoman összemorzsolja tenyereiben a két világot, s a feltámasztott lelkek sikolyaiból lakmározik.

A következő pillanatban tekintete megakad a Föld bolygón. Látja, hogy háború szele cirógatja annak peremét, de mindez nem foglalkoztatja különösképpen. Van más, ami íriszeit magára vonja. A Föld légterébe lépő Milano bolygó fedélzetén tartózkodik egyikük. A halál érintette teremtés. Lady Death kecses léptekkel vonul közelebb az apró hajóhoz, s bár őt szabad szemmel nem látni, a következő percben Draxre mutat. Onnan pedig a Bosszúállók bázisán tartózkodó Carol Danversre. Róla pedig a New York utcáin röpködő Pókfiúra. S így tovább mindazokra, akiket korábban megcsókolt a halál, s valamiféle csoda folytán legutóbb Hela által megmenekülhettek.
- Muspellheim... - szétfeszíti jobbján ujjait, s tenyeréből, mintha ezer aprócska denevér kelne útjára indul meg a kijelölt célpontok felé. Pár fájdalmas, igencsak kínzó pillanat után, elvehesse életük, s a pokolba száműzze azokat, akik azt hitték, kicselezhették a halált...








Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
56
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Csüt. 29 Márc. 2018, 20:09



Hell

i'm only a human now...
A hirtelen feltámadt káosz olyan könnyedén csap le rá, s olyan hihetetlen erővel sodorja le a lábairól, hogy Helának esélye sincsen. Hanyatt vágódik a számára kijelölt sodrásba és az intenzív fényjáratban félig lehunyt szemmel próbálja feldolgozni azt, ami történt. Képtelen elfogadni, hogy legyőzték. Hogy valaki behatolt otthonába, legyőzte őt és ugyanazon egyetlen percben még az erejét is kiszívta belőle. Sötét tincsei cirógatják megfakult arcát, mielőtt puhán belecsapódna a betonba. Mintha csak felrobbannának a csillagok, fájdalmas törés, repedés a szíve útján. Félholt oldala élettel telibb, mint valaha, s talán ez vidítaná is, ha nem döbbenne rá arra, hogy egyébiránt gyengébb, mint valaha...
Bár a sötétség foglalkoztathatná, nem jutalmazza azt nagyobb figyelemmel, mint Midgard bármelyik járókelőjét, épületét, vagy bármit. Túlságosan erős a gravitáció abban, amit érez. Vagy inkább az, amit nem. A könyökén seb díszeleg, a térdei sajognak a becsapódás erejétől és úgy érzi, hogy a porfelhő, amit a halandók körülötte felkeltenek, fojtogatja. Szokatlanul gyenge. Reszket. És ez az érzés akkor sem múlik el, amikor Fandral sziluettje a közelébe érkezik. Talán más körülmények között tudna a vívója gyengédségére figyelni, a hívó szavakra, az aggodalmas tekintetre, ám most, hogy kitépték önmagából, aligha képes bármire is.
- Sosem találkoztam még vele... - halkan, dideregve felel a férfi szavaira, ám tekintetét nem emeli el az addig alkarját érintő ujjainak bíbor pettyekkel tarkított pontjairól. Tehát vérzik. Tehát ez valós. Tehát megtörtént. Tényleg megtörtént. Természetesen az a valaki más alakban is feltűnhetett már, vagy lehet nála ősibb. Nem elrejtett titok, hogy Hela előtt és után is lesznek majd hatalommal rendelkezők. Ám az, hogy valaki ennyire erős legyen, elég sokakat kizár a listájáról.
- Én... - válaszolna, de képtelen szavakba önteni azt, ami ezer darabra marcangolja lelkét. Mintha a húsába marna már csak a gondolat is. És az, hogy felfogja, hogy valaha is feldolgozza, talán most még lehetetlennek tűnik. Amin viszont segítenie kell, az - az, hogy elmondja Fandralnak.
- Mégis hová?! - bár hagyja, hogy felsegítse a szőke, ellenálló hangja és szigorú tekintete morcossá teszi. Felpattan, s figyeli, miképpen beszél a vívó egy halandó gyermekhez. Fiatalhoz. Bármihez.
- Ti cosplayesek vagytok? - lassít le a megszólított, miközben Fandralról Helára ugrik tekintete, majd vissza a férfira. - New Yorkban vagytok... rossz buszra szálltatok? Ez a hülye napfogyatkozás rosszkor jött. Amúgy király a cuccotok! Kiknek öltöztetek? - kérdezi a fiatal ifjú közelebb lépve hozzájuk, széles, barátságos mosollyal, ami Hela arcára undort varázsol.
- Öld meg. - nyújtja ki a jobbját, mintha kézcsókot várna csápol a kölyök felé, lesajnáló pillantást vetve az oldalán ácsorgó Fandralra. - Csak öld meg. - legyint újfent, majd elfordul és a tömbök felé indul, mintha csak közelebbről akarná megvizsgálni a sötét égtakarót.
Az ujjait tördeli idegességében - melyre korábban példa még nem volt -, s ha Fandralt ismét maga mellett tudja, hűvös pillantást vet a férfira, s már újabb parancsot osztogatna, amikor hirtelen a szívébe mar a fájdalom és apróra csuklik a vívó előtt. - Hell... - szorítja mindkét tenyerét ökölbe, úgy nyomva mellkasát, mintha csak egyben tarthatná összetörő ketyegőjét. - Végez vele... - a fájdalomtól eltorzult arccal szegezi állát, hogy a férfi szemeibe nézhessen. Hangja el-elfullad. Hela fárad. Reszket. Minden olyasmit él át, amelyek mindeddig elkerülték. Kétségbeesés. Szenvedés. Kín.
- Elvette a halhatatlanságom. - a szőke szemeibe néz, de továbbra is a járdaszegélyen gubbaszt, s csak az éppen-éppen feltűnő fényforrások adnak eleget ahhoz, hogy a szőke kivehesse a mennyire is magába zuhant a nő...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Szomb. 31 Márc. 2018, 21:18

H e l l
Who's gonna help us survive? We're in the fight of our lives and we're not ready to die...


Fandral egyedül azért nem esik olyannyira mély letargiájába e kétségbeejtő pillanatoknak, mert biztos benne, hogy midgardi tapasztalatai alapján Hela egyedül őrá számíthat, így aztán muszáj bevetnie minden földi tudását és ismeretét, hogy túléljék ebben az őrült világban. Különben sem a helyzet kétségbeejtő, amibe kerültek - Thor és két bajtársa oldalán számtalan nehéz kalandban vett már részt -, sokkal inkább az, hogy teljesen fegyvertelenül vágnak neki.
Fegyverhez kell jutnia.
Így hát kurta biccentéssel könyveli csak el Hela válaszát, és rögtön a környezetük felmérésével kezd el foglalatoskodni, hogy találjon valakit, akitől hintót kölcsönözhet. Vagy bármiféle járművet, amelyet képes vezetni. Neki az a négy keréken guruló valami is megteszi, ha a kocsisuk mutatja az utat.
Töretlen magabiztossággal fordul a leszólított fiatalhoz, és annak kérdései is csak alig látható értetlenséget festenek arcára, negédes mosolya töretlen.
- Nem, asgardiak - javítja ki az ifjút, bár fogalma sincs, Cosplay merre lehet, és óvatos oldalpillantást vet rögtön Helára is, hátha az szívesebben mondott volna inkább Hell-t. De hát Midgardon vannak, nem nagyon kéne reklámozniuk a poklok egyikét sem.
New York. New York az jó. New York az tökéletes. Emlékei szerint Thor ismerősei is valahol errefelé tartózkodnak. Hela parancsa rántja csak ki a gondolataiból, egyből a nő felé fordítja a törzsét, értetlenkedve.
- És... mégis... hogyan? Mivel? - mutat körbe maga körül, jelezvén, hogy nem is tudja, kinek köszönhetően teljesen fegyvertelen. - Nem mintha amúgy megtenném... - siet az ifjú megnyugtatására, ennyivel le is tudva úrnője parancsát, és nadrágja övébe akasztja ujjait, peckesen kihúzva magát az ember előtt.
- Fandral, Asgard legnemesebb bajvívója, és Hela, a Halál úrnője áll előtted. - konferálja fel magukat, büszkén legyintve a háta mögött nézelődő istennő felé, majd sürgetőn csettint, jelezve ügyük halaszthatatlanságát. - Csak keríts nekünk egy hintót! - Nem hagyja, hogy Hela letörje az optimizmusát. Ha nincs is hova menniük, kitalálnak valamit... Megkeresik Thort. Értesítik Heimdallt. Talán mégis kivitelezhető, hogy míg megoldódik a helyzet és kiderítik, mi történt, meghúzzák magukat Asgardon.
Lassan visszaoldalaz úrnője mellé, arany sziluettje csendesen kúszik be a zöld mellé. Pillantása kutató és aggódó, ám nem szól semmit. Tudja, hogy kritikus pillanatok ezek az úrnő számára, és fogalma sincs, mivel enyhíthetné őket. Ahogy a nő összecsuklik előtte, félve kap a karja után, hogy megtartsa őt.
- Úrnőm... - Ösztönösen közelebb húzza magához, hogy támogassa és megóvja, ám hamarosan az ő talpa alól is kifordul a talaj, ahogy megérzi az ismerős, túlságosan is nosztalgikus fájdalmat. Nem csak az ujjai kulcsolódnak le Hela karjairól, hanem ő maga is az éjszín sziluett mellé rogy, aranygömbjei hitetlenkedve merednek egy pontra a koszos aszfalton.
- Asgard... - A szőke magabiztossága a járdaszegélyen tör darabokra. Egészen eddig megbirkózott a helyzettel, ám Asgard pusztulása olyan teher, amit már képtelen magára venni. Se otthon, se család, se jövő... Isten tudja, a barátaival mi lehet! A kétségbeesés alattomos szörnyetegként ássa be magát a lelkébe, karmait jó mélyen a húsába vájja. A vívó szinte levegőt sem kap, csak akkor enyhül a nyomás a szívén kissé, amikor Helára néz és felismeri annak elveszettségét. Karjai automatikusan mozdulnak, habozva és tétovázva a éjszín fürtök felett, de ha a nő nem löki el, végül körbezárják Helát. Fandral szoros ölelésbe húzza a nőt, mellkasához préselve annak képtelen törékenységét.
- Visszaszerezzük. Erővel vagy anélkül, te is Asgard gyermeke vagy - suttogja halkan, de nem húzódik még el, nem siet összeszedni magukat, csak ül ott és támaszul szolgál a nőnek mindaddig, míg az engedi, hogy karjaiba zárva tartsa és ölelje - mindaddig, míg remegés nem rázza meg a környéket, valami súlyos becsapódásának utószele. Tenyere követi Hela éjszín hajzuhatagát, gyengéden végigsimít a hátán, a gerince mentén pihentetve meg a kezét.
- Idekint nem biztonságos. Jobb, ha keresünk valami fedezéket, ha már harcba szállni nem tudunk. - A környéket pásztázó pillantása megállapodik egy kivilágított kirakaton, ami a kinti káosz ellenére is meglehetősen világosnak és biztonságosnak tűnik. Az ajtó fölé függesztett címere kocsmát és fogadót ígér, így hát felkel a földről, és húzza Helát is. Talán egy próbát megér.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
409
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell Vas. 01 Ápr. 2018, 20:54

•• Hell ••

I don't need you anymore!




• Lady Death miután megsemmisítette Asgard poklát, Hellt, s a Kilenc Birodalom ékkövét, Asgardot, tekintetét olyanok felé fordította, kiknek jelenünkben nem szabadna létezniük. Olyanokat szemel ki, akik Thanos inváziójakor végleg meg kellett volna halniuk, ám Hela szeszélyességének köszönhetően most mégis élhetnek...

***

Az 1. felvonás véget ért. Nagyon köszönjük a részvételt a játékosoknak!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 1. felvonás - Hell

Vissza az elejére Go down

1. felvonás - Hell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Genevieve Δ witch from hell
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» 5. felvonás - Thanos
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 4. Kaland :: 1. Kör-