Miután Hela egyezséget kötött Thanossal, a titán a kövek hatalmával ruházta fel a nőt. Hela parancsot adott az alvilág lényeinek, hogy kövessék őt Asgardba, sőt, jelenjenek meg a Kilenc Birodalom minden világába, megüzenve, hogy végleg elmosódtak a határvonalak Hell és az eddig biztonságosnak vélt világok között. Thanos ütésével átjárót nyitott az Yggdrasil kérgén, és Helával, valamint a démonokkal megvetették lábukat az istenek honában, Asgardban.
Eközben Peter Quill és csapata, valamint Carol Danvers, Tony Stark és Bruce Banner legyőzték a Thanos birodalmát őrző kreeket, de sem Wandát, sem a Titánt vagy annak faji követőit már nem találták ott. A Nova hadtest első kézből értesült arról, hogy Asgardban feltűnt Thanos és Hela, így Quillék rögvest megindultak, hogy a Titán ellen ők is felvonuljanak. Az Agardot ért támadás híre hamar szétterjedt. Thanos faji vezetői már korábban megkapták az utasítást. Egyesek várakoznak, míg mások álcázott hajóikkal megjelentek Asgard égboltján. Az istenek birodalma egy hatalmas háború küszöbén áll.
A Xavier Birtok előtt váratlanul megjelenő Wanda Thanos befolyása alatt cselekedve elvette minden mutáns erejét. Több gyermek és felnőtt mutáns is meghalt, hiszen egyeseket éppen a képessége tartott életben. Kree harcosok segítették Wanda ügyét, akik ellen a hősök léptek fel, végül sikerült Xaviernek a lány fejébe jutva megszüntetni a Titán befolyását. A Skarlát Boszorkányt az iskola egyik alagsori szobájába vitték, mit sem sejtve abból, hogy nagy erőkkel felsorakoztak az ENSZ katonái a birtok előtt, hogy egyszer, s mindenkorra elfogják az egyezményt elutasító szökevényeket és azokat, akik melléjük álltak. Így Xavier mutánsai is célponttá váltak.
***
• Szituáció: Hank McCoy Xavier kérésének eleget téve a betegágyra lefektetett Wanda Maximoff vénáiba fecskendezi a vegyületet, aminek köszönhetően a lány bizonytalan időre elveszíti a képességét. Annak megelőzése érdekében cselekszik így a Professzor, hogy ne árthasson többet, ha Thanos mégis csak valamilyen úton módon visszatalálna hozzá. Charles megpróbálhatja szavak útján kideríteni, hogy mit tett a Titán a lánnyal, ám ha ez nem működik Wanda állapota miatt, akkor mentális úton kiolvashatja az emlékeiből. Eközben Raven is a teremben tartózkodik belátása szerint, és biztosíthatja, hogy senki ne zavarja meg őket.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
A Xavier Birtokon zajló harc felvonásai között a játékosok szabadon mozoghatnak, ha a hozzászólásaik végén jelzik, kihez mennének.
- Reagsorrend: nincs - A kezdés joga: Charles Xavier-t illeti - Helyszín: Xavier Birtok - A felvonás résztvevői: Charles Xavier, Raven Darkholme, Wanda Maximoff ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: Vízió
∆ Hozzászólások száma :
101
∆ Tartózkodási hely :
New York; Xavier Iskola
A poszt írója ∞Charles Xavier
Elküldésének ideje ∞Szomb. 17 Jún. 2017, 21:53
Ugrás egy másik oldalra ∞
2. kör - 10. felvonás
Emlékbe zárt tervek
A Skarlát Boszorkány ereje visszaadta a miénket. Visszaadta a reményt. A reményt, ami mindennél fontosabb ezekben a percekben. A kék szörnyetegek rohamozzák még társaim, ám ők erejükkel és a hősök segítségével végül az utolsókat is legyőzik. A halottaink, sebesültjeink és az ellátásra szorulók száma jóval több, mint amit két kezemen meg tudnék számolni. Ciklon megkezdi a gyerekek összegyűjtését, s ebben kollégáim is segítségére sietnek. Ahogyan Vízió és Pietro aggódnak a lányért, szívmelengetően hatnának, ha nem állna fenn továbbra is a veszély. Hiszen mi a biztosíték, hogy az erdőben nem áll támadásra készen újabb kree horda? Vagy, hogy Thanos nem tudja messziről irányítani a lányt? Korábban már megtette... mi akadályozná meg ezúttal, hogy újra aktiválja a katonáját? Most nem lágyulhatunk meg a testvéri és bajtársi szeretet láttán. Cselekednünk kell.. minél gyorsabban! Kolosszust és Küklopszot kérem meg arra, hogy Wandát elvezessék. A két férfi szótlanul lép a lány mellé. Ők is harcoltak, s jól láthatóan mindketten megsebesültek, meggyötörtek. Fáradtak, mégis azonnal eleget tesznek a kérésemnek. Kollégáim hűsége mindig egy kicsit megöl idebenn. Soha nem leszek képes kellően meghálálni nekik azt, amit az intézetért, a gyerekekért és értem tettek és tesznek folyamatosan. Némán figyelem, ahogy elvezetik a lányt. Majd Logant próbálom keresni. A feleszmélés, hogy talán már... erejét veszítve az adamantium ennyi idő alatt lehet, hogy... - Logan! Hol van... hol van Logan? - Tekintetemmel olyat keresek, aki választ tudna adni erre. Szemeim sarkába könny szökik. Elmém túlzottan tompa. Kétségbeesetten próbálom keresni a gondolatait. Viszont a gyerekek fájdalmától, félelmétől, kollégáim haragjától egyszerre zsong a fejem. Képtelen vagyok koncentrálni, és a kimondottan felém irányuló gondolatokat meghallani. - Raven! - szemeim hatalmasra nyílnak, ahogyan egyre közelebb ér. Mosolya bátorságot ad, mégis.. kérdésére képtelen vagyok válaszolni. Láthatja rajtam, hogy valami nincs rendben. - Annyira féltem, hogy elveszítettelek! - kezemmel a nő tenyerére markolok, és könnyes pillantást vetek fel rá. Semmit nem kell mondania, meglátom emlékeit arról, hol volt idáig. Kapaszkodóként fogom kezeit. Ez a kéz most mindennél fontosabb nekem. Képes horgonyként itt tartani, s erőt adni ahhoz, hogy ne roppanjak össze a sok fájdalom láttán. Szemeim Charlotte mozdulatlan testén akadnak meg, pár méterre tőlünk. Meghalt. A lány szürkés-kékes arca fulladásos halálra utal. Hiszen Wanda elvette az ő képességeit is. Megfulladt, miután egyszerű emberré lett. És több gyermek is a kree holttestek között hever. Talán túl késő nekik. Nem egyet közülük a képessége tartott életben. A mutációjuk nem adomány volt, ahogyan én megállás nélkül hangoztatom... ezúttal átokként ragadta el őket. - Raven... a gyerekek.... Logan... - nézek a nőre, közben tekintetét fürkészem. Képtelen vagyok megnyugodni. A testem görcsösen aprókat rázkódik. A visszafojtott könnycseppek, amik legszívesebben zuhatagként törnének ki belőlem, és a visszatartott üvöltés okozzák. - Nem voltam képes megvédeni őket. Nem láttam, mire készül a lány. - szipogom Húgomnak. A düh, a fájdalom szinte szétrobbantja a szívemet. Hogyan várhatnám el, hogy nálunk... nálam keressenek menedéket ezek a gyermekek, miközben másodjára voltam képtelen megóvni őket?! Végezetül a negatív gondolatokat, a fájdalmat fogom, és szótlanul elzárom elmém legmélyén. Nem. Nem szabad, hogy ez felemésszen! A célnak kell a szemem előtt lebegnie. Meg kell védeni a túlélőket! Most ez az egyetlen, a legszentebb cél! ~ Raven, tarts velem, kérlek! Gondoskodunk róla, hogy Wanda ne bánthassa újra őket! - ezt már csupán gondolataiba sugallom. Nem akarom, hogy Pietro vagy bármely másik szerette velünk akarjon tartani, hiszen nem néznék jó szemmel, amire készülök. Végezetül megindulunk a bejárat irányába. Tekintetem a ház felé fordítom, ami szépen, lassan elkezd újjá épülni. Látom, ahogyan Gregory használja képességét, s erőn felül teljesít, hogy a helyet újra élhetővé varázsolja. A látvány, ahogy összefognak, s egyként igyekeznek kihozni a helyzetből a legtöbbet, olyan erőt ad, ami meghozza a végső elhatározásom. Elvesszük a lány erejét, s ha kényszerít rá, az életét is...
Az alagsorba érve megpillantjuk a tükrös szobát, ahol Wanda tartózkodik. Odabenn várják az érkezésem. Mikor beérünk Ravennel, Wanda felvigyázóihoz szólok. - Barátaim, köszönöm Nektek! Mostmár boldogulunk. Kérlek, menjetek segíteni a gyerekeknél! Ha baj van, azonnal szólni fogok! - intézem szavaim Kolosszushoz és Scotthoz. A két férfi csupán fejbólintással jelzi felénk, hogy eleget tesznek kérésemnek, ám Kolosszus szemeiből és Scott gesztusaiból lerí, hogy aggódnak miattunk. Raven itt marad, hogy vigyázzon rám, és hamarosan itt lesz Hank is, ám még őelőtte érkezik meg Jean egyik tanítványa, hogy ellássa a sérült lányt. Lorna kéken fénylő erejével lassan forrassza össze a lány sebeit, és szünteti meg a testén keletkezett zúzódásokat. A folyamatot szótlanul nézem végig, csupán Raven tekintetét fürkészem. Wanda semmiféle ellenállást nem tanúsít. Anélkül is tudom, hogy a bűntudat gyötri, hogy belepillantanék a gondolataiba. Ahogyan végez a gyógyítónk, már siet is vissza, hogy a gyerekeken használja tovább erejét. - Hank! Köszönöm, hogy ide siettél. - nézek az ajtóban megjelenőre, majd a lányra pillantok, s ismét vissza rá. - Emlékszel még arra a szérumra, amit arra használtunk régen, hogy a képességeinket elnyomjuk egy időre? Sajnos használnunk kell! Ha Wanda.. ha Thanos ismét irányítani fogja, talán nem lesz újabb esélyünk. Kérlek hozd ide, és használd a lányon! Most nem várhatunk ezzel! - mondandóm végét szinte már suttogom, de tisztában vagyok azzal, hogy a lány és Raven hallják minden szavamat. - Charles... megértettem, és segítek. De tudnotok kell, hogy odakint megjelent az ENSZ, és a lányt, valamint korábbi társait követelik. - ezzel hátat fordít, és elsiet a szérumért. - Raven! Ha ez igaz, bajban vagyunk. Meg kell tudom, mit akart Thanos azzal, hogy Wandával megtámadott minket. De ehhez időre van szükségem! Kérlek, készülj fel egy esetleges támadásra! Most nem adhatjuk át a lányt, meg kell tudnunk mire készül az az őrült szörnyeteg. - ezzel csupán arra kérem, hogy ha tud, rohanjon el a fegyverraktárba. Velem ellentétben rendkívül jól kezeli a fegyvereket. Nagy szükségünk lesz rá, ha megtámadnak minket. Amikor Bestia visszasiet, a lány mellé gurulok, és mélyen a szemébe nézve intézem hozzá szavaim. - Kérlek ne haragudj! De hogyha ezt nem tesszük meg, akkor talán nem lesz többé holnapunk. A szérum elnyomja az erődet egy időre. Nem végleges, pár óra múlva ismét visszanyered. Addigra már többet tudunk. - fejemmel Hank felé bólintok, aki a lány jobbjához lép. - Ez egy kicsit fájni fog. - mondja, s a tűt a vállába döfi. Ekkor kezdenek el hullámzani a falak. Morajlás hallatszik. Valami történik odakint. Mások elméjét fürkészem, hogy megtudjam, mennyi időnk van még. Hozzánk legközelebb találok rá Gregory gondolataira. Nekünk segít. A katonák az épületben vannak már... - Köszönöm, Gregory! Most minden segítség elkél. - intézem szavaim a közben megérkezőnek. Remélem, hogy segít Ravennek őrizni a bejáratot, és biztosítani a terepet, amíg megtudom Thanos tervét. - És most, ha megengeded... - ezzel a lány fejéhez gurulok, és két kezemet halántéka mellé emelem. Ha ellenkezik, elmémmel rákényszerítem, viszont ha engedi, akkor csupán csinálom azt, amihez értek. A szemeim lehunyom, és rögtön azután elmém egy térbe kerül az övével. Olyan, mint ha egy üres szobában tartózkodnánk, ahol csak ketten vagyunk. Innentől mentálisan fogunk beszélgetni...
~ Lássuk csak! - ezzel a falra vetítődnek Wanda emlékei. Rengeteg emlék, sok-sok mozgókép, egymás mellett. A lány ott van velem, ő is szemlélőként, akárcsak én. Képeket látunk, ahogyan a testvérét öleli, majd régi börtönükben raboskodnak, amikor megteremtették őket. A kép ugrik, most Manhattanben járunk. Thanos megöli őt, és egy szőke varázslónő visszahozza az életbe. Ezt követően egy kedves kép ugrik be, ahogyan a barátai körében nevetgél. Még egyben volt a csapat. Jön egy újabb, Bécs. Wandát elfogják és bebörtönzik a Raftba. Thanos szövetséget ajánl. ~ Megvan! - kiáltom fel meglátván a képet, amint Thanos fel-alá járkál a tróntermében, és legalább egy tucat, különböző faji vezető veszi körbe. Szörnyek és emberszabásúak egyaránt. A Titán arról beszél, hogyan fog bosszút állni, és elpusztítani a Kilenc birodalom mindegyikét, szépen sorban a kövek segítségével. Asgardban van az egyik kő, azzal fogja kezdeni. Ehhez a Pokolra fog menni, hogy az uralkodónőjét maga mellé állítsa. Terveket szövöget. Wanda csupán figyelemelterelésnek kell. A lányból szabad akarat nélküli katonát fog csinálni, aki tervének legutolsó fázisa előtt eltörli a mutánsok képességét. A lány a beszéd közben egy szikla mögött hallgatózik, ám megjelenik néhány katona, és odaráncigálja a csoportosuláshoz. Thanos tombol dühében, és egy apró kéz legyintéssel szétteríti a katonák darabjait. Az egyik faji vezetőnek int, erre az a lány fejébe mászik és mozgásképtelenné teszi azt, majd kínozni kezdi. Parancsot kap arra, hogy hipnotizálja. Wanda ezután elájul a fájdalomtól. Ez az utolsó emléke arról a napról. A következő képeken már a katonaként elkövetett tettei peregnek előttünk. Százak sírnak és hullanak el. Egész fajokat mészárol le az érzésektől mentes Skarlát Boszorkány, ám ezekből semmire sem emlékezhet, hiszen újra és újra blokkolják az emlékeit, amikor azok felszínre akarnak törni. Wandából egy gyilkológépet csináltak. ~ Sa...sajnálom. Ezt nem kellett volna látnod, Wanda! - fordulok felé, ezzel ellegyintve az emlékeket. ~ Förtelmes dolgokat tett veled. És az irányítása alatt olyan dolgokat tettél, amikre magadtól soha nem lennél képes. Hallhattad, mind veszélyben vagyunk. Valami hatalmasra készül ellenünk, ha a Pokolba is lement segítségért. Segítened kell ezen átjutnunk! - még mindig fennáll a veszélye annak, hogy valahogy visszaveszi az uralmat a lány felett, de akkor is kelleni fog a segítsége, ha megjelenik a Titán. ~ Ha visszakapod az erődet, szembe kell szállnod vele, a mi oldalunkon. Nem hagylak magadra, melletted leszek, ameddig csak szükséges, hogy soha többé ne irányíthasson Téged! - és most döntöttem el, hogy Wandát innen nem viszik sehová, amíg én élek! Senki nem érdemli meg, hogy ezt tegyék vele. Hogy bábként rángassák. Hogy féljük a nevét, mert befolyás alatt gyilkol. Nem hagyhatom, hogy ismét az irányítsa alá kerüljön.
we need more.. | Bocsássatok meg a késésért, sajnos nagyon elcsúszott a hetem ...
Miközben követem Charlest az alagsorba, idevágó mondatokon töröm a fejem. Megtörettünk, mindannyian, de ő talán még nálam is jobban, hiszen mindezekért a fiatalokért felelősséget vállalt - még ha az nem is teljesen ő volt, hanem idősebb, bölcsebb, kopaszabb kiadása. - A legtöbb, amit tehetsz, hogy megállítod Wandát! - jelentem ki, miközben szorosan a nyomában teszem meg a hiányzó métereket, egészen az ajtóig. Hihetetlen - ruganyosnak, könnyednek, erősnek, tettre késznek érzem magam, pedig alig néhány perce még azon tipródtam, milyen sors vár rám, ha átadnak a kormány kezére. A mutációm nélkül még mindig lehetettem volna csinos kísérleti nyúl egy 1x1-es zárkában.
Belépve két ellenséges, aggódó tekintettel találom szembe magam. Talán nem merik egyedül hagyni Charlest Magneto emberének jelenlétében? Megkeményített arcvonásokkal, karba font kezekkel állok meg a falnak dőlve, míg Küklopsz és Kolosszus távozik. Itt nekem aligha lehet nagyobb szerepem, minthogy elterelem az esetleges behatolni vágyókat. Egyedül talán Hank érkezése az, ami váratlanul ér. Megrázkódom, elfordítom az arcom, mert képtelen lennék most felvenni vele a szemkontaktust, képtelen lennék belemenni ebbe a játszmába, mikor sokkal fontosabb dolgunk van. Szótlanul tűröm, míg Wanda sebeit gyógyítgatják, kötözgetik, basszus, egy kis levest ne hozzunk véletlenül? Ki tudja, hányak élete szárad a kis boszorkány lelkén, mi pedig itt pizsipartizunk, és a rossz emlékeinkről csacsogunk! Türelmetlenül fújom ki a levegőt, Charles most biztosan hallaná a gondolataimból üvöltő méltatlankodást, ha rám figyelne. De nem. Most minden idegszálával Wandára koncentrál, ketten olyan utazásra mennek, ahová a magam fajta legfeljebb poggyászként indulhatna.
Hallom az épületben dübörgő lépteket. Érzem a végünk érintését, hidegen csorog le a torkomon. De Charlesnak idő kell, ezt pedig hogy másként nyerhetné meg, mint eltereléssel? Határozottan, de halkan szólalok meg, mikor bátyám végez Wanda fejének átvizsgálásával. - És ha úgy tennénk, mintha feladnánk őt? - teszem fel a kézenfekvő kérdést. - Azzal időt nyernél magatoknak? Szavaim nyomán finom remegés fut végig a bőrömön, s ha Charles rám pillant, Wanda Maximoff hajszálpontos mására ismerhet. - Talán Thanost is megtéveszthetjük ezzel pár percre. Nem tudom. De jobb, mint itt ülni, és várni, hogy rátok törjék az ajtót. Néhány ügynökkel még csak elbánok, de ha harmincan kutatnak utána, az még nekem is bajos.
Ellenállás nélkül hagyja a két férfinak, hogy tereljék, vigyék, amerre-ahová csak akarják. Az alagsori teremben felfektetik a fémlapra. Sötét és gonosz emlékek jutnak erről eszébe, mégsem tiltakozik. A kezdete a káosznak. Thanos első ütése. Az első perc, amikor a lila és a vörös összekapcsolódott. Merev szoborszerű helyzetben fekszik. Tekintete a mennyezetre szegeződik. Karcolgatja mellkasa falaira a sikolyok, ellenséges pillantások mindegyikét, amiket a Titán oldalán tudhatott be magának és most. Nyelnie kell. Szemei rebbenés nélkül ugrálnak pontról pontra. Lustán terelődik tekintete a fiatal lányra, aki gyógyítani kezdi sebeit, közömbösen elfordítja a fejét róla. Valóban szükséges ez? Arcán nem látszódik jele, hogy különösebb figyelmet szentelne neki, lapos pislogással, szelíden hagyja, hogy az érkező Hank intézkedjen. Hallja, hogy a Professzor miről beszél, nem kerüli el figyelmét, hogy a képességét akarják tőle elvenni, de ebben az állapotban a legkevésbé sem érdekli. És valószínűleg akkor sem mutatná jelét tiltakozásnak, ha végleg megfosztanák tőle. A Professzor megközelíti, mire a szürke íriszekkel rátekint. Nyelnie kell, majd bólint, ahogy Hank fölé magaslik és figyelmezteti arról, hogy fájni fog, ha a tű a húsába mar. Nem mintha a jelen helyzetben egy aprócska tűszúrás fájdalmat okozhatna a lánynak... Elfordítja róluk a fejét, majd további dermedtség lesz rajta úrrá. Érzi, ahogy szövetei alatt sejtjeibe kapaszkodik valami megmagyarázhatatlan erő. Blokkolja őt. A képességét elzárja. Mélyen. Valahová, ahonnan Wanda nem csalogathatja elő. Finom mosollyal nyugtázza, hogy egy időre véget ér mindez. Szemeit lehunyja. Charles ujjainak érintésére megrezzen, de továbbra sem tanúsít ellenállást...
••
A mentális térben, ahol találkoznak Wanda a fal mellett kucorog. Onnan néz fel a belépő férfira, aki kedvére nézegeti a képszerű elmosódott emlékek halmazát. Kérdőn pillant fel, majd felegyenesedik lassan, hogy az oldalára lépve, maga is megtekinthesse az emlékeit. Pontos másuk. Ám a lány nem csak látja őket, érzi is. Minden egyes érzelem újra meghódítja mozgatóizmát. A számára kedves arcok látványa előhozza belőle, hogy kinyújtsa jobbját és végig simítson a képen, ahol még együtt volt a csapatuk. Némán ácsorog, fejét enyhén megbillentve tekint a férfira, majd vissza a falra. Az emlékek újabb képeket öltenek magukra. Sokkal keserűbb, sokkal fájóbb emlékeket. Lehajtott fejjel áll, hallja a hangokat. Az újszerű emlékek, hogyan kínozta meg a Titán újra és újra elsodorják. Kihátrál a férfi mellől. Arcán újra érzi az ütéseket, testének számos pontján szúrás és ütés nyomai zsibbadnak. Nyelnie kell és elfordulnia, ami egészen addig sikerül, amíg a sikolyok be nem töltik a termet. Válla fölött lassan odatekint, beleváj tudatába a valódi érzés, a valós emléke, hogyan ontotta ki ártatlanok életét... Csupán a fejét csóválja a férfi bocsánatkérésére. Hiszen nincs miért, semmi köze nincs ahhoz, ami megtörtént. Bólint puhán, majd fakó mosollyal néz Charlesra. Közelebb lép hozzá, hogy szemtől szemben álljanak egymással. - Szerintem sokan vannak itt, akik nem kérnek a segítségemből. - enyhén megbillenti fejét, úgy tekint a férfira. Zavart, csalódott, fáradt és gyenge. Ő maga is undorodik attól, amit jelent a bíbor mostantól. Nehéz lenne úgy a soraikba lépnie, hogy ez ne okozzon problémát. Tekintve, hogy biztos abban, hogy sem közöttük, sem a Titán oldalán nincs helye többé. - Ne kockáztasson miattam. Ha mellettem marad, nagyobb veszélybe kerül, mint bárki más. Ha a Titán tudomást szerez róla, hogy élek és emlékszem, mit gondol mi lesz az első dolga? - mosolya erőltetett, pillantása hűvös - Át kell adnia Charles. Vonzom magamhoz. Ahol én vagyok, ott lesz ő is. És előle nem fognak megmenekülni a mutánsai. Mit gondol, melyikőjük lesz elég erős ahhoz, hogy végezzen vele és az újdonsült csatlósával? - erőltetett, finom nevetés - Mind szép és motiváló, hogy azt gondolja van esélyük ellene, a gond csak az, hogy nincs. A Titán halhatatlan. Kövei vannak. És most a fene sem tudja honnan valószínűleg övé a pokol uralkodója. Ha engem minél messzebbre tud maguktól, azzal óvja meg őket. - könyörgőn pillant rá, szemeivel oldalra pillant a falra, amit lassan beterít az áldozatok utolsó sóhajai. Nyelnie kell, majd enyhe, lágy mosolyt vet a férfira. Közelebb lép hozzá, reszkető karjával a férfiéért nyúl, hogy megszoríthassa, amennyire gyenge, elhagyott erejéből telik. - Hacsak... kihasználhatjuk, hogy ő még nem tudja, hogy már uralom az emlékeim. Professzor ... talán sikerülhet elhintenünk vele, hogy maguk mind hallottak, erejük vesztettek. Ha a katonákon sikerül átverekedniük magukat és megérkezik, ha eljön, mellé lépve talán csapdába ejthetjük. Maga elég erős, és Vízió... Pietro elég gyors. Van esélyünk, ha ügyesen játszunk... - pillantásom őszinte, reményittas, közben kissé félénk.
••
Eközben szemei felnyílnak a lapon fekve és lomhán elpillant a nőre, aki felveszi alakját. Beválhat, tudja ő is. Tekintete a székben ülő férfira terelődik. A nő ezzel megadja azt, amit Wanda nem tudna. Benne megbízhatnak! Esélyük nyílik rá, mindössze a nőnek csak el kell hitetnie a Titánnal, hogy ereje teljében van. A következő percben felfelé tekint. Gyengén. Várakozik. Bárhogyan is, vagy a katonáknak, vagy az űrbélieknek, de el kell majd számolniuk Wandával. Ő ezt jól tudja, ezért sem mozdul. ~ Professzor, ugye tudja, hogy a katonákat is leállíthatja? Adjon át engem nekik. A nővel pedig oldja meg a Titán problémát. Kettő legyet üthet egy csapásra... ~ gondolataival érinti meg Charlest, bízva benne, egyetért vele. Ha ki is végzik őt, a katonákat legalább egy időre lecsillapítja majd mindez.
• Charles Xavier megtudta, hogy Thanos mire készül. Mivel Gregory átrendezte az épület folyosóit, ezért a katonák elől egyelőre rejtve maradnak, ám mégis meg kell nyitniuk azt, mivel Jean és társai, valamint a gyerekek az alagsorba sietnek. Raven és Wanda terveire a Professzor reagálhat és dönthet úgy, ahogy szerinte a leghelyesebb.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
A Xavier Birtokon zajló harc felvonásai között a játékosok szabadon mozoghatnak, ha a hozzászólásaik végén jelzik, kihez mennének.
- Reagsorrend: nincs - A kezdés joga: - - Helyszín: Xavier Birtok - A felvonás résztvevői: Charles Xavier, Raven Darkholme, Wanda Maximoff, Gregory S. Severald ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: Vízió
∆ Hozzászólások száma :
136
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár
A poszt írója ∞Gregory S. Severald
Elküldésének ideje ∞Vas. 25 Jún. 2017, 11:18
Ugrás egy másik oldalra ∞
A Whiskys üveg igen hamar kiürül. Kissé bágyadtan ülök az ajtó tövében. Tarkóm az ajtóba folyva, lehunyt szemmel figyelek. Súlyos fürge lépteket vélek felfedezni. Emberfeletti tömeg és egy hátborzongató, makacs anyag villan tudatomba ahogy a földre lép. ~Logan...Jean... Vonásaim ellágyulnak ahogy érzékelni kezdem az épületben bolyongó gyerekeket is. Ismét átrendezem az épületet. Falak emelkednek, hogy a katonákat elszigeteljem a többiektől. Illetve falak olvadnak le, apránként össze terelve mindenkit egy biztonságos folyosóra. A folyosó alja süllyedni kezd és teljes szélességében egy lépcsővé alakul ami az alagsorba vezet. Miután mindenki leért a lépcsőn, az vissza emelkedik elzárva az egyetlen lejárót az alagsorba. A fenti folyosó rendszerbe húzott ideiglenes falak leomlanak, ismét teljessé téve az útvesztőt. Feltápászkodom a földről és odébb sétálok mielőtt valaki rám rúgja az ajtót és átgyalogol rajtam. Feladatom végeztével figyelmem a többiekre terelődik. Némán figyelem a kibontakozó helyzetet. A fal mellett sétálok zsebre dugott kézzel. Elismerően biccentek Raven felé. Eddig csak hallottam arról, hogy mire képes. Alaposan végig nézek rajta és az eredetin. Hátborzongató a hasonlóság de én még látok különbséget köztük. Vércsoport, DNS lánc... -Ha szabad közbe szólnom. Állok meg az egyik gurulós szekrénynél. Derekamig ér és rogyásig van pakolva orvosi eszközökkel. -Raven ugye? Gregory. Majd ha enne kvége hívj fel. Kacsintok vidáman aztán komolyra fordítom a szót. Mutató ujjammal körkörös mozdulatsorral terelem a figyelmet az arcomra amit több kisebb seb tarkít. Hála egy isteni pofonnak. Megragadom a gurulós szekrényt és Wanda felé indulok magam után húzva a fém tömböt. -Sebhelyek. A hölgy, tele volt sebhelyekkel amikor lehoztuk. Másrészt... Szerintem nem fognak kérdezni. Én személy szerint szó nélkül golyót eresztenék ezek után a lány fejébe... Állok meg a lány mellet és lenézek rá. Át pillantok a professzorra. Jobbom a gurulós szekrényen pihen balomat pedig a lány vállára teszem. Bátorítóan rámarkolok. Egészen közel a nyakához, hogy bőröm az övéhez érjen. Biztató tekintettel nézek fáradt szemeibe. -Ne vedd zokon. ~Charles, nem illik leskelődni, legyen neked is meglepetés... Ellépek tőle, jobb kezemet emelem, a szekrény követi a mozdulatot, megnyúlik. Majdnem velem egy magas lesz. Egy felismerhetetlen nyurga alakot ölt. Ellépek oldalra szembe fordulva az alakuló anyaggal. Jobbommal átkarolom balt a magasba tartom mire egy vékony nyúlvány nő felé. Megragadom. Mintha egy lánnyal táncolnék. Lépek egyet oldalra, hogy kitakarjam mindenki elől az alakuló masszát. A következő lépéssel pedig a csapat felé fordulok. Kezemben Wanda tökéletes, hús-vér élettelen másolata. Kezem a derekán, bal kezemben az ő jobb keze. Igen ez egy kissé groteszk keringő volt. -Mit szóltok? Kiadjuk nekik a hulláját és még hősök is leszünk. Az épületet pedig a katonák érdekében zártuk le amíg megfékeztük a lányt. Kérdezem majd lassan leültetem a testet a földre. Még meleg. Bármennyire is tökéletes másolat. Halott.
A poszt írója ∞Vendég
Elküldésének ideje ∞Vas. 25 Jún. 2017, 14:17
Ugrás egy másik oldalra ∞
never comin' home?
Döbbenten, karba font kezekkel asszisztálok Gregory belépőjéhez, ám az értetlenségem hirtelen viszolygásba fordul, mikor olyan könnyedén, olyan egyszerűen szólít Ravennek, mintha bármilyen kapcsolat lenne köztünk. Wanda vonásai mögül, az ő hangjával válaszolok, és elégedetten konstatálom, a mutációm teljes egészében visszatért a kis boszorkány trükkje után. - Neked Mystique, Don Juan - közlöm a falnak támaszkodva, nem látok különösebb okot a jópofizásra, hiszen mind az irhánkat próbáljuk menteni, csak ki-ki a maga módján. Csendben végighallgatom a lamentálását is, már nem akarok semmit hozzáfűzni - Charlesé a döntés. Mivel ő ennek az egész kócerájnak a vezetője, nála a végső szó.
Azt viszont nem tudom letagadni, hogy Gregory irritálóan magabiztos belépője után sokkal kritikusabban veszem szemügyre alkotását, Wanda élettelen testének mását, a hajdani szekrényt. - Az ügynökök talán bedőlnek neki. De a Titánt nem fogod ezzel meggyőzni - futtatom végig tekintetemet először a hús-vér Wandán, aki mostanra kettedmagával tartózkodik a kis szobában, utána pedig Gregoryra ugrik a pillantásom. - Senki, aki ismeri Charlest, nem hinné el, hogy megölte a lányt. Vagy egyáltalán megengedte, hogy mi tegyük meg helyette. Még emlékszem a kisfiúra, aki ahelyett, hogy a társaival halálra szurkálta volna a törött szárnyú madarakat, addig etette, kötözgette a tollasokat, míg talpra nem álltak. Akkor ezt egyszerre csodáltam, és tartottam menthetetlenül nevetségesnek. Ma már inkább csak otthon érzem magam Charles mellett, döbbenek rá. Olyan vezető, akit minden hibája ellenére, érdemes követni.
Némán fekszik. Mozdulatlanul. Képtelen rá, hogy helyzetet változtasson. Tudván, hogy ellensége itt mindegyikőjüknek, nem fog okoskodni, sem véleményt formálni. Próbálja a saját egyszerű, szolid helyzetét kihasználva megüzenni a Professzornak, hogy a velük együtt tartózkodó lánynak igaza van.Át kell adnia. A katonáknak. Wanda mindvégig úgy gondolja, hogy Ravennek kell majd Thanos elé állnia. A Titán nem bántaná. Hisz, ha elhitetik vele, hogy ő az, azzal lesz elfoglalva, hogy megdicsérje, amiért elvette a mutánsok erejét. Talán... Így őt, az igazit, pedig nyugodt szívvel a kormányra bízhatják. Meglepetten pillant Gregory felé, amikor a férfi hirtelen megközelíti őt. Hallja, amit mond. Egyetért vele. Ő sem habozna. A férfinak igaza van. Rádöbben, hogy ha kisétál innen Raven az ő alakjában, rögtön lelövik majd. Azt gondolja, hogy Gregory azért húzza közelebb a szekrényt, hogy végezzen vele. Nem is ellenkezne, ha rajta múlna. Felpillant rá. A szavaira bólint finoman. Bármire is készüljön, a lány elfogadja a döntését. Azzal azonban nem számol, hogy sértetlenül megússza. Csendesen felül, hogy úgy nézze meg, hogyan kel életre egy újabb mása. Élettelen. Ajkai elnyílnak, döbbenten pillant a férfira, aki megformálja, majd a Professzorra. Tekintete ide-oda jár közöttük. Az ő alakjában ácsorgó lány ismét megszólal, felé kapja tekintetét. Nincsenek képességei, nem lát a gondolataik közé, nem tud irányítani semmit sem. A szavakkal próbálja terelgetni a beszélgetésüket - Ne kockáztasson. Ha rájönnek, hogy ez hazugság... Engem adjon át a katonáknak! Addig úgy sem nyugszanak meg. Thanost pedig meglephetik... erre nem számít. - Charleshoz szól, közben a másodmagára pillant. Mert joga ugyan nincs, azért még megkérheti a férfit, hogy helyesen döntsön. Ha most ezt meg is úsznák, előbb utóbb rájönnének, hogy a Gregory által formált test nem a valódi alakja. Akkor pedig késő lesz talán...
Raven kijelentésére bólintok, úton a szoba irányába, mely fogva tartja a lányt. Elszántságom minden eddiginél nagyobb, tudom, mit kell tennem. Még ha fájni is fog a lánynak, nem hagyhatom, hogy társaim és gyermekeim ismét megszenvedjék a bábmester játékát. Ha támadni fog, kiütöm, ha megpróbálkozik valamivel, elaltatom. Gyilkos nem vagyok, de ha odáig fajul a helyzet, megvédem a sajátjaim. Kis idő múlva Hank széruma a lány vénáit telíti meg, és időlegesen elnyom minden hatalmat, amivel árthat nekünk. Mostmár biztonságos... "Utazásom" során, melyet elméjének szobájában töltök, megtalálom azokat az emlékeket, melyekből nagy vonalakban megtudom, mire készül a lila szörnyeteg. A lány csupán arra kellett neki, hogy lekösse a figyelmünket valami hatalmasról. Ha két kővel Manhattant másodpercek alatt elsöpörte, hárommal, vagy néggyel mire lesz képes? Az ENSZ, kinek zsoldosai itt toporzékolnak a birtok falain kívül és belül, csupán apró legyintéssel lesznek elpusztítva... velünk egyetemben. A lány szavait képtelen vagyok szó nélkül hagyni. ~ Úgy gondolod? Talán te vagy az egyetlen, aki képes szembeszállni vele. Ennyivel tartozol nekünk! Skarlát Boszorkány! - szavaim kimértek, hűvösek. Ha ellágyulok, ha megsajnálom, és hagyom, hogy az önsajnálatba süllyedjen, soha nem lesz képes ismét harcolni. Pedig ha Thanos meglépi, és a poklot Asgard után a Földre szabadítja, minden egyes harcos lélekre szükségünk lesz. Amikor elmepalotájában elém lép, és előhozakodik tervével, csupán némán hallgatom. Elszántságot, tenni akarást látok a szemeiben. Egy tervvel hozakodik elő, miszerint át kell adnunk őt, és elhitetni Thanossal, hogy erőnket vesztettük, majd együttes erővel lecsapni rá. Ebben van fantázia! Talán sikerülhet, vagy legalább a meglepetés ereje mellettünk lehet... Ha előtte nem kényszerít harcra minket. Hiszen ha a pokol ellepi a Földet, erőnket elrejtve mind meghalunk. ~ A terved megfontolandó. De nem foglak feláldozni! Bár szívesen megtenném, ám ha átadlak neki, elpusztít. Hiszen láthattad Te is, csak figyelemelterelésnek kellettél. Valószínűleg eldobható játékszerként tekint rád. Utána mi jövünk. Értelmetlen áldozat lennél. Viszont ha sikerülne kihúznunk a megjelenésééig... Itt hamarosan minden eddiginél nagyobb veszélyben leszünk. - ezzel kilépek elméjének szobájából, és szabadon engedem.
~ Istenem! - nyitom fel szemeimet kétségbeesve. Nem tudom elmondani.. a félelemtől minden porcikám remeg. A félelem kihűl arcomon, és hideg cseppként indul meg halántékomról. Szemeim hatalmasra nyílva vezetem húgomra, aki egy ötlettel áll elő. Őt adjuk át. Wandaként. - Szó sem lehet róla! - rivallok rá kissé erélyesebben. Nem bántani akarom, talán a zaklatottság beszél belőlem. De nem fogok még valakit elveszíteni. Nem vagyok rá hajlandó! Ha kell, az összes katona el fog aludni, és visszaküldjük őket az ENSZ székházba. Ha kell, az utolsó csepp erőmet is feláldozom a lányért, akit annyi idő után végre visszakaptam. Húgom ismét mellettem van. S ő nem lesz alku tárgya, ha rajtam múlik. - Holtan akarják a lányt. Érzem.. hallom! Nem foglak odadobni nekik. Sem Téged, sem Őt! Kell lennie más megoldásnak! - szememet Wandára vezetem, aki elméjével azt sugallja, hogy mindkettejüket át kell adnunk. Egyiket a Titánnak, másikat az ENSZ-nek. Fejem csóválom, csupán némán, szótlan mozdulattal, majd megtámasztom, s elkeseredetten mérlegelem a lehetőségeinket. Sietnünk kell, mert ha nem döntünk azonnal, a fentiek szenvedik meg tétovázásunkat. Érzem, ahogyan Gregory átrendezi a falakat, meghallom a többiek gondolatait. Felénk tartanak, társam utat nyitott nekik. Talán idelent vannak a legnagyobb biztonságban. Ha a férfi rám néz, fejemmel bólintok, hogy megköszönjem azt, amit a gyermekekért tett. Majd belép a szobába, egy szekrényt ráncigál elénk, amit erejével átformál a sérült lány tökéletes mására. Mindig elcsodálkozom rajta, hogyan tanulta meg ilyen hatékonyan irányítani a mutációját. Már azon se lepődnék meg, ha egyszer életre is tudná kelteni az "alkotásait". Minden esetre a Wanda holttestének leleplezését megelőző groteszk keringőt guvvadó tekintettel kísértem végig. A stílusa mindig tud meglepetést okozni, ezért nem is förmedtem rá, amikor Ravent randevúra hívta. Gregory már csak ilyen... és ha valaki csúnyán néz rám, hogy ideje rászólni, többnyire csak széttárom a karomat. - Te mindig meg tudsz lepni... - vakargatom fejem búbját, ám eddig ez a legjobb terv. De mit kezdjünk Logannel? Idáig érzem a gyilkos aurát, amivel Wanda halálát kívánja... aztán hirtelen ér el a felismerés... - Működhet a terved! Figyeljetek rám! Másodperceken belül itt vannak Loganék a gyerekekkel. Meg fogja ölni Wandát, ha életben találja. Én képes vagyok elrejteni a lányt a szemük elől, de ehhez az kell, hogy Ti is részt vegyetek a színjátékban... - ezzel Wanda felé pillantok... - Wanda, kérlek, hogy maradj itt, amíg mi átadjuk a tested! Így, ha minden elül, és Thanos megjelenik, képes leszel eljátszani, hogy még mindig ő irányít, mi pedig erőtlenek vagyunk. Eljátszuk a halálunkat is, ha kell, és mozdulatlanul várjuk a megjelenését. Ha közelebb érsz, megadom a jelet, és egyszerre zúdítjuk rá az erőnket. Szükségünk van Rád! Kérlek! Ennek a tervnek működnie kell. - fájó pillantást vetek rá, tudom mennyire nehéz neki ezekben a percekben. De ahhoz, hogy a terv beváljon... kell a lélekjelenléte. Majd a kollégáimhoz és húgomhoz szólok. - Azt tudnotok kell, hogy Thanos valami igazán nagyra készül. Talán már csak perceink vagy óráink vannak, hogy ismét megjelenjen a Földön. El kell hitetnünk az ENSZ-el, hogy Wanda meghalt idelenn. Azt mondjuk, hogy megállt a szíve. Nem volt képes együtt élni a fájdalommal. Vigyázzatok! Nem szabad harcba bocsátkoznunk. Átadjuk a testet, cserébe mindenki szabadságáért. Nem folyhat több vér. Így is túl sokat veszítettünk, Barátaim. - tekintetem végig vezetem rajtuk. A feltétlen támogatásukra és hallgatásukra van szükségem. - Ha sikerült megállapodnom, és elvonultak a katonák, Wanda már előjöhet. Ha Thanos megjelenik, el kell játszanunk, hogy minden erőnktől megfosztott. A legjobb lenne, ha mind halottnak tűnnénk. Wanda a közelébe férkőzik, elvonja a figyelmét, mi pedig egyszerre támadjuk meg. Nincs más választásunk... Thanos nem kegyelmezne egyikőnknek sem. El akarja pusztítani a világunkat.
Ha Logan és a csapat megérkezik, elmémmel elrejtem az asztalon ülő Wandát. Ők nem láthatják, csakis mi. - A lány halott... - suttogom elhaló hangon Logan és Matt felé. Greg még a kezében tartja az élettelen másolatot. Mindenki, aki leért hozzánk, idelent biztonságban van, és ennek így is kell maradnia mindaddig, amíg az ENSZ el nem vonul. - Örülök, hogy jól vagytok, Barátaim! Hank! Kérlek maradj a szomszédos szobában a gyerekekkel! A sérülteket lássák el a gyógyítók! A többiekkel felmegyek, és megpróbálok tárgyalni az ENSZ-el. Greg, Matt, kérlek vigyétek a lányt! - nem kérem meg Logant, hogy ő hozza, annyira gyűlöli, hogy inkább távol tartom a testtől. Megvárom, amíg mindenki elindul, majd én is utánuk gurulok, ám egy gyors csuklómozdulattal elfordítom a reluxát takaró állásba. Hátra fordulok, és aprót bólintok Wanda irányába. Remélem, hogy képes lesz veszteg maradni. Tudja, hogy nincs más lehetőség, később pedig ráérek Logant lenyugtatni, ha elment az ENSZ, és elmondtam neki az igazságot. Wanda egyedül marad a helyiségben.
Az esetlegesen semmiből előkerülő katonákat egyetlen szempillantás alatt elaltatom, és ha James küzd még velük, a rá támadók is erőtlenül esnek össze, mély álomba szenderülve. Később a saját lábukon fognak kisétálni, és csatlakozni a többi ENSZ bérenchez. - James... - a férfira pillantok. Tudom, hogy gyűlöl. Tudom, hogy engem hibáztat testvérei haláláért. - Örülök, hogy jól vagy! - csupán ennyit fűzök még hozzá. Tartásom ellágyul, ám nem állhatunk le beszélgetni. Most a célra kell fókuszálni. Később viszont én fogom megkeresni őt.
Másodpercek alatt megjelenünk az Intézet ajtajában, kezünkben a lány holttestével. Ahogyan közeledünk a frontvonalhoz, látom, ahogyan a felek feszülten méregetik egymást. Vagyis csak első pillantásra tűnik úgy. A Kapitány és társai emelt kézzel mégis megadták magukat. Natashát meglőtték. Képességemmel a tömeget pásztázom, hogy megtudjam a lövés indíttatását. Neena gondolatait érzem meg elrejtve mindenki elől. ~ Neena, kérlek! Elég a harcból! Ezt meg kell próbálnunk! Ezek az emberek segítettek nekünk, nem hagyhatjuk, hogy a katonák bármelyikőjüket is lelőjék. Állj készenlétben, de mindaddig ne csinálj semmit, amíg nincs más választásunk. Meg kell védenünk őket, ahogyan ők tették velünk! - ezt csupán elméjébe sugallom, nem mondom ki hangosan. Tudom milyen lobbanékony. Az X-Force-ban eleget harcoltunk egymás oldalán ahhoz, hogy kiismerjem őt. Remélem, hogy hallgat a kérésemre, és meg tudjuk előzni a fölösleges harcot. De vele megvan az egy lépésnyi előnyünk is, hiszen a katonák vezetője nem tudja, hogy átvette az egyik embere helyét.
Ahogyan közeledünk a fegyvertelen hősökhöz, társaim kezében mindenki jól láthatja Wanda (ál)holttestének alakját. (Ám ezt négyünkön kívül senki más nem tudhatja) A Kapitány és Pietro mellett állunk meg a holttesttel. - Sajnálom! A lány.. szíve.. feladta a küzdelmet. Nem tudtuk megmenteni. - szomorú, megtört tekintetem a lány szerettein, harcostársain... mindegyikőjükön végig vezetem. - Kérem, fogadják részvétem! - álom tekintetüket, majd kigurulok mellőlük, egészen közel a katonákig. A vezetőjüket keresem tekintetemmel. Szemem egy ismerős arcon állapodik meg. Artemisiát akkor láttam utoljára, amikor a bécsi kórházban elváltunk. Ők a szökevények után eredetek, mi pedig ott maradtunk. - Artemisia! Sajnálom, hogy így kell újra látnom! Kérem! Szükségtelen bárkit is lelőni! A lányt ezennel átadom Önnek. Miután megtámadta az Intézetet a kree szörnyekkel, ártatlan gyermekek estek áldozatul. Elvette az erőnket, és társainkat hatalmával ellenünk fordította. Ha a Kapitány és azok a bátor harcosok, akik nem írták alá az egyezményt, nem sietnek a segítségünkre, most több száz lemészárolt ártatlan fogadta volna Önöket, akik későn érkeztek volna. A lány meghalt, ám mindannyian hálával tartozunk ezeknek a hősöknek. Kérem, elégedjen meg most a lánnyal, és engedje szabadon Rogers Kapitányt és a társait! Valamint adja át Natashát, hogy elláthassuk a sérülését! - hátra fordulok a hősökre. Nem engedem, hogy elhurcolják őket. Ha kell, minden katonának hátra arcot parancsolok, vagy képességemmel legalább időt nyerek a hősöknek, hogy elhagyják az Intézményt...
we need more.. | Bocsássatok meg a késésért, és a hosszért.. sajnos ismét nagyon megcsúsztam ...
• Charles Xavier végül Gregory javaslatát fogadja el. Wandát arra kéri, hogy várjon az alagsorban, hiszen ha tényleg megjelenik a Titán, ahogyan azt a lány emlékeiben láthatta, és a pokol lényeit Asgard után a Földre is rászabadítják, akkor a Skarlát Boszorkány erejére is nagy szükség lesz. Ha pedig valahogyan sikerülne elhitetni, hogy a mutánsok még mindig erőtlenek, akkor lépés előnyben lennének a Föld védelmezői, és egyszerre támadhatnának Thanosra. A terv szerint egy élettelen Wanda másolat kerül át az ENSZ-hez. A tervet csak a szobában tartózkodó négyes ismeri. Amikor Loganék megjelennek a gyerekekkel, a lányt holtan találják. Charles képességével elrejti a szemek elől az asztalon ülő Wandát. A testet Artemisia elé viszik.
***
» A 10. felvonás véget ért. Mindenkinek köszönjük szépen a játékot! Minden résztvevő a 8. felvonásban folytathatja a játékot!
... 
