KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: 9. felvonás - Védelmezők 2.

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 11 Jún. 2017, 19:54
Ugrás egy másik oldalra

•• Védelmezők 2. ••

Live like legends.




Miután Hela egyezséget kötött Thanossal, a titán a kövek hatalmával ruházta fel a nőt. Hela parancsot adott az alvilág lényeinek, hogy kövessék őt Asgardba, sőt, jelenjenek meg a Kilenc Birodalom minden világába, megüzenve, hogy végleg elmosódtak a határvonalak Hell és az eddig biztonságosnak vélt világok között. Thanos ütésével átjárót nyitott az Yggdrasil kérgén, és Helával, valamint a démonokkal megvetették lábukat az istenek honában, Asgardban.

Eközben Peter Quill és csapata, valamint Carol Danvers, Tony Stark és Bruce Banner legyőzték a Thanos birodalmát őrző kreeket, de sem Wandát, sem a Titánt vagy annak faji követőit már nem találták ott. A Nova hadtest első kézből értesült arról, hogy Asgardban feltűnt Thanos és Hela, így Quillék rögvest megindultak, hogy a Titán ellen ők is felvonuljanak. Az Agardot ért támadás híre hamar szétterjedt. Thanos faji vezetői már korábban megkapták az utasítást. Egyesek várakoznak, míg mások álcázott hajóikkal megjelentek Asgard égboltján. Az istenek birodalma egy hatalmas háború küszöbén áll.

A Xavier Birtok előtt váratlanul megjelenő Wanda Thanos befolyása alatt cselekedve elvette minden mutáns erejét. Több gyermek és felnőtt mutáns is meghalt, hiszen egyeseket éppen a képessége tartott életben. Kree harcosok segítették Wanda ügyét, akik ellen a hősök léptek fel, végül sikerült Xaviernek a lány fejébe jutva megszüntetni a Titán befolyását. A Skarlát Boszorkányt az iskola egyik alagsori szobájába vitték, mit sem sejtve abból, hogy nagy erőkkel felsorakoztak az ENSZ katonái a birtok előtt, hogy egyszer, s mindenkorra elfogják az egyezményt elutasító szökevényeket és azokat, akik melléjük álltak. Így Xavier mutánsai is célponttá váltak.

***

Szituáció: A katonák egyetlen parancsot kaptak, mindenkit hurcoljanak börtönbe, vagy ártalmatlanítsanak. Az Intézethez közelebb érkező Jean Grey és Logan védelmükbe vehetik a gyerekeket, és az intézmény falain belülre terelhetik őket. Mattias és Jane Foster csatlakozhatnak hozzájuk, de kívülről is tarthatják a frontot. Az épület menedékében tartózkodó James összefuthat Loganékkel, és ügyük mellé állhat. Helikopterből kiugró ejtőernyős egységek landolnak az Intézmény tetején, hogy betörve füst és fénygránátokkal támadják a bentieket.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

A Xavier Birtokon zajló harc felvonásai között a játékosok szabadon mozoghatnak, ha a hozzászólásaik végén jelzik, kihez mennének.


- Reagsorrend: nincs
- A kezdés joga: -
- Helyszín: Xavier Birtok
- A felvonás résztvevői: James Vance, Jane K. Foster, Jean Grey, James Logan Howlett, Mattias A. Gerard
~ Akik időközben becsatlakozhatnak: -

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 16 Jún. 2017, 07:18
Ugrás egy másik oldalra



Védelmezők

- Biztonságban… valami Bölcsőben. - Logan kinézete és helyzete elég szar volt, amikor utoljára láttam… kb 15 perce. De attól, hogy ott ácsorgok fölötte, nem lesz jobban, szóval, ahogy csak tudok, segítek itt. Ahol hasznos is lehetek…mivel eleve nem értek a hiperszuper kütyükhöz. Tök homály az egész számomra.
Gregory ideges, és meg is értem. Én is az vagyok, hívatlan vendégeink vannak…nem is kevesen. Ahogy megindul előre, szólni akartam utána, hogy várjon már egy kicsit… de amikor a földből előtört a képessége és pusztítást hagyott maga után…tátva maradt a szám. A talajról szedtem fel azt, majd elmosolyodva fejet ingattam. Nagy vagy haver. Ezt is csak te követheted el ilyen mértékben…nem igaz? Na azért ácsi…fékezzünk le egy kicsikét. A képességeink visszatértek…akkor, akkor lehetséges, hogy…? Ahogy a srác a földre kerül, „aludni”, léptem egyet felé, de megtorpantam… ez az érzés… tekintetem remegni kezdett, ahogy Gregory testét figyeltem.  Ez…ez helikopter zaj? Mi van itt az istenért? Fegyver újra töltés, kavicsok roppannak a bakancsok súlya alatt.. ez, ez nem lehet.
Ahogy felpillantok a katonák is ellepik az iskola területét. Nem! Elég volt ide egy földönkívüli bagázs is… nem kellenek még ők is ide. Nem! Be se hozhatnának ide éles fegyvereket… élesek egyáltalán? Fel se tűnt, hogy a kék színű valami lelépett a tanár úrral, annyira lefoglalt a másikak jelenléte. De aztán valami furcsa vibrálni kezdett előttünk a levegőben… mint villámcsapás az égből feltűnik pár ismerős alak. Egy vörös hajú, majd egy izmosabb test, majd egy annál is színesebb hajzuhatag. Itt van. Meglepődve figyelem az izmos testet, mintha nem most tartottam volna őt a karjaim között, szinte holtan. Elpárolog ez a fejemből, hiszen most már szinte ragyog az élettől, ha nem volna a saját vérétől maszatos. A kezemre, a tenyerembe pillantok, ahol az ő vérének egy szeletkéje, a száradékja díszeleg. De aztán felkapom a fejem mosolyogva, kezem is ökölbe szorulva magam elé kapom, egy ezaz szóval kommentálva a férfi itt létét. Szerintem ennél nagyobb öröm nem, is kell jelen pillanatban. Életben van! Itt van. Nem nyerte el a sötétség még ennél is jobban. Ő csak maradjon életben. Szükségük van rá sokaknak. Jean-re pillantok, majd lassan lehunyom a szemem… végül jéghideg pillantással jutalmazom meg a katonákat. A zsebembe nyúlok, hogy rámarkolhassak Logan öngyújtójára. A másikban a garázsból lenyúlt csavarhúzó szunyókál, leginkább csak a biztonság kedvéért… használni nem akarom. Az ölés nem az én repertoáromban van benne, meg hagyom másnak. Nem vonom vissza a szavam. Xavier oldalán állok, hiába tette azt, amit. Miattunk tette, ez a legbiztosabb pontom. Nem engedem, hogy ezek bejussanak az épületbe és romba tiporják az egész felépített életünket. Ha már kint megtették, be már nem juthatnak. Megmutatom, hogy nem hiába volt az a sok fáradhatatlan edzés Logannel. Hogy tanultam tőle és nem csak lazsáltam a jelenlétében… vagy épp távollétében. Az újonnan érkezők tényleg nem szívesen látottak, fegyverrel jönnek és nem is békés szándékkal. No meg sokan persze… Az meg hogy kiért jöttek…mit számít? Megvédjük az itt lévőket, ha kell erőszakkal…hogyan máshogy igaz? Ez a mi otthonunk és megvédjük azt a bent lévőkkel együtt. Lepillantok az alattam sötétedő majd világosodó árnyékomra,  elhúzom a szám, miközben felemelem a fejem és a tömegre pillantok. Eddig egyszerre három embert, vagy épp mutánst tudtam elkapni és mozdulatlanná tenni… most egy sereget(nyers fogalmazás) kéne hatástalanítanom, hogy nehogy elsüssék a fegyvereiket. Mert innen nem visznek el senkit.
Képes vagyok rá… főleg hogy az otthonom, a családom is bele került. Egy kisebb csapat indult meg az épület felé, hogy oldalról bevegyék azt, tekintetemmel követtem őket. - Még mit nem... - majd feléjük fordulva elindítottam a támadásom. Az árnyékom körözött körülöttem, végül kilőtt, mint egy nyíl és tőlük nem messze ágazott el annyi felé, mennyien voltak. Nagyjából 10-en. Felvettem az állásom… innen nem mentek tovább. Elkaptam őket, próbálkoztak kiszabadulni, de moccanni se tudtak. Ember ebből nem sűrűn szabadul. Mutáns mondjuk már rég kitört volna… illetve 2 perc után boldogan töröl képen ez miatt. Különben is. Ez az én elhatározásom. Feléjük indultam, ők pedig felém érthetetlen arccal. A fegyvereik a kezükben, majd megtorpantam, ők is, a többi bagázs felé fordultam, ezzel ők is követték a mozdulatokat. Emeltem a kezem, mint ők is a fegyvereiket és a társaik felé céloztam.
- Rossz utat választottatok… - lehet, hogy hibát követek el ezzel, de ez most nem számít. Itt életekről van szó! Kicsik és nagyok életéről. A Hősökéről. A mutánsokéról. Mindenkiéről.
Eddig elég klasszul állunk, tekintve hogy amaz oldal is fegyvert szegezett...
- Egy kis káosz bent is akad... - pillantottam Logan-ék felé, ezt itt én intézem. Ahogy Greg is említette... Összebaszták a füvünket.
- Tartom a frontot. - pillantottam vissza az előttem lévő nagyobb bagázsra, csőre töltött mindenki, akit irányítottam... aztán tüzeltünk, leginkább gyomorszájba és lábakra. Gyerekjáték... csak hozzá ne szokjak... A fentről érkező támadásra azonban már én se számítok, vagy csak én nem. Fénygránát robban a fejünk fölött, ezzel az esélyem is elnyargalt, az árnyék nem árnyék többé, szabad utat kaptak az emberek... - Óh ne már...-  gondolhattam volna erre is...
- Na most van gáz...
Újra el kellene kapnom őket, de most már számítanának rá... azt hiszem a meglepetésszerű támadás mégis csak jobb... Vissza lépek kettőt.Taktikai visszavonulás? Maradjunk annyiban, hogy marad az ökölharc.... kis időre biztos.


//Ha valami nem oké, szóljatok és javítok.//
((Kint marad, esetleg a tetőn akadályoztat, ha Logan épp mást nem tervez neki.))
szeretés




Vissza az elejére Go down

James Vance

∆ Hozzászólások száma :
105
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
⇻ A sötétben bujdosva



A poszt írója James Vance
Elküldésének ideje Pént. 16 Jún. 2017, 22:58
Ugrás egy másik oldalra

Védelmezők;
9. felvonás
A kinti zajok egy kissé csillapodnak, amikor a rég látott falak közé lépve állapodik meg kissé. Egy terembe húzódik vissza, hogy kicsit szusszanhasson, elvégre manapság nincs olyan edzésben, mint annak idején, de persze, nem lustult el, csak az éles szituációk kerülték eddig, nagyon. A kezében még mindig ott pihen az idegen fegyver, amivel csapkodott, és most egy asztalra teszi le, hogy eme súlytól is megszabadítsa magát. A vállait kiroppantja, és megadna mindent, ha ebben a helyiségben lenne egy csinos asztalnyi ital, amiből ledönthetne pár adagot. De mivel ez egy iskola, és nem kocsma, legfeljebb vizet vehetne magához, de az sincs a látóterében. Megtörli inkább izzadt homlokát, és ha már így egyedül marad – az épület ezen szegletében -, az ablakhoz lépve les ki. Még mindig tart a buli, és ha nem elég, hogy egy csapat idegen a díszvendég, a katonák sem léptem még le. Remek. Mordulva húzódik vissza az ablaktól, nehogy az egyik meglátva azon kapja magát, hogy itt van akit keres és neki ide be kell ugrania. Nem köszönné meg. A kinti akciót, mint a dárdákat a földből, már csak utólag pillanthatta meg, kicsit hüledezett is rajta, de ha már az a lány képes volt valamire, nem veszi fel túlságosan. Fogalma sincs, hogy az ő erejével most mi a helyzet, a tenyereire bámulva hajlítgatja az ujjait, mintha ezzel választ kaphatna, de mivel ez nem következik be, így nem lett okosabb. Meg egyelőre nincs még alkalom a próbára, és amúgy se szereti a bizonytalanságot. Talán ha ide leülne a sarokba, nem venné észre senki, de az élet nem ilyen egyszerű. Fáradt ő ehhez, és nem akar megint belebonyolódni, de úgy néz ki, sikerült. Mintha a baj vonzotta volna ide, valami külső erő, aminek nem tud parancsolni. Vagy egyszerűen átok rá nézve, ha bármi köze is akad a birtokhoz. Ki tudja, lehet ez van mögötte, hisz annyi megmagyarázhatatlan dolog van a világban, miért ne lehetne ez is igaz. Már lassan nem tud min meglepődni.
Csak pár percre ült le, egy székre, mint a filmekben a hősök, akik így várják az ellenséget. Csak egy kicsit gondolkodott el, miközben odakint vitézen küzdenek, ő meg csak.. van. Nem hős, nem ám, megteheti ezt. Ennyi kijár neki azok után, ami történt? Csakhogy a világ nem erre kíváncsi. A helikopter félreismerhetetlen zaja, és az egyre több bakancsdobbanás rázza fel végül, és felugorva pislog a plafon felé, majd az egyre hangosabb épületbeli zajok igencsak bizonyítékai annak, hogy itt bizony nincs menedék.
- Hogy rohadjatok már meg.. – morogva kapja fel a fegyvert, mert miért ne alapon, de legszívesebben egy jó éles fejszével indulna meg előre. Az ajtóhoz lépve résnyire nyitja azt, és észleli a füst szerű valamit, hiszen nem kertelnek, ki akarják füstölni a bent bujdosó alakokat, csakhogy azoknak jó része gyerek. Komolyan, ezeknek semmi sem szent? És akkor ők a kormány, és a jófiúk. Köp egyet, mivel egy slukkot így is kapott, és visszasiet a csinos függönyhöz. A sötétítő részéből leszakítva egy darabot, arcára köti azt, hogy ennyivel könnyebb legyen, és fel se ismerjék olyan hamar. A pulóverét a földre dobja, egy szál trikóban surran ki a folyosóra, és a fal mentén osonva figyel minden egyes zajra, neszre. Láthatóan nem vágyik ki, követi a hangokat, bár terve egy fikarcnyi sincs. Csak van. Ahogy az első katona is előtte, háttal állva neki, könnyen adva magát. Egy ütés, és a földön fekszik, erős csapás a tarkója, és kiütve. Idegen fegyvere mellé éles lőszert szeret így, bár nem szereti, hisz nem gyilkos, így egyelőre azt csak övébe dugja bele. Hogy most épp hős akar lenni, a fene sem tudja. Talán csak le akarja verni a haragját a katonákon, talán felébredt a rég alvó tudatalattija, és ha már nemrég a gyerekek, és a többi fiatalabb mutánstársa az eszébe jutott, talán rajtuk akar segíteni. Hallja őket, akiket épp el akarnak kapni, így kitartóan halad a sűrűje felé. Aki pedig az útjába kerül, azzal megpróbál elbánni. Így kerül közelharcba két, a szobákba betörő katonával. Szétszéledt a nyáj, és megjött a farkas, hogy lakomázzon.

    //Maradnék itt, egyelőre bent, szívesen csatlakozva a többiekhez.//





 War pigs  | 659 szóban
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 17 Jún. 2017, 21:43
Ugrás egy másik oldalra

You're X Men
- 9. felvonás -

Türelmetlenül pihegve ugrál tekintete egyik pontról a másikra, miközben már szemtől szemben áll Dr. Greyel. Emlékei lassan szivárognak tudatába, nehezen fogadja el, hogy megcirógatta a halál. Bárhonnan nézzük Logan élete összefonódott Wanda akaratával. Emiatt és a tudatlansága miatt torzul el arca. Amint azonban nevén szólítja szívének kedves nőszemélye, csillapodik mogorvasága és lágyulnak vonásai. Megpróbál összpontosítani és nem darabjaira zuhanni.
– Mi történt a Professzorral? Mit csinált vele? - szinte belevág a nő szavába. Türelmetlen, ha a férfiról van szó. Különös a kötelék, ami a Professzorhoz köti őt. Elmondhatatlan, kibogozhatatlan. Mind az idősebb személye, mind a fiatalabb sokat jelent a férfinak. A gondolata, hogy a lány árthatott neki, mindannyiuknak, szétárasztja a haragot a férfiban. És nem eltitkoltan örömét lelné benne, ha a mutáns lánynak karcolhatna három lukat a mellkasára karmaival. Meggyötört arcéle lankad, fakó pillantással mosolyodik el, fejét enyhén oldalra billentve.
– Engem választottál... - hangja rekedtes, mégis kis csíny és gúny hallatszik fel belőle. Egyértelműen Summersre gondol. Ha a kis csaj képes volt így elbánni vele, nyilván az egyszemű sem úszta meg! Jean mégis mellette van. Farkas szemei ragyognak, ajkai finom mosolyra görbülnek, ahogy közelebb somfordál a nőhöz. – Megint a Szivárványlány ment meg minket... Lassan megérdemelné, hogy kapjon tőlünk valamit. - ingázik a feje finoman, el-el pillantva a vörös szépségről a terem további részeire. Szemei megakadnak Jean karcsú vonalán, a kérdését mintha meg sem hallaná, ütközik fejének a felismerés. – Te jól vagy? Nem sérültél meg? - nyújtja előre karjait, hogy a nő felkarjától egészen alkarjáig finoman végig tapogassa. Törődőn, aggodalmasan nézve őt. Le sem veszi róla szemeit, egészen addig, amíg Alison be nem robban. A kétségbeesésére oda kapja fejét, a lányról pedig rögtön az általa szétroncsolt bölcsőre.
– Így is nevezhetsz... - elismerően biggyeszti ajkait, közben felvonva szemöldökeit egy pillanatra. Mosolya gunyoros, mégis bocsánatkérő. Bánja, hogy felrobbant a koporsójából, de rémületében nem tudott más eszközhöz nyúlni. Talán elnézhető neki...
Az apró színeshajzatú leányzó felé fordul, ellépve Jeantől. Finom modorát elővéve bólint mélyen, közben megköszörülve torkát. – Az adósod vagyok Törpilla. - jegyzi meg, majd a lány megjegyzésére Jeanre pillant, engedve egy félmosolyt felé – Én csókolnám, hidd el, csókolnám... - mosolya tovább szélesedik, majd figyelemmel fordul Alison felé. Egészen addig, amíg a Vörös megszólal. – Mehetünk. - ismétli el, majd mielőtt bármi történne elnyújtja kezét, hogy megfogja Jeanét. A következő pillanatra a férfi gyomra nem áll készen!

***

Logan tulajdonképpen alig fog fel bármit a teleportálásból. Azon kapja magát összevont szemöldökkel, hogy a Birtokon ácsorog oldalán Alisonnal, annak másik oldalán Jeannel. Elnézi őket pár másodpercig, azonban nincs sok ideje. Felszegi állát és máris katonák, hősök, mindenféle lények és harcosok rajzolódnak ki előtte. Farkas baromira lemaradt, lefoglalta, hogy megküzdjön az életéért... Szeme sarkából, lemaradva érzékeli, hogy Alisont eltalálják. Karjával nyúl érte, majd felhúzva orrát fintorral néz a nőre lövőkre. Mégis úgy fest, az apró termet ellenére találékony. Wolverine a Vörösre pillant. – A gyerekeket... - kezd el csápolni azoknak a fiatal diákoknak, akik a közelében ólálkodnak. Bízva benne, hogy Jean segít neki befelé terelgetni őket. Nem is foglalkozik hirtelen mással, csakhogy minden diák a helyére kerüljön, biztonságba. Idő, mire észreveszi Mattet. Mély bólintás és egy félmosoly, mivel megjutalmazza a fiút. Logan szíve repes, hogy életben találja, mégis csak tapadt rá valami...
– Befelé! Gyorsan. - szól a srácokra, és hacsak nem követi őket semmilyen ellenfél, akkor Jeant maga elé terelve ő is befelé indul. Út közben még elkapva Matt megjegyzését, sebesen kapja előre a fejét. Kétségbeesik. Ha benn is káosz van, akkor mi lesz a kölykökkel?! – Hogy a rohadt... - morogja, majd az utolsó pár srácot 'finoman' arrébb tessékelve belehúz, hogy előre erőszakolva feszes alakját, kibiztosítsa a helyet. Csakhogy - bár kívülről Matt valóban jó munkát véget, föntről - oldalról megérkeznek a katonák, hogy likvidálják őket.
És bizony Jamesnek több sem kell ahhoz, hogy felszabadítsák a vékony gátat józan-ész és állatiasság között. Még abból a pár gyermekből is elveszítenek kettőt! A férfi ökölbe forduló kézfejeiből előjönnek karmai. Morogva néz szembe a fegyveres tagokkal, akik látva őt, nyomban lőni kezdenek rá. Hiába...
– Maradj mögöttem! - szól rá a többi kölyökre, majd fejét feszes mozdítva, kiroppantja nyakát, mielőtt neki lendülne és felnyársalná az össze betolakodót. A férfit hiába is lövik. Teste felfogja, majd kipattintja magából a golyókat. Amint végez - mindegyik fegyveressel, megfordulva Jeant kutatja tekintete. – Hol a Prof? - kérdezi kurtán, arra gondolva, hogy a gyermekek csak ott lesznek biztonságban ahol Ő is ott van – Itt nincsenek biztonságban... - morogja idegesen, hol a kölykökre nézve, hol Jeanre. Esze ágában sincs magukra hagyni őket! Azonban a változó épület miatt kis híján infarktust kapva, reflexből mozdul. Talán a falak mocorgása miatt pillantja meg Jamest. Vasökölt. – James! - kiált neki, majd futva neki lendül, hogy a fiúra támadó két katonát elsodorja, leszerelve őket, úgy igazán... – Jól vagy? - kapja fejét a fiúra, közelebb merészkedve hozzá, majd róla Jeanre és a gyerekekre.


X-Men ▲ Ha nem jó, pm! made by
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 18 Jún. 2017, 15:34
Ugrás egy másik oldalra




Védelmezők 2.
9. felvonás
A helyzet válságos. Logan kérdez, de alig tud reagálni. Igen, a professzor, ő is gondolt már rá. Azonban, nem hittem, hogy Xaviernek baja legyen, igaz, túl jóságos, naiv egy férfi, de nem fogja hagyni magát, ebben biztos volt.
- Igen… - mormolta és félig lehunyta szemét. Scott és Logan… csak nem meglepő annyira, mert Scott életében először igazán láthatott, és ő nem volt ott… mert Logan meg haldoklott. A kettő két külön súlyt képviselt.
- Jól vagyok, semmi bajom – rázta meg a fejét, hiszen valóban egy karcolás sem esett rajta, maximum lelkileg érezte azt, hogy mikor a férfi haldoklott, benne is reped meg valami. Érdekes, milyen kapcsolat is fűzi össze őket. Nem tudta volna definiálni, csak úgy létrejött benne és ott van.
A további események igazán felgyorsultak és máris teleportáltak
Mindent várt, csak éppen ezt nem, mikor talajt fogtak. Annyira nem viselte meg a gyomrát, mint az első, de ez után is enyhe hányinger kerülgette. Valószínűleg, ha nem napi rendszerességgel portál ide-oda, akkor ehhez az élményhez sosem fog hozzászokni.
Másrészt, mint aki a hangszigetelt szobából lépne ki a tömegbe. Azonnal gondolatok, érzelmek ezrei vették körben olyan intenzitással, amibe azonnal belefájdult a feje. Félelem, elveszettség, fájdalom, halál, védelem, ösztön és a lista hosszú lenne, ha felsorolná. Nem csak a diákokat, hanem a tanárokat, sőt még a katonák gondolatait is hallgatta. Tartása megmerevedett, ahogy az érkező információ tömeg nyomta lefelé.
A gyerekek… valóban. Gyorsan összeszedte magát, máris gondolatban és szóban kezdett el cselekedni. Mindenkit ösztönzött, hogy menjen be az iskolába, miközben telekinetikusan tartott távol minden ellenfelet, vagy épp lökött el, hogy a diákokhoz ne érjenek.
~ Gyerünk! Az épületbe! Mindenki! ~ Szétvált Logantól egy időre, ahogy tudatát egyre feszítette ki, minden diáknak szólva, hogy befelé. Azonban bármekkora előnye is volt ennek, figyelme megoszlott, és terhelte elméjét a haldoklók képe, legyen az diák, katona, vagy csak civil. A negatív érzelmek mindig erősebbek, mint a pozitív. Közben, megérezte Xavier professzort is, megkönnyebbült, hogy a férfi jól van és csak egy gondolatot küldött, hogy egyelőre ők is jól vannak. A professzor majd intézkedik Wandával, nekik pedig a diákokkal kell törődni. Legfőképp, hogy a távolban még ENSZ katonák is jelentek meg, a sok konferencia miatt, felismerte az öltözetüket is. Őket majd lefoglalja más. Közben a távolban valami robbanás is hallatszott, újabb ismerős lépett a pályára.
Csak tartsanak ki. Ritkán szokta ilyen terebélyesen használni telepátiáját, és egy kör után már eléggé nem volt hatékony, de most a lehető legtöbb diákot próbálta nyakon terelni és befelé ösztönözni, így is már vannak halottak, nem kell a számukat növelni.
Még valahol Scottot is megtalálja. Örül, hogy életben van ő is. Lelkifurdalása így máris nem nyomasztja annyira. Neki is küld egy gondolatot, majd újra a feladataira összpontosít. Egy szemvillanás alatt lök láthatatlan mozdulattal egy kree katonát.
- Logan – fordul James felé, mikor az neki megy a katonáknak. Jól tudja, hogy nem kell féltenie, mégis aggodalmas kissé. Még csak most épült fel…
- A professzor jól van – vágta rá csak kurtán és egy kislányt rántott a maga irányába, mielőtt egy golyó átfúrta volna a vékony kis testét. Túl sokan vannak még mindig. – És az alagsorban, ez a legbiztonságosabb.
Felnézett az épületre, ami megmozdult. Telekinetikusan kezdte el tapogatni a falakat, réseket, pontokat keresve, nehogy összedőljön a fejük fölött. Most az épület a legbiztonságosabb. – Nem fog összedőlni – rázta meg a fejét, ha kell, ő fogja egyben tartani, végül is, gépet már emelt fel, nem lehet nehezebb egy épületnél. Bármennyire is környékezte a pánik, a diákok miatt képes volt magára erőltetni a nyugalmat. Átkozta magát, hogy megfordult a fejében, de most a Főnix kimondottan jól jöhetne, csak éppen kontrollálhatatlan, de vele meg tudná csinálni vagy megint a Cerebro, Xavier meg tudná állítani a katonákat.
Újabb suhintással lök el katonákat, akik a bejárat felé igyekeznek. – Lefelé, összeszedem a többieket, akik fiatalok még – adta a legidősebb gyereknek ki, hogy vigyázzon a többiekre, ő még fenn megvárja az igyekvőket, és vigyáz rájuk, miközben a professzorral kereste újra a kapcsolatot.


- - megjegyzés: 762 szó || remélem megfelelő Smile ha nem, pm || music - -

Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 18 Jún. 2017, 22:59
Ugrás egy másik oldalra

•• Védelmezõk 2. ••

Live like legends.




• James csatlakozhat Loganékhez. A két férfi Jeannel megindulhat lefelé a gyerekekkel az alagsorba, ám újabb katonákkal találják szembe magukat. Az egyik gyermeket véletlenül meglövik, valamint több gyermeket túszul ejtve felszólítják a csapatot azonnali megadásra. Jean megpróbálhatja felvenni a kapcsolatot Charlessal. Az ajtó előtt küzdő Matt maradhat kinn továbbra is, vagy csatlakozhat a lentiekhez, és hátulról meglepheti a katonákat. Amennyiben sikerül kiszabadítani a túszokat, Jane K. Foster a csoporttal tarthat a biztonságot nyújtó acélszerkezetű alagsorba.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

A Xavier Birtokon zajló harc felvonásai között a játékosok szabadon mozoghatnak, ha a hozzászólásaik végén jelzik, kihez mennének.


- Reagsorrend: nincs
- A kezdés joga: -
- Helyszín: Xavier Birtok
- A felvonás résztvevői: James Vance, Jane K. Foster, Jean Grey, James Logan Howlett, Mattias A. Gerard
~ Akik időközben becsatlakozhatnak: -

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 19 Jún. 2017, 18:58
Ugrás egy másik oldalra



Védelmezők

Az ENSZ-esek nem hogy fogynának, inkább többen lesznek… és nem állnak le egyhamar ahogy elnézem. Ráadásul a Hősök is beleadnak apait anyait és nem…nem áll meg a folyam. A hangokra felkapom a fejem, a követelőzés, a megadás… de leginkább csak a követelőzés. Pillantásom elidőzik a többi harcoló mellettünk álló vitézeken. Csak szájtátva bámulom őket, ahogy az akciójukat elvégzik. Figyelem a saját munkásságomat is. Ami nem könnyű, mert az idő elosztásra is figyelnem kell… kikell tolnom, szóval ez a jelenlegi 20 célszemélyt el kellene intéznem pillanatok alatt. De az újonnan érkezőkre terelődik figyelmem… na ne már. Fordítom az embereimet feléjük és a fegyvereiket rájuk tartom, így megállnak, de nem leszünk jóban…nagyon nem. Újabb lövések dördülnek el tőlünk, majd leadok egy jobb és bal horgot a levegőbe, a fogvatartottjaim pedig egymást kezdik el püfölni, miután ledobják fegyvereiket. Végül a fegyvereikbe rúgnak bele, amik messzire repülnek ennek hatására. Még csak az kéne, hogy…. mire ezt kigondolom, elveszítem felettük az irányítást, az árnyékom visszatér alám és halovány lesz… felpillantok és az emberek összerogynak, majd kicsit távolabb pillantok….páran fegyvereket ragadva céloztak meg… óh már….
Mond, hogy ti sem gondoltátok komolyan!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy különösebben túlgondoltam a mai programot, mert nincs így. De ez… ez már Logan edzésein is túl tesz… (Igazából nem, az övé még mindig veszélyesebb) Hátrálok, egészen a bejáratig, aztán már rohanok befelére…nincs jobb tervem és egyelőre ők is el lesznek foglalva…legalább pár percet kapok.
Mindent megteszek azért, hogy megvédjem a bajtársaimat…hogy megvédjem a családom.
A nappaliba beérve keresek, kutatok és fülelek, itt maradt gyerkőcök után, de nem találok mást, mint a rumlit.  Aztán le kell hogy bukjak a kanapé mögé… bejutottak… fentről…akárhonnan. Mindegy is honnan, az baj, hogy bent vannak és ki tudja mennyien.
Ez a jelenlegi csend jótékony, még ha időszakos is...
Hangjaik felzeng elmémbe, kúszik, mint valami könnyed ragadozó. Ezernyi gondolat cikázott a fejemben, tervek villantak, ötletek... Míg végül elhatározásra jutottam. Meg kell találnom a többieket…akár a gyerekeket is…őket pedig biztonságba kell juttatnom… ahhh… ez az épület akár egy labirintus.
A hajamba túrok és kikukerolok rejtekemből, elhalkult minden, szóval odébb is osonok. Keresek a falnál tapogatózva egy bejáratot, egy rejtetett, amit meg is lelek és hamar beljebb is vonulok a fénytől távol álló folyosóra… Halovány fény az amely keresztüllengi a helyet… Komor, mintha nem lenne élet, pedig van, hangok jönnek, szagok- illatok szállják meg… gyereksírás akaszt meg. Egy katona tűnik fel a távolból, vállára kapott gyerekkel közelít. Óh hogy az a … miért nem egy hozzád hasonlóval kezdesz ki? Feldühít az ehhez fűzhető összes szituáció. Lehunyom a szemem és várok, csap egy röpke lélegzetvételnyit. Egy pontra fókuszálok mindent. Mindent egy lapra teszek fel. És jelenleg nem az árnyék a menő. Még nem… nem engedelmeskedik… Nem gáz a helyzet, jelenleg sokkal inkább azon kattognak a gondolataim, hogy gyorsan és csendesen kellene lerendezni mindezt. Erre pedig - bármennyire nem tetszik az ötlet - egyetlen megoldást látok jelen helyzetben. Meg a többire is, tényleg nem tudom mennyien jutottak be és mennyien fognak még …. mennyi gyerkőcöt kaptak el, mint túszt. Hank szerint képes vagyok rá…s ha erősen koncentrálok rá, akkor szerintem is. Lehunyom a szemem és koncentrálok. Nekisimulok a falnak, tenyereim érintik azt, majd lassan terjed is szét a sötétség az egész folyosón….
Csak az ordítás az, amit érzékelek belőle, majd elhalkul minden….alább hagy az árnyékom is, visszatér és elcsendesedik…. Kipillantok és a katona a földön van, a gyerekhez igyekszem, letérdelek mellé, ő pedig fel pillant. Mosolyog. Visszamosolygok, felsegítem a földről, az ölembe kapom, a nyakamba akaszkodik. Felveszem még a fegyvert is a földről.
- Kint a bárány, bent a farkas? - suttogja a gyermek, elmosolyodom, majd körülnézek. - Maradjunk annyiban, hogy kissé szétszóródott a nyáj, s a falka se egy helyen van… de emlékszel mit mondott a Professzor? - pillantok rá érdeklődve, ő pedig egy ühüm kíséretével bólint. - Egy farkas, csak akkor erős, ha a falkával harcolhat…egyedül esélye se lenne egy medvével. Vagy egy vadásszal. A falka ereje szükséges hozzá… - feleltem neki, ő pedig csak mosolygott. - Van terved? - tette fel a következő kérdést, mire szemet forgattam. - Logan szét rúgja a hátsóm… - a folyosón tovább a 8 éves gyerekkel a kezemben haladtam tovább, másik kézben a fegyvert szorongattam le felére tartott csővel. A kérdése körbe jár, belém ivódik, olyan helyekre is eltéved, amiket nem szívesen tárok fel magamnak.



Elérve a többieket a katonák célkeresztjeik lettek…. Jean, a két James és a gyerekek, de ez az épület rész nem így volt. Leteszem a gyereket, aki közelebb húzódik és a felsőmet szorongatva hátul bújik hozzám. Fél. Kilesek, nem rózsás a helyzet… kicsit se, nem hogy másképp. No ácsi… James miért van itt? Nincs útban…de… nem most kellene ezen rágódnom, igaz? Itt van és életben.
Ez a legfontosabb.
Hallom a férfiak parancsait, érzem a dühüket, érzem a kicsik félelmét… a fegyverek hangja… mellkasom vadul rángatózott fel-le. Fájt mindez, mivel mi ártatlanul tengődünk itt. az igazi veszedelem nem egy iskolában van, nem? Félek, sőt kifejezetten rettegek a helyzettől. Olyan emlékeket rángatnak felszínre, amiknek már rég sírban lenne a helyük, de itt lézengenek. Felszakítva ezt- azt… Meghökkenve nézek magam elé, amikor a kislány még jobban szorítja magához a pólómat. Ahogy jött úgy távozott is a mumusom, mintha sosem volt vendégként járt volna bennem.
Aztán valami kissé fenyegető villanás, és egy kacér félmosoly suhan át az arcomon, ahogy a katona utolsó fenyegetése eléri a tudatomat, miután kellemes csiklandozással végigsuhant a hallójárataimon.
A tenyerem újra a falnak simul, halkan kilépek a zajba, húzom magam után a tenyerem a falon…majd alólam, mellőlem megindul szélsebesen az árnyék. Az egész helyet „megfertőzi”, magába vonja azt, amit őt illeti. A katonák mozdulatlanná dermednek, a többiekig nem merészkedett el, még az árny is tudja ki a barátja. - Kint a bárány… - kezdem el, a kislány pedig mögülem folytatja. - …Bent a farkas. - vigyorogja miközben kikukucskál. Mivel ismer és tudja, hogy nem eresztek el senkit, így már rohan is a többiekhez a biztonságba, ahogy én is megindulok, simítva végig a falat, a többiek elé/mellé érkezve. Az egyik ENSZ katona fejéhez emelem a fegyver csövét. Csak csitítóul... nem megölni akarom, csak hallgasson.
- Egyben vagytok? - kezdtem a kérdésem, úgy mindenkitől, majd az ifjabbra pillantok egy könnyed, nyugodt mosoly keretében. - Jó látni téged is, James. - végül vissza pillantok Loganre. Ezzel együtt a fegyvert is leeresztve. - Kint hemzsegnek mint valami méhraj. A Professzorról nem hallottam semmit, se a Lányról... de a Nagyok... őket akarják...
- Hogy szabadulunk meg...ezektől? - bökök a fejemmel a katonák felé, moccanni sem bírnak, de elvigyorodom.. vissza a feladónak, mi? - Basszuk ki őket, mint a részegeket szokás a kocsmából. - humor? Nem, nem vagyok humoros kedvemben... rossz kedvem van, elcseszik az ember napját... ma mást terveztem és nem csak én.
Azt tudom, hogy még érkeznek páran... hangok jönnek és nem épp a mi táborunkat jöttek erősíteni...


//Ha valami nem oké, szóljatok és javítok.//
((Logan oldalán/mellett küzd újfent))




Vissza az elejére Go down

Jane K. Foster

∆ Hozzászólások száma :
471
∆ Kor :
42
∆ Tartózkodási hely :
☆ New York ☆



A poszt írója Jane K. Foster
Elküldésének ideje Csüt. 22 Jún. 2017, 23:56
Ugrás egy másik oldalra



Védelmezők 2


Már kezdek fáradni, amikor kicsi támadóim megállnak és visszanyerik a tudatukat. Lassan és óvatosan odamegyek hozzájuk, megnézem, hogy nem esett-e valami bajuk.
-Jól vagytok?- kérdezem tőlük, miközben kifújom magam. A gyerekek mindanyian csak bólogatnak, miből azt szűrni le, hogy jól vannak. A fal néha itt-ott megreped és a plafonból kihull hol kevesebb, hol több mennyiségű  por, melyet óvatosan kirázok a hajamból . Nem kell sokat gondolkodni, egyértelmű, hogy az épület össze akar dőlni.
-Oké, keresni kéne egy biztonságos helyet...- nézek körbe, majd a gyerekekre,-Van itt valahol egy fedezék... egy bunker... vagy akármi?
Nem kell sokat várni, az egyik srác egyből válaszol.
-Menjünk az alagsorba! Ott a legbiztonságosabb,
biztosan a többiek is arra tartanak.

-Oké, akkor irány az alagsor...- halkan sóhajtok, majd a fiú felé fordulok,-El tudnál vezetni minket az alagsorig?- kérdezem tőle kedvesen, majd rábólint. A gyerek előre megy, majd követni kezdem a többi gyerekkel együtt.

Egy ideje már szeljük a lépcsőházakat és folyosókat, mikor találkozunk pár ismerőssel. A gyerekek előre rohannak, majd hamar el is vegyülnek a többiek közt. Kicsit félénken megyek oda a többiekhez.
-Nem baj, ha veletek tartok?- kérdezem a többiektől.

Ha nem szeretnék, hogy velük tartsak, akkor tovább megyek és megkeresem a többi gyereket, de ha nem baj, akkor velük tartok az alagsorba és védem a gyerekeket. Végülis, mi mást csinálhatnék? Hiszen ezért jöttem ide.


Egy kis hangulatfestő zene: Live like legends• Remélem megteszi • enyim




Vissza az elejére Go down

James Vance

∆ Hozzászólások száma :
105
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
⇻ A sötétben bujdosva



A poszt írója James Vance
Elküldésének ideje Vas. 25 Jún. 2017, 11:24
Ugrás egy másik oldalra

Védelmezők;
9. felvonás
- Jól vagyok, azt hiszem – leheli, amikor a katonák, akikkel nemrég hadakozott, a földre kerülnek, és nem moccannak. Felsóhajt, szerencsére azonban nem veszett el minden, hisz a harc közben visszatalált valódi önmagához, és az ökölharcot már-már csak szórakozásból vetette be. Nem találták el lövések, azonban arcán már van nyoma annak, mit kapott. Eleve a hatalmas fickóval történt affér erősre sikeredett, így a már megszáradt vérfoltok mellé csak újakat szerzett arcára. Orra lüktet, a szeme alatt pedig tuti be fog lilulni, de oda se neki, egész jól érzi magát. Mihez képest.
- Kösz – pillant a férfire, a híres karmokra, amelyektől a hideg rázza. Nem mondhatni, hogy itt bárkit olyan jól ismer, hiszen ő maga zárkózott el a helytől, és a többiektől, de apróbb ismeretekre szert tett, azonban most nincs idő arra, hogy a benne élő gyermeki csodálatot, vagy szimpátiát elővegye. A helyzet még mindig éles, a gyerekekre figyelni kell, elvégre többiek összeszedték azokat, akiket csak találtak. Nem ellenkezik, habár ő eredetileg csak bemenekült ide a kint borzalom elől, csakhogy az részben idebent is megtalálta őt. A végzet, és ahhoz hasonló dolgok elől pedig nem lehet menekülni olyan egyszerűen. Talán ez a kis „edzés” kellett számára, hogy most lázadását a valódi ellenség felé fordítsa. Nem hős ő, ó nem, de annyi morál van benne, hogy a gyerekeknek ne fordítson hátat, no meg jelenleg azoknak, akik az oldalán pihennek. Zsong a feje, fogalma sincs, hogy mit hoz ezek után a holnap, a jövő, de elég pipa ahhoz, hogy ne is tudjon ilyesmire gondolni. A fegyver még mindig nála van, azonban már esze ágában nincs elővenni, ujjai ökölbe szorulnak, és minden neszre figyel, ami csak eljut hozzá. Kicsi ő talán ehhez, de minden kéz elkél, ha ekkora a baj.
Dühösen fújtat, és a többiekkel tart az alagsor felé. Nem akart csapdába esni az épületben, de amaz elég ramaty állapotban van, úgy érzi, hogy menten összedől, és rimánkodik némán magában, hogy az  ne így történjen. Akikkel csak összefutnak, pár elkóborolt katona nem köszöni meg a találkát, ők pedig mindent megtesznek a tiszta haladás érdekében. És végül csatlakozik Matt. Matt, akivel az őrület előtt, és a tragédia után elsőként találta szembe magát a birtok lakói közül. Nem volt vele kedves, nem volt visszafogott sem, de nem bánja, és ahogy nézi, a másik sem nagyon. Talán meglepődött? Mintha ezt olvasta volna le pár pillanat erejéig az arcáról, de tova is tűnt, nem vette fel maga sem. Nincs rá idő, menniük kell. Ez a sok gyerek.. Kicsit riadtan tekintenek rá, elvégre ő félig idegen, ő nem ült velük az órákon, nem oktatta őket semmire sem, csak néha jött és ment. Próbál nem teljesen ijesztő fizimiskát varázsolni az arcára, nem tetézni a félelmet. De ő is fél valahol odabent, csak el van temetve minden ramaty alé. Ő már csak ilyen.
- Mindig akkor jövök, amikor valami balhé van. Ti sosem tudtok nyugton maradni? – ez nem korholás, ezek a tények lassan. Mókás megjegyzés, majd egy morranás a helyzetjelentésre. Nem túl jó a helyzet, ezek szerint kifele nincs út, de talán előre sem.
- Ahelyett, hogy fogynának, szaporodnak?! Mivan, a kormány manapság már ekkora hadsereggel támad gyerkekre? Chh.. – gúnyos szavak, gyűlölettel teli tekintet. Nem tetszik neki ez a sokaság, mintha miután elintéznek egyet, kettő teremne a helyében. Mint… mint valami rossz átok. A srác lép először, és a hideg rázza, ahogy az árny megindul, és végül megragadja az ellenséget. Roppant hasznos, tény, de az egész birtokon nem lehet ott, hogy megállítsa a dolgokat. A kérdésére ereszti le kezeit, és törli meg kissé izzadt homlokát. Hogy, miként, miért. Jó kérdések ezek.
- Ti ezeket könnyen leszeditek. De azok.. – pillant a hangok felé, amik érkeznek – Hát, köszöntöm őket illendően – ropogtatja ki ökleit, mintha csak valamit alkotni szeretne. Arcán elnyúlik egy sötét vigyor, és kilépked a rajból, hogy először láthassa meg azokat, akiket nem fogott meg az árnyékcsapda. Aki csak közelebb ér, immáron egy erőtől dagadó ököllel találja szembe magát, és nem épp szívélyes köszöntéssel.
- Vigyétek a gyerekeket le, majd.. majd megyek én is! – önfeláldozás? Nem, nem akar hülyeséget tenni, csak lefoglalni addig ezeket, amíg ők elérik a célt. Muszáj. Ha már nem tudott annak idején megmenteni senkit, akkor talán most..

    //Csatlakoztam, és most én hátvédeset játszom.//





 War pigs  | 688 szóban
Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 25 Jún. 2017, 16:33
Ugrás egy másik oldalra

You're X Men
- 9. felvonás -

A nő megerősítésére bólint. Tehát a Professzor jól van és az alagsorban van. Mit csinál ott? Logannek nem jut eszébe egyetlen nyomós indok sem, hogy miért nincs a felszínen a férfi, hogy miért nem védelmezi a gyerekeket. Talán ezzel hátrál ki az ütközetből? Howlettnek nincs túl sok ideje azzal foglalkozni, hogy ezen gondolkozzon. Megpillantja Jamest és már érkezik is a védelmére. Két lihegő türelmetlen morgás között megkérdezi a fiútól, hogy van. A válaszát hallva bólint. Nem az érzelgős fajta, ennél több nem várható el tőle. A gyerekeket terelő Jeanre pillant, majd maga is közelebb lép a folyosóhoz, hogy segíthesse a tempót. Aki túl lassú, vagy nagyon fél, azon Logan lök egyet. Bátorítóan.
A férfi a csapat legvégén halad. Folyton folyvást hátratekintve, keresve a jeleit a követőiknek. Bárkinek, aki bajba-veszélybe sodorhatja őket. Út közben beléjük botlik egy újabb gyermek csapat, élükön Janeel. Logan nem ismeri a nőt, mégis félmosollyal biccent felé.
– Jöjjön! Odalenn biztonságban lesz... - finoman tereli maga elé Fostert, a nő lapockái közé csúsztatva tenyerét, majd mögé lépve halad tovább. Biztos benne, hogyha a nő tőlük kér segítséget és menekül, akkor nem jelenti ellenségeik egyikét sem. Farkas megpróbál úgy helyezkedni, hogy bármi történjék elsőként értesüljön róla. A hirtelenből végül Matt is csatlakozik hozzájuk, mire a férfi megkönnyebbült mosollyal néz rá. Bólint kérdésére. Logan arcáról leolvasható a büszkeség, amit a fiú vált ki belőle. Hagyja, hogy ő és James beszéljenek. Ide-oda kapja tekintetét. Szagok után szimatol, majd elfordul tőlük addig, amíg Matt Charlest szóba hozza.
– Egyikőjükről sem?.. - szaladnak össze szemöldökei. Loganban ekkor rajzolódik ki a gondolat, hogy a Professzor talán Wandát őrizgeti odalenn. De, ha így van, minden isten óvja meg azt a lányt a karmos fickó haragjától. Orrlukai kitágulnak, vesz egy mély és szakaszos levegőt, mielőtt bármit is mondana. Elég lesz ott uralkodnia magán. Legalábbis meg fogja próbálni. Talán... De nincs rá garancia, hogy nem nyesi le a mutáns lány fejét a nyakáról. Logan kis híján belehalt a lány akciójába. Nem csoda, hogy pipa!
A katonákra a férfi alapállásba ugrik. Védelmezőek áll a két fiú oldalán, majd Matt megjegyzésére mosolyogva csóválja meg a fejét. – Ha Gregory ezt hallaná, kitüntetne... - tesz egy pimasz félmosolyt Matt felé, majd Jamesre pillant, mikor megszólal. Talán rosszallja, hogy a Vance fiú nem gondolja, hogy Jamesnek sima ügy lenne bármivel szembenéznie, ám ennek ellenére nem hadakozik vele. Bólint felé, majd a csoport után pillant, akik gőzerővel hatolnak lefelé, hogy elérjék végre a Professzort. Logan nem habozik, tovább araszol. Bízik benne, hogy Matt is vele tart, de ha úgy dönt, Jamessel marad, azért sem fogja megróni.
– Még egy folyosó... - motyogja, közben karmait egyetlen másodpercre sem húzva vissza.

X-Men ▲ Ha nem jó, pm! made by
Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 26 Jún. 2017, 20:54
Ugrás egy másik oldalra

•• Védelmezõk 2. ••

Live like legends.




• A gyereket a csapatnak sikerül megvédenie a támadó ENSZ katonáktól, majd leterelnie az alagsorba. Odalent Bestia fogadja őket, és a gyógyító mutánsok azonnal megkezdik a sérültek ellátását.
Az érkezők egy szobában találják Ravent, Charlest, valamint Greget, ahogyan karjaiban Wanda mozdulatlan testét tartja. Charles közli velük, hogy Wanda szíve megállt, így a testet átadják az ENSZ-nek, remélve, hogy végre békét hagynak nekik. Legalábbis a látszat ezt mutatja...
Azonban mindez álca csupán, hiszen Greg az általa megformált Wanda másolatot fogja. Mivel Charles mindenki szeme elől elrejti az asztalon ülő és nagyon is élő lányt, így az érkezőknek el kel hinniük, hogy Wanda halott. Az igazságot a mutánsok közül csakis Raven, Charles és Gregory tudják.
A telepatikus képességgel rendelkezők természetesen kifürkészhetik a tervet.

***

» A 9. felvonás véget ért. Mindenkinek köszönjük szépen a játékot!
Minden résztvevő a 8. felvonásban folytathatja a játékot!
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

9. felvonás - Védelmezők 2.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 8. felvonás - Védelmezők 1.
» 6. felvonás - Queens 0.3
» 13. felvonás - Bucky
» 7. felvonás - Asgard
» 7. felvonás - Muspelheim

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: 2. Kör-