Miután Hela egyezséget kötött Thanossal, a titán a kövek hatalmával ruházta fel a nőt. Hela parancsot adott az alvilág lényeinek, hogy kövessék őt Asgardba, sőt, jelenjenek meg a Kilenc Birodalom minden világába, megüzenve, hogy végleg elmosódtak a határvonalak Hell és az eddig biztonságosnak vélt világok között. Thanos ütésével átjárót nyitott az Yggdrasil kérgén, és Helával, valamint a démonokkal megvetették lábukat az istenek honában, Asgardban.
Eközben Peter Quill és csapata, valamint Carol Danvers, Tony Stark és Bruce Banner legyőzték a Thanos birodalmát őrző kreeket, de sem Wandát, sem a Titánt vagy annak faji követőit már nem találták ott. A Nova hadtest első kézből értesült arról, hogy Asgardban feltűnt Thanos és Hela, így Quillék rögvest megindultak, hogy a Titán ellen ők is felvonuljanak. Az Agardot ért támadás híre hamar szétterjedt. Thanos faji vezetői már korábban megkapták az utasítást. Egyesek várakoznak, míg mások álcázott hajóikkal megjelentek Asgard égboltján. Az istenek birodalma egy hatalmas háború küszöbén áll.
A Xavier Birtok előtt váratlanul megjelenő Wanda Thanos befolyása alatt cselekedve elvette minden mutáns erejét. Több gyermek és felnőtt mutáns is meghalt, hiszen egyeseket éppen a képessége tartott életben. Kree harcosok segítették Wanda ügyét, akik ellen a hősök léptek fel, végül sikerült Xaviernek a lány fejébe jutva megszüntetni a Titán befolyását. A Skarlát Boszorkányt az iskola egyik alagsori szobájába vitték, mit sem sejtve abból, hogy nagy erőkkel felsorakoztak az ENSZ katonái a birtok előtt, hogy egyszer, s mindenkorra elfogják az egyezményt elutasító szökevényeket és azokat, akik melléjük álltak. Így Xavier mutánsai is célponttá váltak.
***
• Szituáció: Az ENSZ alakulatai körbevették a birtokot. Natasha megpróbál tárgyalni az ENSZ alakulatok egyik képviselőjével, akik parancsot kaptak arra, hogy gumilövedékekkel ártalmatlanítsák a szökevényeket, és mindenkit (beleértve a mutánsokat is), aki az ügyüket támogatja. A Tél katonájára éles lövedékkel kell támadniuk. A támadást megkezdik, több fronton hatolnak be a birtokra. A hátuk mögül érkezik Jennifer Walters, Crystalia, így a katonák két tűz közé kerülhetnek. Domino értesülhetett a Birtokot ért támadásról és barátai segítségére siethet.
Megjegyzés: a június 18-i mesélésnél véletlenül a múlt heti kalandmesteri mesét módosítottuk, így minimálisan eltérhet az eredetitől, mert emlékezetből próbáltuk rekonstruálni.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
A Xavier Birtokon zajló harc felvonásai között a játékosok szabadon mozoghatnak, ha a hozzászólásaik végén jelzik, kihez mennének.
- Reagsorrend: nincs - A kezdés joga: - - Helyszín: Xavier Birtok - A felvonás résztvevői: Pietro Maximoff, T'Challa, Thor, Crystalia Amaquelin, James Barnes, Steve Rogers, Norina Thomson, Hercules, Clint Barton, Natasha Romanoff, Kate Bishop, Peter Parker, Jennifer Walters, Neena Thurman, Alison Magdalen J. ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: Vízió
A hozzászólást Kalandmester összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 18 Jún. 2017, 23:46-kor.
Folyékony, könnyed mozdulattal vesz egy mély lélegzetet, elengedi a kontrollt, és többé nem kapaszkodik makacs ragaszkodással az öntudatába. Hagyja, hogy a csend eluralkodjon és jöjjön a zöld. Nem kellett ott lennie a Birtokon, hogy tudja, mi következik. A megegyezésük szerint Jennifernek nincs más dolga, mint a Torony előtt beleolvadni a környezetbe (Mókás, mi?) és figyelni, hogy mikor érkezik meg fivére és társai. Ám ugyanakkor Walters dolga az is, hogy ha az égbolt bíbor színben felragyog a Kapitánya mellett legyen és vállt vállnak vetve megküzdjön bármivel, ami azt okozza. Jenn látta már korábban a Maximoff gyémánt erejét, ezért egyáltalán nem esik nehezére össze kirakózni, hogy gáz van. Azután, hogy tudja mennie kell, nincs más dolga, mint a kormány helikoptereit követni. Zöld alakjában nem esik nehezére tartani azokkal a tempót. Elrugaszkodik és ugrik. Azt hinnéd hipp-hopp becsapódik, de tévedsz. Még egy erőteljes Amazonnak is idő elérnie a vágyott pontot, ezért van az, hogy a zöldbe érkezik és a katonai felvonulás háta mögött bújik meg. Várakozik. Körülszemléli a létszámot, közben pedig megpróbál közelebb húzódni csapatához. Az elválasztó vonalon kibiztosítják fegyvereiket. She-Hulk felmorran. Izmai megfeszülnek. Mantrázza a nyugalmat, de közben rugózik talpain. Túl merész lenne eldöntenie kívülről, hogy csatározásba kezdjenek e, de amikor megpillantja két sötét váll között a kékben ragyogó Rogerst. El van döntve, nem tétovázik tovább.
Erőteljes lökéssel tolja el magát a gyepről, hogy pontosan azoknak a katonáknak a hátába csapódhasson, akik a Kapitányra célozhatnának. Elsodorja őket, majd szemrevaló manőverezéssel küzdi le a fegyverekkel hadonászókat. Közben természetesen nem feledkezik meg szólni róla, hogy megérkezett. Nem mintha nehéz lenne kiszúrni a katonákat aprító csajos Hulkot, mégis illendő. - Hello Kap. - ökle épp egy állkapcsot trancsíroz darabjaira - El vagy fogyva, nem ilyen... - vetődik a levegőbe, hogy újabb csoportot tarolhasson el súlyával, erejével - ... egy szimbólum. - villantja meg vigyorát a férfinak, amikor annak válla fölött átszökkenve hatástalanít egy újabb sötét szerkósat, aki lelőtte volna gondolkodás nélkül Rogerst. Legalább egy tucatszor volt már ilyesmire példa. Alighanem egy fejjel magasabb a szőke vezetőnél, amikor mellé áll. - Gyorstalpaló? - vonja fel szemöldökeit Amazon. Nem kerüli el a figyelmét Barnes sem, int irányába, ha a férfi is észreveszi őt. Lakótársak, vagy mi a szösz. A zöld nőszemély hátáról hirtelen lecsapódik egy gránát. Kutatja, hogy melyik ostobának jut eszébe saját köreikben ilyen fegyverhez nyúlni, de nem kockáztat. Nem mindenki sebezhetetlen... - Hogy ba... - tudatja legelső gondolatát Steveel, majd felkapja az ökölméretű darabot és elrugaszkodik a talajtól, hogy messzire hajíthassa a levegőbe. A robbanás fülsüketítő. A füst és a hullám elsodorhat pár katonát a közelben, bárkit aki elég cérna ahhoz, hogy egy robbanás erősebb legyen nála. Amazon féltérdre érkezik, onnan tekint föl. A helikopterekre, a katonákra, a sajátjaira, majd végül megint a Kapitányra. - Hé Kap, hogy mondják a világodban, hogy b*sszátok meg?! - ejt egy cinkos pillantást és sprintelni kezd, még magához képest is meglepően hatékonyan, félelmetesen könnyed és feltartóztathatatlan természeti erőként. Oda érkezik, ahol szükség van rá. Ha Steve marasztalja, akkor természetesen az oldalán marad.
Pietronak hála nem taposnak agyon a rohamozó ENSZ katonái. A kellemes lágy sötétséget lassan kellemetlen bizsergés váltja fel. Egy fotelba fektettek le. Arcizmaim rángatóznak ahogy az épületet egyre több találat sérülés és behatolás éri. Amikor a tetőn át hatolnak be az egész fejem megrándul amire felriadok. Egy erőteljes levegővétel kíséretében amit lassan fújok ki. Ahogy magához tér a testem lassan érezni kezdem a maflást amit Thortól kaptam. Bágyadtan nézem a plafont félig lehúnyt szemmel. Észlelem, hogy rajtam kívül még vannak itt. Valaki mozog a szemem sarkából látom. -Vi... Nyöszörgöm halkan és kissé erőtlenül. -Micsoda? Kérdez vissza az illető. -Vi... -Vizet? -Whisky-t te lökött... meg akarsz ölni? Ingatom a fejem és felülök a fotelban. A háttámlábam arkolok és kiemelek belőle egy masszát ami lassan egy pohár Whsikyvé alakul. Le is hörpintem. Az égetett szesz kalória tartalma hatalmas, amit éhező szervezetem már a torkomban elkezd magáévá tenni a képességem révén. Ezért sem tudok berúgni. Önkényesen véd. Megrázom a fejem és körbenézek. Fáradtan sóhajtok és megmerítem a poharat a fotelban, mire egy egész üveg wihskyvé alakul. -Jól van gyerekek, bújócskázni fogunk. Ti itt maradtok én pedig megyek és intézem a hunyókat... Felkelek a fotelből majd az ajtó irányába indulok. Átsétálok rajta. A fodrozódó fa ajtó kilincsei eltűnnek és az ajtó is egybe olvad a folyosóval, mintha sosem lett volna itt. Lehunyom a szemem és neki tenyerelek a falnak. Támaszkodom, detektálok. Másik kézzel időről időre meghúzom a whiskys üveget. Felmérem a terepet. Lelki szemeim előtt kirajzolódik az egész épület. Megtalálok benne mindenkit. Aki szobába bújt annak az ajtaja elfolyik és fallá alakul. Majd a szoba valamelyik falán egy apró lyuk keletkezik. Nagyjából 1 méter magas. Kis járatok amik a szokványos menekülő járatokba vezet. Miután egy szoba kiürült vissza alakul fallá Az érkező katonák annyit észlelnek, hogy a folyosókon egyetlen egy ajtó sincs. A sok frissen kialakult járat egymásba torkollik. Rövid időn belül az iskola egy komplett labirintussá alakul. Folyosók születnek és záródnak le. Amikor találkozik a Windows 98-as labirintus képernyővédő és a Harry Potter mozgó épülete. Miután sikeresen elvágtam az összes útvonalat ami elvezetheti őket az alagsorba vagy olyan szobába amiben tartózkodik valaki, ledöntöttem még egy adagot a whsikyből és nekiálltam az ablakokat eltüntetni a folyosókról. Tovább nehezítve a katonák dolgát. Egyetlen kijárat a több szintes labirintusból az udvarra vezet, ami valljuk be, nekik nem sokat segít. Lassú, ólmos léptekkel indultam el a Professzorék felé. A végtelenségig ez nem fogja feltartani őket. Néhány falon és üres szobán haladok keresztül mire Charles-ék szobájának fala hullámzani kezd. Elsőnek a félig üres Whisky-s üveget dugom át a falon majd én is belépek. -Nyertem magunknak egy kis időt. Ez talán nem minősül a szerződés megszegésének. Csupán részeg volt az építész... Erről eszembe jut, hogy, nem fogy az italom. Ezért teszek ellene majd leülök az egyetlen bejárati ajtó elé. Tarkómat neki vetem és pihegek. Lehunyt szemmel várok és figyelem, hogy hogy haladnak a katonák. Mélyeket és nehézkesen sóhajtok. A fejem is lassan hasogatni kezd. Félig meddig álomba szenderülök. Időnként meghúzom az üveget, egy kis energia utánpótlásért. Meg persze az íze végett.
Amennyi dolga volt, meg amilyen a képessége, nem, neki aztán cseppet sem tűnt fel, hogy elvesztette a mázli faktort egy kis időben. Nem gátolta a munkában, meg mivel egyáltalán nem uralta, és most csak egy pihe könnyű csapatot zilált szét, így aztán éppen pont nulla szinten érzékelt bármit is. – Köszi! – lelkesült fel, mikor elvette a kis pendrive-t és munkáját jól végezve távozott is, mintha mi sem történt volna, pedig csak két hullát, egy rendetlen lakást, darabokban lévő bútorokat és jó pár golyó ütötte lyukat hagyott maga után, de majd talán kiküldi a tisztító csapatot, ha akar ezzel még foglalkozni. Mikor a motorra ült, előkapta mobilját, három nem fogadott hívás, mi fene? Ismeretlen szám, így azért visszacsörgette, bár nem sokat remélt, úgyis harminc másodperc, míg vonalon be tudják mérni, addig meg nem pofázik. Azonban a vonal recsegve nyílt meg, és a végén ismerős hangot hallott meg. Kolosszus… - Hahó? – kérdezte, de nem értette, hogy mégis mit mond a férfi, majd éles sípolással szakadt meg a beszélgetés. Mégis mi ez? Mi történt? A pendrive-t a zsebébe süllyesztette, majd azonnal felbőgette a motort, amivel jött. Úgy tűnik, az esti film maraton várat magára, még van egy kis dolga. Az utca kövén fekete csíkot húzott magával, ahogy fordult a súrlódás miatt, majd teljes sebességgel száguldott az iskola felé. Leszarta a korlátokat, a lehető leggyorsabban vágott át az úton a kocsik, emberek között, még ha az hajmeresztőre sikerült is. De a szerencse vele van, kizárt, hogy baja legyen! Viszont… probléma kell hogy legyen Kolosszussal, sosem csinálta ezt, ismerte mint a tenyerét, hála a régi idők ágyas edzéseinek, tudta, a férfi nem az, aki a hülyét játszaná vele. Valami történt! - Gyerünk! – mordult a motorra, majd ahogy elhagyta a belvárost egyre-egyre fokozta a sebességet. Ahogy közeledett az iskolához, nagyon is látta mi a baj. Egyrészt, furcsa hajók, másrészt fekete rucis katonák. – Ezt nevezem, nem cécóztatok, még jó hogy meghívtatok – villantott egy vigyort, ahogy átvágott a fák között. Pörgessük fel a helyzetet, és okozzunk egy kis figyelemelterelést. Egy kézre fogta a kormányt, ahogy máris egy fegyverért nyúlt át. Már csak Wade hiányozna, örömmel ugrana le a mociról, az biztos! Szegény motor, áldozattá kell, hogy váljon, pedig ez most majdnem egy hónapot is megélt, egész hozzánőtt a szíve már a fekete kis járgányhoz, ami jólesően duruzsolt alatta, azonban mindennek meg van az ára. Már pedig az ENSZ szépfiúk és ezek a kék szörnyikék, vagy ki tudja honnan és miként származó lények is érdemelnek egy kis játékot. Felguggolt az ülésre, úgy a pálya közepére kéne dobni a csomagot, ahol a legtöbben vannak. Magabiztos mosollyal farolt be két fa között, és ahogy elérte a megfelelő határt számításai alapján. Elengedte a kormányt és felfelé ugorva levetette magát. A fekete motor megbillent, de még ment annyit, miközben Neena becélozta a benzintartályt, és egy golyó után hatalmasat robbant minden irányban. Egy-két halálos áldozat talán, sebesült, és az félelem. - Most kivel pacsizzak – biggyesztette le az ajkát. – Köszönöm, köszönöm – hajolt meg színpadiasan, és ez okozta azt, hogy egy felé érkező lövésből kihajolt. Noh igen, a szerencse velejár! Visszakézből lőtte le, majd még egy Berettát vett magának elő, és örömmel ugrott fejest a sűrűjébe. Igaz, ami igaz, lesz a végén egy-két szava ahhoz, hogy mégis mi fán terem? De most elsősorban azon volt, hogy a kékeket szedje le. Nem kellett sok kérdés ide, ahogy körbenézett. Amcsi Kapcsi, zöld nagylány, pókica, és még a fémkezű poszttraumás is itt volt, pedig aztán nem csak a hírek, de még az Alvilág is zsong Rogersék után. Az ENSZ ellenük, a többi meg a suli ellen, de pontosan ki szavára? - Hello! – integetett pár ismerősnek, ahogy meglátta őket. Igen, Dominonak csakis a mutánsok voltak szentek. Neki mindegy, hogy kit kellett megölni, míg ember. Ezért hozták létre, ebben szocializálódott, és muszáj volt elrejtenie azt, aki igazán is ő. Ha pedig már jó maga is azt hiszi, hogy egy kegyelmet nem érdemlő gyilkos, akkor már meg is felel neki. Tisztában volt vele, egyszer kapják el igazán, és onnantól rá csak a halál vár, de nem is sírna-rína ellene. Nyakig benne áll a mocsokban, csak azért nem feje búbjáig, mert a mutánsokkal erősen kivételezik. Az istenért, hiszen az X force tagja volt! Tudja milyen mikor másnak nézik, mikor csak egy szörnyetegnek… ő mégis a legjobbat próbálta kihozni. Most nem volt pénz, amiért játszott volna, most csak az Iskola és azoknak ismerősei voltak, akiket a szívében mélyre elzárt….
Mivel többen utazunk és vélhetőleg energia szűkében leszek, mellőzöm a drámai belépőt. A tér elmosódik körülöttünk és a Birtokon jelenünk meg. Gyomrunk mintha hátra csúszna majd előre. Akár csak egy lendületesen induló majd szinte azonnal lassító autóban ülnénk. Hajamból színes ívek futnak keresztül halk sercegéssel. Körvonalai eleinte elmosódnak, színei összefolynak, de másodperceken belül normalizálódik. Már amennyire ez a frizura normálisnak minősül. Körbenézek, pont a két frontvonal közé sikerült beteleportálnom magunkat. Velem szemben az ENSZ, hátam mögött Vízió és mögötte egy igen díszes társaság. Jobbra fel Jeanre, majd balra Loganre fordult a tekintetem. Kézen fogva kellett volna jönni Tiszta családi idill lenne. A tömegpusztító anyuka, egy Kanadai favágó, asszonyverő zsírfoltos atlétában aki köz és önveszélyes, meg egy színes dilis kölök. A hecc kedvéért lassan kezük után nyúlok de eszembe jut, hogy talán nem kéne... Logan karjára pillantok amiből bármikor karmok pattanhatnak elő. Csalódottan lemondok a lehetőségről. Különben is vannak szüleim, igaz nevelő szülők, meg csak a humoruk tömegpusztító és veszélyes, de akkor is menőbbek... Eltelik néhány hosszú másodperc mire felfogom, hogy egyébként célba vettek minket... Elhűl bennem a vér. A következő pillanatban pedig tompa erős fájdalmat érzek az alakromban. Rögvest földhöz vágom magam és nyüszítek...nyüszítenék ha hallatszana a kiáltástól és erős Ausztrál akcentussal fűszerezett cifra káromkodás sorozat mögül, ami ténylegesen elhagyja a torkomat. Remegve lesek tenyeremmel elfedett találati pont alá. Semmi nincs ott. A transzformium valamennyit véd, főleg a gumilövedék ellen. De ettől függetlenül fáj. Piszkosul. -Hulljon öledbe ifjonc testvér koma osztan te lészen az örege... Zsörtölődöm továbbra is erős akcentussal. Mérgesen nem megy az amcsi dialektus. Nem is érdekel. Lassan feltápászkodom, hasam előtt összeteszem két kezemet. Néhány kézjelet formálok amire a ruhám reagál. Zizegni kezd a testemen, anyaga elvékonyodik. Széttárom a kezeimet oldalra és a ruhából anyag válik le ami egy méhrács szerkezetű kék gyűrűt alkot körülöttem. Kicsit várok aztán fejem fölött összeérintem a csuklómat mire több gyűrű jelenik meg és egy gömb hálót alkot körülöttem. -Manhattani nyilatkozat, 146. oldal, 16. sor... A hatósági erőszak elleni fellépés lehetősége önvédelemből. 237. Oldal 3-as bekezdés a 20. sor közepén. Vétkes hatósági személy ellen súlyosbító körülménynek minősül amennyiben a sértett: -17. életévét be nem töltött, a Manhattani nyilatkozatot aláírt személy későbbiekben: "hős" ellen irányul. Használt eszköztől függetlenül. -A támadást nem előzte meg figyelmeztetés... Soroljam még te nyomorult?! Hangom többször elcsuklik, harag és fizikai fájdalom keserű egyvelege fojtogat. Olykor felbuggyan de visszanyelem és szipogok egyet. -Hercegnő... ballisztikai számítást kérek a ruha adataiból, csinálj egy képet a csoportról és kérem a rohadék kartonját... Szipogom neki fojtott hangon és letörlöm a könnyeimet. A gömbön belül egy aprócska ablak jelenik meg amin futnak az adatok. Ezt félre tolom, hogy ne zavarjon. Amíg teljesen össze szedem magam beállítom az órámat, addig a gömb könnyedén véd még az éles lőszer ellen is. Magam elé húzom a kis panelt és bepötyögöm az óra beállításait. Teszek pár kézmozdulatot, hogy bekalibráljam az órát. Ha megfeszítem az egész bal kezem és balra forgatom akkor lassul az idő, ha vissza akkor vissza gyorsul(Olyan, mint amit Strange használt az almánál). Nem mozdulok de ha valaki közelharcot szeretne, akkor önvédelemre hivatkozva lelassítom az időt, ha úgy tetszik letekerem annak folyási sebességét, majd vissza lököm a többi közé és vissza gyorsítom az időt. Spórolok az óra energiájával.
Alkalmazkodnunk kell, a túlélők viszik tovább az életet, a hősök meghalnak.
A rtemisia valamivel a csapatok érkezése után érkezik a helyszínre helikopterrel. Madártávlatból rezzenéstelen arccal figyeli a kialakult helyzetet. Feje alig mozdul, ahogy ide-oda téved tekintete a több helyen is megbolyduló csapatán. Rosszallón ingatja fejét. Olykor nehezére esik megérteni, hogy miért nem képesek a katonái időben észlelni egy Hulkot. -A She-Hulkot, James Barnes-t és Steve Rogers-re éles lőszerrel tüzeljenek. Ez parancs. Adja utasításba a kommunikátorán keresztül majd int a pilótának, hogy húzódjon az épület fölé. Kitekint a hátsó kertre. Madártávlatból jól kirajzolódik az onnan közelítő egységek mozgása. -Siessenek a hangágyúk telepítésével. A főkapunál telepítendő ágyúkat ne szedjék ki amíg nem szükséges. A H zónába védő sisak nélkül ne tartózkodjanak. Ez arra is vonatkozik, aki úgy gondolja, hogy nem. Pillant le a gépről szigorúan egyetlen emberre aki pár lépéssel a többiek előtt áll. Miután az illető visszalépett folytatja. -A hangágyúk telepítése után elsődleges feladat annak védelme. Artemissia vége. Emeli el kezét a fülétől de bejövő hívás. Egy szakaszvezető. A nő csak bólint és megszakítja a beszélgetést. -Tegyen le a D2-es zónába. Adja ki hidegen a parancsot. Amíg a helikopter megkezdi aműveletet addig felszerelkezik. Műanyag-kerámia kompozit lőfegyver, kerámia kés. Egy gránát szintén M0-ás azaz Magnet Zero -> Fém mentes kivitel. A gép oldalához lép, megragadja a leeresztő kötelet és kilép a gépből. A csörlő vadul zúg ahogy ellenállás nélkül szalad le róla a kötélzet. Lassan fékezik a csörlőt. Artemisia fokozott tempóval kecsesen ereszkedik a tömegbe. Ami szétnyílik alatta és 3 méteres magasságban elengedi a kötelet. Fizika törvényeit és kecses alakját meghazudtol eleganciával ér földet. Térde enyhén berogy. Kihúzza magát és egykedvű arckifejezéssel lép Romanoff mögé. Tőle szinte karnyújtásnyira. Int a katonáknak, hogy fegyvert le. -Natalia Alinovna Romanova. A fekete özvegy. Maga érdekében ajánlom, hogy ne kísérelje meg az alkudozást, emberrablást, zsarolást, különben gondolkodás nélkül lelövetem a túszával együtt. Jobban jár ha teljesíti az érvényben lévő parancsot. Biccent a szakaszvezetőnek aki háta mögé pillant és int valakinek hátul. Nem sokkal később egy fiatal baka lép elő, kezében egy sárga már felbontott csomaggal. Artemissia kihúz belőle egy fehér lapot. -Akkor talán szemet tudok hunyni az eddigi, megkérdőjelezhető viselkedése felett. A fehér lapot átnyújtja a nőnek. Egy hivatalos parancs a Skarlát Boszorkány likvidálásról és a szökevények, ellenállók elfogásáról illetőleg kiiktatásáról továbbá engedély éles lőszer és "Egyéb" kategóriába sorolt eszközök használatára. Megengedett civil veszteség: "nem definiált"
***
By.: M.A.
Egyértelmű válasz és idő híján vettem a bátorságot és éltem a felkínált lehetőséggel. Ha valami bibi van megkérnék egy mesélő kollégát, vagy Admint, hogy javítsa/törölje. Köszönet!
Az élet nem fenékig tejfel. Reggel mondták volna neki, hogy saját társai ellen küldik, valószínűleg kinevetné az illetőt. Most mégis, ahogy a tartással rendelkező, kimért, hideg nővel nézett szembe, még meg sem kapta a lapot, de hanglejtéséből, és beszédéből azonnal tudta. Kormány ember, hát persze, hogy esélyt ad, nem akar veszteni erős embert, amíg nem szükséges. Miközben valószínűleg jobban járna, ha már lelőtte volna Natashát. Alkudozás, emberrablás és zsarolás? Csak ez a három? Amire majdnem egy gúnyos grimasz is átfutott volna az arcán, de gyorsan megzabolázta izmait, most éppen bűnbánó arccal kéne néznie, hogy milyen rosszat tett, hogy próbál segíteni Steve-éknek. Csak egy kis idő kéne, míg lezavarja őket a pályáról. Isten, úgy segéljen, de ha kell, a Kapitányt páros lábbal rugdossa el. Érti, meg persze, ki akar menekülni? Azonban ENSZ vagy menekülés… biztosan utóbbit választaná, addig, míg lanyhulnak az idegek. Lehet, csöndben kellett volna maradnia, azonban nem fogta be a száját. – Csak ténymegállapításképp említeném, asszonyom, ha engedi – azonban az engedélyét ki nem kérte már. – Szerintem, van ennél fontosabb dolgunk is, mint bűnözőket hajkurászni. Mondjuk idegenek jöttek a Földre, civilek halhatnak meg, egy ismeretlen hatalom próbálja igába dönteni nem csak Amerikát, hanem a mi kis bolygónkat. Valószínűleg ennek a hatalomnak nem fog számítani, ahogy majd az életéért próbál könyörögni ön vagy a vezetősége, vagy egyáltalán az egész ENSZ, ha most nem állítjuk meg őket. Nem, ez nem volt alku, ez csak tény volt, asszonyom. Javaslom, nézzen körül – vette át a lapot és próbálta nyugalmát megőrizni. Civil áldozatok száma nem volt megadva, leginkább ez nem tetszett neki. Az ENSZ-nek fogalma sincs, hogy éppen mibe ütötte bele a nagy orrát. Egy egész hadtestet kihívtak, és miért? Hogy Steve-éket, akik segítenének az országnak, a nagy Amerikának, a világnak, hogy kapják el őket, mert egy papírt nem írtak alá… vicc… Vajon, ha ráemeli a fegyvert, a körülöttük lévő katonáknak mennyi a reflex ideje? Lesz ideje egyszer, kétszer, háromszor, négyszer… ötször… hatszor… és addig lőni ennek az ostoba, ambiciózus nőnek lőni a fejét, hogy cserébe nem kapna be golyót? Hmm, nagy dilemma. A megtestesült nyugalom képe volt, aki csak engedelmesen átvette a lapot, és azt olvasta. Nem, egyértelműen nem fogja likvidálni egyiket sem. És nem azért, mert Bosszúállók, hanem mert számára fontosak. Amikor a Shieldhez került, végre kapott esélyt, hogy az orosz kormány árnyékából kimásszon, most újra térjen vissza? Most újra egyszerű parancsoknak tegyen jót? Már évekkel ezelőtt eldöntötte, elvé kovácsolta, hogy nem, ilyen útra nem fog újra térni. És ez a karót nyelt, szűk látókörű nő, megint ezt kéri tőle. Nem ismeri még a Fekete Özvegy csípését. Kellemetlen, és halálos. Tekintetét újra az ellentmondást nem tűrő nőre vezette. Pillantását kutatta. Vajon van nyomós oka is? Vagy csak kirendelték, és megbízták ezzel a paranccsal? Fél kézzel elintézhetné, de túl sok ENSZ katona veszi körbe őket. Muszáj lesz meglépnie a döntést. Időt kell nyernie. Noha, úgy érezte, ezzel csak mártírkodna, de kell beszélnie a többiekkel. El kell őket küldeni, még ha ez a saját riányába bilinccsel és börtönnel jár, ha nem rosszabb. Bár, a halál nem lenne újdonság a számára, csak… nem érne sok mindent vele. Barnesék megint csak menekülnének. Most bezzeg miért nincs egy telepata sem a közelében, akivel az egész ENSZ-t blokkolnák. Xavier, vagy Grey és máris ki lennének iktatva. Ezt a nőt kell leszedni mondjuk elsőnek. Valami aranyközépút kéne… olyan, amivel magát nem teszi azonnali ellenséggé, és amivel Steve-ék megússzák egyelőre menekülés nélkül. Le kell paktálni velük valahogy. – Javaslatot tennék, azt nem mondta, hogy nem szabad. – Vágott egy elégedett mosolyt. Csak három dolgot nem engedett, alkudozást, emberrablást és zsarolást. Vajon, ha fejbe lőné, akkor a katonák azonnal támadnának rá, vagy vezető nélkül megakadnak, mint egy lemez? – Intézzük el ezt az ügyet – mutatott körbe. – Ezeket a kék katonákat, mind egy szálig, hogy a további fejleményekbe ne tudjanak belepofátlankodni. Használjuk ki Rogers kapitányékat, hogy ezt az idegen fajt likvidáljuk. És utána ő felettük is megszülethet a döntés, ha kell, magam likvidálom őket. – Igaz, kissé alku-szaga volt a dolognak, de a nő úgy sem fogja lelőni, ha már belement abba, hogy likvidálja őket. Hiszen, ő van most legközelebb hozzájuk, sitty-sutty a soraikba mászhat. – De természetesen, ha most akar velük végezni asszonyom, nem veszem én zokon, de akkor majd maga intézkedik a kree katonák ellen, és magának kell jelentést írnia, mekkora veszteség érte az ENSZ-t, gondolom, ez senkinek sem jönne jól, ha Amerika kapitányékra amúgy is rákenhetjük a dolgot – húzta a mézes madzagot. Időt nyerne, és akkor nem egy katona gyűrűben állna. Alkalmazkodott és szlalomozott, ahogy mindig is tette, remélte, hogy ez most is sikerül. Ajánlott, de közben látszólagosan mindenbe belement, utána még úgyis tárgyalhatnak, és még fognak is, attól nem félt, csak vajon van annyira leleményes a nő, hogy meglássa az eltökélt szándékot, és eldobja ezt a remek lehetőséget. Így is, úgy is nyerne vele az ENSZ, a kérdés az, hogy Barnesék szabadok lesznek vagy sem.
Mély sóhajjal veszi észre hogy a helyzet nem lett jobb, sőt rosszabb lesz, és halovány mosollyal hálálja meg a barátja érintését a vállán, a jó vállán ahol érzi is. Bár a fém karját is érzi csak éppen sokkal ellenállóbb, de rendkívül hasznos, és már hangolja magát a finom mozdulatokra is, hiszen mindenre képes mint eddig, csak szoknia kell a finomabb erőbevitelt. Eddig csak harcolt, és a fegyverek markolata ismerős a kezében, és másodpercek alatt szed szét és rak össze egy fegyvert. Ehhez ért. Ahogy az ENSZ katonái körbeveszi a birtokot, egy kicsit ideges lesz és megnyalja a szája szélét. Ezt már elhatározta hogy őt aztán élve nem viszik innen sehová, akkor inkább önnön kezével vet véget az életének, és nem hisz a mesékben, tudja hogy nem gyakorló töltényekkel fognak támadni, ahhoz túl sok gyilkosságot követett el. Steve mellé kerül, és megszorítja kicsit a vállát, ami sok mindent jelenthet. - Hé. Nem haragszom - szólal meg csendesen, de meglepődik mikor eléjük ugrik a pókfiú, hogy megvédje őket. Valahol meg is hatja egy kicsit, de ezt majd megbeszélik ha túlélik ezt az őrületet. Hátrasimítja a haját, amíg Steve beszél, és ahogy nekiindul hogy utat vágjon, habozás nélkül, pár lépéssel lemaradva követi őt, és nem sokára az azgardi szőke óriás is melléjük csapódik. A halálba is követi a barátját és bízik benne hogy tudja mit csinál. ~ Na most jól jönne az a pajzs...~ Átfut a fején a gondolat, de aztán elérik az első sorokat és az egyik rohamozótól szerzi meg azt az áttetsző pajzsot hogy valamelyest védje magát a záporzó golyók között. Próbálja tönkretenni a nagyobb volumenű fegyvereket amivel támadni akarnak, hogy a többiekben ne keletkezzen nagyobb kár, és fürgén osztogatja a jobb és bal horgokat, és akkor tántorodik meg amikor valaki megrúgja, pont a fájós bordáját, és már biztos benne hogy ennek maradandó nyoma lesz. Dühösen vetődik előre hogy megbosszulja, de nem tudja hogyan hatástalanítson ennyi embert úgy, hogy ne ölje meg őket, őt nem erre képezték hanem gyilkolásra. - A pokolba is - morogja érzéssel ahogy közelebb küzdi magát a társaihoz, hogy legalább egymást védhessék a végsőkig, de fél szemmel látja Natashát. Megáll benne egy pillanatra az élet is. Natasha, az ő Tashája csak úgy elmegy tárgyalni... Mindig is csodálta a nő diplomatikai érzékét, de most a biztos halálba ment. Összeszorított ajkakkal halad Steve felé. - Natasha, átment a csatán. Az Ensz-eseknél van - kiáltja a férfinek, nem biztos benne hogy látja még valaha a vörös szépséget. Egy újabb katonát rúg oldalba és megszerzi a fegyverét. Csekkolja a tárat és célra tartja. Karokat és lábakat sebez, de azokat elég fürgén, és pontosan.
Csak remélni tudom hogy Jane jól van odabent, mert nem leszek képes megbocsátani ha miattam esik valami baja, amiért nem mellette vagyok, de azt hiszem itt a csata sűrűjében nagyobb hasznomat veszik, így nem habozok a kapitány után vetni magam amikor a kis szónoklatát követően nekiindul, hogy átverekedje magát az emberek sorain, és minden útjába kerülőt leüssön. A páncélomon koppannak a golyók, és rondán nézek azokra akik tüzeltek, és megismerkedhetnek a pörölyömmel, ahogy szétcsapok köztük. Emberi harcosokkal nem kihívás küzdeni, de Rogers a barátom, és nem hagyom cserben, mellette harcolok hát, mert nem csak a közös sörözés bizonyítja hogy egy csapat vagyunk, még akkor sem ha őket éppen üldözik, én meg kirándulok a kilenc birodalomban, bár a legtöbb időt így is Jane mellett próbálom tölteni. - Hé, Kapitány. Van valami terved vagy csak hadakozol a vakvilágba? Ezek éles töltények - jegyzem meg ahogy mellé érek, és a Mjölnirrel kivédek egy két ütést, és finoman meglegyintem őket az öklömmel. Próbálom nem megölni őket, és újabb ellenfelet csapok le, amikor valami rossz érzés kerít hatalmába de nem tudom beazonosítani mi lehet ez, így csak megrázom magam, hogy hátha csak a paranoia, vagy valami ellenséges lény. Nem gondolok hirtelen nagyobb rosszra. Egyszerűen csak küzdök tovább, amíg a szőke bajtársam ki nem mondja mit akar. Ejj, de szeretném ha Sif is az oldalamon küzdhetne. Villámokat generálok, és a nagyobb harci gépezetekre sújtok le vele hogy kisüssem őket, és használhatatlanok legyenek.
Futás közben egyetlen pillanatra sem bizonytalanodik el. Érzi szíve igazát! Ha az ENSZ még mindig úgy véli, nincs szükség rájuk, akkor Rogersnek esze ágában sincs továbbra is elmenekülni. Ha kell, maga üti darabjaira az egész egységet. Az egyezmény születésekor még látta a brooklyni kisembert a sorok között. Most, hogy sebesen emelkedő térdekkel feléjük robog, nem leli őt a sorok között. Kékjei gyűlöletről és megvetésről árulkodnak minden katona iránt, aki tüzel rájuk azok után, hogy életük kockáztatva megküzdöttek egy idegen fajjal. Rogerst már nem érdekli a kormány. Már nem. Nem fog meghunyászkodni, nem fog fejet hajtani sem. Megacélozza vázát és ezúttal belerohan a felsorakozó ellenségbe. Ellenségnek tekinti őket... A fegyverek csövei ráirányulnak és felkészül rá, hogy ismét átszaggatják őt a golyóikkal, de akkor a háttérből előtűnik a zöld nőszemély és elborítja mindazokat, akik elsüthetnék fegyvereiket. A férfi vállai megereszkednek, arcán széles mosollyal tekint az izmos nőre, ahogy erejét nem sajnálva zúzni kezd. Rögtön utána mellé szegődik Thor és Barnes is befut. Tekintete ide-oda cikázik közöttük. - Beszéljünk erről, ha túlélted... - villant egy fogvillantós mosolyt Amazon felé, mielőtt ütni - rúgni kezdené a katonákat maguk körül. Thor kérdésére rápillant, majd vállat rántva megcsóválja a fejét, enyhe nevetés erőltetve magára. - Terv? Ütöd, amíg mozog... - öklöz bele egy újabb érkezőbe, majd ismét Thorra tekint - Ha visszaütnek, nagyobbat csapsz oda... - mosolyogva csóválja a fejét, majd a zöld nőre tekint. Közelebb szalad hozzá, hogy mellette is apríthassa az ellenséges osztagot, miután kérdez. - Wanda megvan. A mutánsokkal van, bevitték őt... - lihegve hadonászik, közben hadarva a szavakat - Ezek meg megint úgy gondolják, hogy börtönben a helyünk... - néz a zöldre, majd Bucky felé biccent állával - ...vagy rosszabb. - egy pillanatra megáll. Folytatná, de a nő hirtelen az ég felé szökken. A manőverére résnyire szűkült szemekkel nézi Amazont. A gránát robbanására elsodorja a hullám, talpai mégis a talajon maradnak, enyhe port kavarva maguk után. Jennifer következő kérdésére megrázza a fejét Rogers, majd enyhén összefutó szemöldökkel feleli: - Ahogy mondod. - szemeit enyhén megforgatja, majd az éles küzdelembe tér vissza. El-el hajolgatva az ütések elől. Még így is bezsebel párat. Bucky szavára kapja oda a tekintetét rá. Megcsóválja a fejét, majd két rúgás között próbál levegőért kapni, hogy beszélhessen. - Mondjam, hogy meglepődtem? - lustán oldalra pillant Barnesra, majd tovább küzdi magát a katonákon - Romanoffnak mindig van terve. - félmosollyal csóválja meg a fejét, a következő pillanatban elrugaszkodva a talajtól, hogy rávethesse magát egy katonára. Tekintete ide-oda jár a harcolók között. Igyekszik sietősebb léptekben haladni, minél több katonával megküzdeni. Persze időközben feltűnik neki, hogy éles tölténnyel lőnek rá is. - Thor! Letudod szedni a helikoptereket? - pillant a férfira, majd róla el, a vörös-kék szerkót keresik szemei - Póksrác, óvatosan! - kiált hátra a fiúnak, majd újabb ütéseket mér a fegyveresekre. Rogers nem súlyt le halálos csapásokkal, ügyel rá. Igyekszik kábulásba hajtani őket. Fontosabb dolguk is van ennél... ekkor tekint az égre! Hol vagytok már, Tony?
Az ENSZ érkezése nem volt betervezve, de mi Hősök mindenre legyünk felkészülve. Első szabály, azt hiszem. A húgom az épület gyomrában van Charles Xavier-el. Fogalmam sincs mit tervez, de amíg biztonságban van a húgom, addig jó neki ott. Nem arról van szó, hogy nem féltem őt, de tetteinek következményei vannak. Thanos eljő majd. De most ezekkel kell harcba bocsátkozni. Sokan sokfelé…bent is lébecolnak páran. Hupszika…beengedtünk pár katonát…ugye nem lesz bajuk a bentieknek? Talán… A kék cika útjára indul, elrohanok bajtársaim mellett, egyenesen a katonáknak rontva, de csupán annyit teszek, hogy 20 főtől elveszem a fegyverüket. Ha nincs mivel lőni, nincs akkora bátorság, nem? A "szerszámokkal" Rogers mellett fékezek le és ledobom magunk mellé azokat, szinte vigyorgok. - Rég volt már ehhez hasonló kikapcsolódásunk… bár megismételni nem kellene. - intek egyet a Kapitánynak, újra nekiindulok ezúttal egy másik társaságnak rontok neki, amik közelebb vannak a Tél Katonájához. Éles lőfegyver mi? Fenéket! Vagy 5 ilyen fegyvert sikerül is elkapnom, elvennem és a Katona mellett fékezek le újfent. Dolgozik ő is a maga módján, én is a gyorsaságommal. Szerintem nem kell mondanom, hogy ezekben mik is vannak. A Fejünk fölül érkező harci gépre pillantok, nem is egy lesz itt úgy érzem. De ember…ez egy iskola…rengeteg ártatlan gyerekkel…mit számít nekik, hogy meghalhatnak, vagy megsérülhetnek, nem? Thort elnézve még talán élvezi is a helyzetet, nem sűrűn akadnak ehhez hasonló pillanatok, de tévedhetek, nem igaz? Én mondjuk már befejezném ezt az egészet, de nem úgy hogy feladom magunkat… Nem. Ismét nekilendülök, az épület körül kezdem taposni a gyepet, megpörgetve, elszédítve befelé hatolókat. Fegyvereiket elkobozva néhányuktól…többen már úgysem férnének el… igaz, hogy a tetőn lévőkkel is el kellene bánni…de ahhoz nagyobb sebesség kell. Sokkal nagyobb… uhh. Néhány katonába bele is megyek teljes testtel, néhányuk elrepül messzire…hát aki nem bírja a sebességet…nos repüljön csak tova. De ha csak így segíthetek a bent lévőknek, mindenkinek, hát megteszem. Hiába lövöldöznek, engem nemigen találnak el, vagy a falat, fagy a fákat lövik ki… a gyorsaságomat csak a Mjölnir volt képes eddig megakadályozni… na az egy gáz pillanat volt… Lassulni kezdek, sok volt ez a futás egy pillanat alatt, lehajolok, kezeim a térdemen nyugszanak és levegőért kapkodok… csak egy pillanat és újra száguldozok… csak egy pici pihi kell. Innen csak rajtam keresztül vezet befelére út.... Nem mehetnek többen be!
Az utóbbi fél órában átfutott az agyamon egyszer-kétszer, nagyon sokszor, hogy miért is vagyok itt? Nyugodtan ülhettem volna valami távoli kis helyen, mondjuk egy folyó szélén Alaszkában, és csak horgásznék. Mert ezt teszi egy visszavonult nyugdíjas hős. Nem megint az életét kockáztatja, mit lehet tenni, ha ennyire szar helyzetben van a világ, hogy még a leszerelt emberére is szüksége van? Fogja lerakja a kis horgászbotját, és előveszi az íját, s a különleges nyilait, aztán megmenti az emberiséget, sokadjára. Még akkor is, ha az ENSZ szeretné újra a rács mögött tudni, mert nem írt alá azt a vacak papírt, amit másik egyezménynek hívnak. Na, engem pont nem érdekel, felőlem csicsás, latin neve is lehet, akkor sem írtam volna alá. Szabad vagyok, akkor is, ha ezt a fenti majmok nem akarják elfogadni. A börtön pedig nem nekem való.
Ölni sem akarok, habár lehet, hogy az ENSZ kiskutyái parancsot kaptak arra is, hogy holtan is jók leszünk. Közben Natasha is eltűnt mellőlem, remek..gondolom megint valami ötlete van, ha neki nincs, akkor tényleg veszett ügy lenne, ez az egész. De abban biztos vagyok, hogy Wandát nem viszik el innen. Csak remélni tudom, hogy biztonságban van. Mégis mit akarhat ez a helikopter? Van sejtésem, mégis..mégis..bízom abban, hogy nem akarja a benne lévő vezető alak támadásra használni. Nem miattunk, legkevésbé sem érdekel az én testiépségem, viszont az itt tanuló gyerekeké sokkal jobban foglalkoztat. Nem akarom megölni a katonákat, inkább csak harcképtelenné tenni őket, ezért is állítom át a nyílvesszőim többségét sokkolásra. Még így is jó pár katonával kerülök közelharcba, noha okozhatok nekik meglepetést, hisz csak az közismert tény rólam, hogy íjász vagyok. Pedig, ha tudnák, hogy van egy-két trükk a tarsolyomban, egészen biztos vagyok benne, hogy leesne az álluk. Ahogy manőverezek a fél csapathoz kerülök. - Üdv srácok. Rég találkoztunk. – vigyorodom el egy pillanatra. – Thor csak óvatosan azokkal a gépekkel, a gyerekekre legalább mi vigyázzunk, ha már az ENSZ-es banya nem törődik velük. – olyan szépen leszedhetném, egy, talán kettő lövésembe kerülne, nem halna meg, de ott van Natasha is, ki tudja mit tennének vele a katonák. Úgyhogy ezt a tervet se csinálom meg, pedig megérdemelné az a nő, hogy kiüssem pár óráig. Még akkor is, ha nem szeretek nőket bántani.
Natasha tárgyalni ment. Én maradtam a helyemen. Nem tudtam, igazából megmozdulni. Leblokkoltam valahogy még mindig a tetteimen gondolkoztam, azon, hogy képes lettem volna megölni mesteremet. Láttam, ahogy Clint a volt csapatához megy. Nem tudtam megmozdulni. Biztos úgy gondolta, hogy követni fogom, de nem sikerült rögtön utána mennem. Lefagytam. A fa mögött voltam és onnan követtem szememmel őt. Nem vagyok, ahhoz a csapathoz méltó, ahova most megy ő. Egy kis senki vagyok hozzájuk képest. Chavez (a szobatársam) szavait, hallom fejemben visszhangozni, Hercegnő, te csak egy egyszerű ember vagy. Ezek után képes lettem arra, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy más vagyok. Hiába vagyok egyszerű ember, valamit mégis csak tudok, valamiért ott vagyok az Akadémián és valamiért elvállalt engem a mentorom. Gyors léptekkel követem az íjász férfit. Mikor megérkezem, nem szólok semmit sem senkihez sem. Köszönni kellene nekik, de helyette figyelem az épületet, az ENSZ hadseregét a mozgolódásokat. A csapat nagy részéről hallottam már és a csapat többségéről tudtam, hogy ki mihez ért, de voltak olyanok, akikkel most először találkoztam és még sosem, hallottam róluk. Mennyire tudatlan vagyok, de figyeltem és "tanultam". Tudtam, hogy most nem csak magunk miatt küzdünk, hanem azokért is, akik bent vannak az iskola falai mögött. Több tucat gyerekért, akiknek az iskola az otthonuk. Bűntudatom volt még mindig. Az őrült "öljük meg Clintet" akciómért, ezért se szóltam senkihez sem, ezért sem akartam, hogy rám figyeljenek. Nem támadtam. Még nem lőttem, mivel már a vesszők is elkezdtek fogyni. Sokat elfecséreltem arra dologra, aminek nem szabadott volna megtörténnie. Volt más fegyverem is az íjamon kívül a közelharcra, az iker harci acélötvözetű botjaim, amellyel még sokkolni is lehetett. Bár ezeket nem szerettem használni, hisz az íj és a vesszők az igazi fegyverem. A Shieldes más harci kütyük, csak ráadás volt az íjhoz. Figyelek és nem teszek semmi olyat, amit megbánnék. Van egy gyorshajtó mutáns a közelben. Ha nem is látom őt, mégis észre veszem a művét, ahogy fegyverek tűnnek el és ok nélkül dőlnek az emberek mint a dominók. Ezek éles lőfegyverekkel tüzelnek, hallom a csengő golyók pattanását. Szerintem, elhamarkodják ezt egy kicsit. Bárki is irányítja az ENSZ katonákat, nem kellene ilyen lőszerekkel tüzelniük. Nem terroristákkal állnak szemben, hanem a föld elkötelezett védelmezőivel. Mikor meglátom a hálóvető srácot. Egy kis mosoly derül az arcomra, bár le is törli az arcomról ezt halvány örömteli pillanatot egy golyó, ami mellettem süvít el és csúnyán horzsolja a bal lábam külső részét. A fibulám még meg marad, nem tört el és állni még állok. A fájdalomtól hirtelen össze csuklok a térdemre esek. Nem nincs semmi baj, csak egy kis horzsolás. Van egy erős fájdalomcsillapító injekció a tegezem egyik kis rekeszében. Előkeresem, és magamba fecskendeztem a folyadékot. Pillanatokkal később jobban érezettem magam, de ez még nem tüntette el a nyílt sebet, ami még mindig a bal lábamon vérzik.
• Artemisianak tovább kell adnia Natasha Romanoff javaslatát, ám erre elutasító válasz érkezik az ENSZ-től. A parancs az, hogy Natashát ejtsék túszul, és a Kapitányék elé látótávolságba hurcolva szólítsák fel őket azonnali megadásra, különben végeznek a nővel. A Kapitányék letehetik a fegyvert, vagy megpróbálhatják kiszabadítani a Fekete Özvegyet és harcolhatnak tovább a katonákkal. Domino harcolhat a kintiekkel, ám a bentiek segítségére is siethet. Thor dönthet úgy, hogy Asgard segítségére siet, hiszen megérezheti, hogy megtámadták otthonát (ez esetben reagját írhatja az asgardi felvonásba is).
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
A Xavier Birtokon zajló harc felvonásai között a játékosok szabadon mozoghatnak, ha a hozzászólásaik végén jelzik, kihez mennének.
- Reagsorrend: nincs - A kezdés joga: - - Helyszín: Xavier Birtok - A felvonás résztvevői: Pietro Maximoff, T'Challa, Crystalia Amaquelin, James Barnes, Steve Rogers, Norina Thomson, Hercules, Clint Barton, Natasha Romanoff, Kate Bishop, Peter Parker, Jennifer Walters, Neena Thurman, Alison Magdalen J. ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: Vízió
A percek egyre hosszabbra nyúlnak, ahogy Artemisia elmegy egyeztetni a feljebb való köröknek. Idegtépő a várakozás, hogy mi fog kisülni belőle. Akár, az ENSZ igent is mondhat, miért is ne? Vagy ilyen gyenge reményfonalat szorongat. Azonban az időt nem töltötte tétlenül a katonák körében, felmérte a legközelebbieket: erős, izmos testalkat, ha már egy speciális egység alakulatai. Egy nagyobb gépfegyver, melyben a töltetek változtathatóak, ezen kívül egy pisztoly, gránátok is a golyóálló mellény részesei. Tárak az övön, és zsebekben, még lehetnek kések akár… hát ez elég rossz állás ellene, mert két pisztolyon kívül semmije sincsen, az is félig üres tárral. A nagy hatótávú fegyvereket kibekkelheti a közelharci támadásokkal, és felhasználhat pár katonát egymás ellen, de nem mindenkit. Esélyeit latolgatta, ha innen futni kell, akkor merre és hogyan. Melyik a legkönnyebb és legvalószínűbb menekülési vonal? Távolban meglátta Clintet, Stevet, Jamest, Jennifert és lehetne sorolni. Miattuk akart tárgyalni, legyen vége ennek a macska-egér játéknak. Ha Tony itt lenne, nyert üggyel beszélnék rá az ENSZt, hogy most az egyszer fogják vissza magukat. De egyedül csak egy orosz gyilkos, aki mossa maga után a kezeit. A percek peregtek, türelmesen várt, figyelve a környezetét, hogy a legapróbb mozdulatokból is olvasni tudjon, majd Artemisiát látta meg, ahogy visszafelé sétál nyugodt, merev tartással. Ki a fene ez a nő? Ahogy a szemébe nézett, még csak emelnie sem kellett a kezét, hogy tudja a vezetőség levétózta. Izmai megfeszültek. Fenébe! Abban a pillanatban, ahogy a nő engedélyt adott, mint egy megfeszült húr, elpattant, és elmozdult. Tized vagy századmásodpercnyi előnye volt, amit kihasználhatott csak. A legközelebbi katonát rántotta maga elé, hogy a támadás ne őt érje. Azonban a gyűrű, amire azt hitte, hogy a paranccsal együtt megtörik, hát még csak el sem mozdult, hogy rést találjon magának. A katonák egymás után kaptak fegyvert, közeledtek, hogy ártalmatlanítsák. Egyelőre még nem akarták megölni, ami jó pont, de ki tudja meddig… behúzott az elsőnek, és igyekezett teret adni magának, hogy többet is tudjon fogadni. Egyszerre kettő még hagyján, de mikor négyen-öten fogják körbe… - ROGERS, MENJETEK! – ordította teli torokból. Talán, a kapitányban van annyi, hogy menjenek. Tudta, Barnes nem futna el, most hogy kezdtek zöld ágra vergődni, ahogy Clint sem, mert még mindig megvolt a szoros barátság kötele. Csak vigye innen a többieket, már az is jó. Nem díjazta ostoba ötletét, vagy az abba átcsapó ötletét, hogy az ENSZhez jött társalogni… Fegyvert rántott, de alig sült el a pisztolya, máris kiverték a kezéből. Ugyan, kihajolt egy érkező támadás elől, de látóköre szélén valaki mozdult és bordán ütötte. Szusszant egyet, és a sokkolót belelőtte az ismeretlenbe. Hogy szakadna rá az ég. – Ennél fontosabb dolga is akadhatna igazán! Az ENSZnek fogalma sincs, hogy mibe üti az orrát! Most nem tőlünk kell félniük, mi csak meg akarjuk védeni az ártatlanokat. Steve és a többiek is... Nézzen rájuk, magukért harcolnak! - nem rivallt a nőre, azzal nem érne sokat, ahogy lassan satuba fogták karjait, bármennyire is rángatta kezét, majd fegyver szegeződött neki. Megőrizte a higgadtságát, vagy legalábbis azt tette, míg végül hirtelen indíttatással fogadta el, hogy itt ennyi. Most túl sokan vannak ellene, de túszként még mindig van esélye. Nem egyszer kaptál el és nem egyszer szabadult. Nem adja fel, azonnal lehetőségeket keresett, hogyan is tovább. Fegyvereit elvették, már amit megtaláltak rajta, kissé sajogtak tagjai, de az adrenalin gyorsan átmosott az érzésen. Szíve dübörgött, feje zsongott, de ez csak a harc mellékhatásai. Annyira beleintegrálódott már ebbe, hogy alig vette észre, hogy a gyilkos ösztönei figyelnek, megoldásokat és lehetőségeket keresnek. Semmit sem szabad elszalasztania. Felemelte kezeit, hogy nincs nála semmi, két oldalról két fegyver irányult rá, addigra az ENSZes nő eltűnt . Na most mi lesz? Újabb hosszú percek, vagy csak neki tűntek hosszúnak, ahogy egy félkörben állt rászegeződő fegyverekkel és feltett kezekkel. Számolni kezdett magában, hogy hányan is vannak és a reakció idővel mennyit nyerne. Legjobb esetben pár golyót, de az túlélhető… Azonban ahhoz neki is résen kell lennie. Meglökték, hogy haladjon. Előtte a feketehajú szépség határozott léptekkel. Talán volt katona, meglátszott a képzetség rajta, de nem volt benne biztos, hogy a katonaságban képezték ki.. Ahogy minden ország, úgy az ENSZ is kereste a jó tiszteket, ügynököket. Végigmérte a nála lévő fegyvereket és beleigazodott a lépéseibe. Arctalanná vált, jól tudta, hogy ha a harctér felé közelednek, akkor ebből zsarolás lesz. Ha Steve lemeri tenni a fegyvert, vagy bármelyik is, addig fogja ütni, míg elájul. Le ne merje rakni egyik sem, csak azért mert Natasha ostobamód tárgyalni akart. Valahogy a fogyatkozó kree katonák nem zavarták őket, ami máris nem jó jel. Túl magabiztos az ENSZ, pedig a kree katonák csak valaminek az előszele volt. Valami sokkal nagyobb, nem evilági tart feléjük. Ezért tűnt el Tony… különben tudná, hogy itt a helye. Jégkék tekintete kereste az ismerősöket, mint Thor, vagy Kate és a többiek. Clint… hol vagy Clint? - Asszonyom… - fordult Artemisiához, de oldalában ezzel egyetemben egy sokkolót érzett meg. Felhördült, és térdei engedtek. Beharapta ajkát, mielőtt hangot adhatott volna. Oh, te kis… azt hiszed, hogy a sokkoló annyira árthat nekem. De értette az üzenetet, most ne próbáljon alkudozni. A nőnek nem kellett ordítoznia, hogy lassan a csipet-csapatnak feltűnjön, hol áll Natasha, aki kissé talán még szégyellte is magát, hogy ily könnyen beadta a derekát erre. Azonban, most félkörben, még ha mindien fegyver rá is irányul, nagyobb esélye van lépni. Mert hogy nem fog a túsz címében díszelegni, mielőtt még fegyverlerakás lehetne. Tekintete összekapcsolódott Steveével és enyhén megrázta a fejét, nehogy meghozza a döntést, majd Clintet kereste. A férfi van annyira gyors és pontos lövész, hogy kiaknázzon egy lehetőséget. Mindegy, hogy kit lő le, de szemernyi pillanat lenne Natashának, hogy vagy kimeneküljön, vagy pedig Artemisiát tegye meg túsznak. Mert így most még csak a végrendeletét írná meg, szitává lőnék, ha egy lépést is tenne, már pedig nem golyóálló.
Ez a Manhattani egyezmény, már az elején is fura volt nekem. Tényleg sok ember halt meg, miközben a hősök próbálták megmenteni a világot, szóval jó ötlet volt ez az egyezmény. Viszont nem értettem, hogy miért kellett így bánni azzal, aki nem írta alá. Ugyan úgy hősök maradtak ők is, akik már sokat tettek a világunkért. Nem érdemelték meg, hogy fegyverrel támadjanak rájuk. Én simán elmehettem volna, mert nem voltam azon a listán, ahol a kapitányék. Azonban én nem menekültem, ott maradtam segíteni nekik. Nagyon felidegesített a dolog, ezért is ugrottam be eléjük, hogy megvédjem őket, bár lehet nem voltam túl nagy segítség. Kissé bele is pirultam Steve megjegyzésébe, de ki ne tette volna, ha maga Amerika Kapitány mondta volna, hogy a rajongója lett. Szerencsére a maszk miatt ezt sem látták a többiek. Rogers elsétált mellettem és megkezdődött a harc az ENSZ embereivel. Nem akartam a kormány ellen fordulni, de a társaim ellen sem. Nem hagyhattam, hogy ártsanak nekik. Először ilyen gumi lövedékekkel támadtak ránk. Ez azért egy rendes dolog volt tőlük, mármint hogy nem éles töltényekkel akartak megadásra kényszeríteni. Ugrottam egyet és kilőttem egy hálót. A háló segítségével előre lendültem. Kinyújtottam a lábam és mellkason rúgtam egy fegyverest, aki ettől egyből kiterült. Nem volt szándékomban megölni senkit, de egy ütésembe senki sem halt volna bele. Erős voltam, de nem annyira, mint Thor vagy Hulk. Közben meg is jött az emlegetett zöld lény. Bár nem Hulk volt az, hanem Amazon. Amint földet értem, a tekintetem a zöld nőre szegeződött, ahogy berontott az ENSZ emberei közé. Hihetetlen, hogy mennyire erős. Egy ilyen nővel nem szívesen vesztem volna össze. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vettem észre a fegyvereseket, akik mögém lopakodtak. Szerencsémre a pókösztönöm jelzett. A pókcsípés sok mindent adott nekem. Az akrobatikában is sokkal profibb lettem, ezért is tudtam hatalmasat ugrani, mielőtt eltaláltak volna a lövedékek. Feléjük ugrottam és közben a levegőben megfordultam, hogy landolás után egyből tudjak támadni. Mögéjük érkeztem és mielőtt megfordulhattak volna, elkezdtem őket apróbb háló lövedékekkel sorozni, hogy ne nagyon mozogjanak amíg itt vagyunk. Kiszúrtam, hogy Barnes-ra már éles fegyverekkel támadnak. Ez már nem tetszett, úgyhogy ismét a levegőbe ugrottam és a hálóim segítségével feléjük lengtem. Több pókhálót is kilőttem, amik a fegyvereikre tapadtak, és kihúztam a kezükből. - Ejnye, ilyen csak a profik kezébe való. -[/i] jegyeztem meg, de nem volt sok idő a beszédre. A tekintetem ismét Amazonra terelődött, ahogy a levegőbe ugrott. Valami mintha lett volna a kezében, de nem értem rá azon gondolkodni, hogy mi lehetett az, mert egy robbanás rázta meg a helyet. Nem voltam annyira cérna, hogy elvigyen a hullám, de a katonákról ez nem volt elmondható. Láttam, ahogy a hullám elsodorta azokat, akiktől elkoboztam a fegyvert. Nem akartam, hogy nagyobb sérülést szerezzenek e miatt, szóval hálót lőttem utánuk, hogy megfogjam őket. Valakinek annyira gerinctelen volt, hogy rám lőtt miközben a társait mentettem. Szólt a pókjelzőm, de már késő volt, meg amúgy is foglalt volt mindkét kezem és nem tudtam volna elugrani, mert a levegőben voltam. Egy gumi lövedék találta el a hasam. Ezt a fajta lövedéket is elég nagy erővel lőtték ki, szóval ez is nagy fájdalmat tudott okozni. Nyilván nem annyira, mint egy rendes, de pár napig biztos ott maradt a nyoma, ha eltaláltak. Kibillentett az egyensúlyomból és mindkét hálót elengedtem. A föld felé kezdtem zuhanni, de annyira hirtelen volt, hogy nem tudtam mit tenni. Végül becsapódtam a földbe, de szerencsére nem olyan magasról. Még egy kicsit gurultam a porban, de végül megálltam. Nehezen álltam fel a földről és Steve-re néztem, aki épp hozzám szólt. - Igyekszek. -[/i] nevettem miközben leporoltam magam és elkezdtem megkeresni, aki meglőtt. Amint megtaláltam, utána ugrottam és kapott tőlem egy pár egyenest az arcába. Észrevettem, hogy Natashát elkapták. Nem tudtam, hogy mit csináljak, szóval odaugrottam a kapitányékhoz. - Most hogyan tovább? -[/i] néztem kíváncsian a hősre.
Bocsánat, hogy az előzőbe nem írtam, de már itt vagyok ha valami nem jó akkor dobjatok pm-et
Mintha az élete egyetlen háború lenne és ő csatából csatába járna, ahol mindig az ő élete a tét, vagy most éppenséggel mindannyiuké, akiket szeret vagy ragaszkodik, mert Rogershez ragaszkodik. Az egyetlen emberhez, aki még akkor is embernek látta őt, amikor mindenki más lemondott róla, és szörnyetegnek tartotta. Amikor már saját magát is annak tartotta, akkor a szőke férfi még mindig mellette állt, még ha nem is tudtam és nem hagyta abba a keresést. Bucky remek rejtőzködő, tudta hogy keresik, és sokszor figyelte is Stevet ahogy őt keresi, és nem értette miért. Most megint küzdenek, egymás mellett, kivételesen, és nem ellen, bár Wanda miatt ez is benne van a pakliban hogy Rogers gondolatai megzavarodnak és ellene fordul. Nem éppen élete legjobb élménye. A harc folytatódik, ám ezúttal az ENSZ ellen, és teljes testtel áll ki a Kapitány mellett, és amikor Jennifer landol mellettük csak biccent neki egy köszöntésfélét mert éppen dolga akad a golyók felfogásában ahogy tör előre. Mint az ék a fába hasít az ellenséges sorok közé, halálfélelme sosem volt, és nem most fogja elkezdeni. - Mindig van... - vág oldalba egy újabb katonát, és csak utána folytatja a mondandóját. - Kivéve ha nincs, és ez most elég öngyilkos akciónak tűnik - mert próbálja nem szem elől veszíteni a nőt, és látja is ahogy tárgyal, vagy tárgyalni próbál, és mégsem sikerül neki. Nem fogják feladni a harcot, ők biztosan nem. Akkor inkább hal meg, de nem kerül mégegyszer senki tulajdonába. Ahogy megjelenik mellette Pietro enyhén meglepődik, de hálásan biccent ahogy egy halom fegyvert dob le, és újabb golyókat fog fel a gyorsaságával. Ő fegyvert vált, és egyet a hátára dob hogy legyen tartaléka, és kamikaze módon igyekszik előre, hogy megtörje az embereket. Nem tudja per pillanat hogy Steve követi-e, ő Natasháért megy. Nem fogja ott hagyni, mert még rengeteg megbeszélnivalójuk van. Hirtelen rádöbben arra is, mennyi mindent nem mondott ki. És ki akar mondani. Bármi is lesz a reakció. A kör közelébe küzdi magt, és az egyik katonát hátrarántja, megadva a nőnek azt a pillanatot, amikor cselekedhet. Mivel erősebb mint az emberek, jobban is küzd, de azért sikerül beszednie egy oldalba szúrást, amire feldühödve támad vissza. Nem veszi jónéven a szúrást. - Natasha! Megvagy? - kiáltja a nőnek, a harc hevében és csak bízik benne hogy igenlő választ kap. Vagy hogy egyáltalán kap választ. Egymás közelében küzdenek, mint valami előre begyakorolt koreográfiát táncolnának a vér és kín mezején. A csata dallama ez, amit csak ők hallanak.
Alkalmazkodnunk kell, a túlélők viszik tovább az életet, a hősök meghalnak.
A rtemisia balta arccal hallgatta a nőt. Rezzenéstelenül, szabályos időközönként pislogott csupán. Más izma nem rendült. Félre se tekintett. Mélyen belefúrta acélos tekintetét a nőébe. -Maga nagyon gyáva, de nem hibáztatom érte. A múltjára való tekintettel nem hibáztatom érte. Személy szerint megvetem az alantas ötletét de ez emberek ezreit mentheti meg. Azzal távozott. Kommunikátorán keresztül szóról szóra idézte a fekete özvegy szavait majd saját véleményét is iktatta a jelentés mellé. Rövidesen elutasító válasz érkezett. Egy osztag parancsnokot intett magához akinek a fülébe súgott. Sarkon fordult és vissza indult a vörös nőhöz, hogy teljesítse a parancsot. Közeledtével dulakodásba kezdenek az aprócska nővel. Rosszallóan ingatja a fejét de végül csak lefogják mire odaér. -Wanda Maximoff-ot tömegpusztító státuszba helyezték. Az emberiség érdekében likvidálni kell. Nézze meg hová jutott a bolygó a maguk gyerekes értetlensége miatt. Ezreket nyomorítottak vagy öltek meg. Családok százai mentek és mennek tönkre maguk miatt. Most pedig egy invázió küszöbén állunk hála annak a nőnek. Megtesszük a szükséges intézkedéseket a bolygó lakóinak érdekében. Jobbját fejmagasságba emelte és jelelt a csapatnak ami körbe vette őket. -Most, hogy tisztáztuk a helyzetet, jogában áll tudni, hogy jelenlegi státusza különleges ügynök-ről innentől kezdve "fogoly"-ra változott. Jog fosztottá vált és parancsom van felhasználni az életét. Intett és előrébb nyomultak. -Vélhetőleg a társai megkísérlik majd ki szabadítani de a maga érdekében ajánlom, ne éljen a lehetőséggel. Kelet felé 200 méterről és Nyugatra szintén 200 méterről, egy-egy mesterlövész fogja célba venni. Speciális lövedékkel. Gondolom nem kell bemutatnom. Ez nem a bikini vonalát fogja tönkre tenni. Magától kellő távolságban leszek így nem ideje közel kerülni. Előbb lövöm fejbe. Ha hármunk közül valaki megsérül, a másik kettő azon nyomban kivégzi. Ha magért igyekszik valaki, vége. Értve vagyok? Ha mégis elszökik. Akkor kénytelenek vagyunk átmasírozni az épületen és mindenkivel végezni. Szükség esetén 3 Grippen vadászbombázó áll készenlétben innen 3 percre. Gondolja meg, hogy végezni akar e itt mindenkivel. Ecseteli higgadtan ellentmondást nem tűrően. Néhány méter megtétele után megálltak, a kör félig felnyílt a kapitányék felé. A sötét hajú törékenynek tűnő nő centiméterre pontosan 4,5méterre állt meg Natashatól. Fegyverét kibiztosítja és a nőre szegezi akin abban a pillanatban két piros pont jelenik meg. Egyik a homlokára másik a szívére kúszik. -Steve Rogers! Önt és bűntársait felszólítom az azonnali feltétel nélküli megadásra és a fegyver letételre! Amennyiben ezt nem teszik meg T mínusz 10 másodpercen elül. A nőt kivégezzük. Tart egy rövid szünetet és ugyan olyan higgadtan erőteljes hangnemben folytatja. -Javaslom ne próbálkozzanak semmivel. Ekkor pillant a közelben kialakuló dulakodásra. Mit sme törődve a tél katonájával folytatja. -A legapróbb gyanús jelre a nőt halottá nyilvánítom. Legyen az egy kék cika, vagy mennydörgés, lágy szellő. Fejét megemeli vállait hátra húzza. A fegyver csöve rezzenéstelenül, mered Natasha szemei közé. -Vagy a tél legapróbb fuvallata... Veti oda Barnes-nak majd szigorúan pillant a kapitányra, vára, hogy vissza hívja a kutyáját mielőtt az elérne a veszélyes zónába ahol kénytelen meghúzni a ravaszt a megadás előtt. Natashaval nem foglalkozik, úgy véli, sikerült rá hatni, ha nem akkor valamelyik mesterlövész intézkedik. Legvégső esetben a félkörben álló katonák lövik szitává. -Tíz...Kilenc... Kezd vissza számolni amíg egyértelmű jelét nem kapja a megadásnak. Amíg nincs mindenki bilincsben, vagy eszméletén kívül addig Natasha-ra szegezi a fegyvert. Ha valakinek még kedve támad ugrálni habozás nélkül lő.
Nagyon nem áll jól a szénánk… nem nekünk kedvez most semmi sem…de mi legyen? Ennél többet kell kiadnom magamból, ha nem teszem, nem menekülünk… nem mintha egyedül lenne esélyem ennyi ellen. De ezért vagyunk egy csapat. A fegyvereket hiába lopom, újabbak kerülnek elő, ezúttal (talán már) tényleg éles töltényekkel. De egy biztos! Nem mehet senki se be és senkit nem kaphatnak el közülünk. Natasha előre ment tárgyalni, reméltem, hogy jól fog elsülni mindez…tévedtem. Olykor pofonokat osztottam, gáncsoltam, loptam, fejeltem és odébb löktem minden ellenséges katonát. De tényleg ezek egyre csak jöttek és jöttek…mégis mennyi katonája van az ENSZ-nek? Klónozzák őket vagy mi a fene? Habár itt mindenféle dolog előfordulhat, igaz? Elég sűrűn rápillantottam társaimra, ha kell segítség akkor egyből ott legyek, hogy jobbomat nyújtsam…vagy ökölben, vagy bármi más mód. Mert nem adjuk fel…nem létezik a feladás szó a szótárunkban. Ezt hamar megtanultam Steve Rogers oldalán. A Kapitány másik oldala mellett fékeztem le, leejtve az egyik fegyvert, melyet korábban elkoboztam. Kicsit veszélyessé vált a helyzet és nem csak hogy hallom, de látom is. A nő életével fenyegetőznek… áh, jól tudtam… Kicsit dühösebb pillantást vetettem a nőre, ki foglyul ejtette „bűntársunkat”, de nem cselekedhetek önkényesen…főleg ha látnak. Mert látnak… Miért látnak? Vagy csak a kék cika fellege árulkodó? Oké, nem vagyok tökéletes… rápillantottam Barnes-ra, Thor-ra, Pókfiúra, végül vissza előre a történések középpontjára. Pár másodperc hallgatás után szólaltam csak meg halkabban. - Ez szívás… megéri tárgyalni velük? Vagy ezzel már elkéstünk? - érdeklődtem Steve-től felé pillantva, hátha valami eszébe jutna…Bármi. Amivel megmenthetünk mindenkit. Jelenleg az ott ácsorgó nőét. Vagy a bent fészkelődőkét... mert nekik nem eshet bajuk...oda bent ártatlan gyerekek vannak. Olyanok, akik miattunk sérülhetnek meg... Nem adhatjuk fel... se ezt az egészet, se magunkat, ugye? Csak lenne egy épkézláb ötlet egy ilyen helyzethez...intézzem el magát a nőt? Nem lenne jó, mert akkor azok a pirosló pontok.... azok a pirosló pontok? És ha azokat intézném el? Nem...nem jó ötlet, mire elérnék az egyikhez, addigra a másik lelőheti...óh már.
Nagyon kényelmetlen helyzetbe keveredtem. Mióta felhúztam magam köré a Klein mezőt, nem ért sérelem. A lövedékek lepattogtak róla. Két ember volt aki megpróbálkozott a közelharccal de kevésnek bizonyult. Én nem mozdultam. Amennyire csak tudtam csúnyán néztem rájuk. Ilyen aranyos pofival elég nehéz volt de én megpróbáltam! Nem reagáltam le a fenyegetést. Egyrészt akkor nagyobb bajba kerültem volna, másrészt nagyon fájt a karom. Be is pirosodott. Hüpp... A két katona végül feladta a próbálkozást és elmasíroztak mellettem, aztán elszálltak felettem. Valaki olyanba kötöttek bele aki vissza üt. Kezdett úgy tűnni, hogy nem kell beavatkoznom a csatába. Én az invázió miatt jöttem, ami úgy tűnik véget ért. Bűn bánóan pillantottam hátra. Mindenki küzd a rendszer ellen. Szívemben csodálat és bánat különös egyvelege kavarodott. Ostobaságnak mégis nemes tettnek tartom, mind azt amit most tesznek. Én nem merem megkockáztatni. Eltudnék szökni, akár Asgardba és talán le is élhetném rövid életem, mint a Bifröst szelleme... De a szüleim életét tönkre vágnám pikk pakk. Ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. -Monitort. Mondom keserűen Hercegnőnek és az engem körülvevő mezőn megjelenik egy aprócska kijelző. Épp nekikezdenék, úti célt választani, amikor változás áll be a helyzetbe. A Vörit elkapták és úgy fest ki akarják végezni ha a többiek nem adják meg magukat. Egy unszimpatikus fekete hajú banya az. Aki annak idején kimenekített annak az elmebeteg megalomán fószernek a karmaiból. Artisszimó vagy hogy hívták... Végtére is mindegy volt. Ez már nem az én hatáskörömbe tartozott. Előre hajoltam a kijelzőhöz és pötyögni kezdtem. Akarva akaratlanul fennakadtam a hallottakon. Kirázott a hideg. Hitetlenkedve néztem fel a nőre aki ultimátumot adott az ellenállóknak. -Kitudjuk hozni időben? '-Igen. Pötyögni kezdtem, a kijelzőn megjelent Natasha, a sarokban lévő indikátor eleinte pirosan pittyegett majd zöldre váltott. De nem böktem rá, hogy elteleportáljam onnét. Végig futott agyamon a lehetséges következmények és egyik sem volt túlságosan kecsegtető. Nagyot sóhajtottam. Elsöpörtem oldalra a kijelzőt, amivel bezártam a futó programot. Felegyenesedtem és egy csettintésre a körülöttem lebegő védő mező eltűnt, és vissza épült a ruhámba. Ha jött valaki aki bilincset akar rám tenni annak fejből behivatkozom a Manhattan nyilatkozat megfelelő paragrafusát miszerint ez jogos önvédelem volt tehát jogszerűen jártam el és életkoromra illetve státuszomra való tekintettel nincs joguk bilincsbe verni. Mind ezt karba tett kézzel határozottan szóról szóra idézve teszem meg. -A védelmemet pedig a félre értés elkerülése végett engedtem le. A védekezést nem fegyvernek minősülő eszközzel tettem meg így azt sem kérhetik számon. Hagyjon engem békén.
Ropognak a fegyverek. Hallja a csatában elhangzó beszédeket. Minden szív egyszerre dobban! Látja szeme sarkából a gyermekeket, akik a fogyatkozó kreek helyett már az ENSZ katonáival küzdenek. Fellobban mellkasában az eltemetett Kapitány.Vénáiban áramlik az irányító szellem. Az igazság gyújtja lángra lelkét. És mindeközben egynek érzi azokat, akik most itt vannak és megküzdenek azzal a hullámmal, ami megakarja fojtani őket. Mindegyikőjüket. Mondhat bármit a katonák élére lépő nő, hazudhatja, hogy csak páran fognak kivégzésben részesülni, de ez nem igaz. Rogers szíve jól tudja, hogy ha bármelyik egyezményt aláíró ellent mond, vagy csak szemeiben felgyullad a lázadó szellem, rögtön az vár rá is, ami őrájuk. A csata morajlása közben is eléri őt Romanoff hangja. Kékjei rögtön a vörös pontot kutatják. Összeakasztja tekintetét a nőével és a férfi megdermed. Lábai földbe gyökereznek. Orrlukai kitágulnak a dühtől, amiért látnia kell, ahogy Natashát elfogva hurcolják őt, mint valami becstelen gonosztevőt. A férfi aurája a tiszta kékről valószínűleg tomboló bordóra változhatna ebben a pillanatban. Látja, érzi, tudja jól, hogy Romanoff egyetlen kívánsága hozzá, hogy ne adja fel. Tudja, hogy mit akar tőle a nőt. De, ha ismeri, azt is tudja, mennyire fontos neki. A bíbor motorjának nagy részén Romanoff csücsül, mióta felébredt álmából és ha van valami, ami elmondható Steve Rogersről, Amerika egykori Kapitányáról, az-az, hogy soha nem hagyja cserben a barátait! A sokkolásra, amivel megilletik a nőt, összeszaladnak szemöldökei és felszisszenve megindul. Éppen csak egy arasznyit lendül. Elfogja a sejtjeiből áramló düh. A harag. Legszívesebben ráengedné Banner Hulkját az egész bandára. Vagy a Professzor képességéért könyörögne, hogy csináljon valamit, de az olyan hétköznapi emberek, mint amilyen Rogers, nem tehetnek világot megváltó dolgokat. Barnes belerohan az ütközetbe, de Steve nem követi. Tekintete helyette a hozzá forduló Póksrácra ragad, majd róla a kéklő csodára, Pietrora. Onnan lepillant maga elé. Nyelnie kell. Érzi, hogy karcolja torkát a fájdalom. Artemisia felszólítására felkapja fejét és tekintetét a nőn hagyja. Fejét végül lehajtja. - Buck! - hangja utasító, visszahívó. A férfi hangja talán az egyetlen, ami ebben a percben, ebben a pillanatban jól hallható. Egyértelműen azért szól Jamesért, hogy ne folytassa a küzdelmet. Rogers nem fogja kockáztatni Natasha életét. - Megadom magam! - emeli a magasba két karját, tenyérrel a katonákkal szemben, közben a nőn tartva tekintetét - Feltétel nélkül. - kékjei szikrákat szórnak, hangja mégsem haragos. Steve Rogers lassú léptekkel megindul a katonák felé, előre meredve, élettelenül. A férfi önként lép be közéjük, hogy azok ráugorva bilincsbe foghassák és megfoszthassák attól, ami a férfi lelkét jelenti. Amit Steve Rogers jelent. A szabadságától... - Nem hagyhatom. Eleget bántották már a csapatunkat... - néz a nőre határozottan, nem Artemisiara. Natashára. Natasha szemeibe vési övéit. Félmosollyal próbálva üzenni neki, hogy sajnálja. De nem engedheti meg, hogy baja essen. Natasháról Clintre. - Nem bujkálunk tovább. - róla Pietrora tekint - Ha kell, börtönbe megyünk... - tovább fut tekintete, Jennifert keresik kékjei - Fejet hajtunk... - majd róla Buckyra pillant - De nem veszítjük el egymást miattuk... - halovány mosollyal néz Barnesra - Soha többé nem küzdünk egymás ellen. Csak egymásért... - visszapillant Natashára - Mindig... - teljességgel kizárja a katonákat, Artemisiát, a mutánsokat. Mindegyikőjüket.Azokhoz szól, akik a csillagot jelentik mellkasán. Azokhoz, akik uralják kék ketyegőjét. Azokhoz, akiket Bosszúállóknak nevez. Azokhoz, akik a csapatát jelentik...
- Egy csapat vagyunk. Ha egy bukik, együtt bukunk. – leengedem az eddig feszített karomat, s a lábam mellé dobom az íjamat, nem tudom mit gondolhat Laura onnan fentről, de remélem megérti, hogy most ezt kellett tennem. Ez a helyes lépés. Nem kezdhetünk el öngyilkos akcióba, most már. Ketten is a katonák fogságában vannak. Hamarosan én is, mivel feltartott kézzel indulok feléjük, hogy leteperjen néhány újonc, és elmondhassa majd az esti sörözésnél, igen elkaptam Sólyomszemet, és a többi Bosszúállót. - Remélem most nem valami borzalmas színű egyenruhát aggatnak ránk, a kék nem az én színem. – jegyzem meg az ENSZ-es nőszemélynek. - Bocs, Tasha, az életed fontosabb, minthogy kiüssem ezt a nőt. – vonom meg a vállam amolyan bocsánatkérősen. - Együtt ezen is túljutunk. – pillantok aztán a Kapitányra egy halk szusszanással. Csapatként, ahogy mindig is működnünk kellett volna. .
Ölni sem akarok, habár lehet, hogy az ENSZ kiskutyái parancsot kaptak arra is, hogy holtan is jók leszünk. Közben Natasha is eltűnt mellőlem, remek..gondolom megint valami ötlete van, ha neki nincs, akkor tényleg veszett ügy lenne, ez az egész. De abban biztos vagyok, hogy Wandát nem viszik el innen. Csak remélni tudom, hogy biztonságban van. Mégis mit akarhat ez a helikopter? Van sejtésem, mégis..mégis..bízom abban, hogy nem akarja a benne lévő vezető alak támadásra használni. Nem miattunk, legkevésbé sem érdekel az én testiépségem, viszont az itt tanuló gyerekeké sokkal jobban foglalkoztat. Nem akarom megölni a katonákat, inkább csak harcképtelenné tenni őket, ezért is állítom át a nyílvesszőim többségét sokkolásra. Még így is jó pár katonával kerülök közelharcba, noha okozhatok nekik meglepetést, hisz csak az közismert tény rólam, hogy íjász vagyok. Pedig, ha tudnák, hogy van egy-két trükk a tarsolyomban, egészen biztos vagyok benne, hogy leesne az álluk. Ahogy manőverezek a fél csapathoz kerülök. - Üdv srácok. Rég találkoztunk. – vigyorodom el egy pillanatra. – Thor csak óvatosan azokkal a gépekkel, a gyerekekre legalább mi vigyázzunk, ha már az ENSZ-es banya nem törődik velük. – olyan szépen leszedhetném, egy, talán kettő lövésembe kerülne, nem halna meg, de ott van Natasha is, ki tudja mit tennének vele a katonák. Úgyhogy ezt a tervet se csinálom meg, pedig megérdemelné az a nő, hogy kiüssem pár óráig. Még akkor is, ha nem szeretek nőket bántani.
A harc a lételeme volt, képes lett volna mindennap csinálni és folytatni, meg végül is, mindig ezt tette. Napról napra élt, hiszen egy gyilkosnál nem lehet tudni, hogy melyik lesz az utolsó. Amit nem is bánt,jól tudta, hogy nem 80 évesen fog ágyban meghalni, ha negyvenig eljut, már az nagy szó lesz. Képességének hála, eddig sikeres is volt, nem mintha nem lett volna olyan, mikor majdnem ott hagyta is a fogát… A kree katonák nem voltak nagy ellenfelek. Nem voltak normálisan képezve, nem voltak precízek. Teljesen más taktikát alkalmaztak, de az egy fejlesztett gyilkos ellen semmit sem ért. Nagy örömmel süllyedt el a harc adta mocsokba. Vér, fájdalom és rengeteg halál. Csak azért, hogy az iskolát biztonságban tudja. Neena nem élt nagy elvekkel, de amit családjának tekintett, ami a számára fontos volt, azt védte, akár haláláig is. - Tü-tü-tűűűű – dúdolta egy játéknak azt a dallamát, mikor valaki veszít, miközben újabb kéket lőtt le. Ahogy kezdtek fogyni, figyelme már nem csak rájuk, de a távolabbi dolgokra is elkalandozott. Mint például, hogy a fekete ruhások körbefogták Piroskát, és egy igazság osztó nőci éppen fegyverrel hadonászik, hogy Kapitányék adják meg magukat. Első számú szabály, ha gyilkolni akarsz, sose habozz. A terror jó fegyver, nem pedig az alkudozás, amiben mindig van egy kiskapu. Az ENSZ mellé lőtt, hogy engedtek tárgyalást. Ha ennyire félnek, már pedig félnek, hogy ekkora haderőt rendeltek ki, akkor csak egy mészárlást kéne rendezniük, amivel hatalmukat gyakorolhatják, és rákenik az invázióra. Nem kellenek ide hősök és mártírok. A tett beszél, a szó pedig elszáll. Az ENSZ ott megbukott, hogy elfogták az orosz kémet, akit már réges rég le kellett volna lőni. De hát, a kormány ebe, csak egy korcs kutya, aki azt hiszi, ha egy fegyvert kitart, attól majd minden megoldódik, csakhogy elfelejtett lőni. Neena csendes szemlélőként figyeli, ahogy Amcsi Kapcsi megadja magát. Enyhe tisztelet, hogy egy ilyen eszméért feláldozza az egész csapatot. Kis naiv… a kormány nem az, aki ezt el fogja fogadni. Nem megbocsátó alakulat, vagy rabszolgákat készít magának, vagy likvidálja az akadályozó elemeket, már pedig a Bosszúállókat nem lehet sakkban tartani. Nem kell hozzá a nép szava, anélkül is most szándékozik megírni a kivégzését. Neena a kormány embere volt, pontosan tudja, milyen az… a végrehajtó hatalom beszél, minden más nem létezik. Már pedig, az embereknek szükségük van olyanokra, mint a Bosszúállók, legyenek akárhány darabban is. Kell a remény és a tudat, hogy szabadságban élnek. Ez nem csak róluk szól, ez sokkal de sokkal nagyobb dologról, mint pár fő. Körbenézett, nem kellett sokáig keresnie, mikor a mesterlövészeket kiszúrta a szeme. A rutin teszi… de előbb találja meg tekintete az álcázott fegyvereket, embereket, mint egy tűt a szőnyegen. Ohhoooo. Valószínűleg a legjobban egy telepatával járnának, aki megállítja a tudatokat, hogy Piroska kimásszon a kalitkából, de nem volt ideje ahhoz, hogy Jeant vagy Charlest megkeresse, Betsy meg egykori társa nem volt a közelben. Kapva magát, lépett le, nem kellett ennél több, csak az egyik mesterlövész. Addigra készen állt a tervvel is, ahogy kerülővel szaladva rohant az egyik felé. Valahogy likvidálja az adott katonát, vagy csapatot. Nem lesz nehéz, vagy nem annyira, elnézve, hogy a szerencse vele van. Majd a puskát megszerzi és lelövi Natashát. Arra senki sem számítana, lenne annyi idő, hogy ő utána sorba lője a többieket és Steveék pedig a maradékot hatástalanítsák. Természetesen, Piroska csak akkora lövést kapna, amitől nem hal meg, de kellően kibillenti a kormány láncos kis kutyáját, hogy egy pillanatra habozzon. Nem is kell több, minden csak idők kérdése, ő pedig vészesen közeledett a keleti 200 méteres mesterlövészhez, akinek látóterébe nem kúszott bele. Vigyorogva ujjongott magának, az élet apró örömei, egy kis siker, pedig alig tartott még valahol, csak előhúzta berettáját, melyben már csak féltárnyi lövedék volt. Majd kifújta a levegőt, ahogy a férfihoz közeledett. Nesztelenül suhant, csak fekete foltja látszott. Nem hagyott annyi időt sem, hogy a férfi ráeszméljen, mi fog történni. Már az előtt kiiktatta, és célba vette Piroskát. - Bocsika – dünnyögte, ahogy a távcsövön át bemérte, és a ravaszra tette kezét, hogy saját tervét végrehajtsa. Elindította az akcióját és meghúzta a ravaszt.
• Gregory elkészítette Wanda testének tökéletesen megformált, élettelen másolatát. Charles Xavier meglátva Wanda emlékeiben Thanos tervét, úgy döntött, hogy a másolatot adják át a katonáknak, és mindenkivel elhitetik, hogy a lány meghalt. Ez alól még az intézet falain belül harcoló Logan és csapata sem képez kivételt. Erről Charleson kívül csakis Raven, Gregory és az intézmény alagsorában magára hagyott Wanda tudnak. A telepatikus képességgel rendelkezők természetesen kifürkészhetik a tervet, ha belepillantanak valamelyikük gondolataiba. Az intézetből kiérve Charles megkéri Artemisiát, hogy engedje el a mutánsokat oltalmazó hősöket. A nőn múlik, hogyan dönt a Kapitányék sorsáról...
...Igen ám, csakhogy eközben az Asgardban tartózkodó Hela rászabadítja démonait a Kilenc Birodalomra, így a Földre is. Mivel Helát Thanos kiszabadította Hellből, és Yggdrasil kérge megsérült, a lények szabadon járhatnak a világok között. A szörnyek bolygónk minden pontján felbukkannak, világméretű pánik tör ki. A démonok nagy, füstös, tűzforró, állatszerű lények, amik válogatás nélkül felfalják a halandó lelkeket. Artemisia katonaságának java része rögtön belehal a támadásba. Az Intézet területén tartózkodók összefoghatnak a túlvilági lények ellen. Az egyik démon az Intézetben jelenik meg, megérezve a rengeteg lelket az alagsorban. A mutánsok és hősök feladata, hogy kimenekítsék a lent rekedt Hank McCoyt és a gyerekeket. Charles telepatikusan üzen Logannek és Mattnek, hogy Wanda életben van (ám a képességei nélkül, beszorulva a szobába, ahonnan elvitték testének másolatát). A két férfi feladata kimenteni őt. Ha valaki csatlakozna még hozzájuk, természetesen megteheti. Natasha a lőtt sebe miatt harcképtelenné válhat. A nőre vigyázhat Bucky és Clint. Nathaniel Gray a mi idősíkunkban találja magát, és akkor jelenik meg az Intézet környékén, amikor a démonok is feltűnnek. A démonokkal vívott harcban többen is megsérülhetnek.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - A kezdés joga: - - Helyszín: Xavier Birtok - A felvonás résztvevői: Pietro Maximoff, T'Challa, Crystalia Amaquelin, James Barnes, Steve Rogers, Norina Thomson, Hercules, Clint Barton, Natasha Romanoff, Kate Bishop, Peter Parker, Jennifer Walters, Neena Thurman, Alison Magdalen J., James Vance, Jane K. Foster, Jean Grey, James Logan Howlett, Mattias A. Gerard, Charles Xavier, Raven Darkholme, Wanda Maximoff, Gregory S. Severald, Nathaniel Gray ~ Akik időközben becsatlakozhatnak: -
Alkalmazkodnunk kell, a túlélők viszik tovább az életet, a hősök meghalnak.
A rtemisia szoborként állt szemben a kapitánnyal. -Bölcs döntés. Bólint és a katonák intézkedni kezdenek. A fegyver csöve továbbra is rezzenéstelenül mered Natasha-ra. Egészen addig a pillanatig amíg el nem dörren egy lövés kelet felől. Oda kapja a fejét. A másodperc töredéke alatt méri fel a helyzetet. A nő még él. A fegyver végre mozdul, keleti irányba. Szemöldöke se rebben máris lead két lövést a mesterlövész pozíciójába. Füléhez emeli a kezét. -Keleti solymot likvidálni és azonnali ellátást kérek a műveleti területen. Adja ki parancsba ridegen, tömören. Kelet felől fegyverek ropognak ahogy megsorozzák a dezertőrt vagy a behatolót. Jobbja fejmagasságba emelkedik és le jelel az alfa csapatnak. A félkörben álló fekete ruhás katonákkal elindul az iskola felé. Alig tesz meg néhány lépést az épület ajtaja feltárul. Egy kis csapat lép ki rajta kezükben az elsődleges célponttal. A kíséretnek megálljt parancsol. Ő maga tovább sétál ugyan abban a tempóban. Centikre halad el a Kapitány és még néhány ellenálló mellett. Ügyet sem vetve rájuk. Töretlenül halad a kis csapat felé. Előttük néhány lépésre áll meg. Végig néz a testen majd Charlesra pillant ugyan azzal az keserű, szomorkás mégis vad tekintetével. A végtelen fekete szembogarak rezzenéstelenül fúródnak a professzor tekintetébe. Amikor a professzor szájára veszi, hogy "A lány meghalt..." Artemissia hanyag eleganciával emeli fel a fegyverét és süti el. A műanyag és kerámiából tákolt eszköz alig rúg vissza a vékony kézre. A csőből lángok majd egy kerámia lövedék csap ki a hangsebesség sokszorosával. A lövedék homlokot ér. Kérlelhetetlenül üti át a fejbőrt, roppantja meg a koponyát. Ahogy az agyhoz ér, a csonton elpattanó lövedék apró repeszekként cincálják cafatokra azt a veszélyes agyat amitől mindenki fél, hogy megborul és a világ végét okozza. A test még rándul egyet az erőszakos impulzustól. Artemissia leengedi a fegyvert. -Most van vége. A többit a bíróságon. Sarkon fordul és elindul. Jelel a katonáinak. -Addig ezeket magukra bízom... Katonái leszedik az eddig elhelyezett bilincset. Sokan maszkjukat letépik és sajnálkozva segítik fel a hősöket. Végre megint emberek lehetnek és nem kell a példaképeiken taposniuk. -Vigyázzon rájuk Professor. Fogadjon egy jó ügyvédet. Mondja és közben leveszi hosszú ujjú fekete felsőjét. Alatta egy fekete, passzos atléta feszül felsőtestén. A levetett ruahdarabot hátradobja Wanda holtestének kilyukasztott fejére, hogy eltakarja vele. -A zárt koporsó úgy is olcsóbb. Mintha egy mosoly jelenne meg az arcán de rögvest elfordul és megindul vissza csapataihoz. Alig tesz meg pár lépést megtorpan. A szeme elé táruló látvány még őt is meglepte. Szemöldökei össze szaladnak és enyhén oldalra biccenti a fejét. Sietősen indul el ismét. Füléhez emelve a kezét és koordinálni kezdi a csapatait. Menetelés közben csak időnként emeli fegyverét, hogy 2-2 lövéssel tisztítsa maga előtt az utat. -Parancsnok, engedélyt kérek a "Frizbi" felvételére. Szükség állapotot hirdetek. Szükséges engedély: Ultro-missia, elérési kód: 22-7-4-9-3-5-Charlie-Aladár-Papa. Átvételi igény a legutóbbi műveleti ponton. Artemissia kilép. Hadarja és léptei egyre szaporábbak. Mondandója végeztével kitépi és elmorzsolja a fülhallgatóját. -Rogers, maga velem jön. Karol a férfi felkarjába és vékony külseje ellenére nagyot ránt a termetes férfin. Csak addig húzza amíg az fel nem veszi az utazó sebességet. -Ez hivatalosan nem történt és nem is fog megtörténni. A földön találta, nem tőlem van. Ha minden jól megy (Ha a Kalandmester megengedi!) amikor elmasíroznak Natasha mellett szemből érkező két baka egy ládát cipel. Mögötte egy idős tiszt. A ládát leteszik és elmennek. A tiszt elsőre megilletődik, majd tiszteleg a kapitány felé. Végül sietve távozik, fegyvert ragad és menti a menthetőt. Artemissia a ládához lép, rátenyerel, miután megvolt a szkennelés a láda csuklónyi pántjai megmoccannak végül a fedél felnyílik. A nő lassan mögé sétál és lábával a kapitány elé löki a ládát, benne egy ismerős "frizbi". -Mentsen életeket. Adja kis kvázi parancsba, biccent és a műveleti sátor felé veszi az irányt, hogy koordinálja a csapatokat, illetve azok maradékát. MInd ezt egy headsettel miközben keze ügyébe akadó fegyverekkel lövöldöz a támadókra.
Köszönet!
