Valamivel kevesebb, mint egy év telt el azóta, hogy Thanos a valóság és hatalom köveinek erejével, valamint chitauri és kree szövetségeseivel lerohanta Xandart és a Föld bolygót. Thanos végül visszavonult, köszönhetően hőseink összefogásnak. Manhattan pusztulása után az Egyesült Nemzetek Szövetsége a Manhattani egyezmény aláírására kötelezte a különleges erővel bíró hősöket, mutánsokat. Az egyezményt ellenzők és támogatók bécsi összecsapásából az egyezmény mellett állók jöttek ki győztesen. A Raft börtönbe szállított rabok Wanda és Thanos megállapodása miatt szabadulhattak ki, s azóta is a világunk különböző pontjain bujkálnak az ENSZ katonái elől. Manhattan nagyrésze ennyi idő alatt újjá épült, s korábbi lakói visszaköltöztek egykori lakásaikba. A lerombolt Stark Torony is immár régi fényében tündököl. A Manhattani Egyezmény életbe lépése után az ENSZ irodái lehetőséget adnak minden emberfelettinek, hogy csatlakozzanak az egyezményt aláírók közé az erre kijelölt helyeken. A hajtóvadászat azóta is folyik a szökevények és az egyezményt elutasítók után. Wanda, hogy társait védhesse a polgárháborúban, Thanossal tartott a titán birodalmába. A lány előtt új távlatok nyíltak meg, miután Thanos átadta tudását, így Wanda már teljes irányítást gyakorolhat a skarlát erő felett. Ehhez hozzájárul az is, hogy a valóság végtelen kövének erejéből Wanda is kapott annyit, hogy könnyűszerrel végrehajthassa Thanos bármely utasítását. A skarlát boszorkány emlékeit kitörölve az Őrült Titán újabb hűséges katonával gyarapodott, aki azóta az univerzum több pontján végrehajtott véres cselekedetei miatt Xandar ellenségének lett nyilvánítva. Thanos egy év alatt újabb szövetségeseket, fajokat állított ügye mellé, hiszen nem volt, aki ellent mondott volna a végtelen kövek hatalmának.
***
• Szituáció: A Thanos katonájaként hírhedté váló Maximoff lány a Földön három államban végzett mészárlást, a galaxisban pedig kettő faj bolygóján hajtott végre tömeggyilkosságot. Emiatt a xandari Nova hadtest úgy döntött, hogy azonnali kivégzésre ítélteti a lányt. Peter Quill felkereste Bruce Bannert, hogy tudassa velük, mi a lány sorsa.
Banner arra kérte Lordot, hogy vigye fel őt és Jennt Thanos birodalmába, hogy hazahozhassa a lányt. Hiába, az ENSZ sem szán kegyesebb sorsot neki. Bruce vállalja érte a felelősséget. Az akciót az ENSZ tudomása nélkül titokban akarja végrehajtani. Emiatt a többi Bosszúállónak sem szól.
A megbeszélt időben Bruce Banner és Jennifer Walters várják a Milanot, ami lassacskán felbukkanhat az égen.
- Az Őrzők vallhatnak különböző nézeteket, ellentmondhatnak Quillnek. Ezért előfordulhat, hogy későbbi felvonásban csatlakozzanak, ha úgy döntenek.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - A kezdés joga: Peter Quill-t illeti - Helyszín: Stark torony, majd a Milano - A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Jennifer Walters, Peter Quill ~ Akik becsatlakozhatnak: Gamora, Drax, Rocket
Mondtam volna nemet?! Határozottan! Miért kell nekünk mindig megmenteni a galaxist? Tény, hogy most azért másról van szó, de ha azzal, hogy eltaxizzuk őket a Titánhoz visszafogják a vörös kis boszorkát és megmenthetjük tőle azokat a csoportokat, akiket még nem bántott - akkor megint ott lyukadunk ki, hogy hősök lettünk! Persze lehettem volna őszinte a csapattal, mikor azt mondtam, hogy küldetést kaptunk... Tényleg kaptunk, csak nem a Novától. Kaptunk, de kérés formájában. És én döntöttem róla...Tudom jól, hogy amint felrajzolódik a Terra körvonala kérdésekkel fognak lebombázni és mind semmi lesz ahhoz képest, ha megtudják, hogy azért megyünk le, majd föl, hogy a Titánhoz menjünk. Drax biztosan be lesz sózva, Rocket meg valószínűleg leharapja a fejem. Groot meg Groot. A legjobban Gamora aggaszt... (Ha mind velem tartottak!) Nem ártott volna megbeszélnem vele, de a francba is, hogy közöltem volna, hogy hová indulunk?! Annyit tettem terítékre, hogy készüljenek harcra. A kérdéseik mellett elszlalomozgattam, hárítva őket. Mostanra már biztosan feltűnt nekik, hogy letértünk a pályáról! - Vöröslik a fülem. - ... Mondtam, hogy felveszünk pár régi arcot, ugye? - a hangom bejárja a pilóta fülkét. Nem vagyok képes oldalra pillantani, de még csak sandítani sem. Szégyellem magam, legszívesebben kicsire gubóznék. Mégsem teszem meg. Ha meg nem hoztam volna magammal őket, azért ment volna a puffogás, ez egy ilyen banda! - ... aztán irány Thanos! - reflexből húzom a nyakam lentebb, így az állam már lassan a hasam súrolja. Várom a lövéseket, meg az ütéseket, a kiabálást. Éppen csak Gamorára pillantok lopva, arcom bocsánatkérő. Ekkor már jócskán a Terra légkörébe suhanunk, méghozzá nem is akármilyen sebességgel. Groot felmászik a műszerfalra ekkor, amiért legszívesebben gyomirtóval spriccelném le - de nem teszek semmit, mert most joggal pattoghat a botsáska testével. - Sajnálom. - irányítottan az apróságra nézek, majd a zöld nőszemélyre pillantok oldalamon, ha még nem hagyott magamra - ... Közöltem Starkkal, hogy a Nova arra kért, nyírjuk ki a fiatal csajt, aki Thanos mellett van... Ő meg megkért, hogy vigyem fel őket. Nem mondhattam nemet nekik, ők is kisegítettek minket!! - magyarázok a levegőbe, de olyan, mintha csak össze-vissza makognék. A francba is! - ... Attól tartottam, ha közlöm, hová tartunk, nem jöttök el. - óvatos a pillantásom, alig-alig fordítom el az alattunk összemosódó domborzati térképről - Nem akarnak összebalhézni Thanossal, csak a lány kell nekik... - fogalmam sincs van e értelme magyarázkodnom, valószínűleg mindegyik mérgében már azon gondolkodik, hogy kidobva engem tova illannak a Milanoval, de egy suta pillantásra elfordulok a botkormánytól. - ... Kérlek, srácok... - habogok, majd ismételten szívem királynőjére pillantok. Tudja jól, mennyire fontos nekem és hogy sosem ártanék neki, de azzal is tisztában van, hogy jövünk eggyel a lentieknek.
***
Alig telik el három perc, máris a Stark torony fölött hajtatom a gépet. A műszerfalon átnyújtózva látom a zöldülő fickót. Hulk velünk, nincs ki ellenünk! - mantrázom. Résnyire szűkült szemekkel jobban megnézem ki(k) tart(anak) vele. A barna..., a neve nem akar beugrani, az viszont már igen csak megmozgatja a fantáziám, milyen dögös! Ahogy akkor is, mikor először megláttam... És akkor ráeszmélek, hogy ez nem igazán illendő, tekintve milyen csodás alakkal mozgolódik mellettem Gamora. - Hello Banner, nem késtünk? - nyomom le a hangszóró vörös gombját, hogy hallhassák, mit motyogok a gép orrában ücsörögve. A hangom gunyoros, de vigyorgós grimaszomból leszűrheti, hogy nem akarok én semmi rosszat, vagy sértő lenni, egyszerűen csak kíváncsiskodom. Meg aztán harcoltunk mi már vállt vállnak vetve. Még csak fel sem állok a pilóta székből, hagyom lenyílni a feljárót, majd megvárom, hogy felérkezzenek. - ... Sajnálom. - súgom Gamora felé, tekintetem le nem véve róla, akkor sem, ha már felértek a földiek.
Küldetést kaptunk. Peter Quill viszont ezúttal nem jártatta a száját, de tekintetem elől el-elcikázva kerek hátsójával végül nem tulajdonítottam akkora jelentőséget, mint most, amikor magamhoz véve fegyverzetem, visszatérek a pilótarésztől hátrébb felállított asztalhoz, habár időközben nyilván leesik, hogy a Terra felé siklik a Milano. - Mit is mondtál arról a küldetésről, Lord? - Hátradőlve a székben túlontúl érdeklődően kérdezem meg a hajót irányítót, a gyomrom pedig görcsbe ugrik legutolsó itteni bevetésünk kapcsán. Mind tudjuk, mi történt, úgy hiszem, nem kell pedzegetnem, ahogy a baljós érzést sem, amely felkúszik a gerincemen és tekintetemen átsugározva határozottan megsorozza az űrhajó kapitányát.
A szavak bennakadnak, miután megtörténik a kijelentés. Csalódottan hajtom félre a fejem és környékezem erőszakosan pillantásommal Draxot, de az ő, vagy éppenséggel Mordály reakciója után sem lesz jobb.
Azt hittem, nem lesznek félrevezetések kettőnk között...
"Nem akarnak összebalhézni Thanossal, csak a lány kell nekik..." - Thanos még meg is veregeti a vállukat, miután hagyja, hogy elvegyék a legújabb torzszülöttét! - Túlcsordulok az iróniától, s finoman szólva is felhúzom falaim magam köré. A titán egyik silány szörnyetegeként külön fájdalom ez számomra, noha tudtam, hogy nem mocoroghatok úgy az Univerzumban, hogy ne ütközzek majd "atyámmal". Csakhogy már van vesztenivalóm, ott ül a pilótaszékben... Nem felelek, nem szólok egyetlen szót sem. A lehetséges hangzavarban mindössze a Lordot fixírozom. Szólhattál volna....
Lehet, hogy egyes társaim megindulnak kifelé, mikor a Milano leszáll a terrai terepre, hogy közelről üdvözöljék (igazából csak kíváncsiskodjanak) a két alakot. Örömködnöm kellene, hogy a rajtam kívül még két zöld árnyalattal gazdagodik a hajó, de annyira hat ez meg, mint a Lordot, hogy átvágjon. Még elkapom a város fényeit az üvegen át, mielőtt székemből felegyenesedve odalépdelnék egy másik székhez, történetesen a műszerfal elé, a Lord jobbjához. Féltve őrzött viszonyunknak ez kétségtelenül nem a legmeghittebb egy pillanata. - Ezt mégis hogy...? - Közelebb hajolva elfojtva suttogok, habár a belépdelő alakok miatt függővé válik a kérdés. Acélosan tépve a tekintetem a mogyoróbarna szempárból, törzsemmel-testemmel a székben fordulva a nő és a férfi felé ejtem biccentésem, majd annak arányában, a doktor még önmaga e, vagy épp Jenniferhez fordulok ennek hiányában, az részletkérdés. - Lord nem árult el sokat , reményeim szerint viszont önök beavatnak a tervükbe, hogyan is akarják kicselezni Thanost. - Mert van tervük, ugye??
Majd egy éve már, hogy Thanos felbukkant, és minden eddiginél nagyobb fenyegetést hozott világunkra a kezére felhúzott kesztyűvel. A végtelen kövek eredetével azóta sem vagyunk tisztában, ám az biztos, hogy több is van belőlük, és köszönöm, nem kérek abból az erőből, ami a kövek egyesítése után világokat fog eltüntetni. Mindaddig, amíg Thorék biztonságban őrzik a Tesseractot Asgard legmélyén, s amíg Loki jogarának elmeköve Vízió fejében van, addig Thanos nem teljesítette be célját, és biztosak lehetünk abban, hogy újra és újra felbukkan és lecsap majd. - Wandát magával vitte. Most végre visszavághatunk neki... Quill, hol késlekedsz? - mormogom magamban fel, s alább járkálva a Torony kifutóján. A felhők alacsonyan járnak, baljósan burkolják homályba a legfelsőbb emeleteket. Nem is baj, épp kapóra jön. Sürget az idő, titokban megyünk. Tonyt is hoztam volna, de a körülmények sajnos nem engedik meg. Nem hagyhatom, hogy Thanos ismét elvegye tőle, amit Bécsben visszaadott neki. Talán Tony okkal kapta vissza a járását, hiszen a Titán nem nagylelkűségéről híres. Nem hagyhatom hogy felhasználja ellene. Kicsit megkavartam a szálakat azzal, hogy Peterrel külön vettem fel a kapcsolatot. A Kapitány és Tony is más időpontról tudtak a Milano érkezésével kapcsolatban, Jennek viszont már a pontos adatokat küldtem el. Titkon reméltem, hogy eljön...
Az ENSZ az Egyezmény aláírása és Wanda eltűnése óta kiemelt figyelmet szentel a Bosszúállók és mutánsok megfigyelésére. Ahelyett, hogy inkább a közelkeleti háborúkat oldanák meg, és tovább játszanák a hülye fogócskájukat. Még mindig a leghőbb vágyuk, hogy kézre kerítsék a Raft szökevényeit, közöttük a Kapitányt, Barnest, Magnetot és társaikat, akikkel összecsaptunk Bécsben. Közöttük Jennt is. A nyomasztó emlékek... ahogy húgom súlyos keze torkomra tapad... akkor még fájtak, ám most mindennél boldogabbá tesz, hogy tudom, ismét a közelemben van, visszatért hozzám. A szívem akkor fájna igazán, ha még mindig fogalmam sem lenne arról, merre jár, hol bujkál. Hazatért. S ez minden emléket a legmélyebb, legsötétebb szobába taszít arról a napról. - Azt hittem, hogy nem érsz ide. - fordulok teljes testtartásommal az ajtó irányába, ahonnan Jenn nőies alakja rajzolódik ki. Határozottan indulok meg, de mire elé érek, a lendület ölelésbe megy át. Magamhoz szorítom, képtelen vagyok elengedni Őt. Arcom a leomló hajzuhatagba temetem, és igyekszem annyira erős lenni, hogy csupán egy kósza könnycsepp meneküljön ki szemem apró sarkából. Örömöm képtelen vagyok palástolni. Hiszen ismét itt van. Kockáztatta, hogy az ENSZ elfogja, és visszatuszkolja a Raftba. Eljött miattam, s talán Wanda miatt is. Tudom, hogy Peter mit mondott, amikor Wanda miatt keresett fel. Tudtam mi lesz, miután Wanda a Titán oldalán távozott, és varázsütés szerűen Tony járni kezdett, egykori társaink börtönajtajai pedig váratlanul kinyíltak. Thanos irányítja. A bábja lett a lány. Pont Őt, akinek egyszer már valami férget letuszkolt a fején, hogy minket manipuláljon. Pont Őt, aki a halálból jött vissza, s ha Clea nincs, akkor életét adta volna értünk. Azt a törékeny lányt, aki egy éve még életvidáman járkált közöttünk. Ezt a sorsot senki nem érdemli meg, még akkor sem, ha ereje felülmúlja valamennyiünkét. Az ENSZ, a xandari flotta és a többi bolygóközi szervezet hiába akarják holtan látni, képtelenek a szemellenzőjük mögé látni. Nem élték át azt, amit a lány. S aki felelősségre akarja vonni, előtte Hulkon kell átgázolnia. Majd akkor fenyegetőzzenek, ha csak fele annyit tettek meg értünk, mint amit a lány megtett és feladott. Feladta a szabadságát, a családját, a barátait és eldobta magától az önálló és szabad akarat jogát. Egyesek ezért harcoltak Bécsben, ezeket a szavakat kántálva. Most miért nincsenek itt? - El sem tudod képzelni, hogy mennyit jelent nekem az, hogy itt vagy, Jenn! - Suttogom a lány fülébe, s tovább ölelem, mintha egy álomba kapaszkodnék, és nem akarnám elengedni.
Amikor a Milano lassan a kifutóra emelkedik, Peter szól a kihangosítón keresztül. Ami minden esetre nem túl okos húzás, tekintve, hogy megbeszéltük, hogy titokban megyünk. Így talán ha Tony a közelben tartózkodik, most biztosan be fog rágni, hogy kihagyjuk a buliból. Kissé eltorzult arccal hüvelykujjam a magasba emelve "lájkot" mutatok, majd türelmetlenül mutogatok a rámpára, hogy haladjanak, és engedjenek fel minket. Aki elénk jön, hogy üdvözöljön, gyorsan vállon veregetem és sürgetem vissza őket a fedélközbe. Amire felérünk, már szólok is Peternek, hogy ideje lenne indulni. - Padlógáz! Még mielőtt valaki bekopogtat, hogy velünk jönne... - állok meg a pilótafülke előtt. - Örülök, hogy ide értetek. Jó újra látni az Őrzőket. - intek a többieknek. Képtelen vagyok nem felismerni, hogy a levegőt vágni lehet. Kissé zavartan mutatok unokatestvérem felé. - Jennt már elvileg ismeritek. Amikor Gamora lerohan, és faggatni kezd, én csak lassan hátrálok, mielőtt levágja a fejem az övére csatolt karddal. - Nos igen.. a terv... - vakargatom tarkómat, majd oldalra húzott szájjal piszmogok magam elé. - Megyünk és elraboljuk Wandát. Elég jól kitaláltam, ugye? - kínomban elsüllyednék, de semmiféle tervem nem volt, stratégiai kérdésekben pedig mindig Tonyra mutogatok. Így csak kissé összegörnyedek, mintha egy istenes sallerra várnék. Én azért vagyok itt, hogy zúzzak, az agyalást a nőkre bízom...
- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. - Sosem voltam jó a búcsúzkodásban, sem abban, hogy érzelmek nélkül legyek képes elhatárolódni, ha a szeretteimről van szó. Mennem kellett, és hálás voltam a Kapitánynak, hogy lehetővé tette számomra, hogy Bruce mellett legyek, ugyanakkor a szívem... nos, a szívem odahúz a kék katonához, s a féltés akkor is ott csillog kékjeimben, ha igyekszem tartani magam. Isten látja lelkem, igyekszem, de akkor is megölelném, ha a kapocs nem nyúlna túl barátságunkon. Három perccel később megpördülök az uniformisomban, megrázom magam, s átsétálva a farm kellemes zöldjén, én magam is felveszem az árnyalatot. A Mini pedig széles, kacér vigyorral rugaszkodik tova. Irány New York...
A nőszemélyem gyorsan halad, ugrásai szépen sodorják közelebb a célhoz. Megnyugtat a tudat, hogy talán minden rendben az irányításával, szükség lesz rá, hogy akaratom és ne az indulatok uralják. Aggódom, hogy lényegében úgy indulunk a csillagok közé, hogy Thanos mellett Wanda is ellenünk van, a csatlósokról nem beszélve. De épp ezért nem maradhattam nyugton. Brucenak szüksége van rám, a fenébe is! A két zöld és mi ketten összetartozunk! Emlékszem még a telefon nyújtotta soraira, s indulásom után órákkal, talán az utolsó pillanatban dobbantok a Toronytól hosszú méterekre. Nem kockáztatok, hogy bárki meglássa nagyobb énem, így azt a kis utat, igaz, hogy futva, de újra Jenniferként teszem meg már, noha kétség kívül kényelmesebb volna, ha a Minivel tehetném meg a Torony tetejére felvezető utat... kétségtelenül jobb és gyorsabb volna, ámbár nem lehet mindenkinek jó... ugye?
Furcsa érzés újra itt lenni. A biztonsági protokoll kiiktatásáról (hogy ne riasszam be az ENSZ "kutyáit") gondoskodtak az érkezésem miatt, én pedig nem kalandozok el, célirányosan, gyorsan haladva jutok fel. Szinte a nyakába repülök a fivéremnek, rácsavarodom karjaimmal, folyt a sírás. Hiányzott, annyira hiányzott... - Ne viccelj, egy ilyen bulit sosem hagynék ki! - Szipogom, ahogy a nyakába fúrom a fejem még egy egészen kis ideig. Szüksége van rá mindkettőnknek, úgy hiszem.... - Melletted a helyem, ez nem kérdés, akkor is, ha oltári baromságnak tartom, hogy kimenj oda. De tudom, mit jelent nektek Wanda... - Nyilván én nem ismerem olyan rég, mint ők, nem került annyira közel hozzám, ettől függetlenül aggódom én is. Főként azért, mert nem tudni, mennyi kárt okozott a lányban a titán. Bruce elől viszont nem szívesen, de elhallgatom a legvégső okot. Ha ő nem lesz képes, hát majd én véget vetek a tombolásnak. Bárcsak ne kerülne sor rá...
Elhúzódom és felemelem a fejem a nagy fényáradatra, ami a Milanoból árad, habár csimpaszkodom Bruceba, el se engedném! Ismerős a hang, felbukkan az üvegen át a hozzá tartozó kép is. Elvigyorodom a borosta láttán, noha a zöld nőszemély mellette nem örül úgy, mint Peter Quill. Hallottam a nevet párszor, miután az a bizonyos manhattani pusztítás véget ért. Bírják ezt a fickót, nincs vele baj. - Ó hellóó! - Duruzsolom vidám tónussal annak, aki felsétálásunk közepette esetleg üdvözölni kíván. Beljebb haladunk, nyilván hagyom kibontakozni Brucet, bár egy - Üdv!, na meg egy kíváncsi körbenézés alap nálam. Nem úgy tűnik, hogy felhőtlen a boldogság, bár nem tartozik rám a feszültségük, elég a sajátom... Viszont egy szemöldökráncolást a fivérem habogására mindenképp reakcióm! Bahh... - Bruce azt akarta mondani... - elengedem, hogy fejem ingatva visszatartsam szám rándulásának folytatását, a nevetést - hogy kevésbé tudnak sebzést produkálni rajtunk, így ha esetleg lehetőségünk lesz Wanda közelébe kerülni, nem fogunk habozni, hogy megpróbáljuk kiragadni a közegből, amibe beletaszították. - Nos, azért ez a nagy terv Bruce részéről megérne egy tarkónvágást! - Csak fuvart kérünk! - Védekezőn emelem a kezem Gamora felé, ajkamon mosoly játszik, remélhetően a megnyerő fajtából. Ellibbenek a fivéremtől, habár egy ezért még számolunkot talán még odasúgok - mialatt minden bizonnyal már emelkedés közben vagyunk. - Köszönjük, hogy segítenek. - Ha valaki társalogni kíván, mindenképp köszönetet mondok.
Jennifer Walters, integetned kellene, ki tudja, talán életed legelső űrutazása az utolsó is lesz...
Pengéim már rég nem láttak ellenséges húst. Felvettük ezt a jófiús stílust, de már csak akkor megyünk harcba, ha küldetést kapunk. Azok voltak a régi szép idők, amikor kreditért vadásztuk a kree kutyákat. Én nem kértem a részem, csak éppen annyit, hogy egy jófajta grogra kifussa az árából. Peter étele az enyém is, Rocket gusztustalanságaihoz nem füllik a fogam, Gamorával meg nem szívesen kapok hajba egy szendvicsen. Így nagyjából mindenem megvan, amit csak akarok. Van családom, két karom, két lábam és két késem. Más nekem nem kell a boldogsághoz. Na jó, mégis. Robbanószerek. Kiváltképpen a szívemhez nőttek. Ahogyan a húst sok apró, pici darabkára marcangolják, és előttem terítik szét, egyszerűen leírhatatlan adrenalin és endorfin lökettel tölti meg szívemet, és a mosoly levakarhatatlanul az arcomra szárad. - Na végre! - kiáltom Peternek, még akkor is, ha csak alig 1,5 méterre van tőlem, amikor bejelenti, hogy küldetésre megyünk. Nem kérdem hova, és mit kell csinálni. Csak történjen valami! - Rocket, adj a múltkoriból! A gránátból, de sokat! Most magamnál akarom tartani, hogy széthajigáljam! - Bár késeim éppen fentem, (Mi mást csinálnék, ha unatkozom?!) azok a másodperc tizedrésze alatt kerülnek oldalamra, és két szempillantás sem kell, hogy talpra állok, és két kezem magam elé kulcsolva várom, hogy a többiek is végre feltápászkodjanak. Tőrök nálam, a kézigránátokat elvileg kapom Rockettől. Mi hiányzik még? Quill szekrényéhez sétálok, és leemelek egy gondosan elkészített szendvicset. - Ezaaz! Indulhatunk! - harapok az ételbe, elégedetten méregetve, hiszen ízlelőbimbóimnak igencsak kedvére vannak a falatok. A hajón lehuppanva foglalok helyet, és bekötöm magam Quillék mögött, a jól kiült helyemen. Amikor felszállunk, gyermeteg izgatottság fog el, így a lábamnak képtelen vagyok megálljt parancsolni. Jobb térdem fel-le yoyozik az izgatottságtól. Peter említi, hogy felveszünk pár barátot. Ha még többen vagyunk, annál nagyobb lesz az öldöklés! - Én nem bánom, ha nem lesznek az utamban. - csupán ennyit teszek hozzá, majd apró facsemete barátommal kezdek el játszani. A földön találok egy zacskó cukorkát. A szájába igyekszem hajigálni, ő pedig mindenféle ugrással bekapja azokat. Ügyes kis akrobata. Amikor erősebben dobom, homlokon találom el, ő pedig idegesen visszahajítja. - Viseld magad! - rivallok rá, mire ő grimaszokat vág. Így szórakoztatjuk egymást, mígnem kirajzolódik egy ismerős bolygó a térugrást követően. A Terra az. A hátsó utastérbe sétálok, hogy magamhoz vegyem a gránátokat. Ha a kék bolygót látom, semmiképp sem számtok könnyű menetre. - Ennek a fele sem tréfa! - nyugtázom halkan, magam elé piszmogva. Peter bocsánatot kér, majd Wandát említi. Erre Gamora rám néz neheztelőn. - Most..mi? - csupán ennyit hörgök ki, de azért szemeim nagyra kerekednek ijesztő pillantását látván. - Meg akarják ölni a lányt Xandaron? - Biztosan mondta már, de ritka az, ha figyelek. Én csak arra emlékszem, hogy a lánnyal találkoztunk nemrég, majd a Milanon beszélgettem vele. Sajnos el kellett mennie... - Hol van Thanos! Meg fogom ölni! - Csapok ökleimmel a térdemre. Életem leghőbb álma, hogy Thanos szívébe mártom a pengémet, majd vérző mellkasában megforgatom azt. - Mi az, hogy Wandát irányítja? Quill, én Veled tartok! Megmentjük a lányt!... És eltapossuk Thanost! - kiáltom egyenest vezetőnk fülébe, torkom szakadtából. Amikor Gamora Wandát torzszülöttként említi, felkapom a vizet. - Vigyázz a szádra, Te nőszemély! Még ha a külseje torzszülött is, a lelke gyönyörű. - kontrázom vissza gyorsan. Nekem nem fontos, hogy néz ki a lány, a feleségem külseje is átlagos volt, de a szíve mindenkiénél szebb volt. Wanda szíve ártatlan, még ha meg is fertőzte az a lila szörnyeteg.
- Ez a nagy torony legutóbb nem állt romokban? Még Quill is belevezette az előző Milanot. Biztosan attól omlott össze... - minden esetre szépen visszaépítették ezek a szorgos emberi lények. Ahogyan lassan leszállunk a tetején, a bezöldülős pasas és a bezöldülős nőszemély sétálnak fel a fedélzetre, majd siettetve távozása kérnek minket. - Jó újra látni Thanos elűzőit! Mostmár tudom, hogy miért kellett eljönnünk. Már biztos a pusztítást Egyébként... Van nálatok szendvics? - kérdem az újonnan érkezőktől, halál komolyan előadva. A térugrástól mindig megéhezem.
• Amint a fedélzetre ér Bruce és Jennifer, Quill indítja a Milanot. Már az égen haladnak, amikor feltűnik a páncéljában a hátrahagyott Vasember (akinek Bruce Banner szándékosan rossz időpontot adott meg az indulással kapcsolatban). A férfit felengedheti a fedélzetre Lord és ott folytathatják a beszélgetést.
//A csapathoz csatlakozhat Vízió, illetve Natasha Romanoff is, ha ebben a körben szeretnének részt venni!//
A Tér-ugrást követően a Milano megérkezhet Thanos Birodalmába, ahol szemlátomást pár kree katonán kívül nem tartózkodik senki. De jobb, ha szemfüles az ember...
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - Helyszín: Milano - A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Jennifer Walters, Peter Quill, Gamora, Drax, Rocket, Tony Stark ~ Akik becsatlakozhatnak: Vízió, Natasha Romanoff
- Mr. Stark, egy hajó épp készül elhagyni a Föld légterét. – a férfi hirtelen válaszolni sem tud a nő hangjára, (csak azért hallja meg, mert a fülhallgatón keresztül épp váltani akar egy szám, és a kettő közötti szünetben érkezik hozzá; azonnal megállítja a lejátszólistát) lévén egy megtermett csavarkulcsot tart fogai közt, kezében pedig annak kicsinyített verzióját fogja, hogy egy utolsót csavarhasson még a majdnem befejezett szerkezeten. Apja régi kocsija alól gurítja ki magát a lábaival, amit eddig épp karbantartott, de a hírre muszáj volt kijönnie. A szerszámok a földön landolnak, és egy csattanással érkeznek a kemény betonra. Egy darabig még cseng tőle a férfi füle, de hallja, ahogy elhagyja száját több kérdés is hirtelenjében. Még szerencse, hogy Péntek könnyen adaptálódott Tony hadarásához, amikor épp valami fontosra koncentrál, mint most is. - Hogy? Milyen hajó? Miért nem akkor szóltál, amikor belépett a légtérbe? - beletörli olajos kezét koszos nadrágjába miközben feláll és a képernyőre néz, mely már betette az említett hajó képét is. Pénteknek már meg sem kellene szólalnia, Tony már pontosan tudja, hogy mi történik, és ajkait egy vékony vonallá préseli össze frusztrációja miatt. Még egy gyors pillantást vet bejövő üzeneteinek tálcája felé, de nem talál újat, sem Bruce-tól, sem mástól, akitől várta volna, hogy megemlítsék neki, bizony a Thanos-hoz való utazást előrébb hozták. Hinni szeretné, hogy nem direkt volt, és nem egy újabb árulás markába került, de tudja, hogy az olykor zöld fazonná alakuló férfi csakis szándékosan lenne képes kihagyni. A pokolba is, Banner. - Szóltam, de a zene miatt nem hallhatta. Információim szerint, Peter Quill űrhajója az, uram, a… - Milano… oh, hogy az a… Páncélt, most! – az utolsó szót már kiálltja, és csak pár másodpercet kell várnia, hogy az egyik legújabb páncél mondhatni ráolvadjon testére, mint egy rettentő szimbiózis. Pattannak a lemezek, ahogy darabról darabra tökéletesen egymáshoz erősítik magukat, megalkotva ezzel az egyik legerősebb fegyvert, és legjobb védelmet, amit ember valaha két kezével készített. Legalábbis mélyen bízik abban, hogy senki sem fogja, vagy próbálja meg felülmúlni. Mert Tony Stark legjobban saját magán szeret túltenni. És most is azt teszi, ahogy kirepül a nyitott tetőn, mikor a páncél zöld villogással jelezte, hogy teljesen felinstallálódott. Túltesz magán, mert majdnem az összes energiát a repülésre irányítja és szinte kirobban a kék ég felé. Egy pillanatra elhomályosul a tekintete, és fejben visszatér az utolsó alkalmakhoz, amikor szembekerült Thanosszal. Érzi foga csikorgását, mikor a fájdalom a lábától felkúszott a gerincéig és próbálja visszatartani az ezzel jövő kiáltást. Újra átéli a pillanatot, mikor megtudja, hogy Wanda Thanos kezére került, mint egy használati tárgy. És inkább ezerszer átélné még a lábai izmainak feletti kontroll teljes elvesztését a lány kedvéért. Koncentrálj, Stark, egy zseni vagy, és tudod, hogy mindez csak a hirtelen gyorsulás miatt van. Kizökkentél az emelkedés miatt, de fókuszálnod kell! Kettőt pislant és minden visszatér a régibe, ugyanabban a páncélban van, amiben elindult, és a célja most is ugyanaz: minél gyorsabban elérni a Milánot, mert nem akarja, nem késheti le a fuvart, ami neki is ugyanannyira jár.
Kissé döcögősen ugyan, de gyorsan halad a Milano felé, és amint hatótávolságba ér, utasítja Pénteket, hogy csatlakozzon fel a kívülről eléggé lestrapáltnak tűnő űrhajó kommunikációs rendszerére. Nem feledkezik felesleges köszönésekbe, nem járja le a köröket, amiket a fedélzeten lévők már valószínűleg megtettek. (Különben is, mindenki tudja, hogy ki vagyok.) Úgy gondolja, ha már épp úgyis indulni készültek, nincs idő még tovább húzni, azt, amiből eleve kevés van. Rácsatlakozott. Remek! Reméli, hogy hangja eljut mindenkihez. Legfőképpen egy személyhez intézi azonban első szavait. - Banner, ott vagy? Hivatalosan is ki vagy tiltva a szülinapi zsúromról. Ami egyébként két hét múlva lesz, ha bárki is meg szeretne lepni valamivel. - hangja egyszerre megbántott és könnyed. Szokása viccek mögé rejteni, ha fáj neki valami. Ez a megmozdulás pedig, közel volt a szívéhez. Már kezd hozzászokni, hogy, amikor azt hiszi, túljutott az előzőn, kap még egy pofont az élettől. Vagy éppen a barátaitól, az mostanában nagy divat lett. És ne legyen a neve Anthony Edward Stark, ha nem tartja a divatot a világgal. - Valaki elfelejtett időben szólni, hogy buli van. Quill, ha lennél szíves beinvitálni. Nem akarok udvariatlanul betörni, a páncélom pedig egymagában nem képes térugrásra… még. - teszi hozzá az utolsó szót mint egy mellékesen elhintve, hogy dolgozik rajta. Habár nagy fába vágja fejszéjét vele, nem akar mindig valakire támaszkodni, amikor épp űrutazáshoz van kedve. Nem mintha az olyan sokszor fordulna elő. Most sem kirándulni jött a napközis csoporttal, hogy csillagképeket vizsgáljanak élet közelből, hanem Wanda miatt tömörültek be a hajóba.
Ha Peter Quill kinyitja a Milano valamelyik oldalajtóját, akkor Vasember gyorsan és hatékonyan beszáll a fedélzetre, hogy együtt folytathassák az utat Thanos Birodalmába. Az űrhajóban lehúzza a fejét védő lemezt, vagyis a maszkot, és egy korholó pillantást tesz Bruce Banner irányába. Mikor Jennifer Walters jelenléte is tudatosul benne, újra Banner felé fordul. Szokás szerint, nem tudja megállni, hogy ne kommentálja a nő jelenlétét, vagy két másodpercre lakatot tenni arra a nagy szájára. - Úgy látom, egyeseknek azért csak sikerült szólni.
egy darab, stílusosan későn érkező Stark; pipa a hosszúságért elnézést kérek, következő reagomban már nem untatlak titeket
Érezted már azt, hogy egyre nagyobb teher nehezedik a fejedre, és te egyre kisebb vagy alatta? Na, hát pontosan ezt érzem, amikor nagy nehezen kinyökögöm vidám kiruccanásunknak álcázott kalandozásunk kezdetén, hogy rohadtul nem azt kapják, amire számítanak tőlem. Illett volna elmondanom, hová viszem őket, tekintve, hogy Thanos gyakorlatilag ötünkből kettőnek fontosabb ellensége (igazából háromnak, mert van egy zöld csodám, ami miatt lyukakat akarok lőni a testébe), de tartottam tőle, hogy akkor nem indulunk el időben. Márpedig a földi csapat úgy tűnik nem szeretne tovább várakozni. Ha a terrai lányt nézzük, aki a galaxis ellenségévé is kinőtte magát, hát nem csodálom. Az istenverte kérdésekre próbálom a megfelelő választ össze-kirakózni, miközben egyfolytában lopom tőlük a pillantásaikat. A feszültség pattogni kezd közöttünk. Gamora mást várt tőlem, naná, hogy mérges. És el is fogadom, hogy az, de akkor sem mondhattam el. Lebeszélt volna... Vagy ráfeszül. Draxtól, ahogy várható, felpezsdül a harc hallatán. Thanost már egy ideje kiakarja nyírni, nem csoda, hogy örül, hogy lehetősége van rá. Kezd csillapodni a mellkasomban tajtékzó öbölháború, amikor Drax kérdése megüti a fülem. - Most mondtam el, hogy... - idegből,felső-törzsem egészével fordulok hátra Drax felé, hogy láthassa ideges tekintetem - Már megint nem figyeltél, és mint mindig, megint csak azon jár az eszed, hogy nyírhatod ki Thanost, pedig épp azt pofázom, hogy mi csak leszállítjuk őket. - rándítom előre a fejem, megcsóválva azt. Gamora megjegyzésére nedvesítek ajkaimon, idegbeteg formámon puhítva fordulok felé - Nyilván nem, de te is megtennéd Draxért. Megpróbálnád megmenteni, nem?! - hangom sokkal lágyabb, ha tőle kérdezek. Ekkor mászik fel a műszerfalra piciGroot. Az apró botsáska testével belerúg az üvegbe, épp csak annyira, hogy halljuk. Szemöldökeim értetlenül húzódnak össze, miközben nézem őt. Ezt bezzeg megérti, de ha valamiért be kéne másznia a motorházba, akkor süketet játszik... Pillantásom a mellettem húzódó nőszemélyre terelődik. Szemeimmel próbálom megsúgni, amit számmal nem tehetek. - Köszönöm. - reagálok ennyivel vállam fölött Drax bajtársias beszédére. Mielőtt lejjebb ereszkednénk, hogy felvehessük a zöld csapatot.
***
Amíg megvárjuk, hogy felérjenek, Gamora felé fordulok. Megpróbálok bocsánatot kérni tőle, de a legkevésbé sem sikerül, mert bár beszélne hozzám a felérkezők elnémítják. Nedvesítve ajkaimon, idegből húzódok vissza a helyemre. Gyomrom görcsbe van a gondolatától, hogy ismét falakat építhet körénk, emiatt. Miattam... - Hello örökzöldek! Máris indulunk. - húzom fel a feljárót, ha mindketten fenn vannak, majd Gamora nem-túl-kedves megjegyzésére rosszallóan rásandítok. Habár a tervükre én is kíváncsi vagyok, nem éppen így tenném fel a kérdést. Bannek makogásától úgy érzem csak még jobban a fejemre ül a teher, szemeim kipattanva nézek előre, ahogy a Milano felemelkedik, enyhén csóválva azt. Hálás vagyok, amiért a nő megmenti a helyzetet, a helyzetünket, mert most inkább érzem Bannerhez közel magam, mint az Őrzőkhöz. - Nagyon szívesen, hiszen mi vagyunk a nyamvadt galaxis őrzői, ez a dolgunk... - kissé grimaszolva mondom, habár ez nem Jennek szól, inkább Gamorának és az őrzőimnek. Érezzék egy kicsit rosszul magukat, ... persze, nekem kéne! - Hát azt hiszem, hogy Draxot legközelebb nem hívom meg. - motyogom, amit csak pici Groot hallhat meg, miután szendvicset követel az érkezőktől. Mintha éheztetnénk. Szeretném fenéken billenteni, de most erre nincs lehetőség. Ráadásul hirtelen a frekvenciánkon megszólal valakire, mire összeszaladó szemöldökkel, résnyire szűkült szemekkel keresem a fickót. - Mi a jó büdös... - enyhén megbillentem a fejem, majd Bannerre sandítok (szóval nem csak én sunyítok a csapatomban). - Hello Stark, üdv a légióban, ahol mindent látunk és rohadtul nem felejtünk. - villogtatom meg legkecsegtetőbb mosolyomat, majd lelassítom a Milanot annyira, hogy lenyitva a lejárót, beférhessen - Öveket becsatolni. - közlöm a bentiekkel, majd amint Vasemberrel plusz egy főt tudunk magunknak, indítom a Milanot. //Hát elég gáz úgy útra kelni, hogy a két csapatból kettőben ott a feszültség!// - Banner, nem megy a számolás. Azt hittem tudós vagy... - mosollyal csóválom a fejem, de amint rápillantok Gamorára elszáll belőlem a jókedvem, és meghúzom magam.
***
Alig húsz perc és már az univerzum csillagtengerében fürödhet a kicsikém. A tér-ugrás, a sebesség, elősegíti mindezt. A Nova pedig volt kedves felturbózni bennünket.(Különben, hogy érnénk mindenhová időben?!) Amíg én a megfelelő bolygó felé vezetek, Groot van olyan édes, hogy zenévelkedveskedik nekünk. Megnyugszom tőle, tény. - Hölgyek és Uraim, kapaszkodjanak, mert alig három perc és megérkezünk. A lila trutymó Birodalma egyébként látható már az ablakokból, a szemfülesebbek bátran kukucskálják le, meseszép kopár vidékről van szó... Jó lenne tudni, hogy mennyien vannak lenn, amíg én keresek egy leszállópályát... - makogom jól hallhatóan, hangosan, közben lassítok. Felkészítem a gépet, hogyha lőnének ránk, tudjuk védeni magunkat. A birodalom nem tűnik harcra késznek, ezért veszem a bolondok szerencséjét és a keleti oldalon leparkolom a kicsikénket. - Már most mondom, hogyha nincs itt a lány, de a nagy tahó barátja igen, akkor tipli van! - közlöm tárgyilagosan - Aki lemarad, az kimarad. - jegyzem meg, majd enyhe rázkódást követően porfelhőben megérkezünk. Felpattanok, magamhoz veszem a fegyvereim, a vörös kabátom felöltöm, majd a lejáróhoz indulva megállok és piciGrootra nézek. - Vagy zsebutazó leszel, vagy itt maradsz. - fürkészem a kis fickót, majd lenyitom a lejárót, hogy útra kelhessünk. Pillantásom végig szalad az Őrzőkén, -Gamoráén elidőzöm-, mielőtt lelépnék a sziklás, kissé nyirkos területre.
Egy ideje csak halkan ülök a saját helyemen és csak figyelem a többieket. Egyszer-kétszer kinézek az ablakon. Nem kell sokat gondolkodnom, egyből kiszúrom, hogy rossz irányba megyünk.Ha Peter azt hiszi, hogy engem átverhet, akkor nagyon is téved. Annak idején egyedül jártam a galaxist, nálam sokkal értelmesebb fajokat vertem át, engem csak úgy nem tudnak felültetni. -Mit is mondtál, hová megyünk?- mondom szinte halál nyugodtan egy kicsi fenyegető élel a hangomban. Amikor meghallom a válaszát, alig bírom megállni, hogy ne repítsek egy golyót a fejébe. A stukerem felé nyúlok, de inkább ordibálok egy kicsit, úgyis olyan csendben voltam az úton. -Mégis hova rakod ilyenkor az eszedet? Életcélod, hogy kinyírj mindenkit a környezetedben? Máskor inkább szólj, ha meg akarod öletni magad és minket. Majd felpofozlak. Vagy nemet mondok. Nekem teljesen mindegy. Még ilyet...- dőlök hátra a székemben és próbálok megnyugodni,-Fajom utolsó példánya vagyok, nem szándékozom most kihalni. Apró szívem úgy ver, mint egy pici bomba, ami fel akar robbani. Hihetetlen, hogy feltudom húzni magamat ezeken a dolgokon. De ez nálam teljesen normális. Én Quill helyében örülnék, hogy csak egy alapos szidást kaptam.-Remélem a földi vendégeknek lesz valami tervük. Miután megérkeztünk a földre, én inkább a gépben maradok és ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e a műszerekkel. Szerencsére nem fedeztem fel semmi hibát, így a gép indulásra kész. Groot-ot visszaültetem a helyére és köszöntöm a vendégeket.
***
Kis idő után növekszik a létszámunk. Éppen most veszünk fel egy két lábon járó konzervdobozt, akit valószínűleg szintén csőbe húztak. Egy ideig még megyünk, aztán megérkezünk Thanos birodalmába. A vér is megfagy az ereimben, valahányszor csak végignézek a kopár síkságon. Voltam már itt párszor és nem lett jó vége. -Nincsenek sokan, valószínűleg csak őrködnek. Simán ki lehet őket cselezni- mondom, miközben én is segítek helyet keresni.
• Lord lerakja a Milanot. A terület kietlen, hűvös, nyirkos. Szemlátomást nem időzik senki a sziklavidéken. Hosszú percek telnek el, amikor a csapatra hirtelen rátámad egy kisebb kree horda. A támadás hirtelensége miatt lehet olyan, aki megsérül. Többen vannak, de ha az újonnan alakult mentőcsapat elég fürge és gyorsan reagál, akkor nyertesen jöhetnek ki az ütközetből.
//A csapathoz csatlakozhat Vízió is, ha ebben a körben szeretne részt venni!//
~ A változásokra való tekintettel a csapat összetétele annyiban módosul, hogy Carol Danvers indul útnak Bruce Banner oldalán.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - Helyszín: Thanos Birodalma - A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Gamora [amennyiben elkészül ill. lesz kedve írni], Drax, Rocket, Tony Stark, Peter Quill, Carol Danvers ~ Akik becsatlakozhatnak: Vízió
Lelépve a felszínre ezer gondolat cikázik keresztül-kasul a koponyámban, pedig én aztán baromira nem bánnám, ha csak egyetlen egy maradna ébren - mondjuk az ösztöneim. Egyáltalán nem segít rajtam, hogy érzem az Őrzőimben a feszültséget. Ráadásul senkit sem hibáztathatok, amiért így éreznek. Mindannyiunknak meg van a maga dolga Thanossal. A terrai csapatnak a lány megtalálása a célja, nekünk pedig a fedezés-szállítás és egyéb teendők. Egyáltalán nem kéne ingerülten mászkálnunk a galaxis leghatalmasabb kozmikus teremtésével, de mi a francot kellett volna csinálnunk?! Ha Gamorát (Aha, hát arra aztán tényleg sok esély van...) rabolta volna el valaki, mondjuk egy a Titánhoz hasonló nagy trutymó, én is örülnék, ha a lenti tucathősök egy maréknyi csapata segítene nekünk. Ahogyan most mi is segítünk nekik. A fedélzeten közöttük is vibrált ám rendesen a pattogó feszültség, de az ő konfliktusukkal nem tudok törődni, ha a miénket rendbe akarom hozni. Márpedig akarom! - ekkor nézek le az oldalamon haladó zöld nőszemélyre. - Csak megyünk, meg jövünk. - dőlök valamennyire Gamora felé, épp csak elnyújtózva, hogy mielőtt még megtehetnénk az első lépteink, kibiztosíthassam a fegyvereim és elmantrázhassam azt, ami miatt vállaltam, hogy fuvarozom a terrai csapatot. Pillantásom ideges, ahogy állam szegve Bannert keresik szemeim - Nem lehetne, hogy egy árnyalattal zöldebb legyen? - ajkaim felhúzva, szemöldökeim vonva nézegetem, enyhén utalva rá, hogy egyáltalán nem bánnám -ahogy szerintem senki a csapatból- ha Hulk fedezné seggünket. Igen. Igen. Drax, meg a repülő szőke csaj is elég menőek, hogy egy hozzám hasonló mezei-fosztogató kölyök jól érezze magát, de a biztonság kedvéért nem ártana, ha egy önjelölt mészáros is csatlakozna a bolygónéző körútra. Már eléggé eltávolodunk, amikor visszapillantok a Milanora. Szemeim rögtön tovább futnak, majd Starkon állapodnak meg. Gondterheltségem nem szűnik, ahogy a nyirkosságtól csak még jobban azt érzem, megfulladok. - Ha valaki látja a lányt, a szőke csaj vagy a Vasfazon berepül érte, mi meg fedezzük őket, amíg vissza nem érnek... - nézek körbe puhán vállat ejtve - Ha pedig lila gorillát lát valaki, akkor hátra arc! Drax. Gamora. És Drax. - nyökögöm enyhe grimasszal az arcomon, majd teljes vállszélességemmel a zöld nőszemélyem mellé húzódom, hogy az apró hőskupac szélére lépve, kívülről védhessem. Hiába erősebb, meg keményebb nálam, érezze már, hogy itt vagyok és vigyázok rá! A fenébe is. - Ja, és ha valaki meghal, azt kinyírom... - húzom oldalra a szám, majd fejem ingatva kibiztosítom fegyvereim, mikor jobbomról hirtelen potyogni kezdenek a magasabb sziklákról a kree kutyák. Feszülten húzódom hátra, de csak annyira, hogy lőtávolságba kerüljek és kivehessem a részem. - Banner, rohadtul ideje van már, hogy zöldüljön, vagy magam verem zöldre!! - motyogom ingerülten két lövés között, amikor nyakamon ragad az egyik bestia és neki csap a sziklás, göcsörtös felszínnek. Kezeimből kizuhannak a fegyvereim, de persze, hogy a rakéta meghajtású bakancsom van rajtam (Nincs is másik.), így eltudok iszkolni épp csak annyira, hogy felpattanva puszta kézzel megpróbáljak védekezni, ami elég gázos, ha azt vesszük figyelembe, hogy amelyikkel szembe nézek egy tized-másodpercre, annál épp felgyullad a kéklő fénysugár, és épp rám céloz vele. És rám lő!!?Hogy az a rohadt... ~ Ha nem ment meg senki, akkor valószínűleg belezúgok a csillagtengerbe és elnevezhettek rólam egy menő meteordarabot. Már csak azért is, mert arra fogok felkenődni. Lordteor!
Egy utolsó pillantás válla fölött a torony irányába, mielőtt megemelve jobbját fellépne a Milano fedélzetére. Elfojt egy sóhajt, ahogy a mozdulat végül Brucera tereli tekintetét. Tudja jól, hogy mire vállalkozik. A Kapitány azért kérte, hogy tartson velük, mert tudja, hogy valószínűleg Danvers a földiek közül az egyetlen, akit semmilyen kötelék nem fűzi össze a Maximoff lánnyal, így ha eldurvulna a helyzet és a zöld óriás habozna, a szőke majd elintézi. Raádásul plusz pontként ott a tarsolyában az aduász, miszerint ő nem írt alá semmiféle egyezményt, így nyíltan vállalhatja a felelősséget a doktor helyett. Nem mintha szívesen öregedne meg a tengerek alján egy átkozott börtönben, de jobb, mint elviselni Bruce elvesztését.
••
A nagydarab sebhelyes férfi kérdésére fakó mosollyal rázza meg a fejét, miután enyhe rosszallást érez a két lábon jár facsemete iránt. Danvers földhöz ragadt. Nehezen viseli el a Földön túli dolgokat, pedig beleszokhatott volna már, mégis kényelmetlenül érzi magát. Hallja, látja, elviseli őket - sőt, az is bizonyos, hogy nem egynek az életét szó nélkül megmentené azok után, hogy a segítségükre vannak, mégis ott lappang benne az a bizonyos kétkedés. Épp helyet foglalna, valamivel távolabb a pilótafülkétől, amikor meghallja Stark hangját. Állát szegve, elnyílt ajkakkal fülel a hangszórók irányába, majd félre húzva száját Bruce felé pillant. A nőben nincs semmiféle rossz érzés Tony iránt, ő maga nem vett részt a reptéri harcon, de az egyezményt sem írta alá. Ebből következik, hogy nem lenne meglepő, ha a Kapitányékhoz csomagolná szívében a páncélos. - Ugye tudod, hogy ezt még megfogjuk bánni? - súgja elnyújtózva Bruce felé a nő, amikor a hajót vezető Quill lenyitja a feljárót és beengedi rajta Starkot. A szőke nem reagál különösebben, inkább még el is pillant róla, hogy Bannerrel megkezdhessék a dorgálást, vagy épp az egymásra találást. Helyette a nő inkább a gépet tanulmányozza. A többiekkel ellentétben ő nem járt a Milanon. Az egyetlen űrbéli hajó, amire feltette a lábát, az volt, amelyikre felhurcolták. Karjaival átöleli magát, a falba simul. Egyáltalán nem tölti fel jó érzéssel az emlék. A sikolyai koponyája falait mardossák. Nyelnie kell. Tony megjegyzésére még inkább elfordul. Karjaival szorít saját maga fogásán, és megpróbál belekapaszkodni a jelenbe. Eggyé próbál válni a gép szürke falával. Danversnek nehezére esik nem kirobbanni a gépből és messzire szállnia, bele a naptengerbe... Segítségére van, hogy viszonylag rövid ideig kell elviselnie a rázkódást, a zötykölődést. Hiszen minden mozdulattal felelevenedik benne a kétségbeesés, a fájdalom, a tehetetlenség, amit átélt, amikor még nem volt több csak egy normális nő.
••
Peter Quill szólal meg először, ahogy elérik a vágyott célt. Szemeivel az ablakon át kutakodik, majd a férfi tarkóját fürkészi. Hol ide, hol oda figyel. Épp szólna, hogy válaszoljon de megelőzi őt a gép egyik furcsasága. Eleinte rókára tippelt volna, de látja már, hogy mosómedve. A kelleténél talán tovább időznek a nő szemei rajta, mielőtt visszahúzódna az elfoglalt falhoz, belekapaszkodva az első lehetőségbe, ami keze ügyébe kerülhet. Érdekes, hogy aki segítség nélkül repül, egy idegen tervezésű hajón, mennyire rosszul lesz... Bár nem hibáztathatja senki azok után, amint átment. Lord ismét megszólal. Danvers bólogat, de csendben van. Elrugaszkodik a faltól, hogy rendbe hozza magát. El kell tüntetnie a jeleit, mennyire megviselte az űrutazás. Némán lépdel lefelé a gépről, vissza sem pillantva rá. Nem akar újabb felidézést arról az éjszakáról. - Kérem! - szól rá intően Quillre, ahogy Brucetól a zöldebbik oldalát követeli. Szinte túl óvóan figyelmezteti a férfit. Szemöldökei összefutnak, de elnézést nem kér. Egyébként is úgy gondolja, hogy egyelőre még maradhat ember, hiszen látszólag nem fenyegeti őket veszély. A biztonság és a nyugalom érdekében elrugaszkodik finoman a sziklától, amin éppen áthalad, így ő már lebegve halad a kis csoport mellett, jobb szélen. - Carol. - jegyzi meg, amikor a pilóta egyszerűen szőke csajnak nevezi. Arcán ajkai elfojtják további indulatait, szemei Starkra futnak. Kíváncsi, hogyan reagál ő, miképpen érzi magát most, hogy nem ő parancsol. Ráadásul megkapták a feladatot, az ő dolgok lesz úgy néz ki berepülni Wandáért. Ekkor leejti pillantását Brucera. - Minden rendben? - kérdezi tőle finoman érdeklődve, puhán, lágy mosollyal. Szívének egyetlen birtoklójától, aki miatt itt van. A világ végén. Ezek után nem kérdőjelezheti meg senki Carol érzéseit iránta... Quill újabb megjegyzésére megforgatja a szemeit, de reagálni nem kezd. Lefoglalja a potyogó kree horda. Legádázabb ellenségei. Mind közül számára a legkegyetlenebb, legmocskosabb banda. A harag felgyúl szemeiben, följebb röppen rögvest. Tenyerei felizzanak, aranyló foltokként érkezik a forróság, s sugaraival rögtön lecsap. A túl közelre érkezőkbe belerepül, hogy elsodorhassa magával őket a csapattól, amennyire csak képes rá. Hallja, hogy Brucetól Hulkot követelik, de nem néz vissza, biztos benne, hogy ennyi elég neki, hogy átváltozzon. Kivéve a részét elsodorja a kreeket. Úgy sikerül landolnia, hogy a nagy darab, sebhelyes, szendvicses mellé érkezzen. Épp az ő hátáról lő le egy katonát, mikor a háta mögé kerül egy újabb, és körbefonja karjait a nő nyakán, alaposan megszorongatva. Szerencsére a forró tenyerével hamar ráfog, már csak reflexből is, ennyi elég, hogy az pedig eliszkoljon. A következő pillanatban újra a levegőbe repül a nő és onnan fedezi a lentieket.
Szerencsére nem kellett csalódnia még egy emberben, hisz a hajó kapitánya, aki maga Peter Quill, beengedi őt és némán végigméri az utasokat maga körül. Nem tesz megjegyzést arra, hogy a hangulat a Milano fedélzetén cseppet sem emelkedett feljebb, mint ahogyan azt várta. Fogjuk rá, hogy egy kicsivel kevesebb morcos arcra számított, de persze semmi sem lehet tökéletes, és ezzel teljesen tisztában van. Azzal meg főképp, hogy a legtöbb dolog végül sehogy sem úgy alakul, ahogyan azt szeretné. De ezzel együtt kell élni. Ahogy azzal is, hogy Banner valami oknál fogva úgy döntött, hogy barátságuk nem ér annyit, hogy időben szóljon neki. Só a sebbe, hogy az asszonypajtása viszont itt van. Nem igazán tudja, hova rakni a jelenlétét, így ugyanannyira ignorálja, mint, mint ahogy a nő is teszi. Carol ugyan megmentette az életét, de teljesen semlegesen állt az egyezményhez, ami akkor nem tettszett neki. Habár most egyáltalán nem akar, és kedve sincs az egyezményre gondolni. Tony lerázza magáról a gondolatait, és igyekszik úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna, habár, meglehet testbeszéde először másról árulkodik, hisz kicsit messzebb teszi magát a néha zöld lénnyé változó férfitól, mint ahogyan azt általában szokta. A korholó pillantása után azonban felveszi, jól begyakorolt póker arcát és próbálja magát túltenni rajta. Nem ez lenne most a legjobb időpont, hogy megint beékelődjön valami a csapatba. Egy tüske, amit ha kihúzunk, csak még jobban fáj. Némán pillant a többiek felé, elismeri a jelenlétüket, és annak is örül, hogy többen vannak, de valami motoszkál benne; Drax a színebsörű, és Rocket, a hatalmasra nőtt mocsári patkány láttán csak még jobban tudatosul benne, hogy most idegen helyre fog merészkedni. Messze a Földtől, ahol eddig élte életét.
- Azt hiszem, már nem Kansasban vagyunk - jegyzi meg inkább csak magának, ahogy kiteszi lábát a hajóból, egyenesen Thanos birodalmába érkezve. A maszkja halkan csattan egyet, ahogy lehullik arcára. Különös érzés fogja el, mintha már járt volna itt egyszer, habár ez inkább csak annak köszönhető, hogy olyan, mintha érezné a titán jelenlétét maga mellett. Furcsa szorongás kezd el felmászni a gyomrából a torkába; még mindig nehezen tudja elfogadni, hogy ennyire nincsenek egyedül, hogy a galaxis hatalmas és veszélyes, a Föld meg kicsi és védtelen. Csupán egy porszemnek érzi magát, amit a szél belefújt a tengerbe, de nem áll meg, tudja, hogy itt és most tennie kell valamit. Peter már Hulkért kiált, de Carolnak igaza van, túl korán lenne még ahhoz. Ha a Földön lennének számon kérné a Petert, amiért rögtön átveszi a vezetést (mert Tony bizony nem kifejezetten az a követő fajta), de muszáj elismernie, hogy ez most tényleg nem az ő területe. Habár nehezére esik átadni a gyeplőt, ha csak egy kis ideig is. - Csak, hogy tisztázzuk, mielőtt panaszkodnátok: szeretek improvizálni - közli a többiekkel is, nem csak az Űr francos Lordjával. Annyira hozzászokott, hogy egyedül dolgozik, nem igazán szokta kettőnél többször végiggondolni, hogy követni-e kéne a intuícióját, vagy sem, ha épp szorult helyzetbe kerülnének. Azt viszont már ne, fejti ki, hogyha Thanos megjelenne, futna ugyan, de lehet, hogy nem abba az irányba, amire Peter gondolt. Az ellenkezőbe, a veszély felé. - Jogos - jegyzi meg újfent, ahogy Qull vállalkozik mindenki megölésére, haláluk után. - Péntek, csinálj egy teljes letérképezést erről a... helyről - nem igazán tudja, hogyan is kéne neveznie, de nem is kell túlságosan taglalnia, a mesterséges intelligencia jól ismeri már, a képernyőn pedig százalékban írja ki a sikerességet. Lassan araszol a szemei előtt, de mielőtt ellenőrizhetné a gépet meghallja a kreeket. A páncél azonnal harci üzemmódba lép. Kezéből talán még épp időben lövi ki sugarát a Quillre támadó kreere, hogy annak fegyvere (kezével együtt) a földön, tőlük pár méterre végezze. - Hogy is mondtad? Ki fedez kit? - kéri számon Petert, mielőtt felrepülne, hogy Carollal együtt fentről védjék a lentieket; mert az előbb még fordított volt a helyzet, ahogy a tervet vázolta. Az egyik kree felé ugrik, hogy elkapja emelkedés közben, de Tony gyorsan kimanőverezi magát és az idegen lény ugyan megkaristolja a páncélt, de nagy kárt nem tesz benne. Beleereszti sugarát a hátába, aminek elégnek kell lennie, hogy többé ne mozduljon meg. Eggyel kevesebb, de még nem fogytak el. Tony csak a kezéből kilövő sugarait használja egyelőre fegyverként, úgy ítéli meg, hogy a nehéz tüzérséget még tartalékolni kell. Fentről sorozza az érkező ellenséget, ahogy azok feléjük nyomulnak. Lepillant Banner felé, hogy vajon szüksége van-e egy kis noszogatásra, mert most tényleg ideje lenne az átváltozásának. Az egyik dolog, amit nagyon csodál benne. - Üdvözölni szeretnénk a Nagyfiút, Banner - szól le neki, ahogy fentről látja, hogy bizony még jönnek páran, de minél gyorsabban elintézik őket, annál kevesebb figyelmet kapnak, hogy itt vannak. - Ki fogad velem, hogy ahonnan ezek jönnek, ott van valami? - dobja még oda foghegyről és lejjebb ereszkedik pár méterrel, hogy a kis hatótávú, de erős fegyvere célt találjon.
Lassan megérkeztünk és kiszállunk a Milano-ból. Apró mancsaim a mocskos, kavicsos talajon landol. A levegőben érzem a pusztítást, ami nem valami megnyugtató. Remélem nincs itthon a lila behemót és nem kell már megint megmentenem a többiek irháját. Puffogok magamban, mert nincs kedvem harcolni. Talán máskor lesz, de ma nem. Úgy megnézném ilyenkor magamat kivülről, biztos "cukinak" nézek ki, amit annyira nem szeretek. Utálom, ha mindenki mosolyog rám és simogat. Utálom, ha simogatnak. Azt csodálkoznak, ha harapok. Szorosan a csapat mögött haladok, mert semmiképpen nem szeretnék lemaradni. A feszültségemet fokozza a hirtelen megjelenő kree sereg (képhogyeltudjátokképzeni). Na, kit fogok kinyírni?-nézek hunyorogva a többiekre. A sereg felé fordulok és előkapom az egyik fegyverem, ami éppen kéznél van és elkezdek lőni a kreekre, nem sok sikerrel. -Ezeket még rakétavetővel se lehet visszatartani- jelentem ki, miközben folyamatosan lövök rájuk,- Maximum, ha robbantanék egyet*kacsint* Najó, ez egy buta ötlet, főleg mivel a hajón hagytam a halálgombot is. Remélem nem ült rá senki. A sereg elért minket és az egyik rámtámad. Még jó, hogy nálam van egy gépfegyver, így képen tudom küldeni az egyiket egy lángoló lövedékkel. Persze a többit se hagytam ki. Amikor már az összes kreet kinyítam, ami a közelemben volt, körbenéztem, hogy nem kell-e a többieknek segítség. Látszólag jól elvannak, aminek azért örülök így kénytelen vagyok folytatni az kreek kaszabolását. Csatlakozom én is a fenntiekhez (végülis erre jó a rakétaruha) és onnan lövöm a bestiákat. De bárcsak ilyen egyszerű volna. Alíg hogy kilőttem négyet, az egyik egy szépen célzott lövéssel eltalálja a rakétát és a földre zuhanok, egyenesen egy sziklára. Mindenem iszonyúan fáj, csak nyüszíteni van erőm. Lassan erőt veszek magamon és megpróbálok felülni, de végül csak a fejemet emelem meg. Végignézek magamon és látom, hogy a jobb lábamon egy hatalmas seb lett. Kezdenem kell magammal valamit, ha nem szeretnék még jobban megsérülni. Apró mozdulatokkal megpróbálok legurulni a kőröl és a mancsaim segítségével bekúszom egy résbe, ahova csak én férek be. Óvatosan nyalogatom a fájó sebemet és addig itt várok, amíg nem jön valaki értem.
- Jó meglátás, Drax! Szerintem is Quill miatt dőlt össze a Stark torony! - kis híján elnevetem, de akkor jövök csak rá, hogy Drax halál komolyan gondolta azt a dolgot a géppel és a toronnyal. És még mindig azt várom, hogy elnevesse magát... hiába. Ez tényleg komolyan mondta! Érdekes egy humora van. Aztán örömét fejezi ki, mert lát minket. "Akkor biztos a pusztítás", mondja. Hát, az egyszer biztos, hogy a Nagyfiú nem szeret finomkodni, de ilyet Carol előtt inkább ne mondjon, mert azt fogja hinni, hogy valami házpusztító csillagromboló vagyok. Próbálok érdekes grimasszal jelezni felé, hogy súrolja a tapintatosság határát, de aztán hál' Istennek, a hasa másfelé tereli az irányt. - De, várj! Éppen kentem egyet, tudtam, hogy jössz. Itt van a... - a rajtam levő teljes ruhakészletet végigtapogatom, mint aki halál komolyan elhagyott valamit. - Ó, a francba, még sincs itt. A konyhapulton hagytam... Ne haragudj! - gunyoros mosollyal válaszolom az éhenkórásznak, akinek az a legnagyobb baja, hogy mit egyen, miközben lehet, hogy Thanossal fogunk harcolni. Peter és Drax diszkurzusa már majdnem megnevettet, mire egy ismerős hang kapcsolódik a gép rádiójára. Amikor Peter csúnyán néz rám, én csak széttárom a karjaim. Tony váratlan érkezése sokkolóan hat. Reméltem, hogy kicselezhetem, erre a Vasember páncélban bekopogtat, még mielőtt elhagytuk volna a földi atmoszférát. Éljen, lebuktam. Most közellenség leszek, az hétszentség, hiszen tudom mennyire jönni akart. Wanda miatt, maga miatt, miattunk. - Megbánjuk? Ne félj, amilyen mogorva, annyira vajszívű. Csak védeni akartuk. Meg kell értenie... - suttogom Carol fülébe. Nem akarom, hogy szavaimból bármi visszaszűrődne Tony irányába. Hiába, nem tud a fenekén maradni. Most mondjam, hogy mégis örülök, hogy itt van? Bár hangosan nem mondom ki, de mosolyt csal az arcomra váratlan érkezése. Hiába aggódom érte, mégis megnyugtat a tudat, ha esetleg Thanos felbukkanna, ő is ott lesz. Így azért már ütős kis csapat vagyunk. Az őrzők, Carol, Tony és én összefogva talán legalább egyszer ülepen kólinthatjuk, még mielőtt szabadjára engedi a kövek erejét. Nem mondom, hogy nem félek egy kicsit, de barátokkal és a világ legjobb nőjével az oldalamon szívesebben halok meg, mint egyedül. - A francba, pedig évente egyszer ettem olyan szuper fondüt... hát ezt elbuktam. - dörmögöm magam elé kissé csüggedten, válaszolva a kihangosítónak. Pedig már az ajándékát is megvettem. Nem nagy dolog, egy ember nagyságú plüss Hulk figura, Vasemberes sisakban. Olyan mint egy tini nindzsa, mert a csillagos páncél a hátára van varrva. Bizarr... egy kínai online piacon akadtam rá. Amikor a fedélzetre lép, képtelen vagyok a szemébe nézni. Carolt kémlelem. Tanácstalan vagyok. Peter még belém is "rúg" egyet. - A diplomám a fekete piacon vettem. Bocs, Quill. - motyogom vissza alig hallhatóan, majd barátomra vezetem tekintetem. - Sajnálom, hogy félrevezettelek... Nem akartam, hogy Thanos közelébe kerülj. Féltem, hogy visszaveszi azt, amit adott. Elég szenvedést okozott már Neked, Tony. Ne haragudj! - még mindig ülve nézek fel rá, szégyellem magam, de vállalom a bűnbak szerepét. Látom mennyire dühös, nem is firtatom tovább. Ha túléljük, valahogy megpróbálom kiengesztelni majd.
Amikor a térugrás megtörténik, valamiféle különös émelygést érzek. Talán messzebb van, mint Xandar volt, vagy csak talán régen éltem át. Ez volt a második alkalom. Minden esetre, amikor Tony szól, hogy pillantsunk ki, én kis híján magam elé hányok. Thanos birodalma. Nem is vártam szebbet. Mint Manhattan a pusztítás után. Romos, sötét, egyformán lehangoló. - Szépségem, ide jövünk nyaralni legközelebb! Mit szólsz? - pillantok Carolom felé félmosolyra húzott szájjal. Talán csak próbálom a feszültséget idióta beszólásokkal oldani magamban. - Ha nem muszáj, én sem harcolok Thanossal. Van elég bajunk nélküle is. - motyogom vissza Peternek. Amikor felszólít, hogy zöldüljek be végre, csak a fejemet csóválom. Lopakodni nem igazán tud a nagyfiú, van vagy 800 kiló. Mindent tud, csak nem pehelyléptekkel osonni. Így inkább somfordálok a csapat végére, leghátulra, hogy ha ideje lesz, és tényleg nagyon kell, akkor előhívjam, de addig megmaradok kisembernek. Nem szívesen engedem szabadjára a Nagyfiút, ezt ezek szerint Peter még nem tudja. - Minden rendben. - kezemet óvatosan Carol kezébe csúsztatom, s lágy tenyerét cirógatom egy pillanatig. Sokat jelent, hogy itt van velem, hogy aggódik értem. Tudom, mennyire rühelli a kreeket. Tudom, mit tettek vele. Egy biztató mosollyal válaszolok. Minden pillanatra emlékezni akarok, amit mellettem tölt. A pillanat varázsát a fentről özönlő rusnya lények zavarják meg. Carol és Tony harcba szállnak a lényekkel, Quillnek és az Őrzőknek sem kell sok. Quill és Tony zöld kódos üzenetére egy bólintással nyugtázok. - Hogy ezek nem tudtak otthon maradni... - préselem ki dühösen fogaim közül, majd a földre rogyok, és öklömmel a sziklás talajba ütök. Várom, hogy meginduljon az átváltozás, ami nem sokat várat magára. Csontjaim repednek, bőröm szakad, és az elmémet sötétzöld köd veszi körbe. Minden más megszűnik, csak a Nagyfiú van és én. Örülök, hogy meglátogatsz minket. Gondolataim Hulk felé intézem. Nem jönnek már ki szavak a számon. Nem én irányítok. Hatalmas szemein keresztül kirajzolódnak az idegen lények, súlyos léptei nyomán megreped a talaj. Amikor az első érkezik a közelébe, megragadja azt derekánál, és leválasztja lábait. Hiába kémleli a környezetet, Wandát nem látja sehol. Súlyosakat ugrik, útközben egy-két sziklát is a kreek közé hajít. Végül Rocket és Drax mögé érkezik meg, és a harc sűrűjébe veti magát.
Az első perctől kezdve gyanús voltál. Kerülted a tekintetem, de nem csak az enyém, mindegyikünkét. Rád nem jellemző módon a szűkszavúság leplébe burkolóztál. Tökéletesen bemutattad, milyen az, amikor Peter Quill summant - mert engem bizony nem versz át. Csak mert nem szegeztem Neked egyenesen a kérdést, még nem jelenti azt, hogy ne lennék tisztában azzal, valamit elhallgatsz. Márpedig ha ezt teszed, azt mindig okkal, és az az ok sosem jó. Sztoikus nyugalommal várom, hogy végre megtudjam, mi is a pontos célja az utazásunknak, s ekkor elhangzik az a bizonyos név, melyet a legkevésbé sem kívánom, hogy bárki is a szájára vegyen. Szemeim enyhén összeszűkülnek, mikor találkozik Quillel a pillantásunk, s még csak szavak sem kellenek ahhoz, hogy tudja, mi a véleményem erről az egészről. Az elkövetkezendőkben a csapat kiegészülni látszik, hiszen megérkeznek a Skarlát Boszorkány segítségére sietők. A gesztus szép, a céljuk pedig igazán nemes, de aggályaim vannak afelől, hogy csupán ennyi elégséges lesz ahhoz, hogy elérjék a céljukat. Azt hiszitek, ismeritek a Titánt, pusztán azért, mert egyszer már összeütköztetek vele? Ennél nagyobbat nem is tévedhetnétek. Elmétek nem rendelkezik oly színes fantáziával, s lelketek nem elég romlott s beteg ahhoz, hogy elképzelésetek legyen arról, mit tett a lánnyal, és még mit fog. - Legyen igazad Quill. – határozottan lépkedek a férfi mellett, ki most felém dőlve ismerteti a saját álláspontját, én pedig rögtön reflektálok rá, miközben tekintetem egy hosszúra nyúlt pillanatig az övéin pihentetem. Arcom vonásai nem mutatnak félelmet, vagy aggodalmat, de a kétkedés szikrája megcsillan a sötét íriszekben, s ezt nem rejtem el előled. Abban a pillanatban, ahogy a hajóra tették a lábukat, már nyakig elmerültünk a Thanos ellen kevert űrhordalékukban, ami már akkor is bűzlött, mostanra pedig már egyenesen gyomorforgató. - Igazán remek terv. Engedtessék meg nekem, hogy fenntartással kezeljem ezt a „hátra arc” dolgot. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, némi cinizmussal a hangomban. Véleményem továbbra sem rejtem véka alá, csupán tapintatosságból nem szajkózom fennhangon, mekkora ostobaságot teszünk éppen! Ha bárki is azt várja, buzdító szavakat fogok szajkózni, az rossz lóra tett velem. Ezt a szerepet meghagyom Draxnak. . - Kezdődik. – suttogom az orrom alatt, amikor a kree horda egyszeriben előbukkan, azzal a félreérthetetlen céllal, hogy lábunk alatt húzódó talajjal tegyen bennünket eggyé. A tőrért nyúlok, s ahogy felém iramodik kettő, az egyiküket megszabadítom a két karjától, majd két lábbal a mellkasának ugrok, mire a mögötte lévő példánnyal együtt döntöm őket a földre, s egyetlen döféssel szúrom át a mellkasukat. Épp, hogy kirántom a súlyos fémet, amikor a hátamra ugrik egy. Kiejtve fegyverem a kezemből, nyúlok hátra, majd bukfencet vetve, kerülünk a földre, s kisebb dulakodást követően egy hangos reccsenéssel töröm ki a nyakát. A tőrömért nyúlok, s ahogy felnézek, meglátom Quill fegyvereit a földön, nem sokkal messzebb. Felkapva a fejem, észre veszem, amint PUSZTA KÉZZEL akar harcba bocsátkozni! Egy újabb zseniális ötlet Tőled. A fegyverekért nyúlok, és futva elindulok a Quillt megtámadó kree felé, azonban egy hármas feltartóztat, amint felém iramodik. Gyorsítok a tempón, majd egyik lában kissé felhúzva vágódok le a földre, s csúszok végig a földön, a felém tartó hármas lábai alatt, és egy jól irányzott csapással vágom ketté a lábaikat, hogy miután a földre hullnak, ismét felpattanjak. Stark lő, és a fegyver, na meg az azt tartó kézfej a porba hull, és rögtön utána követi a feje is, amelyet megszabadítok a nyakától; biztos ami biztos. - Starknak igaza van. Ha ők fent azt figyelik, mi mit csinálunk lent, annak csak káosz lesz a vége. – darálom a szöveget Quillnek, miközben felé tartok, majd felemelve a jobbom, célzok a válla fölé, és a kezemben tartott fegyverrel kilövöm a mögötte felbukkanó kreet. Odaérve elé, a kezébe nyomom az elvesztett fegyvereit. - Próbálj meg nem leszakadni mellőlem. - Fűzöm hozzá, majd elhaladok mellette, és az égre emelve a tekintetem, elkapom a pillanatot, ahogy Rocketet eltalálják, és lezuhan. - Mordály megsérült! Fedezz, én pedig elmegyek érte. - nézek Peterre a vállam fölött, majd elindulok abba az irányba, ahol utoljára láttam a szikláról legurulni, és ha sikerül elérnem, akkor a kezem nyújtva felé, felsegítem a vállamra. Senkit sem hagyunk hátra.
• A csapat legyőzheti a kree hordát. Thanos birodalma túlságosan csendesnek bizonyul a további percekben, hiszen ekkor már Thanos és követői nincsenek ott. Mordály sérülései miatt lehet olyan, aki visszatér vele a hajóra. (Szétválhat a csapat. Lehet, aki föntről, lehet, aki lentről kutat további ellenségek után.) A jelek szerint azonban nincs jele mozgolódásnak, így a küldetésük kudarcba fullad. A csapaton múlik hogyan tovább.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs - Helyszín: Thanos Birodalma - A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Gamora, Drax, Rocket, Tony Stark, Peter Quill, Carol Danvers ~ Akik becsatlakozhatnak: -
Valahogy érezte, hogy nem lesz ez egy könnyű menet, de arra nem számított, hogy már a beszállásnál előfordulnak gondok. Passzív agresszívan próbálja ignorálni Banner szavait, de vannak dolgok, amiket még ő sem tud figyelmen kívül hagyni. Ez is közéjük tartozik. Valahogy sejtette, hogy valami ilyesmi állhat a mögött, amiért nem hívta meg időben, és Tony magában hálát is mond, amiért van még valaki, aki törődik vele (ha ezt oly módon is mutatja ki, ami legkevésbé sem tetszik neki), de hangosan nem mondja ki. Egy sóhaj szalad ki száján, mielőtt a férfihoz fordulna végre. - Tudom. Fátylat rá - hangjában már nem érződik az először kihallott megbántottság, inkább fáradt. Belefáradt ebbe az egész mizériába, csak haza akarja vinni Wandát és aludni akar... lehetőleg minimum tíz évig, ha nem tovább. Persze, ez nem azt jelenti, hogy elfelejtette, mert abban Bruce biztos lehet, hogy ennek még hallani fogja a lecsengését pár nyers mondatban, ha nem is ma, de máskor biztosan. A szülinapi meghívóját meg majd elrakja későbbre, ha jó fiú lesz.
Megérkezésükkor pedig folytatódnak a jobbnál jobb események, mintha csak egy láncreakcióban szorították volna be őket. A gyomra ugyan már nem tesz másodpercenkénti fordulatokat, mint mikor Quill elindította a Milanot, de helyette az agya kezd zakatolni. Mégiscsak egy olyan ellenség területére tévedtek, ami sokkal erősebb, mint ők valaha is lehetnek. Most azonban másra koncentrál. Wanda. Már rég eldöntötte, hogy ha kell, széttúrja ezt az egész francos bolygót a lányért, hogy kézen fogva visszaráncigálja a földre. Ha tiltakozik, ha nem. Nem itt a helye, hanem a szerettei között. Még hallótávolságon belül van, amikor Carol és Bruce egy szépséges pillanatot osztanak meg egymással, és sisakja mögött ugyan nem látják, ahogy a férfi szemeit forgatja miattuk, de ez így van jól. Kivételesen túlságosan lefoglalja a közeledő horda, szóval nem küldi el őket a Milano egyik szobájába... még. De nagyon érik. A kree támadás hirtelen jön és egyik pillanatról a másikra már mindenki támadásba lendül. Nem kellett senkinek sem megszólalnia, mindenki úgy tette a dolgát, ahogy annak lennie kell. Miután megvédte Quill hátsóját, hogy megcsiklandozzák egy finom kree fegyverrel, úgy találta, hogy innen már csak megy neki a segítsége nélkül is, így fentről folytatta a harcot. Magában elismerte, hogy kedvenc doktor barátjának bizony jó ízlése van a nők terén, mert Danvers képes lenne lealázni, amilyen könnyedséggel belevetette magát a sűrűjébe. Tony pedig nem valami bőkezű, ha dicséretekről van szó. - Woa, valaki egyetért velem. Csak nem karácsony van a galaxis ezen felén? Ha ezt tudtam volna... - költői kérdés ugyan, de nem hagyhatta ki, miután zöld hölgyemény egyetértését fejezte ki. Ebben az időszakában nem sokan voltak, akik mellette álltak, vagy osztották véleményét valamiről, ez pedig annak szurkálására jegyezte meg. Akárhányszor is látta már, sosem fogja megunni a látványt, ahogy a doktorból egy hatalmas zöld lény kerül elő. Most is ámulattal lesné, ahogy kifordul magából, de más vonja el a figyelmét. - Üdv köztünk, Nagyfiú - darálja el még neki gyorsan, mielőtt a szeme sarkában észreveszi, ahogy a mosómacit eltalálják és kényszerleszállást hajt végre, de szerencsére Gamora már úton is van érte. Ejnye, úgy néz ki ezeknek nem szóltak, hogy gyerekeket, nőket és állatokat tilos bántalmazni. - Mr. Stark, kész a letérképezés, de nem teljes a zavaró tényezők miatt - Péntek hangja kissé darabos és sistereg, ami betudható, hogy kitudjamennyi fényévre vannak az eredeti lakhelyétől, de Tony megérti, és az a lényeg. Zavaró tényező gondolom az is, hogy a jel nem elég erős a páncélban. Magának kell tovább mennie, ha látni akar valamit. A kree katonák pedig egyre csak fogyatkoznak, ami esélyt adni neki arra, hogy kicsit szétnézzen. - Tudom, hogy elég klisés, amit most mondani fogok, és valószínűleg valaki bele fog halni, mint minden valamirevaló amerikai filmben. De szét kéne válnunk. - azzal pedig ellöki magát a lábaiban és kezeiben található sugárhajtással, eltávolodik a többiektől. Nincs idő arra, hogy megvárja a válaszukat, hisz ki tudja mikor bukkan elő a nagy lila seggfej. Azonban látótávolságon belül marad, ha szükség lenne rá, vagy épp neki valakire. Wanda... Wanda, merre vagy?
Tonyt nem zavarná, ha esetleg valaki követné, vagy épp lebeszélné a szétválásról, de nem adja fel, hogy a páncélba épített műszerei segítségével talál valamit... vagy valakit a közelben.
Fáradtan fekszem egy nagy kő alatt, miközben csak remélni tudom, hogy nem egy kree talál rám. Az igen kellemetlen volna, hiszen a zuhanás során nem csak a lábam, hanem a hátrakétám és az egyetlen kéznél lévő fegyverem is tönkrement. A sebem egyre jobban fáj, szinte már érzem, ahogy lüktet. Ha nem talál rám hamarosan valaki, akár el is fertőzödhet. Hála a génmódosításnak, sokkal tovább bírom, mint egy átlag élőlény, de attól még nem maradhatok itt végtelenül a végtelenségig. Próbálok segítségért kiálltani, de mégsem teszem. Nem csak azért, mert már alíg maradt energiám és egy hang se jónne ki a torkomon, hanem azért is, mert félő, hogy nem az egyik társam, hanem az ellenség találna meg. Szerencsére a seb nem vérzik annyira, ezért nem kell aggódnom, hogy a kreek megérzik a vér szagot (Igazából gőzöm sincs, hogy megérzik-e, de ezekben a lényekben nem lehet megbízni). Éppen beljebb akartam húzódni, amikor Gamora rám talál. Karjait felém nyújtja, mire lassan kikászálódom a biztonságos rejtekemből. Lassan felsegít a vállára, ahol elterűlve próbálok kicsit pihenni, majd hamar el is alszom. Ha majd felébredek, a hajón fogok felébredni. Legalábbis nagyon remélem.
∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete
A hír, miszerint Wandát megyünk megmenteni, gyermeteg izgalomba hoz, s nem vagyok rest Gamorát is leteremteni, mert rágalmazza a fiatal boszorkányt. Nem mondom, a szívemhez nőtt, mióta New Yorkban először összetalálkoztunk a csata kellős közepén. Most végre eltörhetem a lila szörnyeteg nyakát, amiért akkor és azóta is bántja szerencsétlent. Szinte érzem ujjbegyeimen Thanos torkának gusztustalan tapintását. Vajon milyen lehet a bőre? Nyálkás? Érdes? Pikkelyes? Vagy.. az is lehet, hogy jeges, mint a fagyasztott szendvics. Praktikus dolog a mélyhűtő, hiszen tovább elállnak a szendvicsek, amiket Peter magának (nekem) készített. - Ne kiabálj, Quill! Érzékeny a dobhártyám. Egyébként sem figyeltem, valami máson gondolkodtam! - rivallok vissza rá. Láthatóan ideges, de nem értem miért. Hát nem azt mondta, hogy ölni megyünk? Vagy tényleg "elhoznit" mondott volna? Mostmár úgyis mindegy... - Ha lesz ott kree, akkor is ölni fogok. Erre kellenének a jóféle robbanószerek, Rocket! - nézek kistermetű barátomra, de érezhetően ki akar hagyni a buliból. És most amúgy is pipa, mert nem szeretne meghalni. Még nekem sem szerepel a "bakancsos listámon" a kimúlás feljegyzés, de mégis bátornak kell lennem. A többiek számítanak heroikus kiállásomra. - Ne félj, Rocket! Megvédelek az aprótestű barátoddal együtt! Ha ott lesz Thanos, estére neked adom az ízléstelen sisakját, amit a vérbe fagyott fejéről fogok lehámozni! - és ezzel a mozdulattal óvatosan megpaskolom egytenyérni fejét.
Aztán leszállunk az újjáépített tornyon... majd máris felszállunk. A Nagy Zöld óriás emberi alakban lép a fedélzetre egy napsárga hajú nő jelenlétében. Örömmel látom őt, hiszen amikor zöldként mutatkozik, még nálam is vagy.. hát párszor nagyobb és agresszívabb tud lenni. Kimondottan kedvemre van a fickó. A nő is szemrevaló, de nem az én ízlésem. Nincsen szendvicsük, így ezek után nem tulajdonítok kitüntetett figyelmet nekik. Nem úgy mint a Vasember néven emlegetett robotnak, aki a fedélzetre kéreckedik. Guvvadt szemmel figyelem a lényt, akinek teste fémből van, szívének helyén pedig egy világító valami fényli be az utasteret. Tudom, hogy amikor Thanos lerohanta Manhattant, ő is ott volt, de akkor nem volt alkalmam beszélni vele, hiszen sietősen távoztunk. Amikor felhajtja az arcát, egy emberi fej rajzolódik ki a sisak alól. - Tehát Vasember vagy. Stílusos. De mondd meg nekem, Vasember... - ezzel közelebb lépkedek hozzá, hogy alaposabban szemügyre vegyem. - ...Te egy ember vagy, vasból? - megkocogtatom a fém testet, majd visszavezetem tekintetem az arcára. - Vagy valamiféle körszakállas férfi arcot felvett űrlény? Mi vagy Te? - szemem guvvadtan kémleli az emberi arcot, majd amikor már kezd mindkettőnknek kínos lenni a helyzet, válasza után visszalépkedem a helyemre. És ismét Grootal játszom, mígnem elérkezünk utunk végső céljához. - Milyen egyszerű, de csodálatos vidék ez! - csodálkozom rá a helyre, lelépvén a fedélzetről. Egészen megnyugtat ez a letisztult táj, ez az egyszínű harmónia. Talán el is képzelek egy kis házikót, amit évek múltán sajátomnak mondhatok majd. Ha Thanost megölöm, enyém lesz ez a hely! Amikor támadás ér minket, ezúttal nem a késeimhez nyúlok elsőként. Rocket nem figyelt, így két gránátot is a nadrágom zsebébe csúsztattam. Az egyiket fogom, és teljes erőmből elhajítom, a közeledők felé, de még biztonságos távolságba a társaimtól. A bomba robban, testrészek terítik be az égboltot. - Háháá, láttad ezt? - kiáltom kistermetű barátomnak, aki nagyban halomra lövi a támadó ellent. A csapat több fronton is harcba keveredett, így hol Rockethez, hol a mostmár zöld alakjában eltűnő Hulkhoz táncolok, miközben késemmel mindenkit ledöfök, akinek kék bőre van. Még jó, hogy Gamora és Hulk is zöldek, bár némileg eltérnek ezektől a szörnyszülöttektől. Amikor Hulk ketté szakít egyet közülük, örömömben elkurjantom magamat. - Még ilyet! - ordítom az óriás felé, majd leszakadok tőlük és tovább harcolok. Csak amikor egy szirtes helyen harcolva ismét a zöld közelébe kerülök, repetázni akarok az előbbiből, így ahelyett, hogy késemet mártanám az egyik lénybe, inkább odahajítom Hulknak, hátha ismét láthatok valami frappánsat. Sajnos a kés szúrta halál nem olyan stílusos mint a széttépés... Pár másodperccel később Rocketet éri találat, ám sajnos messziről kell végig kísérnem tekintetemmel a jelenetsort. - Rocket! Ne! - megtorpanva lépek irányába, de a horizonton Gamora tűnik fel és segítségére siet. Viszont elmémre sötét homály borul, és vérben izzó szemeimmel esek neki egy kreenek, aki hátulról közelít meg és fegyverét rám emeli. Megelőzve a lövést, a késemet a fegyvert tartó karjába hajítom. Elernyed a kéz, s vele a fegyver. Odarohanok hozzá, a másik késemet a még ép karjába vájom. A családom miatt eddig is gyűlöltem őket. A mocskos kree kutyákat. Lemészárolták a feleségem és a kislányom, most pedig súlyosan megsérült miattuk a barátom. - Ti nem vagytok méltóak az életre! Itt az utolsó vacsorád! - mélyen a szemébe nézek a lénynek, és a torkán lenyomom a kibiztosított második gránátot, majd késeim kitépve belőle, lendületből hátra rúgom, le a dombról. A lény apró darabokban hullik szét, vérének és húsának permetéből a bőrömre is ragad jócskán, amikor feltápászkodom a földről.
A többiek is befejezni látszanak a harcot, így Peterhez sietek. - Jól vagy? Hol van Wanda? - kérdezem vezetőnktől. A Vasember javasolja, hogy váljunk szét. Nekem nem kell többször mondani! Éppen megindulok, de aztán eszembe jut, hogy Peter talán meghalna nélkülem. Végtére... ember, hajlamos megsérülni. - Inkább veled tartok, Peter! - sétálok hol mellette, hol mögötte. - Tudod Quill, Gamora egy igazi hős. Ahogy Rocket segítségére sietett, aki szintén egy hős.. hiszen.. majdnem hősi halált halt. Groot is hős, hősiesen aranyos és idegesítő. És itt vagy Te is... Aki... Akit hősök vesznek körbe. Örülök, hogy melletted harcolhatok, Barátom! - veregetem meg a vállát. Legszívesebben megölelném őt ebben az emelkedett, magasztos pillanatban, de túl gyorsan szedi a lábát. - Mi lesz, ha nem találjuk már itt sem Wandát, sem Thanost vagy a követőit, akiből esetleg kiszedhetnénk valamit? Talán az egyik kreet életben hagyhattuk volna...
Immáron nem én vagyok az egyetlen, ki különösen kitűnik a tömegből, zöld színével. Arra való tekintettel, hogy egy igen méretes kree hordával vettük fel a harcot, kiemelkedően szükség van minden rejtett tartalékra. Esetünkben ez pedig azt jelenti, hogy nem elég egy agressziótól túlfűtött Drax, aki úgy érzi, minden áldozata egy újabb skalp véres bosszújának oltárán. Éppen ezért némi elégedettséggel tölt el, hogy Hulk előbukkan, és teljes vállszélességgel veti bele magát a harcba - ahol most bizony az életünkért küzdünk. Stark sziporkázó megjegyzését nem méltatom válaszra, már ami a verbális kommunikációt illeti. Enyhén összeszűkült tekintettel nézek az irányába, ami oly gyorsan történik, hogy akár teljesen észrevétlen is maradhat, elvégre egyikünk sem azzal van elfoglalva, hogy a másikat fixírozza. Igazán örömteli, hogy két ilyen humor bomba is erősíti szerénynek éppen nem nevezhető csapatunkat. Quill és az Ő határtalan önbizalmukból mindenkinek jut bőven. Különben sem vagyok biztos benne, hogy a „karácsony” alatt ugyan azt értjük. Lehet, ez is valami terrai szleng. Bekövetkezett az, amit előre tudtam, amikor ez az egész átkozott szóbeli megállapodás megköttetet - Quillnek köszönhetően az Őrzők háta mögött; egyikünk máris súlyosan megsérült. Hezitálás nélkül indulok meg Rocket irányába. A velem szemben felbukkanó kreek sem akadályozhatnak meg abban, hogy elérjem a célom. Könnyedén mártom rothadó húsukba kardom, kioltva semmit sem érő hitvány életüket. Mielőtt elérném Rocket búvóhelyét, az utolsó, szívósabb kree vállára ugrom, combjaim a nyaka köré szorítom, majd egyenesen a fejébe döföm a kardom. A test élettelenül hull a földre - velem együtt, de a földet éréskor térdre érkezem. - Hé, próbálj meg nem meghalni, jó? - jegyzem meg a rám jellemző cinizmussal, de hangomba akaratlanul is némi aggodalom vegyül, miközben a vállamra segítem Rocketet. Látva, s érezve apró testén a gyengeség és az eszméletvesztés állapotát, újfent tőrömre szorítok rá. Fekete felsőm alsó részét levágva kötöm magamra ütemesen lélegző testét, ezzel karjaim szabaddá válnak, és meggyötört alakja is stabil, biztos helyre lel rajtam. Ütemes lépésekkel sietek vissza a többiekhez, ahol úgy tűnik, kezd kialakulni egy kisebb kupaktanács. Igazán bájos. - Nem erről volt szó. - szólalok meg és nézek jelentőségteljesen Peterre, amikor Stark és Drax már azon tervüket szövögetik, hogyan alakítsunk csapatokat, és külön utakat járva nagyobb hatékonysággal térképezzük fel a terepet. Számukra mindez az újdonság erejével hat, de én ismerős földeken járok. - Ha azt hiszitek, van itt még bármi vagy éppen bárki rajtunk kívül, akkor tévedtek. - Nézek körbe a társaságon, miközben a kard hegyét a talajba fúrom, s nyelén megtámaszkodom. - Sem Thanos, sem egy újabb kree csapat nem hagyná, hogy ilyen kellemesen elcsevegjünk. Egészen addig ostromolnának, amíg a földbe nem tipornak. Mindenkit. Egyenként. Ez pedig még a kellemesebbik lehetőség lenne a halálra. - vázolom fel a saját nézőpontom, mint egy kész tényt, mindezt rezzenéstelen arccal. - El kell látni Rocket sérüléseit. - Fordulok ismét Quill felé, s egyenesen a szemeibe nézve ejtem ki a szavakat, nem kevés jelzésértékkel kihangsúlyozva azokat. Nem akarom Őt itt hagyni ezekkel az emberekkel, akik számunkra idegenek. Nem titok a bizalmatlanságom feléjük. Pedig ha én visszamegyek a hajóra Rockettel, akkor csak Drax marad itt Vele közülünk. Ő pedig.. nos, ő Drax. Ehhez nem is fűznék többet. Tudjuk, hogy nem ő a legélesebb tőr a fegyvertárban.
muzsika | összecsapott borzalom - de ha ezenfelül valami nem OK » pm :] | ⁂
Hivatalosan is a hátamra, vagy a homlokomra kerülhetne a cédula, miszerint nem tudom tartani a pofámat. Mondjuk közre játszik, hogy egy istenverte Titánnak az otthonába próbálunk betörni, hogy elvegyük a kicseszett játékát, de persze, foglalkozzunk olyan részletekkel, minthogy a fickó miért nem zöld, vagy hogy Gamora miért ennyire pesszimista, esetleg hogy Draxnak miért fontos az a nyamvadt szendvics, vagy hogy a szőke nőt Carolnak hívják, ami lényegében egyáltalán nem fontos. Szőke? Szőke. Kár is tovább boncolni a témát, de persze időzzünk csak el ilyen ostobaságokon és máris biztosan könnyebben eljutunk a vágyott célhoz. Most komolyan! Ezek után megkérdőjelezi bárki, hogy az idegességem jogos-e? A lopakodó üzemmódnak annyi, amikor felbukkan a kree horda. Mind kivesszük a részünk a csatározásból. Van aki odafönn, van aki idelenn. Szuper az összhang a többség ellenére. A probléma inkább az, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, ami nem szerepel a tervben. Sikeresen elbukom a fegyvereim és a lehető leghátrányosabb helyzetbe kerülök, amikor a rám célzó mocskos trutymó keze a fegyverével együtt sugarat kap. Tekintetem rögtön a forrás irányába kapom, meghallva Stark megjegyzését egy félmosollyal felfűtött pillantást kap hálám jeléül. A katona, aki rám lőtt fejét veszti, amikor a zöld nőszemély berobbanva lecsavarja azt. Oldalról kapok egy újabb ellent, akivel puszta kézzel és a csizmámra erősített hajtóerővel végzek. Eközben szemem sarkából nyugtázom, hogy a nagyfiú is megérkezik! Azután mellém ér Gamora, hogy átadja a fegyvereim, amire csak grimaszolva biccentek. - Oké, akkor játsszuk azt, hogy mindenki a lányért, hátha valakinek sikerül?! - a kelleténél talán ingerültebben kérdezek vissza Gamorától, Stark megjegyzésére az irányába pillantva. - Megpróbálok. - úgy felelem, mintha leakarnám másolni a hangszínét, közben válla fölött kilőve egy újabb támadónk. A következő pillanatban már elvesztem a fonalat, ugyanis a hirtelen ne maradjak le dolog átalakul a Mordályt érő támadás miatt. - Hogy az a rohadt..! - motyogom fogpréselve, közben elhelyezkedve egy biztos pontra. Fedezni próbálom Gamorát, ahogy kéri. Ujjammal a fülemhez nyúlva előhívom sisakom, úgy folytatom a továbbiakban. Folytatnám, de lefoglal a hátamba csimpaszkodó katona, akit állcsúcson csapok, végül szembe fordulva vele lelövöm. Meghallom Stark ötletét és bár nem rajongok érte, hogy szét váljunk, nagyobb eséllyel nézhetünk körbe. Sokkal kevesebb idő alatt. Hirtelen befut mellém Drax, de Stark nem időzik túl sokáig azzal, hogy megvárja mit szólunk az ötletéhez és az igazság az, hogy jogunk se nagyon van lebeszélni róla. Megszabadítom maszkomtól fejem, hogy jól látható legyen, majd a mellém érő Drax felé fordulok. - Jó, jó, gyere velem... - motyogom felé, szemeimmel közben Gamora és Carol után kutatva. Azzal tisztában vagyok, hogy a zöld nőszemély Mordályért ment, de a szőkét egy ideje nem láttam. Tekintetem végül ismét Draxon állapodik meg, amikor vállam veregeti de sem megjegyzésére, sem mozdulatára nincs lehetőségem válaszolni, mert Gamora befut az eszméletlen Mordállyal. - Legalább had nézzenek szét. - fordulok a nő felé, majd Mordályon futkos tekintetem. A sérüléseit keresem, közelebb mozdulva hozzájuk. - Ezt mond meg a repülő fickónak is... - bökök állammal a fénycsóva után, amit maga mögött hagyott Stark, majd Gamora felé fordulok, a kelleténél talán megint ingerültebben. A francba is! Érzékelem, értem és tudom is, hogy hová akar kilyukadni Gamora, amikor hozzám fordul, de a fenébe is, nem mondhatom azt Draxnak, hogy menjen a Milanora és ápolgassa Mordályt, mert nem is ért hozzá, én sem értek hozzá, és lekaszabol, ha arra kérem, hogy vonuljon a háttérbe. Hacsak... - Visszamegyünk a hajóra. - jegyzem meg, majd Draxra pillantok a tőlem telhető legkomolyabb mimikámmal - Gamora jobban ismeri ezt a helyet, mint mi. Ha azt mondja nem lesz itt a lány, akkor úgy is van. - csóválom a fejem, majd intve állammal a Milano felé bökök - A gépen megnézzük, hogy mit tehetünk érte... - szemöldökeim összefutnak. Dühös vagyok. Leginkább magamra. De a fene sem gondolta, hogy éppen Mordály lesz az, aki majd megsérül. - Elhoztuk őket. Ennyiben állapodtunk meg. - nézek rájuk, majd elfordulva tőlük, elindulok - reményeim szerint az Őrzőimmel.
Mindig kapóra jön a bolygóközi ismeretség. Quill és csapata nélkül most otthon malmoznánk, és várnánk, Thanos mikor lep meg minket valamivel. Mióta Wandát magával vitte, sejtjük mi, hogy újabb lépésre szánja el magát, csak idő kérdése, hogy mikor csap le ismét. Wanda azóta többször is felbukkant az univerzum több pontján, ahol Thanos parancsára gyilkolt. Most mindennél nagyobb prioritást élvez az, hogy megtaláljuk, és megszabadítsuk a lila förmedvény befolyása alól. Ám mindez az Őrzők nélkül elképzelhetetlen lenne.
A végére egész szuper "csipetcsapat" gyűlt össze. Tony megérkezett, s bár látom rajta, hogy rosszul esik neki, mégis próbálja leplezni. - Ha ezen túl leszünk, megpróbállak kiengesztelni valahogy. - dörmögöm még magam elé, aztán hagyom Őt. Látom, hogy elege van már az egész mizériából. Wanda fontos neki, csakúgy mint nekem, de ha végre hazahozzuk a lányt, én is szeretném a nyugodt, békés kis életem élni a legdögösebb nővel, aki mindenkinél jobban viseli a velem járó "negatív energiákat", és a legjobb barátommal, hogy a "labortesók" végre nyugodtan alkossanak anélkül, hogy oda-föntről valaki belepiszkoljon a munkánkba. És most bizony mi vagyunk oda-fönt, így ha lesz rá lehetőségem, teszek róla, hogy legalább Thanos ne macerálhassa többé egyikünket sem.
Amikor megérkezünk, egy üresnek látszó, kietlen vidék látványa fogadja a fürkésző szemeket. Mindenki lesben áll, mert szinte lehetetlen, hogy Thanos bolygója kihalt volna. - Carol, ha úgy adódik, kérlek ne hagyd, hogy a vörös köd elhomályosítsa a Nagyfiú elméjét! Ha bárki veszélyben lenne, kérlek állítsd le! Ne törődj velem! Túl sok forog kockán. Tonyval csak Ti ketten tudjátok ártalmatlanítani Hulkot. - suttogom még neki, mielőtt a rejtőzködő fogadóbizottságunk ránk támadna. Carol hege ékes tanúbizonysága annak, hogy ha egyszer Hulk elfelejti, hogy rajta kívül mások is egy csónakban eveznek vele, és utat ad az agressziójának, akkor bizony veszélyes lehet minden környezetében tartózkodóra. Amikor Lord és Tony is kimondják a varázsszót, Hulk előjön a rejtekéből, és zúzni kezdi az ellent. Látok és hallok mindent, de megszólalni képtelen vagyok. Elmebörtöne olyan, mint egy elpusztíthatatlan páncél, ami önálló életre kelt. Széles és pusztítási vággyal teli mosolya mindent elárul, mellyel Tony köszöntésére reagál. Drax izgatottan szurkol, amikor egy kreet szó szerint tép ketté Hulk, annak két vaskos karjával. Nem mondom, hogy nem érdemelte meg, de az efféle agresszió eléggé kontrasztos azzal amit én, a békeszerető doktor képviselek. Szirtről-szirtre, kreeről-kreere ugrál, s ha meg is lövik, komoly sérülést nem képesek ejteni lőfegyvereikkel annak ellenálló bőrén. Aztán ismét Drax tünteti ki figyelmével, amikor Hulk elé rúg egy újabb áldozatot. Ezúttal nem azt kapja, amit vélhetőleg látni szeretne. Ketté tépés helyett megragadja a kree két lábát, és a földhöz vágja, úgy legalább tízszer, egészen istenesen. A végére csak a két láb marad a kezében. Drax tényleg nem azt kapta, amit várt... jobbat annál. A Rocket névre hallgató Őrzőt találat éri, amire társuk reagál a leggyorsabban. Gamora siet hozzá, amíg mi elpusztítjuk az utolsó kree szörnyeteget is. Tony szétválást emleget, a Nagyfiúval mi pedig már ekkor tudjuk, hogy egyedül nem fog menni sehová. Odalép mellé, s a Vasembert fürkészi. Bár nem beszél, de elszánt tekintetével támogatását szeretné kifejezni. Amikor Tony felröppen, hatalmasakat szökdel utána, hol közvetlenül mellette, hol alatta haladva. Ha Carol is velünk tart, akkor tekintetével a nőt is figyelemmel kíséri. Jól ismeri már ezeket a vonásokat, tudja, hogy a törékenynek tűnő testben milyen hatalmas erő lakozik.
Ám egyelőre Wandának nyoma sincs. Bárhová tart a hármójukból álló kutatócsapat, ő kettejükkel megy, és ha szükséges, nyers erejével támogatja őket.
A hely birtoklója miatt hátborzongatóan kellene hasson a nőre, de mivel ő maga nem különösebben tart a Titántól (ami lehet, hogy ostobaság, de...) nyugodt. Lebegve halad a kis csoport egyik csücskeként, szemeivel a sziklavidéket pásztázva. Elhallgatja a párbeszédeket, jobbjára nem is szól közbe, csak ha Bruce miatt kell szólnia, vagy ha hozzászólnak. A nő tudja, hogy Banner nem egy túl határozott egyén, nem védené meg magát senkivel szemben, de Danversnek a legkevésbé sem szimpatikus a csapat élére kerülő Űr Lord, ezért amint az megtalálja Bruce gyengéjét, nem rest hárítani. Bruce kézfogására elmosolyodik, lejjebb ereszkedik, hogy könnyebben tarthassák meg ezt a pozíciót. Kissé előre dől - így lábai továbbra sem érnek földet, közben finoman megcirógatja ujjbegyeivel kézfejét. Bruce szavaira felpillant rá, majd rosszallóan - némán felsóhajt. - Bruce. Amíg én itt vagyok, egyetlen boszorka sem mászik a fejedbe, kérlek, bízz bennem. Ez a spenótos fickóra is vonatkozik... - somolyog kacérkodóan, majd előre tekint. Carol ismét ragadozót játszik, várja a feszültséget. És nem hiába! Az érkező kree csapat lecsap rájuk. A szőke nő eleresztve Bruce kezét rögtön felröppen, hogy az útjába kerülőkkel leszámolhasson. Kézfejei felragyognak, forró fénycsóvaként hasít belőlük előre ereje, ahogyan támadást kezdeményez. Hallja a nagyfiú érkezését. Egy pillanatra letekint rá, hogy láthassa. Elmosolyodik, majd tova röppen, hogy minél több katonának vethessen véget. Stark kérdését meghallva megcsóválja a fejét, majd két pörkölés közben a férfi mellett elröppenve grimaszol. - Nincs itt senkinek akkora vagyona, hogy kockáztasson Ön ellen... - pillant rá mindent tudóan, majd felfelé hasít, hogy megragadva a Draxot célzó katonák egyikét, annak gerincébe tépve messzire hajítsa azt. Úgy tűnik, hogy mindenkit lefoglal a maga kupaca, ezért Danvers valamennyire eltávolodik. Minél fentebb repül, hogy belássa a csapat kiinduló pontját. Oda röppenve, ott kezdi hasítani a támadók legvégét. Így bár az elején haladókkal nem tud bánni, úgy gondolja, ha más nem is, Hulk majd üdvözli őket! A sereghajtókkal pedig Danvers könnyedén megbirkózik. Így két oldalról pofozva őket a plusz erőkkel, biztosan nem tart majd sokáig. Éppen azért, mert a nő új helyet választ magának, kimarad a párbeszédekből és nem látja Mordály sérülését sem. A maga kis hordájával van elfoglalva és gondosan aprítja őket. A nő egész teste felizzik, a következő pillanatok egyikében már tarolja is a hátra maradókat. Sebes és elég erős ahhoz, hogy egyszerre többel is leszámoljon. A sejtjei égnek, a bőre lángol. Amint elfogyatkoznak a lemaradók, megpillantja elreppenni Starkot, majd föl szállva kutatják szemei a többieket. Szemlátomást az Őrző csapat leválik és nem tart Vasemberrel. Carolnak legalábbis nagyon gyanús az egy helyben ácsorgó banda. Figyelmét megszakítja a zöld nagyfiú, aki Tony után siet. Carolnak több sem kell, velük tart. - bármit is beszéltek odalenn, neki ott a helye, ahová az előtte suhanók tartanak. A zöld szökkenő mellett elhaladva állával bök felé, majd végül előre lendül, hogy Vasember mellett haladhasson, hol lemaradva kicsit, hol eltávolodva, de leginkább mellette. A nő Tonyítól távolabbi tenyere felizzik. Folyamatosan felkészülve rá, hogyha támadás érné őket, készen álljon... - Lát valamit? - pillant Tony felé, majd előre, végül saját alakja alá az ugráló Hulkra.
