Békepróba
It's Our Fight!

Kellemetlen volt a dolog, de meg kellett lennie bár mennyire is kínos, vagy épp mások úgy tarthatják erkölcstelen megütni egy gyereket, de egy jó időben adott megfelelő méretű pofon nevelésre kifejezetten alkalmas. A gyerekek időnként ebből megtanulhatnak bizonyos fegyelmezettséget.
Persze kezdem úgy érezni, hogy a szülei nagyon félre kurták ezt a lányt aztán leszarták nagy ívben, és így lett olyan amilyen. Eszes, dilis, de hihetetlenül ostoba is egyben.
Félszegen a lányra pillantottam mondatom erejéig, a pofont követő megszólalására. – A szüleid nem foglalkoznak a fegyelmezéseddel igaz-e? - Relatíve feltehettem volna akképpen is a kérdést: Még egyet kérsz? Bár ez túl morbid lett volna, hiszen én nem élvezem a dolgot, sőt bosszant a lány jelenléte a viselkedése és egészen konkrétan a lány egy zavaró tényező most. Lehet ki kellett volna hajítanom, amíg még megtehettem volna. De már ő is be lehet zavarodva, ha nem vette észre a különbséget: Az ENSZ akarta holtan a kapitányt. Az én parancsom most a Kapitány megtörésére indul. Mikor a társai körülötte hullnak el és a vérükben utolsóként áll a kapitány akkor majd megérti… Ez már nem az ő világa. Nem hős többé. Se nem katona, csak egy senki lesz. Azzal, hogy megölik a kapitányt, semmit nem érnek el… Mártírrá teszik, hiszen mindenki tudja, nem féli az életét áldozni a szabadságért. Azonban ha életben marad, de megtörik a morálját akkor nem lesz több baj se vele, se mással.
Thor azonban hirtelen megjelenik az irányító teremben, kis nem jelentős, de még zavaró kárt okozva a hajó vezérlőjének üvegpaneljeiben.
Hiába az Asgardiak egy valamihez nagyon értenek: Lehengerlő a belépőjük.
Kis felfordulást is okozott a hídon dolgozó technikusok között, és a bent lévő őrök rögvest előreszegezték puskáikat, azonban mielőtt cselekedhettek volna magasba emeltem jobbomat és lassan lejjebb eresztettem a karomat. – Fegyvert le! – Adtam ki az utasítást az embereimnek határozottan ám mégis nyugodtan.
- Mint a testvére? - Kérdeztem végül vissza Thor felé. – Ő is valami hasonlóképpen békéről beszélt. Ezreket ölt meg. – Forgattam a szavakat, hogy érhetőek és élesek legyenek. – Maga tárgyalást említ, helyette követel és azt lesi, mikor sújthat le ránk a pöröllyel! – Bólintottam a kissé lazábban, de mégis keze ügyében tartott szerszám felé. – Ilyen becsülettel büszkélkedik Asgard? – Kérdeztem felé élesen. Fenyegető kiállása, jól láthatóan mit sem ért rajtam ez számára is jól látható volt: Nem félek tőle. Nem istenítem, de nem is vetem meg, ahogy alá sem becsülőm. Tudom, hogy ha úgy tartja, kedve ez a hordozó már zuhan is le az égből, de ő is tudja nagyon jól, hogy ha ez megtörténik a következmények előre láthatatlanok lehetnek. Talán csak fel kell világosítanom miről is van itt ma szó.
- Fogalmad sincs mit tettél ma Asgardi. Nem látod, mennyit látod mennyit ártottál igaz-e?  - Kérdeztem kis hatásszünettel. Majd néhány másodpercet követően bólogatni kezdtem.
- Akkor elmondom, hogy meg értsd! Hogy lásd, itt nem csupán egy bajbajutott baráton segítesz! – Tettem hozzá később, majd összekulcsoltam a kezeimet a hátam mögött.
- Röviden, különböző nézőpontok vannak a földön. A helyzet jelenleg egyszerű: A többség érdeke a kevesekével szemben.  – Azzal a lányra futott a tekintetem kissé. - Így ebben a helyzetben kissé ironikus, hogy Amerikai kapitányt sokan a demokrácia jelképének tekintik. A demokráciában a kevesek elfogadják a többség érdekét és nem robbantanak ki háborút az igazuk bizonyítása végett! – Visszatekintettem Thorra.
- Odin fia… Tud bármit arról, hogy mi történt néhány órája? Vagy pontosabban minek kellett volna történnie? – Kérdeztem felé. – Egy egyezmény kellett volna aláírniuk, aminek az lett volna a célja, hogy egyesítse az embereket, a mutánsokat és a hősöket, hogy senki ne legyen több se kevesebb!  Tudom… Tudom… erős megfogalmazás, de egy kezdet lett volna egy alapkő.
E helyett ma százak haltak meg. A gyilkosukat te segítetted kiszabadítani! Nem vagyok olyan ostoba, hogy elhiggyem önként dugta a fejét a hurokba, a tényeken nem változtat! És ez az ember nem csak ma gyilkolt. Az elmúlt ötven évben hidegvérrel gyilkolt le százakat, talán ezernél is több embert! És maga kiszabadította. Mert egy barátja azt kérte, hogy segítsen! – Világosítottam fel a tények valós állásáról. Tény és való, hogy ha az ENSZ csak a felét tudná annak, amit én tudok a Tél katonájáról, nem fogták volna el, ott helyben kivégeztették volna, mint háborús bűnöst.
- És most ide jött és azt követeli, hogy… mit is? Hogy álljak le? És ha nem teszem? Megöl több száz embert? – Kérdeztem felé és a hajó legénysége felé tekintettem, majd vissza Thor felé. – Vagy csak engem?  - Léptem közelebb ő hercegségéhez. – Azt az embert, aki megteszi, amit meg kell tenni, hogy meggátoljon egy háborút? – Kérdeztem felé élesen.
- Ez Asgard békéjének módszere? – Tettem erős célzást ismételten arra, hogy nem szívleltem a belépőjét, majd hátat fordítottam és elsétáltam Thortól, ám néhány lépést követően megálltam és újfent szembefordultam vele.
- Ha emlékszel az elején nézőpontokat említettem… Tegnap a világ java része nem értett egyet, csak kevesek látták az erejükben rejlő veszedelmet, ami káoszhoz vezethet. Ezt a káoszt próbálták megakadályozni mielőtt elkezdődött volna. Egy ember különösképpen Thaddeus Ross! Feladta a fegyvereket, hogy szavakkal harcoljon.  Ő látta, hogy a káosz egy nap bekövetkezik és megtett mindent, hogy meggátolja. Hálából kivégezték az egyet nem értő felek. Az az ember végeztette ki, akivel épp az imént próbáltak megszökni! – Szúrtam le az egyik utolsó pontot is. - Nem kételkedem abban, hogy a Kapitány helyesnek hiszi azt, amiért harcol. De az attól még nem lesz helyes! Kiszabadított egy tömeggyilkost és most éppen egy másik gyilkossal együtt menekül, harcol azokkal, akik ért küzdött. -  Fektettem le a tényeket. – És maga engem akar megállítani!? – Kérdeztem vissza hitetlenkedő tekintettel. - Ha valóban nem akarja, hogy tovább fajuljon, a helyzet akkor segítsen! Nem kérem, hogy harcoljon ellenük, csak annyit, hogy álljon félre, had tegyük, amit meg kell tenni! Ha ennyit képes megtenni, elviheti őt! – Tekintettem utolsó sorban a lányra, majd újfent Thorra tekintettem vissza, vártam a válaszát. Ha valóban a legendák szerinti Thor ez itt előttem, akkor meg kell értenie, van, amit az embereknek maguknak kell elrendezniük. De lehet, hogy ő is csak egy olyan harcos lélek, mint a kapitány. Egy letűnt kor maradéka, aki nem ért máshoz csak a háborúhoz és az örökös harchoz. Egy ilyen embernek nincs jövője.




Work for Me! Works for You? ▼ You have no idea!
• •