HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Pepper & Bruce - After the apocalypse

avatar

∆ Hozzászólások száma :
705
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Vas. 02 Szept. 2018, 22:36
Ugrás egy másik oldalra



After the apocalypse
Pepper & Bruce
Napok eltek el, mióta Thanos és a Végtelen gyémántot birtokló nő eltűntek, és a 7,6 milliárd emberből villámcsapásra 3,8 milliárdan lettünk. Nem volt olyan család, akinek ne halt volna meg legalább egy tagja. Ekkora katasztrófára senki nem volt felkészülve. Olyan erősen vágott fejbe minket, mint egy váratlan pofon. A világ tudja, hogy ott harcoltunk Wakandában, és már a következményekkel is tisztában vannak. Megpróbáltuk. Elbuktunk. Ezen nincs mit szépíteni.
Mindenféle sajtónyilvánosságot kerülök, hiszen tudom jól, részben az én hibám is, ami történt. Nem tudtuk legyőzni Thanost, pedig mindent bevetettünk, amink van. MINDENT. Mindenki harcolt, mert tudtuk jól, mit akar a Titán. Életeket. Bosszút. Hiába hittük, hogy halott, feltámadt, visszatért, és olyan új szövetségeseket hozott magával, akikkel könnyedén győzedelmeskedtek felettünk.
Napok óta nem tudok enni, a munka sem megy. A tehetetlenség felemészt. Céliányosan autózom be a Bázisról a Toronyba. A Torony még mindig áll, ezúttal a harcok elkerülték Manhattant, így a hősök mindkét pillére stabilan áll. S aki összefogja őket, Tony bizonyosan a magasabbikban tartózkodik, a Bázison ugyanis nem volt. Utam barátom felé visz, talán ő az egyetlen, aki megtartotta józan eszét és hidegvérét a történtek után. Beszélgetni akarok, talán csak elmondani, mi van bennem, talán megoldást keresni, nem tudom... de az egyedüllét a Bázison megőrjít!
Megérkezve szomorúan konstatálom, hogy az egész épület majdnem teljesen üres. Mindenki a szeretteit gyászolja, senki nem dolgozik. A világ gyásza most mindent megakasztott. A pékségek nem sütnek, a villamosok nem járnak, senki nem merészkedik ki az utcára, csak azok, akiknek nincs más választásuk. A laboromhoz vezet első utam, hogy megnézzem, valaki bent tartózkodik-e. Szerintem Tony kényszerpihenőt rendelt el az alkalmazottaknál. Hogyan is várhatnánk, hogy bárki is dolgozzon? Az egész világ gyászba borult.
A laborom belsejét átjárja a hűvös szellő, ami a nyitott ablakból süvít át a helyiségen. A fenti lakosztályból mégis fennséges illat árad az alsóbb szintekre, így a lifttel a legmagasabb szintre vitetem magam, reménykedve, hogy ott találom Tonyt.
Befordulva a folyosóról, Tonyék lakosztályának konyhája felé veszem az irányt.
- Hahó! Van itt valaki? - kérdem félőn, nehogy megzavarjak valamit.. vagy valakit. A nekem háttal álló vörös hajkorona félreismerhetetlen jele annak, hogy Pepper szorgoskodik valamit.
- Pepper! Jó látni Téged! - közelítek a nőhöz, és megölelem őt. Boldogsággal tölt el, hogy életben van, s nem volt benne abban az 50%-ban, akit Thanos a halálba taszított.
- Tonyt... Tonyt keresem. Itt van, ugye? - Ahol Pepper van, ott van Tony is. Legalábbis többnyire. Ezalól kivételek az üzleti út, a labormunka és persze a világért folytatott élet-halál harcok. Ez utóbbiba én sem engedném, hogy Pepper belefolyjon. Reménykedve várom a nő válaszát, hogy barátomat talán itt meglelem.


 Köszönöm a türelmed! Ha nem jó, sikíts és átírom! :3|| emptiness ||
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Csüt. 06 Szept. 2018, 21:02
Ugrás egy másik oldalra

everything's gonna be alright

Az épület üres kongása szinte a szívemig hatolt. Konkrétan fizikai fájdalmat éreztem, amikor reggel beléptem: a fájdalmas csendtől sajnos az is jobb volt, amikor az egész város romokban állt, hiszen akkor az emberek tettek-vettek, dolgoztak a helyreállításon, szerettek volna mihamarabb visszakerülni a régi kerékvágásba, valamint mindenkinek megvolt a véleménye a történtekről, aminek hangot is adott. Most alig lézengett egy-két ember az utcákon. A legtöbben bezárkóztak, a hatalmas metropolisz inkább hasonlított egy temetőhöz, mint több millió ember otthonához… a lakosság megfeleződött és az életben maradók sokkot kaptak, hiszen a szeretteik egyik pillanatról a másikra eltűntek, senkinek sem volt esélye segíteni rajtuk. Az egész világ gyászolt, szülők, gyermekek, szerelmek, barátok vesztek oda és én amellett, hogy mélyen együtt éreztem mindenki fájdalmával, szerencsésnek mondhattam magam, amiért a családtagjaim és a vőlegényem életben voltak. Beleőrültem volna, ha hírt kaptam volna arról, hogy bajuk esett és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkoztam el azon, vajon mivel érdemeltük ki a kegyet, miszerint a véletlenszerű sorsolást ép bőrrel megússzuk, egyszerűen csak azt láttam jónak, ha megpróbálok segíteni azoknak, akik éppen létezésük egyik legnagyobb tragédiáját élik át. A Toronyba is csak azért mentem be, mert sokkal egyszerűbbnek és lelkileg is könnyebbnek tűnt onnan telefonálgatni és tartani a médiával a kapcsolatot, min a saját lakásunkból, ahol szintén olyan csend honolt, mint a kolosszus épületben. Tony csak addig volt otthon, míg megöleltem, aztán repült tovább Bécsbe, ám ez a helyzet nem olyan volt, amit félvállról lehetett venni. A Toronyban lézengők kilencven százaléka PR-os és médiaszakember volt, emellett éppen olyan szerencsések, mint én és eszméletlen munkamorál és emberség dúlt bennük, hiszen saját maguk ajánlották fel, hogy szívesen segítenek. Parányi csapat volt ez, de minden tagja egytől-egyig azért tepert, lógott a telefonon, tárgyalt alapítványokkal, csitított az újságírókat és a riportereket, hogy azoknak, akiknek ettől rosszabb már nem is lehetne, valóban ne legyen rosszabb. Reméltem, hogy legalább kicsit hozzájárulhatunk a földi pokol tüzének eloltásához; ha más nem, a könnyeink mindenképpen azon voltak, hogy kisebbé varázsolják a lángokat. Bőven benne jártunk a délutánban, amikor hazaküldtem az önkénteseket és felmentem a legfelső emeletre, amelyet bár már nem használtunk állandó lakhelyként, megmaradt a tulajdonunkban. Jó volt az ismerős falak között lenni, kissé megnyugtatott és érdeklődve fordultam a lift felé, amikor pittyegés jelezte, hogy valaki szívesen csatlakozna hozzám.
- Bruce! – Mintha mázsás súlyt esett volna le a vállamról, olyan megkönnyebbüléssel néztem a fémdobozból kilépő férfire. Tudtam, hogy életben van, de nem találkoztam vele az őrült titán támadása óta, ezért nagyon jó volt látni, hogy tényleg egyben van. – Örülök, hogy itt vagy. – Halvány mosoly kúszott az arcomra, miközben viszonoztam az ölelését és végignéztem rajta, mintha nem hittem volna el, hogy előttem állt. Az eredeti csapatból mindenki életben volt, ám látni és megérinteni őket egészen más minőséget jelentett. – Viszont Tony nincs itt. – Megcsóváltam a fejemet és egy apró sóhaj is kitört belőlem. Egész nap visszafogtam magam, de egy barát előtt sokkal könnyebbnek tűnt beszélni. – El kellett utaznia, hogy magyarázkodjon a Wakanda-ban történtekről és nem tudom, mikor fog visszajönni. Attól függ, most milyen mondvacsinált indokokat fognak kitalálni és megpróbálják-e háborús bűnösnek beállítani. Titeket még nem hívtak? – Érdeklődtem. Alapvetően figyelemmel kísértem a csapattagok fontosabb ügyeit, de a mostani krízisállapotban az én tudatom is beszűkült kissé. – De ami fontosabb… hogy vagy? – A legostobább kérdés volt, amit fel lehetett tenni, viszont hogy máshogy érdeklődhettem volna?

szia, Bruce  awhh   // hurricane


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
705
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Hétf. 24 Szept. 2018, 00:04
Ugrás egy másik oldalra

center>

After the apocalypse
Pepper & Bruce
Az otthon illata. A fennséges étek hívogatón vonz a fensőbb szintre. Ilyen az, ha van, aki vár otthon. Ha főz rád egy nő. Egy szerető. Egy feleség. Egy társ. Most ki főz azokra, akik egyedül maradtak? Árválkodnak a konyhák, a nappalik melege jegessé fagyott a hideg szívektől. Belegondolni is szörnyű, hogy mennyi gyermek maradt árván, vagy hányan veszítették el azt az embert, akivel egy egész életet építettek fel, vagy épp csak most vágtak bele. És jön a kérdés... én miért maradtam itt?! Engem senki nem vár már hónapok óta. Értem a legkevésbé sem lett volna kár. Ha az életem egy olyan gyermekére cserélhetném, akit elragadott a szél, hát boldogan cserélnék. Igazságtalan. Talán az a nő akarta, hogy így legyen? Hogy a bűntudat megemésszen minket? Hogy azzal kelljen együtt élnünk, hogy nem tudtuk megállítani? Kegyetlen játék áldozatai vagyunk, s tudom jól, Barátom és minden társam hasonlóképpen érezhet.
Pepper fogad a konyhában, s szinte azonnal lerohanom ölelésemmel. Amint tudtam, Tonytól megbizonyosodtam Pepper felől, s megkönnyebbültem, mikor közölte, hogy túlélte azt a napot. Most látom így élőben, s talán érzékenyebben is reagálok a szokásosnál, mikor hosszan magamhoz ölelem, de fizikálisan is érezni jelenlétét, apró boldogsággal szolgál a sok rossz között, ami a fejembe tolul.  
Némán hallgatom, amikor közli, Tony nincs itt. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott, de bizonyosan lesz még alkalmam a napokban beszélni vele. Viszont Pepperhez alig volt szerencsém mostanában. Nagyon ritka, hogy így fizikai valójában is láthatom őt. Így nem fogom sietősre távozásom, maradok egy kicsit, úgysincs kihez sietnem...
- Sajnálom, hogy neki kell ezt a terhet is cipelnie. Haszontalannak érzem magam, de talán jobb, hogy nem vitt magával. Én csak a nagy, buta szörny vagyok, aki a mai napig közutálat tárgya. - végül is nem hiába Tony a szószólónk. Nagyobb a diplomáciai tapasztalata, mint a többi Boszúállónak együttvéve. Ám emiatt mindig ő van a célkeresztben. Neki panaszkodnak, tőle kérnek segítséget, így nem is csodálom, hogy a cége irányításából már alig veszi ki a részét. Minden esetre a legjobb kezekben van a Stark Industries. Pepper rutinosan irányítja, kezeli a pénzügyeket, Tony pedig békésen aludhat, tudván, a szeretett nő jobb mutatókat ért el, mint amire ő valahais képes lett volna. Mi költjük a pénzt, Pepper megspórolja nekünk.
- Hogy viseli? Még egy egyezmény, és háború lesz. De ezúttal többen leszek ellene, mint mellette. Bécsben fogalmuk sincs a dolgok működéséről. Ha engem keresnek, a laborban megtalálnak. Nem hívtak.. még. - kissé elcsuklik a hangom. Nem félek attól, mi lesz, ha engem is berendelnek. Soha nem akartam kibújni a felelősség alól, de miért mindig Tonyt vagy a Kapitányt veszik elő, ha a Bosszúállókat akarják felelősségre vonni. Mind ott voltunk, egy csapatként buktunk el.
- Nem menekülök el, végtére a felelősség engem is terhel. A történtekről mi tehetünk. De ha Tonyt benntartják, a szomszédos cellát én fogom kérni. Nem hagynám egyedül. - tudom, Pepper mennyire aggódik érte, és belegondolni sem merek, mennyire csalódott, hogy elrángatták mellőle. Az ilyen helyzetben mindig kell egy társ, aki ott van mellette, akit megölelhet, hogy érezze, legalább abban a pillanatban minden rendben van.
- Köszönöm, megvagyok. Élek... élünk. Ezt a fél világ nem mondhatja el. - szegem le állam, majd háttal a falnak támaszkodom. - Tudod, akárhogyan gondolok vissza Wakandára, nem tudom, hol rontottuk el. Hibás vagyok azért a majd négymilliárd kioltott életért. Emlékszem... megöltük, de aztán jött.... az a nő... - Nem sírok... de képtelen vagyok bátor és magabiztos maradni. Soha nem gondoltam, hogy egyszer közöm lesz a valaha lezajlott legnagyobb tömegmészárláshoz.
Megrázom a fejem, és inkább Pepper felé terelem a témát, mert én jelenleg csak keseregni tudom, bár bizonyosan őt is elég veszteség érte. Kollégák, barátok... sajnos nincs olyan a világon, akit ne ért volna veszteség, de Pepper amolyan szeretet-atomtöltet. Képes még a legdepressziósabb embert is ferántani a földről.
- Eleget keseregtem... ne haragudj. Te hogy viseled, Pepper? Hogy bírod...? -


Köszönöm a türelmed. Ne haragudj, hogy így elhúztam! Imádtam a reagodat! *w* || emptiness ||
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Kedd 02 Okt. 2018, 19:10
Ugrás egy másik oldalra

everything's gonna be alright

Jó volt látni Bruce-t, a megjelenésével úgy éreztem, mintha kicsit Tony-t kaptam volna vissza: bár szerencsére nem ért az a csapás, mint sokakat, nem vesztettem el a számomra legfontosabb személyt, de neki most muszáj volt szembenéznie egy csapatnyi irodistával, akik baj esetén előmásznak a búvóhelyükről és a vészhelyzetben helytállni akaró és az emberek életéért harcolókra akarták hárítani a felelősséget. A munkájukat végezték, ennek ellenére nagyon idegesítő volt, hogy rátettek egy lapáttal az egyébként is gondterhelt vállakra… Tony-éra különösen.
- Megpróbál minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy nektek ne kelljen odamenni. Reméljük, sikerül neki. – Nem örültem, hogy Tony került a szenátorok, képviselők és mindenféle egyesületi tagok kérdéseinek kereszttüzébe, de a társai és a Bosszúállók megmentése kedvéért akár azt is engedte volna, hogy fát vágjanak a hátán. Fontos volt számára a csapat és hitt abban, hogy amit csinálnak, az jó. Kérdéses volt, hogy a mostani, az eddigieknél sokkalta komolyabb helyzetből lesz-e mindenkinek megfelelő kiút vagy az egyezménytől is rosszabb megoldást dobnak-e fel a magasabb székekben ülők? – Senki sem gondol rád úgy, mint az utálatos, nagy és buta szörnyre. Senki olyan, aki számítana. – Halvány félmosollyal szerettem volna kicsit jobb kedvre deríteni. Bruce az egyik legkedvesebb személy, akivel valaha találkoztam és örültem annak, hogy a barátomnak mondhattam. Annak pedig pláne, hogy Tony-val milyen jó kapcsolatot ápoltak! A benne lappangó és néha előbújó szörnyeteg ugyanúgy a része volt, mint a hétköznapi embereknek a rossz tulajdonságaik: arról nem is beszélve, hogy Hulk többször volt már hasznos a világnak, a zúzásai egyáltalán nem voltak értelmetlenek az esetek többségében. Akadtak kivételek, amelyeket Bruce rosszul viselt, de tudhatta, hogy mi mindig itt leszünk neki és segítünk neki, amiben kell.
- Elég rosszul, hogy őszinte legyek… - Sóhajtottam egyet. – Csinált nekem egy páncélt. – Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Nehezemre esett megemészteni Tony ötletét, de úgy voltam vele, hogy inkább ebbe ölje bele a felesleges energiáit és a feszültségét, minthogy ismét pánikrohamok gyötörjék és elkezdjen beleőrülni a veszteségbe vagy a vélt és valós fenyegetésekbe.
- Bruce, ne kezdd te is, kérlek! – Előhúztam két csészét a szekrényből és a kávéfőző alá toltam őket. Napok óta koffeinen éltem és úgy döntöttem, hogy az ital iránti imádatomban osztozni fogok az érkezővel. – Ti mindent megtettetek. – Ezt a három szót számtalanszor ejtettem ki a számon az elmúlt napokban, mégsem volt semmi értelme. Senki sem hallgatott rám és még kevesebben fogadták el, hogy rejtőzhet némi igazság a mondanivalóm mögött. A Wakandában harcolók és túlélők eldöntötték, hogy hibásak és lebeszélni őket erről a tévképzetről egyenlő volt egy lehetetlen küldetéssel. – Szerinted mit csinálhattatok volna másképpen? Vagy többet? – Kérdeztem rá hirtelen. Kíváncsi voltam, hogy mi az a dolog, ami megmenthette volna azoknak az embereknek az életét, akiket elvesztettünk… aztán ha magának Bruce-nak sincs fogalma arról, mit kellett volna tenniük, talán ő is rájön, hogy semmi értelme hibáztatnia magát.

ahogy én is a tiédet awhh   // hurricane


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Pepper & Bruce - After the apocalypse

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Pepper & Hill
» Dr. Bruce Banner
» The monster's running wild inside of me - [Pepper&Tony]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Stark torony-