Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
Blood N' Bone - Bruce & Thundra


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
12
∆ Tartózkodási hely :
✧ Earth-616



Tárgy: Blood N' Bone - Bruce & Thundra Pént. 14 Szept. 2018, 19:26



✧ T h u n d r a & B r u c e ✧
It's an easy illusion to create.


Tikk-takk-tikk-takk. Vészesen fogyott az idő, ezzel tisztában voltam, ahogy New Yorkot jártam nap, mint nap. Kerestem, kutattam, hogy veszhet el a szemem elől egy ilyen monstrumot? De... idők kérdése és a munka meghozza gyümölcsét, még ha nem úgy, ahogy vártam.
A TV volt, mely előrébb segített, mely közvetítette azt a csatát, ahol egy kis ember átalakult Hulká. Hát persze! Eszembe juthatott volna. Dr. Bruce Banner. Született 1969-ben, New Yorkban. Megjárta a legtöbb műszaki, tudományos egyetemet, míg állami kutatásba nem kezdett. Az Internet segítőkész volt, ámbár elég kevéssel tudott szolgálni. Mégis a műsor számomra elegendő volt, hogy felmérjem alkatatát, kielemezzem harci modorát még jobban és felkészítsem magam a következőkre. Természetesen, nem akartam időt veszíteni, minél előbb megvan a vér és itt hagyhatom a bolygót. Máshol van rám szükség... Úgy érzem magam, mint akin egy szemellenző van, és csak tapogatózik, hogy mi történhet otthon - a vonalon kevés információt osztanak meg velem, pedig egy egész egységem ott van a harcban. Mi történhetett velük? Mi folyik otthon?
Kaptam a buzogányomat, melynek ismerős hidege megnyugtatott, ahogy a  elhagytam a lakást, melyet Tamara Carter néven béreltem. Ezer ember is lehet akár az országban ilyen névvel, így aztán nem izgattam magamat a sok formaisággal. Majdnem egy év alatt beleintegrálódik az ember a földi létbe, még ha vannak olyan dolgok, amit nem tudok megszokni. Jó sok dolog...
Az utcák viszonylag üresek, egy-két autó mozgolódik csak, remélhetőleg, a toronyban is álmos békesség nyugszik. Mindenképp olyan időt akartam választani, ami nekem előny, nem neki, és a barátainak. Benne van a pakliban, hogy a torony nem teljesen üres Banneren kívül, de az legyen a jövő zenéje.
Feltekintettem a hatalmas, impozáns épületre, melyet nem egyszer kerülgettem már a városban, csak most éppen... be is kéne jutni. Mély levegőt vettem. A cél lebegett előttem, szükségem van rá. Kell. Még ha ezért egy idegen bolygón kell rendet bontanom - a szükség törvényt bont.
Mint egy rugó, úgy pattantam el a betontól, egyre emelkedve, egészen a teraszig, melyen masszívan földet értem. Teljességgel átváltottam harci üzemmódba, ahogy kirajzolódott előttem a az ajtó, mellettem a korlát. Stratégiai mezővé alakult minden a szememben, fegyverré, melyet használhatok. Bejutni, megszerezni, kijutni. Ennyi volt az egész, vagy legalábbis én ennyit terveztem... /Mennyire mellé lőttem./
A fém csörrent, melyen rántottam egyet, és a buzogány konduló hanggal csapódott az ajtónak, hogy azt betörve, kezdetét vegye a küldetésem. Átvágtam a törmeléken könnyűszerrel, és elengedtem a fülem mellett felzúgó gépi hangot, mely csak ugyanazt ismételgette folyamatosan. Várható volt,  hogy a technika megfog, de az emberi reakció idő így is más édes álomból ébresztve. Hol vagy, Banner?
Folyosó, lépcső, folyosó. Szobák ajtajai sorakoztak egymás után, hogy vajon itt lenne a szobája? Már nem volt kérdés, ahogy megláttam azt az ismerős arcot, akit jó ideje néztem már a virtuális világban. Megvagy! Az álmos vonások torzítottak ugyan rajta, de egyértelműen Dr. Bruce Bannerrel álltam szemben. Ugyanazok a barna szemek, melyekben valami megfejthetetlen gyökerezik; a sötét haj; már a kort ismerő vonások; egyenes tartás. Hulk? Nekem Ő kell. Ébresztő!
Kétség és kérdés nélkül hidaltam át a távolságot gyorsan és megállíthatatlanul. Kérlek, ne nagyon nehezítsd meg a dolgom... Kezemre tekertem addig is a láncot, hogy a kisebb térben is kellően jól tudjam használni. Per pillanat, nem érdekelt, mi lesz a helyszínnel, csak hogy a küldetésemnek sikeres vége legyen. Ez az egy számít!
- Hulk! - sziszegtem, és ha engedte és nem reagált, akkor a mért ütéssel el is találtam, mellyel fájdalmasan nagyot taszítottam rajta és már ugrottam is a nyomába, mint valami vadmacska, mely a prédát cserkészi be.

Remélem jó :3 bár lesz jobb is, a kezdők nem erősségeim ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
657
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Blood N' Bone - Bruce & Thundra Hétf. 17 Szept. 2018, 22:27



Blood N' Bone
Thundra & Bruce
Semmi másra nem vágytam, minthogy aludhassak végre. A pankráció... ne is beszéljünk róla! A végtagjaim vontatottan húzom magam után, mint akin a mázsás izmok még mindig ott nyugszanak, csak éppen a csontjai nem igazodnak hozzá. Fáradt, mély sóhajjal huppanok az ágyamba. Miért nem a Bázison alszom, ahogy legtöbbször? A torony volt közelebb, és holnap dolgoznom kell. Mostanában itt vertem tanyát, még mindig itt tartja Tony a drágább eszközeit, végtére is teljesen jogosan. Manhattan óta nehezebb lenne bevenni ezt a helyet, mint a Raftot, pedig az az Atlanti-óceán mélyén van. A Vaslégió és még néhány kísérleti robotunk védi, emellett a falakat is megerősíttettük. Ember legyen a talpán, aki megpróbál akciózni a torony közelében!
Mázsás teherként omlok a labor melletti kis szobám hívogató textíliájára. Nem kell egy perc, mire szemhéjam végtelen sötétje elnyeli álmos gondolataim, s végre jóízűen elalszom. Ezalkalommal nincsenek rémálmok, nincsen Hulk, sem pankráció, nincsenek ellenségek, csak én vagyok, és ez a puha párna, amit ölelve az álom birodalmába kalauzolom magamat.
Talán még mosoly is kiülhet az arcom sarkára, mire ki tudja mennyi alvás után, a Torony szirénája ráz fel negédes álmomból.
- Mi.. mi... hol vagyok? - nézek fel a valóságot még teljesen kizárva, az álom csalfa foszlányaival szemhéjaim alatt. - Mi ez a felhajtás? - dörmögöm bosszúsan magam elé, nyújtózkodva abban a ruhában, amiben elaludtam. Utcai öltözék, szokványos viseletem, ami ezalkalommal is egy ing és egy sötét farmernadrág. Eléggé fáradt lehettem, ha így aludtam el. Visszagondolva... még csodálkozom?!
- Péntek... ? - kérdezem a Torony gépi asszisztensét. Talán próbariadó. De miért engem szivat? Legfeljebb néhány munkás lehet bent ilyenkor. Talán Tony viccelne meg?
- Bruce, úgy néz ki, hogy társaságunk akadt. A tetőteraszon át érkezett, könnyedén áttörve a falakon. - válaszol a bársonyos női hang fentebbről.
- Dehát... nem úgy volt, hogy nem lehet már áthatolni az új falakon csak így? Ki a fene...? - tántorgok fel az ágyamból, nyúlva a telefonomért. - Értesíteni kellene... - a szomszédos fal éles robajjal robban be, majd kisvártatva bekopogtatnak a szobámba is. - ... Tonyt. - ledermedve nézem az elillanó porfelhőben kirajzolódó női alakot. Izmos testén valamiféle bőrruha feszül, kezében pedig egy vészjósló, mégis idejétmúlt fegyver nyugszik. Kettőt pislogni sincs időm, mire a buzogány felém repül. Most tényleg? Zöld kódot akar a Tornyban? Megesküdtem Tonynak, hogy soha többé nem hívom itt elő a Nagy Zöldet. Legutóbb majdnem a teljes kutatási anyagunk odalett, de akkor még újonc voltam a csapatban. Azóta sokat fejlődtem, légzőgyakorlatok és némi önkontroll biztosítják, hogy Hulk a hangok hallatán még idebent maradjon, de látva a felém suhanó fegyvert, talán mégis jobb lenne méretet váltani. És még a Nagyfiú nevét is tudja! Ismerném? Soha nem láttam ezelőtt!
Végül a semmiből repül be az egyik robotunk, mely odalentről érkezik a szétnyíló padlózatból. A páncél széthullva hullik alább a fegyver egyetlen csapásától, én pedig a kanapé mögé vetődöm. A szele még így is eltalál a félelmetes kézi fegyvernek.
Már csak akkor nézek fel, mikor az egész egység felsorakozott előttem, és kezeiket a nőre irányítják. Ami ezután jön, nagy tüzijáték.. és talán a labor teljes megsemmisülése.
- Azonnal dobja el a fegyvert! - harsogja a robotsereg egyszerre, mind a tizenkét gépből.
Két robot közé lépve bátrabban szemügyre veszem a támadót. Meg akart ölni? Miért akarta Hulkot? Egy parancsomba kerül, és a gépek tüzelni fognak. De még mielőtt elpusztítjuk a teljes szintet, megpróbálok szót érteni a nővel.
- Egy rossz mozdulat, és ezek a gépek kilyuggatnak. Lehet, hogy erős vagy, de van olyan erő, amit még te sem ismerhetsz. - Hulk nem finomkodna vele. Aki a Nagy Zöld életét akarja, keringőre hívja a Halált.
-Ki vagy Te? Mit akarsz Te Hulktól? Fogalmad sincs, kit hívsz ki magad ellen, Te Nő! - De még milyen! Ha nem akarna megölni, talán egy teával is kínálnám. Biztos a dolgában?! Kár lenne erre az arcra bármilyen sebet is ejteni.
- Ha nem válaszolsz... - nem akarom megölni... de ő minden bizonnyal ilyen céllal érkezett. - Nagy felfordulást okoztál! Jobb lenne távoznod! MOST!!! - hangom erélyes, már-már kiabálva szólítom fel a Nőt. Csak nem olyan botor, hogy kihívja mind a tizenkét robotot? Ha Tony meglátja az épületben okozott  károkat, biztosan engem vesz elő. Hiszen én voltam itt, és nem állítottam meg. De mit tegyek? Nem hesegethetem el csak úgy! De ha összeütközünk, leamortizálunk idebent mindent.. és a nőt is megölöm. Nem szívesen bántok nőket, de ő pont nem tűnik annak a finomkodós fajtának... Nagyszerű! És még az alvásomnak is meszeltek!


Köszönöm a türelmed!! :3 || ... ||

_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
12
∆ Tartózkodási hely :
✧ Earth-616



Tárgy: Re: Blood N' Bone - Bruce & Thundra Csüt. 20 Szept. 2018, 21:54



✧ T h u n d r a & B r u c e ✧
It's an easy illusion to create.


Minél nagyobb a káosz, annál jobban teljesítek. Stresszhelyzetre lettem képezve, hogy még akkor is megőrizzem hidegvéremet, nyugalmamat, taktikusságomat, nem hagyhatom, hogy a helyzet magával ragadjon. Nem hibázhatok. Most nem! Pláne nem. Ezen egy világ múlhat, akár magán ezeken a pillanatokon. Itt fog minden eldőlni. Mert el kell, vagy bukjak el, vagy legyek sikeres, de innen nem szándékozom vér nélkül távozni élve. Fájni fog? Fájjon, de ezzel egy nagyobb jót szolgálok és ezért már megéri.
A rendszer élesebb, mint vártam, ahogy a suhanó buzogány egy robotnak ütközik. Mázli, de lesz Dr. Banner újra ilyen mázlija? Természetesen, nem megölni akartam, csak egyetlen mintavételnyit belőle, vagyis Hulkból. Jobb lenne, ha aktivált sejtekkel történne meg.
A helyzet nem könnyebbül meg, miért is történne? Csak reméltem, de álmokban nem ringattam magamat. Túlléptem az összetört robot törmelékén, ahogy haladtam előre, hogy sarokba szorítsan, ne menekülhessen előlem. Nem. Nem lehet örökké menekülni, egyszer mindennel szembe kell nézni, és most én leszek az.
- Ne menekülj - mormogtam inkább magamnak, minthogy neki.
De meg kellett dermednem, ahogy egy 12 darabos egység kerül közém és a célszemély közé, melynek minden csöve éppen rám tekint. Fájna? Hát, még ha jó is a regenerációm, nem most kéne azonnal vereséget szenvednem, már pedig nem hittem, hogy könnyed kis lövedékekkel lennének tele ilyen bonyolult és speciális fegyverek. Mert látszottak rajtuk, hogy nem a tömeggyártás termékei. Mmm, Mr. Stark? A hírek nem hazudnak róla, olybá tűnik. De ezt a saját bőrömön tapasztalni? Biztos szükséges? Főképp most, hogy ledöntöttem az összes falat, a fedezéknek lőttek.
A férfira emeltem a tekintetemet, ahogy előrébb lépett, és amitől jó magam megfeszültem, mint a húr. Még egy lépés, és nem érdekelnének az itt lévő robotok sem.
Elnyomtam magamban egy szarkasztikus mosolyt. Valóban nincs akkora erőm, de azt az erőt megismerném közelről.
Míg az ő szemében az értetlenség, a puzzle hiányzó szemének keresése csillogott, addig az enyémben a törhetetlen elhatározás, melyet egyetlen kimondott szava sem tört meg, ahogy némán álltam ott.
Femizoniát hozzam veszélybe azzal, hogy feladom az inkognitóságomat? Még ha a vére is kell, muszáj nekem egy idegen területen harcba bocsátkoznom? A két érdek különösen ütötte egymást, de sajnos hajlottam előbbire, mint utóbbira. Mi történne ha felmutatnám a lapjaimat? Bízzak benne? Bizalom... Ilyet sosem engedhetek meg magamnak ilyen körülmények között.
- Szükségem van Hulkra - Ennyi. Kész. Pont. Válaszoltam tömören és lényegesen, és bármennyire a beszédére figyeltem, közben a lehetőségeimet latolgattam, a távolságot és az időt közöttünk. Egy lépés, megszólal, még egy és a robotok tüzelnek. Fájni fog? Meglehet. De katona-dolog. - És sajnálattal értesítem Dr. Banner, hogy nem távozhatok. Még. Ennek magyarázata pedig nem tartozik senkire sem. - A hivatalos nyelv sosem volt idegen a számomra, nem tanítottak meg a közvetlenségre, csak annyiból táplálkoztam, ami a femizónok között történt. Másrészt a tiszteletem jele is volt ez, mégha férfi. Nálunk és itt a férfiaknak nagyon de nagyon más szerepkörük van...
Ha ezért kilyuggatnak, vállalom! - Magamban tettem ezt csak hozzá. Emberfeletti gyorsasággal ugrottam előre, megragadva a karját, hogy magam felé rántsam. Csak nem fognak ismerős arcot szétszedni a robotok, ámbár ennek kockázatát félig-meddig magamra vállaltam, így a támadó mozdulatban volt egy önkéntes, önálló védelmi mechanizmus, ahogy félig fordítottam magam felé, miközben a buzogány elsöprően indult a fémellenfelek ellen. Harcolni. Győzni. Bármi áron.
Reméltem, hogy átalakul az inger hatására, az még könnyítene a dolgokon, de ha nem is, el lehet tűnni egy emelettel lejjebb a lyukon át, amit csaptam. Időnyerés nem rossz dolog. Fene gondolta volna, hogy Tony Stark  már itt tart a fejlődésben. Azt hiszem, az emberek kellően váratlanak és meglepőek tudnak lenni. Néha akár furcsák is, pont annyira, ahogy Bruce Banner képes volt a robotok közé állni, pedig minden bizonnyal úgy hiszi, hogy csakis az életéért jöhettem. Hát, különös is lenne elmesélni, hogy sokszorosítani akarnánk a DNS-t és ezzel egy új generációt létrehozni. Talán, rossz néven venné...

Megérte *-*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Blood N' Bone - Bruce & Thundra

Vissza az elejére Go down

Blood N' Bone - Bruce & Thundra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» True Blood - Inni és élni hagyni
» Dr. Bruce Banner

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Stark torony-