HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Logan & Pepper

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Pént. 29 Dec. 2017, 16:19
Ugrás egy másik oldalra

Eddig még nem jártam ennek a birtoknak a közelében. Évek óta Tony Stark megalomániájának bűvkörében éltem, ennek ellenére a mai napig képes vagyok rácsodálkozni egy-egy monumentális épületre, főleg, hogyha nem üvegből, fémből és krómból rakták össze, hanem van némi rusztikus, múltszázadbeli jellege is. New York környékén kevés hasonló építményt látni, ezért is örültem, hogy tehettem ide egy kirándulást: a levegő tisztasága szinte kirángatott a toronyban tapasztalt állandó nyüzsgésből, rohanásból, hangzavarból és néha idegtépő rohangálásból. Lételemem volt az intézkedés és a dolgok kézben tartása, de elismerem, jó volt kiszállva a kocsiból beleharapni a friss, szmogmentes levegőbe, látni a zöldellő füvet, a kavicsos feljárót, a fából és kőből újjáépített házat. Miután Thanos a felettébb kedves látogatása alatt lerombolta a mutánsok lakhelyét, nem bírtam ki, hogy ne használjam fel a cég partnerkapcsolatait és ne segítsek rendbe rakni a gyerekek iskoláját. Pontosan tudtam, hogy mennyi időbe, energiába, pénzbe, idegeskedésbe, türelembe és könnybe kerül felépíteni egy lerombolt otthont és munkahelyet, amelyet valami felettünk álló hatalom úgy döntött, szétrúg a bakancsával. A Stark Torony renoválása évekbe telt, pedig csupán egy asgardi istenség és némi földönkívüli haderő támadásának volt kitéve... ha csak kicsit segíthettem Xavier gyerekeinek és társainak abban, hogy ne kelljen hosszan elhúzódó felújításban, takarításban és bizonytalanságban szenvedniük, már megérte.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy az építőmunkások visszaállítsák a birtok eredeti, legalábbis az eredetire nagyon hasonlító állapotát. Az itt lakók a természetességet szokták meg, felhúzni a kertvárosba egy újabb üvegépületet valóságos kegyeletsértés lett volna. Örömmel láttam, hogy a munkák tényleg befejeződtek, nem csak a nyomás hatására nyilatkoztak így a partnereink. Hogy miért jöttem ide? Ellenőrizni? Talán. Saját szememmel akartam látni, hogy Thanos pusztítása semmivé lett, ha más nem, már az épület nem jelzi a gonosz ittjártát. Elégedett, bár sokkal inkább nyugodt mosollyal léptem be az épület ajtaján: biztosítani akartam az intézet vezetőjét, hogy amennyiben igényli, szeretné és szüksége van rá, mindenféle támogatást megkap a Stark Industries-től. Mi másra lenne jó, hogy megbíztak egy cég vezetésével, ha nem arra, hogy jó ügyeket támogassak? Üzleti szemmel nézve a mutánsokkal való jó kapcsolat ápolása kiváló befektetés lehetne a Bosszúállók számára is, ám... belőlem legtöbbször egyszerűen csak hiányzott a számító hajlam.
A ház csendes volt, szinte kihatnak tűnt és a kívülről látott méretei nem voltak csalókák, egy, a falai között nem jártas személy könnyedén eltévedhetne. Pár pillanatig a tekintetemet körbehordozva ácsorogtam a tágas előszobában, éppen, mikor az egyik lábamat a másik elé helyeztem, hogy elinduljak valamerre, nyílott a nehéz bejárati ajtó. Egy magas férfi lépett be rajta, az első gondolatom pedig az volt, hogy pont úgy néz ki, mintha a közeli erdőből jött volna látogatóba egy farkas. Robosztus, erős, szinte ijesztő.
- Jó napot. - Az illem utat tört magának, halvány mosoly kíséretében köszöntöttem a férfit, pedig nyilvánvaló volt, hogy kettőnk közül ő van itthon.


remélem megfelel  jajj
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 29 Dec. 2017, 23:40
Ugrás egy másik oldalra

Pepper & Logan

So was I
Reggel, mikor felkeltem az összes Szentséget felsoroltam annak a személynek, aki megitta a söröm! Hiába rejtettem el a hűtő leghidegebb részébe.
A franc ette meg azt, aki kivette és eltüntette belőle! – na így kellett a reggelre ébrednem és mit ne mondjak! A hátam közepére nem kívánkozott egy bevásárló út. Főleg, hogy a sarki Boltban már jól ismerik a kedvességemet….- villant át rajtam egy kaján vigyor az elmúlt napok eseményeire.
Felkaptam a dzsekimet és a Motorra pattanva elindultam pár túlélő sör beszerzésére. Még akkor nem gondoltam, hogy visszaérve nagyobb meglepetés fog érni, mint a söröm hiánya. De ne is szaladjak ennyire előre, mert a végén el híresülök a jó szívemről.
A Benzinkutat választottam végül a Bolt helyett, mert igaz, hogy ott már kéretlenül is elém rakják a szeszesitalt, ha meglátnak. Legalább jól ment az idomításuk..
Út közben a Prof járt az eszemben, és az a csutka szivar amit most keresek elő a zsebemből, miután leparkolok végre a jeges italok mellett. Jó kis lebuj van itt, ismerem őket, csak nagyon puhányok a vendégei. Csak a szájuk jár, ahelyett, hogy mutatnának valamit.
Végre magamhoz szólítom a fizetés után a kartont, amire már hajnal óta vágyom, és indulok is vissza az iskolához. A Prof valamiféle megbeszélésen van, vagy hol, így a gyerekeket még az épület teljes felújítása előtt nem költöztetjük be. Már csak pár nap az átadásig, és addigra mindennek kész kell lennie. Scott is valahol csatangol. Mostanában a színét se látom. Nem mintha hiányozna azzal a bamba képével, de néha azért szeretem vele éreztetni a törődésemet. Még a végén azt hiszi, hogy barátok leszünk, és megosztom vele a söröm. Na, arra várhat az a bájgúnár! –legyintek egy röpke mosollyal a gondolataimra, és meghúzom a gázt a motoron. Nem is telik el sok idő, míg visszaérek, de ahogy leparkolok, és magamhoz veszem a dobozaimat, akkor érzem, hogy van itt valaki..

Enyhe parfümillatot sodor felém a szellő, és az ajtóhoz érve meg is látom azt, akitől származik. Egy csinoska szőke, akivel még nem találkoztam….vagyis lehet, hogy mégis, valamikor. De sokszor voltam másnapos, így nem mindenkire emlékezhetek.
Jó, csak vicc volt, de elég szemrevaló hölgyemény ácsorog a bejáratnál, és ahogy nézem nem éppen idevalósi lehet.
A szivarcsutkámat megigazítva az ajkam szélénél, egy rövid, de annál szélesebb vigyorral üdvözlöm én is.
-Magának is azt!- teszem hozzá tőlem legkedvesebb modorommal, mert mégse ijesszem már el, mikor azt se tudom kiféle. Főleg, ha a Profhoz jött valami ügyben. Aztán kapnék a fejemre. Meg aztán egy Hölggyel nem vagyok olyan illemtelen.
-Keres valakit?- nézek rá kérdő tekintettel.- De mivel rajtam kívül úgysincs most itt senki, így velem kellene beérnie. Hölgyem. Logan vagyok.-mutatkozom be végül, ha a nő nem szalad el a látványomtól.


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Szomb. 06 Jan. 2018, 18:37
Ugrás egy másik oldalra

Általában mindenhol és a legtöbb helyzetben feltaláltam magam: bőven volt lehetőségem megedződni Tony mellett, aki sportot űzött abból, hogy kihívások elé állítson. Folyamatosan bővítette a repertoáromat, a leglehetetlenebb szituációkból is megtanultam kivágni magam, sőt, jól kijönni belőlük és erre roppant büszke voltam. Igaz, a szervezetem nem mindig viselte jól a megpróbáltatásokat, eleinte naponta háromszor hordtam ki lábon kisebb szívinfarktusokat, azt is komolyan fontolgattam, hogy terápiába fogok járni, ami talán segíthetne feldolgozni a gyors változásokat, a felelősséget, ami a vállaimra nehezedett és hogy fenekestül felfordult az életem. Aztán az enyhe traumáimból sikeresen felépülve szinte már vártam a lehetőségeket, hogy kipróbálhassam magam, valami újat tanulhassak, különféle emberekkel ismerkedhessek meg és olyan helyekre jussak el, ahol még sohasem jártam. Talán különös, de ez a birtok is olyanfajta várakozást keltett bennem, mintha a világ lehető legkülönlegesebb helyére látogattam volna. Voltak ügyek, amelyek a szívemhez nőttek és amikkel szívesen foglalkoztam, az intézet helyreállítása ezek közé tartozott.
Ugyanakkor, mivel valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag arra voltam felkészülve, hogy Xavier professzorral fogok összefutni először az épület falai között, meglepődtem, amikor a magas, szivart rágcsáló, sörösüvegeket tartalmazó karton dobozt a kezében szorongató férfi lépett be az ajtón. Első gondolatom szerint tanár lehetett, aztán jobban megnézve eléggé nehéz volt elképzelni, ahogy a jövő mutánsnemzedékét oktatja, segíti a másságukkal aló megküzdésben és próbálja elindítani az önmegvalósítás útján. Talán túlságosan sztereotipikus vagyok, egy pillanatra el is szégyelltem magam. Bárki, aki segít az itt tanuló gyerekeknek, sőt, maga az intézmény is, ami befogadja őket és a létrejöttével otthont ad a sokak számára ijesztő képességekkel rendelkező és saját maguk számára is fura fiataloknak, maga a megtestesült csoda.
- Pepper. Pepper Potts. - A férfi felé nyújtottam a kezemet bemutatkozásképpen. Már észre sem vettem, hogy nem a hivatalos, igazolványomban szereplő nevemen mutatkoztam be. Nagyon ritkán használtam a Virginia nevet, néha el is felejtettem, hogy valójában így hívtam. A becenevem teljesen átvette az uralmat az eredeti felett és mivel mindenki így hívott, hamar hozzászoktam. - Xavier professzorhoz jöttem, de úgy tűnik, nincs szerencsém. Nem jelentkeztem be hozzá, azt hittem, hogy az ideje nagy részét itt tölti. - Ettől függetlenül természetesen bármikor kiléphet a birtok kapuján, teljes mértékben az én hibám volt, hogy nem egyeztettem vele és így megtettem egy felesleges utat. Bár... közel sem biztos, hogy nem volt értelme idejönni, lehet, hogy a Logan-ként bemutatkozott férfi is éppúgy segítségemre lehet, mint a professzor. - Igazából, csak azt szerettem volna látni, hogy állnak a felújítási munkálatok. - Böktem ki végül halvány mosollyal az ajkaimon.


remélem megfelel  jajj
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 06 Jan. 2018, 20:24
Ugrás egy másik oldalra

Pepper & Logan

So was I

Mikor látom, hogy mégse riadt meg a látványomtól, egy kicsit megnyugodtam. Ma sem borotválkoztam, de mostanában nincs is szándékomban megmásítani ezt a tényt.
Még mielőtt elfogadnám a felém nyújtott kezét, szabaddá teszem a sajátomat a kartontól, amit eddig szorongattam.

-Ohh, Bocsánat!- teszem le a söröket a kezemből és persze a szivart a számból, mert legalább az első bemutatkozásnál lássa, hogy szorult belém valami illem. - Örvendek, Miss Potts!- fogadom el a felém nyújtott kezét, amit igyekszem nem szorítani, hanem lágyan tartani.
-A Professzor valami megbeszélésre ment. De nem szokta az orromra kötni, mikor jön vissza. - húzom a számat egy vigyorra. - Esetleg körbe vezetem, ha szeretné látni a Birtokot?- néztem rá, talán én is megfelelek neki „Idegenvezetőnek”.
Lehet, nincs nagyon jó véleménnyel rólam. Elég csapzott is vagyok a reggeli söröm nélkül.
Ha beleegyezik, hogy megmutatom amire kíváncsi, elővéve a legjobb modorom, és meg is kínálom valamivel.
-Egy sört?- emelem felé a dobozt.
-Poharat nem tudok adni, elnézést érte! Nem vártam Vendéget.- teszem hozzá egy kurta vállrándítással, de talán elnézi nekem. Nem sokan jönnek látogatóba, ebbe az Iskolába. Főleg ilyen csinos és befolyásos Személy.
Ha a felajánlott italt is elfogadja, akkor mehetünk is megnézni, amire kíváncsi.
De ha nem kéri, akkor sincs gond. El fog fogyni.
- Pár nap van a Gyerekek érkezéséig, gondolom, azért van házon kívül. De lehet, hogy csak az Átadásra érkezik vissza. De szívesen válaszolok, ha van kérdése. Persze, ha tudok! - vigyorgok egyet ismét felé, és ha készen áll, akkor indulhatunk is.



Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Hétf. 05 Márc. 2018, 19:17
Ugrás egy másik oldalra

Férfias kézfogása csak tovább erősítette bennem a hitet, miszerint egy határozott, a falak között igenis jól és otthonosan mozgó személlyel sikerült összefutnom. Örültem annak, hogy nem egy idegenbe botlottam bele, hanem valakibe, aki ismeri az intézményt és érdekli is, mi történik itt, nem csak téglákat és egyszerű helyiségeket lát, hanem pontosan tudja, hogy miért van az asztal a szoba közepén és a függönyt miért csak félig szokták kihúzni. Az egyik itt dolgozó munkástól is érdeklődhettem volna arról, miképpen haladnak a munkálatok, de a professzorral is azért szerettem volna beszélni, hogy olyasvalakitől kérdezősködhessek, akinek tényleg fontos ez az épület, nem csak egy munkahely.
- Nem beszéltem meg vele időpontot, szóval benne volt a pakliban, hogy elkerüljük egymást. – Nem volt szokásom beülni az autóba és egyeztetés nélkül beállítani valahová, de szabaddá vált a délelőttöm és mivel a naptáram alapján nagyon úgy tűnt, hogy az elkövetkezendőkben egyáltalán nem lesz időm arra, hogy ellátogassak ide. Ez a felújítás az egyik szívügyemmé vált, nem szívesen hagytam volna ki a lehetőséget a nézelődésre.
- Megtenné? – Valószínűleg az arcom is felderült az ajánlatát hallva. Kerültem az előítéleteket, de előbb hittem volna azt, hogy egy hozzá hasonlóan marconának tűnő ember átnéz rajtam, minthogy felajánlj egy rögtönzött idegenvezetést. – De csak ha nem rabolom az idejét. – Kötöttem ki. Én sem szerettem, ha valaki az időmmel szórakozik, ő miért lenne ezzel másképp? Mindenesetre nem olyan típusnak tűnt, aki azt csinálja, ami elvárható lenne tőle és csak azért kedveskedik, mert az illem úgy kívánja, így mertem remélni, hogy tényleg nem okozok neki felesleges terhet.
- Nem kérek, köszönöm, de maga igyon nyugodtan. – A sör véletlenül sem tartozott a kedvenceim közé, már tiniként sem szerettem az ízét és felnőttként sem kedveltem meg, de nem zavart, ha más itta mellettem. Arról nem is beszélve, hogy még csak délelőtt volt és délutánra be van tervezve egy megbeszélés, amin vicces lett volna, ha illuminált állapotban jelenek meg.
- Hol vannak most a gyerekek? – Kérdeztem rá aztán, lépve egyet előre, majd arra indulva, amerre ő szeretett volna. Ő volt otthon, kíváncsi voltam, hogy vajon magától mit mutat meg nekem. – És maga mit csinál a birtokon? Tanár? – Elsőként ez a lehetőség jutott eszembe, aztán lehet, hogy majd kijavít, ha nagyon rossz irányba kapisgálok.
bocsánat a késésért jajj
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 08 Márc. 2018, 02:23
Ugrás egy másik oldalra


Pepper & Logan

Miss Potts nagyon kedves Hölgynek látszik. Bár most nem igazán vártam vendéget, de örülök, hogy így alakult. Nem igazán volt olyan dolgom a sörömön kívül, hogy nem ajánlkozzam fel körbevezetésre az Épületben. Valójában semmi dolgom nem akadt, de ezt sohasem hangoztatom. Még a végén a Prof megduplázza az óraszámomat, és ezt a hátam közepére nem kívánom. Elég nekem a heti 1 óra a taknyosokkal tölteni. De azért a lurkók mindig megtalálnak valamivel. A minap valami bulit szerveztek a padláson és tőlem kértek piát. Még mit nem! Ha bulizni akarnak, akkor szerezzenek maguknak! Amúgy sem kell nekik még alkoholt inniuk. Ráérnek vele. De most, ha már ennyi szabadidőm akadt és a ház sem zsúfolt, akkor miért ne?!
-Jöjjön csak nyugodtan! Teljesen ráérek!- invitálom a lépcsőházból a folyosóra., a söröm kortyolgatása közben. – A gyerekek most Táborban vannak a visszaköltözésig. Elég nehéz időszakon vannak túl és a Prof úgy döntött, hogy egy kis környezetváltozás jót tenne nekik. Sok fájdalmon mentek keresztűl, és egy pár hét talán segít nekik feldolgozni a veszteséget. Elfelejteni nem fogják, de most egy kicsit szabadjára engedhetik magukat. – mondom, miközben a folyosón végigvezetem a Hölgyet.
-A Birtok nagy része már lakható, és csak egy pár apróbb simítás kell még a végleges formájához. - teszem hozzá, miközben a hálókörleteket mutatom a Vendégnek.
- Valami olyasmi lennék. Történelmet oktatok nekik. – bólintok egy vigyorral a kérdésére.
Nem igazán nézik ki belőlem, hogy valami Oktató lennék, de ennek nagyon is örülök.
- Nagyon kedves Magától, hogy személyesen jött el ide, a munkálatokat megnézi. A Prof nagyon a szívén viseli a gyerekek sorsát. Ahogy látom maga sem közömbös a fiatalok jövőjét illetően. Ha itt lenne a Professzor, akkor maga mondana köszönetet a sok segítségéért, bár most csak én vagyok itt, de örülök, hogy a marcona külsőm nem ijesztette meg Kegyedet.- vágok egy bamba vigyort, de a szememből kiolvashatja, hogy nagyon is örömömre szolgál a kisérése.
- Mire kíváncsi? Megmutatok mindent. A tetőterasz még csak félig kész, de a kilátóból elég szépen belátni a Birtokot. Oda is felmehetünk, ha gondolja. - vetem fel a lehetőséget, ha van kedve Miss Potts-nak madártávlatból megnézni ezt a csodás helyet.



Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Szomb. 17 Márc. 2018, 18:04
Ugrás egy másik oldalra

Eredendően senkinek sem szerettem a terhére lenni, de Tony mellett megtanultam, hogy néha igenis zavarni és zargatni kell az embereket ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk. Szerencsére most nem kellett előkaparnom ezt a magamra szedett, idegesítő attitűdöt, hiszen Logan biztosított arról, hogy nem zavarok. Reménykedtem abban, hogy nem a lehető legrosszabb pillanatban döntöttem úgy, hogy látogatást teszek, de mivel egyáltalán nem volt nagy-sürgés forgás, sőt, pár percnyi némaság után azt hittem, vissza kell mennem az irodába anélkül, hogy körbe nézhetnék, Logan volt az egyetlen, akit zavarhattam volna.
- A Táborban? -Kérdeztem rá. Kíváncsi voltam, hogyan telnek a gyerekek mindennapjai, mit csinálnak azóta, hogy a támadás során megsemmisült az otthonuk, sőt, ha nem fogtam volna vissza magam, akkor minden bizonnyal tengernyi kérdést tettem volna fel arról, hogy egyébként itt mit szoktak csinálni, miképpen ütik el az időt, hogyan fejlesztik a képességeiket... de egyszerre bőven elég volt egy témáról érdeklődni. - Hatalmas törés lehetett az életükben... a kívülállók is meglepődtek a történteken, de a gyerekeknek átélni a támadást borzasztó lehetett. Szerencse, hogy nem lett semmi bajuk. - Semmi más nem számított, minthogy a tanulók jól vannak és épségben el tudták hagyni a területet.
- Reméltem, hogy jól fognak haladni a munkálatok. - Elégedett mosollyal pillantottam körbe, miközben egyre beljebb és beljebb lépdeltünk az épületben. Tényleg úgy tűnt, hogy nagyjából minden a helyén van, senkire sem fognak ráomlani a falak, sőt, szinte már az új fű is kiserkent az udvaron. - Szóljanak, ha valami nincs rendben vagy túlságosan más lett, mint ahogy elképzelték, akkor is, ha akár az egyik gyereknek nem tetszik a szobája színe. - Ismét Logan felé fordultam az információ hallatán, amire egyáltalán nem számítottam. Mindenféle rosszindulat nélkül, de nem hittem volna, hogy ha tanít is, az ő feladata a történelmi ismeretek átadása a fiatal generációnak. Sokkal inkább tűnt gyakorlatias embernek, nehéz volt elképzelni a klasszikus tanárszerepben, egy tábla előtt állva és krétát szorongatva.
- Igazán nincs mit megköszönni. - Bukott ki belőlem. Tony-val megbeszéltük, hogy ezeknek a gyerekeknek és a többi itt lakónak igenis szüksége van a segítségre, hogy minél hamarabb visszatérhessen az életük a viszonylag normális kerékvágásba, neki sem volt kérdéses, hogy bőven tudunk erőforrásokat fordítani az intézet újjáépítésére. - Történjen bármi, ezen a világon a gyerekek a legfontosabbak. Ha nem törődünk a következő generációval és nem segítünk a társainkon, mégis mi értelme élni? - Tettem fel a költői kérdést. Talán az önző emberek képesek elhitetni magukkal hogy boldogok, de akiben van egy kis jóérzés, az segít azoknak, akiknek szükségük van rá.
- Akkor menjünk a teraszra. - Bólintottam. - Közben pedig mesélhetne arról, hogyan lett magából történelemtanár. - Néztem rá széles mosollyal az arcomon.

bocsánat a késésért  jajj
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 05 Ápr. 2018, 03:36
Ugrás egy másik oldalra


Pepper & Logan

A kezdeti zavaromat elég jól palástoltam Miss Potts előtt. Jobbára nem én vagyok az, aki a Vendégeket fogadni szokta, de most egy cseppet se bánom, hogy velem találkozott itt a Birtokon. Hank biztosan a fejét csóválná, ha megtudná azt, hogy a Hölgyet felviszem a Kilátóhoz. De jobb ötletem jelenleg nem akadt. Nem mintha az épületben nem lenne elég látnivaló, de úgy gondoltam, hogy ha már ilyen szép idő van, akkor a látképet mindenféle képpen megmutatom neki. Örömömre szolgál, hogy bele is egyezik, s velem tart. Átlagban többet vagyok itt fent, mert itt nem is nagyon keresnek, bár a Prof elől elég nehéz „bújócskát” játszani, de már megvannak a rutinjaim az ilyen helyzetekre is. Nem mindent árulok ám el Hank-nek, de néha azért kiszagolja a Bestia, a jó kis búvóhelyeimet a tetőtérben.
- Hogy miként lettem Történelemtanár?- vigyorgom el magam a söröm mellett.
- Mondhatni engem is meglepett, de Xavier Professzor ezt találta nekem a legmegfelelőbb tisztségnek. Nem mintha nem tudnék ezt-azt a múltbéli dolgokról, de egy jó idő kellett hozzá, hogy „belekóstoljak” az Ifjak értelmi felfogásába. Mondjuk úgy, hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy meglepetést okozzon a jövő generációja nekem, de azért van némi tekintélyem a Lurkók közt. Van még pár olyan dolog, ami csiszolásra vár a tanítási módszereimen, de összességében szerintem jobb is ezt csinálni, mintha a „ki tudja mire jó” műszaki dolgokkal foglalkoznék. - nevetem el magam, mert belegondolva, nem éppen az erősségem a műszaki dolgok és kütyük tárháza. Az Hank asztala, és én egy pillanatra sem szeretnék belefolyni a kutatómunkájába. Már csak az hiányozna! Leshetnék, mikor dobbantanék innen egy percre se. Elég nekem, hogy heti egyszer órát kell tartanom, bár a gyerekeket nagyon bírom, főleg, hogy van köztük pár magamra emlékeztető siheder, akire jobban is kell figyelnem. Vagányok az biztos! De van bennük küzdőszellem, csak még tanulniuk kell az erejüket uralni. Nagy jövő vár rájuk, és én büszke vagyok mindegyikükre.
- Mr. Stark mit szól ehhez, hogy személyesen idelátogat, Kegyed? –teszem fel a kíváncsi kérdésem, de aztán belegondolok.
- Ha túl személyes kérdésnek veszi, akkor nem kell válaszolnia, csak kíváncsivá tett. - teszem hozzá gyorsan.
Közben felértünk a Kilátóhoz, és nyújtom a kezem, hogy felsegítsem a tetőteraszra a Hölgyet, ha elfogadja segítő jobbomat.
- Jöjjön. – segítek, ha engedi, s megmutatom neki a Birtokot, ami egy festői tájhoz hasonlatos. Még van pár javítás alatt lévő terület, de többségében helyreállítva lettek a melléképületek. Egy kis nézelődés után támadt egy ötletem. Nem tenném fel a kérdést, ha tudnám, hogy veszélyes lehet, de biztos vagyok abban, hogy jó kezekben van a Hölgy, ha igent mond a felvetésemre.
- Van kedve kipróbálni az új lengőpályát?- mutatok a kifeszített drótkötélre, ami az egyik új vívmány a gyerekek szórakoztatására. Bár nem teljesen játéknak indult, de az utóbbi időben a támadások miatt több menekülési tervezetet kellett beiktatni a felújítások során. És tudom azt, hogy nem sok helyen van ilyen fajta lehetőség, főleg, hogy ez nem éppen hétköznapi gyermekek lakják az épületet.
Kíváncsi vagyok, hogy további bizalmat ad-e Miss Potts nekem, mert eddig teljesen lenyűgözött a jellemével, s azzal, hogy nem rohant el fejét vesztve, mikor meglátott engem. Szeretném, ha élményekben gazdagon emlékezne az ide látogatására, de bízom benne, hogy még marad egy jó darabig.


Köszönöm a türelmedet! szégyellős


☆☆


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Csüt. 26 Ápr. 2018, 23:12
Ugrás egy másik oldalra

- Szóval a Professzor a birtokon akarta tartani és ezért felajánlott Önnek egy állást? Mivel vívta ki a rokonszenvét? - Kérdeztem halvány mosollyal az arcomon. Nem jártam utána az összes lakónak, egyikőjük életrajzát sem lapoztam át, így kíváncsi lettem volna Logan történetére. Persze, azt nagy vonalakban tudtam az iskoláról, amit mindenki, de szívesebben nyertem volna bepillantást a mélyebb rétegekbe, az intézmény milyenségébe, az itt tanulók és dolgozók mindennapjaiba. Természetesen egészséges keretek között, nem azért jöttem, hogy rendőrséget játsszak és vallatásokba kezdek, csupán érdekelt, milyen itt az élet. Teljesen más volt ez a környezet, mint a Stark torony és az irodaház helyiségei, ahol a legtöbb napomat töltöttem és felüdülés volt a kimozdulás. Főleg így éreztem, amikor elém tárult a birtok több hektáros területe, majdnem teljesen a régi pompájában. A fű zöldellt, az épületek nagyjából a helyükön voltak és remélhetőleg a munka tényleg olyan jól haladt, mint amilyen látszatja volt.
- Hogy zajlik itt egy nap? Mit tanulnak a gyerekek, mit csinálnak a szabadidejükben? Hogyan gyakorolják az erejük használatát? - Tettem fel talán kissé gyorsan, ugyanakkor felettébb érdeklődően a kérdéseimet. Én egyszerű ember voltam, nem rendelkeztem szuperképességekkel, sőt, páncéllal sem, ezért kíváncsi voltam, milyen lehet azoknak, akik különlegesnek születtek?  Valószínűleg emiatt kezdtem el szívemen viselni az intézmény sorsát, elvégre hiába szaladgálnak lépten-nyomon az utcán szuperhősök, a világunk nagy része még mindig nem túl elfogadó azokkal, akik kicsit is másabbak, mint az átlag.
- Én úgy teszek, mintha azt hinném, hogy ő nem tud róla, ő pedig elhiszi. - Nevettem el magam. Tisztában voltam azzal, hogy Tony figyeli minden lépésemet és ezt a biztonságom érdekében teszi. Szerencsére legalább az nem volt tervben, hogy Happy velem jöjjön. - Támogat abban, hogy azt csináljam, amit igazán szeretnék és a birtokkal való foglalkozás egy ezek közül. - Néztem a férfire. Kivételes helyzetben voltam, hiszen ha Tony nem bízta volna rám a cége igazgatását, aligha tudtam volna ehhez hasonló ügyekkel foglalkozni. Azt hiszem, felettébb szerencsés vagyok és újra végignézve a kilátóra lépve elém táruló tájon, nagyon örültem annak, hogy úgy döntöttem, ide jövök és nem könyvelők és befektetési bankárok tanácskozását hallgatom egész délelőtt. Ahogy az is jólesett, hogy Logan felajánlotta a körbevezetést. Igaz a mondás, miszerint nem minden a zord külső.
- Nem vagyok biztos benne, hogy lengőpályához vagyok öltözve, de... megoldható. - A mosolyom szélesebbé vált. Utoljára gyerekkoromban láttam ilyet egy kalandparkban, azóta nem sok közöm volt az adrenalinfokozás ezen módjához, viszont ahogy eszembe jutottak az emlékeim, rögtön előbukkant belőlem a bezsongott kislány is. - De csak egy feltétellel: ha maga is jön. - Kötöttem ki kérő, szórakozott hangnemmel, miközben kibújtam a magassarkúmból. Ön- és közveszélyes dolog lenne a piszkafa sarkakon egyensúlyozva nekiugrani a kötél alatti mélységnek.

én is a tiédet, most már igyekezni fogok  jajj  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 27 Ápr. 2018, 03:38
Ugrás egy másik oldalra


Pepper & Logan



- Nem hinném, hogy teljesen az volt a szándéka, hogy engem itt tartson, de elég időt töltöttem el, hogy ő is tudja, engem nem igazán lehet szabályok közé szorítani. - vigyorgom el magam a gondolatra.
- A Prof inkább egy esélyt adott, hogy tartozhatok valahová. Még ha ez kissé furcsán is hangzik. Ő látott bennem valamit, amit mások nem igazán. Bizalmat adott, és egy olyan felkínált lehetőséget, amivel okíthatom a gyerekeket. Bár magamat nem tartom jó tanárnak, de nem is viszem túlzásba. Inkább a magam útját szoktam járni. Viszont ide bármikor jöhetek, és ez jó érzés. – még sohasem gondoltam bele ennyire az ittlétem okára, vagy éppen miértjére, de ez van most és elfogadtam.
- Az remek dolog, hogy azt csinálja, amit szeret. Én is így vagyok vele. – bólogatok a mondatára.
A lengőpálya említésére azt hittem, hogy egy heves tiltakozással elhessegeti az ötletem, de nagy meglepetésemre, egy laza cipőlevétellel megoldja a helyzetet és csak apró bizonytalanságot hallani a hangjában, mikor visszakérdez, én is jövök-e.
- Gondolta, hogy magára hagyom, Ms. Potts? – nyújtom a kezem felé.
- Ha, megengedi?! Ezt fogja meg!- adom a kezébe a cipőit, majd átkarolom a derekánál, ha nincs ellene kifogása, és a kapaszkodóra fonom az ujjaim.
- Készen áll, akkor indulhatunk? Kapaszkodjon a nyakamba!- mikor beleegyezik, akkor egy lendülettel elrugaszkodom a tetőről és könnyedén fogom magamhoz a Hölgyet.
A leérkezés simán zajlott, bár szerintem a látvány önmagáért beszélt, ahogy több emelet magasból indulva tárult elénk a Birtok csodálatos kilátása.
- Hogy tetszett?- kérdezem, mikor leérkeztünk s elengedem a talajon. - Biztos kézzel tartottam, így egy percig sem volt veszélyben. – bólintottam felé. - Minden rendben van?...Mr. Stark-nak nem kell aggódnia. Épségben leértünk.- nézek rá kis kíváncsisággal, mert lehet, hogy nekem rutin, de egy finom Hölgynek ez kicsit merész „ugrásnak” hatott. De azért remélem, hogy élvezte a különleges ereszkedést a lépcső helyett. Van itt a Birtokon elég érdekesség, ha még van kedve körbenézni az adrenalin sokk után. Legalábbis remélem.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Szomb. 05 Május 2018, 16:38
Ugrás egy másik oldalra

- Szóval maga amolyan magányos farkas típus? Mindig az ilyenekből lesznek a legjobb tanárok. – Mondtam teljesen őszintén. Dicséretesnek tartottam, hogyha valaki elő tudja varázsolni egy teljesen másik énjét és ezzel mások hasznára lehet: egy férfi, aki a maga ura, nem viseli el a szabályokat és a keretek közé való szorítást végül egy olyan csapatban találja magát, ahol kamatoztathatja a tapasztalatait és mivel még nem fordított hátat az újdonsült családjának, borítékolható, hogy szívből szereti a helyzetét. Ismerős történet, talán ezért is volt Logan ennyire szimpatikus. – Tartozni valakihez és valamihez mindig jó érzés, hát még ha az a kapcsolat valóban kellemes! – Nem jó, ha az ember kényszerből teszi a dolgát és megpróbálja bebeszélni magának, hogy megtalálta a helyét a világban, pedig közel sem. Én már jártam így, sokáig éltem egy biztonságos burokban, amit az én méreteimre szabtak, de ahogy kitörtem belőle és megnyíltak előttem az életnek nevezett dolog kapui, egy csapásra szárnyakat kaptam. Nehéz volt megtanulni repülni, de megérte.
Ahogy az is, hogy szó szerint a föld felett szállhattam egy darabig. Nem hittem volna, hogy a mai napomon szerencsém lesz egy lengőpálya kipróbálásához is, de nem vonakodtam, mivel úgy éreztem, nem lehet bajom. És ha már itt vagyok, nem mehetek el anélkül, hogy ne lássam a birtokot teljes, szépséges valójában. Természetesen nagyobbat dobbant a szívem, amikor Logan elrugaszkodott, ám annyira nem ijedtem meg, hogy ne legyen nyitva a szemem a száguldozás közben. Szerencsére a tériszony elkerüli, mosolyra húzott szájjal tudtam végighordozni a tekintetemet a már majdnem régi fényében pompázó birtokon és örült a szívem, hogy végre találhattam magamnak egy ügyet, amiben szívesen nyújtottam segítő kezet.
- Nem éreztem magam veszélyben. – Biztosítottam. – Magából nagyon jó idegenvezető lenne, keveseknek jutna eszébe ilyen ötlet. – Szélesen elmosolyodtam és visszahúztam a cipőimet. Elkélne egy-két meetingre némi ehhez hasonló kikapcsolódás, legalább feldobná egy kicsit az én és a munkatársaim mindennapjait. – Kicsit remegnek a lábaim, de kár lett volna kihagyni. Olyan ez a hely, mint egy külön világ a betondzsungel határában. – Szerettem New York-ot és a Stark-tornyot, de jólesett a Central-parkon kívül is zöldet látni. Nagy álmom volt, hogy egyszer egy ehhez hasonló helyen éljek és örültem, hogy azoknak a gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek, akiknek szükségük volt egy biztos háttérre és egy helyre ahhoz, hogy fejlesszék a képességeiket, ebben a csodás övezetben élhettek, dolgozhattak és tanulhattak.
- Ne aggódjon, Mr. Stark tudja, hogy képes vagyok vigyázni magamra. Legalábbis igyekszik úgy tenni, mint aki elhiszi. – Nevettem fel halkan. Mióta elraboltak és eléggé kellemetlen élményekben volt részem, Tony fokozottan ügyelt a biztonságomra, ami néha felettébb frusztráló tudott lenni, de tudtam, hogy csak a jó szándék vezérli. Én is állandóan aggódom érte, amit most visszakapok.
- A gyerekek nagyon sokfélék, ugye? Hogy oldják meg, hogy mindenki tudja fejleszteni a saját képességeit? Sok tanár van magán kívül? – Érdekelt a rendszerük működése, miként töltik a napjaikat és hogyan készítik fel a srácokat arra, hogy bár a világ kissé már elfogadóbb, közel sem olyan, mint amilyennek lennie kellene.

 jajj  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Hétf. 28 Május 2018, 16:45
Ugrás egy másik oldalra


Pepper & Logan


Ms. Potts elég eltúlozva dicsér, de kedves szavai nagyon jólesők számomra.
- Nem tartom magam jó Tanárnak, de megteszem, amit tudok.- vigyorogtam el magam, bár inkább azon, hogy mennyire nem vagyok az a tanító fajta, aki tökéletesen és példamutatón okítja a Srácokat.
- Örülök, hogy tetszett a kötélpálya!- hajtom meg magam a kedves bókja előtt, és Mr. Stark nem egy hadseregnyi robottal lepett meg a Birtokon, hogy a Kedvesét a magasba emelve ereszkedtünk le.
- Biztosíthatom Hölgyem, hogy az a legbiztonságosabb ereszkedési mód a kötélpályán, ha belém kapaszkodik. – engedtem el viccet a dicsérő szavai hallatán, bár nem vagyok egy tréfás alkat. De most annyira jólesett a humoros oldalára fordítani a beszélgetést, hogy nem azon gondolkoztam, hogy illő vagy nem. Egyszerűen nem tudtam kihagyni. Remélem, nem találja sértőnek a nyers humoromat.
- Nincs kétségem, hogy tud magára vigyázni. - bólintottam ismét elismerően. – Vagány Hölgynek nézem, és nincs ebben semmi rossz! De, hogy a kérdésére válaszoljak, mutatok még valamit. Nincs sok Tanár az iskolában, de a gyerekek nagyon jól alkalmazkodóak. Különböző képességeik vannak, de egy idő után jól kiismerhetőek a „lógósok” is. Bár ezt nem verem nagydobra, de ebből is látszik, hogy nem a Személyiségüket akarjuk megváltoztatni, hanem egy irányvonalat adni a képességeik tanulásában. A Professzor sokat foglalkozik velük, és az ismereteiket hamar elsajátítják. Vannak köztük teleportálók, vagy éppen fizikai erőtől duzzadó erős testalkatúak, de valahol mindegyikük gyerek. Sokszor a felesleges energiájuk levezetése okoz gondot, de az új részleg - hála Maguknak- hamarosan a Szabadidős pálya is elkészül. De meg is mutatom, ha kíváncsi rá! – mutatok a melléképület mögé, ahol az új Kosárpálya és a fedett Vizi park is hamarosan átadásra kerül.
- Erre jöjjön, Ms. Potts!- nyújtom a karom abba az irányba. – Van még látnivaló. Fejre vigyázni!- mutatok az állványok felé.


Bocsáss meg a késésért.  szégyellős  Köszönöm a türelmed! nyalint  


☆☆

-
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Hétf. 02 Júl. 2018, 17:58
Ugrás egy másik oldalra

- Ki vagyok én, hogy a biztonság ellen menjek? - Kérdeztem széles mosollyal. Bevallom, amikor megláttam, egy röpke pillanatra elkezdett bennem dolgozni az előítélet és nehezem hittem el, hogy a tanári kar egyik tagja lépett be az ajtón. Az elmúlt percekben bebizonyosodott, hogy Logan jelenlétében valószínűleg nem szoktak unatkozni a diákok és ez csak jót jelenthet; nemhogy a különleges képességekkel bíró fiatalok, még az egyszerű, hozzám hasonló mindennapi emberek sem bírják, ha folyamatosan monoton módon, csupán információkat hallgatva kell elsajátítani valamit. A képességeket és készségeket egyébként is muszáj gyakorolni, anélkül semmi értelme nem lenne az iskolába járásuknak.
- Semmi baj azzal, ha kevesen vannak. Kevés ember is érhet el sikereket, ha értik a dolgukat. - És volt egy olyan érzésem, hogy az itt dolgozóknak a tevékenységük nem csupán munka volt, hanem hivatás. Gyermekeknek segíteni elfogadni a bennük rejlő különlegességet és megtanítani őket bánni az erejükkel teljes embert kíván és  képtelenség kényszerből csinálni. Ezért is csodálnivaló, amit ebben az intézetben tettek. Törődtek a gyermekekkel, vigyáztak rájuk, gondoskodtak a fejlődésükről és felkészítették őket az életre. Van ettől szebb dolog?
- Szóval, az intézet olyan, mint egy hosszúra nyúló nyári tábor? - Kérdeztem. A viszonylagos szabadsággal semmi baj sincs, inkább a túlzott beszabályozottság szokott problémákat okozni... akinek nem engedik, hogy kibontsa a szárnyait, előbb-utóbb lázadni kezd vagy elveszíti a személyisége lényegét, ragyogását. Jó volt hallani, hogy Logan és a tanári kar is ezen az állásponton volt és inkább azon gondolkoztak, hogyan konvertálhatnák a gyerekek hasznos tevékenységekbe az energiájukat, mint azon, hogyan korlátozzák be őket. - Egyébként, hogyan kerülnek ide a gyerekek? - Kérdezte rá arra, mi még érdekelt. - Maguk szúrják ki őket vagy van, aki magától jön? - Hallottam sztorikat, miszerint az iskola menedékhelyként funkcionál és befogadja azokat, akiket a szülei elutasítottak vagy éppen rossz társaságba keveredtek és nagy az esélye a végleges elkallódásuknak. - Kezdek kacérkodni a beiratkozás gondolatával. - Pillantottam vidáman a férfire, amikor azt mondta, hogy bőven akad még látnivaló.

 én is a tiédet jajj  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 05 Aug. 2018, 01:23
Ugrás egy másik oldalra


Pepper  & Logan


Először azt hittem, hogy Ms. Potts minden tiltakozást be fog vetni, a kötélpálya kipróbálására, de nem tette, inkább bátran leereszkedett velem, pedig közel 50 méter magasról indultunk.
-Csak ismételni tudom, hogy nem tartom magam jó Tanárnak, de ezzel egyidejűleg akadnak olyan tevékenységek is, amikben a gyerekek sokat fejlődhetnek, és ami a fontos, lássák az én példámat is, hogy nemcsak vaskalapos módon lehet elérni náluk, hogy okuljanak. Van, aki ügyesebb, de sokfélék vagyunk. Nem lehet általánosítani. – kezdek bele a tőlem szokatlanul sok szövegelésbe, de úgy érzem, hogy a fiatalok fejlődése és tanítása sokban megváltoztatja majd a jövőt. Lehet ez jócskán kudarcok és keserűség után fog csak zajlani némelyiknél, de a többség megtanulja az „erejét” használni és nem feltétlenül csak a rosszra.
-Nyári tábornak talán nem lehet nevezni, de valami hasonló. - bólintottam egy szemöldökrándítással, de meg is mosolyogtatott ez a meghatározása a Hölgynek.
-Ha nyaralni akarnék, akkor el tudnék képzelni másfajta környezetet. - tettem hozzá halkan, de valahol belegondolva, itt tényleg otthonra lelnek a kis Mutánsok, és békében tanulhatnak és próbálgathatják az erejük korlátait.
-Meg is érkeztünk. – nyitom ki neki az ajtót, ha belép rajta és nem gondolta meg még magát, hogy továbbra is velem tartson.
-Ez lesz az a terem, ahol az Archívum fog megnyílni. Ebben a helyiségben minden olyan kérdésre választ kapnak majd a gyerekek, amikre kíváncsiak a múlttal kapcsolatban és a mutánsok történetével. Persze vannak veszélyei is az erőnek, amiket meg kell ismerniük. Minden képesség más és a Professzor mindent elkövet, hogy tudatosan és felelősséggel sajátítsák el ezt a tudásukat. Nem én vagyok a legjobb példa, de az talán szembetűnő nekik, hogy nem általánosítást kell megtanulniuk, hanem a különbözőséget, amiket saját magukban kell megtalálni. Nem feltétlen rossz, ha van bennük küzdési vágy, de mindennek van oka és okozata. Ezt talán a legnehezebb elfogadniuk a fiatal koruk által, de a Prof nagy türelemmel és odafigyeléssel szentel időt rájuk. Én már kevésbé vagyok híres a türelmemről, de ha nem a korlátokat „adjuk” nekik, hanem a lehetőségeket, akkor esély van arra, hogy elfogadják önmagukat. Általában akik ide jönnek, azoknak sok gondot kellett átélniük, és több időbe telik beilleszkedniük. De vannak olyanok is, akik már hármas vagy négyes osztályú mutánsok fiatalon. Talán nekik a legnehezebb kordában tartani a „lelkesedésüket”, mert olyasmiket tudnak, amit kevesen. De ennek ellenére szerintem nagyon jó helyen vannak és nincs mitől tartaniuk, mintha kint élnének az utcán és nap, mint nap veszély leselkedne rájuk. De ezzel talán nem mondok újdonságot Kegyednek. – nézek rá, majd széles vigyorgással hallgatom, hogy szívesen csatlakozna az Intézményhez.
-Örömmel látnám, de ebben nem én döntök. A Professzor az illetékes minden Iskolát érintő ügyben. - vigyorodom el ismét, és eszembe jut, hogy ehhez mit szólna Mr. Stark.
- Nézzem csak körül. - mutatok a polcokon heverő könyvekre és ismertetőre, amik segítenek a diákoknak önmaguk felfedezésére.
-Lehet nem olyan nagy, mint a Maguk Könyvtára, de ha elkészül, akkor több ezer kötet lesz ezeken a polcokon, amik segítenek a gyerekeknek megérteni a valódi énjüket. De Ön, Ms. Potts, lehet, hogy sokkal többet tudna mesélni a lehetőségek tárházáról. De azért remélem, hogy nem ijesztettem meg a sok beszédemmel?- nézek rá érdeklődőn, de ha kicsit is hosszúra sikeredett a monológom, az csak azért lehetett, mert szeretném, ha minden felmerülő kérdésére választ kapna.
-Mit szólna egy ebédhez? Ismerek egy remek helyet! Nem olyan puccos, de a Pizzájuk remek! Velem tart? – teszem fel a váratlan kérdésem, de már megéheztem, és ha velem tart, akkor a motoromon elviszem az egyik kedvenc kajáldába, ahova szoktam vinni az osztályt is. Csak a Prof meg ne tudja….


Bocsánat a késői válaszért szégyellős  


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Szomb. 22 Szept. 2018, 19:37
Ugrás egy másik oldalra

- Nincs rosszabb egy vaskalapos tanárnál. A gyerekek maguk is különlegesek, nem csoda, hogy a tanáraik sem mindennaposak. - A kinti világban a tanárok nagy többsége a kiégés élén táncolt és ez nem csak a mai kor hibája volt. Nekem is voltak olyan tanáraim, akiket ha rajtam múlott volna, emberek közé sem engednék, nemhogy a következő nemzedék okosításával bíznám meg őket. Egyes személyek az élettől is képesek voltak elvenni a tanulók kedvét, főleg azokét, akik bármilyen szinten kivételesnek mondhatták magukat. Nem kellett ehhez emberfeletti erők birtokában lenni, elég volt némi kreativitás, mozgékonyság vagy a másikétól eltérő látásmód.
- Látja, milyen érdekes? Én pont, hogy el tudnám képzelni a nyaralásomat egy ilyen helyen. - Szélesen elmosolyodtam. Hatalmas terület, zöldövezet, ugyanakkor egy viszonylag régiesnek mondható kúria... kell ennél több? A világvége talán kevésbé célszerű időpont a nyaralás vagy egy költözés tervezgetésére, de nemsokára biztosan el fogom kezdeni rágni Tony fülét, hogy újítsunk be egy otthonra, ami kissé kívül esik a város zajától.
- Azta! - Bukott ki belőlem, ahogy beléptünk a helyiségbe, ahová a kötélpályán tett látogatás után vezetett az utunk. Érdeklődve hallgattam Logan ismertetését, miközben végighordoztam a tekintetemet az Archívumban. Én magam is adatokkal, emberekkel, rendszerezéssel és a legjobb megoldások megtalálásával foglalkoztam, valószínűleg ezért nyűgözött le az itt végzett munka... amit inkább hivatásnak neveznék. A gyerekek fejlődésének segítésével foglalkozni, otthont adni nekik, a rájuk való figyelés és törődés sokkal inkább volt szívből jövő, mint kényszerből végzett tevékenység. - Hány fajta képesség létezik egyáltalán? Van olyan, amelyiken még Önök is meglepődnek? - Kérdeztem rá érdeklődve. Az egyik polchoz léptem és leemeltem róla az egyik vaskos könyvet. Imádtam papírt tartani a kezemben, a mai techologizált világban ritkaságszámba ment a vastag enciklopédiák szeretgetése. Tony mellé kerülve fel kellett vennem a tempót a technikai fejlődéssel, főleg, mert ő mindig az élen járt, de a lelkem mélyén egy könyvmoly és a papír illatát szerető lány maradtam. Ez a szoba számomra felért egy terápiás foglalkozással. Ismet elképedtem, hiszen realizáltam, hogy mennyi teendőjük van az itt dolgozóknak. Emberi életekért voltak felelősek, muszáj volt folyamatosan továbbképezni magukat és egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmük.  - Abban biztos vagyok, hogy a lehető legjobb helyen vannak. Vigyáznak arra, hogy ne kallódjanak el, segítenek nekik fejleszteni a képességeiket és támogatják őket. Ahogy elmondja, ez sokkal több, mint amire bármikor számíthattak volna... - Logan elmondása alapján a gyerekek kedvezőtlen családokból szakadtak ki az iskolának hála. Sohasem értettem, valaki miért nem szereti a gyerekét, hogy nem érzi a késztetést a velük való foglalkozásra és a megértésükre... nekem nem volt gyerekem, de alapvetőnek tartotta a szülő és gyereke közötti szeretetet.
- Ez már most több, mint csodálatos. - Mosolyodtam el. - Ha tudok segíteni a könyvek beszerzésében. Szóljanak nyugodtan. - Ajánlottam fel. Szívesen megmozgattam volna bármilyen követ, hogyha azzal előrébb lendíthetném az ügyüket. Egyre inkább érdekelt az intézet, nem szerettem volna elengedni a kezüket a felújítás után. A felvételre ugyan nem volt esélyem, de arra igen, hogy figyeljek rájuk.
- Pizza? Benne vagyok. Az mindig jó ötlet. - Bólintottam. Az ennivaló említésére kezdtem éhes lenni, szóval már akkor sem vonhatta volna vissza az ígéretét, ha akarná.

bocsánat a késésért, nem láttam, hogy írtál  nagyon szomorú  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 09 Okt. 2018, 01:36
Ugrás egy másik oldalra


Pepper & Logan

A rögtönzött „tárlatvezetés” szerintem elég jól sikerült. Ms. Potts arcáról leolvastam a meglepetést és az elégedettséget a munkálatok haladásával és a Birtok szépsége is magával ragadta. Az Archívum sem kevésbé ejtette ámulatba.
- Látom, szereti a könyveket.- mondtam kicsit meglepetten, de én is jobban kedvelem a „hagyományosnak” mondott dolgokat, mint azt a sok "ki tudja micsoda kütyüt", amikkel Bestia is szokott szekálni.
- A Prof nagy odafigyeléssel van a Lurkókra. Ezt a gyűjteményt  több felajánlásból kaptuk, de a legnagyobb része a saját tulajdona. – vezetem körbe a nőt, és diszkréten figyelem, ahogy lapozgatja és nézegeti a lexikonok némelyikét.
- A legtöbb darab már viseltes, de van, amihez magam is tudnék lábjegyzetet csatolni. – vigyorogtam el magam a látottakra. Jó látni, hogy olyan Személyek még vannak, akik  szeretnek olvasni. Én inkább kerülöm ezt a fajta időtöltést mostanság.
– Vicc volt!- néztem rá, ahogy visszatettem az egyiket a polcra az asztalról.
- Sok képesség létezik, de a pontos számát nem tudnám behatárolni még megközelítőleg se. Amúgy meg a Professzor jobban ért hozzá. Ezt majd tőle kérdezze meg. Ő biztosan tud rá válaszolni.
Sok olyan Diák lakik itt, akinek nincs más hely, ahová menni tudna. Sok nehéz sorsú gyerek kapott itt menedéket a megbélyegzés és az üldözés elöl. Talán majd egy napon megismerik önmaguk határait és lehetőségeit, amit ez az Iskola ad nekik.
-A Prof és a Gyerekek nevében is köszönöm, hogy ha segítené a Könyvtára bővülését pár darabbal. Jól jön minden segítség. – bólintok, majd a Pizza említésére igenlő választ kapok.
- Remek! Induljunk!- vezettem el a Garázsig, ahol a motorom a megszokott helyen parkol.
- Segíthetek?- ajánlom fel a karomat, hogy támaszt nyújtsak a Hölgynek a mögém való felülésre.
- Kapaszkodjon erősen!- mondom Ms Potts-nak. Amint mögém ült és elhelyezkedett, akkor elfordítom a kulcsot és berúgom a motort. Ahogy a gázkart megrántom, a lóerők felbőgnek. Hiába! Scotty fiúnak volt ízlése!



Bocsánat a késésért. Köszönöm türelmedet  nagyon-nagyon...  


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Logan & Pepper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Xavier Intézet-