Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
redhead squad // Natasha & Pepper


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: redhead squad // Natasha & Pepper Pént. 25 Május 2018, 23:19

Akárhányszor ide jöttem mindig belém hasított az elképedés: fogalmam sincs, hogy azok a személyek, akiknek építve lett ez az épület, hogyan bírják a szuperhősködést. Nap mint nap egyikük mellett ébredtem, vezettem a cégét, vele vacsoráztam és mellette hajtottam álomra a fejemet, mégis képtelen voltam elég elismeréssel adózni a munkájuk iránt: sajnos, ezzel a köszönettel és csodálattal együtt járt az állandó hipervigilancia, a soha véget nem érő aggodalom és a tudat, hogy míg én sem mondhatom el magamról, hogy reggel nyolctól délután négyig tartó munkaidőm lenne, a férfi, esély sincs arra, hogy Tony a világ megmentőcsapatának oszlopos tagjaként kivegyen legalább egy hétig tartó szabadságot, ami alatt annyi lehetne a legnagyobb baja, hogy feltegye a napszemüvgét vagy ne. Az vigasztalt, hogy a személyek, akik körülvették megbízhatóak. A legutóbbi fiaskó után volt bennem némi kétség a csapatszellem szilárdsága iránt, de én örültem annak a legjobban, hogy a központot nem kellett bezárni a belső vitázásaik miatt. Mostanában elég sok időt töltöttem itt is, a vállalat mellett a főhadiszállás néhány ügyét is én vittem: a PR-dolgok és a Stark Vállalattal való összeköttetések intézése volt a feladatom, amit jó pár, nagyon hosszú válogatások során kiszűrt személlyel együtt végeztem. Akár azt is mondhatnánk, hogy a Bosszúállók eg világvállalat lett, amelynek koordinálásához messze nem elég egy társalgónyi dolgozó. Mindegyik ügyhöz egy szobányi... az talán. Jelenleg azért tartózkodtam a központ falain belül, mert a dolgozók egyik csoportja megakadt egy vészjósló újságcikk által keltett zavargásokon és bár fogalmam sem volt, egyedül mit tehetnék az ügy elsimítása érdekében, összehívtuk a szerencsére azért nem túl súlyos probléma miatti válságstábot és pár óra leforgása alatt sikerült összehozni egy végtelenül neutrális nyilatkozatot. Az ülés után, a folyosókon sétálva éppen Tony-nak pötyögtem sms-t, miszerint pont el fog kerülni engem, mikor megpillantottam egy ismerős, vörös hajzuhatagot.
- Natasha! -Mosolyra húztam a számat. Beletellett egy kis időbe, míg levetkőztem a Ms. Rushman megszólítást. Egyáltalán nem bántam, hogy megszabadult attól az alteregójától, az igazi énje sokkal szimpatikusabb volt. - Régen láttalak. - Az idejét sem tudtam, mikor, hogy őszinte legyek, ezért is örültem annak, hogy egy darabban látom. Bosszúállónak lenni manapság nem életbiztosítás.. nem mintha régebben az lett volna. - Nem úgy volt, hogy Asztanába mész?- Ugyan nem nyomoztattam le egyik Bosszúálló tartózkodási helyét sem, hogyha nem akartak eltűnni a radarról, akkor nagyjából mindig tudtam, ki merre jár. A biztonság kedvéért, elvégre, ki tudja, mikor és kihez kell segítségért vagy bármi másért fordulni.
Natasha & Pepper


remélem bevezetőnek megfelel  awhh ●● one woman army ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: redhead squad // Natasha & Pepper Pént. 01 Jún. 2018, 09:13



redhead squad
Pepper & Natasha
_________________________
Kézfejembe ejtve az állam, könyököltem az asztal üveglapján, miközben meredten néztem ki az iroda ablakán. A semmibe való révedés nem volt jellemző rám, éppen ezért egy külső szemlélő akár azt is feltételezhette rólam, hogy a pályán gyakorlatozó újoncokat figyeltem, mintegy kritikus szemmel mérve, miként hajtják végre a feladatsorokat. Így is lehetne, azonban a vörös hajzuhatag alatt az agytekervények egy pillanatra sem állnak meg. Sok időt és energiát fektettem bele abba, hogy felelevenítsem kapcsolataim azon forrásaimmal, kik információval szolgálhatnak az orosz belügyekkel kapcsolatosan. Pontosabban a programmal kapcsolatosan. A közelmúltban történt események azt engedték feltételezni, hogy az információim korántsem elég pontosak. Nem álltam túl jól ezzel a projecttel, ami azt illeti, s ez némi nyugtalansággal töltött el.
Apró sóhaj kíséretében álltam fel az íróasztal mellől, s hajtottam le a laptopot, majd az ajtó felé vettem az irányt. Az elkezdett gondolatmenetem utolsó fonalaiba kapaszkodva haladtam végig a folyosón, amikor a hátam mögött ismerős hang csendült fel, mely azonnal visszarántott a jelenbe.
- Szia Pepper! - az engem jellemző, szolid mosoly jelenik meg a telt ajkakon, miután megfordulok, és a nőre pillantok. Na jó, beismerem, hogy ennél egy kicsit több. Sosem titkoltam szimpátiám a nő iránt, nem beszélve az elismerésemről. Valójában Ő az, aki különdíjat érdemelne, amiért hosszúévek óta elviseli Stark minden nyűgjét. Egyfajta bajtársként is tekintettem rá, hiszen míg Ő a Stark Industries vezetőjeként, és Tony menyasszonyaként vállalt kimagasló szerepet a férfi életében, én a csapat útjainak egyengetésében váltam Tony jobb kezévé. - Tony tesz róla, hogy egyikünk se unatkozzon. -
Lelassítva lépteim, vártam be, hogy Pepper mellém érkezzen, s hunyorogva pillantsak rá. Nem kis felelősség nehezedett a nő vállára, és ez anélkül is köztudott, hogy az asszisztense legyen az ember. Én már csak tudom. Mindazonáltal nem bántam, hogy a papírmunka helyett a terepen kell teljesítenem.
- Átrakták az időpontot két nappal későbbre. - bólintok helyeselve, s egészítem ki az új információval Pepper értesüléseit. Az egyezmény aláírását követően megnövekedett a diplomáciai küldetéseim száma, mely még nekem is újdonságként hatott. A verbális kommunikáció nem esett nehezemre, azonban az elmúlt években egészen más területen kamatoztattam a tudásom.  - Még nem is volt alkalmam személyesen gratulálni az eljegyzésetekhez Tonyval. Igazán örülök Nektek! -
Szélesedett ki a mosolyom, s balommal érintettem meg futólag a nő vállát. Nem tartozom az érzelgős emberek közé, és nem várható tőlem nyakba borulás sem, de Tony és Pepper azon kevesek közé tartozott, kik igazán fontosak voltak a számomra, éppen ezért örültem a boldogságuknak.
- Remélem tudod, ha az utolsó pillanatban meggondolod magad, akár az oltár előtt, rám számíthatsz. Bárhonnan megszöktetlek. - felelem meglepően komoly ábrázattal, de pár másodperc elteltével vonásaim ellágyulnak. Kétlem, hogy Pepper lemondana Tonyról, legyen bármilyen elviselhetetlen is. Vállalom a B terv szerepét, mégha utána egyedül kell szembenézzek Stark haragjával, ami kétségtelenül hatalmas lenne, de.. valljuk be, volt már nehezebb emberekkel is dolgom.


 



 
 
_______________________________


 tökéletes, már most nagyon szeretem ezt a játékot! * - *  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: redhead squad // Natasha & Pepper Hétf. 02 Júl. 2018, 14:54

Jó volt látni, hogy Natasha otthonosan mozog a bázis falai között. Néha belepillantottam a csapat ügyeibe és Tony is mesélni szokott róluk, de ritkán látom a tagokat a természetes környezetükben... bár, jobban belegondolva, az sokkal inkább a terep, mint ez az épület. Néhányszor volt már szerencsém belekeveredni egy-egy gonosztevő által keltett pánikhelyzetbe és testközelből is megtapasztalhattam, milyen, ha valakinek az élete forog kockán. A Bosszúállók csapatának szinte már természetessé válhatott ez az érzés, ám én körülbelül három infarktust hordtam ki egymás után, míg véget értek az ütközeteik és újra épségben láthattam őket, magamhoz ölelhettem Tony-t. Csodálatra méltó, hogy nem csak azért csinálják, mert így pótolják a hiányzó adrenalint vagy éppen erre képezték ki őket, hanem mert tényleg segíteni akarják az embereket és azért küzdenek, hogy jobb hellyé tegyék a világot. Tony asszisztenseként kellő tapasztalatot szereztem az ügyintézésben és amíg magányosan tevékenykedett Vasemberként, el is bántam az információkkal, a programok tervezésével és a PR-vészhelyzetekkel, de mióta csapatban dolgozott, egyedül kevés lennék ehhez. A Bosszúállók ügyeinek intézése többemberes munka, főleg, mert a hősök viszonylag kiszámíthatatlan életmódot folytattak, amit akkor is nehéz lett volna pontosan és tökéletesen követni, ha tizenhárom műhold lenne külön-külön mindenkire ráállítva. Éppen ezért volt jó egy kicsit kiszakadva a mindennapos munkából egyszerűen csak összefutni egyikükkel és hogy ez a személy pont Natasha volt, a hab a tortán.
- Talán plusz pont, hogy Tony legalább a diplomáciai utakra nem tart veled. - A nő is tisztában volt azzal, hogyan viselkedik Tony az őt kényszerként érő tennivalók hatására. Régebben hajlamos volt óvodásként viselkedni, átaludni a sajtótájékoztatókat és megfeledkezni a nem buli típusú jelenésekről, mostanra szerencsére némileg fejlődőképességet mutatva ha nagyon muszáj volt, akkor erőt vett magán, de az ördögöt nem piszkáljuk feleslegesen filozófiát alkalmazva jobb volt távol tartani azoktól a jelenésektől, amiket más is meg tudott oldani helyette. - Vigyázz ott magadra! - Nem mintha Natasha-nak bármi félnivalója lenne; vagy ha lenne, akkor is fél kézzel elintézni bárkit, aki azért felelős, hogy a vörös hajkoronája kissé borzos lett. Bár eleinte nem volt túl szimpatikus - ma már képes voltam bevallani magamnak, hogy úgy éreztem, a helyemre pályázik -, miután levetette az álcáját és tisztázódtak a motivációi, mindent megértettem. Elkezdtem vele együttérezni, elvégre nőként úgy is nehéz lehetett neki a tesztoszterontól fűtött csapatban, hogy ha nagyon szeretné bármelyik srácot térdre kényszeríthetné két és fél másodperc alatt. Csodáltam az ambícióját, a kitartását és a vagányságát, valamint hogy képes volt ember maradni annyi viszontagság és durvaság után, ami érte.
- Köszönöm! - Mosolyom szélesebbé vált. Kissé még mindig furcsa volt menyasszonyként gondolni magamra, de az első sokkhoz képest, amit Tony okozott a lánykéréssel, a mostani érzéskavalkádom semmi sem volt, hiszen több, mint biztos voltam benne, hogy hozzá szeretnék menni. - Tony kicsit megvariálta a dolgokat, ahelyett, hogy előbb a család és a közeli ismerősök tudták volna meg, világgá kürtölte. - Végül is, jó figyelemelterelés volt, Tony-nak nem kellett a szomszédba mennie a kreativitásért. - Lehet majd szavadon foglak. - Nevettem fel röviden. - Tegnap fel akarta hívni a pápát, hogy ráér-e a még ki nem tűzött időpontban. Ha így folytatja... - Nem tudtam befejezni a mondatot, mivel hirtelen hatalmas robbanás rázta meg a velünk szemközti falat. Ösztönösen magam elé kaptam a kezeimet, a detonáció ereje akkora volt, hogy sikeresen levett a lábamról... a vállaim a padlón koppantak, csupán arra volt eszem, hogy a fejemet óvjam az ütközéstől. A füst szinte mindent elhomályosított előttem, a tekintetemmel mégis azonnal Natasha keresésére indultam. A riasztó visítani kezdett, ezzel egy időben vörösbe borult a tágas folyosó, ami fokozta az egyébként is vészjóslónak tűnő szituációt.

Natasha & Pepper


én is nagyon és bocsánat a késésért!  awhh ●● one woman army ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Kor :
33
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Re: redhead squad // Natasha & Pepper Csüt. 02 Aug. 2018, 14:35



redhead squad
Pepper & Natasha
_________________________
Kimondatlanul is, de látom a nő vonásain a viszontlátás örömét, a meglepettség és a spontaneitás okozta kellemes érzést. A másikban meglelt kapaszkodót, mely kissé kiránt Őt is és engem is a mindennapi teendők közül, ezzel lehetőséget adva, hogy nyomasztó gondolataim magam mögött hagyhassam. S örömmel teszem ezt, némán ejtve le láthatatlan terheim, még ha csak pár pillanatra is.
- Kétségtelenül. Virtuális szemeit azonban mindig rajtam tartja, aminek talán előnye az is, hogy soha nem érzem magam egyedül. - egyetértően bólintok szavaira, majd némiképp kiegészítem a megállapított tényt némi élccel a hangomban, s az ehhez párosuló gunyoros mosollyal. Viszont ami még a Bosszúállóknál is izgalmasabb - a média szerint is -, az az, hogy Stark feje végre beköttetik. A túlhajszolt életünkből kifolyólag nem volt alkalmam személyesen gratulálni Peppernek, aki a másik fél ebben a helyzetben. Tonyval más a helyzet. Őt akaratomon kívül is épp elégszer van lehetőségem látni. - Ez Tonyra vall. -
Tárom szét kissé a karjaim, miközben mosolyogva pillantok a nőre. Stark bevonzza az ilyen, és ehhez az esethez hasonló helyzeteket. Néha már az az érzésem, direkt csinálja. Az őt körülvevő állandó felhajtás nem látszik csillapodni, pedig véleményem szerint ideje lenne már. Azonban egyvalamire biztos nem tudna felkészülni, ha Pepper faképnél hagyná az oltár előtt. Tisztában vagyok vele, hogy ennek esélye csekély, hiszen ha a nőről van szó, az első szó, ami eszembe jut az a hűség, és ezt követi a kitartás, és a szívósság. Minden adott, hogy ők továbbra is példaérték párként szolgáljanak nekünk - nekem -, magányos hősöknek.
Hatalmas robbanás szakítja félbe Pepper szavait, melyekre éppen a szemeim látványos forgatása volt az első reakcióm, azonban ennek a diskurzusnak egy pillanat alatt vége szakad a detonáció által. Ösztönösen kapom egyik kezem a fejem fölé, a másikkal a másodpercekkel ezelőtt mellettem sétáló alak felé nyúlok, de elvétem. A gravitáció a földre visz, s könyökeim behajlítva dőlök úgy, hogy ne legyen komolyabb sérülésem az esésből.
- Pepper?! - szinte azonnal felpattanok, s próbát teszek a riasztó túlkiabálásra, miközben a nőt szólongatom. A zsebemből előkapom a telefonom, s azzal igyekszem átvilágítani a porfelhőn, s ahogy megpillantom a karcsú alakot, megragadom a karját. - Nem esett bajod? -
Kérdezem, s minden bevezető nélkül elkezdem magam után vonni. Bármi is okozta ezt a robbanást, az elsődleges az, hogy kivigyem Peppert innen.
- PÉNTEK, van valami információd, mi volt ez? .. PÉNTEK?! - olybá tűnik, Tony mesterséges intelligenciája nem felel. - Lehetséges, hogy kiiktatták a teljes rendszert.  -
Pillantok Pepperre, miközben vonom magam után végig, a teljes folyosón, az ellenkező irányba, majd veszek egy éles jobb kanyart.
- A komplexum másik végében van egy pánikszoba. Elviszlek oda, és utána kiderítem, mi folyik itt. - magyarázom, s a folyosó végén lévő méretes ajtóhoz jutunk, amely az irodaépületet körbe ölelő lépcsőházba vezet. Mielőtt azonban belökném az ajtót, lenyúlok a lábamhoz, és a csizmából előhúzok egy kisméretű pisztolyt. - Tudsz vele bánni? -
Fordulok Pepper felé, és mutatom meg neki a kezemben lévő fegyvert. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de azok, akik megpróbálnak betörni ide, nem békés szándékkal teszik azt, ebben biztos vagyok.

 



 
 
_______________________________


 elnézést, hogy csak most : $ ❤️  -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: redhead squad // Natasha & Pepper Szomb. 25 Aug. 2018, 12:00

Ha valamire nem számítottam, akkor az az, hogy a mai napon rám fog omlani a Bosszúállók főhadiszállásának legalább egy fala. Kötve hinném, hogy van ettől jobban őrzött objektum, amit az emberi erőforrások és a nem is mai, hanem inkább már elkövetkezendő húsz évi technika ilyen szépen és szorosan ölel át, éppen ezért ért megdöbbenésként a hatalmas robbanás. Kinyitottam a szemem, de a füst-és porfelhőnek köszönhetően alig láttam valamit, a szemem könnyezni kezdett és köhögés tört fel belőlem. A fülem zúgni kezdett, ahogy a fejem is és rögtön az volt az első gondolatom, vajon ki és miért tette ezt és egyáltalán hogy jutottak el odáig, hogy itt legyenek? Némi nyugalom járt át, amikor megpillantottam Natasha-t, aki szokásához híven képes volt kezelni a helyzetet és a karomnál fogva felhúzott a földről: így legalább meggyőződhettem arról, hogy neki körülbelül kutya baja, míg az én fülem úgy csengett, mintha a Mikulás manói próbáltak volna a december hatodikai nagykoncertjükre.
- Jól vagyok! - Meglepődtem saját magamon, mert ahhoz képest, hogy nagyobb bajom is lehetett volna, tényleg jól voltam. Legutoljára akkor volt részem ekkora robbanásban, amikor Killian ráuszította a bérenceit a malibui házra.és reméltem, hogy soha többé nem kell hasonlót átélnem. Viszont az vigasztalt, hogy a nő, aki mögött szedtem a lábaimat, nem fog elvinni egy emberkísérleteket végző őrülthöz.
- Karbantartás van... - Nyögtem ki, miután észrevettem, hogy Natasha nem boldogul a mesterséges intelligencia elérésével. Hát persze! Miért is ne most akarnának behatolni, amikor az épület egyik esze és lelke sebezhetővé válik? Más kérdés, hogy honnan tudtak erről az információról? Nagyon, sőt még annál is kevesebb ember kapott hírt róla, ezért elszorult a torkom... tégla lenne az épületben? - PÉNTEK egy óráig csak a belső hálózatról érhető el és ha azt kiiktatták, akkor... - Szükségtelen volt befejeznem a mondatot, Nat pontosan tudhatta, miről beszélek. A lépcsőház előtt megállva végre van egy másodpercem kifújnom magam, ezalatt azt is megfogadom, hogy tényleg el fogok kezdeni komolyabban edzeni, de ahogy Natasha felém nyújt egy fegyvert, döbbenten néztem rá.
- Igen, tudom. - Hirtelen, határozottan bólintottam. - Talán... azt hiszem. Nem vagyok biztos benne. - Magabiztosságom gyorsan alább hagyott, mivel ez volt a harmadik alkalom, hogy fegyvert fogtam a kezembe. Az elsőn - amikor apám kezembe nyomott egy légpuskát, remélve, hogy örököltem koronglövő tehetségét - kiderült, hogy a célzótüske nem túl jó barátom, a másodikon pedig a mostanihoz hasonlóan megpróbáltam önbizalomtól túlcsordulónak tűnni, de nem igazán sikerült. Tisztában vagyok azzal, hogy kell kibiztosítani, célozni és lőni, viszont féltem attól, hogy az elméleti tudás most nem lesz elég.
- Menjünk be! - Hangom megvilágosodástól csengett, majd betoltam a lépcsőházba vezető ajtót. Csupán a biztonság kedvéért szerettem volna a kevésbé füstös, viszont ugyanúgy vörösen villódzó helyiségbe lépni. - Van egy vészhelyzeti csipogóm. - Több volt, mint csipogó és a táskám mélyén tartottam, amit szerencsére felkaptam a padlóról a nagy szaladás közepette. Némi gyors kotorászás után a csuklómra kattintottam a karperecet, ami recsegő hangom köszöntött. Hallatszott rajta, hogy ő sincs a helyzet magaslatán. - EPER, azonnal hívj segítséget vagy legalább értesíts valakit! - Gyűlöltem ezt a nevet, amit Tony azért választott, mert szerinte éppen annyira allergiás vagyok a páncélhoz hasonló kiegészítőkre, mint a piros gyümölcsre. Időközben felcsendült a központi vezérlés hangja, ami egyre azt szajkózta, hogy az épület lezárásra kerül. A lépcsőház ajtaján is kattant a zár. - Talán jobb lenne, ha ezt te viselnéd. - Emeltem fel a csuklóm. Kettőnk közül értelemszerűen Nat állt jobban helyt az ilyen helyzetekben.

Natasha & Pepper


ugyan már, Ms. Romanoff   szerelmes1   ●● one woman army ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: redhead squad // Natasha & Pepper

Vissza az elejére Go down

redhead squad // Natasha & Pepper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Natasha Winmer
» Natasha Romanoff ~ Black Widow
» Apokalipszis Háborúja
» Pepper & Hill
» The monster's running wild inside of me - [Pepper&Tony]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Bosszúállók fõhadiszállás-