A Föld. Az emberiség lakta apró bolygó a galaxis színes palettáján. Mégis, úgy gondolják, ők a világ közepe. Úgy gondolták, amíg rá nem döbbentettem őket, hogy az univerzum hatalmas, ők pedig mindössze hangyák, az igazi hatalom csizmája alatt. Az univerzum idős, az emberiség pedig túl fiatal ahhoz, amit olyan nagyon akar. Nem értem, hogy mi az, amit a bátyám így megszeretett bennük. Miért védelmezi úgy ezt a bolygót, mintha a sajátjai laknák. Egy nő miatt? Vagy az úgynevezett barátai miatt, akik egymáson taposva próbálják bizonyítani az igazukat? Már egyszer bebizonyítottam, hogy milyen esendők is. Hogy milyen könnyedén gázolnak át egymáson. A dolgok azonban kissé megváltoztak. Kihasználva a bátyám gyengéd érzelmeit, amit a bolygó és annak szánalmas lakosai iránt érez, a trónra kerültem. Ki hitte volna, hogy ennyire … egyszerű lesz? Miután eljátszottam a halálom és visszatértem Asgard-ba, Odin gyászolt, gyengébb volt, mint valaha. Frigga halála megviselte, és ez így van jól, hiszen az ő hibája volt. Ha nem hozza ide Thor kis szerelmét … talán még most is élne. Odin azonban bűnhődik, egy általam kreált olyan világban létezik, ahol egyedül a fájdalom létezik. Thor pedig, a trónörökös, Odin büszkesége, még csak a trónt sem akarta. Bölcs döntés részéről, még ha nem is az a felismerés vezérelte, hogy alkalmatlan lenne, mint király. Nincs olyan titok, melyről ne szereznék tudomást. Az emberek szeretik azt hinni, hogy biztonságban vannak, de ez csak hazugság, a közjó érdekében, legalábbis ők így hívják. A megfelelő ember alakját felöltve könnyedén szereztem meg minden információt róluk. A Bosszúállók … kissé megkopott a glóriájuk, mióta utoljára találkoztunk. Az emberiség nem képes magát megvédeni. Jól mutatja, hogy az úgynevezett hőseik egymást, és saját maguk biztonságát sem képesek garantálni. Ezek nem hősök, csak szemfényfesztők. A hely kietlen volt. Pont, ahogy gondoltam. Alig maradtak itt, akik elfogadták, hogy ők parancsolnak. Akinek hatalma van, nem fogadja jól a parancsokat. Emberi mivoltukból fakadóan pedig ez csak még inkább igaz. Kihasználva, hogy úgy járhatok a Földön, ahogy csak akarok, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy meglátogassam a zöld szörnyet. Mondanom sem kell, nem a saját alakomban lépek be az épületbe. Valaki olyan arcát öltöttem magamra, aki … nos, kellemesebb érzéseket ébreszt Banner-ben, de ugyanakkor mégiscsak kellemetlenek. Főleg, a történtek után. Ideje, hogy megpillantsák a saját torz tükörképüket. - Bruce. – szólítom meg, mikor mögé érek. A kanapén fekszik, valamit olvass éppen. Csak nem magát keresi a friss hírekben? – Reméltem, hogy te jössz majd el hozzám. – folytattam, esélyt sem adva, hogy közbeszólhasson. Majd elé dobtam az újságot, a szalagcím a következő volt: ”Eltűnt az ENSZ nagykövete. Mi történhetett?”. Természetesen több oldalon át értekeznek róla, a konklúzió pedig nem más, mint a drágalátos nagykövet halála. – Utáltad őt. De nem hittem volna, hogy képes vagy erre. Azt hittem jobb vagy, Bruce. Azt hittem eljössz és … mondasz valamit, hogy véd magad. De te csak itt ülsz és … olvasol. – csóváltam meg a fejem, keresztbe fonva a karomat magam előtt. A jó Dr. Banner … mindenkiben ott lakozik egy gyilkos, nem igaz? Benne egyenesen egy hatalmas, dühöngő, zöld gyilkos … nekem nem hitte el, hogy mi valójában. Elizabeth Ross-nak talán elfogja.
Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe Bécs. Kiket barátnak hittünk, most ellenségek lettek. Vagy legalábbis ez a helyzet. Semmit sem tuduk róluk, mita megszöktek a Raftból. Thanos segített nekik megszökni? És Wanda? Agyrém! Ha nincs Xavier professzor, aki az utolsó pillanatban fordított a harc alakulásán, akkor a veszteségeink nem álltak volna meg néhány halott katonánál és Charles növendékeinél. Erik ereje egész parkolóházat emelt fel. Vadóc Víziótól új képességeket nyert. Scott Lang rajtunk taposott. Jennifernek nem sok kellett, hogy eltörje Hulk nyakát. Sokszor jut eszembe az a sok áldozat, akik benn égtek a kogresszusi központban. És nem ők az egyetlen áldozatai annak az átkozott napnak. Bár Ross tábornokkal nem volt jó a kapcsolatunk, sőt.. mondhatni a tekintetemmel gyilkoltam, amikor személyesen jött a Bázisra, hogy bejelentse az Egyezmény életre hívását... mégsem kívántam azt, hogy mutáns túszejtők megkínozzák és meggyilkolják. Tony a harc utáni napon az öreg halálhírével fogadott. Csöppet sem vagyok szomorú, de szívesebben intéztem volna el én, ha úgy hozza a helyzet... persze csak egyenlő erőviszonyok mellett. Azok után, amin keresztül mentem miatta, nem volt esély a békülésre. Még ha fegyverről diplomata táskára is váltott, ugyanúgy gyűlölt engem, amiért a lányát ellene fordítottam egykoron. Folyóiratok felhalmozva fekszenek mellettem, s közülük egyet megragadok, és kényelmesen eldőlve a kanapén elkezdem bújni. A Timesra esik a választásom. Hetek teltek el, de még mindig mi vagyunk a téma. Az egyezmény, a harcok.. az áldozatok. Találgatások, teóriák, összeesküvés elméletek. Még ez is... - Kár volt kinyitnom. - dörmögöm magam elé, mikor megszólal egy ismerős női hang. A szemeim hirtelen akkorára nyílnak, mintha ki akarnának szakadni az üregükből. Ugye csak álmodom? A nő, akivel évek óta nem találkoztam. Aki évekig halottnak hitt. Persze, Loki New York-i felbukkanása óta tele van Hulkkal a televízió, így a kilétem nem titok többé... de tudatosan kerültem minden kapcsolatot Vele. Azt mondja, hogy várta, hogy én keressem. Majd ledobja elém az egyik újságot, melyen az apja van a címlapon. És azt sem hagyja, hogy megszólaljak, bár jelenleg nemhogy szavak, mégcsak levegő sem tolul ki a nagyra nyílt számból. Jön a vádaskodás. Hallgatom, próbálom felfogni, de egyelőre az sem tiszta, hogy álmodom-e csupán. Nem gondoltam, hogy az utóbbi időben ilyen sokat jelentett neki az apja. Én öltem meg? Bárcsak így lett volna! Miután végigmondja, csak megszólalok én is. Vagyis egy gyenge próbálkozást teszek rá, ám előtte felülök a kanapéra. Felállnék, ha a lábaimból nem szállt volna el minden erőm. - Hát.. hát Te?! Mármint... szia! De komolyan? Hogy tudtál bejönni? - nézek az ajtó irányába, majd vissza rá. Betty Ross. Első szerelmem, leánya Elmebeteg Gyilkológép Thaddeus Ross Tábornoknak. Szóval valamiféle képességem van megidézni a gondolataimból személyeket? Vagy ez most.. hogy is? Értetlenül kapkodom a fejemet, és a lehető legkétsébesettebb arcot vágok. - Nem, nem én voltam. Az apádat nem én öltem meg, Betty. Vagy ... ezt hallottad? Nem kerestelek, mert bár gyűlöltem őt, hidd el, nincs közöm a halálához. - próbálok immár emberi hangokat megidézni, és néhány összeszedett mondat is elhagyja ajkaim. - De tényleg... ennyi év után ez az első kérdésed? Hogy én öltem meg az öreget? Sokszor eljátszottam már a gondolattal. Hiszen tudod, mit tett velem az az őrült. De nem én tettem. Mondanám, hogy őszinte részvétem, de akkor hazudnék Neked.- a jelenléte felzaklat. Nem hittem, hogy ha egyszer viszont látom, így fog indítani. Vádaskodással. Miért emlékeztet még ő is? Normális esetben egy kávé mellett beszélgetnénk, de ahogy indított, most inkább messze lennék tőle. - És most, hogy tisztáztuk a helyzetet, gondolom megnyugodtál, ugye? - nézek fel a nőre, majd vissza az újségra, amit elém hajított. Az öreg Ross még a túlvilágról is megkeseríti az életem. Most odafent röhöghet a markába, hogy a lánya így lerohant. A nő, akiért egykor bármit megadtam volna, most ellenem fordult.
notes: Szóval..khhm... Elég durván megvárattalak és nagyon szégyellem magam miatta... Ne haragudj kérlek! • •
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows
A poszt írója ∞Loki
Elküldésének ideje ∞Szomb. 11 Nov. 2017, 20:56
Ugrás egy másik oldalra ∞
Az illúzió alatt elégedetten mosolygok az értetlenkedését látva. Ilyen az ember igazi arca, értetlen és … ostoba. Mégis, mindenhatónak hiszik magukat, élet és halál urainak, az igazság bajnokainak, bele sem gondolnak abba, hogy tulajdonképpen nem különböznek azoktól, akik ellen harcolnak. Csak az ellenségeik felvállalják a tetteiket, míg ők … menekülnek a felelősség alól. - Könnyebb volt, mint hinnéd. – válaszolom, és ezzel nem hazudok egy pillanatra sem. Felvértezhetik magukat bármilyen modern technológiával, ugyanúgy tudok jár-kelni köztük, mint a világ többi pontján. Ha akarok, ott vagyok az elnökeik szobájában, vagy épp itt, mikor a díszes társaságuk összeül megbeszélni a teendőket. Ellenem nincs fegyverük. - Valóban? Láttam a híreket Bruce. Az Egyezmény miatt halt meg, azok miatt az őrültek miatt, akik a te társaid is voltak. – legalábbis feltételezem. Nem néztem olyan mélyen utána a dolgoknak, ezek mégiscsak … emberek, nem kell megerőltetnem magamat, hogy megvezessem őket. – Te tudod a legjobban, hogy az apámnak igaza volt. – ki tudhatná jobban, hogy mit jelent a felelősség, mint az az ember, aki egy dühöngő zöld szörnyeteggé változik. Ellenben a bohócnak öltözött társaival, őt nem kedvelik még a Földön sem. Félnek tőle, még a saját társai is fegyvert építettek ellene. Nehéz lehet tükörbe néznie, miután … egy embernek öltözött szörnyet lát viszont benne. Azt hittem pacifista vagy, Bruce. – mondom meglepetten, ahogy elfordulok tőle. A gyilkos és a lelkiismeretével küzdő ember esetének gondoltam. Ezek szerint ez az énje sem jobb a másiknál? – Az az őrült tett azzá, aki vagy. Akár tetszik, akár nem. – felelem egyszerűen, de még mindig nem fordulva hozzá vissza. Ha nincs ez a bizonyos tábornok, hol lenne most? Manapság az embereket nem érdeklik azok, akik egyszerűek. Ő pedig minden értelemben … egyszerű volt. Én régóta tudom már, hogy mi vagy, Bruce. Meglep, hogy ilyen jól tudod titkolni. Hogy csinálod? – kérdeztem, ahogy visszafordultam hozzá. Habár a nő illúzióját fenntartom, nem töröm magam, hogy úgy is viselkedjek. Nem ismerem a nőt, és nem is különösebben érdekel. Aligha érdemes a figyelmemre, ha képes volt kikezdeni Banner-rel.
Szinte remegnek a térdeim, ahogyan meglátom egykori barátnőmet, laboránstársamat, plusz-minusz majdnemmenyasszonyom. A szó megakad a torkomon, és csak nyöködve távozik résnyire nyít ajkaimon. Amikor kérdőn nézek rá, hogy került ide, szinte kineveti a védelmi rendszerünket. Talán PÉNTEK azonosította, és úgy gondolta, beengedi nőtársát, és legalább jól kinevet majd a nyomoromért. Felülök, de képtelen vagyok szembeállni vele, így csak megszeppenve nézek rá a kanapéról, és még csak elképzelni sem merem, mennyire buta arcot vághatok. Nincs is időm gondolkodni ilyesmin, mert jön az újabb vádaskodáshullám. Ez a nő jobban fel van paprikázva, egy Vízió elcsilizett pörköltje. - Nem nézek televíziót, mert fogalmuk sincs arról, miket beszélnek. Tony elmondta, hogy az ENSZ katonái a Testvériség birtokán találtak apádra. Azoknál, akik ellen harcoltunk. Bár fogalmam sem volt, hogy mi történt édesapáddal, de úgy tudom élő adásban kínozták, mielőtt megölték. Pont akkor, amikor Barnes ránk robbantotta a kongresszusi központot. - szólalok fel végre, hogy megvédhessem magam. Soha nem gondoltam magam tökéletes embernek, de ha valaki vádaskodni jön, jó, ha tisztában van az eredeti történettel, és igenis megvédem magam, ha butaságokat vágnak hozzám. - Az apád oldalán álltam, és kishíján megöltettem magam miatta. Apád egy olyan egyezmény miatt halt meg, ami kétfelé zilálta a Boszúállókat, és az egész mutáns és emberfeletti populációt. Apád és a pöffeszkedő politikustársai miatt barát fordult barát ellen, háború folyt, ami emberi áldozatokat követelt. Azt hiszem, hogy magának köszönheti a sorsát. És ha legközelebb jössz, hogy leharapd a fejem, előtte kérlek szedj be egy nyugtatót és kérdezz, mielőtt vádaskodni kezdesz. - Ez a nő már korántsem olyan, mint amilyennek megismertem. Bár, amikor szakítottunk, fájt, mégsem kerestem azóta. Jobb volt neki biztonságban, távol tőlem. Korábban többször eljátszottam a gondolattal, milyen lenne ismét találkozni vele, denem gondoltam, hogy kishíjján kést szorít majd a torkomhoz, amikor megtörténik. - Igaza? Lehet, hogy ő úgy gondolta, de szomorú vagyok, hogy osztozol a véleményén, tekintve, hogy apád mániákusan üldözte a hozzám hasonlókat. - kezd kicsit kihozni a sodrombl, így már én is felállok, és kihúzom magamat. Ha már nagy szavakkal dobálózunk, csak ne lapuljak, mint egy kiskutya. - Még jó, hogy már nincs itt, hogy megköszönjem neki. Ő egy üldözött vadat csinált belőlem, de Hulk egy véletlen műve. Neked kellene a legjobban tudni, hiszen együtt dolgoztunk. - kissé eltorzul tekintetem. Nem tudom, hogy a bolondját járatja velem, nevet a nyomoromon, vagy tudatmódosító szereken él újabban. Hulk megszületéséhez semmi köze nem volt Rossnak, ha viszont a megtört tudósra céloz, akkor betalált... - A Nagyfiút hogyan titkolom? Sehogy! Aki akarja, már tudja, hogy én vagyok Hulk. Az a semmirekellő Loki volt az első, aki miatt nyilvánsság előtt alakultam át. Voltak szemtanúk. Aztán jött egy őrült lilaság, Thanos. Nem tudtam Bruceként ugrálni a szörnyek között. Már régóta nem megyek emberek közé, ha nem muszáj. Már csak az nem tudja, hogy ki vagyok, aki barlangban él. Te.. ott élsz? - kérdem felvonva szemöldököm, összekulcsolt kezekkel. Próbálom megfejteni, hogy csak szórakozik velem, vagy valami nem stimmel Bettyvel. - És ha már kigyűlölködted magad, és képes vagy másról is beszélni, akkor inkább mesélj magadról! Mi történt Veled az utóbbi időben? Merre voltál? És legfőképp, miért döntöttél úgy, hogy pont most keresel meg?
A szavait hallva elmosolyodok, habár ez azon az alakon, akit maga előtt lát, nem látszik. Amit Banner lát, az csak egy … kép a fejében, egy emlék, amit könnyen elérhetek és vetíthetek ki elé, míg a saját alakomban arra járhatok, ahol csak akarok. Az emberek mindig azt hiszik igaznak, amit látnak, kifogni rajtuk nem túl nehéz feladat. - Vagy csak mert nem vagy túl közkedvelt. – feleltem megvonva a vállam. A Zöld Szörnyeteg … aki az emberiséget védi, de valójában ezek az emberek félnek tőle és szívesebben látnák egy börtönben, semmint az utcáikon harcolva. Hogy tudna felelősséget vállani a tetteiért az, aki nem is tud magáról, mikor előhívja a szörnyet. – Az apám miatt? – kegyetlen mosolyra görbült a szám széle, amit szinte már sajnáltam, hogy ő nem láthat. – Te és a barátaid tudod, hány embert halálát okoztátok? Te, aki még csak nem is tudsz magadról, mikor „segíteni” próbálsz … vagy a vezetőtök, aki a világ ellen fordult egyetlen ember miatt. Ti lennétek a hőseink, a védelmezőink, miközben pont ti vagytok azok, akik a legtöbb kárt okozzátok? Az apám azért halt meg, mert kész volt tenni ez ellen. A barátaid viszont ellene, az emberiség ellen fordultak, mikor ezt elutasították. – egy nő megvető, dühös szavait hallhatta a halott apja árnyékában. Nem mintha egy kicsit is érdekelne Ross tábornok, vagy a lánya. Ellenben azonban nagyon is érdekel az, hogy ez emberek miként tépik saját magukat darabokra. – Amíg azt csináltok, amit akartok, nem vagytok jobbak. Tudós vagy, talán emlékszel rá a történelemben milyen példák voltak azokra, akik azt hitték, hogy jobban tudnak mindent, csak bármit megtehetnek. – nem vagyok ugyan szakértője a történelmüknek, de … nos, az emberiség követett elég hibát, és jó párszor sodródott már kihalás szélére. Háborúk, zsarnokok … most pedig, a Bosszúállók. - Tekintve, hogy a hozzád hasonlók mennyi ártatlan életet követeltek … talán te is osztozhatnál a véleményén. – vágtam vissza a saját szavaival. A hozzá hasonlókat … az emberiség ilyen, amint valaki más, amint a veszélyt látják benne, fegyvereket készítenek, hogy megelőzzék a katasztrófát, de valójában még csak közelebb hozzák azt. - Nincsenek véletlenek. Egyébként pedig …nem úgy nézel ki, mint akit üldöznek. – jegyeztem meg, ahogy a kanapéra és az újságra pillantok, amit olvasott, mikor bejöttem. Nos, nem éppen ilyen az élete annak, akit egy egész világ üldöz … én már csak tudom. - A Nagyfiút? - kérdeztem vissza meglepve, és bár a nő, akit látott nem nevetett, én igen. Érdekes névválasztás egy szörnynek. – Választhattál. Te úgy döntöttél, hogy harcolsz, ne mondd, hogy nem sejtetted előre, hogy mi lesz ennek a vége. – az emberiség mindig is félni fog tőle, soha nem fogja őt elismerni. Harcolhat értük, meghalhat értük … de soha nem várhatja a megértést, ezt pedig várnia ostobaság volna, de persze az emberek … ostobák. - Távol. Kerestem valamit, ami … kárpótolhat. – a saját nevemben beszélek inkább, semmint a nőében. Róla ugyanis fogalmam sincsen. – Azért jöttem, hogy szóljak, Bruce. Nem hagyom, hogy az apám halála értelmetlen veszteség legyen az újabb háborútokban. Úgyhogy … készüljetek fel. – az emberek közötti megosztottság mindig is jelen volt, én pedig szeretném kissé … elmélyíteni ezt. Valahogy ráfogom tudni venni a nőt arra, hogy úgy tegyen, ahogy azt akarom, ha nem, akkor pedig … végzek vele és pótolom. Ezek csak emberek, nem pótolhatatlanok.
Betty ellenséges viselkedése szokatlan. Persze, nem vártam, hogy megölel, és örömködve elbeszélgetünk, mert hát csak nem láttuk egymást évek óta, és akkor is éppen szakítottunk... de most úgy érzem magam, mint egy kínvallatáson. Mintha az apja szelleme belé költözött volna, és most visszajár kísérteni a lánya testében. Boldogság lelkemnek. Olyan kérdéseket és vádakat tüzel felém, hogy kis híján hónaljfoltos lesz az új ingem, pedig nem vagyok egy izzadós fajta. - Újabban politizálni kezdtél?! Apuci kicsi lánya mindent jobban tud! Te.. figyelj.. Mondhatsz bármit, apád egy veszett ügy mögött állt. És amíg ő, meg a katonái olyanokat vadásztak le, akik védelmezték ezt a szaros planétát, addig mi szembeszálltunk Thanossal és a Loki félékkel. Ők hol voltak akkor, amikor harcolni kellett? Hmm? - a szemeim lehet, hogy kidurrannak majd, annyira ideges lettem. Kénytelen vagyok dörzsölni a képem, hogy legalább lefoglaljam a viszkető tenyereim valamivel. Sajnos van igazság a szavaiban, és ettől a tudattól nap mint nap rosszul alszunk mindannyian. Láttuk, ahogyan emberek égnek el, mert nem tudtuk megmenteni őket, vagy rosszkor voltak rossz helyen a harcaink során. Wanda a csapat fejébe mászva egymásnak ugrasztott minket Thanos irányítása alatt. Baromira tudom, hogy megannyi ártatlan ember halt meg, amikor rájuk rontottunk... - De ha mi nem vagyunk, ez a világ Loki, Thanos vagy Ultron pöcegödre lenne már. Szívesen! - nyökögöm neki idegesen, majd kénytelen vagyok egy korty vizet szavaim után legurítani a torkomon, mert itt és most fogok berekedni. - Ez betalált. Hidd el, ezt a keresztet a sírba visszük mindannyian. - utálom hogy igaza van. - Idebent nem köpnek szembe, de odakint inkább látnának meghalva az emberek. Ide nem ér el az ENSZ keze. - utálom, hogy a halott "majdnemapósom" és a "vessükmegahősöket" a fő téma, pedig ezer éve nem láttuk egymást. De.. legalább beszélünk. - Sejtettem vagy nem sejtettem. Már mindegy. Nem érdekel ki mit gondol rólam. Mindaddig utálhatnak, amíg a barátaimat békén hagyják. - Inkább féljenek Hulktól, és legyen ő a legundorítóbb szörny New Yorkban... had csámcsogjanak rajtam. Addig se a társaim szekírozzák. - Kárpótolhat? Ezért idejöttél élezni a nyelved rajtam? - okés, hivatalosan is örülnék, ha nem itt lenne már. - Most fenyegetsz? Mégis hogy gondolod ezt? Jössz majd a fáklyás emberekkel a Bázis elé, és követelitek majd Frankeinsteint? Ne nevettess! Apád magának okozta a halálát. És megkönnyebbültem, amikor megkaptam a halálhírét. Mint ahogy sok más hozzám hasonló is. - másnak sem élt, mint fejeket aggatott ki a szobája falára. Mindenkit utált, aki fegyverek nélkül képes volt szembeszállni velük. Aki több volt, mint a Nagy Ross. - Én próbáltam udvariasan nyitni feléd, de Te inkább belém rúgsz. Tudod mit? Te sem vagy jobb annál a szemétláda apádnál! - ordítom rá idegesen. Már képtelen vagyok higgadtan gondolkodni. Érzem, ahogy a vénáim feszülnek. Ha nem nyugtatom le magam, még a végén Hulk előjön és rátámad. Hogy a fenébe képes valaki ennyire felzaklatni? Ostoba nő! - Csak... nyugalom. - mantrázom, miközben mély levegődózist szívok magamba, lassan, ritmikusan. Ez a légzőgyakorlat képes a szívritmusom lassítani. Most szükség is van rá!
- Az apám erős jellem volt … erősebb, mint bármelyikőtök. Egy veszett, de helyes ügy mellett állt ki, míg ti önbiráskodtatok. – feleltem szinte köpve felé a szavakat. Nem csoda, hogy a nő nem kedvelte Bruce-t, nem túl kompromisszumképes, emiatt mehetett tönkre a kapcsolatuk is. Elvégre, kiakar leállni veszekedni a Hulk-kal? – Ők addig biztonságba vitték azokat az embereket, akiket ti veszélyeztettek. Eltakarították a szemetet, amit magatok mögött hagytatok. Neked kéne a legjobban tudnod. – de úgy látszik, a Hulk nincs tisztában azzal, hogy igazából ő nem hős, még csak nem is segítség, hanem egy … kezelhetetlen fegyver, amit elzárva kéne tartani, és aminek … már van is egy kalitkája, amibe egykor engem zártak, helyette. - Ezzel takarózol? Ezt inkább … Amerika Kapitánytól vártam volna. Ő az elvakult, téged lelkiismeretesebbnek hittelek. Legutóbb, épp ti tettétek a pöcegödrötökké, ha jól emlékszem… - döntöttem oldalra a fejem, ahogy rápillantottam. Ahhoz nem kelletem én, sem Thanos, vagy Ultron, hogy egymás ellen forduljanak és … romboljanak, öljenek. Mindezt a védelem nevében tették volna? A béke, amit annyira védeni akarnak, tényleg így valósítható csak meg? Én békét ajánlottam, mikor idejöttem, nem kellett volna más tenniük, csak behódolni. - Ha hallanád magad … az ENSZ keze? Tudtommal nem vagy szökevény. – oh, annál valami sokkal rosszabb, ezt ő maga is tudja. Épp ezért is fél kimenni oda. Asgard-ban engem minden nap megvetettek, láttam az arcukon a szánalmat, a megvetést, a vívódást, amit a tiszteletük és a becsületük harca okozott nekik. Odin fia voltam, tisztelniük kellett úgy, hogy valójában semmire sem tartottak engem. - Micsoda csapatmorál. – húztam gúnyos mosolyra a szám. Szinte már egy nagy családdá váltak a kitaszított hősök. Szomorú, hogy mindezt valójában saját maguknak okozták. - Oh, nem, Bruce, nem fenyegetlek. Ismerlek, saját magad fogod tönkre tenni ezt az egészet, nem kellek hozzá én. – tártam szét a kezem mosolyogva. Oh, igen, szinte látom már benne a Zöld Szörnyeteget, ami ébredezik. Olyan ő, mint egy … kezelhetetlen fegyver, de ha tudjuk a módját annak, hogy működik, irányíthatjuk. - Különben mi lesz? Halálra versz engem? Az igazán hőshöz méltó… feleltem, ahogy elléptem mellette, és alaposabban szemügyre vettem a helyet, miközben ő légzőgyakorlatot tartott. – Akárhogy is nézzük, te veszélyt jelentesz, Bruce. Ha ezt nem vagy képes beismerni, akkor … elment az eszed. Mi az, ami visszatart? Egy kis légzésgyakorlat? Nem túl megnyugtató… alighanem, az ENSZ-nek sem lenne az, hogy a világ talán egyik legpusztítóbb fegyvere egy légzésgyakorlattal tartja vissza mindazt a pusztítást, ami benne van. De, ez legyen már az ő bajuk.
Túlságosan jól érvel. A Ross vérvonal lüktet benne, mindenre van magyarázata, és végül is mindnek van igazságtartalma is. Tudom, hogy áldozatokat követeltek a harcaink. Ékes bizonyítéka volt ennek az egyezmény, ami ezt hivatott megelőzni.. legalábbis az okosak szerint. Ám az okát, a valódi okát, amiért Betty itt van, még mindig nem tudom. Viszont minden egyes mondata újabb és újabb tőrt szúr belém, amire már képtelen vagyok higgadtan választ adni. - Már megbántam, hogy ott voltam az aláírásnál. Apád hibázott, mi hibáztunk! Elveszítettük a barátainkat miatta! Hagyjuk ezt a témát! - ha tudom, hogy így széthúzza a csapatot, minek után egymásnak feszülünk, inkább tárgyalásokat kellett volna folytatnunk, mielőtt fejest ugrunk bele. Eddig semmi pozitív hatása nem volt Ross egyezményének. Barátokból szökevények és ellenségek lettek, a közbiztonság nem lett jobb, és csak idő kérdése, mire megint felbukkan valaki odaföntről. - És ki fog megvédeni, ha ismét kozmikus veszély érkezik? Az egyezmény biztosan nem! A katonák, akik "utánunk takarítanak", tehetetlenek lesznek. Arra várjunk majd, hogy egy hozzád hasonló irodista megadja az engedélyt? Vagy.. egyenesen parancsot adjon? És ha nem egyezik meg a parancs az elveinkkel? Te fogod megoldani a bajt? Vagy hívsz az űrből valakit? Mi van, ha mondjuk Loki megjelenik Thanos egyik seregének élén? Mit teszel? - Ezt a vitát napestig tárgyalhatjuk, mindkettőnknek igaza lesz, de a másik akkor sem fogja belátni. Makacs nő... - Igen, a légzőgyakorlatok segítenek. Tudsz jobb megoldást? Évekkel ezelőtt nem tudtam volna magamban tartani... Nincs más mód. - már megnyugodtam, azt hiszem. - Az apád meg akart ölni, Te nem kerestél, mióta szakítottunk. Tényleg azért jöttél, hogy felelősségre vonj? Miért jöttél.. valójában? Van.. valami hivatalos oka is? - talán végzést hozott az ENSZtől, csak eddig kostolgatott kíváncsian, mekkora fenyegetést jelentek... - Bruce, egy másik Betty Ross épp most nyilatkozik a televízióban Ross tábornok haláláról... - erre PÉNTEK kirakja a képet egyenesen az orrunk elé, ahol a feketébe öltözött Betty épp a véleményét fejti ki az Egyezményről, és beszél a tábornokról. Talán ennél gyilkosabb tekintettel nem is nézhenék az előttem állóra. - Ki.. vagy.. Te?!?!
Köszönöm a türelmed!!! Bocsánat a késésért! || zene ||•
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows
A poszt írója ∞Loki
Elküldésének ideje ∞Szomb. 13 Okt. 2018, 21:05
Ugrás egy másik oldalra ∞
-Miatta? ¬– kérdeztem hitetlenkedve. – Csak magatoknak köszönhetitek. Ti és a kielégíthetetlen egótok. – mondtam, dühösen szűrve a szavakat a fogaim között. Jól ismerem Bruce-t. Abban a pillanatban tudtam, hogy milyen is ő, mikor megláttam. Törékeny. Pár csúnya szó, a megfelelő helyre irányítva és már … vérzik is. Annyira emberi. -Irodista? – kérdeztem újfent, de ezúttal kissé sértetten. Oh, Bruce, te aztán tényleg nem tudod, hogy kell nőkkel beszélni, ugye? – Az elveitek … nem érted, igaz? Mikor egy bolygó sorsa forog kockán, a te és a barátaid elvei semmit nem számítanak! – böktem dühösen a mellkasára, csakhogy kicsit rájátsszak a dologra. Fárasztó ám embernek lenni. – Képtelenek vagytok bemocskolni a kezeteket! Gyengék vagytok, képtelenek arra, hogy másokat védjetek! – löktem rajta újra, de ezúttal a tenyerem használva. Hogy a fenébe lehettek ezek ketten valaha együtt? Azt hiszem már tudom, hogy ki hordta a nadrágot. – Tárgyalunk. – vontam meg a vállam, megadva neki a kézenfekvő választ. – Te úgy is olyan jól ismered Lokit. – szúrtam oda gonosz mód, habár tudtam, hogy ezzel elárulhatom magam. Mit tudhat ez a nő arról, hogy én mit tettem az exe fejével? Azon kívül, hogy kicsit … belekontárkodtam. Na de akkor mit mondjon Barton ügynök? -Azt kötve hiszem. – jegyeztem meg, de nem fűztam hozzá már semmit. Légzőgyakorlatok … ez ám az életbiztosítás. És csodálkoznak azon, hogy egymást ölik ahelyett, hogy arra figyelnének, ami körülöttük van? Áldás lett volna számukra az uralkodásom. -Micsoda lovag vagy … - sóhajtottam fel a szavait hallva. Az emberek és a párkapcsolataik … még akkor sem képesek túltenni magukat rajta, ha már nem is létezik a kapocs. – Uh, jól áll a fekete. – jegyeztem meg, ahogy a megjelenő képsorra pillantok, majd mosolyogva Bruce-ra. Ezután már nem olyan nagy agytorna, hogy leessen neki. -Egy régi barát. – vontam meg a vállam, majd pillanatok múlva már teljes valómban álltam előtte. – Helló, Bruce! – húztam széles mosolyra a szám, ahogy elfordultam tőle. – Alul teljesítettél! Azt hittem gyorsabban fog menni? – ráadásul még csalt is, segítettek neki. Habár, ez engem dicsér, nem igaz? – Súlyosan sérült vagy érzelmileg, remélem tudod. – mondtam, ahogy körbepillantottam a helyen. Milyen komolyan veszik magukat … - Egyébként, tényleg gyűlöl téged. – böktem a fejemmel a képsorok felé, ahol valamiről a nő épp beszélt. Ha nem így érezne, nem is beszélne most ott, igaz?
Ne haragudj kérlek! 
