11. felvonás

United we stand

Harc közben az egyetlen dolog, ami elméjét még a valóságban tartja az Quill. Ahogyan hozzászól, s részvétét fejezi ki, vérengző indulatait visszarántja, s megtorpan egy pillanatra. Nagyot fújtat, mintha valami eltörne abban a pillanatban. Fejét szegi, majd bólint, és minden erejét összeszedi, hogy aztán a harcba irányíthassa. Utálja, teljes szívéből gyűlöli a Titánt, de azokat, akik az életüket kockáztatják vele együtt, fontosabbnak tartja elvakult bosszújánál, így inkább a hatkarúakat foglalja le, s közösen harcol Quillel, hogy a többiek addig végezhessenek a Titánnal.
Amikor csapattársai megölik, amaz átalakul valami zöld lénnyé. Még nézi, hogy miféle borzadáj volt Thanosnak álcázva, majd dühében összeroppantja a hatkarút, ami a markai között vergődik. Felordít fájdalmában. Ez nem az igazi volt! Hiába harcolt ezidáig, az igazi Thanos még mindig él valahol! Nem tudott revansot venni Carolért. Az emlékek azóta is gyötrik, ahogyan a benne mélyen nyugvó doktort is. A pillanat, ahogyan a nő felkiált, és eltűnnik a szeme elől, már bevésődött elméjébe, s amikor feladná, emlékezteti, hogy addig nem állhat le, amíg el nem pusztította a nő gyilkosát. A nőét, aki irányába valaha is képes volt érezni. Nem gondolta, hogy képes ilyenre, de a fájdalom azóta is érezteti vele, hogy elveszett az egyetlen ember, aki valaha is fontos volt neki.  
Féktelen dühét a hatkarúakon vezeti le. Mindet ütlegeli mindaddig, amíg menekülőre nem fogják. A csorda egyszerre mozdul meg, s indul új irányba. Az oszlop felé. Nem indul utánuk, egyedül kevés lenne mindegyikőjük ellen. Fujtatva inkább levezeti  feszültségét azokon, amelyeknek nem volt akkora szerencsélyük, hogy felvegyék a nyúlcipőt. Két lábánál ragadja meg az egyiket, amelyben még van élet, és ide-oda csapkodja a füves talajon.

Aztán meghall valamit. Valamit a háta mögül. Megtorpan, kezében az élettelen szörny testével. A ismerősen csengő, simogató női hang, kinek tulajdonosa oly fontos szívének. Nem fordul meg. Azt hiszi, hogy csupán érzékei a bolondját járatják vele. Aztán ismét hallja, s leejti a hatalmas testet. Teljes törzsével hátrafordul. A Nagy Melák minden porcikája beleremeg, amikor meglátja az arcot, amiről azt hitte, már csak emlékeiből idézheti fel, s immáron soha nem látja viszont. Ahogyan közeledik, ő hátralép egyet... s még egyet. Attól fél, hogy ellenségeinek újabb trükkje. Így akarják leszerelni. Talán maga Thanos az. Hiába diktálja esze, hogy lépjen csak még egyet, lábai gyökeret eresztenek. Képtelen elszaladni, mert titkon reméli, hogy valós a pillanat. Hogy a Nő igenis él. S ha mégsem így van, és a halál hírnöke álcázza magát, legalább ismét láthatta arcát, még egyszer, utoljára.
Amikor kezeit arcához vonja, s könnyét érezteti vele, Hulk teste elernyed, szívverése felgyorsul. Ez lehetetlen! - gondolja. Tekintetében tükröződik a nő teljes valója, s fátyolos réteg növekszik íriszein. Ahogyan az belefúrja magát mellkasába, egyre nagyobbakat fújtat, majd egyik, hatalmas tenyerét tétován a nő hátára helyezi.
Tehát ilyen lenne az igazi boldogság? Érezhet egy magafajta pusztítógép hasonlót? Van egyáltalán joga hozzá? Képtelen szavakkal kifejezni érzéseit, közel sincs azon a szinten, ám mégiscsak kipréseli a nő nevét.  
- Ca..rol. - fújtatja maga elé. Immár tényleg elhiszi, hogy visszatért hozzá.

A nő minden egyes szavát szinte issza magába. Nem szabad átváltoznia... Nem is akar! Most önző lesz, és a dokit még egy ideig a hűvösön tartja. Ameddig csak képes rá. Tudja, hogy így több hasznát veszik majd. Odaföntről továbbra lassan ereszkednek le a bolygó darabjai, de ami legjobban feltüzeli az Thaos látványa. Ahogyan a nő homlokát az övének simítja, furcsa biztonságérzet fogja el. Tudja, hogy mostmár semmi sem bánthatja Carolt, mert itt van mindenki, aki képes harcba szállni és megvédeni őt. Nem hagyhatja, hogy egyedül harcoljon, így követi a nőt egészen a hőscsokorig. Hatalmas léptei alatt dübrög Wakanda talaja. Amikor megérkezik, apró mosollyal futtatja végig tekintetét az ismerős arcokon. Egyen meg is akad a tekintete. A Kapitányén. Hiszen látta meghalni. Elernyedt, élettelen testét Thanos a földre hajította. Értetlenül áll a történtek előtt, mégis legalább annyira örül neki, mint Carolnak.
Carol vörös sziluettjén elidőzik tekintete. Még soha nem látta így. Szinte megbűvöli a látvány. Olyan forróságot áraszt magából, hogy néhány pillanat múlva kénytelen egy lépést hátrálni. Csodálatos, mégis veszélyes a nő. Talán Hulk rosszul hiszi. Nem a Nagyfiú fogja megvédeni a nőt, hanem talán éppen fordítva? ...

//Carollal és a többiekkel tartok Thanos ellen.