• Az Őrzők visszatérnek a Milano fedélzetére, amíg Tony, Carol és Bruce átvizsgálják Thanos Birodalmát. Csak az üres, lebegő trónt találják meg.
A Milano fedélzetén elláthatják Mordály sérüléseit. Lord kap egy sürgős hívást a Nova hadtesttől, hogy Thanos és követői megjelentek Asgardon.
Quill ezt követően rádió frekvencián üzen Tonynak, hogy térjenek vissza a fedélzetre, mert indulniuk kell tovább.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). Az újabb kört mindig a Kalandmester nyitja. A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: Peter Quill kezd. - Helyszín: Thanos Birodalma - A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Gamora, Drax, Rocket, Tony Stark, Peter Quill, Carol Danvers, Groot ~ Akik becsatlakozhatnak: -
Egy részem marja a bűntudat, amiért a segítségnyújtásunk eddig terjed és nem tovább, de közben meg tudom, hogy vigyáznunk kell Mordályra, szüksége van ránk. Pillantásom vállam fölött percenként a zöld nőszemély karjaiban tartott szakinkra terelődik. Elgrimaszolva vonom el róla a tekintetem, közben pedig abban bízom, hogy mind velem tartanak és a hajó fedélzetére sietünk. Pocsék érzés tudni, hogy a kis fickó miattam sérült meg. Elvégre én hoztam el őket ide... - Van egy elsősegély doboz itt ni... - lépek fel a lenyíló ajtón, majd a kicsikém gyomrának jobb szárnya felé nyújtózom, fejmagasság fölé, hogy lekaphassam a ládikát. Intek Gamorának, hogy tegye a lassan magához térő kisfickót az asztal lapra. - Intézed? - nézek Gamora szemeibe, arcomon leolvasható aggodalommal és idegességgel. Joggal lenne rám mérges a megsérült csapattagunk, ezért inkább ne én legyek az első pofa, amivel szembe találja magát. Ha Drax velünk tart és a fedélzeten van, - biztos vagyok benne, hogy megviseli, hogy nem mehetett tovább Wandáért - mellé lépve megpaskolom a vállát. - Hazafogják vinni, elég elszánt banda. - pillantok a nagyfiúra az oldalamon, majd a lejáró szélén ácsorogva fürkészem a kietlen vidéket. Borzasztóan sokféle gondolat cikázik a fejemben. A hely eszembe juttatja, hogy miféle helyen élte az életét a hátam mögött mozgolódó nő és ettől elfog a rosszullét. Ráadásul nem eltitkoltan a csapat egy része miatt is aggódom. A három hősünk ki tudja merre barangol... A pilóta fülkében recsegő hangszóró szólít el a bámészkodásból és őszintén szólva egyáltalán nem bánom, hogy így van. Elsőre arra gondolok, hogy Stark lopódzik ismét a fedélzetre, de amint odaérek és lenyomom a vörös négyzet alapú gombot, egy sokkal kellemetlenebb üzenettel találom szemben magam. Balommal a műszerfalra támaszkodom, enyhén görbe tartással hallgatva a hívást. - Itt Űr-Lord. Hallgatom... - összeszaladó szemöldökkel nézek ki az ablakon szemben, járatva tekintetem ide-oda. Türelemmel várakozom, de amint az üzenetét befejezi a hívófél, kis híján koppan az állam. - Értettem. - fejem felszegve, vállam fölött elpillantva megpróbálom összerakni a dolgot. Végül megfordulok, hogy lássam Őrzőim és úgy mondhassam el, amit hallottam. - A Nova szólt, hogy Thanos és csatlósai Asgardon vannak. Gondolom nem egy barátságos kiránduláson,... - grimaszolva nézek Mordályra, majd Grootra, végül föl a két ácsorgóra (?) - Oda kell mennünk. És ez most nem csak a bosziról szól. Amikor Xandaron pusztított, ők is eljöttek, hogy segítsenek minket. Most mi jövünk! - közlöm tárgyilagosan, majd sóhajtok egyet, mielőtt elfordulnék - De ,ha mégis van olyan köztetek, aki inkább itt befejezné, útba ejtjük a Novát. Nem jelent gondot... - ezúttal nem fogom őket kényszeríteni. Ha velem, velünk tartanak, akkor önszántukból jöjjenek. Ezért a döntésért, mindenki maga vállalja a felelősséget, ugyanis én nem fogom. - Stark. - nyújtózok, hogy elcsíphessem azt a frekvenciát, amin berobbant korábban közénk - Stark, hallasz engem? - grimaszolok, majd amíg várom válaszát, lehajtom fejem. Csak akkor szegem állam, ha meghallom a recsegő hangot. - Tudjuk hol vannak. Mennünk kell. Hacsak nem vagytok szarban, akkor gyertek vissza a hajóhoz. - közlöm, majd nedvesítve ajkaimon meghallgatom válaszát, ha kell, felelek, végül lerakom a vonalat és belesüppedek a pilótaülésbe. A bőr megfeszül hátam vonalán. Beleidomulok a székembe, izzítva a kicsikém. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy a lila trutymó újabb világot akar megrongálni, de piszkosul izgatott is, hogy talán - talán most a galaxis majd megmutathatja, hogy mire képes... Elvégre köztudottan Asgardon istenek tanyáznak. A Nova sem fog a seggén maradni. Ahogy remélem, mi sem.
Kissé rosszul érinti, mikor Drax űrlénynek nevezi, de végül is, belegondolva, Draxnak lehet, hogy az is. Pont, ahogyan Tonynak Drax az űrlény, ez fordítva is működik. Összevont szemöldökkel pillant a férfira (űrlényre!), akinek testén több seb éktelenkedik, mint ami elfér rajta, majd segítségkérően pillant körbe, hátha a társai, akik már több ideje vannak Draxxal kisegíthetnék; hogy most válaszolnia kéne a kérdésre, vagy hagyja annyiban a dolgot inkább. Végül csak egy mindentudó mosollyal megveregeti a kérdező vállát, ami azt akarná sugallni, hogy majd később visszatérünk rá, vagy inkább soha. Közben Bruce is kijelenti, hogy később megpróbálja kiengesztelni, de már nem tud rá válaszolni, Tony gyomra hirtelen összeszűkül, amikor a Milano felgyorsít. Aztán megérkeznek, és a beszélgetésre már nincs idő.
Ugyanolyan gyorsan zajlik le minden, ahogy elkezdődött. Bruce átalakul, ami nagyban segíti az esélyeiket, de a csapat egyik fele visszamegy a hajóhoz Mordály sérülése után. Tonynak hirtelen rossz érzése támad, de nem mintha ez új keletű dolog lenne. Nem mondja ki hangosan, az időjárásra fogja inkább, ami itt lényegesebben másabb, mint a Földön. Nem tudja figyelmen kívül hagyni Carol megjegyzését a vagyonára, és bár igazat kell neki adnia, mégsem azt teszi. Nem ez az első, és biztosan nem az utolsó eset, hogy valaki csak a pénztét látja benne. - Ki beszélt itt pénzről? - kétes, hogy a nő észreveszi felvont szemöldökét, de azért mégiscsak megteszi. - Én arra gondoltam, hogy a vesztesnek be kell öltöznie a rózsaszín Power Rangernek. - vigyorogja el magát, mert természetesen teljesen komolyan gondolja az elhangzottakat. Képes lenne megcsinálnia is az említett ruhát, de végül is nincs rá szükség, mert senkiben sem volt annyi bátorság, hogy fogadjon ellene. Nagy kár. Igazán büszke magára és a játékszerére, vagyis a páncéljára, amiért még majdnem teljes töltöttségen van a kree hordával való harc után is. Arra azonban cseppet sem, hogy hiába tettek meg ekkora utat. Jó, persze, nem tűnt hosszú időnek, de ha belehozzuk a fizikát, akkor... Tony figyelmét azonban eltereli valami zöld és örömmel veszi észre, hogy a Nagyfiú követni kezdi, amikor elindul. Zöld, vagy sem, Bruce úgy tűnik nem fogja csak úgy elhagyni. Carol is csatlakozik hozzájuk, és a Vaspáncélos sejti, hogy nem a sármja miatt döntött úgy, hogy érdemes a társaságára, hanem a Nagyfiúban rejtőző tudós az oka. Sebaj, a lényeg, hogy többen vannak. Nem mer hátrapillantani Peterék felé, fél, hogy elfogná a késztetés (gyávaság), hogy visszaforduljon hozzájuk, a biztonság felé. Ökölbe szorítja a kezét és megembereli magát, egyenes vonalban halad előre, nem inog meg. A nő kérdésére a jelre pillant, de hangyás, kivehetetlen. - Egy bazi nagy... - a jelet folyamatosan zavarja az, hogy itt kint vannak az űr közepén, így csak azt tudja kivenni a monitorból, hogy valami nagy van előttük, de nem tudja megnevezni. Muszáj a saját szemére hagyatkoznia. - trónt. - fejezi be a mondatot, de már biztosan a többiek is észrevették. Ha meg nem, akkor sürgősön optikushoz kell fordulniuk. - Gondolom valaminek el kell bírnia a seggét - jegyzi meg epésen, ahogy a szemük elé kerül. - Lehet, fel kellett volna hívni, hogy vendégei érkeznek - a trónon és egy-két dísznek(?) szánt valamin kívül teljesen kihalt a hely. Azonban a Titán jelenlétét így is érezni lehet, biztos, hogy ez az ő területe. A férfi mérges, arra készült, hogy ma végre elintézi a lila fejűt, de ez a terv egyre messzebbnek tűnik. Hirtelen sercegést hall, valaki be akar tolakodni a páncéljának beszélőkéjébe. Peter hangját hallja meg, kölcsön kenyér visszajár. - Ja, vettem. Indulunk. - hangja kissé steril, a csalódottság miatt, amiért menniük kell. Meg akarta volna lepni pár nagyobb bombával Thanost és a székét. Ha nem vagyunk szarban... fel se tűnt, hogy eddig vattacukron üldögéltek. De nem kezd el visszabeszélni Quillnek, hisz hallja a hangján, hogy tényleg sürgős a dolog. Fáziskéséssel fogja csak fel, hogy pontosan mit is mondott neki pár másodperccel ezelőtt. Tudjuk hol vannak. Hirtelen áll meg és egy helyben repül, mint egy kolibri. Egy nagyon erős kolibri. - Skacok, vissza kell mennünk. Quill most szólt, hogy megvannak. Részletekkel nem szolgált, de biztos felvilágosít minket, ha odaértünk - elrejti mély sóhaját, szinte teljesen biztos benne, hogy nem kell sokáig győzködni őket, hogy forduljanak vissza. Ez a hely gonoszt hordoz magában, érzi. Reméli, hogy Bruce közben vissza tud változni, vagy legalább a Milano elég erős, hogy elbírja Hulkot.
Sikeresen beszállt - lehetőleg másodmagával - a Milano fedélzetére, amit mintha nem rég hagyott volna csak el. A rágcsálót közben ellátták, élni fog. Lehúzza a sisakját és Quilhez fordul, arra vár, hogy bővebben is kifejtse, mégis hová mennek most és mi történt, ami miatt visszahívta őket.
Egyetlen percre sem tölt el elégedettség a megbiztatás kimenetelét illetően, vagy az, hogy Peter az általam elmondottak mellé tette le képzeletbeli voksát. Ahogyan az ingerült viselkedése, feszültségtől eltorzult vonásai sem hagyott mély nyomot bennem. Vannak helyzetek, amikor választanunk kell, jobbra vagy balra, nincs középút. Nincs semleges válasz, olyan, mely mindenkinek jó, mellyel mindenki elégedett lesz. Fizikai képtelenség, hogy egyszerre két helyen is legyél - hacsak nincs valami rejtett képességed. Épp ezért választanod kell. A mérleg nyelve pedig értelemszerűen a sajátjaink felé billen - s nem csak a józanész által diktált egyértelmű érvek miatt. - Persze. - szorosan a csapatom mellett haladva lépek fel én is a fedélzetre, majd követve Quillt, lépek az általa mutatott asztalhoz, és óvatos mozdulatsor kíséretében helyezem Mordályt a sima felületre. Viszonozva a pillantást, egy határozott bólintással adok némi nyomatékot a szavaimnak. A dobozért nyúlok, majd felnyitva a fedelét, sorba veszem a tartalmát, és a számomra szükséges eszközöket kiveszem. Első lépésként fertőtlenítem a sebeket. - Ez kicsit csíphet. - jegyzem meg a bágyadt Rocketnek címezve szavaim, amennyiben lassan magához térne. Némán, mindenfajta megjegyzést elhagyva végzem a rám szabott feladatot. Nem ez az első, hogy hasonló - vagy ennél még súlyosabb - sérülést kell ellássak, és nem csak ezért szentelem teljes figyelmem Neki. Nem sok kedvem van ama hely jól ismert domborzatát, s környezetét csendben kémlelni, hol oly sok évet el kellett töltenem, kényszer hatására. Ismerem a helyet, mint a tenyeremet, csukott szemmel is eltalálnék Thanos trónjához, és még sok helyre, és ez valahol rémisztő. Ám inkább úgy teszek, mint akit teljesen hidegen hagy az egész. A hangszóró sem zökkent, mikor az egyik mély sebet a tisztítást követően elkezdem összevarrni. Precíz öltésekkel, gyors és hatékony mozdulattal kísérve. Akkor pillantok fel először, amikor Quill beszélni kezd, és hamar világossá válik, hogy nem egy baráti csevej zajlott le pár másodperccel ezelőtt. Továbbra is érzelemmentesen hallgatom a szavait, miközben Rocket megkapja az utolsó kötését is. Karjaim összefonva fordulok a férfi felé, s billentem enyhén oldalra a fejem. Enyhén összeszűkülnek a szemeim a rögtönzött beszéd azon részénél, miszerint kilátásba helyezi a jelenlévők kapitulálási lehetőségét. - Már megint egymagában akarja megváltani a világot. - forgatom meg a szemeim, s nézek végül Draxra, akinek a szavaim címeztem. Itt egyedül Rocket az, kinek állapota nem feltétlenül teszi lehetővé a további részvételt, de az ő makacssága sem ismer határokat. Drax pedig minden alkalmat megragad, mikor harcra kerül a sor. Neki adrenalin rugók működtetik az egész testét, és ez igencsak vakmerővé teszi az említett delikvenst. - Így egészen más nézőpontba került a most kialakult helyzet. - nesztelen lépésekkel megközelítve állok meg közvetlenül Quillszéke mellett, majd szólalok meg a Starkkal való kapcsolatteremtést követően. Követem szemeimmel a gép beindítását elősegítő mozdulatokat, s ha esetleg felpillantana, akkor felveszem Vele a szemkontaktust. - Ez most már minket is szervesen érint. Közös üggyé vált. - Az vesse rám az első meteort, aki kézbe tenné idegenekért a kezét. Na ugye. Mentegetőzésbe is bocsátkozhatnék, miszerint nem szeretném az önzőség leplét magamra húzni, de ez nem vallana rám. Továbbra is fenntartom ama véleményem, hogy elsősorban sajátjainkért vagyunk felelősek, és immáron ez a nagy helyzet, mert nincs olyan, hogy állandó, csak csupa változó tényező. - Egy pillanatnyi kétség sem merült fel bennem arra vonatkozóan, hogy Veled tartok. - csak a magam nevében beszélhetek, és azt is teszem, végül meg sem várva a másik beleegyezését, magától értetődő módon huppanok be a mellette lévő helyre, elfoglalva a másodpilóta helyét és egyben szerepét. - Egyébként sem nézhetném tétlenül a hősködésed. Valakinek életben kell tartania. - Jegyzem meg félvállról, miközben lapos oldalpillantással nézek rá sokat mondóan, de a következő pillanatban megjelenő halvány mosoly tompít az elhangzottak cinikus élén. Ám amilyen hirtelen bukkant fel, olyan hamar semmivé foszlik. Hazudnék, ha azt mondanám, készen állok újra szembe nézni Thanossal, de vannak dolgok, melyre egy fényévnyi idő is kevés lenne.
zene (füleimnek) | sietve, nehogy kimaradjak! - de ha ezenfelül valami nem OK » pm :] | ⁂
Még a levegőben elkapja a férfi válaszát, amire meglepetten pillant irányába. Természetesen lefoglalja a nyakába ugró kree katona, de egy része ott marad a beszélgetésben. Azt gondolnánk, hogy Tony Stark pénzben fogad és igazából nem. Valójában Carolnak tudnia kellett volna, hogy a férfinek mivel már megvan az, nem fog arra játszani. Sokkal inkább a saját maga szórakoztatására. A nő nincs tisztában vele mi az, amibe beöltözve szívesen látná a férfi a vesztes felet, így inkább nem folytatja a párbeszédet és azzal foglalkozik, amiért egyáltalán jelen van. Küzd.
Danvers a kiinduló ponton aprítja az ellent, majd csatlakozik Vasemberhez és annak árnyékává lép elő. Az kétségtelen, hogy a felbukkanó zöldfickó sokat dobott a mérlegnek azon oldalán, hogy Starkkal tartson-e, de az is eléggé biztos, hogy nem hagyta volna magára a férfi egy ilyen helyen, legyen akármennyire jellem- és érzelemmentes a kapcsolatuk. Hol a férfi mögött, hol mellett időzik, igyekezve tartani a tempót a rakétákkal. A férfi páncélja mindig arra emlékezteti őt, milyen volt pilótának lenni... Hiányolja a szőke. Tekintetét a látótérre tapasztja, s bár előbb kérdez a távolság miatt, ahogy közelednek, úgy egyre biztosabb benne, hogy mit lát. Nyelnie kell. Tenyerei körül áramlani kezd az aranysárga energia. Felkészül rá, hogy valamivel - valakivel találkozhatnak. Hallgatja Tony megjegyzéseit, de nem tud mást hozzátenni, a helyeslésén kívül. A nő lebegni kezd egy ponton, csak apránként lassan ereszkedik, figyelve rá, hogy Hulk ne zúzza szét a helyet, habár.., üzenetnek nem biztos, hogy jó lenne! - Hé, nagyfiú! - szól oda a zöldfickónak, lihegjen bárhol is - Bontsunk rendet! - kacsint rá egy pimasz kuncogással, hiszen tudja jól, hogy Hulknak szüksége lehet rá, mielőtt távoznának, hogy tomboljon, erre pedig Brucenak lesz, ha felébred a zöld-kómából. Fel kell dolgoznia, hogy nem találta itt a lányt, ahogy Starknak is. Talán még a férfi is lő párat, ha kedvet kap! Carol Danvers egy istenverte nőszemély, akiben nincs félelem a Titán ellen, sőt, mivel ő maga még nem ütközhetett meg vele, csak annál jobban izgatja a dolog, hogy olyan helyen vághat vissza, amire a Titán nem számít. - Hagyjunk itt egy csomagot... - látja, hogy Stark páncélja megfeszül, de a nőnek nem okoz ez problémát abban, hogy neki lendüljön és kieressze az aranyló nyalábot magából. Sistergő hangon indul meg belőle, miközben föl-le repked és a trón körül lezúz minden útjába kerülő darabot. Milyen érzés lesz hazajönni, ha otthontalanná válsz? És mit érzel majd, ha tudod, hogy elég bátrak voltunk ahhoz, hogy ezt megtegyük, Titán? Hm? Hogy a lepergett másodpercek alatt egyedül, vagy Hulkkal tombol, de megteszi. Lenyomatukat hagyja. Stark hangjára felkapja a fejét és bólint, majd -bárhol is legyen- Hulk elé reppenve finoman annak örökmozgó vállán simít végig ujjaival, hogy felvonja magára figyelmét, majd menetiránnyal hátat fordítva felveszi a korábbi alakzatot, és Stark mellé reppenve visszafelé indul. Hol előre, hol a vaspáncélra, hol Hulkra fókuszál, majd még útközben ereszkedik le a zöld szökkenő alakhoz, hogy mellette haladva megpróbálja jobb belátásra bírni, elvégre szükség lenne rá, hogy visszaalakuljon. Hacsak...
••
- Zöldfickó, szükségem lenne a másikra. - tapad tenyere hirtelen a feszes mellkasra, megállítva őt - Menjen tovább Mr. Stark, megoldom ezt. - néz fel válla fölött a páncélosra, majd lendületből eltolja magát a zöld sziluettől, hogy szemben lebeghessen vele - Fel kell szállnunk arra a hajóra, hogy megtaláljuk a lányt. - néz rá határozottan, komoly keretbe foglalva arcát. Talán Hulkkal, ha nem is szavakban, de képesek lesznek együtt kommunikálni. - Tudnom kell, hogy te utazol velem, vagy a zsenge sápadt... - kiszélesedik Danvers mosolya. Tudja, hogy Hulkkal az nem tud dűlőre jutni, aki arra kéri adja át a helyét, így inkább megpróbál vele barátkozni. Bocs Banner, tudod, hogy a szívem érted repes!,Felbúg a Milano, ráadásul egyre erőteljesebben. Danvers elrugaszkodik helyből és a gép felé röppenve szeli át a röpke távolságot, ami már nem sok.
• Ha Hulknak mégis sikerül átalakulnia, akkor természetesen a fedélzeten utaznak a többiekkel. • Ha Hulknak nem sikerül;
A hajó lenyílt ajtajának peremére áll és onnan néz a bentiekre. - Kapitány, remélem a hajója elbírja a külső-vázon utazókat... - majd azzal a lendülettel az állvány melletti tárolóból leteker egy húzásra erősnek tűnő és alkalmas kötelet, majd várakozik, hogy felszereljék őt két alkalmas ruhával, ami majd bírja az űrutazást és a térugrást is. /Ez utóbbiban nem biztos Carol.../ És valószínűleg a megszólítás hizlalja majd Űr-Lord mellkasát és máját, így bizonyára előszeretettel bocsájtja szolgálatba felszereléseiket, ráadásul egyik oka ő, hogy Bruce átalakult, hiszen annyira kérte tőle... - Köszönöm. - feleli annak, akitől megkapja, majd bólint, hogy csukják az ajtót, csak nyugodtan utána, ő nem fog Hulk nélkül elmenni és mivel a zöld fazon egyáltalán nem kiszámítható, nem kockáztat, hogy félúton inkább a Holdat látogassa meg...
- Gyere, próbáljuk ki ezeket a kütyüket... - lassan közelíti meg Carol, bár sürgetik a hajóról és tudja, hogy fontos lenne mielőbb elindulni, abban is biztos, hogy ripityára robbantja a Milano meghajtóit, ha nélkülük indulnak el! - Hű, oké... - pihegi halkan, miközben megközelíti a zöldebb csodát, lassan, biztonságosan, hogy pontosan előtte - felfelé tenyérrel megmutathassa a két azonos kütyüt, amit bentről kapott. Fel is csapja fülére, hogy az hirtelen bevonja teljes alakját és megakadályozza, hogy űrütést* kapjon. Bátorító mosollyal nézi a zöldebbet, majd felé nyújtja a neki szánt darabot, és ha nem tolja el, ha nem ütközik akadályba, akkor annak fülére helyezi, előhívva a zöld testre a látszólag buborékokból álló anyagot. Bizonyára kényelmetlen lesz, így nem lesz sok idejük arra, hogy szokják... - Francba... - oda siet a Milano jobb szárnya fölötti gerinc részhez, amibe bele csatolja a kötelet és jó erősen ráfogja a gépre, amennyire csak tudja, majd a másik végét dereka és karja köré tekeri. Biztos, ami biztos. Ideges, hát persze, hiszen a neheze, majd csak most jön... - Készen állsz? - pillant le a Hulkra, már a gép fedelén ácsorogva, majd abba kapaszkodva elnyújtja karját a zöldfickóért. Bízva benne, hogy sikerül majd a kettejük erejével megtartaniuk magukat. //Tény, hogy az űrvédő felszerelés nem a légzés miatt kell majd egyikőjüknek sem. Ami aggasztó, az a térugrás!// - Ez most nem fog tetszeni... - a kötél maradék részéből újabb csavarást csinál, hogy a közelébe ólálkodó fickó derekát is megkösse. Ha elfogja őket bírni, vagy legalábbis rásegít a kapaszkodásukra, akkor már elég jók lesznek. - Csináld utánam! - mondja a már mellette lévőnek, tehát, csak akkor, ha már Hulk is a gép fedelén ácsingózik, ami nyilván megsüllyedhet a súlya alatt, a súlyuk alatt. - Fogd... - miközben mondja, úgy csinálja Danvers - .. nagyon erősen! - néz a mellette lévőre, majd a kötéllel bevont karjával a hajó egyik tartójára fog, a másikkal a zöld ökölbe szorít, hogy megértesse a fazonnal erre szükség van, bólogat, és erősebben fogja, mint életében valaha - Mehet! - kiált fel, ha vannak olyan kedvesek és megértőek a hajón, hogy megvárják, hogy felkészüljenek odafenn. Ami nem lenne ostobaság, tekintve, hogy a hajó belsejében talán egyetlen olyan erővel bíró sincs, mint akit épp igyekszik Carol fenntartani. És ha valakire, akkor Hulkra szükség lesz Thanos ellen... - A szentségit... - mosolyodik el, amikor rázkódni kezd alattuk a Milano, bár inkább magának mondja és nem a zöldebbik szerettének, pillantása mégis a nagy termetű alakra vándorol közben.
Csalódásom képtelen vagyok leplezni, minek után hátraarcot parancsolt a csapat. Arcomra kiül a szomorúság, hogy több testbe ma már nem márthatom késeim, és talán a lányt sem fogjuk már itt találni. Megnyugvásra ad okot, hogy a zöld óriás a vastestű emberrel tart, és utánuk repül az a fura aranyhajú nő is. Ha gond van, csak kiabálnak, és a hajóval mi is gyorsabban haladunk. Hiszen sem hegynyit nem tudok ugrani, sem sugár nem lövell a tenyeremből, de a Milano mégiscsak egy űrhajó... - De ha Wandának baja esik... - ...egyikőtöknek sem fogom megbocsátani. Bár a mondat vége kimondatlan marad, mégis egyértelmű, mire gondolok. A csapat a családom, itt a helyem, jól tudom, de a lány is a szívemhez nőtt Manhattan óta. Szótlanul nézem, ahogyan Gamora ellátja Rocket sebeit. Csúnyán megsérültél, kistestű barátom. Ha értenék az elsősegély nyújtáshoz, akkor én is megpróbálnám, de azt hiszem, hogy a donga ujjaimmal inkább hatványoznám fájdalmát, mintsem elmulasztanám. - Gamora, tudok segíteni valahogy? - kérdezem a szőrös kisbarátunk körül sürgő-forgó nőt. Quill elrohant, valaki szólította a rádión, Groot pedig szintén aggódó pillantásával tiszteli legjobb barátját. - Rendbe fog jönni. - nézek az apró lényre, kihez odatartom tenyerem, s ha belepattan, felveszem vállamra Őt. Amikor Quill hírekkel tér vissza hozzánk, teljes testtartásommal felé fordulok. Csendben hallgatom, ám amikor kimondja a varázsszavakat, izmaim görcsösen megfeszülnek. Asgard, Thanos, boszi. - El ne képzeld, hogy bujkálunk majd azok után, amit velünk tettek. Veletek tartok az űr bármely távoli pontjára! - kiállásom eltökélt, pillantásom mogorva. - És ha néhány kree kutyát megint kibelezhetek, még élvezni is fogom. - ezt már csak kicsiny barátom fülébe súgom vállam mellett, alig hallhatóan. Tudom, hogy Groot mindenféle mókában benne van, és előszeretettel támogatja gyilkolásra hajlamos törekvéseimet. Figyelemfelkeltés, elterelés, és indákkal történő fojtogatás. Ez utóbbi a kedvencem... Gamora gúnyos megjegyzésére nem reagálok szavakkal, viszont annyira mogorván nézem, mintha vérig sértett volna. Pedig valószínűleg dicséretnek szánta... a fene se tud kiigazodni ezen a zöldszínű nőszemélyen, minden esetre, ha megmenthetném a világot puszta kezeimmel, akár százszor is megtenném.
Amíg a pilótafülkébe sietnek, leülök Rocket fekhelye mellé. Ha a vállamon van még kicsi Groot, akkor odateszem Rockethez, hogy minél közelebb lehessen hozzá. - Rocket, tarts ki! Ha tehetek érted valamit... - suttogom halkan, bár nem vagyok tisztában vele, hogy hallja-e, de ha mégis, minden kérését örömmel teljesítem, ha az közelebb viszi a gyógyuláshoz. - Hol vannak már? - nézek Grootra, akinek még annyi fogalma sem lehet, hogy hol van a Vastestű, a szőke és a zöld óriás, mint nekem. Azért kicsit aggódok értük...
Groot ahogy szokott, ijedt pillantást vetett a sebesült rosszul kinéző Mordályra és megsajnálva jó barátját. Mordályt nézte, akkor is mikor egy kicsit ügyetlenül Drax válláról le csúszott. Egy pillanatra megfogja a szőrmók tappancsait majd el megy körbe nézni, hogy újból felfedezze a Milánot, nem megy messzire csak a közelbe. A helységben marad és az ott lévő dolgokért érdeklődik, észre se veszi Petert, ahogy ki megy, csak akkor figyel fel rá, amikor visszatér a hírekkel. - Én vagyok Groot. - Mondja lentről a föld felszínétől pár centire magasodó kis csemete. Bár nem sejti, hogy mennyi beleszólása van a dolgokba, de ő nagyon is akar menni, annyira, hogy a többiek nem is sejtik, csak Mordály tudja, hogy ez egy erős bele egyezés a részéről. Asgardon nem volt még és az új helyek, mindig jók. Drax, ha rá pillantana, azt játszaná hogy ő nem is mozog. Olyan szigorúan tud nézni rá, hogy inkább megmered előtte, most is ezt játssza, ahogy ki fut. Tudja, hogy nem sokára indulnak, és a barátjának a bundásnak, pedig jó dolga lesz így, hogy kap valami ellátást a zöld nőtől Gamorától. Nem figyel a többiek válaszára. Elszalad a kuckójába és egy nagy adag finom rágcsával tér a pilótafülkében a helyére, ahol már Peter is ott van. - Én vagyok Groot. - Ő már kész áll az indulásra. Nem érti mire várunk, de boldogan rágcsálja az elemózsiát és várja az új bolygót és az új kalandot. Nem csatolja be magát, esze ágában sincs, hisz úgy hogy tudna mozogni. - Én vagyok Groot. - Mondja Peternek, jelezve neki hogy tőle indulhatunk. Élvezni fogja az utat. Már csak zene kellene, hogy az út hátra lévő részét is élvezze, de nem aggódik tudja, hogy a kapitány valamit úgyis befog tenni, ha pedig nem, akkor ő fogja elintézni, hogy valami Quilles zene legyen. Ha nincs zene anélkül unalmas az utazás, de ezt a hajó kapitánya is tudja - Én vagyok Groot.- és eszi tovább cukrot. Miért nem indulunk már? A kérdés jogos tőle, mert ideje lenne már indulni. Eszébe se jutnak az újak, akik velük jöttek. Amint elindulnak úgy fog ő öröm ujjongással felkiáltani. - Én vagyok Groooot.- Ha nem kapcsol zenét Quill, akkor Peter helyett ő fog kapcsolni egy kis retrot ez biztos. Mindenki nagy örömére vagy kárára.
You&Somebody
Mr. Blue Sky | Én vagyok Groot (szóljatok, próbálkozok) | ⁂
Látszólag az utolsó kreevel is végeztünk, ám a hely korántsem lett nyugodtabb. Az Őrzők leválnak rólunk, mi pedig hármasban haladunk tovább, hogy átkutassuk a környező vidéket. Nem túl nagy a hely, a magasból látni a végét. Akkora lehet, mint egy nagyobb amerikai város, mégis ki tudja, mit bujtat még előlünk. Ahogy Hulk a Vasember és Carol mellé szökken, különös adrenalin löket csiszolja vénáit. A számára két legfontosabb ember, egy jóbarát, és a doktor szerelmének társasága megmagyarázhatatlan izgalomba hozza. Amikor Tony felfedezi a trónt, Hulk utolsó szökkenésével gyorsan melléjük ugrik. Lábával földet érve megrepeszti a trónterem poros talaját. Csendben pillant végig a helyen. "Összkomfortos" pusztulat. A maga nemes egyszerűségével tökéletes helyszíne a cselszövéseknek, kínzásoknak, kivégzéseknek. Bár nem vártam jacuzzit, de mégis... ennyire unalmas helyet még soha sem láttam. A lebegő trónus látványán megakad tekintete. Nagyjából Hulk méretére tervezett ülő alkalmatosság. Egészen stílusos. A csend szinte fülsüketítő. Messziről a gép morajlása visszahangzik. Majd hirtelen Carol szavára kapja fel fejét, kinek kérése jobban ínyére van minden eddiginél. Ha már nincs itt sem a Titán, sem Wanda, akkor tényleg hagyjunk itt a lila szörnynek valami emléket. Ha a Nagy Zöld valamit igazán szeret, az a zúzás. Ördögi mosoly ül meg szájának ívére, mikor az első sziklát felemeli, és a falként imitált oldalsó sziklához hajítja. Öklét szinte mindenbe belemártja, amit társai épen hagynak. Súlyosakat üt, teljes erejéből lesújt. Vaskos öklei alatt megremeg minden egyes szikla, tárgy vagy bármi, ami útjába kerül. Feszültségterápia... kipipálva. Hulk lenyugodott. Legalábbis ideiglenesen. Tony hangja távozásra szólít fel minket. Indulni kell... A pihegő óriást Carol gyengéden érinti meg, kit minden felesleges mozdulat nélkül azonnal követni kezd. Az irányzék: a Milano. Mikor elé érnek, kényszerezett jeleket próbálok küldeni a Nagyfiúak, hogy ideje lenne lelépnie, de az űrhajók látványától igen zaklatott, mióta megrohamozták Manhattant Thanos élén. Képtelen annyira megnyugodni, hogy utat engedjen nekem. Nagyszerű... Nem lehetne ez a hajó inkább kiskutya alakú?? Carol kérésére hatalmasat ordít a nő irányába. Dacolva annak szavaival, esze ágában sincsen nyugovóra térni. Pillantásaival tiszteli, ahogyan fejére rakja a speciális eszközt. Ahogyan arcához ér, szemeit lehunyja a bársonyos ujjak nyomán, majd követi őt a gép tetejére. Látja, mire készül, és tudja jól, ha nem akar itt maradni, legalább ennyit engednie kell. Nagyokat fújtat, amikor a rögzítő alkalmatosság derekára kerül, majd engedelmeskedve a kemény vonású szépségnek, kezeit nyújtva megkapaszkodik a kérésnek eleget téve. Még egy elszánt bólintást vet felé, nyugtázva, hogy készen áll. Indulhatunk...
Lassan magamhoz térek. Látásom még egy ideig homályos, de pár pislogás után kitisztul. Hamarosan így is fájó sebembe még nagyobb fájdalom nyilal. Halkan nyőgök egyett, majd körbenézek. Gamora a sebemet fertőtleníti, nem csoda, hogy felébredtem. Lassú mozdulatokkal körbepillantok. Én az asztalon fekszem, ami nem valami kellemes emlékeket idéz fel. Pontosan emlékszem, amikor a szemem láttára szedtek szét, majd raktak újra és újra össze abban a laborban, ahonnan Groot-tal szöktünk meg. Úgy bántak velem, mint egy kisérleti patkánnyal. Volt, amikor napokig nem tudtam járni a boncolás miatt.
Szerencsére ez a seb nem olyan súlyos. Igaz sokáig nem fogok majd normálisan járni, futni vagy esetleg fára mászni, de attól még kibírom. Volt már rosszabb is. Továbbra is iszonyatos fájdalmak gyötörnek, miközben összevarrják a sérülést. Hogy eltereljem gondolataimat, a pilótafülke felé pillantok, ahol éppen Peter beszél valakivel. Próbálok hallgatózni, de akárhogy fülelek, sehogy sem hallom a beszélgetést. Óvatosan hátrahajtom a fejemet, majd lassan kényelembe helyezem magam. Úgy elfojtam azon az asztalon, mint a víz a műszerfalon (na attól még meg is őrülnék). Mikor Quill végez, közli a hírt. Asgard?! Az meg mi? Soha nem voltam ott, nem is hallottam róla semmit. De vajon mit keres ott Thanos? Gondolkodom egy kicsit, majd miután felismerem a jelenlegi szituációt, a mancsomat a fejemre teszem. -Akkor teljesen feleslegesen vagyunk itt és a semmiért sérültem meg. Nem?- teszem fel a költői kérdést, leginkább csak magamnak. Najó, felesleges most ezen rágódnom, az igazi kérdés, hogy most menjek velük, vagy sem. Az egészségügyi állapotom (hú de furcsa szavak ezek tőlem) véget inkább maradnék. De azon kivül, hogy meghalhattam volna, mégis csak egy csapat vagyunk, nem hagyhatom őket cserben. Úgyis voltam már rosszabul is. -Oké, én is veletek tartok. Semmi sem tarthat vissza- ülök fel közben. Alaposan szemügyre veszem a kötésemet, majd Gamorára nézek. -Köszönöm- erőltetek egy hálás mosolyt az arcomra, majd Peter felé fordulok,-és sajnálom, hogy téged hibáztatalak, csak azt tetted, amit kellett -hajtom le közben szomorúan a fejemet, hiszen mindvégig igaza volt... ráadásul én sem mondtam volna, hogy Thanoshoz megyünk. -Na de elég legyen a lelkizésből, induljunk már - mondom egy kicsit türelmetlenül, majd lassan hátradőlök az asztalon és pihentetem még egy kicsit a lábamat.
...
Remélem megfelel, de ha mégsem akkor szóljatok rám. :3 • •
• Gamorának sikerül ellátnia Mordály sérüléseit, mialatt Peter felveszi a kapcsolatot a Nova hadtesttel, majd Tonyval. A hajón tartózkodók együttesen úgy döntenek, hogy készek Asgardba menni megvívni a harcukat. A fedélzeten hozzájuk csatlakozik Tony Stark is. Carol és Hulk a Milano tetején utaznak. A térugrás minden bizonnyal megviseli majd őket, de mind odaérnek a Kilenc Birodalom legékesebbjébe, Asgardba.
***
» Az 1. felvonás véget ért. Köszönjük szépen mindenkinek a játékot!
