Gyilkos ajándék

4. felvonás

Minden erejére szüksége van, hogy megőrizze lélekjelenlétét, mert egyszerűen kezd sokkot kapni attól, hogy így látja Logant, akiben mindig is olyan erős támaszt látott. Mindig ott volt mellette… itt az ideje, hogy most ő maradjon mellette… most neki kell segítenie, már pedig nem fogja hagyni, hogy meghaljon. Az nem történhet meg. Az lehetetlen. az LEHETETLENSÉG!
Szorongatta kezét, ahogy mellette ül és próbál világosan gondolkodni, mivel is lehetne segíteni, amivel újra lehetne aktivizálni a x gént… valami kell hogy legyen. Valami erős, ami lökés szerűen indítja be őket…
Az érkezőre pillant, akit már látott és elkerekedik a szeme, ahogy meghallja, hogy mit is mondott. Mi? Menjenek? Biztos, hogy nem! Ő innen nem fog mozdulni sem, és nem fogja itt hagyni Logant. Ez őrültség! Ha itt hagyják, mintha… bele se akart gondolni, ahogy a könnyeivel küzdött.
- Nem… - remegte, ahogy Logan is mormogott valamit. – Itt vagyunk, itt melletted – erősített rá, hogy nem hajlandó elhagyni a helyet, így nézett fel Mattre is. Tekintetében teljes eltökéltséggel és elkapja Logan kezét, mi hozzáér. Finoman belecsókol, éreztetni akarja hogy ott van mellette, ott lesz, és segíteni fognak. – Ne csináld ezt Logan… - nyöszörgi az elfojtott könnyekkel, melyek némán erednek meg az arcán, szinte észre sem veszi, ahogy végigfolynak.
Felnéz a színes hajúra, aki érkezett. Mi a fene van? Mindenki most jött diszkurzust tartani? Nincs elég probléma, amit meg kellenne oldani? Már majdnem rájuk is förmed, mikor a nő elkezd beszélgetni. Erőteljes stílusára csak grimaszt vágo, de mikor meghallja, hogy tud segíteni, azonnal éber lesz. Lehetőség! Foggal-körömmel fog kapaszkodni belé, ha tényleg meg lehet oldani, hogy Logan ne haljon bele fájdalmaiba… bár itt lenne a képessége. – Majdnem belebolondul, hogy ilyen csönd van. Annyira vágyott arra, hogy telepatikusan segíthessen, vagy akármi, de csak a fojtó csönd, ami egyre-egyre zavaróbb. Vajon a többiekkel mi van? Mikor fog megoldódni a probléma? Mert hogy biztos Wanda a gyökere.
- Persze, tudunk! – Hangja rekedtes, ahogy Alisonra néz, akiben a lehetőséget látja. Majd Mattre, mintha csak közös kommunikációt folytattak volna, ahogy egy bólintással elintézték, hogy igen, mindketten mennek. Ezekután átengedte a helyet, hogy Matt fel tudja emelni Logant, de a kezét mg mindig fogta. Nem fogja elengedni, most biztosan nem!
A teleportáció pedig… nem volt kellemes. A gyomra forgott, mintha éppen valami borzalmas algoritmus által liftezne. Émelygett és szédült, mintha szétszedték volna, majd összerakták volna újra… de gyorsan összeszedte magát, hiszen ez most nem róla szólt, hanem Loganról, akit életben kell tartani. Azt hitte, ha Wanda környezetéből kikerülnek, akkor talán az X gén is hajlandó lesz működni, de nem úgy tűnt… továbbra is minden csöndes, egy hang sem töri meg elméjének menetét. Sehol…senki.
A koporsó mellett muszáj lesz elengednem, de továbbra sem mozdulok messzire el. Inkább csak figyelem, ahogy a szerkezet életre kel, és próbál segíteni. Remény… ezzel ajándékozott meg. Ami egyre csak erősebbé vált benne, amibe úgy kapaszkodott, mintha az élete múlna. Logan…
Majd hajlandó Mattékhez csatlakozni, és átveszi a fegyvernek titulált valamit. – Terv… - gondolkodott el. – Valószínűleg az x gént inaktívvá tette valamilyen úton-módon Wanda, és vagy ő vele újra mindenki megjavul, vagy pedig… - jutott eszébe a Főnix. Az ő erejét ki lehetne aknázni, de ki tudja, hogy mire lesz képes, ha nem bírja kontrol alatt tartani. – Komoly haást kell gyakorolni, mint… mint a weapon X-eknél. Fájdalom ébreszti fel az x gént még. Mint Wade, és a hozzá hasonlóak. Esetleg, ha telepátiát visszakapom, akkor a Főnix segítségével tisztára lehetne mosni a mutánsokat, de… ez maximum utolsó tervként válna be. Talán Charles és a Cerebro, de ahhoz Charles génjeit kell ébreszteni… - sóhajtott egyet, ahogy gondolataiban elmerült. És tekintete visszavándorolt Loganra a Bölcsőben.

gyilkos ajándék

- 4. felvonás -

A férfi utolsó emléke, ahogy arra kéri Dr. Greyt, távozzon, menjen messzire Mattel, hiszen, ha őt képes volt valami ennyire a padlóra vágni, akkor annak az ereje meghaladja talán a legtöbbjükét. A földön hánykolódva látja az érkező színpompát, de olyan kábult állapotába kerül, hogy lezuhan a tudatlanság mezsgyére. Összefolyik a tér, csöpögni kezd, forog. A hangok elmosódnak, nincs többé valóság. A képzelet uralkodik fölötte, a sötét foltok nőni kezdenek, szemeit lecsukja. Hallja, Jeant még hallja, érzi, de végül kezeiből is elenged az erő. Lezuhan, valahova a teste mellé. Elveszíti józanságát. Átesik azon a vékony határon, min eddig lábujjhegyen ácsorgott. Élénk színekben, álomszerűen villannak fel képek. Emlékek. Egy meg nem élt, mégis átélt életről. Érzi, hogy mozdítják, sőt, a teleportálás is megrezignálja csontjait, szervezetét, minden sejtjét. Ennek ellenére szemei lehunyva maradnak, pulzusa leesik. A Bölcsőbe kerül. Nem reagál, mert már nem ura önmagának. A fájdalom, a tehetetlenség átveszi fölötte a hatalmat. Jóleső érzés csiklandozza meg szöveteit, bizonyára a szivárványnak köszönheti, még sem képes reagálni. Fekszik, mintha már nem is élne többé. Logan fájdalma erősödik, rázkódni kezd. A hangokat nem hallja, most már nem csak a hirtelen megöregedett szervezete végett kerül ilyen helyzetbe, a Bölcső, mint egy jól megtervezett koporsó tompítja a hangokat. Ha akarná sem hallhatná, mit beszélnek a többiek. Arcizmai rázkódnak, mintha lenne benne még és még- és még abból a sejtszámból, ami meggátolja az adamantiumnak, hogy végezzen vele. Bárhogyan is, a férfi a halállal küzd.
Egyetlen menedéke most az a hely, ahol épp tartják. A rajta szaladgáló fények biztosan segítenek majd neki. Tudattalan állapotában egyre csak mantrázza koponyája falain belül a neveket. Azokét, akiket szeret, szeretett egykor. Victort sem felejti el. Hiszen testvérek. Voltak. Vagy talán még mindig azok. Soha nem fog rájönni arra, hogy végül is él-e még, avagy sem. Mindenesetre nem felejti ki a sorból még Bobbyt sem. Annak ellenére, hogy pikkel rá Matt miatt. Kapaszkodik az életbe, görcsösen. S talán emiatt túlélheti.

Gyilkos ajándék

4. felvonás

Azt hinné az ember, hogy a mai napnál nem lehet rosszabb, mégis mintha az események összedolgoztak volna ellenük. Először Wanda és a vörös köd, ami elvett minden képességet, utána LOgan, akit valamilyen módon életben próbálnak tartani és most még, hogy egyáltalán nincs x gén bennük. De hogyan lehet ez, hiszen a DNS… próbált gondolkodni, összerakni a kis puzzle darabkákat. Nincs x gén, nincsenek képességek… azt hitte, nem fogja megrázni a dolog, hogy simán elfogadja, de most meglepő módon úgy érezte magát, mint akit nyakon öntöttek egy adag hideg vízzel. Nincsen képesség… nincs többé semmi mutáció, csak a normális élet? Ő nem akarta ezt… persze, vágyott néha rá, hogy mi lenne ha… de most hogy a kezébe hullott, nem akarta ezt. Megmasszírozta halántékát, hátha a fejfájása elmúlik, de a csapongó gondolatok csak rontottak a helyzeten. Mi lesz akkor, ha egyszer a Főnix kihasználja ezt? Hál’ Isten, nem most, még nem… nem biztos, hogy képes lenne megállítani a benne lakozó entitást.
De visszatérve a valóságba, nincs x gén, egyáltalán… vissza lehet fordítani vajon a folyamatot, de hova tűnt? Hiszen, az anyag nem vész el, csak át alakul… mivé? Kizárt, hogy Wanda csak így kiölte volna belőlük, ez annyira… annyira abszurd. Csöndben maradt, ahogy visszanézett a koporsóra. Logannak akkor? Örökké nem tudják életben tartani, már pedig most ezzel kell élnie… ez így… halálra van ítélve? Hogy lehetne valahogy az adamantiumot eltávolítani, vagy „elbújtatni”, hogy ne érjen a szövetekhez, ne roncsolja a testét, és hátha tovább tud élni?
Alig figyelt a beszélgetésre, ahogy gondolkodott, próbált nem pánikolni, a helyzet ura lenni. Jean, meg tudod csinálni! Van közöd az orvostudományhoz! Csak gondolkodj reálisan! Mantrázta magának, ahogy agyalt, hogy az emberek… az emberek!
- Alison – nézett Mattre gyorsan, majd issza a minden színben pompázó hölgyre. – Meg lehetne oldani, hogy Logan adamantium vázát bevonjuk valamivel, amitől nem közvetetten ér a szöveteihez? Mondjuk valami csontszerűséggel, vagy bármilyen olyan anyaggal, ami nem roncsolja a testét? – tekintete visszakalandozott a koporsóra. Remélte, hogy az ötlet nem rossz, valamit lehet vele kezdeni.
Majd Mattre tekintett, aki menni akart… meg tudta érteni, hogy miért, de ő máris megrázta a fejét, hogy marad itt, Logan mellett, nem fog elmenni. Ha valami gikszer úgyis beütne a telefon ott lesz, hogy az intézménnyel meglegyen a kapcsolat. Vajon Xavierékkel mi történt? Tudják tartani a frontot, vagy máris esnek áldozatul? Ha az egész iskola is ott van, az x-erőkön kívül nincs senki képzett katona. És most oda Kolosszus, és a többiek. A képességek nélkül csak emberek egy csapatnyi kék katona ellen… ki lehet használni az épületet, de azt sem sokáig. Mi lesz a kimenetele ennek az egésznek?
Bele se akart nagyon gondolni, Loganra nézett újra. Ha valami módon visszajönne az erejük… mit meg nem tenne érte. Megint csak megmasszírozta a halántékát.

gyilkos ajándék

- 4. felvonás -

Lehunyt szemei alatt a férfit ostromolják emlékképek. Az apja, az anyja. A lázgőzös rémálom, amit gyerekként átélt. Az első alkalom, mikor szétszabdalta húsát a karma. Az üvöltés. Az üvöltés. Az üvöltés. Újra és újra hallja a fiatal gyerek kiáltását és hallja, hogyan csattan a villám az erdőben egy vékony törzsbe, ketté tépve azt. Zuhog az eső. És ő újra rohan. Térdemeléssel. Becsatlakozik mellé Victor. Victor. Victor. Látja őt. Újra átérzi, hogy mekkora kötődés alakult ki közöttük és mennyire fájt neki, amikor egymás ellen fordultak. Újra átéli a pillanatot, amikor a férfi rálép a karmaira és eltöri. Megint. Végül megtörténik. Adamantiumot fecskendeznek a felszín alá. Egy újabb arc rajzolódik ki szemei előtt. Barna haj, kedves, mosolygós arc. Nevet képtelen hozzá társítani, de hallja, ahogy a nő elnevezi őt; Farkas. A következő pillanatban már a karjaiban tartja. Vérzik. A mellkasán, hasfalán keresztben bíbor folt terül szét. Majd tovább mosódik a tér és a következő percben már csak azt látja, ahogy ez a nő húzza, vonja magát, golyóval az oldalában. Végül élettelenül fekszik. Logan csukja le a szemeit. Újra és újra és újra.

A férfi teste eközben a bölcsőben mozdulatlan.
A rémképek folytatódnak. Ismeretlen arcok tűnnek fel előtte. Charlie. Charlie. Charlie. Látja a férfit és derengnek emlékfoszlányok, mégis elveszíti végül. A következőkben már Charlest látja. A férfit. A vénebbet. A Professzort. Majd a pillanatot, ahogy fiatal formájával helyet cserélnek. Látja Jeant. A vörös felhőt. Jeant. Jean... mantrázza a nevet mélyen, mintha nyugtatná a gondolat, az emlék, az érzelmek. A feszítő érzés szervezetében mélyebbre mar. Fogaival beleváj húsába, üvöltene, ha lenne annyi lélekjelenléte, de már nincs ott. Nem fog fel semmit a külvilágból. Látja Mattet. A fiút. A tanítványt. A fiát. Aki a fia. Olyan neki. Érzi. Hallja, átéli az erdőben megtartott edzéseket.

A férfi teste változáson megy keresztül.
Valami történik vele, de túl van a valóságon. A képzelet, az emlék,.. álomszerű terepen időzik. Az eszméletvesztésben kapálózni kezd. Lassan, vontatottan erőre kap. Szervezete változáson megy keresztül. Sejtjei tobzódni kezdenek a felszín alatt, szövetei mintha ledobnák magukról megkopott valójukat. A férfi bíbor motorja mellkasában erősebben diktálja az ütemet, mint korábban. Orrlukai kitágulnak, arcizmai mozgolódni kezdenek, ahogy oldalán a karjai is. Ökölbe húzódik végtagja, vállai rángnak. Feje ide-oda billen. Bár halántékában megmaradnak az ősz tincsek, további szálai elsötétülve színt nyernek maguknak. Ernyedt váza gerince mentén megemelkedik. A férfi visszanyeri az öngyógyítás képességét.

Szemei kipattannak. A Bölcső fedele rossz emlékkel indít tudatában. Egészen olyan érzése támad, mintha William Stryker kísérletébe kényszerítené valaki ismételten. Valaki, akit első pillantásra fel sem fog, nem is lát, hiába simulhat közelébe köralakja Jeannek, nem tud az első percek kezdeti fázisában józan, higgadt maradni. (Ahogy az már várható tőle...)
– Mi a...!? - a férfi rángatózni kezd, az első kába percek tova illannak, kézfejeiből éles karmai hasítanak fel, amikkel X-et formálva kiszabja magát a koporsónak gondolt gépezetből. Liheg, jól láthatóan elfogta a pánik, a nem értettség. Felegyenesedve ledobja magáról a plexi anyagot, majd kiugrik és valahol a Bölcsőtől pár méterre landol talpain. Zilálva kapkodja tekintetét, figyelmét megpróbálja szét oszlatni, hogy felfogja ki az, akivel szembe találja magát, hogy mennyire ép a teste, és hogy mi történhetett vele az elmúlt órákban, órában. A sebesen emelkedő-süllyedő mellkasa végül megnyugodva csillapodik, ahogy felfogja, hogy Dr. Greyt látja maga előtt.
– Jean! - válla megereszkedik, szemei kutatják a gép megmaradt egységét, majd a nő állapotát, sebeket kutatva rajta – Mi a franc történt? - ahogy felteszi a kérdést, mintha felvillanna feje fölött a villanykörte, visszaemlékszik a garázsban történtekre. – Ki tette ezt? - bosszús, dühödté válik, majd várja a magyarázatot. A férfi elég rendesen lemaradt, ami azt illeti. Tekintete körbe szalad a termen, majd arca vonásai megkeményednek. Eszébe jutnak kérdések, amiknek nem tud gátat szabni. – Hol van a Professzor? - pillant a vörösre, majd amint felfogja, hogy kettesben vannak hangja lágyabb síkra érkezik, finomabb lesz hangszíne. – Te vigyáztál rám? - hiába a méreg, ami elönti teljes szervezetét, ahogy a kérdés megfogalmazódik benne, mosollyal arcán kutatja a vöröst és egészen addig le sem veszi róla a szemeit, amíg Alison fel nem bukkan és további témák felbukkanására sor nem kerül.

Gyilkos ajándék

4. felvonás

Matt eltűnt, Logan állapota talán jobbnak tűnik. Ki tudja… nem érezte, hogy a helyzet stabilizálódott volna. Káosz, azt okozott Wanda, és nem tudott sehogy sem segíteni rajta, mert nincs képessége. Így is, most nem ott van az iskola mellett, hanem itt várja, hogy valami istentelen oknál fogva, talán James életben marad. Nagyon is akarta, hogy a férfi életben maradjon. Fontos volt neki, bele sem akart gondolni, hogy mi lesz mikor visszamegy, és látni fogja Scott metsző tekintetét. Még azt is el kell simítania, már ha Scott életben marad. Scott… kérlek! Szíve két felé húzott, borzalmasan érezte magát, de mégis itt volt.
Inkább nem mondott semmit sem, a gondolatokat elnyomta, hogy foglalkozzon mással is.
Fejfájás újra, élesebben mint eddig, mintha valami rossz migrén kapta volna el. Hál isten, Alison már elment a reaktorhoz, azonban megfordult, ahogy meghallotta a hangját, de a lány nem volt ott. Mi? De hiszen hallotta. Vagy…? Vagy? Alapzaj, alapmoraj. Hallja, vagy csak hallucinál. Nem! Tényleg hallja Alison gondolatait, ahogy a Reaktorral foglalkozik. A gondolatok! Az elcsöndesült világ hirtelen megtelt zajjal, elméjét kirekesztette, nem mintha baj lett volna. Megörülve kapaszkodott a hangokba, hallotta a lenti embereket: kávé, taxi, munka, összetörő házasság. Egyre több elmét fürkészett. Tényleg hallja őket. Olvassa, és érzi, hogy mit élnek meg. Mintha az eltűnt fele, hirtelen új életre ébredt volna. Egy lett megint. Nem is gondolta, hogy ennyire hiányzott neki az egész érzés. Vajon a telekinetike? Ránézett az asztalra, ami lassan megemelkedett. Igen! Vajon mi történt? Wanda észhez tért? Vagy kinek köszönhetik? Mindegy is, a képessége él és virul. Logan! De mire fordult, addigra már hallotta is, ahogy a férfi felébredt, ragacsos gondolatait, amiből mint valami megijedt kislány, már ki is ugrott. Nem, nem akarta a gondolatait, érzéseit ismerni. Anélkül akart hozzá közel kerülni. De ez azt jelenti, ha az ő képessége visszajött, hogy Logan életben van. A teste regenerálódik, és megint! Szívéről hatalmas kő gurult le, ahogy a bölcső fedele úgymond szétnyílt, meglátta a karmokat, meglátta a férfit. Istenem… életben van! Annyira megörült mikor meglátta a markáns arcot, a metsző tekintetet. Igen, ez az a Logan, akit ismer. Ez nem egy illuzió, ezt nem csak ő generálta, hanem tényleg ott állt előtte a férfi.
- James… - teljes alakkal fordult felé, más esetben talán megölelte volna, de nem volt az a típus, aki csak úgy ölelkezik, és éppen lefoglalta, hogy mennyire örült a helyzetnek. Szeme csillogott, izgalom rá is átragadt.
- James! – emeli meg a hangját, hogy nyugodjon meg, és akkor válaszol a kérdésekre. – Wanda és a professzor az iskolában… nem tudom, hogy pontosan mi történt, de te… féltem, hogy meghalsz – hangja elhalkult, ahogy bevallotta lassan, és maga is rájött. Valóban félt, hogy többet nem látja. – Borzalmasan festettél… és a szervezeted… - de nem tudta normális elmondani azt amit akart, ahogy visszaemlékezett arra a megőszült, megöregedett valakire, aki vérzett és a halál felé közeledett. – Alison miatt vagyunk itt. A bölcső életben tartott. - végül elhallgatott, ahogy a kérdés elhangzott Jamestől. Nem tudott szóval válaszolni, így csak bólintott. Igen, itt volt, itt várt, hogy felébredjen, egész végig mellette. – Hogy érzed magad?
Tekintetük összefonódik, mire talán szíve ki is hagy egy taktust. Életben van, élni fog! A borzalmas nap első fénypontja a képességén kívül.
Enyhe zavar fut végig rajta, ahogy Alison hirtelen minden közepébe beleront, és az a meghitt pillanat, ami kialakulóban volt, máris tovaszáll, alkalmazkodik a helyzethez, és csak haloványan a férfire mosolyog. – Mehetünk – nyögte inkább ki, ahogy nyújtotta kezét Jamesnek, hogy jöjjön. Menjenek. Az iskolának nagyobb szükségük van mindkettejükre, talán utána, vagy valaha egyszer megbeszélik a helyzetet, ki tudja, de most ott vannak a mutánsok, és a diákok, akiknek szükségük van rájuk. Csak legyen vége ennek az egésznek, billenjenek vissza a régi kerékvágásba, nem akarta újra megélni, hogy Logan haldoklik. Nem valami kellemes érzés… nem gondolta volna, hogy ennyire kihat rá, de… de a férfi valóban fontos neki, még ha ezt sosem mondta ki neki.