Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
62
∆ Kor :
48



Tárgy: Tony & Pepper - Iron Lady(?) Hétf. 03 Szept. 2018, 16:59



Iron Lady(?)

Pepper&Tony


Az, hogy világvége hangulat van, nem is igazán helytálló. A világ minden médiuma zeng attól, ami történt, és még egy ideig fog. Totális a káosz. Politikusok tűntek el, színészek, vállalatvezetők, családapák, anyák, gyerekek … mindenhonnan mindenki. Vesztettünk. Akik pedig elmentek … kitudja hova mentek. A kezdeti sokk után próbálkoztam rájönni, hogy hol lehetnek, de … nem vagyok látnok, ha nem tudom hol keresem őket, oda nem tudok ajtót építeni. Nem volt egyszerű feldolgozni a tényt, hogy … nem tehetek semmit. Azon kívül, hogy megvédem azokat, akik még itt maradtak nekem.
- Uram, Ms. Potts megérkezett. – jelentette PÉNTEK, én pedig hátrébb léptem egyet a páncéltól. Egészen eddig erősen elleneztem azt az ötletet, hogy Pepper-nek ezt magára kelljen öltenie. Tudom, önző dolog, hogy a kapcsolatban én vagyok az, aki folyton próbálja magát megöletni, így neki a privilégiuma az aggódás, amitől én eddig ilyesfajta mód megkíméltem magam. Ezek után ez nem lesz ilyen egyszerű. De szükséges. A történtek után … nem tudok mindenkit megvédeni. Úgy nem, ha nem teszek meg mindent.
- Szia bébi! – fordultam a nyíló ajtó felé, meglátva Pepper-t, kinyújtva felé a kezem. – Csak megakartam kérdezni, hogy mit szólsz hozzá. – böktem a fejemmel a páncél felé. – A történtek után … azt hiszem ezt nem lehet tovább halogatni. – sóhajtottam fel, ahogy elléptem tőle az asztalhoz és kihúztam annak a fiókját. – Viszont, ha apádék kérdezik, előre szólok, hogy mindent letagadok. – mosolyodtam el, ahogy leejtettem a vállam. – Vedd … amolyan extra menő mennyasszonyi ruhának. – mondtam, ahogy átnyújtottam neki a páncélba illeszthető szoftvert, amire annyi volt ráfirkálva, hogy ”EPER”.
- Rhodey kicsit féltékeny lesz, de … elbírok vele. – mosolyodtam el. Rhodey annó azért tudta elvinni a páncélt, mert úgy rendeztem el, hogyha meghalok, akkor azokat ő használni tudja. Éppen haldokoltam, és benne bíztam a legjobban. A dolog persze nem úgy sült el, ahogy terveztem, és Pepper eddig sem rajongott az életem ezen feléért, de … a kényszer nagy úr. – Egyelőre, ez még nem végleges. A nanotechnológia praktikusabb, de amíg azzal meg nem leszek … kell valami, ami megvéd, ha én nem vagyok ott.  mert mindig nem tudok ott lenni. Ez pedig kissé paranoissá tesz. Nem is kicsit. A történtek után … ez logikus, és szükséges.



lovely |   remélem jó lesz jajj  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: Tony & Pepper - Iron Lady(?) Szomb. 08 Szept. 2018, 19:18


Pepperony
Did you know that there is only one thing on earth that I am allergic to?

Az elmúlt években összevetve nem tartózkodtam ennyit a főhadiszálláson, mint az elmúlt hetekben. A lakásunkra szinte már nem is emlékeztem, felváltva intézkedtem a Stark-toronyban és itt vagy ahol éppen szükség volt rám. Európát és Mexikót is megjártam az alapítványi ügyek miatt, most pedig egy konferenciát intéztem, ami miatt már napok óta rágták a fülemet. Egy vesztes csata után összeverbuválni a Bosszúállókat és arra kérni őket, hogy álljanak ki a nyilvánosság elé, felért egy lehetetlen küldetéssel, ezért éppen némi türelem kiharcolásával foglalatoskodtam és igyekeztem személyesen beszélni azokkal a csapattagokkal, akik szóba álltak velem és már kiléptek a tagadás fázisából. A világ népessége bőven a düh szakaszában járt, ezért volt felettébb nehéz összeegyeztetni a két csapatot: két videóhívás között felüdülés volt hallani PÉNTEK hangját, aki közölte, hogyha ráérek, akkor Tony szívesen látna a laborjában. Meglepődötten pislogtam, mivel azt hittem, Tony a mai napot otthon fogja tölteni, nem szólt arról, hogy ő is idejön. Önkéntes szünetre vonulva a labor felé vettem az irányt, viszont beütve a kódot és belépve a helyiségbe lefagytam a látványtól. Mindenki Mr. Stark-ja dolgozott, méghozzá nem is akárhogy. Egy teljesen új modellel találtam szemben magam, de az igazi sokk csak akkor következett, amikor megszólalt.
- Ez most komoly? - Ennyi bukott ki belőlem. Közelebb sem léptem a szerkezethez, elég volt messziről bámulni. Ha nem érek hozzá, talán még elhihetem, hogy csak viccel. - Tony, ez egy páncél. - Mondtam ki a nyilvánvalót már csak azért is, mert nem tudtam, mikor felejtette el, hogy megkértem, nekem soha ne csináljon, mert ha megcsinálja, az egyet jelent azzal, hogy úgyis eljön a pillanat, amikor magamra kell húznom. Azt pedig nem szerettem volna: én nem vagyok hős-alkat, képtelen lennék azt csinálni, amit ők. Az idegrendszerem és a szívem nem elég erős ahhoz, hogy a vállamra vegyem az egész világ terheit. A Bosszúállóknak ez az életük, nekem pedig az értük való aggódás, miért bolygatnánk meg a rendet? Automatikus mozdulat volt a páncél szoftveréért nyúlás és a rá karcolt pár betű miatt összevontam a szemöldökeimet. Legalább humoránál van. - Megígérted, hogy legalább addig pihensz egy kicsit és nem jössz le a műhelybe, míg lecsendesednek az indulatok. - Szerettem volna azt hinni, hogy ezt az ígéretet a szemembe mondta, ám mindketten tudtuk, hogyha írásba adná sem tartaná a szavát. Túlbuzgó, nem bírja a kudarcot és pontosan arrafelé haladunk, amit New York után átéltünk: a munkába temetkezik, hogy elterelje a gondolatait és kendőzni próbálja a bűntudatát, a végén pedig beleőrül és a páncélok ismét olyan érzékenyre lesznek állítva, hogy álmunkban megtámadnak minket.
- Nano... na nem! - Megcsóváltam a fejemet és sóhajtottam egyet. Letettem a dédelgetett, állandó kiegészítőmként funkcionáló táblagépet és a vezérlőt, aztán Tony mellé léptem és megfogtam a kezeit. - Érthető, hogy aggódsz, de... nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás? - Bőven elég volt a családba egy páncélos szuperhős, én közel sem merítettem ki a kategória kívánalmait és nem is akartam megfelelni ennek a posztnak.

nagyon overprotective hangulatában van, Mr. Stark szégyellős | dynasty |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
62
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: Tony & Pepper - Iron Lady(?) Pént. 14 Szept. 2018, 20:59



Iron Lady(?)

Pepper&Tony

Úgy éreztem magam, mintha valami mókuskerékben lennék. Ugyanazt csinálom újra és újra, csak futom és futom a köröket, de nem jutok egyről a kettőre. A haladás látszata, de valójában egy tapodtat sem mozdultam. Volt már ilyen. Akkor csak úgy … 35 féle páncélt építettem és palackoztam a pincébe, hogy lefoglaljam magam és elhiggyem, hogy … megtettem mindent. Mióta láttam, amit láttam, megváltoztam. Láttam a véget, a végünket. Láttam, mégsem bírtam megakadályozni. Most pedig egyfolytában cseng a telefon, hogy Washingtonba hívjanak, ahol elevenen akarnak megnyúzni a történtekért. Bár az Egyezmény már nem él, úgy látszik most már ez a tény nem számít. Aláírtuk, ezért büntethetők vagyunk, ha úgy akarják. Ők legalábbis így gondolkodnak. Aki pedig nem írta alá … előbb-utóbb majd elkezdenek rájuk vadászni, ahogy tették azt akkor is, mikor először lökték félre a dokumentumot.
- Szükséges. – vonom meg a vállam a kérdésére, a kezeimet tördelve. Nehezen aludtam mostanában. Úgy éreztem, ha nem kötöm le valamivel magam, ha nem csinálok valamit, akkor megőrülök. A semmittevés … kikészít. Valamit tennem kell. Tennem kéne. – Vagy … egy ultramodern protézis. Nézőpont kérdése. – felelem, ahogy megkopogtatom a páncélt. Annó valahogy így hivatkozhattam rá, mikor megpróbálták tőlem elvenni. Akkor bele sem gondoltam abba, hogy mit indíthatok el azzal a három szóval, amivel felfedtem magamat. Én vagyok Vasember. Jól hangzik, és imádtam a csengését. Most már nem egészen úgy gondolok erre az egészre, mint akkoriban. – A páncél megvéd. Tudnom kell, hogy biztonságban van-e az, ami a legfontosabb nekem. Aki a legfontosabb. Ez … -  ütögetem hozzá a kézfejem a tenyeremhez, hogy lefoglaljam magam valamivel beszéd közben. -  … csak a biztonságod miatt van. Itt lesz Happy is és … van pár páncél még a pincében, Happy egyébként is évek óta akarja a Vastestőrséget. Ezt ő hívja így. – nem, igazából nem. De menőn hangzik, úgyhogy Happy-nek is biztos tetszene. Lemerem fogadni, hogy Pepper-nek már feldobta az ötletet, miszerint iktassák ki az emberi tényezőt a biztonságiak terén. Happy már csak ilyen… emberbarát.
- Próbáltam. – sóhajtottam fel, ahogy megráztam a fejem és a tarkómhoz nyúltam. – De … csak őket látom. Amit vesztettünk. Mi lesz ezután? Látod te is a híreket, minden összeomlik, sebezhetők vagyunk. Nem kockáztathatok, többet nem. – rázom a fejem. Egyre gyakrabban érzem magam tehetetlennek. Régen mindenre volt megoldásom, most pedig … ha felteszek egy kérdést, azzal két másikat kreálok.
Oldalra döntöttem a fejem, ahogy megszorítottam a kezeit. – A karácsonyi ajándékod, az túlzás volt. Azt hittem befér … -  magyaráztam, eltérve kissé a tárgytól. Akkor a legnagyobb bajom épp az volt, hogy kirobbantok egy falat, csakhogy belehessen hozni az ajándékát. – Nem kell hordanod, csak ha … tudod, baj van. Mikor felrobbantották a házat, akkor is jól ment. Született tehetség vagy. – simítottam végig a karján a kézfejétől a válláig. Tudom, hogy nincs oda ezért, és én sem akartam, de … a legrosszabb már megtörtént. Ami ezután jön … nem hagyhatom csak úgy megérkezni, fel kell készülnöm.


lovely |   ilyenek ezek a világvégék ... kiváltságos, Ms Potts:P  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
44
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



Tárgy: Re: Tony & Pepper - Iron Lady(?) Kedd 18 Szept. 2018, 19:32


Pepperony
Did you know that there is only one thing on earth that I am allergic to?

Várható volt, hogy ismét beleveti magát a munkába. Egyszer már végigjártuk ezt az utat, a new yorki támadás után hasonlóképpen reagált, de reménykedtem, hogy most egy kicsit tényleg pihenni fog és megengedi a fejének a szellőzést. Naiv vágyálom volt ez, Tony Stark-ot nem abból a fából faragták, amely nyugton tud maradni, főleg egy ilyen támadás… igazából vereség után. A legrosszabb az volt az egészben, hogy nem is tudtam hibáztatni, mert ha Bosszúállók csapatába tartoztam volna, minden bizonnyal én is előkelő helyen állnék az önostorozásban. De az emberi lélek úgy van összerakva, hogy a szeretteit meg akarja védeni a negatív érzelmek gyakorlásától, ezért kardoskodtam amellett, hogy Tony kicsit terelje el a gondolatait a történtekről és mivel a páncélok gyártása közel sem ezt a célt szolgálta, persze, hogy a barkácsolás ellen voltam.
- Protézisnek kicsit feltűnő. – Sóhajtottam egyet. Tony esetében a páncélok váltakozva töltötték be a kisbabák és a védelmező hadsereg szerepét és természetesen sokkal jobbak voltak az idők, amikor csak kedvtelésből bütykölte és simogatta őket. Ismét nehéz időszaknak néztünk elébe, aminek legnagyobb hátulütője – ahogy Tony is megfogalmazta – a tehetetlenség volt.  Ő a bolygó elbukott védelmezőjeként érzi magát cselekvőképtelennek, míg én azért, mert semmit sem tudok tenni sem a világ, sem az ő védelme érdekében. Nincs szupererőm, fegyvereim, hadseregem, kizárólag a szavaimat, a személyemet, magamat tudom neki adni, de korántsem biztos, hogy ez képes lesz kirángatni az őrült mókuskerékből, amibe készül belelovallni magát.
- Tony, én biztonságban vagyok. Csúnya ilyet mondani, de úgy tűnik, hogy most mindannyian biztonságban vagyunk. – Nyeltem egyet. A támadás megtörtént, a titán elérte a célját, feleannyian vagyunk, mint eddig… és szerencse vagy balszerencse, de mi életben maradtunk és meg kell küzdenünk ennek a terhével. Arra már inkább nem is reagáltam, hogy szerinte jó ötlet lenne hozzáférést biztosítani Happy-nek a páncélsereghez, mert a kedvenc biztonsági szakértőmmel közel sem értettünk egyet az „emberi természet labilitásáról, kiszámíthatatlanságáról és erősségeik maximalizálhatatlanságáról”.  – Az, hogy páncélt gyártasz nekem, csak ideiglenes megoldás. Segít elterelni a gondolataidat, de ugyanúgy látni fogod a dolgokat, amiktől szabadulnál. – Egyre jobban osztoztam vele a gyámoltalanságon. Ha valaki megmondaná, mit tegyek, hogy jobban érezze magát és megoldódjon az igazi problémája, azon nyomban megtenném! Tanácstalan voltam és a páncélra pillantva sem láttam a fényt az alagút végén. – Thanos támadása kivédhetetlen volt, ti minden tőletek telhetőt megtettetek. – Míg az előbb ő vakargatta a tarkóját, addig most én csúsztattam oda a kezeimet. - Ez… - Böktem a fejemmel a páncél felé. – Éppen akkora túlzás, mint a plüss nyuszi. – Azzal a különbséggel, hogy egy halálos fegyvert nem ajándékozhattam egy árvaháznak. A nyuszi jó helyre került, de a páncél kétlem, hogy megfelelő kezekben lenne az én tulajdonomban. – Kettőnk közül te vagy a harcos, Tony. Elismerem, néha jól jött, hogy tudtam használni a tiédet, de valószínűleg én egy teljes jogú páncélban többet ártanék, mint használnék. – Utoljára akkor volt egy része a kezemen, mikor Killian-t lőttem ki vele és arra a napra nem szívesen emlékeztem. Rossz ómennek, a baj bevonzásának tartottam a nekem való páncélgyártást… egy kis babona megengedett ebben az őrült világban.

csak egy világvége volt az ára? Razz  | dynasty |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
62
∆ Kor :
48



Tárgy: Re: Tony & Pepper - Iron Lady(?) Szomb. 22 Szept. 2018, 11:14



Iron Lady(?)

Pepper&Tony

Vesztettünk. Ez pedig életekbe került, rengetegbe. Naiv voltam. Mikor fegyvereket gyártottam, azt hittem, hogy … így hozzájárulok a békéhez. Meg se fordult a fejemben, hogy a fegyver az fegyver, és használhatja azt más is. Fiatal amerikaiak haltak meg a fegyverek miatt, amit terveztem. Civilek. Hány civil halt meg most is, csak mert vesztettünk? Ez lett volna a végállomás, az utolsó harc, az út vége?
- A nanotechnológia majd ezt is megoldja. – vontam meg a vállam, ahogy az ujjammal megkocogtattam a mellkasomon lévő energiaforrást. A technológia változik, fejlődik, folyamatosan lehet jobbat és jobbat csinálni, nekem pedig muszáj ezt követnem. Elvégre, végül is, én magam vagyok a fejlődés. A hírnevem kockáztatnám, ha lemaradnék bármiben is. Nem, mintha a Vasember páncélnak nagy konkurenciája lenne … de abból nem lehet baj, ha folyton foltozom. Legalábbis, ezt gondoltam.
- Ezt hittük pár hónapja is. Ezt hittük évekkel ezelőtt is, aztán odafentről kopogtattak. Mi van, ha visszajönnek? Alig maradtunk. – és nem csak mi. Mindenki. A politikusok, és főként azok, akiknek van is valami hatalma, most mind a Bosszúállók fejét akarja. Pár nap múlva el kell utaznom Washington-ba, hogy valahogy megpróbáljam ezt a jelenlegi helyzetet orvosolni, de … nagyon úgy néz ki, hogy csak nyilvános megnyúznak majd. – De megvéd! Főleg most, hogy mindenki a fejünket akarja, tudják, hogy az én csajom vagy, mi van , ha …gyerekek dobálják az ablakokat? Van benne kábító fokozat is, csak oda kell lőni és … -  kitalálhatja. Persze, ezek már csak komolytalan szavak voltak. Van egy külön fokozat, ami gyerekoszlatásra való. Annó arra az esetre terveztem, ha egy óvodában landolnék és túl sok lenne a nyúlkapiszka. Gyerekbarát páncél, nem okoz maradandó károsodást, maximum pár pillanatnyi fejfájást. Nekem sokkal többet okoznak ők. – És, ha nem? Ha lett volna valami, bármi, ami nem jutott az eszünkbe? – pillantottam Pepper-re. Ez az, amit akarnak tőlem Washington-ba, nem? Hogy lássam be, hibáztunk. Talán, hibáztunk. De nem nekik tartozunk elszámolással. Egyezmény ide, vagy oda, az már nincs. – Lehet, de befér az ajtón.  vontam meg a vállam. – És meg kell tartanod, van benne gyerekzár, szóval …  - nem adhatja csak úgy oda egy árvaháznak. – Nézd, ez … átmeneti, oké? Egy ilyen nem engedi, hogy megöljenek, és eddig… elég jó munkát végzett. – én pedig talán önző vagyok, hogy nem adok mindenkinek egy ilyet, de kell valami, hogy tudjam, Ő rendben lesz. – Az urad vagyok, az urad pedig megakar védeni. – vannak kultúrák, ahol a férfi szava a törvény, és nem mondom, hogy ezeket mind támogatom, de a jelen helyzetben talán nem bánnám annyira, ha alkalmazva lennének.
- Ha azzal, hogy ártasz, biztonságban vagy, fel vagy hatalmazva rá. – vonom meg a vállam mosolyogva. Mióta … ez az egész Bosszúállók dolog van, felelősebbnek érzem magam. A Földért, az emberekért. Viszont az igazság az, hogy nélkülük tudok élni, Pepper nélkül nem. Nem túl szép, de ez van. – Nem kell Bosszúállónak lenni, most … egyébként se vagyunk túl népszerűek. Talán túlzás, de… attól még ez a helyes. – böktem a páncél felé. Ezt kell tennem, akkor is ezt tenném, ha nem lenne helyes, igazából nem számít az erkölcsi oldala, csak az, hogy Pepper biztonságban legyen. Ennél nagyobb biztonságot pedig nem tudok adni.



lovely |   makacs természet vagyok Very Happy  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Tony & Pepper - Iron Lady(?)

Vissza az elejére Go down

Tony & Pepper - Iron Lady(?)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Asgard > Lady Sif
» The monster's running wild inside of me - [Pepper&Tony]
» Black Iron Castle
» Tony Stark - Vasember
» Asgard - Barakk és környéke × Hakon & Lady Sif

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Bosszúállók fõhadiszállás-