Vitali éppen egy tábla csokit tömött magába, böngészte a híreket, és hát szokásához híven tesztelte a különböző titkos vagy kevésbé titkos szervek hálózatának biztonságát. Aztán egyszer csak megakadt a szeme az egyik közvetítésen.

Bírta ezt a bandát. Metálban válogatós volt, mert hát egyrészt orosz honban volt bőven miből válogatni, másrészt mert nem ez volt a leggyakrabban hallgatott zenei stílusa.
Ezt a csajt viszont ismerte, aki itt a frontember, és mindig viccelődött vele, hogy biztos földönkívüli.
Nem ez volt a legnagyobb koncertjük mostanában, de a hangosítás elég jól sikerült, úgyhogy hallgatta egy kicsit. Central Park a helyszín, szóval annyira nem is volt egyszerű dolga a staffnak. Rakás zaj beszűrődik ide a környező utcákról.

Közben, ha már itt járt a távoli szemeivel, rápillantott egy-két arra járó helikopter, drón és CCTV kamerájára is. Na, mikor lejött a banda, gondolta, megnézi kicsit közelebbről magának a backstage-be vonuló énekes csajt, de akkor aztán úgy meglepődött, hogy félbe maradt a kólázása is, és csak fogta kezében az üveget...

Párszor már adtam elő itt, a Central Park-ban. Jó hely, szeretek itt fellépni. Volt már, hogy flashmob-ként indult egy ilyen. Na az volt az igazán érdekes. S talán az egyik legjobb fellépésem is egyben. Ám azért a mostani sem éppen rossz. Elég szép számú rajongó jött el, aminek örülök. Jó látni, ha sokan rázzák a fejüket a zenémre, a zenénkre, amit nekik adunk elő. S még a hangzás is kitűnő, mondjuk ehhez nekem is sok közöm van. Mondjuk úgy, hogy tettem róla, hogy az legyen. Habár erről senki nem tud.
A koncert után kellemesen elfáradva lépünk le a színpadról. Mindenki gratulál a másiknak a jó teljesítményért és egy kicsit arról is beszélünk, hogy mennyien jöttek el. Mindig jó látna az embereket, akik élvezik a koncerteket. Energiával tölt fel, ami valljuk be nem árt.. Hiába vagyok egy kozmikus lény, attól még le tudok fáradni és egy ilyen ugrálós éneklés igen csak ki tud fárasztani. Ám ettől még nagyon is élvezem az egészet. Ám most itt az ideje, hogy visszaállítsam a hangszórókat, így odalépek egyhez és megérintem. Hajam enyhén életre kell kijelzők jelennek meg előttem. Pár pillanat múlva olyanok, mint voltak. S mint aki jól végezte dolgát elindulok vissza a többiekhez.

Vitali sosem volt stalker, ahogy azt valaki mondhatná, de mindig is jellemző volt rá a kíváncsiság. Ha pedig valami felkeltette a kíváncsiságát, annak nagyon hamar utánanézett. Most nem pont a metálos csajra gondolok, neki amúgy is utánanézne bármikor, elég formás. De ez a jelenet, ami most lezajlott, pont elég volt, hogy egy szimpla kis enyhe zenei rajongáson meg fizikai vonzódáson nagyon hamar túllépjen.
- Bingo! - mondja maga elé, és már nyit is egy energialötyit. Nyit egy chipset, mindezt még tizenöt másodpercen belül, aztán jöhet a pötyögés.
Mire az énekes leányzó beér a backstage-be, és kezébe kerül a mobilja, már ott várja egy sms saját magától.

Szeva Cel!

Azt hiszem, beszélnünk kéne. Most írhatnám, hogy csak barátkozni akarok, vagy hogy segíteni, de mindegyik elég gázul hangzik és creepy lenne. Szóval elég, ha megmondod, mit iszol szívesen, én meg dobok egy helyet, ahol meghívlak rá. Mondjuk, hogy ismerem a titkodat, de ez nekem annyira nem nagy dolog, mint neked.

U.i.: Bírom a zenéteket! És nyugodtan válaszolj erre az üzenetre, megkapom.

Koncert pipa. Teltház pipa. Hangfalak visszaállítása pipa. Nem maradt más, mint kia italozás a bandával és vége is van a nap nagy részének. Utána esetleg motorra pattanok. Megszerettem ezen kétkerekű járványokat, nem is kell mondani mellé, hogy hozzá is nyúltam. Teljesen más a hajtáslánc, más a motor, nem belsőégésű, habár külsőre ez nem látszik és hangra se vélhető fel különbség. Ám minden sokkal effektívebb rajta és persze gyorsabb és biztonságosabb is. Azért nagy sebességnél bármi megeshet. Hiába van az embereknél messze jobb reflexem. Remek lesz. Kimegyek a városból és keresek egy jó utat, ahol meg tudom hajtani. Gondolhatnánk, hogy a rendőrök lekapcsolnak, ám ahhoz el kéne kapniuk, amihez semmi esélyük sincs..
S most, a telefonom nézve, mégis úgy,tűnik, hogy másnak volt. Csak nézem az sms-t, amit egy számomra idegen számról kaptam. Azt állítja, hogy látta mit teszek és találkozna velem.
- Érdekes.. Ám, ha engem hakkelsz meg, akkor nem biztos, hogy jól jársz. - mondom némileg magamnak, nem túl hangosan, hogy más ne hallja meg. S közben magam szidom, amiért olyan hibát követtem el, hogy valaki meglátott. Ám az, hogy személyesen akar találkozni, viszont hasznomra van. Ebből azt is levonom, hogy nincsenek hátsó szándékai. Aztán ki tudja, még könnyen lehet, hogy zsarolni akar. Nem mintha az különösebben érdekelne. Főleg, hogy saját magát is könnyedén le tudja buktatni. S nálam van a kártya, hogy könnyen mondhatóm kreált képnek. De összességében nem sok választási lehetőségem van. Így írok neki egy címet aztán elindulok. Elköszönök a srácoktól, hogy dolgom akadt.
Odafelé menet elgondolkozom. Maga a hely egy kellemes kis bár az egyik sokemeletes tetején. Remek a kilátás a városra, ami szépen lassan elkezdi az éjszakai életét. Ennyit a motoros terveimről az éjszakába. Helyette ott fogok ücsörgök és vörösbort kortyolni. Még mindig azon gondolkozom, hogy mit is kezdjek ezzel a helyzettel. Több lehetőség és is átfutott az agyamon azóta. A belenyúlt kép az megmaradt. Illetve mellé jött egy kiszivárgott reklámfotó elmélet is. S ott a fordított zsarolás, hisz nem láthatott máshonnan rám, csak fentről. S nem volt felettünk más, csak tv-s helikopterek, vagy pár műhold. S az előbbi teljesen letolja, hogy mit csinálok a hangszórók mellett, az utóbbit, meg valamelyik szerv másra használja. Tehát nem marad más, mint, hogy ő egy hakker. S a hosszú évek alatt lettek olyan kapcsolataim, hogy minden gond nélkül ráhúzzam a vizes lepedőt, ha netán úgy adódna. De bőven elég lenne a kalapácsom a kezére raknom és addig rajta hagyni, amíg meg nem gondolja magát. Felemelni nem tudná. Mindenesetre pár perc és kiderül.

Természetesen egy néhány milliós klaszter már azzal foglalkozik, hogy minden egyéb információt is összegyűjtsön, ami hasznos lehet az ügyben. Nem azért, mert valami tanulmányt készítene az orosz csoki, szimplán elővigyázatosságból. Ha fegyver van a közelben, az elsülhet. Ez ilyen egyszerű. Szóval gyűlik szépen minden, rendeződik, nem kell nagyon direktbe befolyásolni. Jó cucc ez a deep learning, csak jó kereteket kell adni neki.

Egy futár jön a bárba, és Celhez megy. Letesz elé egy borítékot, majd távozik. A borítékban egy levél van, gagyi mátrix nyomtatóval nyomtatva, rövid szöveggel. Meg egy bluetooth fülhallgató.

"Szeva!

Bocs, hogy nem tolom egyből oda a képem. Nem valami szar kémfilmet forgatok, de előbb a csodás hangodat szeretném meghallgatni, aztán persze elkotyogom, minek zargatlak."

Elég egyszerű, márkajelzés nélküli a kütyü, de szép a design-ja. Van rajta egy darab bekapcs gomb. Szóval igen, ez ilyen egyszerű. Ha felveszi a lány, hallani egy pittyenést, aztán egy rekettes hang szól bele.
- Tudod, van ez a játék... - aztán röhögés - Hehe, ezt nem hagyhattam ki. Bocsi érte. Eel vagyok, biztos rájöttél már, értek valamennyire a kütyükhöz. Mondjuk lehetnék valami láthatatlan vagy messze látó mutáns is, de minek kamuzzak be ilyet? Te viszont elég különleges vagy, és nem csak a szép arcod, formás hátsód, baromi szép hangod meg a színes hajad miatt. Ha jól látom, te tudsz dolgokat csinálni, meg felturbózni őket. Ami elég király dolog. És lehet, hogy annyira unatkozol, mint én szoktam néha. Szóval ha nem vagy valami csúnya nagy gonosz, aki világuralomra akar törni, mert akkor elvből nem lennénk jóban, akkor van miről beszélnünk.

Azzal amilyen lendülettel beszélt, jó sokat, gyorsan, elhallgat.

A bárban nincsenek sokan. S mintha látnék pár fiatalt, akik a koncertünkről jöttek inni egyet. Ám egyik sem jön ide hozzám, erről némileg a kisugárzásom tehet, vagy csak túlságosan elfoglaltak mással. Ki tudja, túlzottan nem is érdekel. A pincér viszont észrevett és hamar fel is írta a rendelésem. Whisky, tisztán. Most ez az, amit szívesen innék. Rövidesen ki is hozza egy borítékkal. Felszökik a szemöldököm. Ravasz egy tag meg kell hagyni, vagy csak fél és nem mer mutatkozni előttem. Némileg az utóbbi lehetőséget tartom valószínűbbnek. A levélen viszont kissé elmosolyodom. Szemtelen is, nem nagyon, de kellően. Berakom a kis fülhallgatót és már hallhatok is egy rekedtes hangot.
Elég lapos viccel kezd, majd végül elkezdi a valódi mondandóját. Közben kortyolom az italom és hátradőlök a székemben. S nem csak az üzenete szemtelen. Nem lep meg, hogy nem ül velem szemben. Habár nem vagyok olyan, akit túlságosan érdekelne egy ember véleménye.
- Eel.. Én meg maga vagyok a first lady... - szólalok meg, miután abbahagyta végre a beszédet.
- S miről akar velem egy szobában gubbasztó, billentyűzet mögött kemény halandó velem beszélni? - teszem fel a kérdés minden féle érzelem nélkül. Nem különösben foglalkoztat, ha megoszt rólam dolgokat. Az emberi alak olyan, amit minden gond nélkül tudok változtatni.

Vitali nagyon jókat nevet, miközben jópárszor végigdarál a billentyűzeten. Igazából viccesnek találja a helyzetet, azt meg főleg, ahogy a csaj áll hozzá.
- Ha jártál már fórumokon, biztos tapasztaltad: A billentyűzet baromi kemény páncél. Mindenféle becenevek vannak erre, nem hiszem, hogy sorolnom kéne. De hogy én kemény vagyok? Az arcomon vastag a bőr, ellenálló, az igaz - röhög megint egyet - Viszont valamit nagyon félreértettél. Nem vagyok az ellenséged, és még csak b*sztatni se akartalak.
Közben gépel még pár kört. Keresés, gyűjtés, rendszerezés. Csak a szokásos rutin. Innentől megy ez magától is, ráér lazítani.

Oldalról érkezik egy sisakos figura, mások látszólag nem nagyon foglalkoznak vele. Valószínűleg vagy ismerik, vagy szokványos, hogy ide ilyen fura fazonok is járnak.

Lekoppint az asztalra egy vodkás üveget, mellé tesz egy poharat, majd leül. Megvakarja a fejét, vagyis a sisakját, és fészkelődik kicsit a székben.
- Tudod, egyszer egy mutáns letüsszentett mögülem egy fél házat. Ha nem hajtom félre a fejem időben, viszi azt is. Egy kis óvatosság nem árt a halandóknak, hehe.
Töld a vodkából a pohárba, meglötyköli kicsit a pohárban, majd visszateszi az asztalra.
- Kíváncsi vagyok, ahogy te is. Nem vagyok félős, ahogy te se. Baromira unatkozok, ahogy talán te is. Ne nézz valami ócska zsarolónak, mert beduzzogok - nevet megint - Érdekel, hogy ki vagy, mi vagy. Ennyi - Az asztalra teszi a sisakot, megrázza kicsit a haját, és beletúr. Felemeli a poharat, és felemeli a másik felé. Ha az hajlandó rá, koccint is vele, egyébként csak megemeli, és iszik egy kortyot - Szóval, méltó lehet egy halandó az idődre és egy kis beszélgetésre? - kérdezi a végén egy vigyorral az arcán.

- Monitorok védő kijelzője mögött még a leggyávább ember is bátorrá válik. - szólalok meg szárazon. Nem különösebben foglalkoztatnak az ilyen alakok.
- Valóban? - kérdek vissza a kijelentésére. Valahogy kételkedem benne. Egy hacker, aki ne akarná kihasználni azt, amit látott. Meglepő, nagyon is meglepő. Vagy inkább egy ember, akit nem mozgat a fajukban lévő mély kapzsiság.. Biztos vagyok benne, hogy már bőven kutakodik utánam. Ám rövid idő alatt rá fog jönni, hogy nincs semmi.. Szó szerint semmi rólam azelőtt, hogy énekelni kezdtem.
Végül feltűnik egy sisakos alak, aki elém ül le. Most komoly? S még egy üveg vodkát is lerak maga elé, amiből tölt a poharába. Végül leveszi a nevetséges fejfedőt. Egy sótétbőrű fiatal ficsúr van alatta.
- Nos.. Nem mintha ez a sisak megvédene több ezer foktól.. - szólalok meg miközben kortyolok egyet a poharamból. Közben az is kiderül, hogy unatkozik és úgy véli, hogy én is úgy vagyok, ahogy ő is.
- Akkor mond, mit sikerült kiderítened rólam. - kezdeményezek egyet, ha már beszélgetni akar.

Vállat von a több ezer fok említésére.
- Vastag arcbőr, tudod. Pár ezer fok nem nagy dolog neki - válaszolja vigyorogva - Azokon a fotelforradalmárokon edződtem, akikről az előbb beszéltél pont.
Lassan kortyolgatja a vodkát, közben néha a piát, néha a csajt nézi. Majdnem olyan flegma most, mint ő szokott lenni általában. Ez elég szimpi, így nem kell azt találgatni, hogy akar-e mást mondani valami arcjátékkal vagy fülcimpa mozgatásával azon kívül, ami a száján kijön szavak formájában.
- És ja, nem szorulok rá, hogy zsaroljak másokat.

Az a bizonyos megjegyzés a tüsszentősre reagálva elég jó tipp, szóval mehet is tovább a keresés. Igazából nem tart sokáig, mert a szokásos adatbázisokban regisztrált sárkányokkal nem sikerült sehogy se összekötni.
El is indul egy gyors query, vagyis előbb egy kérés egy cimbihez, hogy a hiányzó infót összekaparják.

A srác fészkelődik egy kicsit, és leveszi a dzsekijét. Egy szomszéd széket húz oda - jó hangosan karistolja a padlót, de senki se foglalkozik vele igazából -, és arra teszi rá.


Megint hátradől a székben, és az egyik szemével hunyorítva néz a lányra.
- Persze, jogos. Én is kíváncsi lennék. De előbb áruld már el, hogy hívjalak? Nem akarok csak úgy betippelni valami becenevet. Annyira még nem ismerjük egymást. Nem akarok instant bunkó lenni - vigyorog egyet - Egyébként a személyazonosságod és valószínűleg a külsőd is hamis. Vagy cserélhető. Tudsz barkácsolni ezt-azt, ezzel kapcsolatban nincs akkora pofám, hogy azt mondjam, bármi konkrétat is ki merek jelenteni. Vagy nagyon új vagy, valami kísérlet, vagy, és én ezt tartom valószínűbbnek, baromira vénségesen vén vagy. Már bocs. A gigantikus méretű arcodból és a reflexből arrogáns beszólásokból ez elég egyértelmű volt, de tippre még jól ki is b*sztak veled elég sokszor. Szóval nem vagy az a nagy barátkozós típus. Kábé ennyi. A feléhez még hobbi-hacker tudás sem kellett mondjuk.
Tölt, iszik. Nem gyorsan, inkább kortyolgatva, közben várva egy kicsit.
- Van valami konkrét célod, vagy csak lógatod a lábad, és a hobbidnak élsz?

Vitali sosem volt egy igazi diplomata alkat. Nem csak azért, mert az arisztokratikus udvariaskodás messze áll tőle. Simán csak pofátlanul őszinte, és ez nem mindenkinek tetszik. Mondjuk az is igaz, hogy általában olyanokkal áll szóba, akiknél valószínűleg ez nem olyan nagy hátrány.

- Nem mintha sokra mennél a zsarolással. - mondom neki szárazon. S a srác teljesen úgy viselkedik, mintha az övé lenen a hely. Úgy hozza oda a széket és senki nem foglalkozik vele. Ebből azt vonom le, hogy meglehetősen ismert lehet az itt lévők körében. Azt tekintve, hogy egy hekkeről beszélünk, kicsit meglepő. Habár könnyen tudhat itt mindenkiről mindent. Kivéve engem és ez gondolom szúrja az oldalát. Kíváncsi, hogy ki és mi is volnék én valójában.
A kis monológja végén egy kis mosoly kezd el játszadozni az arcomon. Nem is rossz megfigyelő, ami azt illeti nem is rossz. Á közel sem biztos, hogy jól tudja a dolgokat.
- S mond, most nem magad írtad le? Kivéve a kort, természetesen. Mivel, ahogy végignézek rajtad. Pontosan illik rád. - bököm oda neki, majd iszok egy újabb kortyot az italomból. Nem mintha olyan nagy titok lenen a valódi kilétem, ám mégsem szeretném, ha egy jöttment kölyök itt kitálal rólam mindent. Habár eddigi viselkedéséből úgy tűnhet, hogy ezt nem akarja. Ám ki tudja, hogy mi az igaz és mi a hamis. Ahogy nálam is.
- Mint láthattad, koncertezek. Egy énekestől ez nem meglepő. - válaszolom az egyértelműt.

Vitali arcát, ha a fizika nem gátolná meg benne, már kettészakította volna a vigyora. Csettint egyet valahol az álla magasságában, miközben hátradől, és a mozdulat végére mutatóujja nagyjából a lányra mutat egy pillanatra.
- Pontosan! Semmi értelme nem lenne. Hogy ez mégis felmerült benned, na azért persze nem hibáztatlak - tárja szét a kezét -, láthatóan mostanában egy ügynökséget leszámítva mindenki csak a zenédre figyelt, nem az egyéb, hm, adottságaidra.
Iszogat közben nyugisan, nézelődik. Na azért nem szanaszét, leginkább a lányra figyel, mert hát úgy illik. Mégiscsak ő hívta el ismerkedni. Vagy nem is tudom, hogy szokták az ilyet nevezni furcsa lényeknél meg top hackereknél.
- Szóval akkor a hobbid a munkád, értem én. Az a legjobb. Viszont arra kíváncsi lennék, a hangmérnökeidnek sose tűnt fel, hogy megpiszkáltad a felszerelést? Mármint akiket én ismerek, van köztük, aki annyira audiofil, hát... Ha fél millivel odébb van mozdítva egy hangfal, már meg a nyafogás, hogy el van rontva, és mindezt mikor még csak be van kapcsolva, de nem szól semmi!
Nevet egy jót, aztán iszik. Igazából elég jól érzi magát. Benne nincs olyan feszültség, mint ami a csajban lehet a beszéde alapján. Mondjuk lehet, csak ilyen a stílusa. Vitali nem az a fajta, aki feltételezésekre alapozva cselekedne, szóval egyelőre ezt a dolgot mindegy kategóriában hagyja.

Eel nagyon jót kacag a másik mérgelődésén. Után tölti a poharat, és iszik megint belőle. Leteszi az asztalra, és tarkója mögé kulcsolva a kezét hátradől a székben.
- Aki sunyin fotózik, az is, persze. Meg aki kiteszi a térfigyelő kamerákat, az is. Tudod, az egész város, még a Central Park is be van kamerázva. Utóbbi a magas bűnözési rátának köszönhetően. Ha nem lenne ennyire zűrös, én se foglalkoznék vele.
Oldalra néz, mintha beszélne valaki a fülébe, és azt hallgatná. Nem sokáig, csak pár másodpercig. Aztán visszafordul a lányhoz.
- Nem a szennyesben turkálok, inkább csak nézelődök. Ahol lehet, segítek. És ha valami veszélyes, akkor pofátlanul körbeszaglászok arrafelé. Nagyjából ennyi. Bocs, ha valamivel megbántottalak. Nem vagyok nagy szónok, és hozzád hasonlóan szeretem megmondani, amit gondolok. Na de úgy nézem, csak piszok mód büszke vagy és sértődékeny, de azért nem közveszélyes. Szóval talán nem fogod felgyújtani a várost mérgedben, mert két hanggal mellé énekeltél.
Megissza a maradék piáját, a poharat pedig az üres üveg mellé tolja.
- Persze ha nem bosszantalak tovább - mondja vigyorogva - Na de ha lehet, az öltönyösöket se tépd szét. Ők tényleg a szennyesedet keresik. Nyugi, eddig nem találtak semmi érdekeset. És nekik eszükben se jutna asgardi könyvtárakban turkálni.
Mutatóujjával megüti a homlokát, mire fejére nő egy új sisak. Az előző nem is látszik, hogy lehet. Feláll a székéről, és betolja szépen a helyére.
- Sajnálom, ha raboltam az idődet. Nem, mintha öregednél vagy bármi, csak úgy mondom. Kösz a találkozót, tanulságos volt. A számlát meg rendezem, igyál amit akarsz, ha kéne még. Na szeva!
Int egyet, és elsétál.

- Igen, igen, nem, de - válaszolja gyorsan, sorban, és hátra felé tolatva, lassan visszalépked a székéhez.
Csettint egyet, mire a sisak a feje búbjától kezdve lassan eltűnik a fejéről, mintha egy láthatatlan valami benyelné. Aztán csettint még egyet, mire új italt hoznak mindkettőjüknek. Egy-egy üveggel. Mosolyog, ami lassan megint vigyorrá növekszik.
- Hát én azt hittem, épp utálsz, és csak kényszerből beszélgetsz velem. Az meg hát nem kellett volna. De tudod, hogy van ez.
A pincér csaj tölt is sorban mindegyiküknek. Csak a dolgára figyel, aztán megy is vissza a pult fele.
- Lehet, sokat pofáztam már. Most te jössz - mondja, és a pohárral a kezében hátradől a székében.
Eléggé meglepődött, hogy vissza akarja csalni beszélgetni, miután annyit kekeckedett vele. De hát van ilyen, szóval most úgy döntött, megvárja, mit is akar mondani ez a gyönyörű énekest, aki éppen most mondana pár érdekességet.

Csak figyel szépen a rövid, de elég grandiózus magyarázatra. Iszik is egyet a poharából aztán, hogy azzal is teljen kicsit az idő. Kíváncsivá tette azzal, hogy így megváltozott a hozzáállása. Vagy legalábbis a viselkedése. Elválik majd a dolog, gondolja magában.
- Hát először is kösz a bizalmat, ha csak egy kicsi is. Másodszor pedig fizikai képtelenség annyit rizsázni, amennyit én tudok. Ez tudományos tény. És harmadszor, igen, azért próbálj meg annyit rizsázni, most már kíváncsi vagyok a részletekre - mondja végül vigyorogva, és megint tölt magának.
Meglötyögteti a pohárban, de nem hozzáértőn, mint valami vodkaszakértő, simán csak pótcselekvés, aztán le is húzza.
- Igazából azért börtönnek egész tágas, és egész sok lehetőséged is van kikapcsolódásra. Mondjuk biztos nagyobb helyekhez szoktál, meg hát többszáz év, az nekem elég sok ahhoz, hogy ne tudjam felfogni. Na de folytasd csak, megpróbálok nem belepofázni megint - mondja, aztán tényleg csöndben marad. Egy darabig.

- Igazából nem úgy tűnt, hogy különösebben beszélgetni akarsz velem. Látványos undorkodásra meg szájkaratéra meg nem akartam egyikünk idejét sem vesztegetni - mondja, és csettint egyet.
Kicsit bizonytalan a dolog. Eddig is fotelban ültek, vagy simán csak karfás székben? Na mindegy, ezek most egészen biztosan fotelek. Elég kényelmesek is. Eel közben felnéz a csillagokra, és elmosolyodik.
Lehet, hogy még sok helyhez nincs kulcsa, de éppen egyre csak gyűlnek az ő képzeletbeli kulcscsomójára. Ezt persze egyelőre nem firtatja. Az tény, hogy sok csodalénnyel szemben ő nem tud csak úgy röpködni a bolygók között. Egyelőre legalábbis nem.
- A legtöbbel még nem találkoztam, de elég sokról van infóm. Te gondolom, leszámítva a fiatalabbakat, elég sokkal találkoztál is, igaz? - kérdezi, poharával intve a sárkánylány felé, aztán kortyol egy nagyot.
Igazából nem is tudja még, hogy van-e neme annak, akivel beszélget. Azt sem, hogy ő egy faj tagja vagy valami egyedi létező. Talán majd megkérdezi tőle, ha odáig jut a beszélgetés.
Digitális karjai mindeközben egyre messzebb járnak, hogy összekapcsolják újabb és újabb tudással, ami akár beszélgetésükhöz is hasznos lehet.

Vitali igazából meg sem lepődik, hogy továbbra is verbális boxzsák szerepét tölti be. Főleg azok után, hogy milyen háttérrel is rendelkezik ez a vénasszony, vagy vénember, vagy vén akármicsoda itt vele szemben. Szóval csak iszik tovább, figyel, és egy kicsit dörmög magában.
Aztán csak akkor szólal meg, mikor már úgy látszik, a másik befejezte a mondandóját, vagy legalábbis átpasszolta a labdát.
- Hát nem gondoltam volna, hogy a világok pusztítója beszól nekem kukkolásért. De igazad van, kémet játszok. Ez egy jó hasonlat. Mondjuk tegyük hozzá, még azt is hiszem magamról, inkább egy kicsit jófiú vagyok, még a szabályok gyakori megkerülésével is. Nincs több ezer vagy százezer vagy nem tudom milyen sok év a hátam mögött, csak egy huszonéves ficsúr vagyok. Viszont, nem tudom, ez számít-e, alapvetően nem hibáztatlak a tombolásaidért, vagy mindegy, hogy hívjuk. Tököm se tudja, mit csináltam volna a helyedben. Gondolom, azért vagy ennyire frusztrált, és nem is veszem magamra, hogy a beszélgetésünk fele részedről az én szekálásommal telik. Most már leginkább úgy látom, te nem is annyira utálod ezt a csevejt, sokkal inkább egy szelep ez neked a feszültséghez. Bár ha tippelnem kell, ezer év terápia se felejtetné el veled, amit a fejedhez kaptál. Nekem is nagy álmom, hogy kint röpködjek a csillagok között. Fogalmam sincs, milyen lehet, ha már jártál ott, aztán bezárnak. Szóval a mostani helyzetedet sem tudom átérezni. Megpróbálom persze, de hát tudod, csak egy szimpla ember vagyok.
Széttárja a kezét egy félmosollyal az arcán. És igen, az egészet egy levegővel darálta le, közben pedig nem is kapkodott.
Vár egy kicsit, hadd beszéljen a másik. Aztán ha megint szót kap, vagy esetleg neki akarna esni, bekérdez:
- Nincs kedved kiugrani egy kicsit? Csak ide a közelbe.