KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Vitali és Caroline

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 09 Okt. 2017, 17:36
Ugrás egy másik oldalra

A Születésnapom alkalmából meglepem magam valami kis csekélységgel. A szobatársam meg is fűzött, hogy menjünk el a Manhattan Mall-ba, ahol sok remek ruha és egyéb kiegészítőt is találunk minden alkalomra.
Sokáig nem is kellett győzködnie, mert szerintem is ránk fér egy csajos nap.
De ha már oda megyünk, akkor nem is rohanunk, inkább szép kényelmesen töltsük el ezt a napot. Estére meg valami bulit igértek, de inkább csak fél füllel hallottam, mikor a konyhába mentem a teámért. Mary nagyon titokzatosan telefonált, és szerintem a szervezkedéssel volt nagyon elfoglalva, mert valami lampionokat rendelt ki tudja honnan.
Tapintatosan magára is hagytam, mintha semmit sem sejtenék, és készültem a találkozóra az Áruház bejáratánál.
Péntek van. Tömve vannak a boltok, és remek lehetőség még találkozni Joann ismerőseivel. Én sokszor nem találkoztam velük, mert a munkám egész napokra is elszólíthat, de nem is bántam, hogy többen leszünk.
Egy shopping túra úgy még élvezetesebb, ha többen véleményezzük a kiválasztott darabokat, és egy rögtönzött magán divatbemutatót is csinálhatunk, az Eladók nagy örömére..
Szóval, várakozással indultam neki a megbeszélt helyre. A kocsimat leparkoltam a mélygarázsba, és igyekeztem a Barátnőmet megtalálni ebben a nagy forgatagban.
Hamarosan inkább engem talált meg a népes lánycsapat, akik már el is kezdték a vásárlást.
Hirtelen nyakamba kaptam egy HAwaii virágfűzért, és a fejemre egy szülinapos süveget.
Már jól kezdődik a nap, mert ha eddig nem néztek bohócnak, akkor most nagyobb a valószínűsége, de egyszer van szülinapom az évben, így jó nagy nevetéssel és vicces grimasszal pózoltam a fotó kedvéért.

Nagyon jól telt a nap. Remek holmikat vásároltunk, és szó szerint alig bírtam már el a sok tasakot és ajándékot, amit kaptam tőlük.
Úgy délután 5 felé, kitalálták, hogy üljek be egy filmet megnézni, hogy addig ők még elintéznek valamit, és mire vége lesz a mozinak, addigra értem is jönnek.

Kicsit furán éreztem magam, de mivel nekem nem is lehet tudnom a meglepi partyról, így beleegyeztem a filmbe.
A nagy csomagokra néztem, mire kimondhattam volna, hogy "sok holmival nem mennék be a moziba", addig Joann kikapta a kezemből a  szatyrokat, majd a jegyet, egy nagy popcorn-nal nyomta helyette a tenyerembe.
Most már nem is tudtam tiltakozni, mintha már el is döntötték volna előre, így kénytelen voltam eleget tenni a kedves utasításukra.
Egyáltalán nem voltam mérges vagy hasonló, inkább csak úgy tetettem, magam, hogy azért ne legyen olyan "könnyű" dolguk..
Pár perc múlva már bent is ültem a vetítő terembe, és kezdődött is a film.

Valami vígjáték volt, de a címe sem maradt meg bennem, olyan jókat derültem rajta. A mellettem ülők is fogták a hasukat a poénokon.
Hamar el is röppent az a 2 óra, amig tartott a vetítés, és talán a stáblista következett, mikor a teremben teljes sötétség lett.
A hirtelenül kialvó fények miatt, többen sikítottak, de egyfajta pánik szerűség kezdett kialakulni.
Lejjebb húzódtam az ülések közé, hátha csak valami áramszünet, és mindjárt újra lesz fény, de persze az évekkel ezelőtt átélt borzalmaim egy pillanatra visszaidéződnek.
Várakozással telik el pár perc, mikor az ajtón négy fegyveres alak ront be a helyiségbe, és minden kijárathoz áll egy-egy.
Az egyikük magasba emeli a fegyverét és belelő a levegőbe, hogy nyomatékot adjon a mondandójának.
-Figyelem emberek!! Mindenki kifelé! A kezeket a tarkójukra emeljék és úgy sorakozzanak a kijáratoknál! Nem viccelek! Aki nem teszi azt amit mondok, az elbúcsúzhat az Életétől!!A nők és gyerekek a jobb oldali kijáratokhoz, a férfiak a baloldaliakhoz!... Gyerünk már!!!- üvölt egy nagyot az éppen arra haladó fülébe, aki rémülten siet a megjelölt ajtóhoz.

Én még próbáltam kissé hátrébb maradni, de a mellettem álló kislány sírásban tört ki, és gyorsan odaléptem mellé vigasztalni.
-Nyugodj meg, kislány! Semmi baj nem lesz! Hogy hívnak? Kivel jöttél?- súgom neki halkan, és igyekszem megnyugtatni.

-Tamara vagyok- szipogja a gyermek- A bátyámmal jöttem....de őt most arra viszik!!- kiáltotta rémülten, és alig tudtam megállítani, hogy ne fusson ki a fegyveresek elé.
-Nyugodj meg, Tamara! Nem lesz baja! Megtaláljuk a testvéredet! Csak kérlek maradj mellettem és ne kiálts!....most az nem lenne jó, tudod....ha hangosan beszélünk, nehogy a Bátyád meghallja, és szomorú lesz, hogy ennyire félsz....mutassuk meg neki, hogy bátran viselkedünk, jó?- mondom neki kedves hangon.

A fegyveresek ez idő alatt, már kitereltek minket a teremből egyenesen le az alagsorba.
Ahogy mentünk lefelé, nem tettem semmi hirtelen mozdulatot, és a kislányt is fogtam szorosan magam mellé.
Nagyon rémültek voltak az emberek, ahogy én is, de a kislányt sem akartam még jobban megrémiszteni. Elég volt neki ez a sokk.

Aztán lassan leértünk az alagsorba, és a pincelejárónál egy nagyobb zárható térbe tereltek be minket, talán régen egy raktár vagy egy nagyobb üzlet lehetett, de mostanra csak lomtárnak és kacat-gyűjtő helynek használják ezek szerint.
Miután minden nő és gyerek bent volt ebbe a csarnokba, a fegyveresek magunkra hagytak minket.
A villanyt nem kapcsolták le, ami kis könnyebbség volt, de a rémült és a remegő nők igy is összeölelkezve sírtak egymás vállán.
Mikor már teljesen" tiszta volt a levegő"...vagyis magunkra maradtunk, Tamarához fordultam.
-Leszel nekem a segítőm? Doktornéni vagyok, és megkérdezzük az itt ülő néniktől, hogy mit tudunk nekik segíteni. Bátor leszel?- mosolygok rá.
Egy igenlő bólintással néz rám e kislány, és csendesen körbe megyünk a riadt tömegen.
Szerencsére az ijedtségen kívül nincs komoly bajuk, de a rémület és a rettegés a szemükben van, ahogy a testükön is látszik.

Próbálok megtenni mindent a körülményekhez képest, de felszerelés hiányában sokat nem tudok tenni, de legalább felmértük az állapotukat, és nincs köztük súlyos szív vagy cukorbeteg.
Ez is jó kezdetnek...

Mikor már mindenkit megkérdeztünk, és visszatértünk az ülőhelyünkre, egy nagy sóhajjal fújtam ki a levegőt, és valójában nem bántottak senkit a fegyveres rablók, de az emlékeimet felszínre hozták.... és nem voltam túl vidám a látványtól sem. De Tamara ott ült mellettem, és megígértem neki, hogy megtaláljuk a testvérét.
Minden bátorságunkat össze kell szednünk, hogy valahogyan kijussunk innen...

Nem tudom mennyi ideje ültünk már itt, s a mobiloknak a tér-ereje sem működött, így segítséget sem tudtunk hívni, bár biztosan szándékosan tereltek le minket ide, mert tudták, hogy a mobilok használhatatlanok az alagsorban, és talán így is tervezték el, bármi is a szándékuk..

Zsebre is vágtam a telefonomat, azon a címen, hogy használhatatlan, de aztán percek múlva rezegni kezdett a zsebemben.
Kicsit arrébb húzódtam, hogy megnézzem mi történik vele, vagy csak lemerül..
De ahogy a fülemhez emelem, egy ismerős hang hallatszik belőle..
Eel eltorzított hangja...hát mit mondjak! Eléggé meglepődtem.
De aztán halkan beleszóltam, hogy rajtunk kívül ne hallja vagy értse senki sem. Jó nagy pánik törne ki, ha az egyetlen mobil ami itt van működik, és az pont az enyém...
-Halló.. Eel?- suttogom a lehető leghalkabban, és elbújok egy próbabábukkal teli emelvény mögött..
Vissza az elejére Go down

Vitali Kasparov

∆ Hozzászólások száma :
263
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



A poszt írója Vitali Kasparov
Elküldésének ideje Hétf. 16 Okt. 2017, 17:50
Ugrás egy másik oldalra

Vitali szokásához híven kissé nemtörődöm hangon szólt bele a telefonba, ami még a torzításon keresztül is jól kiérződött szavaiból.
- Szeva Car! Boldog szülinapot! Milyen a buli?
Kivételesen semmilyen szürcsölésre vagy rágcsálásra utaló hang nem szűrődik be a beszélgetésbe, ami viszont szokatlan volt tőle. Az nem valószínű, hogy fogyózik, mert amilyen izgága, csak gépeléssel is képes több ezer kalóriát levezetni naponta. És akkor a rengeteg pofázás, amibe néha csak úgy beleragad, hát... Csoda, hogy nem fogyott még el.
- Szóval mi a helyzet? Megvolt a vásárlás a csajokkal? És egy kis koktélozás az estére? Vagy mi a terv? Házibuli vagy szórakozóhely?
Közben persze gépel, mint az állat. Nem azért, mert úgy döntött, hogy regényt ír. Azt inkább elmondja. Vagyis... azt is. Viszont dolga akadt. Gyorsabb a kíváncsisága, mint a válasz, amire vár, szóval... hát... Ilyenkor mit lehet tenni? Muszáj utánanézni, hogy mivammá'.
- Elég gyenge a jele a telefonodnak amúgy. Már ahhoz képest, hogy megbütyköltem kicsit. Hol vagy most?
Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Hétf. 16 Okt. 2017, 18:51
Ugrás egy másik oldalra

A megszokott torzított hangján szólt bele Eel, de még igy is alig kivehetően hallottam a hangját.
~Viszont mintha nem szürcsölne?~ Gondoltam magamban, miközben a jókívánságait elmondta.

-Köszi...de éppen nem buliba vagyok..- suttogom ahogy csak tudom.
- Egy négytagú banda ejtett túszul a Moziban, és bezártak az alagsorba a többiekkel. Idelent alig van levegő, és sok nővel és gyerekkel együtt vagyunk valamiféle raktárrészbe. Vasajtóval záródott, de lehet, hogy valamiféle kódolt terminálja is van. Csipogást hallottam, mikor kimentek. Nem tudunk kijutni. De talán te tudnál segíteni..
A fegyveresek nem mondták meg, hogy miért vagyunk itt, de a Férfiakat egy másik helyre vitték. Velem van egy kislány, akinek a Bátyját kellene megtalálni és nem tudom hogyan..
Megígértem, hogy segítek neki..de aztán lehet, hogy vannak érzékelők is, nehogy kijussunk..
Most le kell tennem....később hívj ha megtudsz valamit.. Nincs nálam töltő, hogy ha lemerül az aksi..
Vissza az elejére Go down

Vitali Kasparov

∆ Hozzászólások száma :
263
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



A poszt írója Vitali Kasparov
Elküldésének ideje Szer. 18 Okt. 2017, 22:41
Ugrás egy másik oldalra

Mivel Caroline jól hallhatóan összeszedettebb volt, mint általában, Vitali levonta a megfelelő következtetéseket: A fenyegetés igazi és most is aktív. Valószínűleg nyakig szarban van a lány. Ráadásul megint ő a legjobb esélye, hogy kimásszon belőle. Szóval gyorsan pötyögött egy kört, és telefonált párat. Nem volt bonyolult a dolog, csak elintézni, hogy a megfelelő szervek értesüljenek a katasztrófáról. Nem, nem a túszejtésről. Vagyis nem azonnal. Első lépés, hogy csoportos rosszullétről informálja a mentőket. Ezért valószínűleg karantén alá fogják venni az egész plázát, amihez több rendőrt szoktak kivezényelni, mint egy átlag bankrabláshoz. Aztán jöhet egy kis bombariadó, és persze top nemzetközi körözés alatt álló figurák, akiket gyanús tevékenység közben jártak. A zsaruk nagyon hajtanak az előléptetésre, egy kellően genya, híres figura meg tökéletes erre.

Tehát pár perc, és Car észre fogja venni, hogy sokkal kevesebb fegyveres fickó mászkál körülöttük, mert hát muszáj nekik kint tartani a frontot. Elbarikádozni a bejáratokat, kiabálni kifelé, hogy mit akarnak, meg fenyegetőzni, stb, stb. Aki meg kint van, annak meg fog fájdulni a füle, mert baromi hangos lesz ennyi sziréna meg hangosbeszélő egyszerre.
Vitali megropogtatja az ujjait, kinyit egy dobozos kólát, és az első kör után hátradől a székében. Büszkén mosolyog, egyik szemöldökét pedig felhúzza.

SMS Car-nak: Eltereltem egy kicsit a figyelmüket. Hányan maradtak bent?
Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Csüt. 19 Okt. 2017, 17:29
Ugrás egy másik oldalra

Miután letettem a telefonomat, kicsit elgondolkoztam, hogy mitévő legyek.
Általában bajba is jutok elég sokszor, és kezdem valahol megszokni, de a félelmet valahogy nem akarom átélni, mint azelőtt..

Halkan kibújok a bábuk mögül, és tekintetemmel Tamarát keresem. Meg is látom egy zacskónyi vállfával játszani. Apró mosollyal nézem egy ideig, aztán elhívom magamhoz.
-Tamara...gyere...- súgom halkan.
-Körbe kellene járnunk halkan ezt a termet, megnézni a falakat, hátha van valahol másik kijárat....jössz?- mondom neki csendesen, és egy bátorító barackot nyomok a feje tetejére játékosan a kezemmel.

A kislány bólint, és elindulunk végig járni a helyet, ahová bezártak minket. Halomba álló dobozok, bábok, és mindenféle kellékek sorakoznak. A terem eléggé elhagyatott lehetett mostanában, mert még egyes részit meg sem újították, vagy talán átalakításra várt volna.
De sehol sem találtunk másik kijáratot, vagy legalábbis az oldalfalakon nem. Tamara kis termetének köszönhetően azért találtunk mégis valamit, egy mosdót, amit teljesen felújítottak, de nem használták még ezek szerint. A csapokon még rajta volt a gyári védőfólia, és látszott, hogy ez a rész már készen lehetett, de valamiért nem vették igénybe. sokat nem is gondolkoztam a dolgon, legalább ki tudunk menni ha hív a "természet". Meg is osztottuk a többiekkel a felfedezésünket, és nagy örömködés is lett miatta. Kis megkönnyebbülés az elmúlt órákhoz képest.

Visszatértünk arra a helyre, ahol eddig ültünk a lánnyal, és kicsit szomorúan, de magamhoz öleltem a kislányt, hogy érezze, nincs egyedül. Sorra a Bátyusát hívta, és nekem meg a szívem szakadt meg, amiért nem tudtam mondani neki valami vigasztalót...

Aztán egy idő múlva, hangokra lettünk figyelmesek, amik az ajtón túlról hallatszottak. Vijjogó szirénák, és villogó fények terítették be a helyünket.
Kíváncsian egyik ablak felé mentem, és felemelve Tamarát kilesett a festékkel bekent ablakon..már amennyit láthatott a járdaszegélytől.

-Sok ember van odakint, autók..villogósak..meg rendőrbácsik..- sorolta el a kislány amit kintről látott.

Fura volt így hallani, hogy odakint milyen készültség van, idebentről meg nem hallani, csak az épületben levő szirénákat.
~ Lehet, hogy hangszigeteltek az itteni ablakok??~ tűnődtem el egy pillanatra, de ez megmagyarázná, hogy nem hallottunk semmit az utcáról..

-Ügyes voltál, Tamara..- mosolyogtam rá, miközben levettem a magasból.
-Ne félj, kijutunk innen...kicsit várnunk kell, de ránk találnak biztosan..

Kicsit felbolydult a nősereg, és ahogy terjedt a hír arról ami odakint zajlik, kicsit oldódott a hangulat is. Kis reményünk lett, hogy megtalálnak minket, de ezt nem tudni meddig tart, főleg, hogy elég zsúfolt a Pláza, és péntek este van... de minden reményünk ezekben a rendőrökben és a keresőkben van.

Örültem én is velük, ahogy láttam arcukon a remény szikráját, de hamarosan a zsebemben a mobilom újra rezegni kezdett, és sms érkezett Eel-től, amit gyorsan el is olvastam, nehogy feltünést keltsek vele.

Vissza is írtam hamar, hogy "Itt nincsenek velünk a fegyveresek, elmentek az épületbe vissza szerintem, idelent csak civilek vagyunk, nők és gyerekek...amúgy meg 4 támadót láttam, de nem tudom merre lehetnek..."- gyorsan pötyögtem be a szavakat, és küldtem is vissza a férfinak, talán ő tud valami ötletet, merre induljunk...
Vissza az elejére Go down

Vitali Kasparov

∆ Hozzászólások száma :
263
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



A poszt írója Vitali Kasparov
Elküldésének ideje Szer. 01 Nov. 2017, 19:11
Ugrás egy másik oldalra

Akik már az ablakokhoz közeli fedezékek mögül sasolják a zsarukat - meg a mentőket, tűzoltókat, katasztrófa védelmiseket, és a hobbi fegyverviselőket, mert amerikásan élve olyanokból is sok van ám, önkéntes rendőrök meg hasonlók -, azok ezzel elég jól el is vannak. A többi meg hát nézelődik valahol valamelyik kis túsztábor körül, ajtóknál. Egészen addig, amíg elektromos kütyük ki nem pukkannak körülöttük, hogy megijesszék aztán pedig kíváncsivá tegyék őket.
Igen, ez már csak így megy. Az van, hogy van egy rakás számítógép és azokon keresztül vezérelhető eszköz. Egy bluetooth vagy vezeték nélküli hálózati adapter driverét meg nem egy nagy mágia felülvágni, már ha tudod, hogyan is működik. Vitali meg hát, hogy is mondjam... Ő tudja. Így aztán ami vezetékre van kötve vagy rádión vezérelhető, az most villog, röpköd. Először csak kicsit, utána nagyon.

A legtöbben csak pislognak, meg figyelik a műsört. Nem erre számítottak, mikor feliratkoztak a melóra. Volt szó valami túszejtésről meg nagy váltságdíjról, de a kasszákban se annyi volt, a legtöbbet meg ki se tudták nyitni. Most meg minden gép megbolondul. Hát csak nézik, nézik. Aki meg nem vigyáz, azt úgy megk*rja az áram, mintha hivatásos pornós lenne.

Újabb sms.
Ha kimész a teremből, figyeld a telefont. Kapsz rá képet, szépet.

Wifi bekapcs, és már megy is az online stream a legközelebbi két kamera képéről. Elég jól látható, merre kolbászolnak éppen a fegyveres figurák. Meg az is, aki béna volt, és leejtette valahová a fegyverét, mikor megtámadta két lego helikopter.
Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Szer. 01 Nov. 2017, 19:52
Ugrás egy másik oldalra

Nem sok idő telik el, míg Eel visszajelez az üzenetemre. Talán most többet tudunk meg a fegyveresekről és a készültségről, odakint.
Hamar elbújok a próbababák árnyékába, hogy ne keltsek feltünést, és olvasom az érkezett sorokat.

Izgatottan indulok el a Mosdók felé, hátha ott sikerül csatlakozni a Wifi-re, amit valamilyen csoda folytán a Férfi rá tudott csatlakoztatni a telefonomra. A teremből nem tudok kimenni, ahogy rajtam kívül senki.
A képek meg is érkeznek a kijelzőmre, de óvatosnak kell lennem, mert ha valaki észrevesz, abból nagy baj kerekedhet.

Látva az üzenetet, kicsit megkönnyebbült sóhajjal ülök le a lehajtott fedélre, és próbálom minél jobban megfigyelni, mi is történik.

Akik bezártak ide, most egyik átjárónál állnak. Látom, hogy bajlódnak a kütyükkel, meg mindenféle hátráltató eszközt is bevet Eel. De szerintem így nem fogunk kijutni egyhamar.
Az ablakok hang- és hőszigeteltek. Valószínűleg mindenre gondoltak a támadóink, és mi meg itt ragadtunk bezárva az alagsorban..

Egy ideig nézem a kamerás felvételt, de félek, hogy az aksimat hamar lemerítené. Így gondolkodnom kell, hogyan tudnám szinten tartanom a meglévő energiát a telefonomon.
Nagy sóhajjal dőlök neki a falnak, és próbálok valamit kitalálni.

Igazából nem is tudom, hogy mi kenne a következő lépés, de abban biztos vagyok, hogy találnunk kell egy kijáratot valahol..

Kétségbeesett ötletemtől vezérelve a plafont kezdtem el bámulni, hátha eszembe ötlik valami...és egyszer csak egy nem várt érdekes dolgot pillantok meg a szemközti illemfülke felett.

~Egy szellőző...Hát persze!...~

Gyorsan írok is vissza Eel-nek, aki remélem még összeköttetésben van a mobilommal.

" Eel...el tudnád küldeni az Épület szellőzőjének a tervrajzát? Talán tudom, hogy juthatunk ki...Kérlek segíts."
-írtam kicsit tömören a gondolatomat, de remélem megérti így is.
Aztán kimentem Tamarához, akinek a fülébe súgtam.
-Gyere, segíts nekem...Te kis helyre is beférsz..-Mondtam halkan egy mosollyal, és mentünk vissza a mosdóba, hogy megmutassam, hova kellene felmászni. Sikerült leemelni a fedelet, mert még a csavarok nem voltak a helyükön.
~Most örülök, hogy a Szakemberek fél munkát végeztek...nem úgy mint otthon az új csapnál..~ Futott át a gondolatomon, de amikor a kislány felért, én is követtem.
Szűk járat volt, de kisebb a termetünk egy férfihoz képest, így nem szorultunk be..
~Már csak a tervrajz kellene, hogy ki is tudjunk jutni..~

Pár méter után megálltam, a kijelzőt figyeltem, talán hamarosan megérkezik a külső Segítőnk válasza..

Vissza az elejére Go down

Vitali Kasparov

∆ Hozzászólások száma :
263
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



A poszt írója Vitali Kasparov
Elküldésének ideje Csüt. 02 Nov. 2017, 22:39
Ugrás egy másik oldalra

Egészen kis Beethoven lehetne Vitaliból, ha a billentyűzet helyett a zongorát választja. Még talán örült is volna a fogadott nagymama meg nagypapa is, mert hát arra fele nagy hagyománya van ennek. Főleg előkelő családokban. Ők nem voltak azok, de az öregek szerették volna ezt hinni.

Na szóval a lényeg, hogy darálja szépen a billentyűzetet - biztos kidobhatja majd ezt is nemsokára, és a héten már elhasznált vagy ötöt -, hogy előkerítse, amit kell. Annyira nincs is eldugva, mert ez nem kormányépület, de még csak nem is valami szigorúan őrzött hely. Kikeresi, menti egy nagyobb felbontású képfileba, és küldi is.

Tessék. Nem fogsz örülni, ez se lesz sokkal kényelmesebb, mint a csatorna. De ha jó helyen mászol ki, találhatsz ingyen csokit. = )

Fontos volt, hogy a végére tegyen egy smiley-t is, különben még a végén azt hihetné Car, hogy lopásra buzdítja. Pedig csak jelezte neki, hogy ha pont élet-halál kérdése lenne, hogy csokit szerezzen, hát megoldható...
Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Pént. 03 Nov. 2017, 17:21
Ugrás egy másik oldalra

A várakozásom nem tartott sokáig. Még örültem is, hogy nem egy bonyolult tervrajzot küldött Eel nekem. Az épület nem is olyan régi, aminek hittem, de legalább a szellőző modernebb kiadás.
Tamara sokkal gyorsabban tud haladni mint én, de ez nem is meglepő számomra. A rajz alapján tovább kell haladnunk egyenesen, és aztán jobbra még 4 métert. Ott ki tudunk jutni egy raktár szobába, ahol a tisztitószereket és az eszközöket tartják. Onnan meg a hátsólépcsőhöz, amin ki tudnánk menni az alagsorból, fel a földszintre.
A "csokis akción" meg jót nevettem magamban, de valahogy nem is lepődtem meg azon, hogy Eel ezt is megtudta valahonnan rólam, mert tényleg szeretem a csokit Razz

A szűk járaton lassan haladtam, de inkább óvatosan, mint zajosan. Nem kell felhívni magunkra a figyelmet, ha nem feltétlen fontos.
A kislánnyal lemásztunk a billenő rácson, aztán kilestem az ajtón. Szerencsére nem láttam senkit, és igyekezve kifutottunk a szemközti ajtóhoz. Benyitva nem azt találtam amit vártam, de lehet, hogy jobban is alakult. Az egyik kamera szobába értünk, ahol a monitorokon láthattunk pár üzletet, ami most teljesen üresen áll. A külső képeken meg a Rendőrök és a Polgári Védelem autói sorakoztak, körbevéve az épületet.
A Pulton temérdek gomb, kapcsoló - és egyéb fogalmam sincs mire való- kütyü sorakozik. Nem nagyon merek hozzányúlni semmihez.
Tamarát megkérem, hogy zárja be az ajtót, és üljön le valahová, mert nem tudom meddig tart ameddig itt vagyunk. De gyorsan segítség kellene, hogy tudassuk a kintiekkel, mi történt a nőkkel és a gyerekekkel, akikkel az alagsorba zártak minket.

Elővettem ismét a mobilom, és üzenet Eel-nek.
" Itt vagyunk egy kamera-szobában. Ha összekötöm a mobilom ezek közül valamivel, akkor tudnánk beszélni a kinti Rendőrökkel? Kérlek segíts, mit kell tennem?"

Elküldtem a kérdésemet, és izgatottan várom mit válaszol a Férfi. Talán sikerül tudatnunk, hogy jól vagyunk, és mennyien vannak lent az alagsorban.
Vissza az elejére Go down

Vitali Kasparov

∆ Hozzászólások száma :
263
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



A poszt írója Vitali Kasparov
Elküldésének ideje Szomb. 04 Nov. 2017, 11:20
Ugrás egy másik oldalra

Gyorsan érkezik is egy válasz Carnak.

Nem kell összekötni. Minden biztonsági szobában van telefon, amit használhatsz. Kivéve, ha elvágták a vezetéket. De akkor meg összekötöm velük a telefonodat. Ha nem műkszik a vezetékes, csak tárcsázz simán a mobilodról.

Pörög tovább minden ujja a billentyűzeten. Nagyon élvezi, az az igazság. Hiába valami krízis helyzet van éppen, ő ilyenkor van elemében. Mikor meg kell oldani valamit. Mivel ez magában nem nagy szám, minél gyorsabban próbálja, hogy legyen egy kis kihívás. Közben sikeresen kiütött pár túszejtőt automata autókkal meg fejükre eső játékokkal. Ez nem zárja le a zűrös szituációt, de neki számára azért elég szórakoztató volt.
Közben kint meg megy a túszdráma, tárgyalás ezerrel. Mindkét oldal magyarázza, most már hangosbeszélőn, hogy ki mennyire igazságtalan, meg mennyire rossz rendszert szolgál, ilyen meg olyan aljas módszerekkel. Beszélgetnek. Jó nekik. Minek ehhez egy rakás szerencsétlen civil? Csak remegnek, meg összecsinálják magukat, de az egész nem jut előrébb.

Van pár kütyüm készenlétben, ha a zsaruk elcsesznének valamit. Ahhoz viszont még kéne fél óra, hogy odaérjenek. Plusz ha én oldom meg az egészet, be kell kamuznod, hogy te voltál.

Azt már nem teszi hozzá, hogy ha hablázik valamit a yardnak kicsi robotokról, akik legyőzik a fegyvereseket, hát eléggé alaposan megvizsgálnák, hol üthette be a fejét.
Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Szomb. 04 Nov. 2017, 13:45
Ugrás egy másik oldalra

A gyors üzenetet olvasva, kezdem keresni a szolgálati telefont, amit mag is találok, de felemelve a kagylót, teljesen süket.

-Ez nem működik.- Teszem le, és a mobilomon hívom a Hatóságikat.

Kis várakozás után felveszik, én meg igyekszem mindent sorra mondani ami talán segít nekik, miután kapcsolják a Parancsnokot, aki odakint várakozik.
- ..A nevem dr. Shione..Caroline....idebent vagyunk az Épületben. Túszok vagyunk. A többi nő és gyerek az alagsorba van bezárva. Én egy kislánnyal ki tudtam mászni a szellőzőn át a földszinti kamera-szobába. Innen hívom magukat..az ajtók be vannak zárva odalent, de Férfiakat is túszul ejtettek, akikről nem tudok semmit. Valahol az épületben vannak. A támadóinkat csuklya fedi, de négyet láttam a lenti folyosón. És még lehetnek hatan. De többen is fegyveresek. A monitorokon nem mindent látok, mert a kábelek egy részét elvágták. A belső telefonvonal is sérült. A mobilomon hívom most Önöket, de hamarosan lemerül. Kérem segítsenek! Mit tegyek?

Hamarosan egy hang válaszol.
-Rendben dr. Shione. Raul Százados vagyok....Maradjanak ott a szobában. A Túsztárgyaló éppen a váltságdíjról beszél a bűnözőkkel, de nem hagyjuk magukat. Hamarosan megy a segítség. Tartsanak ki!..

A Parancsnok hangja kis megnyugvást adott, de a várakozás nem az erősségem, ha emberéletekről van szó. Talán egy más helyzetben teljesen nyugodtan maradnék, de nem tudom, hogy meddig bírom a tétlenséget.
Leülök Tamara mellé a földre, és átkarolom, hogy egy kis erőt adjak szegény lánykának, akinek ez elég nagy trauma. Amúgy meg nekem is, mert eszembe juttatja a múltam.

Nem figyeltem az idő múlását. De aztán egy csipogásra lettem figyelmes. Keresni kezdtem mi lehet az, és egy biztonsági fülest találtam az egyik gép mellett.
Hallgatódzni kezdtem és nagy meglepetésemre, a túszejtők szövegelését hallottam rajta keresztül.

-..A tető tiszta!...a Helikopter mikor érkezik a pénzzel?....a túszokkal mi legyen?- Szaggatottan jött a bejelentkezésük, de a szemem is kikerekedett, mikor ezt meghallottam.
Idegesen jártak a gondolataim, mert ha ez igaz, és a támadóink megkapják amit kérnek értünk, akkor esetleg...
Próbáltam kapcsolgatni a képernyőket, hátha találok valami nyomot a Férfiak után. A második emeleten meg is látom az Éttermek melletti helyen őket. Még nem mutatom meg a kislánynak a képeket, de legalább már tudom, hogy merre vannak.
Próbálom újra hívni a Parancsnokot..de a vonal "nem kapcsolható".
~ Biztosan terhelve vannak a vonalak..~ nyomom le a gombot, és inkább Eel-nek üzenek ismét.

"Kérlek küld el az épület tervrajzát szintek szerint. Már tudom merre vannak a többiek. A másodikon.
De kell, hogy oda tudjak jutni.."-
pötyögőm be kicsit remegő kézzel, de ha a megérzésem nem csal, akkor lehet, gyorsan kell csinálnom valamit. Meg is halhatunk..

-Tamara! Figyelj! Maradj kérlek itt! A Rendőrbácsik hamarosan itt lesznek érted! Ne aggódj! - simogatom meg a fejét.
-Én megyek segíteni a Megmentőinknek. A Bátyuskádat is megkeressük! De ahhoz az kell, hogy csendben itt maradj, kérlek.- karolom át a kislányt, látom rajta, hogy rémült.
-Ne félj! Visszajövök érted!!-  vigasztalom ahogy csak tudom.
-Nézd! Itt láthatsz az egyik tévén. Ha kimegyek az ajtón, akkor zárd be mögöttem, és ne engedj be senkit! Rendben?- nézek rá mosollyal, de érzem, hogy nehéz szívvel hagyom itt őt. De abban is biztos vagyok, hogy nem kockáztatnám az életét. Mert igaz, nem ismerem, de a lelkem mélyén ugyanolyan mint én voltam annak idején.

Gyorsan magamhoz veszem a fülest és egy lámpát. Azt nem tudom miért, de egy valami mégis kell a kezembe, amolyan nyugtatásként. De találok egy másik fülest is a lámpa mellett a fiókban, amit a lánykának adok.
-Itt hallhatsz engem, én meg téged...ez csak a mi titkunk..- Beállitok rajta valami új sávot, és csak mi ketten halljuk egymást. Aztán mosolygok rá, és egy puszival elköszönők tőle.

-Maradj itt, visszajövök érted!- azzal kilesve a folyosóra, hogy ne ütközzek bele senkibe -főleg nem akik elől bújok- rohanok is a lépcsőház felé, ahol behúzódok egy sarokba. Onnan várom Eel válaszát.
Vissza az elejére Go down

Vitali Kasparov

∆ Hozzászólások száma :
263
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



A poszt írója Vitali Kasparov
Elküldésének ideje Szomb. 04 Nov. 2017, 20:41
Ugrás egy másik oldalra

Oké.

Hamar megérkezik a válasz, újra egy kép formájában. Illetve szintenként egy-egy alaprajz képe. Teljesen laikusnak is jól olvashatóra egyszerűsítve. Kábé mint egy menekülési térkép tűz esetére, helyiségekkel, lépcsőkkel, liftekkel, átjárókkal.

Azért szólj majd, hogy mi a helyzet bent. Még tizenhét perc, mire odaér az erősítés.

Közben megy a mászkálás továbbra is. Egyelőre nem volt lövöldözés, de elég feszült mindenki kint és bent is. Aztán jön egy új üzenet Carnak, az ő szintjének az alaprajzával. Rajta az egyik helyiség bekarikázva.

Egy jó kis fegyverbolt. Csak kis csúzlikat árulnak, pisztolyokat főleg. A riasztó miatt ne aggódj, mert ki van kapcsolva. Viszont szellőzőn át kéne bemásznod, mert a rács leereszkedett előtte automatikusan, amikor elindult az egész.
Vissza az elejére Go down

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Vas. 05 Nov. 2017, 08:32
Ugrás egy másik oldalra


Vitali és Caroline
Ahogy odaértem a lépcsőhöz, máris megérkezett a válasz a segítőmtől. Nem igazán voltam erre a napra felkészülve, de ha már belevágtam, akkor végig is csinálom!
A térképet követve át is másztam a fegyverboltba, de inkább olyan eszközt kerestem, ami nem az élet kioltására, hanem inkább az ártalmatlanná-tevéshez használhatom.
Sietnem kellett a választással, mert kevés időm maradt. Egy paprika- spree-t és egy sokkolót vettem magamhoz. Aztán rohantam is vissza a folyosóra a szellőzőn át.
Eel segítségének hála, hamar feljutottam a másodikra. De közben a fülesen figyeltem  a híreket. Szerencsémre nem számítottak rám, és csak egy őr állt annál az ajtónál, ahol a Férfiak voltak bezárva. Óvatosan a falhoz simulva közelebb mentem a gyanútlan őrhöz, és a háta mögül a nyakához érintettem a sokkolót. Amint összeesett, igyekezve húztam be egy közeli szobába, ahol hátrakötöttem a kezeit a derékszíjával. Elvettem tőle a fegyverét, és a zsebeit átkutatva a kulcsait. A gépfegyverét meg feldobtam a szekrény tetejére.
Siettem vissza az ajtóhoz, a kulccsal.
- Gyorsan! Igyekezzenek! Le kell jutnunk a kijárathoz! A segítség is úton van! Jöjjenek! Csendesen!- mondtam kicsit sürgetőn a meglepett Férfiaknak, akik gyorsan felismerve a helyzetet, igyekeztek kifelé a folyosóra.
-A végén jobbra! A lépcsőházon át, lefelé!- mutattam a menekülésük útját, és ahogy néztem az arcokat közben, vegyes érzelmeket láttam, de most nem volt idő, mert minden perc számít.
Amint mindenki kiért, visszazártam az ajtót, és futottam utánuk.
A rádión hallottam, hogy a "rosszfiúk" a tetőn vannak, a helikopterüket várják. Talán van egy kis időnk, hogy épségben kivezessem őket, ahogy az alagsorból a nőket és a gyerekeket.
A lehető legcsendesebben haladtunk a hátsólépcsőn, de mielőtt még leértem volna a kijárathoz a csapattal, még visszafordultam Tamaráért, akinek megígértem, hogy nem hagyom magára.
A kislány már szaladt is elém, ahogy meglátott a monitoron, és a nyakamba ugrott örömében. Fogtam szorosan magamhoz, hogy rohanjunk lefelé a Bátyusához.
A nyakamat átkarolva szipogott a fülembe, de csendben maradt, ahogy ígérte nekem.
A nagykapunál már vártak a Parancsnok emberei, és a mentősök. A nőket már kiszabadították az alagsorból, akik keresték a Párjukat, Férjüket, gyerekeiket. Hamarosan Tamara is rátalált a testvérére, és nagyon jó volt nézni a boldogságukat.
Egy mentős pokrócot terített rám, és távolabb vitt az épülettől. Intettem, hogy jól vagyok, inkább a többiekkel törődjön. Leültem az egyik szomszédos ház lépcsőjére, és a mobilomat vettem elő, hogy megírjam az én Kedves Segítőmnek, hogy kijutottunk.
Nagyon szépen köszönöm minden segítségedet, Kedves Eel! Igaz nem ismerlek, de egyszer talán találkozhatunk, és személyesen is elmondhatom a hálával teli szavaimat, amit értem s értünk tettél! Nélküled nem sikerült volna! Mindent köszönök! Remélem, még találkozunk, ha a sors is úgy kívánja!”- nyomtam el az üzenetemet, és raktam a zsebembe vissza a telefont.
A tömeget néztem továbbra is, és azt, hogy a fegyveres Kommandósok berohannak az ajtón. Nem  tudom, hogy mi történt aztán a kislánnyal és a Bátyjával, de ahogy láttam a mosolygós és felszabadult arcokat, mindennél szebb szülinapi ajándék lett ez nekem.
A tömegből egy hang szólított, aztán egy nagydarab egyenruhás ember lépett felém, ahogy Tamara rám mutatott. Felálltam és odaléptem a férfi elé.
-Maga dr. Shione?- kérdezte mély hangszínével.
- Igen, én vagyok!- bólintottam felé.
-Jöjjön velem, kérem!- egy fekete dzsip-hez vezetett, és kinyitotta az ajtót.
-Szálljon be, dr. Shione!-hallatszott a kocsi belsejéből a kérés.
Beültem az ülésre, és kíváncsian vártam, hogy most mi lesz.
-Raul Százados vagyok! Örvendek!- nyújtotta a kezét felém és én egy mosollyal elfogadtam.
Ahogy hallgattam a Százados beszédét az autóban, Eel-re gondoltam, hogy nem kell félnie! Senkinek nem árulom el, hogy ki is segített a mentésben! Maradjon ez a mi titkunk az Ismeretlen Őrangyalommal!


zene |  // Bocsánat a hosszúra sikeredett válaszért  Embarassed //





Vissza az elejére Go down

Vitali Kasparov

∆ Hozzászólások száma :
263
∆ Tartózkodási hely :
Mindenhol.



A poszt írója Vitali Kasparov
Elküldésének ideje Kedd 07 Nov. 2017, 10:14
Ugrás egy másik oldalra

Oké, semmi gond. Majd meghívsz egy kólára legközelebb. = )

Vitali ránéz a telefonra, majd a kezeslábas zsebébe csúsztatja. Jobban az arcába húzza a baseball sapkát. Becsukja a mentő ajtaját, miközben mosolyogva néz a távolodó fekete dzsip után. Szétoszt pár cukorkát a gyerekek között, mielőtt beszállna a járműbe, hogy menjen tovább a dolgára. Még felpillant egyszer a tetőre a visszapillantó tükrön keresztül.

Ahogy felveszi a napszemüvegét, látja a mozgásérzékelő jelzéseit a felszálló és távozó kis kütyüiről. Úgy látszik, máskor fogja kipróbálni őket. Majd a következő nagy zűrben.

//Segáz, az én válaszom meg rövidke lett. Very Happy//
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Vitali és Caroline

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Sötétben lebukva? -Caroline-Vitali-Rebecca-
» Caroline és Vitali - Mi a fene történik már megint? - II.
» Ez itt a kert - Caroline & Vitali, avagy szidjuk együtt Nemo bácsit
» Metál az ész - Cel és Vitali
» Éjszaka a múzeumban-Car Vitali és Dori

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Manhattan Mall-