A csend szinte fojtogató volt. Jennifer súlyosan megsérült, de a többiek jól vannak. Félek, hogy elveszítem Jennifert, így próbálok mindent megtenni, hogy meggyógyítsák. Segítségért kutattam volna fel a galaxist, de Alison szerint hamarosan úgy is fel fog ébredni, és minden rendben lesz. Olyan rossz volt tétlenül várni, hogy muszáj volt magam elfoglalni valamivel. Nico szerint jobb lenne, ha nem lennék ennyire feltűnő. Ő is segített abban, hogy emberi külsőt tudjak magamra ölteni. Most éppen emberi alakomban és barátaimtól kapott szuperhősruhában voltam. Persze ennek levehető a köpenye, de én most a köpenyeset választottam. Habár azt mondták, csak akkor vegyem fel, amikor ők is beöltöznek, nekem annyira tetszik, hogy most is felakarom venni. Úgyhogy most ez van rajtam. Persze az emberek nem tudják eldönteni, melyik a furább: a fekete hajamban haloványan felsejlő csillagok, űr, vagy a ruha, amit viselek. Én azonban nem foglalkozom velük, csak sétálok elmerengve. Megállok a bolt előtt, ahol pitét szoktunk venni. A kirakat üvegében látok egy nőt, ahogy össze-vissza járkál valami pittyegő kütyüvel a kezében. Habár eddig lehajolva nézegettem az ételeket, megfordulva most inkább az érdekes nőt figyelem, ahogy a gépet bámulva sétál... felém. A baj csak az, hogy köztünk egy úttest van, és habár piros a lámpa, az egyik sofőrt ez nem érdekli és teljes gázzal halad a nő felé. - Vigyázz! - kiáltok rá. Egy pukkanás és már ott is vagyok előtte, nagyobb alakban, mint eddig. A kocsi belém hajt, eltűnik a zsebdimenziómban. Hátra pillantok a nőre és rámosolygok. - Barát? Legyél óvatos. - mondom, és megkerülöm, majd kitárva kezeim kiengedem a kocsit az útra, menetiránynak megfelelően. Persze a sofőr sokkot kapva áll a féken, az autó nem mozdul, de én ezzel már nem nagyon foglalkozom. Mint aki jól tette dolgát, lelépek az útról a járdára és ismét a fura nőre nézek, majd a a most már nagyon sűrűn pittyegő izéjére.
Egyik pillanatban még nyugodtan pihenek, másikban pedig egy furcsa, pittyegő hangot hallok. Fáradtan felkapom a fejem, mire már automatikusan körbetekintek a helyiségben. Ez még vajon mi lehet? Nem emlékszem, hogy beállítottam volna ébresztőórát... Álmosan megdörzsölöm szemeimet, felkapom a telefonomat, hogy megnézzem hány óra : lassan délelőtt tíz óra. Biztos nagyon sokáig dolgoztam az éjjel, hogy ilyen sokáig aludtam, habár ez itt New York-ban nem újdonság, hogy az emberek sokáig alszanak, főleg hétvégén, úgyhogy nem érzem magam kellemetlenül. Lassan kilépek az ágyamból, majd elindulok a hang forrás irányába, miközben próbálok nem elesni a hatalmas kupac műszerekben, alkatrészekben és iratokban. Nincs valami nagy rend, de mindenesetre megpróbálok ezzel együtt élni, hiszen szinte sosincs időm rendetrakni magam körül, illetve néha megpróbálkozom vele, de valahányszor rendet próbálok rakni, csak még nagyobb rendetlenséget csinálok. Arról nem is beszélve, hogy így sokkal könnyebben megtalálom a dolgaimat, habár ez eléggé furcsán hangzik, de így sokkal jobban kéznél vannak a dolgaim, mintha csak állnának a polcon... az pedig megint más, hogy nincs elég polcom az összes holmimnak, vendégek pedig úgysem járnak hozzám, úgyhogy senkit sem zavar, ha nincs rend. Szépen átrohanok a nappaliba, ahonnét a csipogó hangot hallom, és pillanatok alatt meg is találom az apró műszert. ~Furcsa... Pedig azt hittem, hogy már rég ki lett kapcsolva...~gondolom magamban, majd egy kicsit megütögetem kezeimmel, hátha csak elromlott, de nem... a szerkezet továbbra is csak pittyeg egyre erősebben és gyorsabban. Ebben lehet valami... Gyorsan felveszem a kabátomat és a cipőmet, nem is törődve azzal, hogy még pizsamában vagyok, a kicsi műszer után kapok és elindulok kifelé az ajtón. Ha jól látom, akkor erős kozmikus energiát érzékel errefelé, már nagyon régóta nem láttam hasonlót. Csak remélni merem, hogy nem egy fekete lyuk van a közelben, habár én már nem is lepődnék meg rajta, még akkor sem, ha ez teljes mértékben lehetetlen. Csak sétálok az utcán, miközben a műszeremet figyelem. Egyre közelebb érzékeli a jelet, ami azért is furcsa, mert eddig nem érzékeltem semmi különöset. Gondolataimból viszont a felém száguldó autó képe zökkent ki. Végül már nem tudok elugrani előle, csak dermedten állok az út közepén, de hirtelen egy furcsa teremtmény tűnik fel előttem és a kocsi eltűnik... Mi történt? Továbbra is meredten állok, de immáron már nem a felém száguldó autó, hanem az előttem álló lány miatt. Lenézek a műszerre, ami mostmár sokkal sűrűbben kezd pittyegni. Gyorsan lelépek az útról, majd a lányra pillantok. -Köszönöm -mondom hálásan, habár még mindig nem tudom, hogy mi történt az imént. Mindenesetre nagyon hálás vagyok neki, amiért megmentett. Ha ő nincs itt, már biztosan nem élnék, a figyelmetlenségemnek köszönhetően. -Ezt, hogy csináltad? -kérdezem kissé kíváncsian, hiszen biztos van valami összefüggés az imént történtek és a pittyegő szerkezetem között.
∆ Hozzászólások száma :
27
A poszt írója ∞Singularity
Elküldésének ideje ∞Vas. 25 Nov. 2018, 11:24
Ugrás egy másik oldalra ∞
Jane & Singularity
☄ Csillagok, csillagok ☄
Amikor a kocsit kiengedem magamból, csak ott áll egy darabig, aztán lassan, nagyon lassan elindul, végül elhajt. Én addig is a fura nőt figyelem, aki.... szintén fura ruhában van, mint én! SINGULARITY NEM AZ EGYETLEN! HÁH! Amikor megkérdezi, hogy ezt hogy csináltam, büszkén elmosolyodom. - Singularity ügyes! Jók a reflexei, gyors, és van benne zseb! - nem hiszem, hogy pont erre a megfogalmazásra gondolt a nő, vagy válaszra... De azért hogy jobban értse, felveszek egy eldobott műanyagflakont a földről, s a testem előtt elengedem. Az nem esik le, nem! Ehelyett lebeg egy másodpercig a levegőben, majd megindul testem felé. Amikor eléri, nem áll meg, egyenesen átmegy a ruhán és rajtam, és eltűnik bennem. Kitárom a kezeim. - TÁ-DÁM! Singularitynek nagy zsebe van! - mosolygok rá, majd a pittyogó műszerre nézek a kezében és kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy megnézzem. - És ez micsoda? Miért ad ki ilyen hangot? - ha hasonlítani akarnám valamihez ezt a szerkezetet, akkor egy pánikba esett csicsergő madár jut eszembe róla. - Mik ezek a gombok rajta? És te miért vagy furán felöltözve? Barát vagy? Neked is van képességed? - érdeklődök kíváncsian. A témáim habár vadul váltakoznak, ez csak a kíváncsi természetem miatt van. Mindent tudni és ismerni szeretnék. - Singularity vagyok. És te? - mutatkozom be érdeklődve.
