Már egy ideje a S.H.I.E.L.D.-nél vagyok és a kiképzés közben egy egy kisseb melót is kapok. Most is egy ilyen kis küldetésen dolgozom. Egy tudós után, Mr. Ramsay után kell szimatolnom. Nem a legprofibb az ürge, de már csinált egy-két dolgot ami veszélyes lehet. Annyit már tudok a célszemélyről, hogy gyakran jár kocsmába, és valahol a környékemen lakik. Ezézt nemtudok mit tenni végig kell járkálnom a környék becsületsüllyesztőit. Már jópár napja dolgozom ezen az ügyön, és járom a hangulat karbantartó objektumokat*, és még mindíg semmi. Este van már és a nap utolsó kocsmájába betévedve egyből a pulthoz megyek. - Jó estét! Adna egy pohár sört? A nő kiszolgál (ha akar kérhet személyigazolványt, ha nem hiszi el a korom) és beszélgetésbe elegyedünk és lassan kérdezősködni kezdek. - Nem ismer egy bizonyos Ramsayt. Nem jár-e ide iszogatni néha-néha. És a válaszára egyböl felcsillan a szemem. Végre a többnapos keresgélés után végre rábukkantam.
Arra ébredek, hogy csörög a vekker az éjjeli szekrénykén. Álmosan tapogatózva ütöm le a kioldó gombját, amit eddig nem is annyira utáltam, mint ma. Az elmúlt napok eléggé kimerítettek, és Wade is eltűnt már valahová egy ideje. Nem is tudom, mi van vele.. egyik nap úgy döntött, hogy kiruccan valahová nélkülem?- álmosan és fáradtan dörzsölöm meg a szemem, és újból a számlapra pillantok. Délután fél 5. Bosszúsan fordulok át a másik oldalamra, hogy még azt a pár percet kihasználva elnyújtózzam a puha párnák közt. Mire ténylegesen elhelyezkednék, az a fránya csörgő újra rázendít, és mint akinek az élete múlna rajta, úgy ver ki az ágyból. Meglendítve a takarót az ágy szélére ülök, és gyorsnak éppen nem nevezhető mozdulattal a hajamat igazgatom el a homlokomról. Úgy érzem magam, mint aki az előző este egy féktelen partiban járt volna, csak éppen semmire sem emlékszik. Amúgy meg persze, hogy emlékszem, mert már 5. napja éjszakás vagyok a Bárban, mert a Váltóm éppen tüsszentett egyet és nem jött be a melóhelyre. Mikor megint eszembe jut a kedves kollégám arca, egy grimasszal vakarom meg a fejem tetejét és kezdem összeszedni magam az előttem álló műszakomra. Kissé frusztrált vagyok ma, de ez remélem, ki fogom aludni pár nap múlva, főleg, ha hagynak végre pihenni a sűrű beosztás után. Nem éppen sétagalopp az éjszakás pultosok dolga, de eddig még elég jól bírtam a mókuskereket. Lassan újév, és még azt sem tudom, hogy mikor jutok el egy kiadós renoválásra a kozmetikusomhoz. Pedig rám férne egy kis kényeztető masszázs is, ha már Wade ide se tolja a képét. Pedig én nagyon várom haza! Remélem nem esett semmi baja! ..és hamarosan viszontláthatom. De azt megkapja, egy-két tenyeressel, hogy megint magamra hagyott egy szó nélkül. Én meg aggódom érte lassan egy hónapja. Nem tudom mi üthetett belé megint. De azt nagyon ajánlom neki, hogy hamarosan idetolja azt a csinos kis hátsóját, és magyarázattal szolgáljon a kimaradt napokra. Mert, ha nem teszi meg, akkor olyat kap tőlem, baszki, hogy egy hétig egy irányba fogja kapkodni a levegőt a szakadt foteljában! Mire odáig eljutottam, hogy a fürdővizemet megeresszem, és emberi külsőt csináljak a gyűrött képemből. Már este 6 órát mutatott a kijelző. Lassan azt se tudom, hogy milyen napot írunk, csak teszem a dolgom, és keresem a számlákra valót. Tegnap szép borravalót kaptam és legalább félre is tudok kicsit tenni a szűkösebb napokra. Nem tudom, hogy Wade-m mikor szándékozik végre hazajönni hozzám, de már nagyon várom. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. De biztos tudja az a mocsok, mert még fel se hív, hogy legalább tudassa velem, hogy még él. Elég szomorú leszek, mikor eszembe jut a hiánya, de erőt kell magamon venni, hogy mindent kifizessek a lakásba. Ketten persze könnyebb lenne, de a „nagyságosúr” most nincs itt, és megint rám hárul minden itthoni teendő. Nagyon hiányzik nekem, de legalább tudnám, hogy jól van.. Végül a fürdés és az elkészülés után bemegyek a munkahelyemre. Kicsit több idő volt odasétálnom, de a kocsimat már el kellett adnom, hogy ne ússzak el nagyon a fizetnivalókkal. Ezt nem igazán akartam volna meglépni, de sajnos a kényszer és a nincs nagy urak.. A Főnök éppen megint valami gusztustalan megjegyzéssel várt, pedig csak két percet késtem. Bőszen bólogattam ajkamon egy bűnbánó mosollyal, és alig vártam, hogy kinyissunk végre. Legalább a Vendégek elterelik a gondolataimat. Bármennyire is részeg disznók többnyire. Már vagy egy órája szolgáltam ki a nyálcsorgató pasikat, mikor egy fiatalnak kinéző lány jön a Pulthoz. Kicsit vizslató szemmel nézem, mert nem igazán nézem ki belőle a nagykorúságot. Főleg abból ítélve, hogy sört kér. -Láthatnám az igazolványát, Kisasszony?- teszem fel végül a kérdést mielőtt elé tenném a kért italt. Ha megmutatja, és mindent rendben találok, akkor kiszolgálom, és oda teszem elé a habzó itallal teli poharat. Látszik rajta, hogy nem efféle helyekhez van szokva, vagyis nem hiszem, hogy sok bárban járna a magányos estéi alatt. De aztán végül megszólal, valakit keres. Egy ideig ízlelgetem magamban a nevet, de aztán rábólintok. - Szokott ide járni néha napján. De nem láttam ezen a héten még. Miért kérdezi?- nézek rá fél pillantással, nehogy túl kíváncsinak tartson miatta. Inkább azért is érdeklődöm, mert nem kellene negatív hírnevet hoznia erre a helyre, ha egyáltalán valamit elkövetett. -Miért keresi, ha megkérdezhetem? Csinált valamit?- teszem fel végül a kérdést, ami foglalkoztat, amióta meghallottam a Férfi nevét. Talán csak valami rokona, de az is lehet, hogy bajba keveredett.
A pultosnő a személyimet kéri. Én meg kissé meglepődve, de átnyújtom neki. Miért hiszi mindenki azt, hogy nem vagyok nagykorú, pedig már 23 éves vagyok. A nő meglepődhet a koromon és átnyújtja az italt. Én meg szép lassan elkezdek iszogatni és a tárgyra térek. A pultos azt válaszolja, hogy szokott ide járni, de ezen a héten még nem látta. Kis szünet után megkérdezi, hogy pontosan miért is keresem azt a személyt. Egy kicsit hezitálok, amit egy jó nagy sóhajtásnak álcázok, hiszen nincs kedvem felfedni az egész akciót, ezért kitalálok valami frappáns, hihető storyt. - Ő az apám unokatestvére. És már évek óta nem látta a család, ezért úgy gondoltam megkeresem.
Kicsit fiatalabbnak néztem a lányt, ami a tényleges kora. De igazából a rutin és az évek hosszú sora miatt inkább óvatos vagyok a kiskorúak kiszolgálása miatt. Volt már nem egyszeri eset, hogy próbálkoztak nálam, de azért az igazolvány elkérése sok esetben visszatarja őket a következményektől. Nem mintha sohasem fordúlna elő bárkivel, hogy bepróbálkozna egy pohárral, de jobb a békesség a hatóságokkal és nem utolsó sorban a főnökkel, aki csak arra vár, hogy miként tudjon belém kötni. Hiába nem csinálok semmi rosszat, de látom, hogy a bögyében vagyok, amiért nem fogadtam el a nem éppen tisztességes ajánlatát az éjszakára nála. Azóta minden lehető alkalmat megragad, hogy megkeserítse az életemet.. De nem tudja felfogni, hogy mint Férfi, egyáltalán nem érdekel….és Wade-m nekem a Mindenem!...nem holmi lebuj pasas, aki csak prédának tart, vagy ki tudja… A gondolataimból ismét egy fontos információ ráz fel. Akit a lány keres, valami rokona.. Kicsit furcsának tartottam a „gondolkodását” előtte, mikor kimondta, kicsoda ez a férfi neki, de úgy vagyok vele, hogy addig, míg a Rendőrség vagy más Hivatalos Szerv nem körözi, addig nekem sincs semmi közöm hozzá. -ÁÁ…értem!- bólogattam a pult törölgetése közben, és igyekeztem valami mosolyfélét az arcomra tenni. Nem mintha nehezemre esett volna az ajkaimat mozdítani, de nem akartam nagyon belemerülni a témába. Talán megtalálja azt akit keres, bár egy hete nem nagyon láttam erre. -Nem hagyott valami elérhetőséget?..- nyögöm ki végül, mikor látom a bizonytalanságot az arcán. Lehet, hogy az aggodalom teszi ezt vele, de én aztán nagyon jól tudom, hogy mi az amikor eltűnik egy Szerettünk.. -Talán, ha többet tudna mondani róla…elég sok Vendég jár ide, esetleg valamelyikük látta….vagy nem is tudom….- próbálok neki segíteni, mert nekem is van akit egy ideje nem láttam, és nagyon is tudom, hogy mennyire hiányzik. …de ha hazajön, akkor megismeri a tenyeremet belülről, az már biztos! Csak jöjjön már haza!!...de nem is tudok rá haragudni…nagyon hiányzik…
A nő megkérdezi, hogy nem hagyott- e valami elérhetőséget. -Nem. Csak fogta magát és eltűnt. A pultosnő még kér tőllem pár információt a pasasról, és amikor pont mondanám a személyleírását belép a kocsmába egy fehér öltönyös pasas. Pont a "célpont" az. Gyorsan odasúgom a nőnek: -Kérem ne szóljon neki rólam! Mr. Ramsay odalép a pulthoz. Én eltakarom az arcom, és csak reménykedem, hogy a nő nem szól neki.
Valahogy furcsának érzem ezt a lányt. De biztosan csak a Bácsikája utáni kereséstől ennyire zavart. -Értem. Akkor nem mondta el senkinek, hogy szándékában van elmenni. – törölgetem tovább a poharat a kezemben, és elgondolkozom, hogy hogyan is tudnék segíteni neki. Nem ismerem nagyon azt az Urat, de itt sokan megfordulnak. Talán tud valaki, valamit róla. Alig gondolom ki ezeket a szavakat, mikor belép az ajtón a keresett személy. Látszólag nem is zavartatja magát, hogy üdvözölje a rokonát, de talán nincsenek annyira jóban. De aztán még különösebb dolog történik. Nemhogy elé menne köszönteni a bácsikát, inkább elfordított fejjel súgja nekem, hogy el ne áruljam őt. -Ahogy akarja..- bólintok egyet, bár nem nagyon értem az okát. Az érkezőhöz közeledve, kirakom elé a szokásos italát és ha nem kíván szólni, akkor én sem nagyon erőltetem. Visszamegyek a lányhoz, és úgy teszek, mint akinek nagyon fontos dolga lenne. A kávéfőzőt készítem be, meg az italok üvegeit rendezem a hátam mögötti polcon. Fura egy Család az már biztos! – sandítok diszkréten a lányka felé, és várom, hogy mit akar tenni. Nem mintha közöm lenne a családi dolgaikhoz, de annyira természetellenesen viselkedik, hogy feltűnik nekem. Végül felé fordúlok, és halkan megkérdezem. -Ugye nem a rokona? Vagy rosszul látom?- igen kényes kérdés, de nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg. Láttam már nagyon sokféle embert, de ebben a hölgyeményben van valami, ami nyugtalanító. De aztán lehet, hogy csak én képzelek bele mindenfélét. Talán, nincs igazam. De az is lehet, hogy jól látom én ezt.
A nő egyre gyanakvóbb, meg is kérdezi, hogy tényleg a rokonom-e. Én ügyet sem vetve a kérdésére átnyújtok neki egy fiolát. - Mikor a fickó mégegy italt kér ebből cseppencsen párat a poharába. A pultos egyre furcsábban néz rám. Valamit mondanom kell neki különben nem teszi meg. És mivel már volt dolga a S.H.I.E.L.D.-el ezért gondolom tud titkot tartani. - Nézze, ez csak egyszerü igazságszérum, és nem, nem a rokonom, és ne próbáljon ellenkezni. Én csak reménykedem, hogy megteszi amit kérek tőle. És a fickó már kéri is a következő kört.
Az Emberismeretem elég jó. Főleg, hogy most megint bebizonyosodott, hogy valamiért nem tetszett ez a „történet” az elveszett bácsikáról. De a döbbenetemet még jobban fokozta az, hogy be is vallja, nem a rokona, amit először előadott nekem. Az már lassan meg sem rebbentette a szemem, hogy egy kétes fiolát nyújt felém, amit arra kér, vagyis utasít, hogy öntsem majd bele a poharába annak a Férfinek. Inkább a rutin meg az évek tapasztalata a hátam mögött, hogy ne lásson rajtam ellenkezést. Elvettem a fiolát, de a pult alá, takarásba tettem, ahogy a kezem is. Ilyenkor áldom azt, aki tervezte a Vendéglátó egységek berendezését és nem látható be kívülről a pultom. Érzem én, hogy nagy turpisság van készülőben, de abba nem veszek részt, amit rám akar kényszeríteni. Úgy teszek, mintha belecsepegtetnék a kért sörébe, de egy üres pohárba öntöm a tartalmát. Ügyesen megoldom, mert ebben aztán van gyakorlatom. Meg aztán, ha onnan nézi, hogy kiürült a kis üvegcse, akkor teljesen úgy is láthatja. Kiadom a rendelt italt a Férfinek, és bólintok a nőnek, hogy eloszlassam a gyanúját. Nem gondoltam, volna, hogy engem is belekever a piszkos űzelmébe, de most már tudom, hogy kivel állok szemben. Még ha egy akármilyen szervezetnek a tagja, akkor sem tudom megtenni, hogy egy ember életét veszélybe sodorjam. Főleg a munkahelyemen, ahol én jutnék bajba egy ismeretlen fiatal miatt, akit életemben nem láttam. Még azért óvatosságból a kezemben lévő ronggyal megtörlöm észrevétlenül a fiolát és a szalvétával rakom vissza elé a pultra, hogy ne lássa meg senki. Ezzel „teljesítettem a kérését”, de nem is lettem vele feltűnő. Nekem ne találják meg a holmim közt ezt a valamit. Bájosan mosolygok, hogy ne legyek kirívóan más, és folytatom a pult törölgetését, amit eddig is csináltam. Megvárom, míg elteszi onnan, és aztán visszanézek rá. - Kér még valami italt, vagy esetleg egy pitét? – teszem fel a kérdést a lánynak, de szerintem sejtem a válaszát. Tudom, hogy abban a hitben van, hogy beleöntöttem, ahogy kérte, De egy szemrebbenés nélkül tudom állni a pillantását. A legkeményebb hazugságvizsgáló sem fog ki rajtam, nagyon megtanultam az évek alatt hogyan lehet ebben a szakmámban életben maradni.
A nő átveszi a fiolát, de a pult alatt töltöget ahol én nem látom. Látom nehezíteni akarod a munkám. Cseles. Hála a kifinomult érzék szerveimnek tisztán hallom, hogy nem folyadékba cseppennek a cseppek, hanem valami keményen koppannak. A fenébe! Nem az italba csepegtette, a kis ravasz. Feltűnés nélkül úgy teszek, mintha nem tudnék semmiről. A nő a pult mögül egy szalvétában adja vissza a fiolát. Kijön a pult mögül és odaviszi az italt a férfinak. Ahogy szemmel tartom a pultost egyre ismerősebb. Mikor visszamegy a bárpult mögé megkérdezi, hogy kérek-e még italt vagy pitét. Gyorsan egy új terven agyalok, és már van is egy. - Igen egy olyat kérnék mint az az úr akit most szolgált ki. És várom, hogy hátha az lesz amire számítok.
A pultos kis akcióm szerintem elég jól sikerült, de arra nem számítottam, hogy hogyan tovább. Amolyan hátsó gondolat kezdett bennem megfogalmazódni, hogy ez a lány nem éppen az, akinek mondja magát. Ez persze nem is az én dolgom, csak éppen abból az aprócska gondból nézve, hogy a melóhelyemen akar valakit kiiktatni, bármit is jelent ez a számára. Figyeltem, ahogy a fiolát elveszi a kezemből, de az arcára mintha rá lett volna írva a bizalmatlanság. Igaz, hogy nem is alaptalanul, de ez más tészta. - Rendben!- bólintottam egy szép mosollyal, majd egy pohárba öntöttem neki a kért italát és a pitét is kitettem egy tányérral elé. - Más valamit adhatok még?- tettem fel a kérdést neki, és ha nem, akkor visszamegyek a pultot törölgetni, de azért fél szemmel figyelem az arcát. Sok mindent le lehet olvasni róla. Én meg jó sok éve a vendéglátásban dolgozom, hogy tudjak ezt-azt az emberek mozdulataiból kiolvasni. Tudom, hogy nem véletlenül kérte ugyanazt a rendelésébe, mint a férfiét, de mondjuk úgy, hogy én sem ma jöttem le a falvédőről. Bár lassan azt hiszem, hogy a Főnök is direkt szemétkedik a kikosarazásom miatt. Ráadásként most meg itt van ez a lány, és egy igazságszérumot adott nekem, amihez szerintem nem minden sarki boltban lehet hozzájutni. Biztosan titkol valamit. De nem is tudom, hogy akarjam-e tudni?!
