A Lucky's Bar ritka rossz hírnévnek örvend New York számos kocsmája közül. Ennek a reputációnak a kialakulásához nagyban hozzájárult, hogy az ír maffia egyik pénzmosodájaként, valamit számos bűncsalád és korrupt zsaru törzshelyeként üzemel. Emiatt afféle "szent" hellyé lett a családok között. Amolyan semleges zónává, aminek egy kilométeres körzetében hagyományosan tilos volt a viták ügyeket rendezni. Ezt a szabályt nekem is kényszerűen be kellett tartanom. Akármennyire is jó ötletnek tűnik bárki számára, hogy három gránáttal elintézzem a kocsma törzsközönségét, a hosszútávú következmények miatt nem érte volna meg tűzijátékot rendezni. Ma Gnucci már így is takaros kis vérdíjat tűzött ki a fejemre, amiért modern műalkotást csináltam Eddie fiából. Semmi értelme nem lenne magamra idézni az Apokalipszt azzal, hogy egyszerre teszem el láb alól a íz, az olasz és ukrán maffia néhány magas rangú tagját, nem is beszélve Fisk utcai embereiről. Amilyen szerencsém van ő nem vérdíjat tűzne ki a fejemre, hanem valami Vészmanóhoz vagy Célpont hozhasonló jelmezes flepnist küldene a nyakamra, aki végigkergetne a fél városon, nem törődve a kívülállókkal...
Ezek fényében elég rosszul áll a szénám, amikor a Lucky's Barban hasogató fejfájással ébredek, ami láthatóan átesett egy igen komoly és igen kontár belsőépítészeti átalakításon. Ezzel a megfogalmazással még elég jóindulatú is voltam. Legalábbis a deszkafalba beszorult, furcsa szögben álló nyakú hulla, a ventilátorra feltekeredett belek, a biliárd asztal között derék magasságig felhalmozott hullák és a véletlenszerű mintában véres vörösre festett falak arra engednek következtetni, hogy tegnap este valaki igen magasról és ballisztikus ívben leszarta, hogy semleges helyen van. Pislogok néhányat, hogy a szemem megszokja az éles reggeli fényt, de nem túl sokat segít rajtam. A fejem fáj, a szám ki van száradva, mint a Szahara, ráadásul egy vérfürdő kellős közepén ébredtem. Az a mázli, hogy a zsaruk legalább elkerülik helyet. Gyorsan leellenőrzöm, hogy mi van nálam. Először a régi gyártmányú, mindenféle modern ketyerétől mentes telefonomat találom meg. Se internet, se bluetooth, de cserébe csak hívás közben próbálhatnak meg lenyomozni. A kocsi kulcsai, egy Bowie-kés, a két Desert Eagle-ön és két tartalék tár minden pisztolyhoz mind a helyükön vannak. Akkor állítsuk fel a prioritási sorrendet. Elsődlegesen a hidratálást kell megoldani, majd találni valamit a szememre és utána felmérni a terepet, hátha többet megtudok. Felkászálódok a bárszékről és bemászik a pult mögé. A hűtő felső polc tele van mindenféle töménnyel. Csodálkozom is kissé, hogy nem tört össze egyik sem a balhé közben, de most nem akarok súlyosbítani a fejfájásom. Az alsó polcokon találok is néhány palack ásványvizet. körülbelül a negyediknél érzem úgy, hogy kezdek rendbe jönni és az ötödik üveg kivégzése után már úgy vagyok vele, hogy nincs szükségem többre. A pultból körbenézve kutatok ismerős pofák után. A tekintetem megakad egy vörös üstökön, ami éppen az egyik box asztala alól lóg ki. Egyre kevésbé remegő léptekkel megyek oda és a hajánál fogva kihúzom a a hullát az asztal alól. Ahogy gondoltam. Cassidy, a vámpír. Legalábbis így becézték, mert csak mindenki csak éjjel látta és soha nem vette le a napszemüvegét. Nagy szerencsémre nem tört össze a napszemüvege. Óvatosan kihúzom az ingzsebéből és a szememre biggyesztem. Most már csak a terep felmérése maradt hátra. Azt hiszem, hogy jó lesz a WC-vel kezdeni...
What I do is not vegeance, PTSD triggered outburst or bad cooping with my grief. It's Punisment of the wicked.
∆ Hozzászólások száma :
20
∆ Tartózkodási hely :
X-(wo)men laktanya, vagy Nessyben
A poszt írója ∞Wade Wilson
Elküldésének ideje ∞Vas. 16 Szept. 2018, 20:17
Ugrás egy másik oldalra ∞
huncut érintések
punisssher az ösztönlényem, hangzásra van benne egy kis erotika de csak a magyar füleknek, a mocskos magyar füleknek...
Nem mondhatnánk, hogy így képzelte el az ébredést. Szemben egy méretes farral, amint őrjítő tempóban ereszti ki magából a gázt bele Deadpool képébe. Elég, hogy a maszk eltorzulása mutassa a grimaszt a pofáján. - Ohhh, hogy rügyezzen ki a segged… – hessegeti a levegőt a másik oldalára fordulva. - Köszönöm, mindig is így akartam bevágódni. Az első soraim között mesélni arról, milyen egy fingfelhővel smárolni, mélytorokra venni... – pillant feléd, rajzolva kezeivel egy szívecskét. Hörögve dobja magát hanyatt, hogy aztán zombi lassúsággal felüljön. A hely még így se ismerős, de már tapogatni kezdi kobakját, hol, hányszor, mennyire súlyosan, milyen mélyen üthették fejbe. A feldúlt bár arculata emlékeiben újra élni kezd és felcsendülnek a tegnap esti hangok, üvöltések, megjelennek azok az isteni érintések.., a durva ütések. Így pillant le megint farpofára. A tag erősen hullaszagú, ahogy majdnem mindenki. Rittyentené is össze a cumóját, hogy induljon, de akkor észreveszi a másik tagot. Hátulról. - Ami szép, azt meg kell nézni és adózni kell annak az egyperces néma csenddel. – szólít meg téged, ezután addig köröz a halotthegyek és vértócsák között, amíg meg nem pillantja a napszemüvegét is annak a seggnek. - Men in black… – suttogja férfias bariton hangján, amely nem igazán van neki egyébként... - Kuss íróm! Most jön el végre a nagy találkozás. – vetődik párat, hogy a pult egy egészen tisztának tűnő mogyoróstálkájába markoljon és a szájához nyomja azt. A maszk miatt amúgy a földre pottyan mind… - Hello faszikám! Mondd csak el, miért ébredtem fingfalván? És ki ez a sok merevedési zavaros? És nekem miért tetszik a segged? És miért mész a budi irányába? – vonogat, aztán felugrik a pultra, lábait nőies kecseséggel átveti egymáson és úgy bámul Frankre. - Te Frank, ne ijesszen meg, hogy nyomulgatok, ez a stílusom. – mondja ezt, közben rád tekintve, majd ismét a férfira pillant, aki előtte áll. - Van ám más módja is a huncutkodásnak, mint koktélt kevergetni. Vagy... köztünk történt egy kis langybuli is? Remélem nem gyaláztad meg a seggem! – csücsörít ezután. Ha kell védekezik, ha nem, akkor figyeli a fazont, esetleg közelebb lép, vagy bénán szambázni kezd, mert nem tudja, mit csináljon.
Már épp félúton vagyok a WC felé, amikor meghallom, hogy valami mocorog az egyik hullahegy alatt. Először csak egy termetes holttest lábai közül előtörő kesztyűs kezet látok, majd mintha csak egy mély kürtőből emelkedne ki, a hulla alól hallatszó nyomott dünnyögés egyre gyorsabban tisztul ki érthető beszéddé. Meglátom, hogy kinek a feje bukkan elő a termetes hulla fara alól és egyből felgyűrődnek a ráncok a homlokomon. Valahol nem lep meg az, hogy pont ez a piros ruhás futóbolondot terelte mellén az Úr. Talán próbára akarja tenni vele a türelmemet. De még mindig jobban jártam, mintha ismét Murdock atyáskodó mindentudását kellene elviselnem. Valahogy most nem tudnám lentartani a gyomrom tartalmát, amikor ördögjelmezbe bújva próbálna nekem prédikálni a törvényességről és az igazságszolgáltatásról. Merem remélni, hogy ez a vörös pizsamás majom tud majd valami érdemlegeset mondani a tegnap este történtekről, mert számomra szinte minden kiesett ami tegnap este hat után történt. Mire feleszmélek ez a félnótás már a pulton ül és maszkon keresztül próbálja megenni az avasodófélben lévő földimogyorót. De amint látom a szeme meglepett kiguvadását nyugtázom, hogy rájött a logikai probléma nyitjára. - Gondolom belekeveredtél az esti bunyóba.- morgom sokatmondóan a szavakat a fogaim közt - Talán a WC-ben találok néhány túlélőt. Magam sem reménykedek benne, de talán lesz legalább egy félkegyelmű, akinek defektesen működik a túlélő ösztöne és nem rohant ki egyből a bárból, amint elszabadult a Pokol. Odalépek az ajtó mellé és eltekerem a kilincsgombot, majd a falhoz lapulva óvatosan belököm az ajtót. Se lövések, se egy meglepett sikoltás. Már éppen lemondóan sóhajtanék egyet, amikor meghallom a szapora szipogást, aminek a hangjához egy jó adag zokogás is keveredik. Ez nem jó jel. Belépek a nem túl esztétikus mosdó-ba és látom, hogy az egyik wc-boxból egy lámpára hurkolt nyakkendő van kötve. Ráadásul ennek a nyakkendőnek nagyon is ismerős az ocsmány mintázata. - Soap! Jöjjön le onnan! - adom ki az utasítást a töketlen zsarunak, aki a téglám a rendőrségen Erre még inkább felgyorsul a szipogás üteme, majd egy másodperc múlva megfeszül a nyakkendő. Úgy körülbelül fél másodpercre. A gravitáció és Soap olimpikonnak nem mondható testalkatának együttese olyan kihívást jelentett a lámpatest rácsának, amit nem tudott elviselni. Hatalmas csörömpöléssel zuhan rá a a balszerencsés rendőrre a gyenge fémből készült alkatrész, majd egy hatalmas dübbenés hallatszik, amint Soap feje feltehetőleg nekicsapódik a fülke ajtajának, miután előre rántotta a rács súlya. Néhány másodpercnyi csend után hallom az ajtó kattanását, majd megjelenik a zilált ábrázatú Soap nyomozó, aminek a nyakából a nyakkendőjére kötött lámparács lóg. Elég elgyötörten néz ki a könny áztatta, karikás szemeivel. - Castle? - néz rám hitetlenkedve - Mi a fészkes fenét keres itt maga? Mi történt ebben a kurva kocsmában? - Erre próbálok én is rájönni. - vágom le a nyakkendőt rácsostól a nyakából - Mit keresett maga itt?
What I do is not vegeance, PTSD triggered outburst or bad cooping with my grief. It's Punisment of the wicked.
∆ Hozzászólások száma :
20
∆ Tartózkodási hely :
X-(wo)men laktanya, vagy Nessyben
A poszt írója ∞Wade Wilson
Elküldésének ideje ∞Szomb. 06 Okt. 2018, 18:45
Ugrás egy másik oldalra ∞
huncut érintések
punisssher az ösztönlényem, hangzásra van benne egy kis erotika de csak a magyar füleknek, a mocskos magyar füleknek...
Nos senki se mondta, hogy ez a játék egyszerű lesz. Ahogy azt sem, hogy Wade majd összeszedi magát és megpróbál érett férfiként társalogni a másikkal, akivel egyébként nyilvánvalóan nem tanácsos port rúgni. A pulton lógatja a lábát, onnan követi figyelemmel, a férfias pasas hogyan szemléli a helyszínt menő kecsességgel. Eszébe sincs utánozni, de azért leugrik a tálalóról, csípőre csapja karjait és hős pózba vágja magát. - Az nem volna újdonság. – dörzsölgeti állcsúcsát, akár egy nyomozás helyszínén tanakodó alak. - Ha felütné magát a pánik én is biztos szarni mennék! A foltos gatya nem menő... Azt hallottam megint trendi a barna naci. Oka lehet! – vállat rántva közelebb indul ő is, de meghagyja az első pofont a magasabbiknak. - Kukucs! – mosolyog a maszkja alól derűsen a faszira, ahogy a falnak préselődve odafordítja vörös pofáját. Nem kell kétszer mondania, hogy Wade hátra maradjon. Nem mintha megijedne a salakanyag és sav összemállott szagi aromájától, de azért békésebb és boldogabb a vérontás, ha nem kerül a sebbe minden más. Így aztán marad a nagy darab mögött, méregetve annak fenekét. - Te Frank, miért nincs neked nőd? – fordul hozzád, majd a csávó után araszol. Épp a küszöbön megállva figyeli a langyos összetalálkozást a béna nyakkendőssel, ám ahelyett, hogy figyelne, inkább dob egy sárgát. És kezet mos! - Ügyelek a higiéniámra! – egyértelműsíti a tükörben, miközben kesztyűivel pancsol, majd odafordul az édes ketteshez. - Remélem nem fogtok egymásra cuppanni. – lép oda hozzájuk megcirógatva a zsaru arcát kézfejével. - Mindenkit bedrogoztak? Hogy lehet, hogy nem emlékszünk semmire? – támaszkodik aztán az egyik budi ajtajának félvállal, ami nyitva, így alig egy mozdulatsoron múlik, hogy ne essen el. - Amúgy Deadpool vagyok. – fűzi össze a karjait hasa előtt, menőnek próbál tűnni, ami a lenn maradt sliccével nem biztos, hogy hatásos.- Te pedig menő barátom..? –
Nem erősségem a személyekkel szembeni türelem, de Soap esetében muszáj vagyok gyakorolni. Ez a szerencsétlen, mindenki kapcarongya nyomozó az egyetlen ember, aki érdemben volt hajlandó foglalkozni azzal, hogy nyomozzon utánam. Egy öngyilkos pszichológus, egy leszbikus társ és egy megbuktatott rendőrkapitány kellett ahhoz, hogy belássa, sokkal több hasznot hajtok, mint amennyi kárt okozok. Azóta szivárogtat ki nekem információkat az őrsről és amolyan csendestársként segíti a hadjáratomat a város maffiája ellen. Ezt persze a latexruhás hülyegyerek nem tudja, de a köztünk lejátszódó párbeszédből talán ki tud hámozni néhány árulkodó nyomot, ha van hozzá elég gógyija. Soap a vörös ruhás szófosógépet meglátva ijedten rezzen össze és az arcára olyan kifejezés költözik, mintha Azraellel találkozott volna. Jól láthatóan gyöngyözni kezd a homloka, a szeme pedig hevesen jár ide-oda, feltehetőleg valami masszívabb rögzítési pontot keresve a nyakkendője számára. - A családom halott, te tuskó! - mormogok a párkapcsolattal kapcsolatos megjegyzésére Az ő elvesztésük és a jogrendszer töketlensége adta meg a végső lökést, hogy magamra öltsem a halálfejes mellényt és nekikezdjek a maffiózók módszeres és kíméletlen irtásának. Több éve már, hogy meghaltak és mindig őrizni fogom őket a lassan teljesen kihűlő szívemben, de amikor feljön a téma, akkor újra lejátszódik minden a szemem előtt. A lövések, a káosz, a halál. A balfácán rendőrök és a töketlen ügyvédek pöcsölése... A vörös ruhás tini nindzsa nem láthatja az arcomon átfutó sötét árnyat, mert éppen rájön, hogy néhány literrel könnyebbnek kellene lennie. Soap láthatólag még idegesebb lesz, amint a kretén vizes kesztyűkkel és lógó sliccel a közelébe megy, hogy tovább tolja a szöveget neki. - Martin Soap.... - hebegi Deadpoolnak Soap - Nyomozó. Az arca rángása elég jól láthatóan mutatja, hogy az öngyilkos gondolatok mindennél erősebben kezdtek el pörögni az agyában. Közelebb lépek hozzá és a hóna alatti pisztolytáskából kihúzom a szolgálati revolverét, majd egy gyors mozdulattal kiugrasztom a dobtárat és kirázom belőle a golyókat. Így csak akkor követhet el öngyilkosságot, ha esetleg kitalálja, hogy lenyeli a fegyvert. - Szóval mit is keresett maga itt? - kérdezem egy kis türelmetlenséggel a hangomban, majd a latexruhás idiótához fordulok - Te meg bűvöld már vissza a farkad a gatyádba! - Tegnapra találkozót beszéltünk meg.... - kezdi Soap a mondandóját, de Deadpoolra nézve lassan megbicsaklik a hangja és elbizonytalanodik, hogy folytathatja-e Úgy tűnik, hogy neki is eszébe jutott, hogy nem jó ötlet egy elmebeteg szövegláda jelenlétében felfedni a kapcsolatunkat. Még szerencse, hogy tele vannak a hírek ezzel a majommal és világgá kürtölik, hogy úgy gyógyul, mintha fizetnének neki. Néhány percnyi pihenő nem fog neki ártani, nekem pedig kifejezettem hasznomra fog válni, ha nem kell hallgatnom a hangját. Kihasználva azt, hogy soap magára vonta a teremben tartózkodók figyelmét, egy olajozott mozdulattal előkapom az egyik pisztolyomat és két gyors lövéssel megnövelem a vörös ruhás pojáca fejének ólomtartalmát. - Folytassa! - dörmögöm Soapnak miután a majom elterült A nyomozó nyel egyet, mintha élőben látni a kegyetlen és kíméletlen módszereimet túlságosan megváltoztatta volna a rólam alkotott képét. - Szóval tegnapra találkozót beszéltünk meg és hoztam volna a Gnuccikkal kapcsolatos információkat magának. - elkezdi tapogatni a kabátját, aminek a zsebéből előkerül egy pendrive - Mama Gnucci állítólag felbérelt valami nagyágyút, aki pont az olyan problémák megoldására specializálódott, mint amit maga jelent. Igazi hardcore pofa, akivel nem érdemes szarozni. Nem tetszik az, amit mond. Főleg nem úgy, hogy talán pont itt fekszik előttem átlőtt koponyával az a hardcore pofa, akit Mama felbérelhetett. Nagyon remélem, hogy nincs így. Nagyon nincs kedvem ezzel a majommal a fél városon át kergetőzni...
What I do is not vegeance, PTSD triggered outburst or bad cooping with my grief. It's Punisment of the wicked.
∆ Hozzászólások száma :
20
∆ Tartózkodási hely :
X-(wo)men laktanya, vagy Nessyben
A poszt írója ∞Wade Wilson
Elküldésének ideje ∞Pént. 26 Okt. 2018, 21:50
Ugrás egy másik oldalra ∞
huncut érintések
punisssher az ösztönlényem, hangzásra van benne egy kis erotika de csak a magyar füleknek, a mocskos magyar füleknek...
Végül az illemhelyet választják ki a többiek, ami ellen pont Wadenek nincs semmi kifogásolnivalója. Reggeli órák. Előfordul, hogy szükséges az ürítés, a könnyítés. Így aztán úgy ácsorog ott csupafülként, mintha meghívták volna, vagy legalábbis ő lenne a címszereplője a pillanatnak. Rendre belepofázik, pedig úgy tűnik egy temetőben ébredt, cipzárt húzhatna a pofájára és elballaghatna örülve, hogy él. Nos, aki egyébként halhatatlan, miért is tartson egy kis csihipuhitól a morcos arcú barátjával?! Szóval csípőra csapja mancsait és hol az egyik szférájába mászva hallgatja a párbeszédet, hol a másikéba. - Rendesen beletenyereltem a közepébe. Te Frank, ismerek egy nőt, csupa mázli a csaj. Illene a fizimiskádhoz, ha meggondolnád a magányos hős szerepét. Te Frank, amúgy vannak neked barátaid? Macskád? – kérdi a válla fölött, miközben épp a hólyagját cirógatja annak üresedésével. Lágyan rugózik, nem kevésbé csücsörít hozzá. - Tudtátok, hogy azokon az új kéztisztítókon sokkal több a baci, mint a régi hajad-el-dobod szellősön? – magyarázza, már a kezét mosva. Aztán visszaáll a hármasba, hogy a csúcsát alkothassa a geometriai alakzatnak. A bemutatkozásra csak felvonja leperzselt szemöldökeit, de a vörös maszk miatt persze eltakarja. Karjait összefésüli, hallgatja a nagyarcok beszélgetését. Amikor Frank a farkáról beszél, rögvest intézi annak dolgát. - Senkinek sem fura, hogy észrevette a csávó, hogy lent a sliccem és kinn a farkam? –kérdi tőletek, kedves olvasók. Onnan ismét a társalgáshoz fordul. Nem akar ő nagypofást játszani, de tudván, hogy ő is részese a tegnap esti bajkeverésnek, nem ártana egy kevés magyarázatot tudnia magáénak. Aztán persze a falakon, ajtókon hagyott gusztustalan és mocskos üzeneteket kezdi tanulmányozni. Észre sem veszi, mikor tartanak fegyvert a fejéhez. A következő pár percekre lekapcsolják a villant. Wade nem jut a fényre de Patricia sem! Előre esik pofával a padlóra. Úgy terül el, akár egy halott a sok közül. Mozdulatlanul fekszik, meg sem rezzen. Eltelhet akár tíz perc is eszméletlenségében. - Ahhhhh... – nyöszörög, ahogy a teste kilöki magából az olomgolyót, megszégyenítve Hugh Jackman színjátékát az első Wolverineben. A kezdetekben! - Frank remélem, hogy bekaptad a bránerét, vagy legalább ő a tiédet. – tápászkodik fel lassan, lajhár tempóban rázva a fejét. Még mindig színes illusztrációkat lát mindenfelé. Nem mintha rossz élmény lenne, de egy pasi ne a beléhatolás miatt élvezzen ilyesmit, inkább a behatolás miatt. Nem igaz? - Nem mintha ítélkeznék. Kebelbarátom, aki egyébként Kábel néven ismert... na, nem az a barna típus, szintén ilyen lőcsfaló. – ahogy a talpára áll, leporolja magát, majd kirántja az egyik fegyverét (ami szintén ólomtartalmú) és Frankra fogja. - Mi a faszom volt ez? Hallgass musicalt, ha nem bírod a nyugalmat. Ezért nincsenek barátaid Frank. – nem ejti le a kezét, kitartja ezt a helyzetét.
Deadpool pofázására ügyet sem vetek, csak próbálom Soapból kihúzni azt amit tud. Ezt pedig akadályozza azt, hogy bármi érdemlegeset lépjünk előre. A lövés bár talán kicsit túlzás volt, de szükségszerű lépés volt, hogy pár percnyi nyugalmat biztosítsak magamnak. Soap észreveszi a gyanakvást az arcomon, ahogy az átlőtt koponyájú farokkirály gusztustalan hanggal gyógyuló "hullájára" nézek. - Nem ő az. - mondja kissé idegesen, ahogy látja, hogy az önkéntelen idegmozgások rángatják Deadpool testét és egyre szűkebbre húzódik össze a lyuk a homlokán - Valami ruszkiról hadovált az egyik informátorom. Állítólag egymaga kiirtott egy komplett Delta Force osztagot... Soap jelentőségteljesen elhallgat, mintha lelkiekben felkészülne arra, hogy a következő mondata után kiröhögném annak ellenére, hogy tudja ,a családom halála óta annyiszor mosolyodtam el, hogy egy kezemen meg tudnám számolni. ...Puszta kézzel. fejezi be a mondatot - Nem csapdákkal és gerilla taktikával. Frontális harcban tépte szét őket. Volt olyan hulla, akinek a nyaka köré tekerte az gépfegyverét. Csodás. jó nagy szarba tenyereltem bele Eddie palacsintává lapításával és ezt most csak magamnak köszönhetem. Mama annyira berágott rám, hogy felbérelt valami elbaszott ruszki kormánykísérletet, hogy tegyen el láb alól. Azt hiszem jó lesz, ha átváltok majd a nehéztüzérségre és páncéltörő golyókkal szerelkezek fel. Ódzkodok a gondolattól főleg ezután a fejlövés után, de Deadpool jelenléte talán nem is annyira hátráltató tényező, mint ahogy azt elsőre gondoltam. tökéletes csali, figyelemelterelő és golyófogó lenne, ráadásul egy személyben. Talán nem volt túl jó ötlet fejbelőni ezt a szóforósgépet, de mentségemre szóljon, hogy az a pofátlan mennyiségű víz amit a másnaposságomra fogyasztottam még nem fejtette ki a hatását. [color:e196=990000]- Emlékszik valamira az estéből? - vonom fel a szemöldököm Soapra nézve A zsaru arcán átfut valami halálfélelemszerű kifejezés, ahogy megpróbálja összeszedni az emlékeit. [color:e196=f95a00]- Csak arra, hogy itt iszogattam magára várva. Ez a barom... - mutat a kábultan nyögdécselő dumagépre - ... meg bejött ide és kiverte a balhét. Valami Pedrot keresett, az meg nem tetszett a többi pofának és kitört a balhé. Ekkor toppant be egy Dolph Lungren imitátor és végképp elszabadult a Pokol. Alig tudtam bemenekülni a WC-be. A többit meg már tudja. Mire Soap befejezi a történetét a vörös ruhás szófosó is magához tér és kevésbé türelmesen, egy fegyvert nekem szegezve érdeklődik, hogy miért lőttem fejbe. - Ne szívd mellre. Bizalmas infókról volt szó, - nézek szembe a nekem tartott fegyverrel - Nem akartam, hogy kihallgass minket és tudtam, hogy ezzel nyerek annyi haladékot, hogy megbeszélhessem Soappal, amit akarok. Nem számítok rá, hogy túlságosan belelásson a dolog mögötti rideg logikába, de a módszerei és a felszerelése alapján kiképzett katonának tűnik, így talán van valami esélyem, hogy ne személyes sértésként kezelje az incidenst.
What I do is not vegeance, PTSD triggered outburst or bad cooping with my grief. It's Punisment of the wicked.
A poszt írója ∞Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje ∞
Ugrás egy másik oldalra ∞
Aznaposok - Deadpool és Megtorló (18+-os tartalom)
️️️️
