HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Vanessa Carlysle

avatar

∆ Hozzászólások száma :
19
∆ Kor :
31
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Vanessa Carlysle
Elküldésének ideje Szer. 06 Szept. 2017, 23:05
Ugrás egy másik oldalra

Vanessa Carlysle

szuperhős nevem ide




biográfia

becenév » Ness, Venny
születési idő » 1987.01.15.
születési hely » New York
kor » 30.éves
play by »Morena Baccarin
csoport » Civilek
tartózkodási hely » New York
család » A Szüleim fiatal koromban eltűntek, és azóta keresem őket.



jellem és külső »
Mit is mondhatnék magamról? Talán azt, hogy meg vagyok elégedve azzal, amit a természet adott? Vagy inkább, amit a szüleimtől örököltem? Úgy talán mindkettő! Szerintem a külső egy dolog, ami változó, és hogy azért ne legyen olyan sablon mentes ez a leírásom magamról, így azért elmondom, amit külsőre látnak rajtam: Barna szem, barna haj, formás pofi. Bár ezt a Kedvesem mondogatta mindig, de a tükörbe nézve legtöbbször el is hittem neki. 170 cm magas vagyok, igazi modell alkatnak kicsit alacsony, de a darázsderekam azért közelít az elvárásokhoz. Ha annyit ennék, mint Wade, akkor biztosan már a bejáraton se tudnék közlekedni. De ne is kanyarodjak nagyon el a külsőmtől, mert a végén megszólna a Kedves, hogy megint a súlyom a téma, és nekem szerinte egyáltalán nincs „feleslegem”.
Na, jó! A popsimon van egy kicsi, de azt a jól sikerült első éj után szerintem nem is vette észre! Igazából nincs mit takargatnom magamon. Hacsak nem akkor, mikor a munkába vagyok, és egy csomó kiéhezett és részeg pasassal kell szemben állnom a pult mögött. Hamar megtanulták hol a helyük, mert Wade igencsak beszabályozta a vendégeket, mikor udvarolni kezdett nekem.
De azóta sem mert senki közeledni felém, és ennek örülök.
Részegen az ember sok mindent tenne, amit józanul talán nem, de amikor megismertem álmaim Férfijét, akkor már tudtam, hogy csak Ő kell nekem.
A külsőmet meg elfogadta olyannak amilyen vagyok, így szerintem több szót és említést talán nem is tennék róla. De ha érdekelnek még a méreteim, akkor szívesen megadom a pasim címét, kérdezd meg tőle! De figyelmeztetlek, hogy nem biztos, hogy megúszod egy "nyaklevessel"... bár a főztöm se rossz! Meg lehet enni.

képesség »

előtörténet »
New Yorkban születtem. Az évszámot nem árulom el ám mindenkinek, mert ugye egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni, de annyi talán elég, hogy a kamaszkort átéltem, és a húszas éveimet is, de a pontos évet úgysem mondom meg! Gyorsan tanulok a kedvesemtől, igaz?!
De most már inkább arról mesélnék, amire kíváncsiak vagytok. A szüleimmel éltünk csodás életet, míg nem egy napon eltűntek. Én ekkor 20 éves voltam. Nyaralni indultak, és egy repülőgépre szálltak fel, ami nem érkezett meg a céljához. Legalábbis ezt írták hivatalosan a levélbe, ami közölte velem a hírt. Évekig kutattam utánuk, és még a mai napig várom őket haza! A nénikémmel laktam úgy 25 éves koromig, mikor elragadta tőlem a Betegség, és magamra maradtam a városban. Munkát vállaltam egy lepukkant lebujban, de nem érdekelt nagyon a külseje a bárnak, mert elég jó pénzt kaptam érte.
Igazából egy cseppet sem zavart a sok részeg, mert a volt szomszédunk eléggé felöntött a garatra minden este, és hallgattuk a fürdőszobából a kornyikálását, és ez meg is határozta az esténket minden éjjel. Aztán egyszeriben megszűnt az éneklés, és helyette dobolni kezdett. Na azt rosszabbul tűrtük a nénikémmel, és pár hónap múlva el is költöztünk abból a házból. De ahogy szokták mondani, cseberből-vederbe...
Ahová sikerült költözni, az meg az éjszakai pillangókat szedte össze minden éjszaka, és ha még a zajok nem lettek volna elegendőek, ráadásként valami rézfúvósokat is a lakásába tartott, hogy a nappali órákat számára kellemesebbé, a mienket meg pokollá tegye...
Nahát! Ez a hely sem volt valami megnyerő, így nem is vártunk sokat, és költöztünk tovább. Már nem is emlékszem melyik hirdetésben láttuk meg a jelenlegi lakásunkat, de szerintem ez volt a legjobb, amit találhattunk volna. Közel a Piac, a vasút, és ráadásként a szomszédok is jó fejek, főleg mindenféle nemzetiségűek. Viszont minden nap friss péksütemény illatra ébredek, és az elmaradhatatlan kávé illata is száll reggelente az ablakom alatt. Aztán, mikor a Nénikémet utolsó útjára kísértem, már nem volt minden ilyen vidám és idilli. Sorra jöttek a gondok, és a nehézségek is. Alig kaptam munkát, pedig napokig jártam a hirdetéseken feltüntetett címeket, de mire odáig elértem volna, hogy interjúra hívjanak, mindig történt valami... és nem éppen kellemes. Már majdnem feladtam a keresést, mikor az egyik szomszéd ajánlotta ezt a szórakozóhelyet, de szerintem meg egy lepratelep is tisztább, mint ez volt. De a pénz nagyon jól jött, és lassacskán kifizettem a hátralékot a lakbérbe is, és kezdtem spórolni is valamennyit. Igazából nem érdekelt a hely, mert úgy tekintettem rá, mint egy lehetőségre, és a megélhetésem fontosabb volt, mint hogy a külsejével foglalkozzam.
Egy igazi paraszt volt a tulaja, és ha szerintem a bunkóságot díjazni lehetne, akkor tuti, hogy a pálmadíjat is neki ítélnék! De aztán jó sok időre, mégis csak fordulni látszott a szerencsém, és megismerkedtem Wade-el. Először csak futó kalandnak tartottam, de idővel közelebb került a szívemhez, és rám talált a Szerelem. Sokat találkozgattunk, míg egy napon összebútorozva találtam magam vele. Minden olyan szép és csodás volt, mint a rózsaszín felhő, amiben éltünk. A gondok továbbra is voltak, de vele voltam, és az eddigi keserves napokat már nem tragédiaként éltem meg, hanem boldogságban. Minden tekintetben tökéletes felem volt, és a mai napig is az. De aztán egy vészjósló napon elkísértem az orvoshoz, ahol kiderült, hogy súlyos betegség támadta meg a szervezetét. Alig hittem a szememnek és a fülemnek, mert szentül meg voltam győződve, hogy nem érhet minket semmi baj...
De attól a naptól mintha Wade-t kicserélték volna. Nem kelt fel mosollyal, és a sexet sem élvezte már annyira, mint ezelőtt. Hiába mondtam neki, hogy én mellette vagyok és segítek neki. De elutasított és egyre csak távolodtunk egymástól. Nem tudtam hova tenni a dolgot, mert én segíteni akartam mindenben neki, de csak a távolságot és a szótlanságát kaptam tőle. Nehéz idők voltak, de aztán jöttek a még nehezebb időszakok. Valamiféle gyógymódot keresgéltünk, de ahová csak fordultunk, elutasítást kaptunk. A gyógyszeres kezelésen kívül a cemo-t ajánlották, és még ki tudja miféle sugárzást. Egyre mélyebbre gyökerezett a hallgatagsága, és egy napon nem tért haza. Kerestem mindenhol, de hetekbe tellett, mikor rá kellett döbbennem, hogy elhagyott. Magamra maradtam. Azt hittem, hogy érzi a szerelmemet, és azt, hogy mellette állok. De aztán mégsem keresett, és úgy tett, mintha nem is léteznék. Vagy igazából nem is tudom mit hitt, vagy éppen én mit hittem ezek után. De nem adtam fel a keresését. A szívem mélyén éreztem, hogy él valahol, csak rá kell találnom. Hosszú hónapok teltek el, míg egyszer látni véltem az utcán. De mikor körbe néztem nem láttam sehol. Az érzékeim foglya lettem, ahogy a szívem összetörve hevert a lábam előtt. Mindenhol láttam magam körül, ahogy a boltban vásároltam, a lakásunk ablakában... és mindenhol. De olyan távolinak tűnt mindig, hogy lassan úgy éreztem bele bolondulok a kutatásába. A lakbérrel jócskán elúsztam megint, és ha a barátnőim nem segítenek ki alkalomadtán, akkor lehet, hogy éhen is haltam volna. Újra visszamentem a munkahelyemre, hogy ha több túlórát vállalok, akkor esetleg nem veszik el a lábam alól a talaj. Mindenben Őt kerestem, mert arra gondoltam, hogy ha nem gondolok minden nap rá, akkor könnyebb lesz. De tévedtem. Nem találom a helyem nélküle. Ahogy nekem Ő a másik felem, úgy nem is lehetek teljes sem míg rá nem találok újra.
Már lassan azt sem tudom, hogy milyen napot vagy hónapot írunk, mert a szomorúságom egyre felemészti a lelkem.
De amikor már azt hittem, ennél rosszabb nem is lehet, egy Francis nevű férfi elhurcolt engem, és olyan képtelenségeket mondott, amit nem is akartam elhinni. De volt ott egy piros ruhás alak, aki úgy mozgott, járt, mint az én Szerelmem! Aztán a felismerés hasított belém, mikor megtudtam, hogy mégis él. Nem halt meg.
Na, akkor éreztem olyan dühöt, hogy legszívesebben egy jobb horoggal az álla alá vertem volna vagy úgy kétszázat! Aztán csak pár pofonra futotta erőmből, mert a szívem olyannyira boldog volt a viszont látás miatt, hogy még azt is elfelejtettem, miken mentem keresztül. Boldogan ugrottam a karjába, hogy végre rátaláltam, és újra együtt lehetünk. Csak épp nem olyan lett a teste, mint amire emlékeztem. De nem érdekel!! A legnagyobb boldogság, hogy újra vele lehetek! De megnézheti magát, ha még egyszer el mer tűnni!!
Most már nem engedem el magam mellől. Ám jó, ha résen van, mert én is tudok ám olyan pofont adni neki, baszki, hogy még azt is megbánja, hogy a takarója nem csavarodik fel a nemesebbik felére!
Mit is tagadjam? Sokat tanultam tőle!!
De úgysem árulom el neki, hogy mennyire szeretem, mert éreznie kell. Ahogy szerintem nagyon is tudja...

user neve » tapasztalat » multik Caroline Shione

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Szomb. 09 Szept. 2017, 00:54
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves Vanessa! ••

Elfogadva!




Nagy örömmel köszöntelek az oldalon! Deadpool párja végre belibbent hozzánk! Very Happy
Megérdemel egyáltalán? Very Happy Aranyos vagy, hogy ennyire szereted őt, kitartasz mellette, még akkor is, ha a személyisége... hogy is fogalmazzak... enyhén szólva ingadozó, de többnyire szélsőséges. Very Happy
Aranyos lapot írtál, és amit végig imádtam, hogy ilyen kitartóan szerelmes vagy Deadpoolba. Sok mindenen átmentetek már együtt, és talán bátran mondhatom, hogy a közeledben ő is megszépül! Very Happy
A karakter jellemzése, és belső részletezése tetszetős volt. Az biztos, hogy a melóhelyedre kemény markú csajok kellenek, akik a nagydarab részeg fickókat megszorongatják, ha azok nem bírnak magukkal a 10. sör után. Razz
A képességleírást üresen hagytad, de talán Logan mondta egyszer: "Az a képességem, hogy elviselem ezt a fickót..." xD
Az előtörténetedben egy kis ízelítőt kapunk a múltadból, a Wadeel való megismerkedésetekből, örömre, szomorúságra, de amikor a Deadpoolosodás után újra láttad, nem törtél meg, hanem továbbra is ugyanúgy éreztél iránta! Jól becsüljön meg téged ez a fickó! Very Happy

Node, nem is tartalak fel tovább! Köszönöm az élményt, és nagyon örülök, hogy itt vagy! Smile
Arcot nem is kell foglalnod, hiszen canon vagy! Átíralak! Very Happy Üdv az oldalon! :3

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down
 

Vanessa Carlysle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Civilek-