» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Loki Kedd 25 Aug. 2015, 14:51

•• Az utánozhatatlan Loki Laufeyson ••

this is funny




biográfia

becenév » Loki
születési idő » pár ezer évvel ezelőtt
születési hely » Jotunheim
kor » Pár ezer, plusz-mínusz néhány év
play by » Tom Hiddleston
csoport » ellenségek
tartózkodási hely » Asgard trónján
család »
anyám: meghalt
apám: meg fog halni
Thor: szörnyen érzelgős lett. De jobban kedvelem mióta lemondott a trónra való igényéről.



jellem és külső »
A külsőm megtévesztő. A legkevésbé sem hasonlítok a bátyámra, mondhatni …  a tökéletes ellentétje vagyok. Régebben irigy voltam rá. Ő erős volt, vonzó, népszerű … mi voltam én mellette? A bőröm sápadt fehér, régebben azt mondogatták olyan, mintha folyton betegeskednék. Nem nézek ki úgy, mint egy harcos. Nem borítanak hegek, nem egy harcos arcát viselem. Magas vagyok, de vékony, a dajkák úgy gondolták, hogy éheztetnek. Nyúlánk arcom van, magas homlokom, széles mosolyom, kék szempár … ezt látod. Valójában, olyan vagyok, amilyennek akarom, hogy láss. Ritkán mutatkozom valódi alakomban. Tűzvörös szemekkel, hideg, kék, barázdált bőrrel. Az az én igazi arcom, az a szörnyeteg arca. A vonásaim kifejezők, olykor túlságosan is. Nemesként nőtem fel, Odin fiaként, a mozdulataimban, gesztusaimban ez visszaköszön, a neveltetés és az, ami vagyok. A legtöbben kellemetlennek írnák le a kisugárzásom, mintha csak a … bőrük alá látnék, a csontjaikig. Kirázza őket a hideg, végigfut a gerincükön a borzongás … ha pedig mégsem, végig fog.
Mindig is a bátyja ellentétjének tartották. Külsőleg épp úgy, mint személyiségében. Lokit nyugodtan és csendesnek ismerték, de a lelkét valójában viharok dúlták, a bizonyításvágy hajtotta, manipulált másokat, hogy megkapja azt a tiszteltet és szeretetet, amit Thor megkapott, de ő sose. A féltékenysége egyre veszélyesebb mértéket öltött, a bizonyításvágya pedig még inkább, mikor rájött, hogy honnan származik. Loki heves érzéseket táplál, épp úgy szeret, ahogy gyűlöl, és ezt a két érzés gyakran kéz a kézben jár, összemosódik. Másokban keresi a hibát, ítélkezik felettük, kivéve önmagát. Gúnnyal és megvetéssel néz a világra, ezt használja páncéljaként. Élvezi a szavakkal való játékot, és remek is benne. Mások fejében vájkál, gondolataikat és érzéseiket a saját céljaira használja fel. Megtéveszt, becsap és hazudik, mindezt látszólag a bűntudat legapróbb jele nélkül. Egész életében gyengének gondolták és így is kezelték, ezért tölti el elégedettséggel, ha mások felett állhat, ezért vágyik a hatalomra. Törődik másokkal, de magának is alig képes beismerni, kimondani pedig nehezen képes rá. A tettei, ahogy a szavai, szintúgy megtévesztők lehetnek. Azokat bántja, akiket szeretet, és gyakran azoknak is árt, akiket védeni szeretne. Olykor gyerekes jellem, szeret sértegetni másokat és problémát okozni, bosszantani másokat, ahogy egy rossz gyermek teszi azt atyával. Vágyik arra, hogy szeressék és megbízzanak benne, de a tetteivel épp ezek ellen dolgozik, mert amit akar, és amit bizonyítani akar két külön dolog. Kegyetlen, nem egy empatikus lélek, de képes a törődésre, ahogy a megbánásra is, csupán nem gyakorolja azt. Sajátos tükrön keresztül nézi a világot, ugyanúgy képes a jóra, mint a rosszra, de mindig a lehetőségét keresi annak, hogy előrébb és fejlebb juthasson.

képesség »
Elképesztő erején és állóképességén túl Loki magára tudja ölteni élőlények alakját is, megszerezve így azon élőlények tulajdonságait is. Élettelen dolgokat, tárgyakat tud életre kelteni, és még különböző erőket, képességeket is adhat nekik. Nagy erejű, mágikus sugarakat tud kilőni a kezeiből, valamint mágikus erőteret tud bármi köré vonni, ami egy ideig akár még Thor pörölyének is ellenállhat. Lebegtethet bármit maga körül, és ő maga is képes repülni. Telepatikus hatalommal is bír: a gondolatait át tudja vetíteni mások fejébe, és még hipnotizálhat is gyengébb akaratú személyeket. Ezen képességének nincs fizikai határa, még dimenziókon keresztül is működhet. Így gyakorlatilag bárhol, bárkivel tud kommunikálni telepatikus úton. Képes dimenzióhasadékokat nyitni világok között, így Asgard és Midgard között is.

előtörténet »
A galaxis végtelen, minden sötét, kietlen hely mögött, amit már a végének hisznek, akad egy másik bolygó, az univerzum egy újabb rejtett zúgja, melyről csak azok tudnak, kik elég messze merészkedtek. Túl az ismert világokon nincs más, csak a világegyetem egy újabb szeglete. Ugyanúgy vannak nagy birodalmak, és kicsik, sötét helyek, míg máshol egész nap élvezhetik a nap melegét. Asgard ilyen hely volt. A nap fénye megcsillant az épületeken, a palota a felhőkig nyúlt. Gyönyörű kertek és zöld területek, szökőkutak és vízesések. Amint pedig a nap lement, hiába borult sötétség mindenre, ugyanolyan békés volt és magasztos, mintha csak a nap első sugarai mellett látnák a várost. De a világ ezen távoli zugában nem ismerik Asgard-ot, csak szóbeszédeket hallanak. Azok terjengenek, mint a tűz. Levegő helyett pedig csak kíváncsi emberekre van szükségük. Ők pedig … mindenhol ott vannak. A bölcs öregek pedig mesélnek.
Különös világokat jártam meg. Világokat, melyekről mások csak álmodnak. Messzebb és messzebb mentem, de … ami elől menekültem, nem szabadultam meg.
▲▲▲

-Messze innen, van egy gyönyörű hely. Asgard-nak hívják. A királya Odin, a Mindenek Atyja, a Kilenc világ őrzője. Emlékeztek-e még arra a kilenc világra? – tette fel a kérdést a kandalló mellett álló öregember az előtte ülő gyerekeknek, akik itták a szavait.
-Midgard, az emberek otthona. Asgard, az isteneké. Swartalfheim az elfekké. Vanaheim, a tengerek világa. Ott van még Muspelheim, Alfheim, Nidavellirr, Helheim és … -  az utolsó világ nem jutott a fiú eszébe, aki izgatottan kezdte sorolni a világok neveit.
-Jötunheim. – segíti ki őt az öreg. – Egy fagyos világ, melynek lakói óriások. Odin az utolsó háborújában legyőzte őket. Odin-nak két fia van. Thor és Loki.
-Már csak egy. Loki elárulta őket. Hallottam a kereskedőktől, hogy meghalt. – szólalt fel az egyik fiú.
-Valóban. Na de … láttad tán meghalni őt? Látta őt bármelyikőtök is? – pillantott körbe a hallgatóságán, majd a tekintete megállapodott rajtam. – Könnyen meglehet, hogy most is itt van köztünk. De ez most hagyjuk! Emlékeztek-e még arról, hogy mit meséltem a városunk őrzőiről? Nem olyan izgalmas ugyan, mint távoli istenségek acsarkodása, az elismerem. – az öregember tekintete találkozott az enyémmel. Tudja, ki vagyok.
-Az őrzőink nem nősülnek és nem nemzenek utódokat. Tudjátok-e miért? Nem? – nézett körül a hallgatóságán, majd rám pillantott. – Na és te, idegen? Sejted?
-Talán … nem szeretik a nőket? – vontam meg a vállamat, elmosolyodva a csuklya alatt. A fogadóban ülő férfiak felnevettek. Az öregember is.
-Majdnem. Azért, hogy ne szeressenek. A szeretet a becsület betegsége. A kötelességtudat halála.
-Az ostobák szeretnek. Aki szeret, azt elárulják. – válaszoltam.
-Akkor mind ostobák vagyunk! Egyébként pedig … az is elárul másokat, aki szeret. Mi a becsület, egy asszony szerelméhez képest? Mi a kötelesség ahhoz képest, mikor kezedbe veszel egy újszülött csecsemőt? Egy gyönyörű mosoly emlékéhez képest … téged is kísértenek ezek, igaz?
-Miért kísértenének? – válaszolok kérdéssel a kérdésre, de választ nem adva arra, amire kíváncsi volt a vénember.
-Egymagad vagy itt, csuklyát húzol a fejedre, nem mutatkozol be … menekülsz. Menekülni pedig okkal szoktak az emberek. Elárultál tán valakit?
Nem néztem ugyan körül, a tekintetem a vénembert figyelte, de éreztem, hogy mindenki engem figyel, az én válaszomat várják. Az első gyerektől, az utolsó férfiig.
-Sok mindenkit. – válaszoltam őszintén. A férfi tudja ki vagyok. Ha igazat mondok, talán a szándékait is megismerem. A halálomat van, aki nem hiszi el. Vannak világok, melyek fizetnek értem. Élve, vagy holtan.
-Ilyen a szeretet. Fájdalom és szépség, erre teremtettünk. Ez a mi nagy dicsőségünk és nagy tragédiánk.
-Nem mondtam, hogy szerettem.
-Mi más elől menekülnél?  
▲▲▲

Sehol sem maradtam sokáig. Világokat jártam, ahol ismertek, szinte egyből tovább álltam. Kitudja hány világ van köztem, és Asgard között, mégis, még ily távol is hallok pletykákat, látok katonákat, zsoldosokat, akik a nagy vérdíj reményében vadásznak rám. Egyedül utaztam, de általában kereskedőket követve, hozzájuk csapódva, olykor láttak, olykor pedig elrejtettem magamat mellettük. Aki bujkál, az gyanús, éppen ezért én nem tettem így. Amint pedig valaki kérdezősködni kezdett … hamar elvesztette a nyelvét. Azonban bátor jelentkezők mindig is akadtak. A Kilenc Világ szinte mindegyikéből érkeztek szerencsevadászok, hogy … elfogják Lokit, a Birodalom árulóját. Mindegy, milyen messze mentem … de már épp elég messze tartottam.  
▲▲▲

-Üdvözletem, bátor katonák! – köszöntöttem a tűz mellett ülő fegyvereseket. A karaván, amit kísértek épp megpihent, én pedig híreket akartam. – Jól látom, hogy …  Vanaheim-ből jöttök?
-A páncél és a fegyver árulkodó. A szigony ritka fegyver, még arra is. – vontam meg a vállamat mosolyogva. – Régóta nem jártam a Kilenc Birodalomban. Mi hír róla?
-Nem hallottad? – néztek össze nevetve a katonák. – Több világ is fellázadt. Miután az a nyomorult áruló elakarta pusztítani Jötunheim-t …
-Én örültem volna, ha megteszi. Rühellem a Jötunöket. – szakította félbe a társát az egyikük.
-Na és mi van, ha mi vagyunk a következők? Az a fickó egy őrült, ha nem halt meg, majd mi végzünk vele. A hulláját pedig Njörd elé visszük, aki ajándékul felajánlja őt Odin-nak. Az áruló levadászása nagy dicsőség!
-Nem lenne jobb, ha … élve kapná meg? – pillantottam végig a fegyvereseken.
-Miért? Ha nem mi, akkor ő öli majd meg. Azt mondták élve, vagy halva. Ugyanannyi pénz jár érte. Egy halottat pedig könnyebb odavinni, mint egy élőt. – erre a kijelentésre felnevettek,  és én is így tettem. Széles mosollyal reagáltam a szavakra.
-Bölcs vagy! De mondjátok … tudjátok legalább hogyan néz ki? – a kérdés persze felesleges volt, ha nem ismertek fel úgy, hogy mellettük ülök … de kíváncsi voltam mijük van.
-Én egyszer láttam. A királyt és a lányát kísértük Asgard-ba … a hírek igazak voltak róla. A bátya jóvágású, erős, na de ő … satnya, fele olyan jó harcos sincs, mint Thor!
-Miért, láttad harcolni? – apró mosolyra görbült a szám, de persze a katona kötekedésnek vélte szavaim. Mielőtt azonban rám olvashatta volna őket, folytattam. – Habár, ti biztos letudjátok győzni. Azt mondtad, a királyt és a lányát kísérted?
-Úgy van! Njörd király nem bízott az asgardiakban. Jól tette, úgy nézték a lányát, mint …
-Mint te? – fejezte be egy társa helyette, mire mindannyian felnevettek. Én is, egy kicsivel később, de már korántsem őszintén.
-Mentségemre szóljon nem igazán tetszettek az asgardi nők! – emelte fel a kezét védekezően a katona. – Egyébként is, azt mondják róla, hogy a Kilenc Birodalom legszebbje, nem olyan nagy bűn ez, jól mondom? – kérdezte, ahogy megállapodott rajtam a tekintete. – Te láttad már?
-Láttam. – bólintottam.
-Akkor tudod miről beszélek. Na de várj… hol láttad? Nem Vanaheim-ből jössz.
-Nem, nem onnan. - ráztam meg a fejemet, igazat adva a szavainak, de nem válaszolok azokra. – Mikor utoljára hallottam róla, házasságra készült.
-Oh, igen, de arra még mindig készülnek. Remélem megvárnak vele minket. Azt mondják olyan szép lesz, hogy első látásra beleszeretni majd! Te is jöhetnél! – mosolygott rám a katona, nagyot kortyolva a boros kupából.
-Nem hinném, hogy az túl … szerencsés lenne. – ráztam meg a fejem. Néma csend telepedett ránk, a fa recsegését lehetett csupán hallani. A tüzet nézve nyitottam szóra a szám. – Jól van?
-Amennyire én tudom, igen. – vonta meg a vállát az egyik katona. – Miért ,talán ismered? Bemutathatnál engem is! – nevetettek fel, közben ismét teletöltve a kupáikat.
-Kétlem, hogy azt akarnád. – húztam mosolyra a szám. – Mondjátok, van még veletek valaki, vagy … ennyien vagytok?
-Mind itt vagyunk, cimbora! Miért, kedved lenne minket gyarapítani?
-Rövid társulás lenne. – nevettem fel, kicsivel később az összes katona mögött megjelent az alakom. – Címeket és földet ajánlottak nektek az árulóért, igaz? Elég ostobák vagytok. Ha lenne eszetek, tudnátok, hogy … ezért még nem éri meg meghalni.
-Mit mondasz? Ide ülsz a tüzünk mellé és sértegetsz minket? Ketté vágj … -  mielőtt befejezhette volna, egy kés szúrta át a torkát. A szavakat felváltotta a hörgés, a spriccelő vér. A társai a fegyvereik után kapnak, de az összes torkát átszeli egy kés, mire a nyakukat markolászva zuhannak a földre.
-Azt hinné az ember, hogy miután megpróbált kiirtani egy fajt, legalább az arcát megjegyzik. – mondtam csalódottan, ahogy felálltam és a katonához sétáltam, aki először kapott kést a torkába. – Azt hiszem … hiába várnak majd rátok azon az esküvőn. – fülig érő mosollyal pillantottam a férfira, aki próbálta valahogy elállítani a vérzést, de eredménytelenül. A páncélja vöröslött a vérétől, nem tudta akadályát állni, bárhogy is szorította kezeit a sebre.
▲▲▲

Egy cella. Ez lett a jutalmam. Közönséges gyilkosok és bűnözők közé dobtak, miután Thor volt olyan jó fia Odin-nak, hogy hazahozta a tékozló fiát. Kaptam egy kényelmes ágyat, asztalt, székeket … könyveket, hogy az örökkévalóságig olvashassak. Mintha csak ismét gyermek lennék, akit szobafogságra ítéltek. De még senki nem látogatott meg, Friggán kívül. Thor el van foglalva azzal, hogy hőst játsszon és szerelmest, vagy épp mindkettőt. Odin pedig … legszívesebben a fejem látná egy tálcán, de nagy bánatára nem teheti. Most, hogy végre megkerültem, képzelem mily vadul követelik a világok urai, hogy végezzenek engem ki, és Odin mily dühös, hogy nem teheti meg. Egy kardcsapással letudhatná a szégyenfoltot, amit ejtettem a nevén. Vajon gyengének vagy ostobának látják őt? Talán mindkettőnek.
▲▲▲

-Tudja, hogy megszeged a parancsát? – a cella átlátszó fala előtt álltam, összekulcsolt kezekkel magam mögött, a rabokat nézni akiket folyamatosan hoztak. Mindenkit, akit Thor legyőzz, hozták vendégségbe hozzám. Nem tudom mit utálok jobban. Azt, hogy itt vagyok, vagy, hogy Thor hozott ide.
-Mit gondolsz? – kérdezett vissza Frigga. A fogságom első napjától fogva látogatott. Ő állította meg Odin-t abban, hogy a fejemet vegye. Cserébe a király megtiltotta, hogy lásson engem. Úgy tűnik nem eléggé. – A könyvek, amiket küldtem, nem szórakoztatnak?
-Olvassak az örökkévalóságig, amíg itt vagyok? Ezt kéne tennem? – vontam össze a szemöldököm, felé fordulva. Mostantól a napjaim úgy telnek, hogy olvasok, amíg csak … élek?
-Mindent megteszek, hogy kényelmes legyen itt neked, Loki. Hogy semmiben ne szenvedj hiányt.
-Valóban? Odin is … így gondolja? – nem, ő … valószínűleg ennél sokkal kevésbé kényelmesebb környezetet biztosítana a számomra. – Na és Thor? Kellemetlen lehet szívességet kérni tőlük … miattam.
-Te is tudod, hogy csak is magadnak köszönheted, hogy most itt vagy. – Frigga szavait hallva csak felsóhajtottam.
-Magamnak? – elmosolyodtam. Hányszor is hallottam már én ezt? Az előbb épp Sigyn-től. – Én csak hittem abban, amiben nevelkedtem. Hogy királynak születtem …
-Egy király beismeri, ha hibázott. Hány életet ragadtál el, Loki? – nem emelte fel a hangját. Ez volt benne a legrosszabb. Úgy beszélt velem, mint mindig is. Ez pedig … fájt. – A fiam vagy. Atyád fia … elhamarkodottan döntött. Nem akar téged elveszteni, de erősnek kell mutatkoznia.
-Mi sem mutatja ezt jobban, mint halálra ítélni engem. – húztam el a szám. Odin a halálomat akarja. Az, hogy Frigga letudta őt erről beszélni, még nem jelenti azt, hogy le is tett róla.
-Mikor Atyád hazahozott … először megijedtem. Aztán a kezembe vettelek és … csak egy ártatlan gyermeket láttam, akit magára hagytak. Egy anyátlan gyermeket. Nem számított, hogy mi vagyok, a fiam voltál akkor, és vagy most is. Akkor még … apróságokkal jobbá tudtam tenni neked a világot. Egy öleléssel, tűvel és cérnával, madzagokkal és kapcsokkal. Én tanítottalak olvasni, én tanítottam meg használni az erőd. Ahogy nagyobb lettél … meghaladták a képességeim ezek a dolgok. Bárcsak helyre tudnám hozni a dolgokat. Nem tudok mást tenni azon kívül, hogy … itt vagyok, és mindig itt leszek. – ahogy beszélt, csak párszor néztem fel rá. – Neked is akarnod kell, Loki. Helyrehozni mindezt.
-Mi van akkor, ha már nem lehet? – pillantottam fel rá kérdőn.
-Akkor az a lány nem látogatott volna meg téged. – mosoly ült ki az arcára, ahogy megpillantotta a zavarom. – Miért keresett fel téged Vahaneim urának lánya? – kíváncsian pillantottam rám, miközben helyet foglalt.
-Biztos… megöltem valakijét. Utál engem. – vontam meg a vállamat, ahogy hazudtam. Legalábbis, az előbbiben. Az utóbbit csak sejtettem.
-Akit utálnak, azzal nem így beszélnek, Loki. Te pedig … nem hazudsz valami jól nekem. – sokatmondó mosolyra görbült a szája, míg az én zavarom egyre csak nőtt. – Szép lány. Sok jót hallottam róla. Egyszer beszéltünk, kedvesnek tűnt.
-Kedves. – bólintottam. Én azonban … nem vagyok az. Megmentett, ápolt, én pedig szó nélkül otthagytam. – És … szép is. – tettem hozzá, látva Frigga arcára írva, hogy hallani szeretne valamit még. Ahogy hallotta, széles mosolyra is görbült a szája.
-Kedveled? – felsóhajtottam a kérdés hallatán. Meglehetősen … kellemetlenül éreztem magam. Talán ez lenne az ő bosszúja? Kellemetlen helyzetbe hozni,
-Nem ölném meg. – vontam meg a vállamat.
-Akkor az a lány megbabonázhatott … -  csóválta meg a fejét mosolyogva Frigga. – Tudod, nem leszel kevesebb, ha … kimondod, amit érzel. Közelebb kerülhetsz másokhoz. Hozzá is.
Kis túlzással még azt a beszélgetést is jobban élveztem volna, ahol a tetteimet emlegeti fel nekem. Erre a beszélgetésre nem számítottam és … nem is érzem benne jól magamat.
-Életem végéig ebben a cellában leszek. Nem hinném, hogy lehetőségem lesz közelebb kerülni másokhoz. – Odin egyébként sem enged látogatókat hozzám. Frigga a tudta nélkül látogat, míg Sigyn azért jöhetett ide, mert előkelő származású. De ostobaságot tett. Azzal, hogy meglátogatott, kérdéseket vetnek majd fel neki, amikre bárhogy is válaszol, csak rosszul jöhet ki belőle.
-Nem kell itt lenned életed végéig, Loki.
-Igen, ha térden csúszva kérek bocsánatot tőle, majd kienged. És mihez kezdjek? Nem hinném, hogy megbízna bennem bárki is.
-Hibáztatod őket érte? – tette fel a kérdést, amire nem tudtam sehogy se visszavágni. Ostobák lennének, ha bíznának bennem. – Az a lány viszont … úgy néz ki megbízik benned.
-Sigyn-nek hívják. – javítom ki Friggát, mikor ismét ”az a lány” szavakat használja.
-Szóval a nevét is tudod … különleges lány lehet ez a Sigyn. – mosolygott Frigga, én pedig csak a szememet forgattam. Kifordítja a szavaim, felhasználja őket ellenem, a számba adja őket … azt teszi, amit én szoktam másokkal.
-Látom rendkívül élvezed a helyzetet.
-Melyik anya ne szeretné zavarba hozni a fiát? – ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, szinte biztos voltam benne, hogy … ez az ő bosszúja mindazért, amit tettem. – Nem lenne szerencsés, ha Njörd király megtudná ezt.
-Nem kellett volna idejönnie. – szólaltam meg bosszúsan. Ezzel csak magának ártott, nem nekem. Én egy cellában vagyok, ő pedig … kellemetlen kérdések kereszttűzében találja majd magát, ha kiderül, hogy itt járt. Márpedig ki fog.
-Látni szeretett volna. Nem hibáztathatod érte.
-Oh, dehogynem! – vágtam rá mérgesen, de Frigga tekintetét látva lágyultak a vonásaim. – Magának ártott ezzel. Vannak titok, amelyek jobb, ha rejtve maradnak. Amiket túl veszélyes megosztani másokkal, még azokkal is, akiket szeret. Ezzel … az apjával osztotta ezt meg. – az apja pedig aligha kedvel engem, és amint kiderül, hogy Sigyn rejtegetett előle … remélhetőleg az apja a kevésbé szigorú atyák közé tartozik.
-Nem tette volna, ha te mész el hozzá.
-Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkit is meglátogassak. – tártam szét a kezemet, a jelenlegi helyzetemre célozva. Inkább engem látogatnak, mint én másokat.
-De ezelőtt hány alkalmad lett volna rá? Hányszor nem tettél semmit? A szeretet nem kételkedik, hanem megbízik. Ettől szeretet. – Frigga szavait hallva felsóhajtottam. Akárhogy is … nem kellett volna magát veszélybe sodornia.
-Ha hallottad volna, tudnád, hogy … nem a szeretet sugárzott belőle. – inkább düh és … kétségbeesés? Talán. Talán most jött rá arra, amit már az első találkozásunkkor is mondtam neki. Nagy hibát követett el.
-Akkor miért jött el? Ő az egyetlen, aki meglátogatott idelent. Sokat kell még tanulnod, Loki. – csóválta meg a fejét mosolyogva, pont úgy, mint mikor varázsolni tanított. Mintha csak … ugyanott lennénk, idősebben. – Honnan ismered egyébként?
-Megmentett. – válaszoltam egyszerűen és őszintén, majd lemondó mosolyra görbült a szám. – Mikor megláttam … reméltem, hogy ez majd most szokásává válik. – nem, mintha olyan könnyű lenne megszökni innen. Több tucat őr figyel arra, hogy a cellámban maradjak.
-Úgy majd … köszönetet kell mondanom neki. – bólintott, majd kicsivel később felállt a székről. – Küldök majd még olvasnivalót, ha már unatkozol. – elmosolyodott, ahogy előre nyújtotta a kezét.
-Már küldhetsz is. – sóhajtottam, ahogy a keze felé nyúltam, de nem tudtam megfogni, csak átnyúlni rajta. Fizikai valójában soha nem lehet itt. Addig nem, amíg Odin nem engedi azt neki. Ő pedig … nem fogja.
▲▲▲

dr. » fiatal motoros vagyok » főkarakter volnék



A hozzászólást Loki összesen 7 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 26 Aug. 2017, 01:19-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
629
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: Loki Kedd 25 Aug. 2015, 16:55

•• Kedves Loki! ••

Elfogadva!




HEY!

Hol is kezdhetném? Morbid és kissé hátborzongató, de tetszett a család bemutató! Olyan, Te voltál. Tudod, mindig értékelem, ha egy karakter-karakterhű attól függetlenül, hogy a bőrébe bújik. Nem olyan nagy baj, sőt, kifejezetten tehetség, ha valaki képes megtartani az eredeti karaktert és mellé még pluszt is adni. Ez jutott eszembe, ahogy olvaslak!

A külső leírás alatt azt éreztem, hogy nincs szükséged avi-alanyra. Pontosan leírtad, hogyan képzeljelek, bár ruhát nem láttam a fejemben. -OPS!- A másik változódért is hála. El is felejtettem, hogy bizonyos szinten -még milyen szinten- alakváltó vagy! A kék éned leírása nagyon tökéletes volt, ahogy a szemed színének váltakoztatása is tetszett.
Tudod a jellemleírásod közben folyton bólogattam, ami azt jelenti, hogy megtévesztettél, vagy nem? Az érvelésed helytálló, ami azt jelenti, hogy a karakter nem is kerülhetne jobb kezekbe.
Ez egy w á o h!

És a történeted, olyan frappáns szócsokrokkal volt meghintve, hogy ámultam. Nagyon klassz stílust képviselsz. Végig láttam a szemem előtt, ahogy Loki beszéli el a történetet. Sima ügy neked a karakter! És a fogalmazásod is lehengerlő! Nincs itt hiba, Gratulálok nagyon szép karakterlapot hoztál össze nekünk! Epekedve várom a folytatást! Egy olvasót már tudhatsz magadnak!

Köszönöm az élményt!
Nem is tartalak fel tovább, irány meghódítani a játékteret!


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Loki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Loki & Thor - A long time ago
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Ellenségek-