Nem ringatta magát a győzelem hitébe, de azt sem gondolta volna, hogy a vereeség ennyire fájó lesz. A távozóban lévő Lady Death egyetlen csettintéssel billenti helyre az általa megbomlottnak ítélt egyensúlyt, talán pontosan úgy, ahogy Thanos is tervezte annak idején; csak míg akkor tudták, mivel állnak szemben, Steve-et ezúttal teljesen felkészületlenül éri ez az egész. A körülöttük sorra eltünedező emberek mintha valami rossz horrorfilmet elevenítenének meg, és a férfi legrosszabb rémálma csak akkor válik igazán valósággá, amikor az oldalán álló Buckyra és annak foszladozó sziluettjére néz. - Buck... - kinyújtja a kezét, hogy megérintse, de már csak a hátramaradt, különös szemcséket érinti a keze. A csatában megfáradt férfi csak áll ott, sokkosan, kinyújtott tenyerét bámulva, és próbálja feldolgozni barátja elvesztését, a többiek elvesztését, önnön vereségüket, míg végül lábai beadják a kulcsot és lerogy a fűbe. Fogalma sincs, mennyi ideig üldögél ott, talán néhány percet csupán, talán hosszú órákig is. Arra sem emlékszik, ki húzza fel a földről, de valaki kezet nyújt neki, ő pedig tétován belekapaszkodik és hagyja, hogy talpra húzzák. Érzi a vállát veregető tenyeret, de nem tudja, ki az. Csak áll és maga elé mered, míg végül arra nem kényszeríti magát, hogy körbenézzen. A vereség, a veszteség súlya mellkason vágja. Elfojtja érzelmeit, üvöltő gondolatait, és segít összeszedni a sérülteket, rendezni az ország védelmét. Wakanda szolgálatára és segítségére áll bármiben, amiben csak tud, a megrongálódott épületek helyreállításától kezdve az emberek mentéséig. Vált pár szót a többi hőssel, a Bosszúállókkal, ha esélye adódik rá, mielőtt mindenki ismét szétszóródna vagy visszatérne New Yorkba. Keresi Carolt is, mert látta korábban a szőke hajkoronát serénykedni a távolból, de nem találja meg a nőt, így feltételezi - nagyon reméli -, ő már épségben hazaért. Fogalma sincs, mihez kezdjen Bucky nélkül, hova menjen, mit legyen a következő lépés, így ha Challáék nem dobják ki egyből, a következő pár napot Wakandában tölti. Összecsomagolja az itt maradt holmijait, Bucky holmijait, de csak a sajátját csapja vállára, amikor felül a motorra, noha még nem tudja, merre vezeti majd útja...
Nagyon köszönöm az egész kalandot, fantasztikus élmény volt!! Alig várom a következőt!
Ámulatba ejtő, amit a nő a fényesen ragyodó, pusztító gyémántokkal csinál. Kesztyű nélkül.. csak úgy megfogja őket, és eggyé olvasztja. Soha nem éreztem ekkora erőt ezelőtt egyetlen entitásban sem. Ki lehet ő?Thanos csatlósa vagy Thanos vezetője? Nem tudom, mi közük van egymáshoz, ám a nő képes lesz ismét világosságba borítani a világunkat. A kővel tette volna, vagy megvolt az ereje hozzá anélkül is? Mi a boztosíték arra, hogy nem ő okozta? Olyan erő árad a testéből, hogy valószínűleg ő az egyetlen, aki erre képes volt. Négy másik kő már nála volt, szóval most, hogy világosságot kaptunk, talán az életünket elveszi cserébe... Ám nem ez történik. Szótlanul tűnik el, a kövekkel (vagy egy nagy kővel?) a markában. Úgy könnyebbül meg a testem, mikor ismét mozogni kezdenek karjaim. A lábammal is megpróbákozom, de nincs szerencsém. Nem tett velem csodát, maradok mozgáskorlátozott... Franklin vicces megjegyzésére kapom fel a fejemet. Úgy gondolja.. nyertünk. - Így lenne?... - fordulok felé, majd tekintetem végigvezetem a több ezer halott harcoson és szörnyön, akik égett, marcangolt teteme nem messze tőlünk hevernek az oszlop roncsai mellett.
Bár némileg fellélegezhetünk, most hogy Thanos, Mephisto és a nő is eltűntek, azért a megmaradt szörnyeik szétszéledtek Wakandában és ki tudja hány oszlopból sétáltak még ki outriderek vagy alakváltó skrullok? És ki tudja, hányan vették fel emberek alakját most, hogy vezetőik eltűntek?!
- Miért lennél zombi? - nézek Franklinre szemöldököm felvonva. Biztosan viccelődik, így csak ráhagyom, ám ezután olyan dolog történik, amire soha nem láttam példát ezelőtt. Megdörzsölöm szemeim, hátha csak valamiféle káprázat az, hogy Franklin elkezd halványodni, és lassan porladni kezdenek végtagjai. - Mi? Franklin?! Mi.. mi történik Veled? - kérdezem kétségbeesve. Mikor Alison hozzám szól, akkor veszem csak észre, hogy nem Franklin az egyetlen, akivel ez történik... - Alison? Mi a fene történik Veletek? Ne mondj ilyet! Rendbe leszel! - Penge, Celia, Kelda, Drax, Loki, James Barnes, Thor... - ...Dori? Norina? Luna? ... Ti is? - Istenem! - a sóhaj az ajkaimra fagy, ahogyan tehetetlenül nyúlok Frank elporladó teste után... Rengetegen... váltak eggyé a széllel. Zihálva nézem, ahogyan a harcosok és civilek is ordítva tűnnek el, majd tekintetem Jean felé fordítom. Könnyes tekintete mindent elárul. Bestiától kapta a hírt... A gyerekek, a kollégák, mindenki, válogatás nélkül, ki tudja hányan... Fájdalmas könnyeim zuhataga árasztja el arcom, barázdákat szántva a rászáradt porba, s rázkódva roskadom össze székemben. Hol itt a győzelem? Hol itt az igazság? Kudarcot vallotunk! Elbuktunk! Ordításom felszakad torkomból, majd barátom karjának támasztom homlokom, s csupán ennyit vagyok még képes kipréselni fogaim rézsútján. - Sajnálom...
• A teljes univerzum, s benne a Földünk populációja megfeleződött a Halál Istennőjének köszönhetően. Mivel Lady Death az eggyé olvasztott Végtelen gyémánttal a kezében távozott, s beteljesítette Thanos akaratát, általános pánik tört ki világunkban. A sajtóból mindenki értesült arról, hogy a hősök súlyos áldozatok árán mégis elbuktak Thanos és csatlósai ellen. A rettegés hamarosan a mindennapi élet szerves részévé válik... Bolygónkon szétszéledtek a világszerte oszlopokból kilépő skrullok felvéve más emberek alakját, és amint Thanos eltűnt, a túlélő outriderek is láthatatlanná válva elillantak a helyszínről. Így tehát Földünk továbbra is állandó fenyegetés alatt áll. Ezentúl naponta történnek majd rejtélyes halálesetek, tömegszerencsétlenségek szerte a világban...
***
Még egyszer nagyon szépen köszönjük a részvételt minden kalandornak! Szuperek vagytok! Reméljük, hogy örömötök leltétek a kalandban és legközelebb is velünk tartotok! A 4. nagy kaland ezennel véget ért.
