KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: 13. felvonás - Végsõ ütközet

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 20 Május 2018, 19:02
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Végsõ ütközet ••

divided we fall




A maréknyi hős csapat tagjai, akik úgy határoztak, hogy szembe szállnak az Őrült Titánnal, megindulhatnak, hogy kezdetét vegye a végső ütközet. Thanos elhagyva a megalakult triumvirátust és seregét az egykori Bosszúállók és Őrzők szövetsége felé veszi lépteit. Az ellenséges oldalak félúton találkozhatnak a Bashenga-hegy és a wakandai oszlop között. Küzdelmükbe sem a skrullok, sem az outriderek nem avatkoznak bele.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: James Barnes, Peter Quill, Gamora, Bruce Banner, Steve Rogers, Tony Stark, Carol Danvers, Drax, Thanos [NJK]

- Megjegyzés: A játék során átkérhetitek magatokat másik felvonásba, ha a reagotok végén egyértelműen jelzitek, hova mennétek tovább!

Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 20 Május 2018, 21:46
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

végső ütközet

- Tudod, hogy szeretek drámai lenni... - somolyog Buckynak, de barátja veheti ezt egyfajta ígéretnek is azt illetően, hogy nincs több elhalálozás. Egyszer elég volt, mostantól sokkal óvatosabb lesz. Úgy néz ki, bizonyos értelemben rájuk köszönt a szerencse, amikor átjárók nyílnak körülöttük és egy jó nagy adag erősítés érkezik, feltehetőleg egyenesen New Yorkból. Steve egyszerre boldog és megkönnyebbült, ahogy sorra veszi ki az ismerős és sértetlennek látszó arcokat a tömegben, és akit csak felismer, annak odaint és odabiccent. Shurin és Challán külön mosolyog. Léptei viszont automatikusan Tonyék felé vezetik, és hálás Buckynak, amiért nem kopott el mellőle, hanem kitartóan követi.
Látja barátai arcán a döbbenetet, de nem igazán tudja, hogyan kéne belekezdeni a magyarázatba. Naiv mosollyal fogadja a közeledő Carolt, és a legkevésbé sem számít rá, hogy rögtön lepofozzák.
- Au! Ezt miért kaptam?! - értetlenkedve váltogatja a tekintetét a többiek közt, fogalma sincs, mivel érdemelte ki a nő haragját. Ahelyett, hogy örülne inkább, hogy... De a következő pillanatban Carol már a nyakában lóg, és ha lehet, ez még annál is jobban meghökkenti. Keze tétován toporog a levegőben, félúton, és mire rászánhatná magát, hogy viszonozza az ölelést, a kék sziluett már el is libben tőle. Mióta tegeződnek?
- Meghaltam... Egy kicsit. - böki ki végül helyeslőn, zavartan megvakargatva borostáját, és tekintetét szégyenlősen a földre szegezi. Nem mer Carolra nézni, úgy érzi, a szidalom jogos, bármiért is kapja.
A nő után pillant merengőn, végül Tony hangja rántja ki az elmélkedésből. Zavartan megköszörüli a torkát és igyekszik összekaparni magát. Közelebb lép a vaspáncéloshoz, hogy megszorongathassa annak vállát, üdvözlőn, és nagyon, nagyon boldogan, hogy egy darabban látja.
- Elég hosszú, később elmesélem - fáradt mosolyt villant a barátjára, majd válla felett hátrales Buckyra. Tudja, hogy most nincs idejük bármiféle lelkizésre, ezért úgy dönt, kettejük közt marad, egyfajta villámhárítóként, és hogy egyensúlyban tartsa őket.
- Szóval, hogy fogunk elbánni vele? - bök állával Thanos felé, kérdését Tonyhoz és Buckyhoz egyaránt intézve. A hasonmást egyszer már kivégezték, de feszített csapatmunkával sikerült csak, és gyanítja, az igazival már közel sem lesz ennyire egyszerű dolguk.
Ahogy Hulk is csatlakozik hozzájuk, széles mosollyal üdvözli a fickót. Talán hónapok is elteltek már, mióta utoljára látta. Nem megy közelebb, de ha figyel, odabiccent neki, és célzón körberajzolja saját szőkeségét.
- Új frizura? - barátságos mosollyal érdeklődik, tekintete végigfut erősen hiányos, mégis nosztalgikusan kerek csapatukon. Carol bíborba forduló alakján nagyot néz, de mosolya csak szélesebbre kúszik, és ahogy összeakad pillantásuk, állát leszegve tátogja felé: "jól nézel ki..." Ha már tegeződnek...
- Menjünk! - igazít a pajzson a karján, mielőtt nekilendülne. Futva vág neki a távnak, egyenesen a lila óriást célozva be. Gyorsaságának köszönhetően talán a gyalogosok élére törhet, de ha meg is előzik, vagy Tonyék elrepülnek mellette, akkor sem lassít le, kész teljes lendületével becsapódni a harcba, összehangolva támadásait a többiekével.

Vissza az elejére Go down

Thanos

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Hétf. 21 Május 2018, 11:47
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Wakanda
Death follows him like a shadow.----------------------------

A Titán elfordul újdonsült szövetségeseitől. Tekintetét a borús, mély sötétre szegezi odafenn, aprókat bólintva eközben. Szemeiben gyűlölet csillan, ahogy aztán a meginduló hősök felé pillant. Látszólag nem elég riadtak ahhoz, hogy felfogják, itt nem nyerhetnek...

Lomha léptei felgyorsulnak. Seregének egyetlen darabja sem követi. A lila sziluett előre hasít. Látván, hogy mely hősök azok, akiknek tekintetében az ő nagysága tükröződik, könnyedén leszűkíti ellenfelei létszámát. Ha időközben repülnének felé lövések, alkarjai védőivel hárítaná őket. S, amint megérkezik a hőscsokor közepére...

Üvöltése bezengi a teret. Belső váza megfeszül.
Mindenki támadására igyekszik közben figyelni, ám... -
A hatalmas zöld emberrel kerül összetűzésbe először, kinek erős és mély ütéseket visz be. Érezheti a másik a különbséget közte és a korábbi skullé között, akivel megvívott. Thanos kifeszítve alkarját, Hulk kulcscsontjára csap, majd másik öklével annak mellkasába soroz, addig üti sebesen, amíg az meg nem nyekken - hogy aztán megemelve a zöld óriást messzire hajítsa.
Elfordul korábbi közvetlen ellenfelétől és a rálövöldöző Peter Quill felé rohan, nem törődve hányan védik, védik-e egyáltalán. A Titán páncélja, bőre kivédi a férfi lövéseinek súlyát, elemeit, így aztán könnyedén átugorja a távolságot, hogy a férfi előtt landolva, rögtön elkapja annak karját és egyetlen mozdulattal eltörje azt. Annál fogva rúg bele Lord mellkasába, hogy távolabb sodorja.
Következő célpontjának a Vaspáncélos szúrja ki. A repkedő(?), avagy a földön masírozó felé ostromol, megállíthatatlan lendülettel, hogy aztán érte nyúlva annak lábait kapja el először, s fogásán szorítva megpróbálja összeroncsolni. Nem is igazán ereszti el, hiába védelmeznék Starkot. A Titán markában nem sok esély volna a menekülésre - vadul ránt a férfin, hogy annak súlyával találja el Draxet, többször is, majd végül afelé elhajítva, mindkettejüket egyszerre hárítja a képből.
Thanos lihegve pillant a korábban már megismert lángoló nőszemély felé, akinek következő ütésébe nyúlva megfogja a karját. Danvers hiába lángol, a Titán elbírja egy fokig a hőt, s amit nem - elviseli. Tenyere csúnyán sebesedik, miközben fogságba ejti a nőt. Majd szabad öklével sorozni kezdi Carol arcát, sokat, erősen és addig, amíg a nő féleszméletlen állapotba nem kerül, majd elhajítja onnét.
- Hmmmm... - somolyogva pillant a körülötte lévőkre, azokon végig, akikkel még nem került közvetlen összetűzésbe. Tekintete persze megakad Gamorán, ám nem felé iramodik. Barnest veszi célba. Ha az a tőrrel próbálkozna, hiába való lenne - ahogy más töltények is a kezében. A Titán mély ütést visz be neki, hogy aztán annak torkára fogva felemelje a földről, majd saját övéről levett tőrével szúrjon Barnes hasfalába. Amint meg van vele, elhajítja.
- Maradtál volna halott... - válla fölött a Kapitányra pillant, majd neki iramodik a férfinak. S bár talán ütéseit felfogja a férfi egy darabig, nem tarthat ki a végsőkig. Ha a zöld gyermeke bele is avatkozna, túl erős lendülettel halad Rogers felé, akit a következő percekben erős és mély pofonokkal, ütésekkel soroz, hogy aztán ökölbe szorított jobbjával annak koponyájára vigyen be egy igen rendkívüli találatot. Onnan elengedi, s máris Gamoráé a figyelme.
- Kis bogaram... - csóválja a fejét nemlegesen, pilledve, ahogy közelebb lépdel hozzá. - Nem tanultál semmit. - ha a nő támad is, Thanos védekezik, majd elkapja annak karját és megpördíti maga előtt, hogy Gamora háta feszüljön a Titán hasfalának, úgy fog rá erősen. - Mit gondolsz, hogyan lehetek itt? - dugja állát a zöld gyermeke füléhez, súgva e kérdést, majd a következő pillanatban ránt rajta egyet és egy mély ütést visz be neki, annak mellkasára csapva behemót öklével, hogy a csemetéjeként szeretett lány messzebb kerüljön tőle...

A Titán hátrál pár lépést, kihúzza magát, majd széles mosollyal figyeli a megteremtett képet. - Remélem nem ez volt minden, amivel készültetek... - állát felszegi egyetlen pillanatra, majd mocskos pofájára büszke vigyor villan.

//* Gondoltam könnyebb reagálnotok, ha mindenki konkrét ütést kap, konkrét cselekvést. Ha valaki úgy érzi, hogy ezt nem fogadja el a részemről, teljesen rendben van, lehet figyelmen kívül hagyni - de jó eséllyel így izgalmasabb. Lehet visszavágni a lila csávónak, nyugodtan! Hajrá!//



Vissza az elejére Go down

Peter Quill

∆ Hozzászólások száma :
1030
∆ Kor :
43
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 26 Május 2018, 10:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



StarLord & the A-team
vs the mad titan
_________________________
Kézen fogva Gamorával vonulok át a tömegen, hogy megleljük Draxt. És amikor ez megtörténik, az idióta felfelé bámul, mintha egy kicseszett angyal lennék, hogy onnan érkezem. Az öröm feledteti nem értésem és a nyakába ugrom, hogy kifejezzem mennyire jól esik látnom, hogy nagyon is él, s alig-alig esett csak baja.
- Ja, még jó, hogy te mindig itt vagy, hogy megóvj a hülyeségektől... - nyekergem az ölelésében, megpaskolva lapockáit. Elhúzódok, válla fölött jól látom a Titánt, meg a mellé állókat. A serege bazi nagy és egyáltalán nem titkolják, hogy azt a behemót valamit védik olyan-nagyon a hátuk mögött.
- Hát a szokásos, megnyertem egy csatát... - legyintek a vérző bal pofámra mutatva, s ahogy ráeszmélek, hogy Gamora is hallja a magyarázatom, még hozzá teszem:  - Egy kis segítséggel. - pillantok a nőre - s szemeimben ott a kérés afelé, hogy ne avassa be az előttünk állót abba, hogyan lettem félszemű kalóz. Annyira elhúzódom, hogy köszönthessék egymást az őrzőim, közben nyakam nyújtogatva figyelem a távolban lévőeket. Tekintetem ide-oda ugrál a körülöttünk lévő embereken. A Kapitányt figyelem, úgy fest, hogy a csonka Bosszúálló csokor a Titán ellen vonulna, s ezt méltányolom. Tovább futtatom tekintetem, s figyelem, hogyan tűnik el egy újabb átjáróban a fekete macska szerkós férfi, s vele együtt Loki, meg valami vén, vörös köpenyes apostol.
- Nyírjuk ki. - pillantok le vállam fölül a zöld nőszemélyre, vetve egy halovány félmosolyt az arcára, majd a fegyvereim töltve - az őrzőimmel - magam is a Kapitányék soraiba préselem magam, hogy aztán együtt induljunk neki a lila féregnek. Úgy fest ő máris kitalálja, hogy kik azok, akiket agyon akar verne, mert megiramodik.  - Hú, valaki nagyon morci... - közlöm a mellettünk haladókkal, majd nem egészen tartok velük. Nekem kell valamekkora távolság, hogy lőni tudjak rá. Nem mindenki olyan menő, mint a körülöttem lévők, az én képességeim többnyire az elemi fegyverekben kimerülnek, na de hát sokkolom, meg hűtöm, grillezem, amennyire csak tudom ebből a távolságból. Aztán ez a lila dög beindul...
Elkapja Hulkot, konkrétan látom, hogy ő a célpont.  - Rohadék, segítsünk már neki!! - üvöltöm el magam és már rohanok is közelebb, hogy segítsek a zöld csávónak. Rohadt életbe, hogy ez a lila tetű feltámadás után még nagyobbnak tűnik! A háta mögé próbálok férkőzni, hogy onnan lőjek és Gamora mozdulatait lemásolva megpróbálok felmászni a hátára, hogy a nyakába ülve szét loccsanthassam az agyát, de nem jutok el oda, mert a könyökével belém csűr egy mély ütést, amitől elvágódok.  - Engedd el! - kiáltok torkom szakadtából, amikor Hulkot a magasba emeli. A dühöm arcomra költözik, esküszöm úgy érzem a homlokom átszelő erem felrobban. És eleget tesz a kérésemnek. Elhajítja az agyonvert zöldet és felém fordul. Feltápászkodom lassan, de azért arcomon ott a nem-tetszésem, mikor felém rohan behemót csülkeivel.
Úgy hátrálok lőve rá, ahogy ő felém közelít.  - Te undorító, gusztustalan mocsadék... - el-el bukdácsolok a hátam mögé lépve, de hiába is igyekszem távot tartani vele, átugorja és minden előjel nélkül a karom után kap, hogy aztán egyetlen mozdulattal kitörje azt a helyéről. Mint, aki nem hiszi el - s talán nem is hiszem el, pillantok le a kezemre, felüvöltve. A térdem összerogy a fájdalomtól, s másik kezemmel lőnék, de akkor méretes talpa a mellkasomba csapódik és olyan messzire elrúg, hogy abban sem vagyok biztos, hogy ugyanabban a dimenzióban maradok...

Hanyatt vágódva terülök el. A bal karomban az idegek, az inak, a csontjaim trillió darabban. Eldeformált, megroncsolt karom felé fordulva magzatpózban fekszem. A mellkasomra mért rúgásának súlyától úgy érzem bordáim törtek és nem kapok levegőt. Tompul a világ, a színek fakóbbak. Az egyik fegyverem még ott, a másikat valahol repülés közben veszthettem el. Nyöszörgök, úgy fordulok, hogy láthassam mi történik - ekkor már Drax sehol, s látom, de csak foltokban, hogy a szőke nőt veri agyon.  - Hogy ba... - kezdem nyögve, s kelnék én, másznék, hogy segítsek a nőnek, de nem tudok. Visszahullok a földre, mint egy rongybaba. Fogalmam sincs, hogy mi történik. Nem látom. Az ép szemem az eget kémleli. Nem tudom, hogy ez a halál közeli érzés ez most mennyire valóságos, de nem érzem magam a toppon. Ép karomra feltámaszkodom újra, s megint, elborzaszt, amit látok. Thanos sorra üt szét bennünket. A harag virága pedig szétnyílik mellkasomban. Szeretnék tenni valamit, szeretnék segíteni, de ha lábra állnék sem lenne erőm ahhoz, hogy végzetes ütést mérhessek rá. A Kapitánnyal küzd meg, de mindezt csak félhomályban láthatom. Ép oldali látásom is kezd cserben hagyni, talán a levegőhiány, vagy a fájdalom. Aztán Gamorával történik valami,... de túlságosan közel kerülök az eszméletvesztéshez.  - Gha... Gamora... - fordulok át a törött oldalamra, s lassan rám ül a sötétség, s hiába nyöszörgök, hiába próbálkozom, hiába rándulok görcsbe, ahogy igyekszem - nem tudok ébren maradni. És ez jobban gyötör, mint bármi...





_______________________________


ha nem okés, pm ||  

Vissza az elejére Go down

Carol Danvers

∆ Hozzászólások száma :
342
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



A poszt írója Carol Danvers
Elküldésének ideje Szomb. 26 Május 2018, 11:13
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



kill the titan
we fight

Danvers sziluettje ragyog a tömegben, ahogyan átszeli azt. A Kapitányt veszi célba, a férfit, akinek halálhíre megbolygatta lelkének legmélyét, és akinek elvesztése felszabadította benne a vörös démonát. Természetesen a reakcióját rögtön szégyenli, így amint lehetősége van rá, elhúzódik Rogerstől és kibúvót keres. Maga sem tudja, hogy miért ugrott a férfi nyakába, de nincs ideje ezzel foglalkozni. Tekintete meg akad a borús zöld nagy fiún, akihez rögvest odasiet, hogy mellette lehessen, s jelenlétével egyfajta támaszként szolgálhasson neki. Kettejük dinamikája nagyon lágy, nagyon finom, annak ellenére, hogy valószínűleg a legerősebbek közé tartoznak mindketten. Carol nem törődik az egybegyűltekkel, sem azok sokszínűségével, sem azok milyenségével. Neki most csak az fontos, hogy a zöld haragot a megfelelő irányba terelje az arany, a lehető leglágyabban téve ezt...
- Együtt... - hosszú, vékonyka ujjait a zöld óriás egyetlenjére hajtogatja, hogy ezen mozdulatba ölelve a másikat, lassan magával húzza a hőscsokorba. Abba, amelyik felkészült rá, hogy szembe nézzen a Titánnal. Igenis ott a helyük! Danvers sosem tette még. Sosem nézett szembe Thanossal. Eddig mindig háttérben maradt, mindig mentőövként szolgált. De most túlságosan személyesre sikeredett a lila támadása ahhoz, hogy a sereggel, vagy a fentről lecsapódó bolygóval foglalkozzon.

Carol felveszi legújabb, legfrissebb alakját és vörös sziluettként ragyog az egyvelegben. Elrugaszkodik a talajtól, noha Hulk mellől nem mozdul, lángoló alakja azért jól kivehető. Pillantását egyetlen alkalommal végig vezeti a felsorakozókon. Lágy mosollyal veszi tudomásul, hogy Drax szintén végül ezt érezte végállomásának. Róla Quillre pillant, de a férfi állapota nem igazán nyugtatja meg. Gamora jelenléte viszont mérlegeli ezt. Legutóbb Asgardban harcolt az Őrzők mellett, így ismerősek a számára. Nincs idő beszélgetni, ez tény, de Carol szíve örül, hogy a csonka Bosszúállók csapata és az Őrzők szintén hiányos fele egy gyönyörű egészet alkotva vonul háborúba. Danvers szeretné hinni, hogy a két halmaz között valahol neki is helye van.
Aztán tekintete megállapodik a Kapitányon. Némán üzeni felé, hogy mindaz, amit lát - miatta történt. A férfi szavaira elnyílnak ajkai, de csak gyönge mosoly felelete. Mit is mondhatnék neked a vég előtt?

Megacélozott lélekkel és elszántsággal fordul előre, hogy a mellette meginduló, erős egységként áramló hősök közé repülve kivehesse helyét a harcból. Alakja vörösen lángol ezúttal, hosszú, tüzes csóvát hagyva maga mögött, mely felperzseli Wakanda zöld szőnyegét. Danvers nem figyeli, hogy kinek az oldalán érkezik meg a Titán közvetlen közelébe, a maga körbe-repülő módján -talán éppen Stark, vagy Quill körül- lövöldözi a hőjével.
Ám aztán Thanos elköveti a hibát, hogy a zöld nagy fiúra ront. - Hulk! - a döbbenetét felváltja a rettegés, az őszinte aggodalom. A Titán nem finomkodik vele, így Carol sem teszi. Elhagyja a helyét és próbálja Quillel tökéletes harmóniában elvonni a figyelmét a zöldről. Ám hiába is teszi, rá sem bagózik Thanos, csak azzal foglalkozik, hogy Hulkot leszerelje, s meg is teszi. - Ne! - üvölt, amikor a zöld sziluett messzire kerül tőle. Danvers utána röppen, hogy még a levegőben elkapja a nagyfiút. Bár csapódik ennek ellenére, ám sokkal könnyebben kavarja fel a port maga körül. Carol elrántja a kezeit, fél, hogy égetheti a másikat. Tekintete ugrál a hatalmas alakján, sebeit kutatva, de végül nem marad mellette. Pillantása gyilkossá válik, amikor Thanos Vasemberrel szórakozik, majd szintén, akárcsak a Brucet őrző Hulkot - messzire dobja, Draxxel is elbánva. Ekkor rugaszkodik el, hogy a maradék hősök mellé sorakozva, segítse ügyüket. S úgy fest a Titán nagyon is jól tudja, hogy jön - mert teljes lila alakjával a nőt veszi célba. Félelem nem születik benne, csak még erősebb hajlam. Hajlam rá, hogy megölje a lilát.
Öklével vinné be első ütését, ám Thanos megragadja a karját. A szőke kérdő pillantással néz - igen csak közelről a sárga szemekbe. A Bíbor emeli hőjét, hogy sebezhesse a lilát, közben szabad kezét a Titán nyakára emelve, s ujjait a tőle telhető legerősebben próbálja hajlítani ott, hogy megfojthassa a másikat. A csuklóját megragadó tenyér büdösen ég, hiszen nem bírja el a nő hőjét, ahogy a nyakán sem - marja, feszülten és görcsösen, egészen addig, amíg Thanos szabad öklével sorozni nem kezdi arcát, a koponyáját. Felszisszen, megnyekken az ütések súlyától, görnyed tartása - már-már kiabál tőlük, de addig, ameddig marad lendülete lángoló alakját a Titáné köré vonja. Meg-meg égeti a másikat, amíg már nem csak hőjétől vöröslik testének minden egyes pontja. Elszédül, s ekkor karjai tartása gyengül - így aztán Thanos messzire hajítja.

Ellenkező irányba zuhan a többiektől. Egyedül fekszik a fűben, perzseli parázsló alakja a zöldet maga körül. Nyöszörög, sóhajtozik. Megérzi az ütéseket, de még így, még ennek ellenére is ülőhelyzetbe tornázza magát. S bár szédül, megkapaszkodik. A harcmezőn mindenki kiveszi a részét, s itt mindenki vállalta, hogy belehal a saját ütközetébe. Ezzel Carol sincs másképpen, így bár botorkálva - de felegyenesedik...

**Tekintete megállapodik Quill eszméletlen testén, s HA más nem teszi, akkor Danvers a karjaiba kapja, s messzebbre, biztonságosnak tűnő zónába viszi a férfit. Majd onnan indul vissza a Titán felé.

pm, ha nem okés  | another one... |
Vissza az elejére Go down

Drax

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 27 Május 2018, 00:32
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



4. kaland - 13. felvonás
Végső ütközet

Riadtan tekintek végig Peteren. Ilyen hitvány állapotban még talán soha sem láttam. Ember még nem volt ennyire rusnya mint ő. Remélem, ezen majd segíthetünk valahogy, miután megöltük Thanost. Az fekete kisleány valamiféle tudós ebben a vadrezervátumban, hátha van valami kenőcse, amitől nem lesz Peter.. iyen viseltes.
- Látod, rám mindig számíthattál eddig is. Olyan vagyok, mint egy pajzs... ami magától gyilkol, és mégis megvédi elárvult testedet. - húzom ki magam ölelésében, majd amikor engedünk egymáson, vállára helyezem kezeimet, és úgy súgom neki, hogy Gamora ne hallja. - Valamit kezdj magaddal. Ha ez így marad, Gamora csak szolgálóként fog tartani, és végleg elnyomhatod.. tudod... a... szaporodási ingered. Ugye nem akarsz vak asszonyt magadnak a zöld nőszemély helyett? - Ilyenkor komolyan kell vennem Quill korábbi mondatát, miszerint a "Vakok között a félszemű is király". Lehet még "király" a fél szemével, de valljuk be, jobban járunk, ha Rockettől kölcsönöz egy új szemet magának vagy helyrehozatja a rezervátum egyik színesbőrű sámánjával. Bár amit eddig mutat a hely, kétlem, hogy néhány puritán gyógynövényen kívül lenne itt bármi. Egy hegybe vájt barlang, macskaszoborral. Ez lenne hát Wakanda? A világító oszlopot biztosan nem ők hozták ide, valószínűleg Thanos fondorlatos terve ez is, mint az a hatalmas gépbolygó odafent.
- Büszke vagyok rátok! Bár ahogy látom, Gamora megint jobban harcolt. Ő... egyben van. Gamorával vigyázunk rád mostantól. Csak, hallgass ránk, és éld túl, Barátom! - Ha érzelgős lennék, ahogy nem vagyok, most még a fejét is megsimogatnám, de így csak ismét magamhoz szorítom, hogy érezze, mennyire törődöm vele.

Megindulunk a Titán ellen. Végre megmutathatom neki igazi erőmet. Legutóbb nem volt alkalmam szembeszállni vele, hiszen Gamora végzett vele, mielőtt odaértem volna. Ezt a hibát nem követem el ismét. A Pusztító ma Titánt fog pusztítani.
Először a zöld óriással találkozik Thanos. Quill félti, pedig azt hinném, hogy a Hulk névre hallgató földi-Pusztítót semmi sem állíthatja meg. De.. megállítja. Thanos erősebb, mint gondoltam...
- Quill, ne! - kiáltom utána, de mindhiába, eszeveszetten lerohanja a zöldet bántalmazó óriást. Miért ilyen vakmerő, mikor látja, hogy Thanos ma ölni akar? Vakon lemondhat Gamoráról, de ha így marad minden, valószínűleg Quill hamarosan csupán egy törzs lesz, végtagok nélkül. Akkor aztán hordhatom majd a hátamon egy táskában... Ahogyan elkapja Barátomat, kétségbeesett kiáltással rohanok feléjük, de későn érek oda. Eltöri karját, majd mellkasába rúg.
- Te mocskos szörnyeteg! - Kiáltok Thanos felé, majd tekintetemmel barátom felé pillantok. - Mit tettél, Thanos? ... Halál rám, ha ezt hagynám! - fordulok vissza, miközben késeim után nyúlok. Quill mozdulatlanul fekszik. Ezt nem hagyom ennyiben! Tőreimet lila bőrébe vájom majd, és kikanyarítom fekete szívét. Ám ami ezután jön... váratlanul ér. A Vasember nevű férfiembert használva csap meg Thanos. Magam elé tartom kezem, de olyan lendülettel viszi be a találatot, hogy térdre rogyok, majd amikor a mozdulatsort megismétli újra és újra, már a megzúzott karom sem képes tompítani az ütéseket. Thanos elver, a csontjaim zúzódnak minden egyes találkozáskor a rideg fémmel. Az utolsó találatát követően egy sziklatömbnek csapódok. Ennyi voltam? A Pusztító ilyen csúfos vereséget szenvedett volna? Próbálom nyitva tartani a szemeim, de a levegő a tüdőmbe szorul, s egyszerre nyilal végig a fájdalom arcomtól gerincoszlopomon át egészen a lábaimig. Minden megmaradt tartásommal felkapaszkodom a kis tömbre, hogy mellkasommal a kőzetre fekhessek - ám talpam még mindig a földet érinti. Miféle nyers erőt birtokol ez a lény? És mi vár a többiekre? Szinte lebénultam, annyira nehézkes minden mozdulat a fizikai fájdalomtól. Csak.. egy kicsit... egy kis erőt kérek még! Nem akarok sokat, csak annyit, hogy elérjem Thanost, s a szívét átdöfhessem! Késeim segtségével felnyomom magam, s immár félig-ülő helyzetben a Zöld lény felé kezdek ordítani.
- Kelj fel! Kelj.. fel, zöld óriás barátom! - nyers erő ellen nyers erő kell. A lángoló nőszemély is megpróbálkozik, s még ha úgy tűnik, jó esélyei is vannak, végül ő is elbukik. Őt pedig a Kapitány nevű hős követi. Egy pillanatra képes feltartani Thanost, de az neki is súlyos ütéseket visz be. Gamora egyedül marad. Mindenki kidőlt, képtelenek vagyunk harcolni. A fájdalomtól képtelen vagyok két lábra állni, így támaszkodva kell végignéznem Gamorának odasúg valamit, mielőtt mellkasába vág.
- Ez lehetetlen! - Gamora nemrég meggyilkolta ezt a férfit, akkor most mégis mitől ilyen erős?  - Quill... Gamora! ... Quill... - nem mozdul. Az idegtől rázkódik behemót testem. Nem védtem meg. Nem voltam elég gyors.
- Thanos... még... tudok mozogni! Gyere ide, hogy felvágjalak! - préselem ki fogaim közül, miközben minden erőmet beleadom, hogy ismét.. két lábra álljak. Sebeimből szivárog a vér, de.. felállok. Előre-hátra imbolyogva állok, egyik tőrömet magam elé tartva. Ha legalább egy kicsit leköthetném a figyelmét, addigra talán a Zöld Lény is felébredne, és hátba támadhatná. De ha nem így van, legalább megpróbálnám belemártani a késeimet a lila húsba...
Remélem, legalább figyelmet szentel nekem...

Very Happy || Run, run, run, jump! ||


A hozzászólást Drax összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 27 Jún. 2018, 19:11-kor.
Vissza az elejére Go down

James Barnes

∆ Hozzászólások száma :
171



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Vas. 27 Május 2018, 14:10
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

To: Kaland

- Tudom - biccent barátjának, aztán kis szünet hozzáteszi, persze csak hogy csipkedje barátja jókedvét.
- Nem miattad szeretnék megőszülni hogy ilyeneket csinálsz. Ősz hajjal hogy fogok nőt találni magamnak? - teszi fel a költői kérdést, de tudja jól hogy ez nem így lesz. Nem lesz olyan nő, aki elfogadja őt ilyen labilisen. Már lábal ki belőle, de még nem az igazi és nem tudja mikor lesz újra "partiképes". De azért kimondja, hogy kicsit derítsen barátja kedvén, még akkor is ha a helyzet eléggé elkeseítő. Legalább mosolyogva halnak meg.
Figyeli ahogy Carol Denvers viharzik a szőke felé, és lekever neki egy nagy pofont. Erre elfojt egy kuncogást.
- Amerika csillagát felpofozzák, ez ám a vissza nem térő látvány - kommentálja az orra alatt dörmögve, de biztos benne hogy barátja hallja, és ha ezt túlélik, akkor lesz is ennek még böjtje. A vasember megjelenésére kicsit összeugrik a gyomra de szemmel láthatóan ő sem tud igazán mit kezdeni a helyzettel és ahogy Steve megszorongatja a páncélos vállát, ő csak biccent neki, jelezve hogy semmi ellenséges szándéka nincs, és nincs idejük erre. Inkább körülnézve fedezi őket, és a kérdésre megvonja a vállát.
- Jó kérdés. A tőrével leszúrhatnánk, de ahogy elnézem lenne sok haszna, hiszen akik áldozatul estek a tőrnek, azok mind visszatértek, így jó eséllyel ő is visszajönne - sóhajt fel, és figyeli a hatalmas óriást. Gyűlöli a szörnyet! Elvette tőle Steve-t, azt hitte örökre, és Shuri és T'Challa is megszenvedték a munkálkodását. Gyűlöli, amiért él annak ellenére hogy meghalt.
Steve nyomásban indul el a harcba, és célra tartja fegyverét. Kényelmesen fogja a tőreit, amikkel halálos elszántsággal tud dolgozni hullákat hagyva maga után.

Megrohamozza ő is a szörnyet és oldalról csapódik az oldalának, de nem tudja meglepni, mert amaz készül rá, és egy mélygyomros ütés után, nyögés szakad ki belőle, mert azért nem törhetetlen ám, és fáj az ütés, de aztán levegőhiánnyal küzd a szorításban, de félelem nem színezi a tekintetét. Nem adja meg Thanosnak ezt az örömöt, inkább a gyűlölet csillan, és az övéhez kapva egy tőrt próbál a titán karjába mélyezteni, közvetlenül az előtt hogy az oldalában érezné meg a másikat. Vörösbe fordu a világ egy pillanatra, de amennyit érez abból leszűri hogy fájdalmas, de nem halálos a sebesülése, mert egy picit elmoccant a levegőben a szúrás előtt ahogy mocorgott. Métereket repül hátra, és a földön hengeresik tovább. Pár másodpercig mozdulatlanul fekszik, aztán megrázza a fejét és lassan feltérdel. Kiköp egy adat vért és szemügyreveszi a sérülését, de nem olyan vészes.
- Steve! - kiáltja ahogy barátja is komoly ütéseket kap, és felhorgad benne a gyűlölet. Nem tud megbocsátani senkinek aki bántani meri Steve-t. A barátját. A kis embert brooklynból. Azt, aki minden körülmények között kitartott mellette, még Starkkal szemben is.

♪ Casual sex || With love <3
Vissza az elejére Go down

Tony Stark

∆ Hozzászólások száma :
76
∆ Kor :
53



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Vas. 27 Május 2018, 20:48
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



végtelen sötétség


- Szokj hozzá. – vontam meg a vállam, Rogers kérdését hallva. Pepper-rel már megtanultam, hogy általában én vagyok a hibás, ha haragszik, és eleinte nem volt könnyű ezt tényként elfogadni, de valószínűleg egy statisztikai becslés is ugyanerre az eredményre jutna.
- Jól van, elég lesz! – szóltam az ölelkező párosra, mikor már nekünk kívülállóknak is kezdett kissé kínos lenni. Vagy csak nekem? A kettő végül is majdnem ugyanaz. Nekem le kellett mondanom egy randit Pepper-rel azért, hogy kihúzzam őket a csávából, ha én nem ölelkezhetek, akkor addig más se tegye. – Később is folytathatjátok ezt az … akármit. – a hangomból nem rosszallás, inkább értetetlenség hallható ki. Habár, igaz, ami igaz, a halál kártya egyfajta aduász. Ha jobban belegondolok, lényegében én is ezt játszottam ki, mielőtt Pepper-rel összejöttünk volna. Szívesen mondanám, hogy „hajrá fiatalok”, de Rogers pár év múlta tölti a százat, úgyhogy talán annyira mégsem állná meg a helyét a dolog. Akárhogy is, ezzel az egésszel bőven ráérnek addig, amíg vissza nem repülhetek Pepper-hez és a szüleihez, akik valószínűleg otthon vannak, így továbbra sem kell majd velük találkoznom. Erre mondják, hogy … a kellemeset a hasznossal, igaz?
- Ahogy látom, nem csak nekem fogsz mesélni. – pillantok Carol után, mielőtt sokatmondón Rogers-re néznék, de nem firtatom tovább a dolgot. Felesleges, száz éves felnőtt férfi, az ő dolga. Meg egy kicsit talán a fémkarú élettársáé.
- Támadunk. – vázolom fel Rogers kérdésére egyszóban a haditervet. Nem kell túlgondolni a dolgot. Legutóbb is a túlerő döntött, ha mindent beleadunk, megint menni fog. Begyújtom a rakétákat, hogy a levegőbe emelkedve szelhessem át a csatateret Thanos felé, a levegőből támadva meg. A vállamból és alkaromból kiugró rakéták sorait indítom el Thanos felé, ökölbe szorítva a kezem, hogy pont egyből letudjak csapni, ahogy lendületből beköszönök. Az öklöm azonban lecsúszik a páncéljáról, és egyből repülnék is tovább, kikerülve a karjai hatótávolságából, sikertelenül. Érzem, ahogy a lábam köré fonódnak az ujjai, és hiába próbálok meg minél nagyobb sebességre kapcsolva szabadulni, csak a fájdalmat érzem, amit a szűkülő páncél okoz a szorításában. Majd pedig a becsapódás, mikor lényegében kalapácsnak használ, a szög pedig Drax lesz. PÉNTEK folyamatosan teszi a kárjelentést és a hibaüzeneteket, ahogy újra és újra hozzácsap Drax-hez, én pedig tehetetlenül próbálkozom, a tenyeremet a feje felé irányítani és lőni, de túl gyorsan történik minden, hogy pontosan eltudjam találni, kész csoda, ha egyáltalán súrolom.
Talán néhány pillanatra el is vesztem az eszméletem, mert teljesen kiesik az, hogy végül hogy kerültem Thanos szorításából a földre. Felnyögve ülök fel és pillantok körül, hogy is állnak a többiek. – Igen, jól vagyok …-   morgom, inkább csak magamnak, miközben a többiek egymást szólítgatják. Talán meg kéne sértődnöm, de ahhoz most túlzottan is fáj … mindenem. – A pajzsot! – kiáltom Rogers-nek, vagy akárki másnak, akinek a közelébe landolt a vibránium korong. Ha Thanos felé fordítják, akkor egy energianyalábot lövök rá, hogy az találja el Thanos-t, nyerve ezzel annyi időt talán, míg feltápászkodnak a többiek. – Elemezd a mozgását! – adom ki az utasítást PÉNTEK-nek, miközben továbbra is próbálok időt nyerni, és elég közel repülök, hogy elvonjam a többiekről a figyelmét. A karomból egy kalapácsra emlékeztető forma válik, amivel előbb a Thanos térde, majd álla felé csapok, míg másik kezemből pajzsot formázva próbálom felfogni a rám mért ütéseket.


go all the way |  ha valami nem oké, tudjátok a címem:10-8-80 Malibu Point  Smile    


Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 28 Május 2018, 21:53
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Végsõ ütközet ••

divided we fall




Tony támadásai sikeresek lehetnek Thanos ellen. Lefoglalhatja őt annyira, hogy Drax, Carol és a még küzdeni bírók egy nagy egységet alkotva elbánjanak a Titánnal. Az ütéseikkel földre kényszeríthetik a gigantikus teremtést.
Quill kivételével mindenki részt vehet a küzdelemben. Peter eszméletlenül fekszik továbbra is.


***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: James Barnes, Peter Quill, Gamora, Bruce Banner, Steve Rogers, Tony Stark, Carol Danvers, Drax, Thanos [NJK]

- Megjegyzés: A játék során átkérhetitek magatokat másik felvonásba, ha a reagotok végén egyértelműen jelzitek, hova mennétek tovább!

Vissza az elejére Go down

avatar




A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 30 Május 2018, 21:42
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Végső ütközet
x x x


A legkevésbé most van szükség Peter gyerekes dacára. Ellenkezik velem, hadakozik ellenem, s hiába roncsolódott arcának nagyobbik része, az elengedhetetlen grimasz most is ott van.
- Nem vagy alkupozícióban. - zárom le a vitát arról, hogy el kell mennem. A feszültség, s a szigor szülte merev vonásokkal figyelem, mely egyetlen pillanatra enyhülni látszik, mikor ismét megszólal, mielőtt utamra engedne. Egyetlen mosoly, ennél többet nem tudok most Neki adni, mert indulnom kell, hogy ismét megütközzek a Titánnal. Mindhiába.
Még nem tapad elég vér eme földhöz, még nem ég lángokban az egész bolygó, .. még nincs vége.
- Jól vagyok. - előzöm meg a férfi kérdését, bár az, ahogyan tüzetesen végignéz egész alakomon, tudatja velem, hogy lehetséges sérülés jeleit keresi rajtam. A vérző sebek egészen mélyen rejtőznek, mások számára láthatatlan formában. Thanos megölésére vonatkozó kijelentésére csupán egyetlen bólintás a felelet, nincsenek szavak, melyeket helyénvalónak találnék most. - Ne kezdjük el megint,.. -
Mordulok, mikor már épp indulnék, de visszahúz magához. Semmi kedvem nincs előröl kezdeni a vitát, amivel épp az előbb hagytunk fel. További elégedetlenkedő szavakat ajkai hallgattatják el. Arcának ép felét érintve csókolok vissza. Én érzem, de Te is érzed azt, amit én?
- Csak egy kimondatlan dolog. – ismétlem ugyan azon szavakat suttogva, miközben íriszeim az övébe kapaszkodnak. Kezem a kezébe csúsztatom, s épp fordulnék a Titán felé, amikor meglátom Draxt. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem; hát Ő is él. Még él. - Én is örülök Neked, Drax. -
Nyújtom ki szabad karom, s paskolom meg a vállát, s ebben a kettőnk közötti testi kontaktust bőven kimertettük. Tekintetem összetalálkozik Quillével, s végül bólintok egyet. Gyerünk!

x x x

S akkor egyszer csak ott terem Ő, hatalmas robosztus alakjával magasodva mindannyiunk felé. Karomért nyúlva szorulnak meg a zöld ujjak. Alig teszem meg az első lépést felé, máris támadásba lendül, és a zöld óriást, Hulkot veszi célba.
- Peter, NE! - pontosan látom, mire készül, de egyáltalán nem jó ötlet! Hulk a földre kerül, és a szívem megáll. Peter felé indul, ahogyan én is. Mielőtt azonban még odaérnék, egyszerűen átugrik fölöttem. - Peter!! -
Hangom tompán cseng a fülemben, én azonban pontosan tudom, milyen erővel üvöltöm. Próbálom elérni a földön fekvő férfit, de látom, ahogyan Drax is segítségre szorul. Minden olyan gyorsan történik, sorra hullunk, törékeny szövetségünk darabjaira hullik, s végül.. én következem.
- Nem vagyok a bogarad, soha.. soha nem is voltam! - dühtől remegő hanggal zengem, miközben támadok, újra s újra megpróbálok kardommal lesújtani, testének bármely pontjába mélyeszteni pengém, de kivédi minden próbálkozásom. Megragadja karom, némán tűrve a hátrafeszített karom fájdalmát. - Tudom.. -
Szűröm a fogaim között, de nincs lehetőségem többet mondani, hiszen ránt rajtam egyet, s mellkasomra lesújt. A lendület messzebb repít tőle. Kapkodva kapom a levegőt, s reszkető testtel nyomom fel magam a talajtól. Hallom Drax üvöltését, s miután tekintetemmel megtalálom Petert, odafutok hozzá, s térdre rogyva teste mellett, érintem meg.
- Peter! Peter  ébredj! .. Peter?! - a magamra erőltetett nyugalom hisztérikus szólongatássá alakul át. Nem reagál, s csuklóját érintve érzem, hogy az élet apró szikrája még mindig ott pulzál benne. - Drax! Peternek gyógyítóra van szüksége, nem.. nem maradhat itt, ilyen állapotban! Drax! -
Kiabálok, s vállam fölött hátrapillantva látom, miként emelkedik fel a földről. Ő, s mindenki más, hogy utolsó csepp vérükig harcoljanak. Mindenki, kivéve a földön fekvő alakot. A maroknyi csapatról, s Thanosról leemelve tekintetem, fordulok ismét Peter felé. Tudom, mit kell tennem.
Az eszméletlen testét felnyalábolva, állok fel, majd hátra sem pillantva, indulok el futva a Milano felé. Sajnálom, de nem hagyhatom, hogy Őt is elvegye tőlem.. Képtelen vagyok tovább harcolni, miközben Peter bármelyik pillanatban elvérezhet. Ezúttal nem fordítok hátat, s nem hagyom magára.


// Gamora karjaiban Lorddal a Milano fedélzetére siet, ezzel kivonva mindkettejüket a további harcból. //




 ha valami nem ok, pm.|| music.

Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Szomb. 02 Jún. 2018, 13:52
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

végső ütközet

- Úgy hallottam, sok nő bukik az idősebb férfiakra - somolyog Bucky-ra, de kékje rögvest Tony felé rebben, hisz pont tőle hallott valami hasonlót legutóbb, amikor a vaspáncélos a korával cikizte. Csak a szokásos. Aztán a szőke ciklon behasít a látóterébe, és máris újabb okot és talányt adnak szinte mindenkinek maguk körül a nyelvköszörülésre - míg Steve igyekszik feldolgozni, mi történt az elmúlt fél percben, és kielemezhetné, mit jelent Carol reakciója a jelenükre és a jövőjükre nézve, Tony máris visszarázza a valóságba. Csak zavartan átdörzsöli tenyerével a borostáját, és még egyszer utoljára a hősnő után pillant, mielőtt átszellemülne az előttük álló harchoz.
Már épp csatlakozna a hősökből és őrzőkből verbuvált sorba, amikor ismerős hang szólal meg a fejében. Megtorpan Strange szavai hallatán, kékjével egyből az oszlopot keresve.
- Vigyázzanak magukra! - feleli, bár fogalma sincs, hogyan működik ez a telepata-dolog, működik-e egyáltalán visszafelé is, de úgy érezte, ennyit még muszáj útravalóul adnia a Doktornak.
A támadás megindul a Titán ellen, hol felváltva, hol egy az egy ellen ütköznek meg vele. Steve látja, hogyan kerülnek a földre sorra a barátai, és minden egyes ütés, amit elszenvednek, azt a saját testén érzi. Fáj. Épp hogy csak követi Bucky földre zuhanó, vérfoltos alakját, amikor Thanos figyelme ismét az övé. Látja, hogy már csak ketten vannak talpon a zöld őrzővel, úgyhogy Steve erőn felül igyekszik állni és osztani az ütéseket, hogy védje a többieket. A Titán azonban erősebb, és mindegy, milyen sokáig tart ki az elszántsága, végül az óriás egyetlen végső ütéssel a földre küldi.
Steve se nem lát, se nem hall egy darabig, a vakító fehérség és füle erős csengése, sípolása betölti az egész teret. Próbál mozdulni, de végtagjai koordinálatlanul kúsznak teste mellé, fogalma sincs, mikor melyik izma mozdul. Amint egy picit is elemelné törzsét a talajtól, a szédülés rögvest visszarántja. Vastag hártyán át, víz alól hallja, hogy valaki a pajzsát kéri. Érzi a korábban elejtett vibránium súlyát a törzse mellett. Még mindig semmit sem lát, vakító fények és elmosódott foltok közt, vakon tapintja ki a pajzs fogantyúját. Minden erejére szüksége van, hogy felemelje törzsét, lendítse karját és dobjon...
De visszahanyatlik, a fehér csillag közepére zuhan törzse. Steve képtelen eldobni a pajzsot. Így hát arra támaszkodva maga alá húzza a lábait és feltérdel. Erősen zihál, kékjei fókuszálatlanul keresik a vörös foltot, és hirtelen három Tony-t is lát. Becélozza a középső sziluettet, és némán, félig eszméletlenül maga elé emeli a kerek pajzsot. Mindkét kezére szüksége van, hogy elbírja, és közben erősen imbolyog. Tony-nak pontosan kell céloznia, hogy ne őt lője le.
- Lőj! - kiáltja, bár fogalma sincs, pontosan merre és kinek, és hogy a hang tényleg feltört-e a torkából, vagy csak képzelte az egészet. Becélozza a nagy, lila pacát látótere zöld masszáján túl. Alig van magánál, de megtartja a pajzsot és a rácsattanó energiasugarat, és igyekszik azt Thanos felé irányítani. A lövés ereje elsöpri, a hátára zuhan, maga mellé ejtve a kerekséget, és a világ csak forog és forog és forog, és minden süvít és tompa és mosott és zsibbad...
De szép lassan mintha kezdené újra visszaszerezni az irányítást a teste felett, és amint a legkisebb mértékben is kitisztul a feje, máris oldalára fordul. Egy percet sem akar elvesztegetni, így a tőle és a sérüléseitől telhető leggyorsabban talpra kászálódik. Valószínűleg még így is ő lesz az utolsó, aki beveti magát a harcba.

Vissza az elejére Go down

James Barnes

∆ Hozzászólások száma :
171



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Vas. 03 Jún. 2018, 01:17
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

To: Kaland

- Az igaz, de már akkor is öregnek számítok, nem hiányzik mellé az ősz haj és a ráncok is - sóhajt fel a katona, ahogy barátjára néz, és elmosolyodik. A szőke ciklon megjelenik és lekever egyet Stevenek amire persze nagyot néz, de vissza nem térő jelenség ahogy amerika csillagát felpofozzák. Nem éppen mindennapi és Bucky tudja hogy Carol nagyon bátor, de azt is hogy csak barátként tekint a szőke férfira. Valhol örül a szíve mélyén hogy ilyen barátok veszik körül és nem csak ő van neki és Tony, hanem tényleg sokan. Ő szívesen húzódik meg a társaság szélén, és Tony pillantása is azt sugallja hogy lesz később egy kellemetlen beszélgetésük ha ezt túlélik.
Rátámad a titánra minden erejével de nem elég, és a lila óriás elhajítja őt, és vérző oldalát fogva tápászkodik fel, és próbál közelebb kerülni Steve-hez de meg meg tántorodik. Nem tudja merre tartanak, de végül odaér és letérdel hogy felsegítse a társát és felemeli a fegyverét ő is. Keze megfeszül de nem lankad hanem összeszorított szájjal tart célra és Tony támadásakor Bucky is lőni kezdi az óriást. Minden erejét beveti és ahogy közelebb megy az óriáshoz, még egy aprócska robbanószerkezetet is elvet hogy azzal fedezze az esetleges támadásokat.
Visszatérő reménnyel látja hogy a titán lassan a földre kényszerül és utolsó elszánt rohamra indul ő maga is hogy bevégezzék a harcot és legyőzzék újra a szörnyeteget. Meg akar neki fizetni mindenért amit elszenvedett és amit másoknak okozott.
- Mikor döglik már meg ez a szemétláda?! - morran fel, ahogy kitartóan lődöz és egyre közelebb botorkál. Az oldala fáj, de nem fogllkozik vele különösebben mert tudja hogy a harcra kell koncentrálnia.

♪ Casual sex || With love <3
Vissza az elejére Go down

Tony Stark

∆ Hozzászólások száma :
76
∆ Kor :
53



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Vas. 03 Jún. 2018, 11:14
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



végtelen sötétség


Rogers szavait hallva felvont szemöldökkel pillantok rá, de mikor meglátom, hogy merre néz, leesik a tantusz. – Szóval veled is Skype-olt? Varázslók… – rázom meg a fejemet felsóhajtva. Ez a világ lassan olyan furcsa, hogy rá se ismerek. Egyszerűbb volt, mikor csak én voltam, akkor tiszták voltak az erőviszonyok. Most viszont … annyian vagyunk, hogy megszámolni is nehéz lenne. Ki hitte volna, hogy a hősködés előbb-utóbb megélhetési forma lesz, mi?
Minden csontom megérzi, ahogy Thanos a kezében velem újra és újra lecsap a szerencsétlen metafóra szótárra. Utána pedig méterekkel arrébb repülök, ahogy elhajít magától, mint valami elromlott játékszert. – Stabilizáld a rendszert. – motyogom, miközben a karomat a mellkasom alá küzdöm és kinyomom magamat a földről. Nem maradhatok lent sokáig, az egyenlő lenne az öngyilkosággal. Habár, a harcunk Thanos-szal is egyre inkább úgy kezd kinézni, mint egy nagyon elszánt öngyilkossági kísérlet.
Rogers-nek nem kell kétszer mondania. Ahogy meglátom, hogy irányba állítja a pajzsot, felemelem a kezem és lövök. Nem olyan régen még jól is esett volna lelőni Rogers-t, és nézni, ahogy métereken keresztül csak pattog a földön. Megérdemelte volna. A jelen helyzetben viszont ez nem épp a legszerencsésebb, és csak remélni tudom azt, hogy nem most kezd el fogni rajta a kor. Arra itt vagyok én .
- Ott lődd, ahol megégett! – kiáltom Barnes-nak, miközben próbálok életben maradni Thanos ütéseit hárítva, amik egyre és egyre csak messzebb sodornak. – Elemzés kész. – ahogy ezt PÉNTEK kimondja, egyből oldalra gurulok és a karomból formálódó pengével átszúrom a Titán lábát, de ha nem is hatol át rajta a penge, akkor a másik kezemből formált kalapáccsal ütök a térde felé, igyekezve térdre kényszeríteni, hogy könnyebb legyen ellene. – Rogers! – kiáltom neki, mikor ő is csatlakozik a bulihoz. – A pajzsokat! – emelem meg a kezemet lövésre készen, jelezve, hogy mire gondolok. Ha egyszerre több irányból támadjuk és sikerül a lézernyalábokkal folyamatosan újabb és újabb helyekről támadni, az adhat annyi előnyt, hogy ne tudjon egyszerre mindannyiunkra odafigyelni. Éppen ezért, miközben ütöm-vágom Thanos-t, és közben próbálok elmanőverezni az ütései elől, folyamatosan lövök Rogers felé is, hogy ő egy gyakorlott baseball ütő mozdulattal üthesse azokat folyamatosan a Titán felé. Nyomás alatt kell tartanunk, ez az egyetlen esélyünk.


go all the way |  ha valami nem oké, tudjátok a címem:10-8-80 Malibu Point  Smile    


Vissza az elejére Go down

Thanos

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Hétf. 04 Jún. 2018, 16:01
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

final battle
Death follows him like a shadow.----------------------------

Az elégedettség lila lótusza nyílik ki mellkasában, ahogy résnyire szűkült szemekkel körbepillant az általa levert hősökön. Még így is rögtön talpra ugranak páran, mintha a Titán ütése nem volna elég. Pillantása még sem a rátámadókra terelődik. S bár az ellenségei ütései miatt meg-megtorpan, behemót karját kinyújtja a távozó zöld sziluett után.
- Mindig az leszel... - szomorúan fut össze szemöldökének barázdált íve, ahogy látja, gyermeke hogyan öleli közre a fosztogató fattyút. Rosszallóan felmorran. Nehezére esik, mindig nehezére fog esni, hogy elfogadja - elveszítette kedvenc lányát.
Ám nincs ideje túl sokáig a távolodó alakra/alakokra fókuszálni, mert a földi hősök még köré gyűlnek. A vaspáncélos lendületesen támadja. Gamorára fókuszálása közben nem vette figyelembe, hogy milyen erőbedobással érkezik a visszaverés. Ezáltal féltérdre rogy előttük, úgy üvölt. Pupillái felfutnak a sötét égboltra, mindez csupán egyetlen másodperc.
Ismét a hősökön a figyelme. Karjaival küzd, teljes erejével a Vaspáncélos ellen feszül, aki pengéjével átszúrja lábfejét. Thanos mély baritonjának hulláma bejárja Wakanda síkságait. Arcára fájdalma feszül.
- Nem nyerhettek, Stark... - nyögdécseli Tony felé, miközben már fél karjával támasztania kell lila alakját. Görnyedten, gyöngén pihegve próbál ellent állni...

(Bruce Banner és Carol Danvers usereinek egyeztetése alapján:)

... amikor zöld óriáskarok rombolnak látképébe és olyan erősen fogják le, ahogy még soha ezelőtt. Tehát lábában mély sebzés, törzsét, fejét folyamatos találatok érik. Bár bőre kemény, a hátán ejtett égési sérülés mentén bal karja gyengült, így áthatolható - ezáltal mellkasa is. A Barnes által lőtt találatok mélyre fúródnak. Stark minden egyes találta célba ér. Megnyekken.
- Eressz el szörnyeteg. - ficánkol próbálva letépni magáról Hulkot, amikor újra elviselhetetlen forróság marcangolja háta mentén. Fejét hátraveti, szemei kipattannak. Üvöltése hangos. Erősebben mocorog, mint eddig bármikor. Jobbra-balra. A szőke nőszemély háta mögött az elviselhető hőségen túli sebzéseket ejt rajta. Érzi, hogyan váj húsába a forróság, s vele együtt valami más is. Mintha tőrökkel szurkálná.
- Nem győzhetsz le, gyermekem... - sziszegi, válla fölött sárgás szemeivel a háta mögött repdeső szőke nőszemélyhez szólva - aki a következő pillanatban mérhetetlen fájdalmat okoz számára. Carol belenyúl a Titán hátába és rámarkol annak gerincére. Hulk összeroppantja sebzett mellkasát, ahová a Kapitány pajzsáról Stark lőtt, s Barnes a nyakánál éri lövéseivel, mély sebet vágva ezáltal. Thanos arca megfeszül, elkerekednek szemei, állkapcsa kiakad, ahogy utolsó nyögést hallat. Tekintete az ég sötét fátylára szegezve kezd el üvegesedni. - Megígérted... - suttogja, félig tátogva. Reszketegen, hitetlenül pillant körbe az őt közrefogón és támadóin.

Aztán a következő pillanatban a földre hull...
... gerince nélkül.

A Titán alakja körül lila, fodrozódó füst felhő kering.



Vissza az elejére Go down

Carol Danvers

∆ Hozzászólások száma :
342
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



A poszt írója Carol Danvers
Elküldésének ideje Hétf. 04 Jún. 2018, 16:43
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



kill the titan
we fight

Hason fekve nézi végig, hogyan hullanak szövetségesei. Reszketegen pillant fel a körülötte fekvőkre, majd tekintete megállapodik Vasemberen. A férfi kitartóan ostorozza a lila óriást. Barnes szintén belerohan az ütközetbe. A szőke még látja, hogy Gamora, hogyan menti ki Quillt, s hogyan hívja magukkal Draxet is. Az Őrzők tehát elmennek. Danvers lepillant maga elé a fűbe. Belegondol abba, hogy talán neki is ezt kellene tennie. Magához ölelnie a csapatot és messzire vinnie őket... de nem teheti. Kétszer már kikerülte a harcot a Titánnal, most rajta a sor. Rajtuk.
- Hulk! - szemei a zöldet keresik, s amíg Barnes-Stark-Rogers trió támad, addig a nő odareppen a nagyfiúhoz, hogy karjánál megragadva lábra állítsa. - Gyerünk! - lefokozza hőjét, nem akarná égetni a zöldet. - Meg se kottyan nekünk egy Titán... igaz? Nyisd ki a szemed! - könnyektől ázott szemekkel igyekszik két lábra emelni az óriást, aki látszólag még eszméletlen. - Könyörgöm, nyisd ki a szemed... - lágyan térdre hull Hulk eszméletlen alakja mellett. Fejét lágyan csóválja, arcán végig perzsel a nedvesség - könnyek formájában. - Nem maradhatok veled... - puhán, halkan zokog, miközben felegyenesedik mellőle és mély levegőt véve szembe fordul a Titánnal. Thanost épp lefegyverzi Stark, és a katona-páros.

Carol válla fölött a még szunnyadó zöldre pillant, mielőtt megindulna. Ahogy előre fordul, rögvest arany pompa ragyogja át bal tenyerét, jobbja bíbor vörösen izzik. Pár lépés. A léptei futóléptekké alakulnak. Lassú futásból kocogás, abból pedig rohanás lesz, hogy aztán végül elrugaszkodva felreppenjen a magasba magára erőltetve Geminit - a benne szunnyadó tűzdémonát. Eltávolodik a földtől, s egészen olyan magasra repül, hogy a lila óriás háta mögött, föntről lőhessen rá. Konkrétan arra a pontra, ahol Queensben már megsebezte!
Szilárd, érzelemmentes tekintete, miközben sorozza a lilát. Épp csak akkor dermed le egy pillanatra, amikor Hulk becsatlakozik a harcba. Lágy, hitetlen nevetés, könnyei rögvest elpárolognak a hő miatt, mely egész arcán ott csücsül. - Jól van! - bólint, látva, hogy a nagyfiú lefogja Thanost. Danvers sebesen zuhanórepülésbe kezd, hogy Thanos mögé érve, kolibriként lebegjen mögötte. Tekintete körbefut a Titánt támadókon. Látván mindenki elszántságát, ő sem habozik sokáig. Tenyereit az óriás lapockáira fekteti, kibocsájtja a legmagasabb hőséget magából, majd ujjaival belemar a lila, kérges bőrbe. Felüvölt az erőlködésében, miközben előrefelé repül, leküzdve az ellenállást. Hallja a mély baritont, ami felé szól, de nem foglalkozik vele. Amint megérzi a keménységet ujjai előtt, rögtön rámarkol arra. Remegve, némán kiáltva markol rá a csontra, miközben mindkét karja - s bizonyára Hulk is - a Titán vérében áznak.
- Elég volt... - mondja állát finoman szegve, majd ujjaival feszesen rámarkol a csontra, hogy aztán hátra repülve azzal együtt távozzon a lila behemót közeléből.

Hátratántorodik, színe fakul. A bíbor árnyalata kialszik, arany pompában zuhan térdre, maga elé ejtve a vastag csontozatot. Pihegve támaszkodik térdei előtt, éppen csak annyira emelve fejét, hogy lássa - a Titán elterült... Sárga fénye kialszik. Színtelen, emberi formát ölt. Kapkod a levegő után, miközben kihúzva magát a Titán vérében ázott tenyereit nézi, s csak onnan pillant fel a többiekre.

Carol körül lelassul a háború. Bár látja az Ördöggel harcolókat, az oszlopot, az idegen égi testet, mégis valami lelassul benne. A Titán teste körül áramló lila apró örvényre tekint. Arca érzelemmentes marad, szíve mégis nehezedik.

- Vesztettünk? - a lábain ülve, Thanos holtteste mögött három-négy lépésnyire, gyengén teszi fel a kérdését, közben felpillantva a Kapitányra, szemében ott az őszinte elkeseredettség. Rogersről Starkra pillant. Abban bízik a Bosszúálló-bástyák okosabbak nála, s talán ők nem érzik a szívbe-maró negatív előérzetet...

pm, ha nem okés  | y o u |
Vissza az elejére Go down

Bruce Banner

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
54
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Hétf. 04 Jún. 2018, 20:20
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



13. felvonás
Végső ütközet

Hatalmas lépteivel és ugrásával beelőz mindenkit a csapatból, s elsőként találja szembe magát Thanossal. Igyekszik kezdeményezni a harcban, súlyos öklével arcába találni, ám nem számít rá, hogy Thanos képes lesz az egyetlen gyengepontjára ütni. Talán tudatosan, talán akaratlanul tette, de a kulcscsontjára mért ütés olyan fájdalmat idéz elő Hulk elméjében, hogy felordítva torpan hátra. Arcát dörzsöli, a kép fokozatosan homályosul el, ahogyan egymás után érik a mázsás találatok fejét, mellkasát. Képtelen mozogni, a végtagjait leblokkolta az első, orvosi pontosságú találat. A végén már képtelen védekezni, képtelen mozogni. Minden porcikája sajog, csontjai repednek, majd tehetetlenül csuklik össze. A Titán messzire hajítja a súlyos, ernyedt testet. Még érzi, hogy valami tompítja zuhanását, ám képtelen felfogni a bőrét érő hőn kívül bármit is. Carol sietett segítségére, de képtelen akár egy fájdalmas üvöltésre is. Kábultan fekszik. Fogalma sincs arról, mi történik körülötte, hogy társai nagyobb sikerrel jártak-e, mint ő. Nem tudja, hogy a szőke képes-e vigyázni magára ebben a pillanatban, pedig csak őrá gondol. Még így, mozdulatlanul, magatehetetlenül is. Legyőzték. Egyetlen, leírhatatlan erejű találattal, mely képes volt lebénítani őt.

Hosszú másodpercek, talán percek telhetnek el, amikor tompán hallani véli az ismerős hangot. A szőkeség szólítgatja, vonszolja, próbálja felemelni. Teste, akár egy ernyedt, több mázsás sózsák, úgy csuklik össze. Bár Carol felülteti, mozgást mégsem tapasztalhat belőle. A nő sírása az, mire apró hunyorítást engednek szemhélyai. Carol végül, miután mindent megpróbált, visszaveti magát a harcba. Még hallja Drax hangját is, szintúgy messzinek érzi, s visszhangzik fejében, mint Carolé. Aztán a csatazaj is beszűrődik dobhártyája alá. A hangok egyre.. élesebbek. Hangosabbak. S kevésbé fájnak. Pulzusa ismét gyorsul, szapora. Érzékei tisztábbak, fokozatosan erősödnek, mígnem már megpillantja ernyedt végtagjait ülő helyzetében. Fejét felszegi, lassan, hatalmasakat fújtava, s homályosan meglátja Gamorát az eszméletlen Quill mellett, majd továbbvezetve tekintetét a Kapitányt, s a páncélján erősen megroncsolt Starkot. Azután Buckyt, a tántorgó Draxet, s végül ott suhan Ő. Carol is. Aki reménykedve és reszketegen fordult Hulkért. Számít rá. Belefektette hitét, s próbálta visszahívni őt. Hatalamas fújtatások árán felnyomja magát állásba, s lassan mozdítja zsibbadó végtagjait. Szíve majd szétrobban a mellkasára mért ütésektől, bizonyosan bordái is törtek, de hajtják az ösztönök. Carolra tud gondolni, aki szintén sebesült, mégis kétségbeesetten próbálkozik, ahogy a többiek is. Látja a megsebzett hősöket küzdeni, s ez erőt ad neki még egy utolsó támadásra.
Minden erejével Thanoshoz rohan, majd elékerülve homlokával lefejeli annak orrnyergét. Bizonyosan nem számít rá, hiszen mindenki sorozza a Titánt maradék erejével, s a lábába vájt seb is gátolja mozgásában.
Szemből feszül neki, lefogva karjait, ráhelyezve minden súlyát próbálja a földön tartani, hogy legalább néhány másodpercet nyerjen a többieknek. Így Bucky lőheti anélkül, hogy mozgolódna, és teste nagyrésze tiszta célpontot nyújtson a többieknek.
Nyaka mellett megpillantja a Titán hátába került Carolt. Érzi Hulk is a kiáradó hőt, amivel felfeszíti a sebezhetetlen bőrt, majd markával eléri, és eltöri a gerinccsontot. A Titán vére mindent összefest, s miután ernyed teste, Hulk enged a szorításon.
Ahogyan látja a mozdulatlan Thanost, hatalmasat üvölt felé. Sugallva, "Maradj a helyeden!".

A test mellett gomolygó lilaságról a többiek felé vezeti tekintetét, hátha valaki értelmes magyarázattal szolgál, de olyannyira fáradt, hogy csupán tántorog, s számolja vissza a másodperceket, mikor zuhan a földre ismét.

 szomorkás/magányos  || I got sunshine in a bag. ||
Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 04 Jún. 2018, 21:27
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Végsõ ütközet ••

divided we fall




Az Őrzők elhagyták a Milanoval a helyszínt, hogy mentsék vezetőjük életét.

A hőscsokor sikeresen legyőzi a Titánt, aki belehal sérüléseibe. Legalábbis látszólag...

Thanos teste körül lila füst kering, szelíd örvényként. Alig telik el pár másodperc és a Titán ismét talpon van, fürdőzve ereje teljességében és a halhatatlanságban, amit Lady Deathtől kapott. Túl gyorsan, túl mérgesen, túl erősen mozog. A hősök nem védhetik ki a támadásait.

A lila óriás kihasználva erejét a térdelő Carol Danvershez nyúl és kirángatja a nő gerincét a helyéről. A szőke amazon azonnal szörnyet hal. Onnan elfordulva a meggyengült Hulkhoz fordul, akinek szétroncsolja a gigáját. A Kapitányhoz ugrik tőle, akinek szívébe állítja pajzsát. Barnestól elveszi a lélektőrét, amivel ledöfi őt. S végül Tonyhoz fordul, akinek hajába markolva végig mutogatja neki a hősök holttesteit, végül megfogja Vasember már így is roncsolt lábait és kettétépi őt, két darabra.
A Titán győzelmét hangsúlyozva átüvölti a teljes harcmezőt egészen az oszlopig.
...

(Továbbra sem ölünk véglegesen anélkül, hogy ne egyeztetnénk. Wink)

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: Thanos kezd
- A felvonás résztvevői: James Barnes, Bruce Banner, Steve Rogers, Tony Stark, Carol Danvers, Thanos [NJK]

- Megjegyzés: A játék során átkérhetitek magatokat másik felvonásba, ha a reagotok végén egyértelműen jelzitek, hova mennétek tovább!

Vissza az elejére Go down

Thanos

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Szomb. 09 Jún. 2018, 12:45
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

final battle
Death follows him like a shadow.----------------------------

+16

A földön fekvő élettelen óriás körül lila, fodrozó füst kering. Szépen lassan olyan tömegűvé dagadva, hogy Thanos alakja nem kivehető többé annak közepén. Az őrült aranysárga szemei kipattannak, ahogy áldása érvénybe lép.
Lomhán felemelkedik, sziluettje sötét a lila ködben. Féltérdről rugaszkodik el, hogy az előtte szintén lábain ülő szőke nőhöz kapjon.
 - Szemet-szemért... - vájja át ujjait a nő mellkasán, hogy megragadja gerincét és kihasználva gyengeségét, kirántja a nőből azt. Amint a szőke elveszíti eszméletét, a földön fekvő Hulkhoz siet. Oly gyorsan és fürgén cselekszik, hogy a ködben - a ködtől alig látható, mit is tesz. Az elterült zöld óriást kapja markába, annak torkánál fogva, hogy aztán összeroncsolja azt. - Megmondtam, hogy nem győzhettek le. - métereket ugrik, hogy a Kapitány elé - esetleg mögé - érkezvén kiszaggassa annak kezéből jelenlegi pajzsát, majd azzal döfi szíven a férfit. Hiába is ellenállna, előbb utóbb legyűrné gyenge tiltakozását. Amint a Kapitány szemében kialszik az élet, Barneshoz siet. Addig harcol vele - ha kell kettesben - amíg el nem ragadja a tőrt tőle, amivel aztán oldalába hasít. Jó mélyen, megforgatja benne a lélektőrt.
Ha a katona összezuhan, Thanos Starkkal veszi fel a küzdelmet. Lehetséges, hogy a vaspáncélos egy darabig állja a Titán ostromát, de amint lehetősége nyílik letépi fejéről a maszkját, s hajába kap.
- Figyelmeztettelek. - lépdel oda, kezében tartva Tonyt Hulkhoz, majd tőle a Kapitányhoz, hogy jó alaposan szemügyre vetesse vele, mi történt itt. A lila füst, ha eddig takarta volna a látványt. - Bízzunk benne, hogy a halálod nem lesz hiábavaló. - egyik marka a páncél törzsén, másik a lábain, majd egy nyers és erős - lendületes mozdulattal ketté tépi a férfit.

Lustán sétálgat a holttestek között. Lapos pillantásokat vet a harctérre. Szemei szövetségesei után kutatnak, miközben tenyereit dörzsöli. Ekkor üvölteni kezd. Baritonja megrengeti a teret. A lila óriás elégedetten húzza ki mellkasát és nem számol azzal, ami érkezik...




Vissza az elejére Go down

James Barnes

∆ Hozzászólások száma :
171



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Szomb. 09 Jún. 2018, 13:31
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

To: Kaland

A katona felülkerekedik benne és nem is jutna eszébe máshol lenni, mint itt a barátja mellett. Erején felül teljesít, de ezekkel a szörnyekkel alig tudja felvenni a küzdelmet és Thanos túl nagy falat neki, de nem hátrál meg és a lehetetlent is képes lenne megtenni azért hogy végre nyugodtan élhessen barátjával és legyen elég idejük kibogozni a köztük feszülő vékony huzalszerű problémákat melynek központja Tony Stark. Most azonban arra koncentrál hogy a sérülése ne lassítsa le, ahogy utolsó támadást mérnek egy egyesített csapással, és lőni kezd amikor Tony megszólal, nem is tervezett másként tenni. Le akarja végre zárni ezt a ronda harcot, de úgy tűnik még nem lesz rá alkalma, hiszen a titán... újra éled, és ő sebzett oldalát szorítja ahogy eléri a támadást.
Alig tudja követni a szörnyeteg gyors mozgását, hiszen ő csak egy ember, még ha egy kicsit feltuningolt is, és felkiált ahogy azt látja hogy a féreg megöli Stevet. Megint!
- STEVE! - üvöli felé, hiszen ebből... nem tudja hogyan hozná vissza az életbe. Ez eléggé... véglegesnek látszik, és Bucky torka elszorul, és mély mindent elsöprú düh borítja vörösbe a látását, és félelmet nem ismerő csatakiáltással veti rá magát Thanosra. Nem érzi az oldalát szúró fájdalmat, két tőrrel küzd a szörnyeteggel és bármilyen reménytelen is, nem adja fel. Majdhogynem percekig állja és viszonozza a kegyetlen csapásokat, de végül mégis elveszti a tőrt amit elvett tőle, és a saját oldalában látja viszont megint. Az előző sérülés és ez viszont már túl a testének. Noha az akarata még hajtaná, mégis elgyengül a térde, és térdre rogy a titán előtt. Kínlódva, gyűlölettől izzó szemekkel mered a szörnyre ahogy oldalra dől, és reszketeg lélegzetet vesz, de már ez is fáj neki.
~ Annyira fáj... Steve.... Megint nem tudtlak megvédeni. Bocsáss meg nekem... ~
Elsötétül előtte a világ és már nem látja hogy mi lesz a vége Tony és a Titán harcának, de... a vasembernek szurkol.

♪ Casual sex || With love <3
Vissza az elejére Go down

Carol Danvers

∆ Hozzászólások száma :
342
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



A poszt írója Carol Danvers
Elküldésének ideje Szomb. 09 Jún. 2018, 13:55
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



kill the titan
we fight

A lábait maga alá gyűrve ücsörög, a Titán vérében ázott kezeivel. Gyenge. Hiába dúl a háború hátuk mögött és küzdenek még ezer ellenféllel, képtelen felállni a lábaira. Ahogy Hulk ismételten elterül tőle nem is olyan messzire, némán felnyög. Kimerült. Karját nyújtja a zöld felé, de leejti félúton.
Reszketegen figyeli a harcos triót, Tonyt és a két katonát. Arcáról leolvashó a feladás jele. A beismerésé, hogy többre nem képes. Bárhová is indulnának, Carol nem mozdulna velük. Ahhoz összezuhant. Bíbor alakjának nyoma sincs, de még csak aranylani sem képes. A nő combian a tenyereivel piheg, próbál ébren maradni. Az ájulás szele kergeti őt, lágyan ringatva jobbra-balra, csukogatva szemeit.
Előre dől, próbál észhez térni.., erőre kapni. Szeme sarkából az eszméletlen nagyfiút figyeli. Nehezen lélegzik.

És a lila köd leülése csak nehezít rajta. Mocorgást hall szemből, éppen onnan, ahol az imént a Titánt legyűrték. Rácsodálkozik a morgásra, de hirtelen nem lát maga körül senkit. Senkit. Alig telik el pár másodperc és a lila felhőben magára marad. Mindössze egy árnyat és egy gyilkosan hűvös szempárt, ahogy farkasszemet néznek vele. Az ismerős, fölé tornyosuló alak láttán megriad. Nem lobban fel benne a tűz. Nem kiabál. Ledermedten hallgatja a felé intézett szavakat, s rögtön tudja, hogy mi következik.
Egyetlen gondolata marad csupán: Nem akarok így meghalni...
Nincs ideje reagálni rá, nincs ereje ellenállni. Nem tud védekezni, de még csak hátrébb húzódni sem. Ahhoz túl gyorsan csapódik reszketeg körvonalába a másik vaskos karja. Amint áthatol gyenge sziluettén a kéz,  számos szervét sebzi fel ezáltal - a nő rögtön szörnyet hal.
Gerincének ropogásából ő már mit sem érez.
A földre zuhan, akár egy rongybaba...

pm, ha nem okés  | y o u |
Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 10 Jún. 2018, 14:07
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

végső ütközet

Mindenki beleadja az utolsó erejét a harcba. Steve aktiválja a Shuritól kapott vibránium pajzsokat az alkarján és elüti Tony lövéseit, a Titán gyengébb vagy már megsebzett részeit célozva. Végül Hulk és Carol akciójának köszönhetően a Titán holtan zuhan össze, noha a körülötte kavargó, füstszerű lilaság nem ad túl sok okot a bizakodásra. Steve némán figyeli a földre került, vérben úszó alakot, míg próbálja csitítani a légzését.  Bucky-hoz siet, hogy megnézze, mennyire komoly a szúrt sebe, de tekintete közben végig a legyőzött óriáson és a körülötte örvénylő valamin pihen.
Carol hangját hallva pillantása elszakad a holttesttől és a nőre vándorol, kékjében megannyi érzelem keveredik, fejét lemondón oldalra vetve. Ő is érzi, amit a nő, s mintha sejtené, hogy ezúttal valami sokkal rosszabb vár rájuk. A győzelem mámora helyett csak vereséget érez. Szinte már búcsúzik.
A következő pillanatban a Titán ismét talpon. Steve látja, hogy a hozzá legközelebb állót veszi célba, és már lendül is Carol felé, hogy megóvja őt, de nem ér oda időben. A látvány szíven üti, egy része már halott, mire Thanos egyáltalán elér hozzá Hulk után. Harcolhatna, de szinte semmi ereje nem maradt, és az ellenállása utolsó cseppjét is megtörte a földre zuhanó barátai látványa... Így hát felkészülten fogadja az óriást és a vele járó halált. Tompán nyög, ahogy a fehér csillag átszaggatja a húsát, arca fájdalmas grimaszba torzul, könnyei keverednek a szájából felbugyogó vérrel.
- Megint... eh? - suttogja szinte hangtalan. Talán így jár az, aki egyszer már kijátszotta a halált. Kékjeiből lassan kihuny a fény, ahogy a lila óriást figyeli, majd ernyedt teste a földre zuhan. Még hallja Bucky hangját és látja az ismerős sziluett mozgást a szeme sarkából, de kékje a karnyújtásnyira heverő szőkén rögzül. Hát így ér véget? Mintha felé mozdulna a keze, hogy megérintse, ám sosem ér oda...
Belehal a sérüléseibe.
Vissza az elejére Go down

Tony Stark

∆ Hozzászólások száma :
76
∆ Kor :
53



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Vas. 10 Jún. 2018, 14:15
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



végtelen sötétség


- Ez már rég nem a győzelemről szól. – felelem indulatosan, ahogy újabb és újabb ütéseket viszek be, majd a többiekkel együtt dolgozva térdre kényszerítve a rohadékot. New York óta tudtam, hogy ez el fog jönni. Amint biztossá vált, hogy nem vagyunk egyedül, az is biztos volt, hogy nem ez volt az utolsó harcunk az ismeretlennel. Kicsik vagyunk a galaxisban, megtettünk amit tudtunk, hogy megvédjük magunkat. A világ már nem ugyanolyan, mint egykor. Mikor bejelentettem, hogy én vagyok Vasember, fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz néhány év múlva. Jól tudom, hogy a háborúk állandók, a pusztítás pedig csak idő kérdése. Az élet azonban mindig utat tör magának.
Hátrébb lépek, kifújva magamat, mikor Carol kezelésbe veszi Thanos-t. Fáradt vagyok, kimerült. Szenvtelen arccal nézem végig, ahogy Banner és Danvers szó szerint kipofozzák az életből a Titánt, közben pedig valami megkönnyebbülés féle fut végig rajtam. Néha nincs jó választás, néha csak … két rossz közül kell választani. A gyilkolás nem old meg semmit, de nem is azért tesszük ezt. Mindig lesznek olyanok, mint Thanos. A mi feladatunk, hogy felkészüljünk a következőre. Az emberiség kitartott, de megtépáztak minket.
- Nem. – felelem, ha senki más nem szólal meg. – De nem is nyertünk. – húzom el a szám, ahogy körbe nézek magunk körül és arra gondolok, hogy New York-ot is milyen pusztítás érte. Nem nyertünk, de élünk. Ez több, mint amit ez a szemétláda elmondhat magáról, igaz?
Hátat fordítok és próbálom összeszedni a gondolataim. Fel kéne hívnom Pepper-t. Ezek után szinte biztos, hogy még több egészséges kajával fog tömni. Pedig azt hittem épp elég trauma ért már az életben ezen kívül is.
Összevonom a szemöldököm és lassan fordulok meg, hallva a mocorgást, de már csak azt látom, amint Thanos kivégzi Carol-t. – Vigyázz! – nem is tudom kinek szólok, leginkább mindenkinek, ahogy Carol teste földet ér, és Thanos megy tovább. A páncél egyből beteríti újra a testemet és kezemet tüzelésre emelem, de nem ér sokat. Banner, Rogers aztán Barnes. Egyedül maradtam. Közelebb lépek, hogy ökölharcba bocsátkozzam vele, de ezúttal esélyem sincs, minden egyes ütése csak hátrálásra késztet, míg végül a hajamnál fogva emel fel a földről, én pedig ordítva, egyik kezemmel belé kapaszkodok, a másikkal pedig a kezét ütöm, hátha. De nem.
- Rohadék! Engedj …  bár a hangom dühös, mégis erőtlen, ahogy kényszerít, hogy lássam a többieket. Kétségbeesetten próbálok szabadulni a szorításából, de esélytelenül, mikor pedig maga elé emel és a másik kezével megragadja  lábam, szinte már tudom, hogy mi következik.
Semmi. Csak az üresség.  


go all the way |  ha valami nem oké, tudjátok a címem:10-8-80 Malibu Point  Smile    


Vissza az elejére Go down

Bruce Banner

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
54
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Vas. 10 Jún. 2018, 21:16
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



13. felvonás
Végső ütközet

Ahogyan a hatalmas Lila Szörnyeteg ismét testet ölt, Hulkban szinte megfagy a vér. Hiszen pillanatokkal ezelőtt győzték le... Fáradt, minden ereje jócskán elhagyta már. Hiszen órák óta harcolnak, küzdenek azokért, akik valaha is fontosak voltak és lesznek. Az nem lehetséges, hogy Thanos... halhatatlan! Odinról és az asgardi istenekről mondják, hogy halhatatlanok, mégis látta, ahogyan Hela elpusztítota a Mindenek Atyját. Ez a fogalom értelmét veszíti ebben a pillanatban. Thanos valóban végtelen élettel rendelkezne? De akkor.. hogyan? Legutóbb megölték, ott, New York főterén vitte be Gamora a kegyelemdöfést. De akkor tényleg meghalni látszott, mígnem most, hónapokkal a történtek után ismét megjelent a Titán. Hányszor kell elpusztítani?!
Carollal oly gyorsan és kegyetlenül végez, hogy a Nagyfiúnak éppcsak annyi ideje van, hogy karját megmozdítsa, s már előtte is terem. Keserves üvöltése torkán akad, mikor hihetetlen gyorsasággal ragadja meg és soha nem tapasztalt erővel tapasztja tenyerét rá. Hulk ütlegeli az őt szorító kezet, de ereje korántsem olyan erőteljes, s miután tekintetét ismét a meggyilkolt nőre fordítja, feladja minden reményét. Egyetlen szó sem hagyja el torkát ezután, csupán meredten néz a Titán szemébe mindaddig, amíg már minden elsötétül, s elmúlik minden, ami valaha is fájt. Hát így lesz vége? Hulk megszűnik létezni, s ahogyan kilehelli lelkét, úgy alakul vissza Dr. Bannerré. A férfivá, aki eddig sejtjeiben bújtatta a hatalmas erejű zöld óriást. Bruce Banner, s vele együtt a Nagyfiú... elmentek.  



 szomorkás/magányos  || I got sunshine in a bag. ||
Vissza az elejére Go down

Kalandmester

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
105
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 11 Jún. 2018, 22:09
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Végsõ ütközet ••

divided we fall




Thanos diadalittasan lépdel a holttestek között, amikor váratlanul vendégei érkeznek. T'Challa, Peter és Loki együttes erőkkel szállnak vele szembe, hogy lekössék figyelmét, amíg Dr. Strange életre kelti az elesett hősöket az idő köve és saját sötét dimenziókból nyert erejének használatával.

Stephen ezután összeesik, haldokolni kezd. Túl sokat használta képességeit. Peter Parker magával viszi őt a hegybe, bízva a wakandai technológiában.

Az újraegyesült hősök felveszik a harcot a Titánnal, ám küzdelmük nem tart sokáig. Thanos és Mephisto egyszerre köddé válnak bármilyen előjel nélkül. Utóbbit otthonában várják már azok a lelkek, akik a nap folyamán életüket veszítették a földi harcokban vagy éppen nem jutottak ki Muspelheimből. A korábban kötött alku tárgyaiként lelkeik immár az Ördög tulajdonát képezik.

Az újabb ellenfél sötét felhőből lép elő, maga Lady Death személyében. Egyetlen mozdulatával megbénítja a társaságot, mind szoborszerűen ledermednek. A nő kezét a magasba emelve magához hívja a hiányzó köveket, így Strange nyakából távozik az idő végtelen köve, ahogy Vízió homlokából is az elme kő. (Utóbbi túléli mindezt, mivel Lady Death nem kívánja a férfi halálát, viszont a kőnek hűlt helye lesz homlokában, s nem képes többé pusztító sugarait kilőni belőle.)

A Halál tenyerében eggyé morzsolja a köveket...


Kérjük, a reagotok megírása előtt olvassátok el a 14. felvonás zárását is!

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:

- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői:  James Barnes, Bruce Banner, Steve Rogers, Tony Stark, Carol Danvers, Thanos [NJK], Lady Death [NJK], T'Challa, Loki, Peter Parker, Dr. Stephen Strange [NJK], Wanda Maximoff, Thor, Erik Lehnsherr, Celia Wickham, Alison Magdalen J., Charles Xavier, Logan James Howlett, Dori T'Tara, Franklin Richards, Luna Thomson, Eric Brooks, Nimellos, Earnen, Elriel, Mephisto

- Megjegyzés: Az utolsó előtti felvonásban vagytok, hajrá!




Vissza az elejére Go down

Alison Magdalen J.

∆ Hozzászólások száma :
246



A poszt írója Alison Magdalen J.
Elküldésének ideje Csüt. 14 Jún. 2018, 18:07
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Jobb bicempszemet a jobb fülemre tapasztom és fejem mögött/fölött átnyúlva egyik ujjamat a bal fülembe dugom, hogy próbáljam védeni magamat a hatalmas robajtól ami a robbanást kíséri. Ahogy elül a zaj és az azt kísérő hőség rázni kezd a röhögés. A kezembe ntartott végtagra pillantok. Nem tudom elengedni, teljesen leblokkolt a dolog. Ennyiből jobb egy hús vér kar. Azt azért még tudná mozgatni bármennyire is fáj... A légzés is annak ellenére, hogy olyan, mintha egy kisfurgont kéne lifteztetnem a bordáimmal minden egyes belégzéskor. Egészen biztosra veszem, hogy a mellbőségem is vagy 2 számmal csökkent... Üdv újra A kosár...Bádog praclimra nézek ami spontán lángra kap. A röhögés abbamarad és ijedten bámulom, miközben próbálom eltartani magamtól a lángoló végtagot. Ahogy a lángok köbe ölelték a fém végtagot és realizáltam, hogy semmit sem érzek belőle, úgy billant vissza a mérleg a robot végtag felé az előnyök szempontjából. Tőből meglóbáltam, hogy az esetleges szenet, kormot le rázzam de egy molekula nem sok annyi sem maradt belőle. Franklinre néztem.
-Füstbe ment terv... Úgy látszik örökké facér maradok.
Vontam vállat félmosollyal arcomon. Úgy se találnék ezen a bolygón olyat akivel ne minősülne fajtalankodásnak a dolog az IQ különbség miatt, aztán még el is kéne viselnie... meg nekem is őt... MI zsenik telejsen bolondok vagyunk.
~Meg úgy az összes rajtunk kívül.
~Jah...
~Jup.
~Megerősítem
~Pontosan..
~Úgy valahogy.
~Aha...
~Ezzel most még én is egyet értek.

Ritkán értek sokad magammal egyet de ez már csak egy ilyen dolog. Felnézek Mephistora, hogy ez valami agyon effektezett teleportálás volt, vagy valami ön megsemmisítő cuccos? Nem tudtam rájönni, mert mire ráemeltem a tekintetemet, már útnak eredt. Szemöldököm felszaladt.
-Na végre...
Nem volt alkalmam megkönnyebbülni. Az a sóhaj bennrekedt. Hajam minden egyes szála az égnek meredt. Különös mód nem csattogtak rajta ívek, kisülések. Semmi, valami nagyon furcsa történik. Nem hinném, hogy elkopott volna a festék, akkor nem meredezne. Valamivel odébb egy különös női alak bukkant fel. Alighogy megláttam lebénultam. Kővé dermedtem. Egyedül a hajam csápolt szélrózsa minden irányába pusztán a jelenlétére reagálva. Valami azt súgja, hogy ez sem segíteni jött. A jelek szerint ugyanis nem csak én vagyok leszanálva. Gyűlöltem ha tehetetlen vagyok. Harag, kétségbeesés és félelem gyűlt bennem.
-NA ÉS TE MI A FRANCOT AKARSZ?!
Szakad ki belőlem szinte hisztérikusan.
-Nem volt még elég? Hagyjatok minket a csudába! Nem csináltunk semmit!
Zihálni kezdek...
-Miért... miért nem lehet minket egyszerűen békén hagyni?
Pityergem, de inkább már csak magamnak. Alig hallhatóan dünnyögöm az orrom alá.
-Van elég bajunk nélkületek is...

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

13. felvonás - Végsõ ütközet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» 18. felvonás - Polgárháború 02
» 12. felvonás - Ostrom 2.
» 8. felvonás - Túszdráma
» 19. felvonás - Polgárháború 03
» 20. felvonás - Raft

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: 3. Kör-