• Hulk Black Dwarfra hajítja a hatalmas faldarabot, s ezzel kizökkenti figyelméből annyira, hogy Mordálynak és Draxnak esélyük legyen a közelébe férkőzni, és harcba szállni vele. Rocket lőni kezdi, amíg Drax megpróbálhat puszta erőből neki rohanni. Robbanthatnak, lőhetnek, Őrzők stílusban támadhatják a kobold arcú bestiát! Mordály attól függetlenül, hogy látszólag Dwarf bőrének felszínén semmi sem hatol át, megpróbálhatja bevetni robbanószereit. Drax és Quill addig magukra vonhatják a figyelmét.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indul (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs. - A felvonás résztvevői: Drax, Peter Quill, Rocket Raccoon - Becsatlakozhat: (az új felhasználót talált) Steve Rogers, James Barnes, Clint Barton, Peter Parker
∆ Hozzászólások száma :
171
A poszt írója ∞James Barnes
Elküldésének ideje ∞Szer. 16 Aug. 2017, 00:59
Ugrás egy másik oldalra ∞
To: Black Dwarf
Kezd a helyzet egyre jobban eldurvulni, és mivel Steve nem lép semmit, vagy ha mégis, azt Bucky nem tudja. Ő elsodródik Carol mellé, akitől megtudja mi történt az űrben és az Őrzők felé pillant, akik egy szörny ellen küzdenek. Black Dwarf, és úgy dönt ő maga is beszáll a küzdelembe, hogy hasznossá tegye magát, átszalad a fél birtokon, reménykedve benne hogy Steve követni fogja, de egyáltalán nem biztos benne. Csak abban, hogyha nem fékezik meg ezeket az űrből jött gonosz tevőket, nem lesz több esély, nem lesz élet, és ő még nem akar meghalni, mert van miért élnie. Most már van, és nem engedi el a gondolatot, hogy a kapcsolata stabilizálódjon Steve-el és Natashával, a gyönyörű nővel, akinek a képe magányos éjszakákon kísérteni szokta. ~ Tasha, vajon merre vagy ebben a felfordulásban? ~ Lassan odaér a küzdőkhöz, akiket nem ismer de jelenleg úgy gondolta hogy őnekik lehet a leginkább szükségük a segítségre, így csatlakozott. Látja, hogy Rocket valamit buherál, így a küzdelembe száll be, fém karjával istenesen nagyokat tud ám ütni, és még ha nem is sebzi meg a szörnyet, legalább segít esélyt adni Rocketnek. - Mégis, mi a franc ez az izé? - nyögi ki, miután visszahuppan egy ütés után. Nem szokott hozzá, hogy ilyenekkel harcoljon, ő ehhez nagyon földhöz ragadt, akár csak Clint. Jó lenne egyszer legalább valami huligánok ellen menni, nem ilyen galaktikus férgekkel harcolni. - Bucky vagyok - közli még a többiekkel, amikor épp levegőhöz jutnak a támadások sorozatában. Az a terve hogy folyamatosan támad, amíg csak bírja szusszal és erővel, de nem a végtelenségig. Csak a karja fém, minden mása emberi és fájni is emberien fáj.
Annyira lefoglalt a kree és chitauri harcosokkal a küzdelem, hogy mire körülnézek Bucky sehol sincsen. A pajzsommal lecsapom a körülöttem harcoló utolsó kreet, majd a bajtársam keresésére indulok. Bucky! Kiáltozom jobbra, balra, sehol sem találom. A Fél birtokon átcammogok, mire feltűnik a fém kezű barátom. Épp kiáltanék neki, amikor meglátom, hogy valakivel komoly harcban állnak. Nem ismerem a koboldarcút. Sajnos nem jár a kozmikus gonoszok magazinja, így a képe nem ismerős. Nem tudom, hogy mire képes, sem azt, hogy pontosan mit akar. Annyit látok, hogy a galaxis őrzői közül Drax, Peter és Mordály igyekeznek leverni, de a golyók lepattannak az idegen testéről. Na, ilyet még nem láttam. Sebezhetetlen lenne a bőre? Teszem fel a látottak alapján a kérdést. Hallom, ahogy Bucky modorához híven bemutatkozik a kis csipetcsapatnak, akik a kobolddal viaskodnak. Gondoltam meglepem őket. Megszorítom a pajzsom, felveszem a futó gyorsaságomat majd egy lendülettel az ellenségünk felé hajítom a pajzsomat, hátha kiüti. A pajzs lepattan a bőrétől, de addigra egy jobb horoggal már én is ott termek. Minden erőmet latba vetem, mégis úgy pattanok le a fickóról, mint bolha az elefántról. Jó pár métert vetődök a lendülettől, és csak sajgó ököllel tudok feltápászkodni. - Bucky végre megvagy. Gondoltam besegítek, de ez az izé masszív, mint Kim Dzsongun rezsimje. Egy nevetést azért eleresztek, mindenesetre a jobb öklöm és csuklóm egyaránt sajog. - Egyébként Steve vagyok, elnézést a faragatlanságomért. Köszöntöm mosolyogva a galaxis őrzőit. Lehet már találkoztunk de inkább kétszer mint egyszer se mutatkozzak be. - Tudtok valamit róla? A bőre biztos nem a gyengéje, de ezen kívül valamivel biztosan ki lehet cselezni. Valami ötlet, valakinek, bárkinek? Megmondom őszintén egy kicsit most én is tanácstalan vagyok. Kezd az az érzésem lenni, hogy mehetnék nyugdíjba. Az utóbbi időben olyan szuper erős gonoszok tűntek fel akik mellett légypiszoknak se érzem magam. Tony-nak legalább ott a páncélja, én viszont hajamra kenhetem a pajzsom ezek ellen. Az egykor kiválónak titulált erőm már édes kevés egy ilyen világban mint ez. Be kell lássam kénytelen vagyok más képességeimmel hozzájárulni a győzelmünkhöz. Ha másnak nem lesz ötlete, akkor valamit ki kell találjak. De ha már ennyien összegyűltünk biztos kisütünk valamit. Ha a bőrén nem, akkor, hogy sebezzük meg? Én aki mindig kész tervvel állok elő most leblokkolok taktikailag? Ez nem rám vall. - Lehet, hogy nem tudjuk megsebezni, de azt nem tudom elhinni, hogy kifárasztani snem lehet. Szerintem fárasszuk le egy kis harccal és ha már látjuk, hogy kimerült akkor egy végső csapással legalább le tudnánk szorítani, vagy bezárni valahova. Jobb ötletem nincs így ezt a rögtönzöttet kínálom fel a többieknek mint lehetőséget. Kíváncsian nézek végig Bucky és az őrzök között, hogy mit látnak ebben a helyzetben.
∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete
A poszt írója ∞Drax
Elküldésének ideje ∞Vas. 20 Aug. 2017, 15:27
Ugrás egy másik oldalra ∞
15. felvonás
Black Dwarf
Némán figyelem, ahogyan az asgardi leszedi a Rablány láncait, és valamiféle harci öltözéket varázsol rá. Egy pillanatra azért lehunyom szemeim, ha netán az átöltöztetés levetkőztetéssel is járna, de végül is erről szó sincsen. Érződik, hogy közöttük valamiféle különleges kapcsolat van, de nem firtatom, közöm egyedül a bajtársaimhoz van, minden más kívül esik az érdeklődésemen. Azt csupán némán jegyzem meg magamban, hogy az asgardiak közül nem mindenki áldoz az illem oltárán, vagy csak a neve titkos a véznábbiknak, de végül Thor felé azért még bólintok, mielőtt otthagyom őket. Így már nem is követem a beszélgetésüket, inkább a pilótafülkébe vonulok. De aztán csak jönnek utánunk. Ahogyan a véznábbik megkérdőjelezi Quill tervét, egyre inkább rá kell markolnom az ülésem karfájára, de nem szólok, inkább magamban forrongok. Talán még egy ér is kidülled a fejemen, de szürkés arcbőröm aligha színeződhet vörössé. Terveket szövögetnek, Gamorát magukkal viszik, de Quill nem akarja engedni. Egy ponton már elegem lesz az egészből, inkább hátra dőlök, leolvadok a kényelmes székben és körülbelül tíz másodperc alatt, nyitott szemmel mély álomba szenderedek. Ezt a képességet hosszú évek alatt fejlesztettem ki, de képes vagyok még így is jókat aludni, és az ellenség azt hiszi, hogy éberen őrködöm... pedig fogalmam sincs mi folyik körülöttem. Hiába rikácsolnak a fülembe, engem nem érdekel, mit vitatkoznak. Az biztos, hogy egyedül a csapattársaim utasításaira leszek hajlandó odafigyelni, minden más átsuhan a két fülem között. Az arcomat aligha látják, így csak az gondolhatja, hogy elszenderedtem, aki előttem ül, hiszen mindenféle mimika nélkülözésével bámulok magam elé. Aztán hirtelen horkanok fel, és megrázkódom a székemben, amikor Gamora a nevemet említi. Fogalmam sincs mit mondott, de reagálok rá... - Jól beszélsz, zöld asszony! - morgom magam elé, majd mostmár tényleg igyekszem nem visszaszenderedni. Amikor közeledünk a városhoz, eltorzult arccal bámulom azt a rengeteg gépet, amit Thanos átvezényelt Asgardból. A magasló tornyok ismerősen festenek, New Yorknak hívják a várost, ahol legutóbb Wanda segítségére siettünk. - Remélem, ezúttal a Milanot nem a Vasember tornyában parkoljuk le. - dünnyögöm Quillnek. Amikor felvázolja, hogy mi valami halálistennő ellen megyünk, csupán vállat vonok. Kit érdekel, ki az ellenség, amíg Thanos szövetségeseit ölhetem, és minden hulla eggyel közelebb visz családom elpusztítójához? Ma végre bosszút állok értetek, Ovett!
Amint szilárd talajt ér a talpam, megrázom magam, és követem Quillt. Egészen egy maroknyi csapatig, ahol van pár ismerős arc a tavalyi balhéból. Némileg ellágyulok, amikor meglátom Wandát. Azt hiszem kicsit szorosabb a kötelékem vele, mint a Bosszúállók többi tagjával, de persze most nincs idő egy értelmes köszöntésre sem, mert Quill homlokegyenest rohan Hela és Thanos felé. Lövöldöz, mint egy őrült, hiszen mi vagyunk a figyelemelterelés. Ha Loki megöleti magát, engem az nem érdekel, de ha Gamorának baja esik, az alultáplált testét lehajítom egy toronyház tetejéről. Végül hiába próbáljuk közelebb küzdeni magunk, egy kisebb ház méretű szörny állja utunkat, és Quill meg is kapja az első pofont tőle. - Rocket, akkor hoztad a Holdrobbantódat, ugye? Megpuhítjuk, aztán lődd a szeme közé! De azért várj vele, nehogy.. tudod... minket is telibe lőjj! - nézek oldalra azokra, akik hozzánk csatlakoztak. Nem mindegyikőjüket ismerem, de annyian jöttünk a lény ellen, hogy egy kocsma bőven megélne belőlünk, ha bezuhannánk inni egy jó italt. Aztán nekilendülök én is. Amikor éppen Quillt üti, alkalmam nyílik közelebb férkőzni, s ekkor az egyik tőröm egyenest a nyakszirtjébe szúrom... vagyis szúrnám, de a késem szilánkokra törik. Mi az istenből van ennek a bőre? Mosolyogva fordul felém, majd akkora maflást kapok tőle, hogy Quill közelébe csapódok. - Drax... - lihegem, s felpillantok az idegenre - ... azt hiszem eltörött pár bordám. - mondom oda a Buckyként bemutatkozó fémkarú férfinak, majd igyekszem két lábra állni. - Te is robot vagy, mint a vasember? - kérdem tőle, meglepve, hogy vas karja van, bár a teste jóval emberibb, mint a Milanón bemutatkozó robot testű, ember fejű valaminek.
- Quill..élsz még? - kérdem a feltápászkodótól. Majd megjön Amerika Kapitány is, akivel legutóbb találkoztunk, és vállvetve öltük a kree mocskokat a Torony lábánál. Ennek persze jóideje, lehet nem is emlékszik Quillre és rám. Bólintok felé, majd a még ép tőröm a kezembe szorítom, hogy végre megindulhassunk. Nyugodt vagyok, hogy ő is itt van, láttam harcolni, kemény férfi, még ha kissé nyurga is hozzám képest.
A magasló toronyházak között talán van esélyünk ellavírozni, s így, hogy többen vagyunk, több oldalról is támadhatjuk. - Az előbb tört bele a tőröm... talán nem lesz olyan könnyű kinyírni. Van egy hatalmas löveg a kisbarátomnál. A szeme közé kéne lőni. Én megkerülöm ezt a toronyházat, hátba támadom. Ha több oldalról rontunk neki, talán az egyikőnk sikerrel járhat.. a többit.. talán eltapossa. Ha valaki támogatja a bekerítősdit, én meg is indulok, lefelé egy utcán, azután fordulok vagy kettőt, mire a hátát pillantom meg a nagy épület mögül. Most a könnyebbik utat választottam, nem volt kedvem szemből nekirontani. Van nálam egy gránát Rocket raktárából, lehet inkább lenyeletem majd vele, ha nem boldogulunk. Már csak egy jelre várok, s remélem nem én voltam az egyetlen, aki mögé oson...
Black Dwarf mellett nincs túl sok időm igazából a sajátos lelki világomra, de még így is Gamora után nézek - ami persze hiba. Egyáltalán nincs időm azzal foglalkozni, hogy a zöld nőszemély hogyléte felől aggodalmaskodjak, főleg amikor a morgó nagyra nőtt koboldarcú törpe szembenéz velem, de hát mit ad isten?! Ezzel kell beérni. Éppen lőnék rá, amikor Mordály úgy dönt, hogy magára vonja a figyelmét. Én meg persze rögtön kapok az alkalmon, hogy a hátára ugorva addig csapkodjam, amíg legalább az egyik szemét ki nem nyomom -de hát ember tervez, Black Dwarf végez!Újabb pofon, ezúttal könyökkel és már tanulok is repülni rakéták nélkül. Párat persze forgok a betonon, mire sikerül négykézláb felnéznem. Felpattanok, hogy újabb ütéseket sorozzak, akkor jön Drax is és nagyjából egyszerre leszünk falra kenve. Sziszegve egyenesedem fel, amikor megérkezik Steve Rogers - Amerika Kapitánya, meg Bucky. Bucky, aki egyszerűen Bucky és akinek a karja valami atomkirály, de én csak elcsodálkozom rajta, elég, ha Drax beszél vele. Helyette én a Kapitányhoz lépek, mikor Draxnak már velem támad kedve társalogni. Mindössze bólogatok, meg megérintem a vállát, hogy érezze, minden oké - még egyben vagyok! Steve ötletelésére rögtön reagál Drax, majd bólintok felé. Jobb esélyünk nincsen. Mindenki más irányból - talán beválhat. Izzítom a rakétáim! Én megyek föntről! - Beválhat. Mordály van nálad a Kapitányéknak is a robbanószereidből?! - kérdezem, de túl sok idő nincs, mert a nagy darab törpe megindul. Bukta az osztogatásnak. Bökök a bokámra és már sercegve levegőben is vagyok. Rögtön sorozni kezdem, füsttel próbálkozom, ami megvakíthatja, de oda sokkolok is. A gond az, hogy felugrik, én meg nem vagyok elég magasan. A következő pillanatban a lábamon ragad meg - ami a többieknek jó, mert itt az alkalom. Rohadtul itt az alkalom! Kapálózom jobbra balra, amikor a betonnak csapkod. - Drax?! - üvöltöm torkom szakadtából. Mégis miféle jelre várnak még!? Nem elég, ha a darabjaira töri a koponyám!? - Hogy repednél szét te utolsó... - makogom, miközben már érzem, hogy igazán kezd kifogyni a fizikumom a strapabírásból és bizony, alig kell neki még pár ütés és nekem annyi. - - Drax?! - a hangom sokkal kétségbeesettebb, miközben leejtem a fegyvereim és az ujjaim mentén ismeretlen, erős, furcsán bizsergető érzés kezd uralkodni. Ezen fellelkesülve hasizomból rugaszkodom és beleütök a féreg arcába - (?) ha szerencsém van, a kezeimből feltörő energiának köszönhetően legalább az egyik szemét kiüthetem.
Remélem Carol vigyáz magára, és akik vele maradtak szintén vigyáznak rá, és egymásra, közben pedig lenyomják az ellenfelüket. Ezek az alakok egyáltalán nem olyanok, akikkel dolgunk volt. Inkább mennék három csapat HYDRA ügynök ellen, mint a kree-k ellen, meg még kitudja, hogy milyen fajok vannak itt. Ha nem lenne ennyire vacak a helyzet, még nevetnék is, hogy elhagytam az íjamat, meg a nyilaimat is, és csak két pisztoly van nálam. Szerencsémre Bucky meg Steve is itt van, a többiekért is aggódom. Főleg Natasáért, vajon mi van vele? Amikor utoljára láttam, akkor a sebét láttuk el, tudom, hogy kemény, és bírja a gyűrődést, de lehet ez neki is sok. - Nem azt mondták, hogy Fekete Törp? Mert ez minden csak nem egy száznegyvencentis törpe, akiben akaratlanul is elbukik az ember reggeli rohanás közben. – fakadok ki, amikor a kis csapathoz érek. – Clint Barton, íjász. Íj nélkül. – mutatkozom be, az Őrzőknek egy fanyar mosollyal, többre nem igazán telik most, mivel folyamatosan támadni kell, a mocskok miatt. Emberként pedig baromi nehéz lépést tartani velük, már-már a tűréshatáromat feszegetem, de lehetséges, hogy át is léptem. - Szerintem előbb öl meg minket, minthogy elfáradjon, de legyen hát. Hívjuk táncba Törpillát. – pislogok kissé fáradtan a Kapitányra. Végül is mi történhet? Meghalunk. Azon belül? Halott nyugdíjas leszek, de legalább pihenek. Mindennek van jó oldala.
Ha valami nem oké, küldj egy hollót || dal jöhet ide
Ahhoz képest, hogy a terv szerint Helát kéne püfölnünk, most Quill irháját kell megmentenem. Drax felteszi a nyilvánvaló kérdést, mire csak nevetek egyet és rávágom a választ. -Viccelsz? Még szép, hogy elraktam...-nyitom ki a táskámat és mutatom meg a kicsikét nagy, behemót barátomnak, majd visszazárom,-...és értékelem, hogy van végre egy normális terved. Gyorsan elterelem a szörny figyelmét, amit Peter ki is használ. Folyamatosan lövöm a bestiát, de mintha kőböl lenne. Alig lehet áthatolni rajta. -Franca, nem akar megdögleni!-dobom le a fegyveremet, majd elkezdek a táskában kutakodni. Közben megérkezik két pancser is. Ha azt hiszik, hogy szerencsével járnak, akkor tévednek. Úgysem fognak áthatolni ennek a bőrén, de legalább megpuhítják. -Kocogtassuk meg kicsit-dobok/dobnék oda mindenkinek egy-egy gránátot, de a rohadék már meg is indul. Gyorsan kell cselekedni, nem árt, ha mindenki harcra kész. Peter kérésére duzzogva odadobok Kapitányéknak is. -Élvezzétek ki, ilyen robbanószerek nincsenek a bolygótokon-intézem szavaimat a két őskövület felé,-...és nem árt vigyázni, mert nagyot szól! Körbenézek még egyszer a táskámban, amíg a többiek beállnak a helyükre. Előveszek egy rakétavetőt (igen, ennyi minden belefér a táskámba), és elkezdem szemből célozni a dögöt. -Ó, ezaz!-lövöm a szörnyeteget szüntelenül és látszólag már kezd megtörni. Ha nagy szükség lesz rá, bevetem a bombát is, de előbb hagyom, hadd szenvedjen egy kicsit az óriás behemót.
• Quill sikeresen kiütheti Black Dwarf egyik szemét, aki válaszul megragadja az Őrzők vezetőjét, és belevágja egy épületbe. A hajóból, melyen érkezett alattvalói kihajítanak neki két fegyvert is. Egyik egy emberméretű buzogány, mely oldalából tüskék állnak ki. Másik pedig egy kétélű fejsze, ami hasonlóan hatalmas. A két fegyvert egy-egy kezébe fogja, és teljes erőből nekiront támadóinak. Mostmár komolyan veszi a harcot. Mindent elsodor, ami vagy aki az útjába kerül. Az egyik épület fő pilléreit kiüti, majd a ház omlani kezd a hősökre.
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indul (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs. - A felvonás résztvevői: Drax, Peter Quill, Rocket Raccoon, Clint Barton, Steve Rogers, James Barnes - Becsatlakozhat: Peter Parker
A poszt írója ∞Vendég
Elküldésének ideje ∞Szer. 23 Aug. 2017, 12:24
Ugrás egy másik oldalra ∞
Szép sorjában összefut a tekintetem a többiekével, elsőként Drax-al. Átkozottul kemény harcos. Nem lennék annak a helyében, akinek dühből nekimegy. Quil a sorban következő, az űrbéli fenegyerek. Kicsit irigylem, hogy széltében hosszában bejárja a fél galaxist – ha nem az egészet – míg én bujdosok a saját hazámban. Örülök, hogy itt van az Őrzők csapata, tapasztalt harcosok, mindnyájan. Biccentek Quil felé majd hüvelykujjammal egy OK jelet formázok üdvözölve a robbanószerrel való felszerelésünket. Űrlord hamar támadásba lendül, hamarabb is mint arra számítottam. Szegény kapja az ívet rendesen a túlméretes törpétől. - Köszi Mordály. Nem ígérem, hogy megtartom, de cserébe jó szolgálatot fog tenni. Mosolygok a csapat legnagyobb fegyvergurujára amint átveszem tőle a szerkezetet. Nézem-nézem a robbanóanyagot majd Black Dwarf-ra tekintek. A kettő között ingázik a szemem amíg magamban egy vállrándítással elintézem a hezitálásomat. - Clint, Bucky! Foglaljátok le egy kicsit amíg én hátulról meglepem, van egy tervem. Fordulok a két társam felé. Sok időm nincs részletezni a dolgokat, a lényeget elmondtam a többit meg improvizálom. Quil közben hősiesen kiszúrja a dühöt dög egyik szemét, amitől az szó szerint vérszemet kap. Még az én hátam is sajogni kezdett ahogy láttam Lordot az épületbe csapódni. Nincs több idő, cselekedni kell. Remélem Bucky és Clint tudnak fedezni amíg én a törpénk mögé osonok. Hamar rájövök, hogy kell kibiztosítani a kézigránátnyi szerkezetet, amit Mordály passzolt ide. Egyre ütemesebben kezd rajta egy piros led pislogni. Ez jó jel. Futva nekiindulok a tervem kivitelezésének. Ha minden jól alakul és sikerül előröl a figyelmét lekötni a törpének akkor egy akrobata mozdulattal fel tudok pattanni hátulról a vállára. Nem kis egyensúlyozásomba kerül de a pajzsommal próbálom megvetni magam a fenevadon amint a pajzsom élét egyenesen a szájába csapom. Elfordítom a pajzsot mintha spajszerrel akarnám a száját kifeszíteni csak éppen egy méretes tányérként funkcionál most a pajzsom, amivel kifeszítem a pofáját. - Jó étvágyat törpilla! Az övemről leakasztom a robbanószerkezetet és egyik lábammal a szájába taposom. Na persze ezt nem nézte olyan tétlenül és ártatlanul mint ahogy az egy mesében hangzana. Folyamatosan azon izmoztam, hogy a két kezében lévő zúzófegyverekkel ne csapjon le a hátáról. Ez egészen jól ment amíg a szájában nem tömtem lábbal a robbanóanyagot. Ekkor éreztem a húsomba maró buzogányát az oldalamon. Repültem is Quil után az épület romjaimba a pajzsommal együtt. Utolsó taposásommal még a torkára küldtem Mordály játékszerét, ami majdnem folyamatos csipogásba kezdett. Még becsapódásom előtt hallottam, ahogy kisimul az "ÉKG" hang… Itt egy kis képszakadás történik, mert ugye pecsapódtam egy kupac törmelékbe. Az oldalamon és a mellkasomon egy mély vágás, amiből csordogál a vér. Egyelőre cseng a fülem és csak foltokban látok, nincs erőm felkelni.
∆ Hozzászólások száma :
171
A poszt írója ∞James Barnes
Elküldésének ideje ∞Csüt. 24 Aug. 2017, 23:54
Ugrás egy másik oldalra ∞
To: Black Dwarf
Jelenleg új ellenséget talált és mivel tudja hogy neki magának aligha lenne esélye a két nagyágyúnál, kicsit másabb téren igyekszik hasznossá tenni magát és az űrből jövők kis csapatához csatlakozik a kobold, Black Dwarf ellen. Legnagyobb örömére felfedezi hogy szőke árja barátja is vele tart ebbe a küzdelembe és mellette máris nyugodtabban harcol, akkor is ha nincs esélyük, de ebbe nem akar belegondolni egyenlőre. - Már azt hittem nem is jössz - mosolyodik el halványan, gyorsan felé, mielőtt figyelmét ismét a szörnynek és a küzdő társainak szenteli. A nagydarab ember elég kommunikatívnak tűnik, és Bucky egészen jól átvette egy kis időre Steve státuszát, miszerint mindenkit meg kell ismerni és összekovácsolni, még ha csak átmenetileg is, de most örömmel húzódik megint a háttérbe hogy eltűnjön amerika hősének árnyékában. Még nem áll készen, hogy vállszélességgel kiálljon Steve mellé, inkább meghúzódva mögötte követi bárhová is. A biztos halálba is ha kell. Drax kérdését elsőre nem érti, aztán rádöbben a kérdés miértjére. - Nem vagyok, nekem csak a karom fém, minden másom nagyon emberi - válaszolja, hiszen ez is szovjet találmány, bár ahhoz képest viszont remekül működik és emberfeletti erőt ad neki. Újabb támadása készül, mikor megérkezik Clint is, és biccent a sólyomszemű íjásznak. - Jó látni hogy jól vagy - jegyzi meg szűkszavúan, de azért valahol tényleg örül, lassan előkerül mindenki, már csak Natasha hiányzik, akiről alig tudnak valamit. - Natasháról tudsz valamit? - kérdezi végül lassan, tétovázva és fedezékbe vonul amikor a mosómedve lőni kezd, vadul mint a veszett fene. Képtelenség, ez egy állat, még csak nem is olyan hasznos, és most mégis itt van egy, aki lövöldöz és beszél, és emberi értelemmel bír. Steve szavai rántják ki a gondolataiból, és a szavaira csak biccent, bízik benne hogy valóban van egy terve és Clintel összevillan a pillantása és reményei szerint egyszerre rontanak rá. Bucky a fejszét veszi célba, feltett szándéka kiütni valahogy a szörny kezéből, hogy legalább annyival előrébb legyenek, és fémkarjával a fegyver és a tenyér találkozásához üt, remélve sikerét, hogy erre nem számít. Figyeli Steve ügyködését és mikor a szörny elhajítja a barátját, ideje sincs aggodalmasan utánanézni, mert őt is elsodorja, és Stevetől nem messze landol, igaz kissé kevésbé zúzva le magát mint Steve, bár korábban megrepedt bordái azért sajognak rendesen, de odamászik hozzá. - Hé! Steve!.... Steve... - hajol bele a férfi látóterébe. - Vannak még ilyen remek ötleteid? - kínálja neki a karját hogy segítsen felkelni, ha fel tud.
Éles csattanás. A gerincem mentén végig zsibbadást érzek. Nyögve zuhanok pofára. A por mindenhová bekúszik. Marja a szemem, marja a torkom. Köhöghetnékem támad. Képtelen vagyok emlékezni rá, hogy mi történt az imént. Tenyereimre támaszkodva tolom el a törzsem, hogy visszanézek Black Dwarfra. Látom, hogy a fél arcát sikerült megsebeznem. A számat eltátom, az állam éppen csak nem koppan. Nyöszörögve húzom fel a térdeim, hogy négykézlábra emelkedhessek. A megsérült vállamnak nem tett jót ez az ütés - de ami ennél is fontosabb, hogy a francba tudtam én akkorát ütni, hogy egy áttörhetetlen bőrréteggel született/teremtett férget sikerüljön megsebeznem a puszta öklömmel?! Máskor is verekedtem már, mégsem ütöttem ekkorát soha... Szemöldökeim összefutnak, térdeimre esek. A tüdőm recseg, bizonyára fáradt. Letépek egy darabot a felsőmből, hogy a démon által sebzett vállam alatti felkaromra erősíthessek. Foggal erősítek rajta, felszisszenve. Figyelem közben másodpercenként, ahogy a Kapitány manőverezik, de nem sokkal később mellettem ő is becsapódik. Közvetlen utána siet a félkarú, nekem pedig mennem kell, mert Drax és Mordály még ott vannak!
***
Felegyenesedem, de előre bicsaklok féltérdre. Mintha elhagyna az erőm. Amit nem egészen értek, hiszen nem érzek különösebb kimerülést. Lihegve pillantok le a tenyereimre. - Valami nem stimmel... - motyogom olyan halkan, hogy én is alig értem - mintha csak tátognám. Mindkét tenyerem fényleni kezd, látom, ahogy világítanak. Mi a büdös franc?! Kétségbeesetten ugrom fel, lerázva őket, mintha megszabadulhatnék tőlük. Eszembe jut, hogy talán a törpét ért ütéskor benyeltem valami istenverte átkot tőle, de annak fájnia is kellene, nem?! Én ezt rohadtul nem értem. Képtelen vagyok levenni a szemeim a tenyereimről. Úgy forgatom magam előtt őket, mintha valami rettentően újszerű és ismeretlen dolgot bámulnék. És úgy is érzem magam. Drax és Mordály, a kiabálások, a csapódások, a robbanások, .. hiába húzom vontatottan fejem irányukba, egyszerűen nem tudom levenni a szemeimet a két vibráló tenyeremről. Hápogok, mintha mondani akarnék valamit, amikor hirtelen a fejemben megszólal egy mély, bársonyos hang. Furcsán üt, így felugorva egyet, hátrálni kezdek, egészen addig, amíg a romokon át nem bukfencezem. - Használd az erődet, fiam. - ismételten tiszta port leszek, ahogy kikászálódok és kapkodom a fejem, hogy mégis honnan a fenéből jön a hang. Nem tudok koncentrálni, nem tudok gondolkozni, nem akarok foglalkozni az ég világon semmivel. Körbenézek a többieken, de nyilvánvalóan rajtam kívül senki más nem hallotta a hangot. Nyelnem kell. Úgy érzem, hogy a sokadik folt a nadrágomon ezúttal is beköszön(...).
- Én ezt nem értem... - makogom, miközben tekintetem felugrik és Mordályt keresi. Látom őt, s ahogy nézem, - fejemben megjelennek a többiek is. Kicsi Groot, ahogy a combomra mászik és együtt dobáljuk szét a cukrokat. Látom, ahogy Draxxal könnyesre nevetjük magunkat, miután a Nova hadtest egyenruháit próbálgatjuk. Megjelenik Gamora előtte, amikor finoman megérinthettem a kezét és lágyan ringatózva, megpróbáltunk táncolni a Tudástérben. S, látom anyámat is, amikor a fűben fetrengve először - mutatta meg a válogatás kazit. És most? Most egyszerűen csak íriszeim alatt kéklő felhőként sistereg a fény, amire rácsodálkozva felkiáltok. - Mi a franc?! - olyan éllel hasít a levegőbe a belőlem fakadó energia, hogy megtudnám tapintani. Érzem, ahogy könnyesedik a szemem. Az idegeim megfeszülnek. A következő pillanatban már felpillantok Black Dwarfra...
***
Kilépek a romok közül és Mordályra pillantok. A lépteim futólépésekké alakulnak, egyre gyorsabban közelítem meg Dwarfot. Úgy fest a Kapitány rendesen elbánt vele, nekünk már csak szét kell szednünk. - Hát fogalmam sincs mit csinálok... - futás közben még azért ezt közlöm, majd Draxnak kezdek integetni - Tépjétek szét! Én lefogom... - nézek róla Mordályra, jól hallhatóan kiáltva nekik.
Előre ugorva magamhoz hívok mindent, ami mozdítható. Igazából fogalmam sincs, hogy csinálom. Olyan vagyok, mint egy mágnes. A körém gyülekező részecskék sárgán fénylenek, és nekem erről egy régi vágyam jut eszembe. Elég erősnek építem fel ahhoz, hogy hiába - áthatolhatatlan a fickó, ne tudjon megsebezni. Biztos burokba zárom el magam, s amint elérem a nagy óriást, a jelképes részemmel átalakul. Már maga a lendületem is elég erős lehetne ahhoz, hogy a lábairól levegyem. Még az, ahogy a több réteggel beleütközöm. Hangos csapódással érem el. És létrehozom a vágyam! A számba zárom a fickót, méghozzá olyan erővel, hogy a kezeiből kiessenek a fegyverei.
Packmanként érem el! Úgy kapom be, hogy a feje kilógjon. Én magam nem látszódom, de ezzel lehetőséget kínálok egy rövid időre a többieknek, hogy végleg leszámolhassanak a taggal. Minden izmom megfeszül, fogcsikorgatva próbálom megtartani a fickót. Érzem, hogy remegnek a végtagjaim. Fogalmam sincs, hogyan csinálom. Nem tudom, mihez nyúltam. És nem értem, miért vagyok képes erre. De ebben a kicseszett pillanatban rohadtul nem is érdekel. Nagyon király, állati menő, hogy képes vagyok rá és ezért belekapaszkodom! Megvédem azokat, akik fontosak nekem...
S, bár érzem, hogy nem sokáig bírom tartani a törpét, hiszek benne, hogy a körülöttem küzdő hősök felmérik a lehetőséget és kivégzik. Mindössze a fejét kell letekerniük... Legyetek tökösek, srácok!
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete
A poszt írója ∞Drax
Elküldésének ideje ∞Vas. 27 Aug. 2017, 18:55
Ugrás egy másik oldalra ∞
15. felvonás
Black Dwarf
- És hol vetted ezt a robotkart? Quill gyűjti az ilyesmiket. Egyszer egy műszem, egyszer egy műláb.. de műkarja még nincs. - válaszolom a Bucky nevűnek. Bemutatkozik az íjjász legény is, erre pedig megszületik a kérdés a fejemben. - Te is asgardi tündér vagy? Csak mert azok is íjakkal rohangáltak fel-alá. Ha tudom, hozok Neked egyet, a földön hevert több száz... - replikázom neki, majd a vállára teszem a kezem. - De ne félj, íj nélkül is hasznos tagja lehetsz a csapatnak. Itt egy lőfegyver. Úgyse tudom használni. Én Drax vagyok. Egyetlen tőrrel. Mostmár barátok vagyunk, fegyverbarátok. - majd a nálam egy fejjel alacsonyabb emberi lény kezébe nyomom a Rockettől kapott kézi löveget. Utálom használni, nem is tudok célozni vele, de mindig rám erőltetik, hogy "vészesetre jó lesz". De minek, ha mást lövök le vele?
A bekerítős tervemre Rocket megdicsér, én pedig kihúzom magam, és elismerően bólogatok.. magamnak.
Aztán csak megindulok, hogy hátulról én is lerohanjam. Látom, ahogyan Quill küzd a lénnyel, és kiüti a szemét. Valamit kiabál, de túl messze van, hogy halljam. - A fenébe, miért pont erre kerültem? - hatalmas tömbház, így túl messzire sodródtam tőlük. Nagyokat lihegek, mert egy kisebb marathon volt, és ennek hála csak apró szúnyogoknak látom a társaim a távolban. Ezt picit elmértem! Még messziről szemlélem, ahogyan két, méretes kézi fegyvert dobnak le a lénynek. Elkezd velük kalimpálni, hogy minél távolabb tudja magától a támadóit. Ütlegelni kezdi az egyik épület pilléreit, de nekem nem úgy tűnik, hogy a leomló téglahalom meghatna bárkit is. Végül is ki az, aki hagyná, hogy egy lassan omló épület a fejére essen? Lehet megbolondult az óriás? Aztán a kékruhás valahogyan csak a közelébe ugrál, és valamit a szájába tuszkol. Ádáz küzdelem, de ez még mindig nem az én időm. Azért közben óvatosan közelebb lépkedek, minden egyes ütésnél, hogy ha kell, akkor ne egy kilométerről rohanjak neki, mert erőtlenül, pont a lábai előtt fogok a porba hullani. Mikor elrepül a pajzsos emberi lény, a szörny megtorpan. Bár háttal van nekem, nem nehéz megállapítani, hogy a Kapitány valamit tett vele. Elérkezettnek látom a pillanatot, hogy végre én is csináljak valamit. Az, hogy a lény megtorpan, és kis híján elernyedve esik össze, mindannyiunknak jó alkalmat ad, hogy tényleg rohamba kezdjünk. Ha Rocket lövi, én az egyetlen gránátom hajítom oda, de persze megtartom a tisztes távolságot, hogy ne kapjak az erejéből. - Meghalsz, űrlény! - kiabálom, és figyelem, ahogyan a közelébe robban. Aztán Quill kikecmereg a romokból, és eszeveszett kiabálásba kezd. Valamit fénylik. - Te meg...? Mibe nyúltál? - kiabálom felé.. de aztán meg is torpanok, és majdnem dobok egy hátast, amikor valami figurát idéz meg. - Veled meg mi van? - egyiknek robot karja van, most meg Quillből boszorkány lett... ez a nap egyre jobb lesz. - Rocket, talán most van itt az ideje a Holdrobbantódnak! Lődd végre a szeme közé! - ahogy elnézem, a lénynek már le van szakadva a fél állkapcsa, ez lehet, csak kegyelemdöfés lesz neki. És ha most nem cselekszünk, amíg a sárga mosolylabda fogja, akkor lehet nem is lesz több esélyünk. Ha netán Rocket lövege után még mindig mozog, odarohanok, és két karommal teljes erőmből rászorítok a nyakára, majd egy hangos reccsenéssel eltöröm azt. De persze ha már nyaka sincs a robbantás után, nincs mit tenni... Közelebb sétálok, hogy megnézzem az elernyedt testet.
(Ha a KM engedélyezi Black Dwarf halálát, akkor örülök magamnak, ha nem, akkor bajban vagyok, mert túl közel kerültem )
Halál istennő, Thanos, Fekete Törpilla..végül is olyan mindegy, hogy melyik ellen mentem volna. Esélyem annyi, mint újszülött csecsemőnek megmászni a Himaláját, majd búvárkodni egyet a Marianna-árokban, természetesen felszerelés nélkül. De persze nem futamodom meg, ha itt ér engem a végzet, akkor itt, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a civilek nyugodtabban élhessenek. - Ja, én is örülök nektek, hogy nagyjából egyben vagytok. – biccentek egy sóhajjal. - Nem, nem tudok róla semmit, remélem, hogy nem csinál hülyeséget, és biztonságba vonult. – de Natasháról van szó, akinek szinte mindegy mennyire sérült meg, ugyanúgy az embereket akarja megvédeni, mint mi, mert nekünk se számít egy-két karcolás, holnapra kiheverjük, nem igaz? - Tüündér? Csak egy ember vagyok, azok a tündérek sokkal jobb íjászok nálam, de nem panaszkodom. Öröm, hogy velünk, vagy és nem ellenünk. Gondolom nem dísznek van nálad az a tőr. – eresztek meg felé egy vigyort. – Köszönöm, Drax. Ahogy mondod fegyverbarátok. – átveszem tőle a fegyvert, ezzel sokkal jobb lesz most már. Nem rajongok Steve tervéért, az öngyilkos akciók kora már régen lejárt. Aprót bólintok Buckynak, ha ketten támadjuk a fejszét tartó karját, könnyebb lesz vele elbánni, a többi újdonsült barát úgyis besegít. Szisszenve nézem végig, ahogy a két társam elrepül, kicsit jobb a reflexem, mint nekik, nem volt hiába való annyit tölteni fent a levegőben a kötélen. De még így is majdnem megcsókolom a földet, a karom így is alig hallhatóan reccsen, feltápászkodom, lőni még így is tudok. Ha nem lenne ennyire faramuci a helyzet, még nevetnék is a hatalmas Packmanen, inkább nem teszem, helyette, lövök párat a lassan zombivá avanzsáló Törpillába, kifejezetten szexi így fél állkapoccsal. Csak reménykedem, hogy a mosómedve szerű lény elintézi, mert kifogytam a töltényből, inkább Rogersékhez futok. - Hé, skacok, megvagytok? – pillantok rájuk kifújva a levegőt lassan, új tüdőkre lesz szükségem, meg szívre, és amúgy, ha már ennyire belejöttem a felsorolásba, szívbillentyű cserére is benyújtom a kérvényt.
Ha valami nem oké, küldj egy hollót || dal jöhet ide
• Quillnek sikerül lefognia Black Dwarfot, aki az utolsó sérüléseit Clint, Rocket és Drax által szenvedi el. Az újonnan alakult hősök és Őrzők szövetsége sikeresnek bizonyul. A helyszínre érkező James és Matt csatlakozik a csapathoz, amikor a Black Dwarfot támogató egységek köréjük gyűlnek erőfölényben. Amint sikerül visszaverniük őket, dönthetnek, hogy Hela, vagy Thanos ellen indulnak.
//Kérjük, hogy mindenki jelezze, hogy merre megy tovább!//
***
» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indul (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.
- Reagsorrend: nincs. - A felvonás résztvevői: Drax, Peter Quill, Rocket Raccoon, Clint Barton, Steve Rogers, James Barnes, James Vance, Mattias A. Gerard - Becsatlakozhat: Peter Parker
A poszt írója ∞Vendég
Elküldésének ideje ∞Hétf. 28 Aug. 2017, 11:47
Ugrás egy másik oldalra ∞
Black Dwarf
Vasököl hangja lassításra int, visszapillantok rá, elmosolyodok. Velem tartott. Okot nem keresek. Remek bajtársra leltem személyében. Meg talán barátra is. Fáradt vagyok, az erőm kimerülőben, de az adrenalin hajt, ettől érzem úgy hogy még tovább tudok lépni. Még, még és még. Aztán a következmények meg nem számítanak. Életek hullanak el ezek miatt. És ha nem teszünk ellenük... mindennek vége. Ha meg csak leülünk? Várva hogy majd valaki lépéseket tesz ellene? Mosolygok, hogy átverjem a bennem lévő félelmet. A profik mindig kockára teszik az életüket. Ezúttal mi sem okozunk csalódást. A lábaim maguktól mozogva indultak meg, hogy segítsem Logan-t, de helyette, teljesen más helyre érkeztünk. Lövések hangja töri meg a hörgéseket, falomlások, tűzropogás lázas "csendjét". Utálom ezeket a bizonytalan helyzeteket. - Remélem készen állsz egy őrültségre... - pillantok James-re, majd gyorsabb tempóra kapcsolva a még épp épületek között futva a hang irányába érkezünk. Megállítjuk akárkiről is van szó. A füstfelhő mindent ellep ahogy a közelbe érünk, alig van látnivaló, pusztításra való nyomok vannak. Rengeteg. Csak a halál szagát és a gyűlölettel kevert érzelmek lapulnak meg a levegőben. A félelemre nincs időn, ahogy arra sincs, hogy visszakozzunk a harc elől. Hogy nemet mondjunk egy egy sorsdöntő harcra. Ha menni kell, akkor menni kell. Egy ronda benga nagy sárszínű valami fújtat dühösen egy adott helyre koncentrálva, néha érkezik felé egy egy csapás... - Ez lenne az? - kérdezem leginkább csak magamtól, majd a férfira pillantok, bólintok, készüljön. Szóval ez az izé is Thanos-hoz tartozik? Eléggé szokatlan volt számomra ez a szituáció, de valamiért úgy érzem, hogy... még csak most kezdődik minden. Ha eddig azt hittem, hogy túl vagyok... vagyunk a nehezén, hát kőkeményen tévedtem. Ez egy olyan dolog az életemben, amelyre még sosem volt példa. És nem tudom, hogy akarom-e ezt... tényleg, úgy igazán. Talán igaza van. Ne gondolkodjunk, és ne tervezzünk... hagyjuk úgy történni a dolgokat, ahogyan azoknak történnie kell. A harctérre befutva tekintetem körülszalad az itt harcolókon. Furcsa figurák mind, de vannak ismerős arcok is. A földre puffanó Black Dwarf látványára meghökkenek. Le is lassulok egy pillanatra. Még jó hogy a romok közül nem mindenki láthat minket megérkezni. De ezzel nincs vége. Még többen érkeznek a halott társuk miatt, mind kree-k és igen csak mérgesek. A meglepetés ereje az enyém. Miénk. Bocsánat. A dögök mögé érve figyelem az árnyékokat, hamar alkalmazkodok, és mivel pont egy épület takarásában helyezkednek, hatalmas árnyék veszi őket körül. Megragadom a pillanatot, ezúttal nem a saját árnyékomat használva, hanem amazt irányítva az elkapásukra. Megdermednek, csupán a fejük az, ami mozoghat. Ez így sokkal erősebb lefogás, mintha a saját merülő erőmet használnám. Praktikusabb. Azt hiszem. 20 másodperc eltelte után, akár történik támadás irányukba akár nem, el kell hogy engedjem őket, hiszen omladozni kezd mögöttünk az épület. Talán a támadások miatt rogyik össze. Annyi minden történik szinte egyszerre hogy lehetetlen nyomon követni bárkit is. Odébb rohanok, húzva magammal James-t is a többiekhez ha Ő is a közelemben volt. A többiek mellé igyekeztem. A kis mókuson megakadt a tekintetem, fegyverei voltak... beszél is. Elmosolyodtam ezen az egészen. Ijesztő cukiság, mi. A térdeimre támaszkodtam görnyedten, most kap el a 20 másodperc más árnyékkal való babrálás. Nem számít, ki kell ütni ezeket az izéket. - Matt vagyok. - mutatkozok be bal kezemet felemelve, mosolyogva nézek a többiekre. - Kapitány. - emelkedtem fel és bólintottam az említett férfi felé. Bűntudat az előbbivel kapcsán? Ezt majd máskor. Majd ha lesz elég időnk arra hogy visszaszívjam a korábban elhangoztatottakat. Drax-ra pillantok, róla nem tudom eldönteni, hogy elefántbőre van, vagy szikla az egész teste. Csak elmosolyodok, amint végig nézek rajta. Szép csapat. - Támogatni érkeztük a .... - néztem körül a srácokon, James-re pillantva bólintottam felé. Majd vissza lestem az ellenségre. - ... Csapatukat. Számíthatnak ránk. - fejeztem be, majd letérdelve mindkét kezem a földre helyezem, nyomom teljes erőmből, majd az árnyékom kitör végre amivel összekötöm egy épület árnyékával, azzal együtt az árnyékban tartózkodó Kreek válnak pillanat alatt merevvé. Támadhatóak, nem fognak megmozdulni. Csak koncentrálnom kell és nem lesz semmi gond... izzadságcseppek hullnak rólam. De nem állok le, még egy árnyékot küldök egy másik csapat ellen, de odáig már nem jut el, megakad. Túl nagy a távolság és azok meg csak jönnek és jönnek. Kell valami...valami amiben az árnyékom erőt kaphat, hogy meglóduljon feléjük...túl nagy a fény erre a füst ellenére is... Észre sem veszem de nem csak ennyien vannak, még mögöttünk is vannak érkezők, hátra pillantok, de ha most elengedem... azok már támadni fognak...biztos vagyok ebben! Nagy levegőt veszek és kezemen támaszkodva rúgok egyet hátra, majd másik lábammal is belerúgok egy dögbe. Egy körkörös mozdulattal megspékelve ezt, járva a kezeimen. Kirúgva olykor olykor egy egy fegyvert azok kezeiből. Vagy épp képen rúgva egyet. Vagy épp máshová rúgva. Feltaláltam magam. Nem ereszthetem el az árnyékot. Nem szabad... Még jó hogy sokat tanultam a Farkastól.
Péter Quill-el tart
//Ha valami nem oké, szóljatok és javítok.//
A poszt írója ∞Vendég
Elküldésének ideje ∞Kedd 29 Aug. 2017, 11:28
Ugrás egy másik oldalra ∞
A robbantásom nem egészen úgy sült el, ahogyan terveztem. A buzogányos melák pedig rendesen ellátta a bajom. A fülem még mindig sípol a robbanás után és a kép is elég zavaros. Kell pár perc mire magamhoz térek. Addigra már Bucky hangja az amit először kiszűrök az egyre halkuló sípolásból. - Ez most nem a legjobb tervem volt Bucky. Talán majd legközelebb. mosolygok viccesen a barátomra. Elfogadom a segítségét és egy jókora szisszenés után fel is tudok állni. A belém maró buzogány rendesen elintézett. A lábam is lezúzódott a törmelékbe csapódáskor, így csak sántítva tudok járni. Clint is megérkezik hozzánk egy rövid vizitre. - Srácok ezt eltolt.. Magyaráznám a két bajtársnak amikor látom, hogy Black Dwarf ki lett végezve. - Valaki nagyon ügyes volt. Jegyzem meg csodálkozva. Ellenfelünk legyőzése valahogy kimaradt, ami a becsapódásom utáni képszakadásnak köszönhető. Elismeréssel tekintek a többiekre akik sikerre vitték ezt a csatát. - Bucky azt hiszem a folytatást már rátok kell, hogy bízzam. Tekintek rá és Clintre felváltva. Friss erő is érkezik aki Mattként mutatkozik be, neki biccentek köszönésként. Ha reálisan akarom a helyzetemet felmérni akkor kijelenthetem, hogy hátráltató tényező lennék. A sebeim bár gyorsan gyógyulnak, most mégis egy-két napig még kispályára küldött Black. Bízom benne, hogy a többiek sikerrel járnak a folytatásban
//A sérülések miatt a folytatásból ezúttal kimaradnék. Köszönöm az eddigi mesélést! //
∆ Hozzászólások száma :
171
A poszt írója ∞James Barnes
Elküldésének ideje ∞Pént. 01 Szept. 2017, 20:45
Ugrás egy másik oldalra ∞
To: Black Dwarf/Hela
Ez a harc már kezd messze túlmutatni az embereken és a képességeiken, és ő sem kivétel ez alól. Már nem érzi úgy hogy hasznossá tudná tenni magát, de nem hátrál meg, és a végsőkig kitart, még Draxal is szóba áll ahogy a fémkarjáról kérdezgeti. Míg Tony Stark eldönthette hogy megépíti a páncélt hogy kimeneküljön onnan, ahol fogva tartották, neki nem volt választása. Elfojt egy morgást, az idegen férfi ezt persze nem tudhatja. - Nem vettem, hanem kaptam, akaratomon kívül, és nem eladó! - válaszol, és megmozgatja az említett végtagot hogy rendben van-e hiszen rengeteget harcolt mostanában javítások nélkül, szóval vigyáznia kell magára. A következőre viszont kibukik belőle egy kuncogás, miszerint Barton tündér lenne, mert az rendben van hogy a legjobb íjász akit valaha látott, de hogy tündér lenne? - Remélem én is hogy rendben lesz - biccent oda Bartonnak, hiszen Natasha erős nő, meg tudja védeni magát, de vajon ezekkel az űrszemetekkel szemben is? Nagyon reméli, és ahogy visszalöki a szörny ereje, elkaszálva zuhan le nem messze Stevetől és ráesik lábára egy tömb darab ami fájdalmas kiáltást csal elő belőle, de nem törik csontja szerencsére, és odakúszik Stevehez, hogy felhúzza. Eközben Quill és a többiek lerobbantják a törpe fél állkapcsát, és barátját ott hagyja kókadozni, a végső csapásba ő is beszáll, ahogy fémkarjából kilövi azt a sugarat, ami mindent megbénít ami élő szöveg bármilyen kemény is legyen, így próbálva segíteni a többieket. Igaz, ezután ezt a képességet nem fogja tudni használni, mert nincs senki, aki megjavítaná a karját és lehetővé tenné ezt. Megmarad a harci tudása, és emberfeletti ereje, ennyicske volt a "szuper" ereje, de legalább sikerült a jó érdekében használnia, így ha a törpe elpusztul, és packman is emberi alakot ölt, ő is a földre rogyik. - Mondjátok hogy csak képzelődtem azt a hatalmas packmant - csóválja meg a fejét, és a hozzá közeledőkre pillant. Ez neki már túl sok. Erre sehol nem képezték ki. Reméli hogy barátja is közelebb jön erre, és vele és Bartonnal is beszélhet. - Terved? Ez öngyilkosság volt ami azt illeti - csóválja a fejét, és végigméri a kapitányt. Nincs jó bőrben, bár amennyit harcoltak eddig, nem is csoda. Pláne hogy egymás ellen is (korábbi felvonásban még Wanda miatt) küzdeniük kellett. Bucky sincs a legjobb formában több helyen szétszakadt a ruhája, és vére is serkent ilyen olyan sebekből, a bordái is sajognak, de nem áll meg. A kudarc, sosem elfogadható, és ő katona. Nem vallhat kudarcot. - Harcolok helyetted is! - ígéri meg Stevenek, és habozik elindulni. Nincsenek illúziói, tudja hogy jó eséllyel most ő megy öngyilkos merényletbe önszántából, de visszapillant, és már szinte egy búcsúzó mosolyt ereszt meg felé. Viszont akarja látni, de kevés esélyt lát, ennek ellenére nem hátrál meg. Sosem hátrál meg ha Steveről van szó. Nekiiramodik, és bicegősen futva indul, hogy csatlakozzon a Hela ellen támadóknak. ~ Űrszörnyek, Wanda, Thanos, Black Dwarf.... mit nekem Hela?! ~
Nincs ötletem, hogy miért éppen most és hogyan történik meg velem, de érzem, hogy képes vagyok rá. A hang a fejemben, - bárkié is legyen, tudom, hogy felerősít. Igazán menő csávónak érzem magam, mellettem most tényleg eltűnhetne Bonnie, de még Clyde is. Nem hogy Hasselhoff! Hallom, hogy Drax kiabál, mire felé kapom a fejem. Ő is látja, hogy foszforeszkál a kezem? Esküszöm, hogy nem nyúltam magamhoz, szóval ha arról van szó... - Nem tudom!?.. - kiáltom oda neki, miközben magam elé méricskélve próbálok rájönni, hogy mitől izzadok úgy, mint egy ló. Persze, világvége és megégett a vállam, talán meg is halok, de mégis az foglalkoztat igazán, hogy hangokat hallok a fejembe és felgyulladt a kék láng a tenyereim között. Szemöldökeim összeugranak. Látom, hogy a Kapitány eléggé ki van - és mit mondhatnék én? Azt bámultam kölyökként, ahogy a kanapénk mögötti téglafalon visszanéz rám és mosolyog. Állandóan a Kapitány akartam lenni. Legalábbis egy darabig... Aztán, amikor szétrúgták a seggem, mert nem tűrtem, hogy elvették az uzsonnámat, meg békákat bökdösnek pofán vertek. Sokszor. Sokan. Akkor már másképpen néztem fel arra, akivé válni akarok. Yonduék mellett meg egyáltalán csak élni akartam. Túlélni a fosztogatókat. - A francba, nem tudom mihez nyúltam?! Talán, amikor kiütöttem a szemét összekapcsolódtunk és Black Dwarf ereje az enyém! Lehetséges lenne?! Rohanvást indulok meg, nem törődve vele, hogyha hülyeséget csinálok. Úgy sincs más esélyünk. Mégis sikerül, amit eltervezek és a körém gyűlő anyaggal elég biztos helyzetbe kerülök, eléggé termetessé válok és eléggé erőssé ahhoz, hogy lefogjam ezt az óriási malacot - annyira, hogy a többieknek esélyük legyen kivégezni. Az íjász fickó lelövi, Drax széttrancsírozza és Mordály belelő(?). A Packman atomjaira hullik körülöttem, ahogy eleresztem a hatalmas törpét és a két lábamra állva lihegek. Kérdőn, egyszerűen ostoba fejjel, koszosan, véresen, égnek meredő hajjal nézek Draxra, mintha azt kérdezném MI A FRANC TÖRTÉNT VELÜNK?! A szám is eltátva, fejem ide-oda kapkodom. Muszáj vagyok az oldalamra tapintani, nem egy helyen a részecskék lenyomatukat hagyták a bőrömön. Én bírom a sebhelyeket, nem egy nőcske nyomta már rám a gyűlöletét, szóval még egy párral elbírok, de az baromira nem jön be, hogy Drax és Mordály háta mögött csak gyülekező kreeket látok. Az egyik tömb alattiak megdermednek, fogalmam sincs, hogy miért - nem is habozok sokáig. - Oda! - tartom fel nyújtott karral a fegyvereim és mit sem habozva lövöm a megdermedt katonákat, egészen addig, amíg újra mozgolódni nem kezdenek. Tekintetem ide-oda jár. Rohadt sokan gyűröznek körénk, fojtogatva bennünket. Kényelmetlenül érzem magam és bár nagyon erőlködöm, hogy ismét nagy és Packman méretű harcos váljon belőlem (ami mégis csak hasznosabb, mint az, aki vagyok...) - félek valami kicsurranna odalenn, megint és újra, ha jobban erőlködnék, így csak háttal a többieknek figyelem a gyülekező harcosokat. Két (?) fiatal srác csapódik a Kapitányék oldalára, amire nekem túl sok időm nem jut, hogy figyeljek. Mégis, ha felém fordulna(k), bemutatkozom. - Peter Quill, alias ŰrLord. - biccentek feléjük, majd a fegyverekkel a kezemben Drax mellé lépek. Nézem a sereget, ami felénk igyekszik - ha lőnek, fedezéket keresek. Ha csak gyűlnek, úgy magam is a mi kis - csapatunkkal gyűlök és gyűlök, mint a marhák, mielőtt a ragadozók levadásznák őket. (...) - Mordály, aprítsad őket abba az irányba... - mutatok két tömb közé. - Drax, a két karcoló közé! - intek fejemmel az onnan rohamozó ellenség felé. A hátunk mögött Matt lefogja és öli a gusztustalanságokat. Megüti a fülem, amit a Kapitány mond és kissé csalódottan, kissé idegesen veszem tudomásul, hogy egy csapat vezetője, egy csapat oszlopa ilyen könnyedén feladja, amikor minden egyes embere a harctéren küzd valahol. Előbb halnék meg, minthogy hagyjam, hogy az Őrzőim nélkülem küzdjenek... - Gyerünk-gyerünk! - futok bele a rám-eső* részbe. Elég sokáig elhúzódik a harcunk, ami azt illeti nem tudnám megmondani, pontosan hány percig ölöm a poros, dohos, koszos utcán a lényeket. De elég ideig ahhoz, hogy meglássam a porfelhőn túl Gamorát, ahogy... - Te féreg... - susogom a fogaim között, majd dühödten, ingerülten toporzékolva lépek felé. Lépek, majd futok. Futok, végül rohanok. Keresztül - kasul a törmeléken, a lényeken. Thanos felé... A szívem felé. - Mondtam, hogy ne bízzon benne. De megbízott. Miért nem bízik meg bennem?! - üvöltök Drax és Mordály között elhaladva, csápolva közöttük, hogy kövessenek - ha ők is készen vannak. Ám, amint újabb utcára érünk (Mattel?) vízözön támad és a fejünk fölött a hajókat célozza. Ugyanaz történik, ami Asgardon is, ám ezúttal elkerül minket. És ez az a pillanat, amikor nézem... Nézlek, és tudom, hogyha a közeledbe mennék, csak hátráltatnálak. Látom, hogy a csoroszlya még életben van. Mély levegővel töltöm fel a tüdőm és idegesen motyogva kiáltok egyet. - Az a nyamvadt nő még életben van... A Titán nem fog elbukni, ha maradnak szövetségesei. - rázom a fejem idegesen, hiszen a szívem a zöld sziluetthez húz. Az eszem viszont másfelé irányítja minden szervem. És, ha úgy vesszük, akkor ez is egyfajta zöld. Futva (természetesen bevárva Mattet, s azokat, akik Hela ellen indulnak) megérkezünk Hulk közelébe. A nagy fickóról Bannerre pillantok, intve neki, majd vissza a nagy óriásra és biztosítom a fegyvereim - ám ekkor leesik, hogy valami nem stimmel. - Mi a büdös franc!?!? - ugrándozva hátrálok ki a nagyobb fickó mellől, hogy Bannerhez közelebb húzódjak és kipuhatoljam, hogyan lehet itt, ha itt a másik is, meg ő is, meg mindketten... - Nyelve, megküzdve a sokkal fordulok Draxhoz. - Mit szívtunk indulás előtt?! - értetlenül nézek rá, fintorral az arcomon, majd amint meglátom a boszorkát, lőni kezdem minden létező fegyveremmel. //Najó, nem minddel...//
Quill Hela ellen vonul, vagy legalábbis a környékére. -
∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete
A poszt írója ∞Drax
Elküldésének ideje ∞Vas. 03 Szept. 2017, 19:55
Ugrás egy másik oldalra ∞
15. felvonás
Black Dwarf
Quill pánikol. Ha az én kezem égne, talán keresnék egy csapot, hogy eloltsam, de minden esetre hasonlóan reagálnék. Miután a szörny elpusztul végre, Qull dolgával is foglalkozhatunk. - Az a kéz.. a Sátán gyermeke vagy? Vagy boszorkánnyal háltál? - nézem hüledezve, de fogalmam sincs, mi lelte. Nem gondolom, hogy a rusnyaságtól kapta el, nem tűnt fertőzőnek a bőre. Csak kőkemény volt. Kétségbeesetten nézek a tenyerére, majd körbe, az összedőlt toronyházakra. Mint az őrült, rohanok az egyikhez. Mindenhol romok, törmelékek, összetört bútorzat és minden, amit halandó csak el tud képzelni. Felemelek egy nagyobb tömböt, hátha nyomát találom folyadéknak. Az is megfordul a fejemben, hogy talán a hólyagomban rendesen felgyűlt folyadékkal hűsítem Quill kezét és testét, hiszen az égési sérülések bizonyára nagy fájdalommal járnak, és ki tudja, mikor gyullad ki legközelebb. Vezetőnk nagy szerencsérjére találok egy palackos vizet, amivel mellé rohanok és még futtában leharapom róla a kupakot. Amint mellé érek, kérdés nélkül locsolom a teljes testére. - Megmentelek Barátom! Nehogy kigyulladj! - kiabálom, miközben vadul locsolom tetőtől-talpig. - Így ni! Szívesen! - S nagyon megköszönnie sincs ideje, mert a hátam mögé kandikál. Megfordulok. - Végre, ismét a kékbőrűek! - két tőrömért nyúlok, de a fejemhez kapok. Az egyik a keménybőrű szörnybe törött. A szívem belesajdul, hogy egyik hű társam elveszítettem. Eddig igazából nem volt időm meggyászolni, de így, egy késsel árvátlannak érzem magam. - Nincs valakinek egy kölcsönkése? - kérdek körbepillantva a leharcolt pajzsos fickóra, a robotkezűre és a fegyvertestvéremre. Aztán a semmiből megjelennek újabb emberszerzetek, és támogatásukról biztosítanak. - Drax a nevem és szeretek ölni! - biccentek a két félszerzetre, akik mellénk igyekeztek. Nyurga fiatalok, remélem tudnak magukra vigyázni, mert a felénk közeledő horda nem fogja kímélni őket. Fejemmel bólintok Quillnek, amikor kiadja az ukászt, merre induljak. Rohanok a lények felé, s bár meglepő, csupán lábon lőnek, ahogyan késemmel feléjük rohanok. Csontot nem ér, de az izmon áthalad az egyik lövedék. Hangosan felszisszenekm de megyek tovább. Egy súlyos vasdarabot kapok magam elé, és azzal védve felső testem, hol bicegve, hol rohanva rontok nekik. Túlerőben vannak, létszámfölénnyel szemben küzdünk mindannyian. De aztán váratlanul megdermednek. Nekem több sem kell, a késemmel nyakakat vágok el, végtagokat nyesek le, ameddig csak van lehetőségem rá. Nem nézek körbe, csak miután összeesnek a körülöttem lévők. Az egyik apróság koncentrál nagyon a földet érintve. - Tetszésemre van, amit csináltál, Kölyök! Csináld újra! - ezzel megfordulok, és amit csak lehet, levágok, ha belemerednek a mozdulataikba. Ha ennek vége, eltökélt szándékom megkínálni Quill egyik szendvicsével. Az erős harcosoknak jár a finom étel!
Aztán Quill rohan el mellettem, és kibál előre. Felkapom a fejem, mit lát, miközben késem éléről a kék vért nadrágomba törlöm. Gamorával van valami. - A kezdetektől nem volt szimpatikus nekem az asgardi. Ezért ő is kap a testébe egy kést... - rohanok Peter után, mellettem Mordállyal és ha minden igaz, a nyomunkban van a robotkarú, a fegyverpajtás és a két ifjú is. Aztán több vízoszlop emelkedik a földből előttünk, összezúzva a nem messze repülő hajókat. - Quill, ha közelebb mennénk, végre teljesen lehűthetnéd magad a vízben. Nem szeretném, ha felgyújtanád a hajam.. - aztán a fejemre kapok, és felmosolyra húzom a számat. - ..a szempillám. - Bavallom, folyamatosan figyelem Petert, kissé vonakodva közelítem, mert a végén tényleg felgyújtja valamelyikőnket. Hiszen az előbb sem tudta irányítani. - Nekem mindegy, csak ölhessek! - Ezzel a pokoli nőstény felé indulunk meg. Rövidesen mellé érünk. Akkor látom meg Hulkot, aki oda és vissza is velünk utazott asgardi kitérőnk során. - Hiányoztál Nagy Zöld Barátom! - Kiáltom neki. Aztán észreveszem a kócoshajú embert is. - Azt hittem ugyanaz a kettő. Talán szét tudnak válni.. csak eddig titkolták. Te nem tudsz valami tűzharcost kinyomni magadból? - intézem Peternek a kérdéseme. Lehet a Földön ilyen egyszerű kihozni a rejtett erőnket. Talán a levegő teszi... Majd Rablányra tekintek. Eddig nem tudatosult bennem, hogy a vizet irányítja ilyen szinten. Szóval az árvíz Asgardban az ő műve volt. - Rablány! - kiáltom, s amint Quill a fegyveréért nyúl, én késemmel rohanok Hela felé...
Packmannek hála, és a mi segítségünknek Törpilla egyenlőt lett a földdel. Hip-hip hurrá! Már csak kétezer ellenség van hátra, és miénk a győzelem. Juhé! Quill-ből se lesz hamu, mert a fegyverpajtásom eloltja, bár nem értem minek az egész férfit lelocsolni, mikor csak a keze égett, de Drax tudja, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a cselekedetét? - Pajtás! Viszonzom a szívességed, habár nem olyan szép, mint a tied volt. – kés mindig van nálam, több is, így adok is neki egy párat a biztonság kedvéért, nekem még töltény van a pisztolyban. Noha nem sok. - Rogers, te meg vigyázz magadra, ha már eddig nem sikerült. – pillantok a bajtársamra, végül Buckyra, most ketten megyünk, megölni magunkat. Mert az esélyünk nagyon kicsi, főleg emberekként, ha erőnk teljében lennénk, azt mondanám, hogy ötvenegy százalék az esélyünk. De már éppen elég sérülést kaptunk, a balkarom például zsibbad is, ami lehetne a szívinfarktus jele is, viszont szerintem a szívemet két háztömbbel ezelőtt elhagytam. Futva indulok Bucky után. Azért észrevettem, hogy jött még hozzánk segítség, ez kicsit megnyugtat. Thanos-szal már megküzdöttünk egyszer, most jön a Halál istennője. Mindent ki kell próbálni nem igaz? - Titánok, istennők..lehetne hogy legközelebb csak egy ember jön? – mérem fel a terepet, és nem tetszik, nagyon nem. De lehet azaz egy ember is képes lenne olyan dolgokat csinálni, hogy lesünk, min halacska a szatyorban. Hősök vagyunk, mindegy mi jön, szembe szállunk velük. //Hela ellen megyek//
Ha valami nem oké, küldj egy hollót || dal jöhet ide
Nem tudja, látja még-e azokat, akiket maguk mögött hagyott, vagy azért, mert ő esik el, vagy azért, mert ők. Nem tudni semmit. Agyának azon részét, ami a racionalitás, és a józan gondolkodásért felel kikapcsolta, és messzire hajította. Mintha olyan könnyű lenne, most azonban semmire nem tud gondolni, mivel igencsak szorongató a helyzet, és nincs idő ilyesmire. Nincs idő a siránkozásra, meg úgy semmire sem. A gépezet elkapta, és ő jó fogaskerék, ha van elég olaj hozzá. Mintha csak egy régi, elfeledett önmaga éledt újra, és talán igaz is, hisz mikor az első lökés a földre küldte, már mindent másképp látott. Mindent és mindenkit. - Hogy készen-e.. Ha! – tartja a lépést, kitart a másik mellett, néha kicsit, pár lépéssel lemaradva. Eléggé fáradt már, de ki nem az? Azonban még most sem vágyakozik arra, hogy visszaforduljon, és leüljön nyalogatni a sebeit. Az átjárón való átjutás megborzongatja, hiszen ez az első ilyen, hogy efféle közlekedési eszközt használ. Egy fura élmény az őrület közepette. Egy kis pozitívum, ennyi kell is, ha már nem képes azt látni, hogy ők állnak nyerésre, hisz akármikor odacsapnak, nagyobb a visszacsapás. Akárki esik el, mintha csak több és több jönne a holtakkal. Mintha lecsapna egyet, és kettő teremne a helyébe. Őrület. – Talán egész elétemben erre a bolondságra vágyam.. – ez persze nem igaz, de annak idején, néha elgondolkodott, hogy milyen is lenne hősnek lenni, olyan embernek, aki sokat és jót tesz mindenkiért, minden egyes emberért. Hátha, hátha ezt a szintet ma egy kicsit megüti. Fura, hogy most nem kezelik rosszként, ellenségként. Talán felmentik a „bűne” alól is, ha sikerül megmenteni a világot? Kicsinyes vágy, de akkor szabadabban mozoghatna, egy kicsivel könnyebb lenne minden. De csak.. egy kicsit. Köhög párat, amikor megérkezve kapásból szívja tüdőre a füstöt. Remek. Már csak ez hiányzott ide. De.. ez a hely rosszabb, mint aminek képzelte. Megrökönyödve bámul végig a romokon, a pusztításon, azon, ami az egykoron virágzó városrészből maradt. Az örökség. Ha ennek vége, nem kapnak mást csak romokat. Az egész világ – már ha ott is folynak a harcok – visszaesik, és kezdődik minden előröl? Kíváncsi, de ennek még nincs itt az ideje. Még.. még nem nyertek. - Jesszusom.. ez a hely.. letarolták teljesen – még mindig a látvány sokkolja, majd a másik szavai is elérnek hozzá, és arra tekint, amelyről a kérdés szól. Oké. Nincs mindenre felkészülve. A démonok sem voltak semmik, de ez… nem csoda, ha a száját egy kicsit eltátva figyeli az ellenséget, vagy épp szövetségest. Neki minden új, ő elzárkózott az első csata, és az utolsó után is. Olyan, mint egy gyerek, aki előtt megnyílik álmai kiállítása, vagy épp találkozója, és nem képes betelni azzal, ami lát és amit hall. Lassan kapcsol, de végig Matt közelében lépkedve veszi fel ismét a kesztyűt. Éles káromkodás hagyja el ajkait, és ahogy lekapcsolja a lényeket, úgy támadja azokat, akik csak a közelben akadnak. Mivel ő is igencsak merül, a már megszokott haditervét folytatja – lop, és saját fegyverrel támad vissza, azt adja, amit kap. És akik elhullanak.. Apró öröm az ürömben. Legalább ennyi. - Ó a pi..ba.. – morran, amikor dől a kártyavár, és ő menekül a másik mögött. A robajtól összerezzen, amikor a súlyos tömegek a földre érnek, és porfelhőt zúdítanak mindenkire. Oké, hogy a nagy dög elesett, na de a többi? Remélte, hogy ha a nagy elesik, a többiek elmenekülnek, de a francba a klisékkel, ez most nem jött be. Zihálva, levegőért kapkodva érkezik meg a legfurább társaság mellé, akiket eddig látott. Ők is mutánsok talán? Mert oké, a Kapitány és társait érti, de a fura bőrű kopasz, a másik tag.. ők nem? És végül a mosómedve. Oké, kész.. James a legértetlenebb arcával pislog rájuk, mint a szűz lány a mezítelen férfitestre, hogy na mi micsoda és hogyan. De ő sem különb – mármint nem meztelen! -, csupa kosz és vér, kezében idegen fegyver, ruhái pedig mocskosak és szakadtak. Ha ő nem néz ki idegennek.. - Én.. én James vagyok.. és nem szeretek ölni.. – talán így helyes, ha már a másikat is tesznek mellé valamit. Elmélázik, és azt vesz magán, mert ha tovább ácsorog, itt hagyják. Újabb hullám újabb sereg. Minden kezdődik előröl, és bár most már többen vannak, nincs idő azt figyeli, hogy gyullad ki az egyik, ordít és szabdal a másik, vagy épp miket magyaráz a szőrős apróság. Terápia kell neki, ha ennek vége. Addig pedig, terápiának aprítja az ellenfelet. Hol a képessége, hol a fegyvere, hol pedig egy logikus megoldással bukik a földre, és az előtte-mögötte lévő egymást éri. Helyes.. - A nő..? – hunyorog, és töri az utat magának. Miféle nő? Hol a vége? Ezek szerint még van valaki, aki a Titán mellett áll? Ajh.. bárcsak értené, kikről van szó! Ő csak idetévedt, adhatnának neki egy útmutatót! - Matt, gyere! Idáig tiszta az út, fedezlek! – nem hagyja hátra őt, mivel épp igen furán oldja meg a helyzetet. Kicsit mókás, de nem nevet, csak feszülten figyel, és ha valaki a közelébe merészkedik, annak vége. Fedez, majd végül, amikor eljön az ideje megindul újdonsült, és fura szövetségeseik után, hogy szembe nézhessen a következő felvonással.. vagy a végzetével. Már semmi sem biztos.
• Ez a felvonás véget ért! Mindenkinek köszönjük szépen a részvételt! Azok a játékosok, akik folytatják a játékot ITT tehetik meg. (Mindenki megtalálja a helyét az általa kiválasztott/megjelölt felvonásban!)
) 
//
