Mi is a jellem? Értékrenddel rendelkező alkat. Erkölcsi-etikai kérdésekben tanúsított hozzáállás, többé-kevésbé állandó magatartás, illetve késztetés, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól.
Tehát Yelena Belova kicsoda? Egyike azon lányoknak, akiket bevittek a hírhedt orosz Fekete Özvegy programba, azonban az egyetlen, aki Natasha eredményeit tudta felmutatni.
Fiatalon, röpke 15 évesen jutott be Yuri Stalyenko által és megkapta Vasilievich Pyotr Starkovsky-t kiképzőnek. Az orosz hideg és szigor megtörte, és elpusztította azt a kislányt, aki volt, ezzel egyetemben létrehozta a tehetséges, ambiciózus kémet, a második Fekete Özvegyet, és a mostani Yelenát. Starkovskynak ez nem volt elég, még egy kurvát is, Petrát is beújított, ami a lányt megtanította arra, hogyan használja fel testét, nőiességét a világ ellen. Pechére ez volt a vége Pyotr-nak és Petrának is egyaránt.  
Maga a Program jó kémeket készített, de kevés volt az igazán kiemelkedő... Yelena tehetsége, ezen felül pedig az orosz kormányhoz való lojalitása megkérdőjelezhetetlen volt.
A KGB összeomlott, de Yelenát nem mentette ki senki, mint Natashát Clint. Nem mintha akarta volna, számára evidens volt, hogy a kormánynak dolgozzon továbbra is, így lett a GRU egyik hű tagja.

☭ hűséges, lojális, makacs, törtető - mindig is voltak és mindig is lesznek céljai és elvei, még ha ezt az orosz mentalitás kellően, és maguk szájízére átformálták. De azokhoz Yelena kellően ragaszkodik. Nem véletlen, hogy mindig is túl akarta szárnyalni Nataliát, végül is... Az igazi, orosz Fekete Özvegy már Ő.
☭ lelketlen, kíméletlen, kegyetlen - nem fél mocskosabb utat választani magának, ezen kívül pedig a program tökéletesen megoldotta, hogy csupán eszköz  legyen, mint ember, aki nem rendelkezik lelkiismerettel. Azért hozták létre, hogy pusztítson, és ezzel tisztában van.
☭ okos, forrófejű - a kettő nem a legjobb párosítás. Talán, ha utóbbi nem lenne, túlszárnyalná Natashát, azonban hibaforrásainak ez a legnagyobb oka, könnyen elragadják a gyors gondolatok és az érzelmek.
☭ személytelen, bizalmatlan - mosolyog? Sír? Melyik arcot szeretnéd? A váló üzletasszonyt, vagy a segítőkész kis tanárt? Könnyedén, és rutinosan bújik bele emberek életébe, álarcába, amit éppen osztanak neki. Pont ettől, önmaga egy csukott könyv mindenki számára. Nehezen nyílik meg, nem szívesen beszél önmagáról, mégis könnyedén elbeszélget bárkivel a semmiről is. Extrovertált, mégis zárkózott.

Arcai:
- Katarina Stepanova - üzletasszony, ki férje cégében társigazgató. Elegáns, okos és ügyes, és minden este elrabolja a rivalda fényt, ahol megjelenik. Eltűnt.
- Hannah Hermann - tanítónő, spiritualista, egyedülálló. Szeret önkénteskedni és imád jógázni. A helyi könyvtárban szervez filmklubbot. Eltűnt.
- Joanne de Rouvroy - hercegi családból származó fekete bárány. Anyja ismeretlen, apja nem akarta megtartani, így árvaházban nőtt fel. Balesetben halt meg.
- Daliah Morozova - maffia főnök, drogkartell vezető. Csöndes gyilkos típus, elfogták, miután saját főnöke helyét vette át.
- Amelia Blackwood - rendészetet végzett, majd nem sokkal átkérte magát a katonasághoz. HYDRA ügynök.
- Amelia Forsythe - SHIELD ügynök.

☭ Edzett, sportos alkat. - Az orosz szépség illik fehér bőréhez, finom vonásaihoz, aranyszőke, hullámos üstökéhez és mélykék szemeihez

⹂You stole me from me, Natasha.
képességek, szakértelmek »

Nem sok minden maradt meg abból, amikor még Olga nénivel éltem együtt. Szüleimre már teljes egészében nem emlékeztem. Azt sem tudtam élnek-e vagy halnak. De utóbbi nem meglepő az orosz behatásra. Az emberek csak úgy eltűnnek. Elvesznek...
Aznap sem volt másképp, ahogy ledobtam vállaimról a nehéz iskolatáskát, odaültem a piros-fehér kockaterítőhöz, magam elé vettem a tányéromat. A tányért, melyen volt egy virágocska - talán sárga, megkopott a sok mosásban a színe. A kedvenc tányérom volt - hogy mitől? Nem tudom. De amúgy le volt törve a szélén egy aprócska darab. Csak egy körömnyi, vagy még annyi sem. Alig  vehető észre, én mégis mindig megtaláltam.
Csöngettek. De engem nem érdekelt, kimertem a híg levest, melyben úszott két répa. Neki álltam volna enni...
Öblös léptek érkeztek Olga néni kopogó cipője mellett. A hozzátartozó férfi magas volt, megtermett, de nem izmos. Kerek, kopasz fejű, tipikus gengszter kinézetű a körszakállával.
Rám tekintett barna szemével, méricskélt, akár egy cafat húst, végül bólintott elégedetten.
- Jó napot - álltam fel tisztességesen, kihúzva magamat, otthagyva a híg levest  a törött tányérban. Ott hagyva örökre. Mert aznap mentem el Yurival Oroszországba valami jobb jövőért.
Starkovsky ütése érkezett, azonban mielőtt eltalált volna, guggoltam le, rúgtam ki a lábát. Zihálva kaptam utána, mielőtt még a prédám elkúszott volna. Újra ütött, talált is, de nem érdekelt, ahogy fölé magasodtam, satuba fogtam a nyakát, hogy végleg kiüssem. Nem volt halálra menő harc, mégis elvárta tőlem, hogy erőt használjak.
Ráütött háromszor a karomra - a jel, hogy vége van. Lazítottam lassan, de mintha nem is akarnék teljesen. Transzba estem, a harc köde csak lassan párolgott el a szemem elől. Jó edző volt és kegyetlen... Nem egy lila folt, törött csont, megmaradt heg mesélt a küzdelmeimről. De kihozta belőlem a maximumot.
- Хорошая, Хорошая.Попробуй! Jó, Jó. Jó lesz! - biccentett elismerően., mert már csak egy teszt volt hátra, ma délután. Megtöröltem homlokomat, ahogy atlétikus gyorsasággal kászálódtam fel a földről a nyomába. Már csak egy, és semmi sem tart vissza a Fekete Özvegy megnevezéstől. Natalia Romanova, ki fog nevetni a végén? Azzal az egy évével már levizsgázott, de az eredményeim hajszálpontosan hasonlóak voltak, mint az övéi eddig.  Ki lesz az igazi Fekete Özvegy?
Kopogott a cípőm, combom kivillant a kis estélyiben. szép voltam, ellenben környezetemmel, mely egyre szűkebb és mocskosabb sikátor volt teli bűzös, rothadó emberekkel, ha lehet ezt mondani rájuk. De inkább voltak dögök, akik alig várták, hogy friss hús kerüljön a piacra. Emelkedett is felém a kéz, de kiütöttem, mielőtt még a szándék megfogalmazódott volna igazán a szeszgőzökkel teli elméjében.
Megálltam egy ajtó előtt, körbe tekintettem és csakis azután mentem be. Rozoga, recsegő lépcső vezetett fölfelé, a falakon mindenféle rajzok, plakátok meztelen nőkről. Mennyiszer voltam itt... itt Petránál.
- Léna! - kurjantotta egy hang, ahogy felértem. Szőke haja libbent és már ölelt is meg - érezni lehetett rajta a cigarettát és az izzadságszagot. Alig volt rajta ruha, nem is meglepő. Starkovsky szerint tökéletes volt nekem, ami igaz is, csak éppen neki nem, ahogy a nő örjöngve megölte, én meg vállaltam, hogy megölöm Petrát. Ránéztem, az ismerős vonásokra, a szövetségesre, aki tanított, hogy miként kell egy férfit elcsábítani, miként kell érzések nélkül széttenni a lábunkat egy cél érdekében. Neki a pénz, nekem a küldetés.
- Petra - biccentettem neki és ezzel meg is fejeltem. Neki esett a falnak, de máris torkára tapasztottam kezeimet és addig szorítottam, míg az utolsó szusz is távozott belőle. Olyan lett, mint egy baba. Egy ronda, fonnyadt, ernyedt baba, ami még külsőre is szebb, mint belsőre. Ezzel készen volnék!
Natalia könnyedén elfordult a múltjától, itt hagyta pár meggyőző szóra, amitől csak nevethetnékem támadt. Ennyi lett volna a küzdés? Ily könnyedén megszerezhettem a Fekete Özvegy nevet? Ennyi? Ennyi a sok küzdés vége, ennyi a játék, a mi versenyünk? Ennyi?
Ennyi volt, hivatalosan én váltam az oroszok szemébe a Fekete Özveggyé, csakhogy Natalia személye nem szűnt meg létezni, sok idő után megkerült... És csak gyűlölni tudtam azért, amit elvett tőlem.
- A nevem Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena. Yelena. Yelena. Yelena Belova. A nevem Natasha Romanoff - felvettem az ő személyét, az ő képességeit, hogy olyan legyek, mint Ő. Olyan lettem, mint Ő. Tükörképe, az eltorzult démona, a szörnyetege, a múltja, ami kísérteni fogja...
- Pusztításra terveztek - ziháltam a képébe, ahogy fölém magasodott legutolsó találkozásunkon.
- Addig, míg én el nem foglak - kék szemeiben nem láttam kegyelmet, csakis önmagamat. Saját arcom nézett vissza rám.
- Nem, sosem fogsz - mert olyan vagyok, mint te. Ha meghúzom a ravaszt, vajon meghalok én is?
- Te sem. Mert újra meg fogsz keresni. Ez a játék a szenvedélyed, ez tesz téged különlegessé - sziszegte.
Ahány név, annyi ember, elvileg. Pontosan? Ki tudja. Voltam egy pár név, és mégis egy arc vagyok. Egy, aki csak néha rövid hajú, néha hosszú, néha rongyokba öltözik, néha gyémántokba? Ami akartam, amit adtak nekem. Mindegyik más volt és mindegyiket élveztem. Mindegyik én voltam, egy groteszk énem, egy arcom, egy pillanatom, amit csak fel kellett öltenem.
Bizakodva néztem az előttem lévő férfira - megtermett katona, ébenfekete haj, aki csak az aktámat méricskélte, majd engem.
- Azt mondja alapkiképzés, Amelia?
Bólintottam egyet válaszul és már taszítottak is befelé rajtam. Örömmel másztam a HYDRA bőre alá, még mélyebbre szúrva be a fullánkomat, hogy kiszipolyozzam azt, amit szeretnék, hogy örökre megérezzék. mégis csak Natalia vitte be a végső ütést, mázlimra, hogy pont másik néven léteztem, így félig-meddig az orosz kormány el tudott tusolni. És ezzel megalapozta a hüllőnél lévő életemet. Amelia Blackwood, ötös HYDRA ügynök.
- Blackwood, az öné! - dobták be nekem, mire csak a kávé mögül az asztalon landolt csomagra néztem. Köszönni luxus. Forró kávémra pillantottam és a zöld bögrére, amire alkoholos filccel festettem, hogy az enyém. Ami az enyém, az az enyém!
Lassú léptekkel vettem át az aktát, amibe két dolog szerepelt, a felső egy pendrive volt, ráírva csak annyi SHIELD. A másik egy fekete dosszié. Felnyitva ismerős arc nézett rám, gyűlölt, de ismert arc. Clint Barton. Elmosolyodtam.
Beolvadni a SHIELD-be, könnyű volt. Új munka, a ranglétra lépcsői újra, beférkőzni az emberek bizalmába, barátként, társként segíteni, miközben kicsit sem érdekelt, hogy élnek-e vagy halnak.
- Forsythe! - jött egy hang. Feltekintve csak egy aktát dobtak az asztalomra. Sóhajtottam egyet, majd felcsaptam a kávémat kortyolgatva. Nevethetnékem támadt, mert a paksaméta címe nem más volt, mint Clint Barton. A gyenge láncszem?
Átdobtam titkosírásba a GRU-nak további feladataimat, melyre engedélyt adtak. Ennek is már egy ideje... Mégse találkoztam még Nataliával. De már nincs messze, hogy a múlt és a jelen összeütközzön.

⹂You have turned your back on Russia! You are an American now, a super hero! I have parents back in Kiev waiting for me to make them proud. I have not forgotten what the Black Widow is at her core – a spy!