KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: James Vance

James Vance

∆ Hozzászólások száma :
105
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
⇻ A sötétben bujdosva



A poszt írója James Vance
Elküldésének ideje Vas. 19 Jún. 2016, 12:50
Ugrás egy másik oldalra

James Vance

"Vasököl"




biográfia

becenév » Jamie
születési idő » 1992. január 10.
születési hely » Biloxi, Mississippi, USA
kor » 24
play by » Ramsey Iwan Rheon
csoport » Xavier mutánsai (csak külön éldegél) Testvériség mutánsai
tartózkodási hely » New York city
család » anya: Cheryl Vance (48); apa: Thomas Vance (53); ikertestvér: Jenny Vance (24) ♰; öcskos: Cody Vance(17)♰ ;
Nincs különösebb bajom a családommal. Szüleimmel a viszonyom átlagos, nem köpködöm őket, mág ha ők engem anno lehet megtették a stiklijeim miatt. Nővéremmel együtt élek, ez mindent elmond, öcsi pedig a kis kincs, néha fényesre csiszolom a kobakját. Persze, ő nem is tud annyit az igazságról, ami én vagyok..
Elvesztettem őket, nem voltam képes megvédeni sem az öcsém, sem a másik felem. A gyász mértéke hatalmas odabent. Nem tudtam a mai napig feldolgozni. Nem bírom. Elveszettnek érzem magam..



jellem és külső »
Belső: A testvérek közül James a legkezelhetetlenebb, legelérhetetlenebb, és talán a legrealisztikusabb jellem. De ezt ő állítja magáról, döntse el, aki tudja.
No de nem ez a lényeg. Mikor még apró volt, ikre volt a merészebb, de a fiú a bátrabb. Eleinte ő követte totyogva a másikat, majd kinőtt az árnyékból, és önállósul. Hamar megmutatkozott, hogy vad jellem lakozik benne. Testét folyton foltok, karcolások borították, és ez manapság sincs másképp. Ahogy nőtt, úgy nőtt vele a lázadó jelem is, forrta ki magát, és indult el a bizonyos határok feszegetésre. Persze, akkoriban mindent arra fogtak, hogy fiatal, kinövi, meg fog komolyodni. Valami igaz lett belőle, hiszen szilárdabb jellem vált belőle, de veszélyesebb is. James gyűlölte, ha valaki valamiben korlátolta. Kíváncsi természete a mai napig él, ahogy furcsa távolságtartása is. Nemigen fog megnyílni minden idegennek, sőt, a családja fontos számára, a barátok témában sosem volt valami ügyes. Sikerül a mai napig a rosszabb társaságokat kifognia, és bajba keverednie, akaratlanul is. Nem mintha nem élvezné a dolgot, de nem is vágyik fogdában töltött éjszakákra. Csendben figyel eleinte, majd szép lassan nyílik ki. Azt hiszed, hogy amíg nem ismered meg rendesen, amíg nem fogad el, morog és harap, majd megszelídül. De tévedtél. Ő közeli ismerőseivel még kritikusabb, és őszintébb – ami nála nem épp a kedves határt viseli. Megmondja az igazat, még ha az fáj is, hiszen többre tartja, mint a szép szavakat. Minek valakit álomhitbe ringatni, amikor lerí az igazság? Nem képes rá. Vulgaritása már-már szinte kötelező kellék megjelenéséhez, de nem éjjel-nappal teszi, visszafogja magát, ebben legalább is. Testvére szerint egy kellemetlen figura, aki folyton csak morog, és semmi pozitív nincs benne. A kedves férfiakat meghagyja a könyveknek, ez való igaz, és ne is várd el tőle. Az a tipikus ember, akit nem azért szeretsz, mert a füledbe búg. A romantika nem épp az ő kenyere, és bár képes megvenni egy csokor virágot, és még mosolyogni is hozzá, többre nemigen futja, nem szereti a nyálas dolgokat. A rosszfiú stílus azonban így is hozza az életébe a nőket, így nem panaszkodik. Ebben amúgy abszolút peches, eddig mindig azokat fogta ki, akik lehúzták, vagy épp palimadárnak nézték őt. Nem mintha megtörte volna, de jelenleg nagyon csúnya véleménye van azon nőkről, akik nem az anyja, és a testvére.
Pozitív dolgai is vannak ám, még ha hihetetlenek is. Amint érezhető, nagy csendben családcentrikus alkat, és valahol még figyelmes is. Egyelőre testvérein gyakorolja, a saját család dolga, a csalódások miatt, nem épp közeli tervei között szerepel. Kitartása példaértékű, állóképessége pedig szintén. Az utolsó pillanatig sem adja fel, néha azután sem, így ő képes lenne fejjel a falnak futni, ha épp nem rántják vissza. Általában meghallgatja azt, aki beszél hozzá, és tanácsot is ad, ha épp hozzá tud szólni, és szép napja akad. Ezeken kívül megvan a maga esze, a keze ügyes, türelme bizonyos esetekben – ami a munkája -, igen nagy. Az emberekkel kevésbé, de manapság..
James nem egy ellenség alkat, és nem is egy szociopata – tudatosan. Ő még mindig lázad, nehezen fogad el néha dolgokat, és inkább arra koncentrál, ami neki kényelmes. Nem dédelget olyan álmokat, hogy a világ az övé lesz, tisztában van azzal, mit érhet el, és kitart afelé. Igen, bizonyára nem fogod kedvelni, és kicsit tartani is fogsz tőle, de neki ez pontosan meg is felel. Majd tesz érte, ha többet akar.
UPD.: A polgárháború után, a veszteségek megismerése szinte szétszakította lelkét és elméjét. Nem, nem őrült meg, egyszerűen magába fordult, és elhallgatott. Sosem volt nagyon beszédes, és sosem volt teljes a bizalma de most már az is megsemmisült. Nem akar megbízni senkiben sem nagyon, kivéve Eriket, aki felnyitotta a szemeit, és erősítette őt. Akik mellette vannak? Nem akarja közel engedni magához, nem akar senkit sem, mert nem akarja ismét átélni a veszteséget. Elveszett, magányos, dühös, és nem akarja felismerni saját határait. Nem akar semmit. Jelenleg nem néz előre, nem hiszi, hogy sokáig képes lesz majd bírni egyedül. De mégis. Erős, kitartó, és veszélyes. Könnyen kijön a sodrából.

Külső: Sötét, némely viszonyban egészen fekete tincsei rendezetlenül ülnek feje tetején, gondosan rövidre nyírva, amely azóta nem akar normálisan mutatni, mióta egyszer saját magának nyirbálta meg. De az sok éve volt, már senki nem mondaná meg, csak a füle mögötti apró, de jól kivehető heg mutatja ügyetlenkedését. Ovális arca csontos vonalaival nem épp a legszebbek közé keveredik, azonban sosem volt gondja fizimiskájával. A sokszor vigyorba húzódó ajkai mögött ül hófehér mosolya, a kissé csorba jobb alsó szemfoggal, amit egy verekedés során vesztett el részben, egész apróban. Tekintete acélos, kék íriszeiben mindig csillog valami, amitől az embert a hideg kirázza, ha olyan szögből figyeli, azonban általában semmi ártó nincs benne, csupán csak a fényviszonyok. Arcán sokszor pihen több napos borosta, hol épp azért, mert férfiasabbnak véli, hol azért, mert lusta lenyírni. Bőre alapvetően fehér, télen elég beteges színű, nyáron se jobb, csak épp levetkőzi a holt állapotot. Sosem volt az a barnulós fajta, sőt, ő minden nyáron hetekig szenvedett az égő, fájó bőrétől, majd a hámlástól, és ez manapság sem sikerül máshogy. Testalkata már jobb helyzetben van. Szerencsére a hízás ellen tesz, és bár pufók kisgyermek volt, most ledolgozza azt. Ebben segít a munkája, és az edzőterem, nem figyel arra, mikor mit eszik, utólag munkálkodik inkább. Karján a fizikai munka meghagyta jegyét, és kellemes tónusú izmokat varázsolt, és bár hasán nem tud sakkozni, azzal is minden rendben van. Magassága nem épp a legnagyobbak között pihen, az átlagos, majd’ 180 – 175 között pihent meg, és innen már csak lefele vezet majd az út. Lapáttenyere, és lábai igazodtak minden méretéhez, így nem kell bohócnak éreznie magát, bár szandált nemigen húz lábaira. Szerinte túl idiótán állnak a lábujjai.
Öltözködése nem jellemez semmit, ha valaki ez alapján akarna általánosítani. Melegben vékonyat hord, tornacipőt, inget, trikót, idióta mintás nadrágokat, hidegben kabátot, amiben elveszhet, és farmert, bakanccsal. Stílusa a kényelmes, a sportos, és némileg a még megmaradt lázadó vonásait tükrözi. Ő igenis megszagolja a zoknit, és visszaveszi, ha nem pereg le tőle a tapéta. Nem trehány azonban a többi ruhadarabjával, és bár nem ő a mosás istene, nem veszi fel a szaftos, foltos pólókat. A szakadtakat igen, mivel úgyis divat, senki se szólja meg. Örök kiegészítője a nyaklánca, amint a dögcédulája pihen, amit testvérétől kapott még ifjonc korában, amikor még kedve volt a katonáskodáshoz, majd meggondolta magát. Egyetlen tetoválás pihen bőrén, pontosabban alkarján: egy vonalrajz, melyből egy farkas feje formálódik ki. Tervez még hasonlókat, azonban sehol nincs feleslegesen lyukasztva, kivétel az egyik fülén, amit már nem használ, de jó emlék kapcsolja hozzá. Különösebb dolog nem pihen rajta, így is eléggé fel fogod ismerni.

képesség »
A testvérek mindegyikét átjárja valamely képesség. James pedig a rombolást hordozza a repertoárból. Tizenéves korában jött rá, hogy valami nem oké vele, a sorozatos furcsaságok után kezdett gyanakodni, de az igazi áttörés váratott magára. Amikor felismerte, mire képes, rögtön elkezdte magát képezni – elsőként arra, hogy akaratlanul ne törjön rá, hogy kontrolálni tudja, ha úgy adódik, ne sodorja magával.
A „Vasököl” kifejezést nem olyan rég ötlötte ki, amikor nevén akarna nevezni azt, amit birtokol. Nem világmegváltó dolog ami kijutott neki, azonban dédelgeti, és fejlesztgeti, mióta ráismert. Nem kezdő, erős haladó, de a végső forma még várat magára. Sok segítséget kapott testvérétől, illetve azon sötét alakoktól, akikkel élete során kapcsolatba lépett. De miről is van szó?
James puszta érintése repeszt csontokat, gerjeszt fájdalmat, kínozza meg a porcikákat. Eleinte erős ráhatásra volt szüksége, manapság akarattal tudja be, és kikapcsolni, azonban a koncentrációra szüksége van. Még mindig sikerül egy-egy felfokozott állapotában véletlenül elsütni. A dolog hátulütője, hogy érintés kell hozzá. Manapság elég hozzá egy kéz, egy gyengébb fogás, gondolattal nem tudja, hogy képes lesz-e irányítani a dolgot. Mindenképp kontakt kell hozzá, reméli, elég lesz majd a későbbiekben a kisujja is hozzá, hogy az illetőnek több törött bordája legyen, mint hajszála. Majd jöhetnek az ujjmozdulatok a levegőben.
Jelenleg azonban más dolgon ügyködik. Ne aggódjatok, nem akar megtanulni jódlizni, ami egy igencsak tömegpusztító ötlet lenne tőle. Szeretné eme erőkihatást tárgyakra, élettelen dolgokra is kihatni, ki tudja, mire viszi. Nem autókat emelgeti, mielőtt valaki erre gondolna, de acélrudakat szívesen hajtogatna, törne be üveglapokat, és a többi. Ez jelenleg kísérleti fázisban pihen.

Röviden.
Amire most képes:
- fájdalomgerjesztés,
- csonttörés, érintés útján

Amit szeretne tudni:
- elhagyni a kontaktot, megtanulni fejben irányítani
- élettelen dolgok, anyagok zúzás, aprítása
- a búcsúban acélrúdból szívet hajtogatni kedvesének

Amit soha:
- csontforrasztás, fájdalomcsillapítás (nem ő lesz a helyi Algopirin)
- autót, elefántot, nyaralót dobálni
- előállítani a Bölcsek Kövét
- saját maga ellen fordítani a képességét.

előtörténet »
Amikor az ember régi ismerősökkel találkozik, az mindkét félnek kínos – még ha nem is vallják be egymásnak. Egyrészt félnek, mit szól a másik ahhoz, merre vitte az ember a hosszú évek alatt, hogy a tervek, amiket akkor rebesgetett, és mondott ki, nem jöttek be, a léc lejjebb került, és vajon hogy fog ezek után tekinteni rá. Másrészt a sok évnyi üresség eltávolította őket, és kissé idegenek egymásnak, még ha a régi szép időkben csak alvás közben voltak távol egymástól.
Persze, én, és a testvérem sosem szakadtunk külön, hanem a harmadik fél az, aki messziről, egy múlt heti telefonhívás után, most szemtől szemben áll velünk. Meghízott, haja ritkásabb, holott érettségi óta nem sok év telt el. Sőt. Mégis, már nem az a vézna fiúcska. Idegen. És nem mondom ki, de feszengek. Aztán mesélni kezd.
Író lett, publikálásai megjelentek több országban. Nekem ez új. Nem, nem vagyok kőkori paraszt, tudok olvasni is, de.. valahogy mégsem az a könyvesboltba menetelő alaknak tűnök. Én az vagyok, aki elolvassa a mininovellát a Play Boy hasábjain.
És itt ül előttünk. Kaján vigyorral a képén, notesszal az asztalon, valami ezüstkanalas kávézó privát boxában. Kell a diszkréció. Tudjuk meg. Ötlete van, és mi jutottunk az eszébe. Mondja ő. Nekem meg dolgoznom kellene. Kifizeti a napomat, súgta meg.
Ennek örömére vagyok itt, de egyedül. Jenna késik, mint mindig, mert nő, és mert mindig kotyvaszt valamit a befőttes üvegeiben. Előttem egy pohár sör épp komótosan izzadva áztatja a poháralátétet, ő pedig csillogó szemekkel néz engem, mint valami csodát. Felvázolja, mit kíván. Könyvet ír, amely a nem is olyan rég történtekről szól. Hősök, földönkívüliek, őrület mi folyik itt, és a többi. Amikor arra térek ki, én és a testvérem leszünk a főszereplők, azt válaszolja, nem. Csak annak a modelljei, a vázlat. Köpnöm kell.
Aztán beadom a derekam, a harmadik sör után. Ő ezt is fizeti. Az ára, hogy én, és majd a kedves testvérem megérkezése után, meséljünk el mindent magunkról, és az életünkről. A végén ő fog mesélni, ebből mit hoz ki.
Így kezdek én, csak a lényeget.
- Nem várj sokat ettől. A mi életünk unalmas, a regényhősökhöz képest teljesen. Nem jöttünk az égből, és sem árvaházból, titokzatosan. Ugyanolyanok voltunk, mint mindenki más. Akár te is. Csak én nem voltam vörös, és szeplős. Mindegy is. A lényeg, hogy mi mindig is össze voltunk nőve. Amikor a suliban helyhiány miatt – no meg anyáék szavaira hallgatva szét akartak szedni minket, külön osztályba, Jenna úgy bömbölt, mintha sosem akarna elhallgatni. Én meg nem akartam enni. És mivel egy hét után se javultunk, azt mondták, maradhatunk együtt. –
Kezdek bele, de ekkor megérkezik a testvérem, a viharvert kismadár. Drága írópalántának ismét csillog a szeme, felpattan, ölelgeti, mint valami fanatikus, elhadarja, mit akar, mire készül. Hát, kb én is olyan arcot vághattam, mint ő. De most felröhög csak. Sikerült annyira kapkodnia, hogy az orrán nem valami csinos szemüveg pihen, hanem az a randa üveg, amely védi a szemeit attól, hogy belerobbanjon a lombiküveg. És én csak röhögök. Nem érti.
- A.. A szemüveg.. – mutogatok, mint holmi bolond, és lehúzom a sört, de az első kortyot a poharamba prüszkölöm. Aztán végül megnyugszom, és felvázolom, hol tartunk. Kell egy negyed óra, mire elmondom kábé kétszer, mi is ez, jó, persze megvitattuk a találkát már, meg hogy fura, de ez az interjú új neki. De asszem benne van. Nem tudom.
- Szóval, ott tartottam, hogy tudod, amikor másik osztályba akartak pakolni, de te bömböltél egy hétig..
– Kikérem magamnak, nem is bömböltem! Már akkor is finom nő voltam, maximum elmorzsoltam pár könnycseppet…
- .. Én meg.. na, na, na.. Ne ferdíts. Így volt és kész. Na de mindegy. Szóval akkor ott mi már.. hát kitűntünk a tömegből. Hangosak voltunk, én mert mindenki szerint túl eleven, és kezelhetetlen. Pedig ő is az volt ám. – úgy döntöttem, a furcsaságokat inkább kihagyom. Tudniillik mi nem beszélünk senki idegennek arról, amik vagyunk valójában. Jobb az ilyet elhallgatni, mielőtt baj adódik belőle, és tudniillik abból, ha valaki mutáns, többször is probléma akadt. Remélem, Jenna is így véli, mint mindig.
- Ő jól tanult, én nem. Folyton az orromra volt kötve, neki is, csak máshogy. Nem hatott meg, túl is éltem, és kényelmes volt nem strébernek lenni.–
- Most meg kényelmesebb azt mondani hónap végén, hogy: „Jeeeeeen, nem tudsz kölcsönadni jövő hétig pár dollárt? Nem kell sok, elég egy ötvenes.” - megküzdök a felém áradó szeretetteljes nézéstől.
– Aztán jött a gimi. A helyibe jártunk, mert közel volt, és a együtt akartak tartani minket, nekem más, nehezebb.. hát nem jött volna be.
- Pedig meglenne hozzá az esze. Sőt, már akkor is megvolt, csak neki mindig az volt a fontosabb, hogy hamar beilleszkedjen az éppen aktuális fiú csapatba és meg tudja mutatni, hogy őt keményebb fából faragták ám mindenki másnál. Csak ilyenkor észben kevésbé voltál erős, ugye Jamsie?
- Jó, jó tudom.. hagyd már. .- mordulok fel, hagyom beszélni kicsit, amíg iszom, majd végül azért is folytatom, beléfojtva a szót.
- Szóóóval volt ott ám balhé! Nem is mertek szarakodni velem. Elintéztem ezzel itt mindent, ni. – azzal megemeltem az öklöm. Nem, még mindig nem szóltam róla, de az elég reális, hogy orrokat vertem be vele. Komolyabbak voltak azok, de ez nem tartozik rá. A törött karok, az első barátnők, akiknek izgalmamban eltörtem az ujjait, és amit nagy nehezen ki lehetett magyarázni azzal, hogy rosszul fogtam, elestünk, mert valóban estünk, amikor felsikított, én pedig megijedtem. Nem vallottam be senkinek, hogy féltem magamtól, még a testvéremnek sem. De bizonyára tudta.
- Tanulás, haverok, lazulás, és a többi. Tudod te azt, hisz ott is voltál, még ha ki is törölted az agyadból. A suli mögött elszívott cigik, a bandázások, és ja.. bocsi, ha cseszegettelek a srácokkal. Nagy osztály voltunk, sok hülyével. De mindenki okos szöszije nem hazudtolta meg magát. – dörzsölöm meg az emlegetett feje búbját, vigyorogva, mint az öregasszonyok. Lehet, ezért még leharapja a fejem.
- Nem is mertek veled szarakodni. – Nevet fel a dörzsölt kisasszony hangosan, de érezhetően gúnytól fröcsögően – Nem bizony, csak néha amikor leültél mellém éreztem az új parfümöt rajtad, amit a többiek mutattak neked a WC-ben; Parfums du toilette. Csak úgy hódítottad vele a csajokat, főleg azt a kis… mi is volt a neve? Harley Keneddy? – ám mielőtt bármiféle grimaszt vághatna, feltételezve a lány kellemesebbnél kellemesebb emlékeit felidézve, türelmetlenül üti el kezemet a féltve őrzött hajától és ujjait fésűnek használva igazgatta meg a gondos frizurát.
- Neked sem kellett volna komplett idiótát csinálnod magadból, felvállalhattad volna, hogy te normális vagy, nem pedig egy verekedős, kötekedős, kegyetlenkedő, pattanásos kis majom... – forgatja is meg hozzá a szemeit, hajaj nekem, és további véleménynyilvánítás helyett csak csak a kávéjába kortyol. Olcsón megúsztam.
- Jólvanmár na. Ezeket úgyis tudod. Na de én nem akartam semmit. Megvolt az érettségi, és én a bandával mentem volna tovább. Lettek volna, vagyis voltak is..khm kisebb balhéink. Volt egy két piti lopás, de ha feltűnteted a nevem, ne írd ezt bele.. A zsaruk szaglásztak. Na de.. egy kis verőemberes munka, ilyenek. A legjobbak.[/b] – akkoriban már okosabb voltam a képességemet illetően. Ha kellően feldühítettem magam, működött, és kinek ne kellene olyan ember, aki csak úgy eltöri a másik karját, mint valami ropit. Azután ez hatalmas fejlődést volt, mikor 16 éves koromban az első kamatyolás alkalmával több fájdalmat okoztam, mint örömet. Nem, akkor nem lett belőle komoly baj, szerencsére. Csak később.
- És jött a sitt. Súlyos testi sértés, ami hazugság, de rám lett fogva. Pedig.. nem tettem semmit. Állítólag megvertem őt, az akkori nőmet, de szerintem a szeretője lehetett, mert hogy abból több volt neki, mint észből. De mégis engem vettek elő..– félrenézek, mint mindig, amikor hazudok. Abban igazam van, hogy nem akartam bántani, de akkori, féltékeny, és nem épp legális életet élő korszakomban labilis természet voltam. Sikerült egy simítást pofonná változtatni, érintést szilánkos töréssé. Feljelentett, és a leletek azt mutatták, amit a nőverő szemetek esetében. Leköptek, és megígérték, a bandám, az akkori barátaim, hogy megölnek.
- Elköltöztünk, miután megszületett az ítélet. Új hely, új remények. Jenna ráébresztett arra, hogy tennem kell magammal valamit, ha nem akarok csöves, vagy hulla lenni. Megtértem, igen. És elmentem suliba. Így lett belőlem szerelő. Tudom, csutás munka, meg koszos, de nekem való. Meggyógyítom a kocsit, a lefolyód, de még a TV-d is, de ezek már nem olyan szuperül mennek. A benzinzabálók a szakterületem. Azóta is.
- Azóta is csöpög ám a csap… - köhint is mellé, én pedig csak pislogok rá, nem épp szép tekintettel. – Bocsánat, biztos megfáztam kissé. – a nyár derekán – nagyot lapoztam, és újabb sört kérek.
- A csapodnak semmi baja amúgy. - Élénken feléled bennem az eset, amikor is, azon  a szép estén Jenna és én összevitatkoztunk. Az éjjel, amikor majdhogynem meghaltam. Ez lökte őt is a maga útjára, és engem vissza, a helyesre. Félig meddig. A fájdalom, amit okozott, leírhatatlan volt, majd jött a sötétség. Évekig úgy éltünk, miután tudtuk, hogy furcsa dolgokra vagyunk képesek, hogy ő ugyanazt tudja, mit én. Hogy ugyanúgy eltörte az egyik nagy szerelme ujjait, mint én, hogy néha erős volt a kézfogása. De mégsem. Jenna hatalmasabbat kapott mint én, és mai napig nem tudom, hogy működik. Elég volt azonban az, amit kaptam belőle. Nagyon is. Ő mindeközben beszél, míg én sötéten nézek magam elé. Majd jön a víg pofa, az, hogy, amint mondja, befejezte az egyetemet, laborba ment, és nekiállt annak, hogy megváltsa a világot. Míg én a halállal küzdöttem, ő önmagával. Mire ismét észbe kaptam, ő már tanult, és okosodott.
- Közös albérletünk lett itt, a városban, csak azóta kétszer költöztünk, de csak azért, mert egyszer eladták felőlünk a lakást, a másik meg rohadt lassan. Mindenki boldog. Az öcsém hátramaradt, a szöszikém okos, én meg folyton olajos. Az első években persze nehéz volt, nekem főképp megszokni, hogy nem lopom el a pénz, megkeresem magamnak. Egész jól ment. – úgy igen, hogy közben kissé féltem egy újabb körtől Jenna miatt. Hogy ismét megteszi. De inkább őt féltettem, mert mai napig látom a szemében azt, hogy sajnál, fél, és retteg. Nem mondom ki, de én is érzem. Valóban nehéz visszaszoknom, némely dolog megmaradt, de sok változott. A lényeg, hogy a titkom titok maradjon.
Persze, ezután egymás szavába vágva meséltük el a többi dolgot, amely kimaradt, mint az első faházunk, vagy az utolsó doga utáni szünet. Órákba telt, mire vége lett, és az írópalánta is felvázolta, hogy a new yorki balhé után szuperképességű embereket akar a történetébe beleírni, akik megváltják a fiktív világát. Elfogadtuk, mert hát részesedést kapunk az eladott példányok után, de napokig nevettünk is utána. Hogy miért? A titkunk miatt. Én sosem fogok világot váltani, Jenna igen, ebben biztos vagyok. Én viszont? Napról napra jobban szorongok, hogy mi lesz egy napon, amikor a képességem túlnő rajtam, a harag, és az erő megőrjít. Félek a szörnyetegtől a tükörben, hogy egy nap igazi lesz.



[Az előtörténet másik szelete Jenna ((link))  lapján pihen. Közös munka alapján]


Azonban, így magunk között had osszak meg pár apró dolgot még. Napjainkban egészen máshogy kell gondolkodni, mint a boldog gimis években. Együtt élünk, mely inkább nekem fontos, mintsem neki. Azt mondja, nélküle nem boldogulnék. Lehet igaza is van. Szükség volt a tiszta lapra, így ez elengedhetetlennek számított.
Aztán jött Xavier.
Amikor azt hiszed, minden kilátástalan, ő jön, előadja azt, hogy ki ő, mit tud, és mit nyújt. Jenna hozta az életembe őt, és ösztönösen menekültem előle, mint minden elől, még talán saját magam elől is. Elleneztem, minden porcikámmal, de nem volt menekvésem. Jenna nem engedte. A szörnyfiú mégsem az, akinek hitte magát. Lassan fogadtam el mindazt, és mindenkit, amit az az iskola nyújtott. Nagyon lassan, és a mai napig emésztem. Persze, nem egyszer mutatkozott, hogy minden félelmem alaptalan, azonban elaltatni lehetetlen. Ezért is nem maradtunk ott, hanem kerítettünk saját kecót. Nem élet az, ha űzött vadként érzed magad az otthonnak nevezett falak között. Ismét menekültünk, vagyis én, mint az iskolai osztályokból, ahol tönkretettem az álcát. Ismét én.
Ezek után érthető az, ami én vagyok. Hogy magam se fogadom el, és senki mást. Hogy nem nyitok semerre. De talán majd most. A világ romokban, a környék rosszabb, mint a háborús övezet, és én igyekszem kitapogatni, merre hajt az utam.. Amíg még lehet.

nokedli » akad ám» kérdezd, megmondom



A hozzászólást James Vance összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 20 Május 2017, 11:26-kor.
Vissza az elejére Go down

Peter Quill

∆ Hozzászólások száma :
1030
∆ Kor :
43
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Pént. 24 Jún. 2016, 21:02
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves James! ••

Elfogadva!




HEY!

Most mondjam azt, hogy meglepődtem? .. A tesód után gyanítottam, hogy valamiféle összeesküvéses-szuper írók vagytok, de azért ennyire az olvasók arcába tolni! Komolyan... Kezet foghattok! A képességeitek tényleg testvériesen azonosak!
Nem lepődtem meg. Amint leesett (lassú folyamat volt, hogy mit jelent Pikachu), hogy kiről is van szó, azonnal tudtam, hogy csorgatni fogom a nyálam az irományára... és mit ad isten? Na tessék! Very Happy
Gyerekek... Nevetek itt nagy magányomban. Komolyan? Ennyire precízen? Olyan gyönyörűen megalkottad részletről részletre. Aztamindenit! Ígéretet tettem magamnak a tesód után, hogy visszafogom magam, hogy nem fogok nyálazni... De képtelenség ezt itt és most betartani. A keményebb oldalam cserben hagy! Nagyon szépen írsz!! Mesterien fogalmazol.
A jellem&külső leírásod komolyan imádom! Magával ragadó, és miközben pontos információt adsz önön magadról -külső és belső képedről egyaránt-, mesélsz a testvéredről és a kettőtök fejlődéséről egymáshoz viszonyítva, ami nagyon tetszik nekem!! Fenn tartod az érdeklődésem... hogy képes ilyen szépen betűkbe faragni valaki, amit elakar mondani? Tudom, hogy mit gondolsz most, ahogy ezt olvasod, de hidd el nekem, hogy fantasztikusan írsz! Imádom, a fenébe! Az egész Vance család zseniális!!
Elvagyok bűvölve, és talán kissé kábulva is! (Elnézést, hogy sok idő, mire néztelek titeket, de azért nem kis teljesítmény a terjedelme egyikőtöknek se...)
És akkor a történet. Annyira bejön, hogy összedolgoztatok!! Az alapkoncepció, hogy miért is mesélitek el így egymás, és saját történeteteket valami egészen kreatív és egyedi!
Röviden és tömören; Szívesen elolvasnám az említett könyvet...
Rettentően szeretem, ahogy a szavakkal bánsz. A tesóhoz hasonlóan azt kell, hogy írjam, hogy az egyik legjobb karakterlaphoz volt szerencsém! És gyanítom&remélem, hogy még párszor elolvasom majd a soraid... Smile
Rendkívül örülök, hogy olvashattalak!
Köszönöm az élményt!
Nem is tartalak fel tovább, irány foglalózni, aztán tessék meghódítani a játékteret!

Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Szomb. 06 Okt. 2018, 00:03
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves XY! ••

üdvözöllek!




"Kedves" James Very Happy

Emlékszem még amikor megjöttetek Jennával, és elkészültetek a lapjaitokkal. Már akkor is tudtam, hogy a legjobb embert hívtam erre az oldalra, hiszen egy jó ideje ismertelek már, és tudtam, hogy milyen jól írsz. :3 Ennek ellenére nagyon meglepődtem, hogy egy ilyen csodát össze tudtatok hozni. Very Happy Nagyon egyedien írtátok meg az előtörténeteiteket, ez az interjús dolgot azóta is imádom. Imádom ahogyan fogalmazol, lehetetlen unatkozni az írásaid olvasása közben. Látszik, hogy régi motoros vagy, akinek minden sorát élvezet olvasni. Szerintem James az egyik karakter aki a legtöbb fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Nem toporogtál egy helyben, szinte az összes játékodat olvastam már. szeretés 2 Remélem, hogy még sokáig leszel köztünk, de nekem mindenesetre a te lapod a maga egyediségével a mai napig az egyik kedvenc olvasmányom! őrülten szeret

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

James Vance

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» James Bucky Barnes
» Logan James Howlett
» Breakpoint - James & Steve
» James Rhodes - Vashazafi/Hadigép /Szabad/
» Logan James Howlett - Farkas /Foglalt/

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elkészült karakterek :: Testvériség mutánsai-