Az ötlet olyan akár a vírus, egyszer talajt ér és elkezd csírázni, gyökeret verni. Élni. Ilyennek éreztem azt, hogy Asgard újra lehessen. ámbár Heimdall barátom szavaival élve Asgard nem egy hely, hanem a nép. Csak éppenséggel a nép nagyja nem létezik, a maradék pedig szerte a Kilenc Birodalomban, főképp Midgardon és hála Nimellos királynak, Alfheimben is. De ez a vendéglátás meddig tart? Nem lehet húzni örökké és nem is szándékozom, bár mily kegyes is legyen Nimellos. Ideje, hogy hazatérjünk lassan. Nem most, még egy-két előkészület van, ha semmi sem zavar meg, de majd. Sajnos gomoly felhők közelednek... És a vihar meg fog érkezni. Nem tudom mikorra, addig vagy maradjanak biztonságba, vagy biztonságos helyre kéne átvinnem őket. Ily módon, nem lesz rossz egy kis trécselés az elf királlyal. Tudjátok, mint király a királlyal... Uh, ilyenen sem nagyon vettem még részt, de talán ideje lenne már. Thanos óta kissé szétszórt a világ, hatalmas a káosz, nem csak Midgardon, hanem az űr megannyi más pontján is. Alfheim csodálatos. Teljesen másképp szép a sok növénnyel és fával, mint Asgard impozáns, fényes nagy épületei. Teljesen más a kultúra és maguk az itt lakók is. A fővárosba lépve nem egy ismeretlennel találkoztam, de azonban nem hozzájuk jöttem így pár integetésen kívül nem futotta többre. Ha eddig senki sem tudta, hogy itt vagyok, akkor most már garantáltan terjedt a hír, hogy Thor megérkezett. És mire a főépület elé érek egy pár asgardi már a nyomomba is szegődött a kérdéseikkel, azonban választ most még nem tudtam adni a számukra. Minden biztató szó itt csak áltatás lenne. Viszonylag nyugalom van, de nem béke, szimpla fegyverszünet, aminek akkor van vége, ha Thanos megelégelte a játszadozást. Mi lesz most? Én sem tudtam, csak a saját terveim voltak meg. Öblös, megtermett léptekkel jutok átt az elf karcsúságokon egészen a trónig, ahol maga a király ül. Milyen impozáns... Meg kell hagyni, a látványra nagyon adott ő is. - Nimellos király - biccentettem. Elmaradt a fejhajtás vagy akármi, hisz mégis csak voltunk inkább egyenrangú felek, kik egy oldalon is harcoltak. Gondolom őt is megviselte a legutóbbi csata... Ámbár erről fogalmam sincs, mert éppen Sakaaron dekkoltam. - Üdv. Khm. - köhintettem egyet. - Először is talán a legjobb, ha kifejezem hálámat és köszönetemet, hogy népemnek menedéket és élni való lehetőséget adtál, most, hogy Asgard elpusztult és nem úgy tűnik, hogy visszatérne hamvaiból. - fontam össze ujjaimat magam előtt, miközben az elf királyt szuggeráltam és annak sejtelmes vonásait. Meg kell hagyni, nem az a nyitott könyv típus... Végig szánkázott újra rajta tekintetem, hátha látok benne valamit, akármit.
Nimellos & Thor
remélem megfelelő :3, a kezdők nem erősségeim annyira...
∆ Hozzászólások száma :
78
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'
A poszt írója ∞Nimellos
Elküldésének ideje ∞Hétf. 29 Okt. 2018, 01:13
Ugrás egy másik oldalra ∞
Thor & Nimellos
Számomra az idő nem úgy telik, mint a Midgardiaknál, vagy a Kilenc Birodalom bármelyikében. Alfheim Népe nem a múlást tartja számon, hanem a Jövőt, de Thanos pusztítása után sok fájdalom maradt, ahogy sok vér hullott mindegyik Világban miatta. Hősök és Harcosok védelmezték a Gonosz által pusztított ártatlanokat, de oly veszteségek maradtak utána, mire még most is fájdalmas gondolni. Asgard megsemmisülése mély veszteség. Akik túlélték, azoknak menedékül szolgál Alfheim. Örömmel látom Birodalmamban Thor Király alattvalóit, akik hősiesen és kitartóan küzdöttek Felségük oldalán. Hűségükhöz sem férhet kétség, ahogy bizonyosságot adtak, mióta itt élnek közöttünk. Eleinte voltak kisebb nehézségek a „beilleszkedés” terén, de jól tudom, hogy mások számára nehezebb elfogadni Népünk Törvényeit, mely tisztelettel van a Természet felé s nem a rombolás az elsődleges. Hosszú életünk, mely Népünk sajátja, némi furcsaságot okozott az érkezőknél, de hamar megértették s elfogadták ezt a számukra különleges dolgot. Igyekszünk mindent biztosítani a hozzánk érkezett Asgardiaknak, akik közt híre ment, hogy Királyuk hamarosan megérkezik színünk elé. Amint a Trónterembe lépett, követem tekintetemmel alakját. Meglátszik rajta Nemesi származása, ahogy magabiztossága is királyi Atyja öröksége, sok más mellett. -Üdvözöllek Alfheimben, Asgard Királya, Thor!- Talán egy kevéssé közvetlenebbnek hatnak az üdvözlő szavak ajkamról a megszokottnál, de Barátként is tekintek rá. -Szívesen látom Népedet, az Enyéim közt! – emelkedem fel a Trónusomról, hogy odalépjek mellé. Látom fürkésző pillantását, ahogy rám néz, de már megszoktam, hogy így próbálják „kiolvasni” mire gondolhatok. -De, Magad is megbizonyosodhatsz, hogy érzik magukat Alattvalóid. Ha akarod!? - lépek hozzá közelebb és egy biccentéssel nézek rá. – Örülnek, hogy látják Királyukat. Ahogy tudják azt is, hogy nem felejtkeztél el róluk, még ezekben a terhes időkben sem. Sétálhatnánk odakint. – vetem fel, hogy ezzel a sétával, oldjam a hivatalosság feszélyezettségét, bár nincs ellenemre egy kis kötetlen eszmecsere, egy rég látott Baráttal.
Nimellos neve hatalmas a Kilenc Birodalomban, nem véletlenül aggatták rá a Fehér csillag nevet. Méltányos és igaz király, mi sem bizonyítja jobban, ahogy népe issza szavait, ahogy tettei mesélnek, ahogy befogadta népem minden kérdés nélkül. Elismertem méltóságát, a Kilenc világ sokat köszönhet neki, bármennyire is különös nép az elfek népe. Csöndesek, a természettel élnek harmóniát. Bár azért Malekith okozott Asgardnak is szépet és jót... De a sötét elfek megint más témához tartoznak. - Köszönöm - biccentettem. Asgard és Alfheim azért más világ, hálás vagyok hogy minden viszontagságuk ellenére az asgardi nép ideiglenes otthon lelt és ez nem neheztelte az itt lakókat. Az akklimatizálódás nem nehéz, ámbár ilyen vészterhes időkben mindenki örülhet annak, ami van, ki tudja, hogy Thanos mikor szeretne másodszor is csettinteni - sok asgardi, sok elf is megsínylette ezt a dolgot, mint mindenhol a Kilenc Birodalomban. A lakosság fele eltűnt... Senki sem tudja hova. Meghaltak? Ki tudja... Heimdall szeme senkit sem lát. - Örömmel bizonyosodom meg róla - mosolyodtam el. Biztos voltam benne, nem kell emiatt aggódnom. Nimellosnak nemes szíve van. - Hát akkor induljunk - egyeztem bele félvállról, mindegy volt igazán, hol is beszélgetünk, ámbár Alfheim szívéből én sem láttam igazán még sok mindent. Követtem az oldalán, végül is Ő tudja, hogy miként van a járás erre. - Ha minden jól megy, nem sokáig fognak itt időzni az asgardiak. Szeretnék egy új Asgardot létrehozni, mielőtt még Thanos megjelenne, mert abba nem lesz köszönet. A Kilenc Világnak fel kell rá készülnie, de ezt te is jól tudod - hallani a mendemondákat Nimellos képességeiről, még ha magam csakis harcban láttam kiteljesedni őt. Mindkettőnk vállát nyomja a jövőt hirdető rossz szelek suttogása.
Nimellos & Thor
*-*
∆ Hozzászólások száma :
78
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'
A poszt írója ∞Nimellos
Elküldésének ideje ∞Hétf. 05 Nov. 2018, 20:37
Ugrás egy másik oldalra ∞
Thor & Nimellos
Thor méltán Uralkodója Asgardnak, szívén viseli a sajátjai életét, ahogy egy királynak és vezetőnek lennie kell. Sok viszontagságon mentek keresztül, de itt menedékre leltek. A hangjából érezhető, hogy nagy teher nyomja a vállát az övéi sorsa miatt, de most ezekben a gyorsan változó időkben meg kell tartanunk azt a vékonyka egyensúlyt a test és lélek közt, amit Thanos csapása után igyekszik mindenki fenntartani. - Amiatt ne aggódj, hogy terhünkre vannak embereid. Alfheim szívesen látja mindig egy Barát övéit. S ahogy majd elérkezik az idő, akkor vihesd őket saját hazájukba, de addig maradhatnak közöttünk. Alagos anglenna…(vihar közeleg) Vészjósló előjelek mutatkoznak a jövőben, de most a biztonságuk és nyugalmuk a legfontosabb. Megadok minden segítséget neked, ahogy Barátként tekintünk rátok. Mellon nín muin! Caro den i innas lín!(Kedves Barátom! Legyen meg az akaratod!) Hamarosan majd az is eljön, hogy ismét új Hazátok lesz, de előbb az ejtett sebeket kell orvosolni, hogy aztán teljes valóban élhessétek életeteket. Tudom, hogy nem könnyű a szívednek ez a súly, de tudd, hogy a hűségük és a kitartásuk át fog segíteni minden akadályon. – lépünk ki a teremből a friss levegőre. Gyönyörű idő van, és a kecses szirmú virágokkal borított boltív alatt sétálva a szavak is szebben csengenek. - Ne fuin hen Orgilion! (ma éjjel a Csillagok Napja lesz!) Ünnep nálunk. Gyere! A gondok ráérnek. Légy Vendégem asztalomnál, ahogy a borom és étkem is ízletes!- nézek rá, s érzem, hogy a gondolatai nyomasztóan hatnak rá, bár most nem a harctéren vagyunk, de egy uralkodónak minden percben felkészültnek és megfontoltnak kell lennie. De van, hogy pár óra adatik, mikor minden gondot háttérbe rakjon, hogy a lelke is szabaddá váljon. -Ezen az ünnepen láthatsz oly dolgokat, amit mások csak legendából. - nevetek fel, majd intek, hogy hozzanak nekünk egy kupa mézsört. Amint megérkezik a tálcán italaink, megvárom, míg Thor választ magának s aztán én is magamhoz veszem a másik kupát. - A Hegyek mélyén lakó Törp népség igazán jó italt készít. Bár óvatosan idd, mert nevében a méz nemcsak édes. – emelem kupám, hogy így köszöntsem a rég látott Barátot. - Mesélj nekem, mi történt veled mióta nem találkoztunk?
Ámbár rangban egyenlőek vagyunk, mégis érzem a több évezrednyi tapasztalatát és bölcsességét, amit sugároz, legfőképpen a végtelen tekintete. Nem mintha feszengnék, de azért nem rossz meghallgatni. Jól esnek szavai szívemnek, még ha tudom, hogy bármennyire is szívesen látja őket, a népem nem tartozik ide. Az elfek... nagyon más népség - természetközeli, nyugodt, akár egy kis patak. Az asgardiak hangosak, törtetőek, mint valami szélvihar. - Köszönöm szépen felajánlásodat, megtisztelsz! - vidám arcomat máris gondterhelt felhők takarják megint. - Mit látsz? Láttál valami konkrétat is a jövőben? Tudom, nem lehet megfogni, csak... - gesztikuláltam a kezemmel. Nem tudtam igazán, hogy is fogalmazzam meg. Nimellos képessége, miszerint meglát dolgokat, ismerik a legtöbben, csak kíváncsi lettem, hogy valamit lát-e. Azon kívül, hogy Thanos, mert ki más jönne? Nem mintha az univerzum ne lenne végtelen más bestiákhoz, de éppen a lila monstrum a legnagyobb probléma azzal a csinos kis köveivel. Követem ki a kertbe, szemlélődök a természetben, mely valószínűleg sose volt ennyire közel hozzám, sose csodálkoztam ennyire rá, pedig jártam már Alfheimben, mégis a varázsa sosem kopik meg, ez biztos! Nem válaszoltam, csak egy enyhe rándulás futott végig az arcomon, hogy mennyire meglátta, bár nem tudom palástolni érzelmeim, és hogy mennyire nem áll szándékomban magamról beszélni! Meglepődve pillantok rá, hiszen ritka alkalmak egyike, hogy kívülálló részt vehet az elf ünnepeken, és valóban, nem is hallottam, hogy ma különleges nap lenne. Elvigyorodom, ahogy Ő is. Kedve vagy ragadós, vagy csak könnyebb a légkör itt, a népemmel együtt, mint Midgardon nélkülük. A mézsör után, miután kézbe fogom a kupát, megpillantom gyöngyöző tartalmát, nehezen mondanék nemet. - A Csillagok napjára! - emeltem vele, finoman csengett össze a két pohár, mintha különös anyagból lennének. Kíváncsian és felcsigázottan kóstoltam meg az italt. Édessége elöntött, testessége harmóniát sugárzott, érződött ereje is - kellemes, és mégis valami markáns vonása volt, amitől igazán megtetszett. - Ez finom! - bólintottam elismerően és megnyaltam az alsó ajkamat. - Mmm - ízlelgettem lelkesen. - Hát öhm... - billent meg a fejem. - Volt szerencsém eljutni Sakaarra Thanos valami trükkje által. Nem éppen bájos egy népség, meggyőződésük, hogy a viadalokkal lehet legjobban elütni az időt. Nem mintha kedvem ellen lenne a harc néha, de akkor pont siettem. Megkerestem társaimat: Heimdallt, Siféket, Valkűr is velem jött és Fandralt is megtaláltam sok idő után. Most már csak a többi asgardit kell - vágtam egy mosolyt, de hamiskás volt - meglapult benne a szégyen, hogy nem tudtam követni Odin példáját, pedig Ő kiváló uralkodó volt, én meg... egy népet is elvesztettem. - Nem fontos, remélem, itt Alfheimben béke és nyugalom van.
Nimellos & Thor
*-*
∆ Hozzászólások száma :
78
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'
A poszt írója ∞Nimellos
Elküldésének ideje ∞Vas. 25 Nov. 2018, 15:14
Ugrás egy másik oldalra ∞
Thor & Nimellos
Láthatóan ízlik a mézsör Thornak. Az arcán elterülő elégedettség még jobban melengeti szívemet. Asgard Királyát, mindig is jó barátnak tekintettem, ahogy ez nem változott mára sem. -Látom ízlik!- bólintok felé, majd hallgatom szavait, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban. Sok sebet és veszteséget szenvedtünk el minden részről, de előre kell tekintenünk. Népeink, tőlünk várják az iránymutatást és a Béke biztosítását, de a jelek egyre csak hatalmasodnak el abba az irányba, s ismét afelé, amikor Thanos pusztító keze elért minket. Most is erre utaló jeleket látok a távolban, de igyekszem nem elhamarkodni semmit, csak akkor, ha már biztosat tudok. Ma éjjel a Csillagok Ünnepére készül Népem, és mindent megtesznek, hogy Vendégünket is méltón elhalmozzák eme csodás látvánnyal. Kevés ember vagy más fajból való láthatta eddig szent ünnepünkből bármelyiket, de most jó alakalom van rá, hogy Thor részesévé válhat ennek a kiváltságnak. -Sogo na nathal nín muin, nun Orgilion! (Igyunk Kedves Vendégünkre és a Csillagokra!)- emelem kupámat és iszom a tiszteletükre. - Hallottam hírét Sakaarranak. De örvendek, hogy megtaláltad Barátaid! Szívesen látom majd őket is Alfheimben, ha erre járnak! – emelem ismét italom Thor övéire, mert tudom, hogy nem lehetett egyszerű rájuk találnia. Sok Harcos és Társ veszett oda a harcokban, de mindig öröm, ha olyanokat lelünk meg, akiket holtnak hitünk, vagy éppen elveszettnek. Hűséges Barát oly kevés, és becsülendők azok, akik kitartanak minden nehézség ellenére. A hangján érzem Barátomnak, hogy szomorúság fészkelte be magát szívébe, ahogy említi Övéit. Nincs semmi oka rá, hogy így érezzen! -Nincs mitől tartanod, mert a Határokat jól őrzi Népem, s nem zavarhat meg semmi. De ne aggódj amiatt, hogy kevésbé vagy jó, mint Elődeid! Néha nehéz döntéseket kell hoznunk, hogy Békére leljünk, de annak örvendj inkább Mellon (Barátom), hogy élnek hű Társaid!- veregetem vállon Thort, hogy érezze együttérzésem és elismerésem is, hogy minden baj és nehézség ellenére kitartott Népe és eszméi mellett. Mert évekkel ezelőtt, voltam olyannak tanúja, mikor a legnagyobb szükségben hagyódtak magukra azok, akik életét megmenthették volna, s ehelyett veszniük kellett az emberi gyarlóság miatt. De erről most szó sincs! Asgard Királya méltón viseli eme rangot s címet, mit csak elismerően tudok említeni. - Hamarosan kezdetét veszi az Ünnepség, ahogy leszáll az éj! Érezd magad jól, mert ez az este a vidámság és italok estélye!- nézek rá a Barátomra, majd az ő kupáját is újratöltik, hogy ismét megízlelhessük a sör mennyei aromáját. Már az asztalok meg vannak terítve és csak miránk „várnak”. - Celebren Silmë! (ezüstös csillagfény!) Kezdődjön az Ünnep!- lépek a megterített asztalokhoz, és köszöntöm az ünnepség kezdetét, és hellyel kínálom jobbomon Asgard Királyát, remélve, hogy velem tart ezen a mulatságon. A gondok ráérnek később, most csak a jóra emlékezzünk.
Köszönöm!