: Külsőre mindig is furcsa volt egy kicsit, de nem bánja. Ahogy vissza tud emlékezni, haja valamikor barna volt, a kísérletek után változott ezüstör-szürkére, szeme pedig jeges és átható kék. Magas, és kellő képpen kidolgozott is, bár nem fektet sok időt abba, hogy „kigyúrja magát”, jön magától. Ruházata általában lezser, hiszen még szuperhős-öltözetre is lusta volt időt szánni, egy egyszerű futó cuccban szokott csatába vonulni. Ha épp nem készül megmenteni a világot, akkor is mindig lezserül öltözködik, utálja az öltönyöket, kényelmetlenül elegáns hacukákat. Haja is szinte mindig kócos, és rövid borostát visel, a húga morog is velem néha, hogy úgy néz ki, mint egy hajléktalan, de rá szokta hagyni.
Jellemre hasonló, mint kinézetre. Hamari, és sokszor meggondolatlan, rendszeresen rossz döntést hoz. Wanda a lelki-ismerete, mindig vissza tartja, ha nagyon elszaladna vele a ló. Forrófejű, és eléggé, ami szívemen az a számon típus, sokszor került bajba már emiatt. Az emberek azt hiszik, hogy minden mellé felelőtlenség is társul, de ez nem igaz. A másik fő tulajdonsága, hogy szinte folyamatosan ontja magamból a hülyeséget, persze szánt szándékkal. Egyszem hugicája olyan búval bélelt tud lenni, kell valaki, aki felvidítja, és a baráti társaság életébe is csempész egy kis vidámságot. Sosem bánta, hogy a társasági bohóc, mert vele nevetnek és nem rajta.
Az ikertestvérét mindennél jobban szereti, és tűzbe menne, vagy akár meg is halna érte, ha úgy hozná az élet. Létezése egyik fő mozgatója az, hogy rá vigyázzon, és megóvja mindentől, amitől csak tudja. A hanyag és nemtörődöm jellemmel viszont egy sok viszontagságot megélt férfi sebzett jellemét takargatja, egyszerűbb volt „nem érdekel módba” kapcsolni, és elhitetni a világgal, hogy rajta semmi sem fog, nekem semmi sem fáj. Csak Wanda ismeri az igazi arcát, senkinek nem tudott még annyira megnyílni, hogy az egész történetét ismerjék. Mégis, ha valaki közel kerül a szívéhez, az ugyan nem érzi, de foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Annyi embert vesztett már el, nem akarja, hogy még egyszer át kelljen élnie ezt.
képesség »

: Sosem volt könnyű életük. Gyermekkoruktól vigyázott Wandára, elvégre idősebb nála. Néhány perccel ugyan, de előszeretettel hangoztatja, és mindig úgy hivatkozik a nőre, mint húgára. Már gyerekként, szupergyorsaság nélkül is jó tolvajnak bizonyult. Sokszor lopott, és sokszor került bajba miatta, de nem érdekelte, mert Wandának megvolt mindene, amire a kicsi szíve vágyott, de nem engedhették meg maguknak. Nem volt rossz életük, ő szerette azt az életet, de mindig látta húgán, hogy nem igazán boldog. Mikor felnőttek, és kirepültek otthonról, sok meggondolatlan döntést hoztak, így kerültek a Hydra karmai közé.
A zárka szűkös és koszos, benne pedig olyan erő feszül, amilyet még soha nem érzett ezelőtt. Ahogy feláll, és megmozdulna, olyan sebességgel lép, hogy a falnak ütközik, de nem tud mást tenni az apró helyiségben, mint pattogni ide-oda, mint egy teniszlabda. Wanda a másik cellában, isten tudja mit tettek vele, és mit fognak még ezután tenni. Mikor ebbe bele gondol, nem tud mást tenni, mint felüvölteni tehetetlen fájdalmában. 26 év alatt soha nem volt még ennyire elszigetelve a húgától, és nem viseli jól sem a bezártságot, sem a tudatot, hogy Wanda itt van tőle egy karnyújtásra, és nem segíthet rajta. Össze rezzen, ahogy az őr nagyot vág gumibotjával a rácsra, hogy elhallgattassa. Gyűlölettel teli tekintettel néz rá, pedig a férfi a rácsokon túl, csupán egy egyszerű ember, családapa, parancsteljesítő, és mit sem tud az ő szenvedéseiről. Nem ezt ígérték nekik. Nem mocskot, rácsot és lakatot az ajtón, és véget nem érő kínzást, ha így lett volna, nem jelentkeznek önként. De már nincs visszaút. Elvégezték a kísérleteket, és szörnyeteggé tették őket.
Szinte talpra ugrik, ahogy az álom véget ér. Ködös tekintettel néz körbe, és kell néhány másodperc, mire össze rakja, magában merre is van. Hát persze, a társalgóban ülve elaludt a nagy bőrkanapén. Megrázza a fejét, hogy az álom utolsó morzsáit is kirázza gondolatai közül, nem akar erre gondolni, nem akarja újra átélni. A nőnek még meg sem kellett szólalnia, hogy tudja, ott van mögötte, érzi magán aggódó tekintetét, és kicsit megnyugszik, ahogy az ismerős kéz a hátára simul. Wanda itt van, biztonságban és nem bántja senki, mint az álmában. Nem tudná újra elviselni.
- Igen, rémálmom volt. –válaszolja mosolyogva a még el nem hangzott kérdésre. Olyasmi ez, amit sokan csak, legendának hisznek, de ők tudják, hogy nagyon is igaz. Iker-telepátia. Sokszor megérzi, mit akar mondani húga, és azt is megérzi, hogy éppen milyen érzelmek kavarognak a nőben.
Hagyja, hogy húga vissza ültesse a kanapéra, szavak nélkül is érti, hogy most jön az a rész, hogy szépen elregéli mit álmodott, és hogy mi nyomja a lelkét.
- Mesélj! –mondja húga szelíd hangon, abban a hangnemben, ami mindig megnyugtatja zaklatott lelkét. Néha úgy érzi, Wanda vigyáz rá, és nem fordítva. Minden gondját elmondhatja neki, és nem várja el, hogy mindig erős legyen. Nem, ő nem olyan. Elnézi neki, ha néha napján meginog, és nem az a hős lovag, talpig páncélban, mint akinek előadja magát.
- Kísért az a hely… de biztos vagyok benne, hogy téged is –mosolyogva néz húga égszín szemeibe. – Minden alkalommal, mikor felébredsz, éjjel én is felriadok. Nem tudok szabadulni attól a helytől. Félek, hogy minden, ami most körülöttünk van, csak egy szép álom, és ha felébredek, újra ott leszek… és nem tudlak megvédeni.
Ahogy kimondja, ezeket a szavakat kicsit megnyugszik. Már nem nyomják annyira a lelkét, mint eddig, nem emésztik belülről. A húgára mosolyog, ahogy a finom, nőies kéz megtalálja az övét, a kecses ujjak bátorítóan fonódnak az övéi köré. Mire is menne Wanda nélkül… nem tudja. Sosem volt még hosszú ideig nélküle, és nem is akar soha. Kötelékük olyan láthatatlan fonal, ami elszakíthatatlanul feszül kettejük között, hogy soha ne akarjanak távol lenni egymástól. De miért is akarnának. Egyszerűen megfoghatatlan, és másoknak felfoghatatlan, ami kettejük között van. Ha máshogy alakul az életük, akkor sem szakadtak volna messzire egymástól, mert legyen bármennyi barátjuk is, egymásra számíthatnak a legjobban.
Apró mosollyal igyekszik megnyugtatni testvérét, hogy az álom végleg elillant, és már nem fél annyira, mint eddig. Lassan hátra dől, kinéz a hatalmas ablakon, elnézi az embereket, ahogy a dolgukra sietnek, majd vissza néz a húgára. Bátran meri állítani, hogy most már minden rendben lesz. Haza értek, és nem kell, többé féljenek, mert itt biztonságban vannak.