Nem mondanám, hogy túl sokat változott volna a környezet az utolsó csata óta, ám mégis észrevehető. Mindenhol ott vannak azok a jelek, a maradványok és a sebek. Leginkább a városban látni ezt a közeli réten, ahol a leginkább dúlt minden. Habár a természet már elkezdte visszafoglalni azt, ami elpusztult, de a sebek ott vannak. S mindent emlékezetetnek arra, ami történt itt. Nem is olyan dolog, amit el kéne feledni. S épp ezen a helyen állok éppen, nézem a tájat még egy darabig !lelőtt elindulok, hogy kicsit megverjek valakit. Így hát végül egy mosoly után megfordulók és útnak indulok. Alig fél óra múlva már a palota folyosóin járok. Kicsit még mindig furcsa, ám valahol kifejezetten jó dolog is egyben. Ki tudja, hogy hány éve elvagyok én az első Jabari, aki ezen falak közt sétál. Még ha ehhez annak is kellett történnie, ami történt. - Készen állsz a leendő lila foltok szerzésére, vagy előtte szóljak Shuri-nak, hogy kell egy kis biztatás? - lépek be az edzőteremben, ahol T'Challa ácsorog. Kicsit talán erős lehet így köszönteni, ám biztos vagyok benne, hogy nem lepi ez még tőlem. Nem fogok senkinek sem úgy beszélni, hogy közben a lábujját nyalják a szavaim. Nem az a fajta vagyok és nem is leszek az. - Sajnos a macskajátékot is otthon hagytam. - lépek elé és helyezkedek el, hogy bármikor kezdjük. - De nagyságod talán elnézi ezt nekem. - szurkolódok kicsit tovább.
|| ||
∆ Hozzászólások száma :
64
∆ Kor :
39
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not
A poszt írója ∞T'Challa
Elküldésének ideje ∞Kedd 07 Aug. 2018, 12:57
Ugrás egy másik oldalra ∞
m'baku & t'challa
Wakanda. Sok minden történt, mióta én vagyok a király. Egyesek rossz ómennek veszik azt, ami azóta történt. Sok-sok éven keresztül békés volt az utódlás, legalábbis polgárháborút nem okozott, a harcosok egymás közt rendezték ezt le. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a lehető legjobb belátásom szerint irányítsam az országunkat. Olyan király akartam lenni, mint az apám, de nem lehetek. Nem ismételhetem meg a hibáit, vagy az őseiét. Az elhatározás, miszerint Wakanda elszigetelten működik a világtól … már nem állja meg a helyét. Nem tudom ölbe tett kézzel nézni mindazt, ami történik, tudva, hogy segíthetnék. Példát kell mutatnunk, nem beállni a sorba. Leejtem a kezemben tartott súlyokat, ahogy meghallom a hátam mögött felcsendülő ismerős hangot. M’Baku. – köszöntöm, ahogy megfordulva felé fordulok, és a szám sarka mosolyra görbül. – Azt hittem ódzkodsz a palotától. – ez persze nem annak szólt, hogy ne látnám itt szívesen. A Jabarik sok időn keresztül éltek elszigetelten tőlünk, mellettünk harcoltak, szívesen látom őket és a vezetőjüket is a falaink között. Csupán csak … érdekes látványként szolgál mindez. Olyan látványként, amit nem sokan hittek, hogy megfognak élni, minden bizonnyal. Ugye tudod, hogy a Párduc erejétől most nem foszthatnak meg? – pillantottam rá a szurkálódásba belemenve. Ez persze némi előnyt fog nekem adni, de igyekszem majd … kíméletes lenni vele. – Ha tanulni jöttél, a legjobbtól tanulhatsz, M’Baku. – pillantottam rá mosolyogva, mielőtt előre léptem volna és elrugaszkodva a földtől, a tengelyem körül megfordulva mind a két lábammal felé rúgtam volna, hogy aztán a földet érés pillanatában egyből tovább guruljak, megpróbálva kisöpörni alóla a lábait.
- Nem ódzkodom, mindössze az enyém sokkal jobb. - válaszolok és közben körbenézek, mint aki éppen összehasonlítja a kettőt. S ez valljuk be badaraasg, hisz az enyém szinte csak egy viskó, ehhez képest. De az a kia viskó sokkalta kellemesebb mint egy ebben viszont biztos vagyok. - Némi előnyt kell adni a királynak. Mégis mit mondana a nép, ha elverném? - szúrók oda neki egyet és mellé egy kis mosolyt is engedek magamnak. Sosem fogok teljesen meghajolni előtte és ahogy látom, nem is várja el. Nem mintha különösebben érdekelne, ha mégis azt tenné. - Igazad van, a legjobb tanulók, de itt nincs mit tanulnom. - válaszolok neki mielőtt nekem is esne. Mosolyogva védem ki a rúgását, majd lépek hátrébb és állok fel a védekező pozícióba. Tudom, hogy szívesen gáncsolna el, hisz akkor a nagy termetem ellenem, de nem lessz könnyű dolga. Így , amint felállna én indulok meg felé egy alacsony rúgással és ha az esetleg nem sikerülne, akkor a lendülettel haladva tovább folytatom egy ütéssel.
|| ||
∆ Hozzászólások száma :
64
∆ Kor :
39
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda ... or not
A poszt írója ∞T'Challa
Elküldésének ideje ∞Szomb. 06 Okt. 2018, 16:54
Ugrás egy másik oldalra ∞
m'baku & t'challa
- Szellősebb. – bólintok a szavaira. Ahogy ezelőtt ő sem, úgy ezelőtt én se voltam fent a Jabarik palotájában. Nemzedékek óta én voltam az első király, aki oda fent járt, és nemzedékek óta ő az első Jabari, aki itt van köztünk, a köreinkben. Az őseim sok mindent nem láttak előre, nem tudhatták, hogy azon késztetés, hogy védjék a népüket, megosztottá teszi őket. Hibáztak, én pedig annyit tehetek, hogy megpróbálom jóvá tenni ezeket a hibákat. Főleg most, ezekben az időkben, fontos, hogy összetartsunk. Wakanda erős volt, és az is marad, történjen bármi. - Hogy a király engedékeny és nagylelkű, hogy hagyja érvényesülni a másikat. – felelem mosolyogva a szavaira. Nem várom el, hogy térdet hajtson és hűséget fogadjon nekem. Csupán azt szeretném, ha Wakanda egységes lenne. A széthúzás, a falak, amiket évszázadok alatt húztak fel közünk, talán erősek, de nem lebonthatatlanok. Egy nép vagyunk, az őseink közösek, a hagyományaink is. - Nagy szavak. – döntöm oldalra a fejem, mielőtt még mozgásba lendülnék. Alacsonyan rúgoka lábammal következőleg, hogy kisöpörjem alóla a lábait, de ahogy hátrál, úgy nem érem el, így sikertelen, majd pedig a kezeim magam elé hátrálva hárítom a rúgását, majd pedig hárítás helyett inkább az elkerülést választom, kitérve az ütései elől, majd egy köríveset rúgok felé, és lehajolva az oldalát veszem célba. -Gyerünk, M'Baku, tudsz te ennél többet is! - cukkoltam őt mosolyogva, miközben a kezeimet magamhoz közel tartva hárítottam és kerültem az ütéseit, közben folyamatosan dolgozva a lábammal, amint rést láttam nyílni a védelmén.
