Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
USA



Tárgy: Jakow Volkov Szer. 16 Május 2018, 19:48

Jakow Sz. Volkov

Volk




biográfia

becenév » волк (ejtsd: volk, jelentése farkas)
születési idõ » 1984. március 19.
születési hely » Szentpétervár
kor » 34
play by » Scott Eastwood
csoport » civilek
tartózkodási hely » jelenleg az USA-ban
család »
Szergej Alekszejevics Volkov: Szegény család elsőszülöttje, aki az afgán háborúban tűnt ki és emelkedett az elit közé. Hamar meggazdagodott és vezető pozícióba került, nem csak a harchoz, de a politikához is remek érzéke van, így a Szovjetunió bukásából is a lehető legjobban tudott kijönni. Ő felügyelte többek között a Fekete Özvegy Programot.
Alena Alekszandrovna Chenkova: Fiatalon házasodott, inkább családi nyomásra, mintsem szerelemből. Jómódú családból való volt, akit hozzáadtak egy fiatal katonához, akinek magasra ívelt a csillaga. Két fia és egy lánya született, akiket igyekezett nem olyan tradícionálisan nevelni, ahogy azt az apjuk tette. Fiatalon, 34 éves korában halt meg betegségben.
Dimitrij Szergejevics Volkov: A család büszkesége, a legidősebb fiú, apja révén hamar az elit közt találta magát, bizonyítva a képességeit pedig a legfontosabbak közé emelkedett már fiatalon is. Eleinte a hadseregnél volt tiszt, később pedig fontos párttag lett, a titkosrendőrség egyik vezetője. A Szovjetunió összeomlását is sikerült átvészelni, most a titkosszolgálatnál részlegvezető.
Yana Szergejevna Volkov: Kiskorában színésznő szeretett volna lenni, de az apja keresztülhúzta ezen álmait. Fiatalon került a Fekete Özvegy programba az apja révén, de a kiképzés tönkretette és 19 évesen életét vesztette.



jellem és külsõ »
Szeretni felelősség, de nem hálás, hiába hisszük. Nem egyszerű ragaszkodni, de mégis szabadon hagyni. De tudod, egyből megnyertél magadnak, mikor segítettél a kocsival. Nem egy katonát láttam egyenruhában, hanem valakit, akit annak öltöztettek. Sejtettem, hogy te nem vagy olyan, mint a legtöbbjük. Láttam a szemedben, hogy nem akarsz itt lenni, és láttam, hogy hirtelen mégis. Belenéztem azokba a kék szemekbe és életet láttam. Életet egy nagyon régóta élettelen helyen. Az apám, aki addig távol tartotta tőlünk az egyenruhásokat, pillanatok alatt megkedvelt és csak annyit mondott, hogy ne maradjak sokáig, de tudta, hogy hiába mondja. De most nem várt meg, mert tudta, hogy veled biztonságban leszek. Abban is vagyok, tudom, hogy vigyázol rám, ahogy én rád. Nem akarom, hogy olyanná válj, mint ők. Tudom, hogy majd el kell menned, de azt is tudom, hogy vissza fogsz jönni. Tudom, mert ismerlek. Tartod a szavad, Nem háborút akarsz, hanem békét. Tudom, hogy utálod az erőszakot, pedig … te is erőszakos vagy, de ezt szeretem. Önző vagy, de ki nem? Mikor kell, a szíved önzetlen, és csak ez számít. A pillanatok, amik fontosak, nem a mérföldkövek. Vehetsz akárhányszor levegőt, ha csak egyszer áll el a lélegzeted, igaz?Katya Olegovna Losev

Igaz. Volt. Kellemetlen bűntudatban élni, nincs rosszabb a viszketésnél, amit nem lehet megvakarni. Mint az emlékek, amiket nem lehet újra írni. Azok a szemek már kihűltek, nem látni bennük semmit. Az üres szemek mindig árulkodók, ezek látták ugyanis a legtöbbet. Amitől féltek, hogy válni fog, végül azzá vált. A tettek, az emlékek, a bűntudat, szótlanná tették, a gödrök a szája sarkában eltűntek, ahogy a mosolyok is. Az idő bár múlik, az ember nem felejt, a lelkiismeret pedig büntet, vádol, felemészti az embert. A legjobbak halála olykor a saját maguk hibája, a lelkiismeretüké. A jó emberek ugyanis soha nem tudnak igazán megbékélni. Vannak, akik kitartanak, mások eltűnnek, mint a kámfor. A pillanatok pedig odalesznek, elvesznek, mint megannyi könnycsepp az esőben.

képesség »
Képzett közelharcos, lövész és remek nyomolvasó.

elõtörténet »

- Elakadt? – kérdezte egy mély, de mégis kellemes férfihang. – Hadd segítsek! – ajánlkozott a férfi, ahogy az autóhoz lépett és a karosszéria alá nyúlt, igyekezvén megemelve azt, míg a lány lehajolva kitudta szabadítani a kereket a csapádból, amibe esett.
- Köszönöm … és sajnálom az egyenruháját. – húzta ártatlan mosolyra a száját, ahogy végignézett a férfin, akinek a nadrágja szára átázott a sártól.
- Egyébként is szűk kissé. Így talán adnak egy nagyobbat. – húzta mosolyra a száját a férfi legyintve egyet, beletörölve a kezét a nadrágjába, amit méterekkel odébb a társai csak értetlenkedve néztek. – Jakow. Volkov. – mutatkozott be a férfi.
- Katya. Katya Losev. – nyújtott kezet a lány mosolyogva. – Úgy látom a társai hiányolják, Volkov tizedes. – olvasta le a rangját az egyenruhájáról a nő, mielőtt a válla felett a többi katonára pillantott.
- A közelben lakik? – kérdezte Jakow, tudomást sem véve arról, hogy az őrjárat lényegében ő rá vár.
- Derítse ki! – nevetett rá Katya, mielőtt beszállt volna az autóba, ami ezúttal el is indult, néhány pillanattal később pedig már jó néhány méterre járt. Jakow egy ideig még figyelte a távolodó autót, mielőtt felvette volna a földről fegyverét és visszatért volna a sorba, hogy folytassa az őrjáratot. Tekintetével azonban továbbra is azt figyelte, hogy melyik elágazásnál kanyarodik el az autó.

⧖⧖⧖

- Tizedes! – köszöntötte egy idősebb, ötven év körül férfi Jakow-ot, mikor verandához ért.
- Uram! – bólintott Jakow, ahogy egy megemelte a kucsmát a fején a férfi felé.
- Kérdezősködtem kicsit. – kezdett bele, ahogy felállt a karosszékből és Jakow-hoz lépett. – Volkov. - ízlelgette a családnevét. - Az apja Moszkvában tisztségviselő … mit keres a fia Jakutszk-ban, az isten háta mögött? – nem volt ugyan fenyegető, de érezhető volt a szavak mögött megbúvó gyanakvás.
- Elkísérné a lányát a városházán tartott ünnepségre. Talán ki is maradna vele. – tette hozzá egy pimasz mosolyra húzva a száját Jakow.
- Ne lőj túl a célon, Fiam! – rázta meg a fejét a férfi mosolyogva, ahogy lelépett a verandáról és Jakow vállára tette a kezét. – Te jó gyereknek vagy, tudom. Érezze jól magát, erre készült egész nap. – pillantott fel a lánya szobájának ablakára.
- Úgy lesz, Uram. – bólintott Jakow.
- Szépen puccba vágtad magad katona … de a nadrágod, sáros? – kérdezte kissé értetlenül Katya apja, ahogy hátrébb lépet egy lépést, hogy alaposabban is szemügyre vehesse Jakow-ot.
-Jól látja, Uram. – bólogatott már-már vigyorogva Jakow a férfi értetlenkedését látva.
Mielőtt azonban bármit is szólhatott volna a férfi, Katya lépett ki a verandára, Jakow lélegzete pedig elállt, ahogy megpillantotta őt. Gyönyörű volt. Mosolyogva pillantott Jakow-ra, ahogy közelebb lépet, hirtelen megtorpanva, ahogy végignézett rajta.
- Nem adtak végül nagyobbat? – kérdezte fülig érő szájjal.
- Nem is kértem. – felelte somolyogva Jakow, előre lépve a kezét nyújtva Katya felé, hogy lesegítse a lépcsőn.

⧖⧖⧖

- Kiskoromban a csillagokat számoltam, hogy elaludjak. – szólalt meg Katya, ahogy Jakow-hoz bújva az égre pillantott. Egyedül voltak egy kisebb tisztáson, és bár felállították a sátrat, a tábortűz mellett feküdtek egy fa árnyékában, takarók sokaságába gubózva, hogy ne érezzék a csontig hatoló hideget.
- Ez is egy hobbi. – vonta meg a vállát mosolyogva Jakow, mire Katya a vállába bokszolt egyet.
- Anya mindig azt mondta, hogy azért világítanak, hogy mindenki megtalálhassa a sajátját. A miénk is ott van valahol. Az egyik, a sok közül. Nem is számít melyik, ha tudod, hogy ott van. – ábrándozva beszélt Katya, miközben a csillagok és Jakow között kalandozott a tekintete.
- Az enyém azt mondta, hogy történeteket rejtenek. Mindegyik mást és mást, hogy így kalandozunk köztük, míg végül … az egyiknél megállunk.
- Ez szépen hangzik. Kedves nő lehet. – jegyezte meg Katya, ahogy Jakow-hoz simult.
Az volt, gondolta Jakow.
- Na és te … megálltál? – pillantott fel Jakow mellkasáról Katya mosolyogva a férfi arcára.
- Azt hiszem, igen. – bólintott Jakow, mosolyra húzva a száját, közelebb húzva Katyát, majd nevetve tette hozzá. – Erre nem nagyon járnak buszok, úgyhogy …
- Ha jön is egy, együtt szállunk fel rá. Elmehetnénk innen, valahova … mondjuk Párizsba! – fülig érő mosollyal beszélt Katya. Nagy álma volt eljutni oda. – Keresnék valami munkát, arra is vannak iskolák. Te pedig … lehetnél az Eiffel-torony őre! Akkor mehetnénk fel, amikor csak akarunk! – nevetett Katya, miközben kitalált mindent előre.
- Ha visszajövök, elmehetünk. Ahova csak akarsz, de előbb … apáddal meg kell, hogy beszéljem. – mosolyodott el Jakow. A férfi kedvelte őt, és csak örült volna, ha a lánya kijut innen. A világ egyik leghidegebb helye Jakutszk az év mindennapján. Itt élni nem volt épp a … Paradicsom.
- Vigyázz majd magadra! – sóhajtott fel Katya. – Siess vissza majd! Nézz majd fel, ha hiányzok. – suttogta egyre halkabban, lehunyva a szemét, Jakow-hoz bújva.

⧖⧖⧖

A kocsmában ülők egyszerre tették le a korsókat, ahogy belépett az ajtón a nyúzott, vértől bűzlő alak. Nem volt ez olyan nagyváros, hogy ne ismerjék fel, de a látvány megrémítette őket. Jakow koszos volt a sár és vér elegyétől, a ruhája több helyen is szétszaggatva, de a vér nem az övé volt. Nem az összes.
- Jakow … -  szólalt meg a pultos, ahogy a férfi közelebb sétált és szinte a székre zuhant. Arcán látszott, hogy kimerült, napok óta nem aludhatott. Nagyjából mióta eltűnt. Mind halottak arról, ami történt.
- Végük. Meg vannak … -  suttogta Jakow, ahogy a pultra dőlt, fáradtan szegve le a fejét. – Megöltem, az utolsót is.
- Barátom … pihenned kéne. Találunk neked egy szobát, igaz, Viktor? – pillantott az egyik vendég a pultosra, aki hozzájuk lépett és a kezét Jakow vállára tette.
- A régi tábornál vannak. Ott hagytam őket a farkasoknak. – folytatta Jakow, akit már csak a mögötte álló férfi tartott, annyira legyengült a fáradságtól.
- Fogom, menjetek nézzétek meg! – bökött a fejével Viktor, aki kisietett a pult mögül és segített Jakow-nak leülni az egyik asztalhoz, ahol leülhetett kényelmesen.
- Hol voltál? Másfél hete, hogy eltűntél. – Viktor és az asztalnál ülők aggódva nézett végig Jakow-on. Sejtették, hogy a férfi maga alatt lesz a történtek után, de mikor eltűnt, a legrosszabbra gondoltak.
- Utánuk mentem, Viktor. Követtem őket. – lassan, akadozva beszélt Jakow. Közben hoztak neki egy vastag takarót, amit egyből köré csavartak. – Meghaltak, végeztem velük. – ismételte magát Jakow. – Az összessel.
- Kész csoda, hogy te nem haltál meg. – húzta el a száját Viktor, miközben intett, hogy hozzanak Jakow-nak valamit enni és inni.
- Nem számított volna. Már végük. – rázta meg erőtlenül a fejét Jakow.
Viktor aggódva nézett össze a többiekkel. Losev-éket másfél héttel ezelőtt mészárolták le. Oleg-et többször is lelőtték, közvetlen közelről, a felesége torkát elvágták, a lányukat pedig megerőszakolták, kihajtották a hidegbe, de nem jutott messzire. Jarkuszk-ban tudtak Katya-ról és Jakow-ról, mindenki felkészült, hogy a férfi, akit mindenki kedvelt, maga alá süllyed. De nem ez történt, Jakow eltűnt. Egyesek arról beszéltek öngyilkos lett, mások pedig arról, hogy vadászni indult. Úgy látszik … utóbbiaknak lett igaza.
- Értesítették az apádat, mikor eltűntél. Amint megtudja, hogy élsz, visszavisznek majd hozzá. De előbb pihend ki magad. – paskolta meg Jakow vállát Viktor, majd elhessegette az asztalnál ülőket, Jakow pedig szinte egyből el is dőlt, mint egy zsák.
- Fenébe is … hívjatok egy orvost, el kell, hogy lássa. Te meg szólj be a barakkba, hogy meglett! – utasította a vendégeket Viktor, akik kérdés nélkül el is indultak.
- Azt mondták, hogy nyolcan voltak. Levadászta mind a nyolcat? – suttogta az egyik, ahogy Jakow eldőlt alakjára pillantott.
- Az hagyján, de követte őket. Másfél hétig. Amilyen idő volt  … nem tudom, hogy élte túl. – Szibéria hidegét egy tábortűz közvetlen közelébe is nehéz elviselni, nemhogy odakint, miközben az embernek magának kell gondoskodnia élelemről és vízről.
- Várjuk ezzel meg a holnapot. Vigyük fel az egyik ágyba! – sóhajtott aztán fel Viktor, Jakow felé pillantva. Még nem halt meg … de még nem is élte túl.

⧖⧖⧖

- Láttad már? – dobta az íróasztalára, Jakow elé az újságot Szergej. – Jakutszk Farkasa. Jól cseng.
Jakow csak maga elé húzta az újságot, hogy megnézze, majd egyből félre is lökte azt. Ő nem találta hangzatosnak.
- Nem mész oda vissza. Van egy munkám neked, tartottam tőle, hogy túl puhány és gyenge vagy hozzá, de ezek után… -  bökött az apja az újságra. – Bevallom, hogy tévedtem.
- Na és, ha nem akarom? – emelte a tekintetét Jakow  az asztallapról az apjára.
- Akarod. – jelentette ki ellenvetést nem tűrően Szergej, elő véve egy vastag mappát a fiókból a fia elé csúsztatva. – Nézd meg! Úgy hívjuk, hogy Fekete Özvegy Program. Ez is jól cseng. – jegyezte meg mosolyogva Szergej a fia rosszalló pillantása ellenére is, miközben rágyújtott egy szál cigarettára.
- Ezek itt mind nők. Nem hinném, hogy felvételt nyernék közéjük. – húzta el a száját Jakow, visszadobva a mappát, hátra dőlve a székben. Ha lehetséges lett volna, akkor se akarta volna a dolgot. Kiégett, megcsömörlött, eltűnt belőle az a tűz, amitől élőnek érezte magát.
- Ezek nem nők, hanem fegyverek. Ráadásul elég drágák. – javította ki az apja, ahogy előre dőlt a székében. – A fegyverek pedig néha meghibásodnak. A feladatod pofon egyszerű lenne. Levadászni azokat, amelyek selejtesek. – vonta meg a vállát Szergej, jelezvén, hogy milyen egyszerűnek tartja a dolgot.
- Szóval… öljek nőket? Ez a kihagyhatatlan lehetőség? – horkant fel Jakow, a fejét csóválva.
- Ők megölnének téged. Jó pénzt kapnál, és tennéd, amihez értesz. A farkas vadászik, nem bujkál. – látva Jakow továbbra is érdektelen arckifejezését, folytatta. – Ez a Program fontos. Sok pénzt költöttem rá a múltban én is, szeretném, ha eredménye is lenne. Ezt te fogod garantálni. Iktasd ki a selejtet, egyszerű. Megkapsz hozzá mindent. – Jakow undorodott attól, ahogy erről az egészről az apja beszélt. Mintha valami minőségi ellenőrzés lenne csak a feladat.
- Hogy van Yana? – váltott gyorsan témát inkább Jakow.
- A húgod… benne van a programba. – ahogy ezt kimondta, Jakow egyből felkapta a fejét, de mielőtt bármit mondhatott volna, Szergej folytatta. – Ő így szolgálja a családunkat. A bátyád a titkosszolgálatnál van, most rajtad a sor, hogy tedd a dolgod.
- Látni akarom őt.
- Látni fogod. – felelte bosszúsan Szergej. Bosszantotta a fia makacssága. - De előbb bizonyíts! – húzott elő egy képet a mappából az apja, Jakow elé dobva azt.

⧖⧖⧖

Látni fogod. Visszhangzott Jakow fejébe, ahogy lassan lépdelt felfelé a lépcsőfokokon. Az öreg falapok ropogtak a lába alatt, értesítve a fentlakót, hogy érkezik. Régóta várnak már rá.
- Szóval téged küldtek. – jegyezte meg Yana, mikor szembe találta magát a fivérével. A hangja gyenge volt, a kezében remegett a fegyver, mielőtt leejtette volna azt.
- Én akartam jönni. – suttogta Jakow, ahogy közelebb lépett a húgához.
Fájt, hogy így látja. Összetörve, gyengén. A ruhája szakadt volt,  a bőre érdes és koszos, a bőre fakószürkévé vált, az ajkai lilák voltak. Csontsoványra fogyott, remegett, a karja tele volt tűnyomokkal, a szoba sarkában pedig az elhasznált tűk.
- Szarul festesz. – húzta halovány, gyenge mosolyra a száját Yana, ahogy végig mérte a bátyát. Hallott arról, ami történt, tudta, hogy a bátyja talán nem néz ki úgy, mint ő, de ugyanúgy csak egy roncs, legbelül. – Csak legyél gyors. Nem bírom már.
- Sajnálom. – szólt a bűntudat hangja Jakow-ból, ahogy leguggolt a húga mellé és a kezével az övét kereste. Az apjának igaza volt, eleinte. Könnyű volt. Könnyebb volt megölnie azokat a nőket, mint gondolta. Ez a mostani viszont teljesen más volt.
- Ja, hát … én is. – horkant fel Yana, mire egyből rázkódni kezdett a köhögéstől. Gyenge volt, a tüdeje, az izmai, a teste kezdte feladni. Jakow látott már ilyet, a többség nem bírta ki azt, amit a Program tett velük. A húga sem. – Semmi baj, minden rendben. – suttogta Yana a bátyának, látva az arcát. – Menni fog.
Jakow nem volt benne biztos, de előhúzta a kabátja alól a fegyverét. Nehezebbnek tűnt, mint máskor, hidegebb volt a fémborítás, mint eddig valaha. Az apjuk mást küldött volna, egy szadista barmot, Jakow ismerte. Nem ő volt az egyetlen farkas a nyáj körül. A többség beteges szadista volt, nem hagyhatta, hogy a húga egy ilyen kezei között végezze.
- Segítek. – remegő kezekkel nyúlt Jakow után, majd lehunyta a szemét, mikor a fegyver csöve a homlokához ért. – Kérlek. – suttogta, ahogy Jakow kezei köré fonta a sajátját és az ujját Yakow ravaszon nyugvó ujjára tette. – Rendben van, semmi baj… menni fog, Farkas. – mosolyodott el. Jakow-ot kiskorában kezdték el így becézni a tanítói, a harcias, nyughatatlan természete miatt, ami a húgának annyira megtetszett, hogy utána már csak így hívta.
Szinte beleremegett a szoba padlója a lövés hangjába, ahogy az keresztül szelte a csendet, felzavarva az ablaknál ülő madarakat, az ablaküvegek is beleremegtek.
Yana teste eldőlt, végig a matracon, Yakow emlékeibe pedig örökké beleégett a kishúga képe, az élettelen testéé, ami felett ott guggolt a gyilkosa. Ő.

⧖⧖⧖

Egyesek elkerülik életük mélypontjait, míg mások közel maradnak hozzá, hogy érezzenek valamit az ürességben, ami bennük van. Fájdalmat, bűntudatot, valamit, mert minden jobb a semminél. Jakutszk városa nem változott szinte semmit. Ugyanúgy hideg volt, hófedte, és a legkevésbé sem varázslatos. Jakow nem verte nagy dobra, hogy visszatért, még, ha csak átutazóba is. Az egyik nőt a közeli faluig kellett követnie, úgy döntött megáll itt pihenni. Pont, mint régen. Az újabb megbízatásra várt, ami itt találja majd őt. A kocsma egyik sarokasztalához ült, ahonnan belátta az egész helyet. Nem sokkal később pedig egy egyenruhás férfi ült le vele szemben.
- Volkov. Levele jött. – húzott elő kabátja alól egy borítékot, amit az asztalra helyezve Jakow elé csúsztatott. – Sokat mesélnek itt magáról, tudja? – mosolyodott el a férfi, közelebb hajolva. – Amit tett … hogy csinálta pontosan?
Jakow hallotta a férfi szavait, de nem foglalkozott velük. Előhúzta a kését és felvágta vele a borítékot, hogy lássa kinek a képét rejti.
- Nem valami bőbeszédű, mi? Tudja, megvettem a helyet, ahol történt a dolog. – erre már Jakow is felpillantott a levélről. – Gondoltam, építek oda egy … tudja, afféle emlékhelyet, amit látogathatnak az emberek. Ha elmondaná, hogy mi történt pontosan …  
- Megmutathatom. – felelte Jakow, ahogy zsebre vágta a borítékot és enyhén oldalra döntötte a fejét, ahogy a férfira pillantott. Az arcáról aligha lehetett bármit is leolvasni, majd felállt és a hátsó kijáraton át intett a férfinak, hogy kövesse.
Amint azonban becsukódott a férfi mögött az ajtó, Jakow hirtelen megfordult és az ökle a férfi arcának csapódott, mire az megtántorodott és a kocsma falának esett. Jakow a kabátja gallérjánál ragadta meg, hogy ne essen össze, majd a másik kezével újra és újra lesújtott, míg végül a földre nem dobta.  
- Hagyja békén Lesov-ék házát, megértette? – pillantott a földön fetrengő férfira. – Köszönöm a levelet. Értesítem Moszkvát, hogy átadta. Menjen el orvoshoz, mondja, hogy eltört az orra. – adott tanácsot Jakow, mielőtt visszament volna a kocsmába, gyorsan kiürítve az előtte lévő korsót, miközben a borítékban lévő fényképet nézte, aminek a hátuljára csak egy név volt írva: Natalia Allanovna Romanova.

⧖⧖⧖

- Jó napot kívánok, Uram! Üdvözlöm az Egyesült Államokban! – köszöntötte széles mosollyal a terminálnál az ügyintéző nő Jakow-ot, ahogy az átnyújtotta neki az iratait. – Andrei Kostiv. Nem először jár nálunk. Üzleti út? – pillantott a férfira a vékony üvegfal mögül, miközben az útlevelét lapozta és a pecsételőgépet kereste.
- Mondhatni. Talán utána maradok még egy kicsit, lazítani. – felelte higgadtan, egy halovány mosolyt megengedve magának, miközben a nőt figyelte. Nem az egyetlen hamis útlevele, de ezt a nevet használta a leggyakrabban. A hamis útlevelek mögött jól megszerkesztett személyiségprofilok is lapultak, ez volt a lényege. Ha valaki utána érdeklődött, sok mindent találtak volna róla. Céget Oroszországban, akik megerősítik, hogy üzleti úton van, hogy szereti a régiségeket és gyűjti is az antik műkincseket, és a többi. Ez persze mind hamis volt, de az álszemélyiségek akkor működtek csak igazán jól, ha élőnek tűntek.
- Tessék, a bőröndje, Uram! – lépett oda hozzá a biztonsági őr, átnyújtva a bőröndöt, amit eddig tüzetesen vizsgált. – Tiszta. – jegyezte meg kissé talán túlzottan is csalódottan, ahogy a nő felé pillantott az üvegfal mögött. Persze, hogy tiszta. A felszerelése egy Washington-i raktárban várja őt.
- Köszönöm. – bólintott Jakow, ahogy átvette a bőröndjét, majd az útlevele után nyúlt.
- Tessék! – nyújtotta át a nő, majd még fülig érő mosollyal folytatta, mielőtt Jakow elindulhatott volna. – Érezze jól magát nálunk!
- Úgy lesz. – biccentett Jakow a nő irányába, majd elindult maga után húzva a bőröndjét, immáron amerikai területen lépdelve.


малиновка » pótkerékkel elmegy » itt-ott akad

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
635
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: Jakow Volkov Vas. 20 Május 2018, 15:14

•• Kedves Jakow! ••

Elfogadva!




Nos, az agyam le is forgatta az első Fekete Özvegy filmet, amiben Te hatalmas szerepet kaphatnál. Nem tudom, hogy ez mind saját ötleten alapul-e, de simán elfogadnám, ha azt mondaná valaki, hogy ez a szál benne van a képregényekben is. Valami rettentően kreatívan oldottad meg, hogy a karaktered beilleszd Natasha életébe. Ha volt Logan film, legyen már Jakow is! Very Happy
Ritka szépen megírtad, egyszerűen lebilincselő volt minden sorod. Ahogyan felépítetted, még mindig csak ámulni tudok rajta!! Nem ismerem a Fekete Özvegy program eredettörténetét, de mostantól ez lesz nekem az eredettörténete, és mostantól nekem minden Özvegy mögött ott lesz egy Jakow is! Very Happy
Nagyon sajnálom azt a sok borzalmat, amin keresztülmentél néhány erőszaktevő és legfőképp a megszállott édesapád miatt. Az megbocsáthatatlan, hogy a saját lányát megöleti, ráadásul a legrosszabb, hogy Neked kellet megtenned. Miféle ember az ilyen? Megtört benned valami, amikor elveszítetted a kedvesedet. Ezután a testvéred jött. Hidegvérű gyilkos lettél, s most új célpontot kaptál.
Lenyűgöz, ahogyan Natasha életébe szőtted a sajátod. Így kell hatásos belépőt tenni, s minden bizonnyal ezzel felbolygatod Özvegyünk amúgy sem unalmas hétköznapjait!
Szóval nem is tartalak fel, köszönj be neki! Kíváncsian várom a folytatást.
Minden sorodat imádtam a jellemleírástól, az előtöridig! Köszönöm az élményt!! :3

Arcot még foglalj azért, de utána nincs más dolgod, minthogy elkezdj játszani! Üdv nálunk!! :3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Jakow Volkov

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Civilek-