Music: Alfheim Üdvözöllek szép hazánkban Csillagkovács!
A trónusomon ülve is érzem az állandó késztetés súlyát, amely a szívemre és elmémre telepszik. Szinte bilincsekre kényszerít a bevésődés iránti vágy. Börtön ez melyből képtelen vagyok szabadulni. Vágyom rá, mégis retteg tőle, hogy mi történik, ha megkapom e hőn áhított ajándékot melyhez fogható érzés nem létezik az univerzum egyetlen szegletén sem. Ám ha ez beteljesületlen olyan mély verembe taszít melyből felállni nem lehet. Ellenállni és küzdeni képtelenség ellene, csupán romlás és az elme tébolya követi, ha valaki e hatalmas vonzó erő ellen cselekszik. Nem félek magamnak bevallani, hogy gyötrődöm. Már elveszítettem szeretett feleségem Ariennét. Bármily erős is vagyok több veszteséget már nem bírna el a lelkem. Mi lenne Earnennel és Elriellel ha bevésődöm, s e mámor egy szempillantás alatt véget ér? Belehalnék a gyászba igaz felem halálába. Mi lenne királyságommal, népemmel, gyermekeimmel? Nagyot sóhajtok a gondolataimba merülve. Olyan vágy ez mely csak a bensőmet mardoss olthatatlanul. Királyként és apaként ezt most nem engedhetem meg. Önző volnék, ha csak saját magamra gondolnék, s ez az önzőség elborzasztana. E kiváltság nem adódhat meg nekem, különben népem egészét veszteség érné mely túltenne minden fájdalmamon. Elhatározásra jutottam. Valamit tennem kell, hogy biztosítsam magam, bilincsbe kell vernem a szívem, nem tehetek mást, még akkor sem, ha ez ellen minden porcikám tiltakozik.
Még évekkel ezelőtt láttam egy ősi lényt, ki most tengerkék hajú női alakban él az emberek között Midgardon. Tudom mit tett vele Bor, láttam bilincseit, s azt is tudom, hogy a kéklő sárkányt úgy nevezik, hogy a Csillagkovács. Talán Ő segítségemre lehet. Népem fiai s lányai közül ugyan kit kérhetnék e feladatra, hogy segítse királyát népünk leghőbb vágyától megfosztania magát? A Csillagkovács talán képes lehet teljesíteni a kérésemet. - Hívjátok Peldis-t a trónterembe. – Szólítom meg az egyik őrt aki a trónteremben teljesít szolgálatot. Az őr elsiet majd kisvártatva egy elf leányzó lép elém meghajtva magát. - Mit óhajt királyom? – Kérdi kíváncsian. Felé fordulok és fejemet biccentve köszöntöm. - Peldis, újra el kell, hogy küldjelek Midgardra. – Komoran nézek a tekintetébe, bár nem kötöm az orrára, hogy milyen céllal kérem tőle azt amit kérek. Részletesem elmondom neki, hogy akit keres, hogy néz ki és, hogy hol találhatja meg. Egy társat is rendelek mellé és elbocsátom trónusomtól. Peldis és egy másik el lány emberi ruhákat öltenek magukra és a parancsomra Midgarba mennek. Egy városban kezdik keresgélni azt, akiről részletes leírást adtam nekik. Pár nap alatt egy téren meg is pillantják Őt, a Csillagok kovácsát. A két elf nő odalép Celia elé. - Kérlek bocsáss meg Csillagkovács, de beszélnünk kell veled. – Szólítják meg kedvesen és illedelmesen Celia-t. Ha a lány nem ellenkezik akkor kicsit félrevonják, hogy nyugodtan beszélhessenek vele. - Az én nevem Peldis a társam pedig Aphedis. Mindketten Alfheimből érkeztünk, az elfek birodalmából. Királyunk Nimellos szeretne vendégül látni és beszélni veled, mint vendéggel. Amennyiben eflogadod a meghívását kérlek kövess minket. A két követ egyáltalán nem erőszakos, ha Celia hajlandó velük menni akkor elvezetik a város egy sikátoros részéhez. Amikor csak hárman maradnak Peldis a nyakában függő ékkőhöz nyúl és annyit mond a téglafal felé fordulva, hogy „mellon”. - Jöjj Csillagkovács. Látszólag semmi sem történik ám Peldis nekimegy a falnak és el is tűnik, ha Cel követi akkor ő is átérve a falon egy gyönyörű zöld parkban találja magát. A királyi parkba kerül mely tele van virággal, fákkal és minden széppel és jóval, amely szemnek kedves és léleknek békét adó. A két elf lány a kertben elvezetik Cel-t hozzám. Már vártam őket. Amint odaérnek hozzám a két nő meghajol királyuk előtt majd távoznak. Hálásan bólintok elismerve szolgálatukat. Ezüstös és barnás árnyalatú öltözetben fogadom az ifjúnak tűnő, kék hajú, kék szemű leányzót. - Légy Üdvözölve Alfheimben Celia, a Csillagok neves kovácsa. Nimellos vagyok, az elfek királya. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásom. Barátságosan köszöntöm vendégemet, aki a kérésemre el is jött. Kezeimet hátra téve sétálok mellette és egy szökőkút hűs vizébe érintem egyik kezem újbegyét. - Kérlek mesélj róla, milyen az életed az emberek világában? Talán hallott már rólam, talán nem, de az biztos, hogy nem járt még birodalmunkban. Asgard volt a börtöne oly sokáig, s láttam, hogy Odin tovább száműzte a Földre. Hányatott sorsú személy, akivel mostohán bánt az élet. Az egyik udvarnokom tálcán ételt hoz és azzal kínálják meg a lányt. Szép és egészséges gyümölcsök melyek a közeli fákon termettek. Biztosan Neki is lesz kérdése, éppen ezért szerettem volna vele itt a kertben találkozni, nem olyan hivatalos. Őrök sincsenek túl sokan, csak épp annyi amennyi szükséges, azért, hogy ne érezze fenyegetve magát. Kíváncsian fordulok most felé és íriszeimmel a lélektükrébe nézek és kíváncsian várom, hogy mik lesznek első reakciói e szokatlan meghívásra.
∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön
A poszt írója ∞Celia Wickham
Elküldésének ideje ∞Csüt. 10 Május 2018, 20:57
Ugrás egy másik oldalra ∞
Egy újabb megbeszélés a kiadóval le is van tudva. Néha az őrületbe tudnak kergetni, ám még mindig ők a legjobb módszer, ha valaki énekes és egy banda tagja. Ami igazából nem is csak egy, hiszen énekelgetek más stílust is, habár ezt kevesebben tudják. Nem árt mást is csinálni, azzal is edzeni a hangszálakat. S ami azt illeti igen csak szeretem is máshogy használni a hangom. Nem csak hörgésre. S erősen tervezem ezt meg is lépni a közeljövőben. Persze erről még úgy senki nem tud. Ám most New York egyik nyüzsgő terén kell átkászálódnom, hogy eljussak a kocsimig. Ezt majdnem sikerült ki is viteleznem, amikor a semmiből olyan névvel illettek, amiről nem igazán tudnak a földön. Szemem villant, ahogy feléjük fordultam és két ember lányt láttam magam előtt, ám van egy olyan sejtésem, hogy nem azok. Korántsem azok. Hagyom, hadd vezessenek egy eldugottabb helyre, ahol meg is tudom, hogy Alfheimből jöttek és a királyuk szeretne találkozni velem. Erre mindössze a szemöldököm szökik fel, ám továbbra sem szólok hozzájuk. Az egyikük nyit egy átjárót a falon, kicsit klisésnek érzem ezt most, de azért követem őket.
Átlépve az átjárón egy kertben találom magam. Hamar elém is lép a király, legalábbis az öltözékéből ezt vonom le. Aztán a bemutatkozása, csak még inkább megerősít. - S Suilad - szólalok meg a nyelvén és hajolok meg kissé köszöntésképp. Hiába nem jártam még itt, elég sok könyvhöz és tekercshez jutottam hozzá Asgardban. S bőven is volt időm átolvasni őket. - Szerintem egészen jól tudod, hogy milyen is az emberek világa. Midgard. Számomra börtön, számodra egy olyan hely, ahová nem akarsz elmenni. - válaszolok a kérdésére és a mondatom végén felé fordulok és a szemébe nézek. Végignézek rajta és nem sok fölösleges érzelmet vélek felfedezni. De van egy igen jó sejtésem, hogy miért is hívott ide. - Ha jól sejtem nem azért hoztál ide, hogy a Földről beszélgessünk. - kezdek bele miközben a kertet kémlelem - Inkább azért, hogy valamit elkészítsek, amire az itteni kovácsok nem képesek. - sandítok felé. Nem mondom ki azt amire gondolok, hagyom, hogy ő mondja el.
∆ Hozzászólások száma :
78
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'
A poszt írója ∞Nimellos
Elküldésének ideje ∞Pént. 11 Május 2018, 12:34
Ugrás egy másik oldalra ∞
Celia & Nimellos
Music: Alfheim Üdvözöllek szép hazánkban Csillagkovács!
Figyelmem nyomban sikerül felkeltenie, már az első szóval amit kiejt a száján. Saját nyelvünkön szólal meg, üdvözölve engem. Ez igazán kedves tőle. - Látom hasznosan töltötted az elmúlt évszázadokat, évezredeket. – Régóta él már a kilenc világ két részén, Asgardon és Midgardon, sok-sok tudást halmozva ezzel össze. A mi nyelvünkről is talán Asgardban tanulhatott, mindenesetre kedves gesztus a részéről, sőt illendően meghajol előttem amire nem is számítok, egy hozzá hasonló ősi sárkánytól. Minden tekintetben elmondható róla, hogy sokat változhatott amióta ide tévedt. Viszonzom meghajlását fejem biccentésével felé, és egy barátságos mosollyal. Lényegre törően válaszol a kérdésemre, jól tudja a kapcsolatunk Midgarddal. Nem baj ez, nyugodtan lehetünk konkrétak és nyíltak egymással. - Jól látod, tudom milyen Midgard világa. Te viszont még mindig börtönként éled meg az ottléted? – Az, hogy számomra olyan hely ahova nem akarok menni az érdekes megfogalmazása a dolgoknak. Szívem szerint mennék, úgy vonz, mint egy mágnes, de az eszem szerint nem kötődhetek oda semmiként. A Csillagok kovácsa szembefordul velem és tekintetemet vizsgálja. Szemébe nézek hát én is, hátha a lélektükrök árulkodnak. Amit mond abból egyértelmű, hogy tudja miért hívattam. - Egy kis beszélgetés nem árt ha eddig még nem hozott össze minket a sors. De valóban eltaláltad, nem ez az elsődleges oka, hogy ide kérettelek. Tekintetem most körbejár a gyönyörű kertben, majd visszatér Celiára. - Őszinte leszek veled, a különleges kovácstudományodat szeretném igénybe venni. Tudom sokan kihasználtak és becsaptak életed során. – Teszek egy apró kört a lány körül miközben végig gondolom mindazt amit róla tudok. - Én viszont nem kényszerítelek semmire, és nem is áll szándékomban újabb börtönbe vetni Téged. Ha segítesz megjutalmazlak Téged és szabadon távozhatsz, akkor is ha azt mondod nem akarod elkészíteni amit szeretnék. – Olyan sokan becsapták és kihasználták Őt, nem csoda ha bizalmatlan. - Amit én kérek tőled az nem fegyver. Téged börtönbe zár az ékszer, amit csellel rád aggattak. Én viszont azt kérdezem, hogy tudsz e olyan ékszert készíteni ami egy szívet zár börtönbe addig amíg azt valaki viseli? Tekintetem most komolyra vált amint újra megállapodok a Csillagkovács előtt. Szomorú dolog, hogy ilyet kérek tőle, s talán hiába reménykedem, mert nem tudja elkészíteni. Ezért hát kíváncsian várom mit felel a kérésemre.
∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön
A poszt írója ∞Celia Wickham
Elküldésének ideje ∞Hétf. 14 Május 2018, 10:22
Ugrás egy másik oldalra ∞
- Fogalmazzunk úgy, hogy sok volt a szabadidő és még több volt a könyv és a tekercs. - reflektálok a kijelentésére. S igazság szerint tudtam volna hasznosabban is tölteni, ám nem volt rá lehetőségem. A Földön ez némileg megváltozott. Nagyobb lett a mozgástér és egy igen érdekes korszakát is sikerült megélnem. - Egy kalitka lehet szép, lehet aranyból, lehet tágas, de továbbra is kalitka marad. - válaszolok a kijelentésre. Közben pedig ismét körbenézek a kerten. Rengeteg virág és ritka növény, amiket eddig még nem volt szerencsém látni. Hiába jártam be az űr végtelenjének egy részét, még mindig rengeteg olyan hely van, ahol számomra ismeretlen dologgal tudnék találkozni. S valami teljesen újjal is akár. S valószínűleg sok olyan hely van, ami már nem is létezik, amit elemésztet a saját csillaga. Az űr folyamatosan változik és minden lény tudja, aki valaha kirakta a lábát a bolygójáról. Nem olyan hely, ahol könnyedén lehet barátságos helyet lelni. A kijelentésére felkúszik az egyik szemöldököm, pedig erősen sejtettem, hogy ezért hívott ide. Mi másért kéne egy elf királynak egy olyan kovács, mint én, ha nem a tudásom végett. A második kijelentésére egy sejtelmes mosoly jelenik meg az arcomon. - Érdekes megközelítése a dolgoknak. Ezek szerint tudsz rólam egy-két dolgot. - szólalok meg, miközben az engem fürkésző arcát nézem. Végül amikor meghallom a kérését elkacagom magam. Micsoda egy elf, aki el akarja zárni maga elől az érzéseit. Vajon a népe mit szólna eme ötletéhez, amit éppen felvázolt nekem. Végül kék szemeim ismét rápillantanak, sötétek és nem látszik bennük érzelem. - Nem kivitelezhetetlen. S úgy sejtem, hogy már volt részed benne, ha meg akarod gátolni. - válaszolok neki. Valami ilyesmire gondoltam, ha nem erre. Asgardban volt lehetőségem kellően átolvasni a 9 világban élőkről szóló olvasmányokat. Ennek hála van tudásom róluk bőven. - Harcolni akarsz bevésődés ellen, a szerelem ellen és a vágy ellen, hogy Midgard-ba menj. Érdekes kérés ez egy elftől. - teszem még hozzá, miközben a tekintetem nem mozdul az övéről.
∆ Hozzászólások száma :
78
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'
A poszt írója ∞Nimellos
Elküldésének ideje ∞Kedd 15 Május 2018, 12:23
Ugrás egy másik oldalra ∞
Celia & Nimellos
Music: Alfheim Üdvözöllek szép hazánkban Csillagkovács!
- Pedig egészen jól beilleszkedtél az aranykalitkába. – Kicsit groteszk hangvételű amit mondok, de amit láttam a Midgardi életéből azon elég emberinek tűnt. Ha nem tudnám ki is valójában azt mondanám, hogy egy emberi művész, dalnok. De nem az, talán valami emberi hóbort, amit felvett szokásként. Ugyan az érzéseibe nem látok bele, de talán így jobban viselhetőbb számára a fogsága, melyben valódi alakját képtelen magára ölteni. - Egy királytól talán elvárható, hogy tájékozott legyen. – megengedek egy apró mosolyt. Szó mi szó, megvan a magam hírforrása. Hallok sok mindent, amit jelentenek nekem, mi a kilenc világban zajlik, én magam is látok sok dolgot, hiszen látó vagyok. Ehhez párosul az, hogy időnként személyesen is utazom a világok között. Asgarban is jártam többször, így hallottam a Csillagkovácsról is akinek létezését és fogságának hírét még Odin királytól szereztem. Majd a feltett kérdésemre az első reakció egy kacagás. Komoran ráncolom össze a szemöldökömet. - Talán ilyen mulatságos számodra a kérésem? Tekintetem komoly, rezzenéstelen. Celia kifejti egészen részletesen azt, amit szeretnék, megértette, tudja mit kívánok most tőle. - Nem nevetnél ezen, ha ismernéd az érzést. Az érzést amely felkavar, amely mint forróság árad szét a testedben, amely nem hagy nyugodni sem este sem reggel, s amely ha véget ér olyan mélységekbe taszít melyből nem mászhatsz ki. – Egyenesen nézek bele kék íriszeibe és hangom csupa érzelemmel teli, komor és komoly is egyben, ahogy a bevésődésről beszélek. - Alapvetően a bevésődés nagy ajándék, kiváltság, ősi hagyomány. De egy királynak, aki elveszítette királynéját és két gyermekéért s egész népéért felel, nem engedheti meg magának ezt a világokon túli mámort. – Hangom most lágyabb, inkább magyarázóbb mint az iménti komor és erőteljes hangvétel. - Nevess csak nyugodtan, ha ez valóban mulatságos számodra. – hogyan is vártam megértést Tőle, ezeket az érzéseket nem érheti más csak az ki már átélte, s tudja miről beszélek. - Mire van szükséged hozzá? – Váltok hirtelen tovább a lényegre. A hajlandóságát azt értékelem benne, még ha teljesen megérteni nem is tudja azt, hogy miért kérem tőle ezt. Veszek egy mély levegőt és testemet újra nyugalom járja át. Az érzések kavargó áradata melytől még egy király sem mentes elkapott, főleg, ha ilyen témáról van szó. De már most újra nyugodt vagyok.
∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön
A poszt írója ∞Celia Wickham
Elküldésének ideje ∞Kedd 15 Május 2018, 21:07
Ugrás egy másik oldalra ∞
A megjegyzésére inkább nem válaszolok. Fölösleges lenne pont vele vitatkozni erről. Inkább hagyom, hogy haladjon tovább a beszélgetés. Megvagyok ezen téma megemlítése nélkül is. S szerintem ezt ő is olyan jól tudja, ha valóban annyira tájékozott, mint állítja. S király, így biztos vagyok benne, hogy tökéletesen érti a hasonlatomat. - Egy elf-től az, hogy zárjam el azt, ami a lényének a része. Igen, felettébb mulatságos. Habár gondolom tisztában vagy vele, hogy mit is jelent a kérésed. S akármilyen meglepő.. - lépek közelebb hozzá miközben a szemem továbbra is őt figyeli - Hozzám hasonló, érzelmeket teljesen nélkülöző lény is érti. Szerinted hány évezrede van már rajtam ez a karkötő? - az utolsó szót talán kicsit nagyobb nyomatékkal ejtem ki, mint kéne. Ezért hátrébb lépek egyet és szívok egy mély levegőt. - Elhiheted, hogy nálam senki nem tudja jobban, hogy milyen az, amikor irtózatos vágy van benned és semmit nem tudsz tenni, hogy elérd. - teszem még hozzá végül. - Egy helyre, ahol nyugodtan tudok dolgozni. Gondolom megvan a városod műhelye még. Annak ellenére, hogy nem igazán vagytok az a nagy háborús nép. - teszem fel neki a kérdést a kérdésére.
Úgy érzem elragadnak az érzelmek, ez a téma olyan érzékeny számomra mint másnak egy régi harci sebesülés, érzékeny, kényes terület. Máskor oly nyugodt tekintetem árnyak hada festi be. Ez az, ami megőrjít. Harcolok az ellen, ami ellen nem lehetne, és megtagadom a legszentebb ajándékot dolgot, amit a népem átélhet. Mégis ráléptem egy ösvényre, döntöttem, s már nem lépek le róla. Celia kérdésére megenyhül tekintetem, s az Ő börtönére, karperecére tekintek. - Bor napjai óta viseled már, ami régi korokba nyúlik vissza, tudom jól. – Az én időmet megelőző korszakok óta raboskodik már Asgard egykori királyának döntése miatt. Most, hogy ezt kérdi tőlem már szinte látom rajta a fájdalmat, kezdem érteni mit is jelent ez Neki. Nem, azt nem mondhatom, hogy teljesen értem, mert nem vagyok a helyzetében, mindenesetre bólintok a szavaira, hogy tudomásul vettem az Ő érzéseit is. Vajon helyes lenne elmondanom Neki, amit láttam a jövőjéről? Miért kínozná tovább a kérdés, hogy vajon mikor lesz vége már? - Jöjj velem. Elvezetlek a királyi kovácsműhelybe. Itt készülnek népem legnemesebb fegyverei, ékszerei. Intek felé, hogy kövessen. A királyi testőrség velünk tart, de senki sem fogja közre a kovácsunkat, csak pár lépésnyire vannak lemaradva. Megyek elől és a kertből a palota melletti nagyobbacska épülethez érünk. Igazi kovácsműhely, melyben legjobb kovácsaim közül kettő már előkészített mindent. Belépünk a tágas és hatalmas műhelybe, ahol a tűz heve meglegyinti arcunkat. Mindenféle fém, nemesfém és drágakő áll itt rendelkezésre, amit csak el lehet képzelni. - Cirdon és Hirlond a szolgálatodra lesznek. Mutatok a két hozzáértő kovácsomra. - Kérlek, gyűrű formát öltsön az ékszer, sárkánykővel, s csak addig hasson amíg a viselője úján van. Látom el instrukciókkal a Csillagkovácsot. Jövőjét tekintve arra jutottam megosztom vele amint elkészült az alkotásával. Ez lesz az én ajándékom Neki. Nem megyek el, magam is szeretném látni, ahogy alkot, s igen kíváncsi is vagyok, hogyan készíti el, hogyan lát hozzá, vagy esetleg van e még valamire szüksége.
∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön
A poszt írója ∞Celia Wickham
Elküldésének ideje ∞Szomb. 19 Május 2018, 02:58
Ugrás egy másik oldalra ∞
Kisebb kifakadásom eléri a célját, még ha teljes mértékben akaratlan is volt. Arca meglágyul és én is lenyugszom. Van bennem feszültség az miatt, amiért nem tudok alakot váltani. S mellé vágy is, olyan vágy, ami vetekszik azzal, ami benne van. A különbség mindössze az, hogy ő ezt maximum ezer éve érezheti, míg én évezredek óta. Tudom, hogy egyszer megtörik ez a kis átkom, de azt nem, hogy mikor. Egy dolog azon biztos. A karkőtő gyengül, napról-napra egyre inkább, nem sokat, de azért észrevehető. - Még jóval azelőtt, hogy megszülettél volna és talán még azelőtt is, hogy a szüleid előtt is. - válaszolok a kijelentésére. Habár nem számlálom az éveket. Sosem tartottam fontosnak. Hosszú ideig megvoltam anélkül, hogy megtettem volna. Ezért nem tudom, hogy mióta van rajtam ez a karkőtő és különösebben nem is foglalkoztat. Rajtam van és nem tudok megválni tőle. Ám, kicsit talán még jó is. Megvan benne a jó dolog, aminek hála kicsit jobban megértem magam és a körülöttem lévő világot. - Legnemesebb... S vajon jók is, vagy csak jól néznek ki? - teszek fel egy kis gúnyos kérdést. Nem különösebben foglalkoztat, hogy ő a király. S az még kevésbé, hogy éppen ezért másképp kéne beszélgetnem vele. Ő is csak egy halandó, még ha hosszú ideig is él. Nem több, mint azon örök, akik kísérnek és figyelik minden lépésemet. Végül aztán elérjük a műhelyt. Tágas tér, forró kemence és két kovács, aki Nimellos szerint csak a parancsomra várnak. Végignézek a két elfen. - Akkor el is mehettek. - szólok oda nekik és meg sem várva a reakciójukat körbejárom a helyet. A kemence meleg, ám nem megfelelő. Nem mintha használni akartam volna. Az eszközök elsőrendűnek tűnnek, ám számomra haszontalanok. Kisesebb mosoly jelenik meg az ajkaimon. Aztán felcsillan a szemem és a hajam kéksége életre kell. Hullámzik, mint a tenger, ahogy az erőm kezd a felszínre törni. Lehunyom a szemem, hogy megtaláljam azon eszközöket, amik kellenek egy gyűrűhöz. - Remélem sárkányköved van hozzá. - fordulok a király felé, miközben a jobb kezemben megjelenik a kalapácsom. Elsőre egy kicsit hétköznapinak tűnhet, ám ez csalóka. Rárakom az üllőre, ami alatt kicsit berogy a padló a súlytól és mellé kicsit fel is nyög a fém és az épület szerkezete. Majd Nimellos elé lépek. - A gyűrűt csak te fogod tudni használni, másképp nem tudom megcsinálni. Így is megfelel? - kérdezem tőle, miközben előtte állok és az arcát kémlelem.
A királyi kovácsműhelyben vagyunk, nem holmi szalmával bélelt jász ólban. Fut végig a gondolat amint gúnyolódik a kovács. - Ha valóban olyan jó kovács vagy, mint hallani lehet, akkor tudod a választ kérdésedre. – Nem kívánok belemenni egy újabb értelmetlen szócsatába. Semmi értelme sincs vitázni egy sokezeréves büszkeséggel. - Maradnak. – Jelentem ki ellentmondást nem tűrően, mikor a két kovácsom elhessegetné Celia. Intek is Cirdonnak aki elővesz egy díszes dobozt melyet felnyitva egy szépen megmunkált, vöröses sárkánykő villan fel. Kíváncsian szemlélem amint a kék hajzuhatag megrebben és energiák cikázását érzem a levegőben. A semmiből egy kalapács jelenik meg a kézében, melynek súlya alatt az ülő meg is rogyik kissé. - Pazar mutatvány Villannak fel ébredező íriszeim, mert valami tényleg érdekeset látok, hosszú idő után. - Remélem az épület azért megmarad mire végzel. Jegyzem meg hasonló furkálódó gúnnyal a hangomban. A kérdése meglep. A gyűrűt univerzálisnak képzeltem el, amit majd továbbadhatok, de ha a tudományából most ennyire futja…, ám legyen. - Ha másképp nem tudod, csináld meg így. Felelek a tekintetem fürkésző szempárra. - Egyvalamire figyelmeztetlek Csillagkovács. Ha a gyűrűbe valami sötét fondorlatot teszel és ezzel elárulsz, akkor tudd meg, hogy amit Bor veled tett az semmi lesz ahhoz képest, amit Tőlem kapsz. Senkitől sem tűrőm el semmilyen formában az árulást, ezen a területen nem vagyok kíméletes. Egyetlen arcizmom se rezzen, hidegen és komolyan közlöm vele tényt, hogy ennek tudatában munkálkodjon. - Ennek tudatában, folytathatod. Komor tekintetem újra kíváncsira vált, s fürkészem, hogy mi lesz a következő része a gyűrűkészítésnek.
∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön
A poszt írója ∞Celia Wickham
Elküldésének ideje ∞Szer. 23 Május 2018, 21:01
Ugrás egy másik oldalra ∞
- A szépség meglehetősen sokat elvesz a használhatóságból. - teszem még hozzá. Habár ez meglehetősen fölösleges vita ezen dologról. Számomra a fegyver kinézete sosem volt elsődleges. Egyedül talán a kalapácsom az, aminél erre jobban figyeltem a kelleténél. S azt kell mondjam, hogy igen kellemesen néz is ki mellé. Azután meg még kevésbé volt fontos a dizájn, inkább a pusztító erő számított. - Hasznuk nincs, de legyen. - reagálok a kijelentésére. Ha azt akarja, hogy maradjon a két kovács, akkor maradjanak. Nincs szükségem rájuk, de gondolom azt akarja, hogy lássák miként dolgozok. Nem mintha sokat tudnának tanulni tőlem. - Jelenleg, ha tudnám sem akarnám másképp megcsinálni. Ám azt, hogy kit köt le, azt meg tudom változtatni, ha későbbiekben ez felmerül. - felek a kijelentésére miután érzékelem, hogy nem tetszik neki túlságosan az, amit mondtam. Sajnos képtelen lesz beletörődni, mivel nem tudok többet tenni. Hála annak, hogy az erőm le van kötve. A kijelentésére megmerevedik körülöttem a levegő és fagyos tekintettel nézek fordulok felé. - Talán megkockáztatnád a néped bukását azért, mert egy kozmikus lényt akarsz megbüntetni? Korántsem hidd azt, hogy nem tudnék kellően nagy károkat okozni azelőtt, hogy meg tudnátok állítani. - lépek közelebb hozzá. Szemeim fagyosan villannak és a kalapácsom is kissé elkezd ragyogni és hőt árasztani magából. - Ha már fenyegetésekkel dobálózol, akkor menjél biztosra. Mivel egy dolgot elmondhatok. A bolygód nem úszná meg azt, ha harcolni akarnátok velem. Egy királytól kicsit több előrelátást várnék... - fejezem be végül a dolgot, és nem foglalkozva azzal, ha esetleg még lenne mondanivalója. Visszalépek az üllő mellé. Az előbb kihozott sárkánykövet kezdem el vizsgálni. Szépen megcsiszolták, gondosan előkészítették egy gyűrűhöz. Annyira talán nem is rossz kovácsok, mint hittem, vagyis inkább ékszerészek. Felemelem a bal kezem és összpontosítani kezdek. A levegő elkezd vibrálni körülöttem, ahogy az erőmmel anyagot alkotok a tenyerembe. Elsőre egy enyhe fény jelenik meg, ami lassan vakítóvá kezd válni, ám én nem veszem róla tekintetem. Olyan ötvözetet alkotok a tenyeremben forgó folyadékban, amivel elérhetem a kellő hatást, a sárkánykővel és egy még el nem mondott hozzávalóval. Amikor elérem a megfelelő összetételt, akkor a kemencébe helyezem, majd lehajolok elé és veszek egy nagy levegőt. Tűzet lehelek rá, jóval melegebbet, mint amit csinálni tudnának. A leheletem hője beteríti a helyet és látom a szemem sarkából, ahogy a két kovácsot leveri a víz. Néhány perc után kiveszem a fehéren izzó fémet, majd az üllőre közepére teszem. Felveszem a kalapácsom és megfelelő méretre zsugorítom azt, majd elkezdem ütni. Néhány csapás után a kis izzó fémdarabból egy gyűrű lesz. Nem véletlenül hívnak csillagkovácsnak. Mindent sokkal gyorsabban alkotok meg, mint más, rendes kovácsok. Ez is egy oka a kezem lévő karkőtőnek. Még pár ütés után késznek vélem a formát, így eltüntetem a kalapácsot és a király elé lépek. Minden szó nélkül felemelem a jobb kezét és megsértem a tenyerét, hogy a vérre folyón. A kifolyó nedvet a sárkánykővel itatom fel, majd visszamegyek a gyűrűhöz. A legkevésbé sem foglalkozva azzal, hogy mit gondolhat most. A követ belehelyezem a helyére, majd az egész kis ékszert a jobb tenyerembe teszem és közel emelem az arcomhoz. A levegő ismét vibrálni kezd körülöttem és a gyűrű elkezd lebegni, majd a nyelvükön szólalok meg. "Egy érzés mely üldöz, egy érzés, melyet elzárok." A kimondott szavak megjelennek a felszínén. Egyenként égnek bele az anyagába. Ezután szépen lassan a tenyeremre száll. - Próba. - szólalok meg nyersen miközben Nimellos felé fordulok.
Nem teljesen értek egyet a Csillagkováccsal. A szépség fontos, főként az elfeknél. De annyi baj legyen, ha véletlen nem ez a gyűrű lesz a legszebb a királyságomban. Elgondolkodtat az a kijelentése, hogy hozzám köti a gyűrűt, de később ezt meg tudja változtatni. Az államon pihentetem jobb kezem hüvelyk és mutató ujját, amolyan elgondolkodó gesztusként. - Végül is, egyelőre jó lesz így. – Nem zsörtölődöm ezen tovább, ha nem megy, hát nem megy. A lényeg, hogy működjön rajtam. Szerettem volna tovább örökíteni, de ehhez akkor újra fel kell majd fogadjam a Csillagkovácsot. A figyelmeztetésemet úgy látom eléggé komolyan veszi, sőt egyenesen haragossá válik. Érzem magamon fagyos tekintetét. Közelebb lép hozzám, hogy saját fenyegetőző és sértő szavait közelről zúdíthassa az arcomba. Még a hatalmas kalapácsa is felizzik, annyira szíven találták az előbbi intelmeim. - Éles a nyelved Csillagkovács. Csak fele ennyire legyen jó a gyűrű, mint az éles nyelved, és elégedett leszek. – Ez úttal hidegkék tekintetem nem rezzen. A fenyegetőzése lepereg rólam, csakúgy, mint róla az enyém. Sikerült kihoznom a sodrából, azért ez is eredmény. Kezdem már felmérni természetét így magam is másképp állok hozzá. Kölcsönös kifakadásunkat nem firtatom tovább, inkább gyönyörködöm a művében. Kezében energia sűrűsödik, mely anyaggá alakul. Egészen elképesztő, még az én sokat látott szemeimnek is. Tüzes lehelletének hője beteríti az egész műhelyet, jó meleget kerítve odabent. Majd pár ütés a kalapáccsal és az anyag gyűrű formára változik. Tekintetem látszik a meglepettség jele, ezt nem is palástolom. Majd hozzám lép és jobb tenyerem elkéri, sebet ejtve rajta, kérdés nélkül. Nem ellenkezem, valahol sejtettem, hogy szükség lehet személyes tárgyra, vagy hajam szálára, de véremre nem gondoltam. Királyi őrségem fegyverért nyúl Celia tettére de bal kezemmel nyugalomra intem őket. Ez az áldozat semmiség, ha sikerrel jár. A gyűrű véremben fürödve, sárkánykővel egyesülve lebegni kezd, majd szavakat suttog a szélbe melyek a gyűrűt átitatják. Végül tenyerén pihen meg az ékszer, s ezzel felém fordul. - El kell ismerjem pazar látványt nyújt, ahogy dolgozol. Amit el kell ismerni elismerem, valóban szép munka volt. - Lássuk mit alkottál. Kapom ki egy mozdulattal a gyűrűt tenyeréből és húzom fel bal kezem középső újára. Csodálkozom, hogy pont jó a méret, talán a fém alkalmazkodik az ujjam méretéhez, nem tudom, de pont jó. Az első pár másodpercben semmit sem veszek észre. - Ez nem mű… Egy pillanatra bennem ragadnak a szavak. Furcsa érzés fog el, pontosabban furcsa érzés nem fog el. Valahogy egy csettintésre megszűnt a vágyam a bevésődésre, nem kínoz, nem éget a perszelő vágy tüze, hogy Mitgardra menjek másik felemért. - Egészen elképesztő, de ez a gyűrű hatásos. Arcom teljesen elégedetté változik. Nem hittem teljesen, hogy sikerülhet, de a Csillagkovács megcsinálta. - Méltó vagy a híredre, Csillagok kovácsa. Elismerően biccentek a sárkánynak. - Mondd csak, mit kérsz cserébe? Ha hatalmamban áll, akkor megkapod. Kaptam valamit, ami számomra roppant értékes. Hatalmas tehertől szabadított meg Celia, még ha kicsit modortalannak is találom, bár ősrégi lény, ezért elnézhető neki. Nem vagyok hálátlan, így kíváncsian figyelem, mit kíván fizetség gyanánt, miközben gyönyörködöm a bal kezemen ragyogó gyűrűn.
∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön
A poszt írója ∞Celia Wickham
Elküldésének ideje ∞Vas. 24 Jún. 2018, 11:22
Ugrás egy másik oldalra ∞
Celia & Nimellos
- Mondod te, miután megfenyegetsz valakit. Talán azt várod, hogy nem fog hasonlóképp reagalni? - kérdezek vissza. Nem tud megfélemlíteni, az senkinek sem sikerült. Nem félek attól, ha harcolni kell valakivel. Tudom, hogy milyen erőm van és még jelenlegi állapotában is igen jól ki tudom használni. S biztos vagyok benne, hogy ennek ő is tudatában van. Ennek megfelelően lesz olyan bölcs, hogy nem kezd itt harcokba velem. Persze attól még tévedhetek, amit nekem tartok valoszinunek. - Nem csak a látvány pazar, az eredmény is az. - válaszolok a kijelentésére. Én már csak így dolgozom. Számomra ez művészet és meglátszik azon is, ahogy kialakítom a kert vagy elképzelt tárgyat. S azon dolog biztosan kielégítő lesz, a legutolsó részletéig. Így nem lép meg túlzottan a klór abba kezd bele, hogy nem is működik, majd elakad a szava. Egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon. -Nem véletlenül hívnak úgy, így nincs min meglepődni. - szólalok meg minden szerénység nélkül. Pontosan tudom, hogy tudásban sokkal jobban allok, mint az itt lévő kovácsok. Habár ez némileg az erőm végett is van. Ám még anélkül is bőven sok információ van a fejemben, amit szívesen átnéznének, ebben nem kételkedem. - Mégis mit kérhet egy hozzám hasonló Alfheim királytól? - teszem fel a kérdést sejtelmesen, hogy ő mondjon pár dolgot, amit méltó fizetségnek tart.
||