Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
Only the beginning - Nimellos & Alassë


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
6
∆ Tartózkodási hely :
☙ Imitt-amott



Tárgy: Only the beginning - Nimellos & Alassë Szer. 16 Május 2018, 22:19



☙ A l a s s ë & N i m e l l o s ❧
We only become more fully what we are.


Valami új, valami más. Érezni az erős szélben, mely a fák között végig száguldott, felkavarva a leveleket, belekapva a hófehér ruhámban. Érzem, zsigereim között érzem, hogy ez egészen más út lesz, mint amit szoktam tenni Alfheimben. Valami újat ígért, valami olyat, ami verítékkel teli, elképzelhetetlen, és akár sorsdöntő.  Nem csak számomra, hanem mások számára is. Oly sok évet leéltem már, mégis... Lenne valami, ami új lenne? És lenne. Van is. Mert a világ folyamatosan változik, pont úgy, ahogy a szél is most magával sodorja a múltat, helyet adva a jelennek.
Távolban Alfheim szíve bukkant fel, ezernyi fény a fák között, ezernyi lélek, kik békében, gondtalanul élték a napjaikat Nimellos árnyékában. Rendkívüli, mily nevetséges, de lábaim engem is odavittek. Nem, ez nem a fény bennem, ami vonzott, ami továbbra is parázslott, akkor nem idejöttem volna, hanem anyámhoz. De hol is van ő? Nem tekintek vissza hozzá, nem térek vissza, hiszen számára olyan lehetek, mint egy halott.  Nem az vagyok, akit egykoron elhurcoltak a sötét elfek. Változtam, mint minden e világon, sötét maradtam, és fagyos, mert az ösztönt nem tagadhatom le, most sem, ahogy közelebb vittek a lábaim, és lelki szemem előtt láttam, ahogy lángba borulnak az épületek, félelem és halál jár a házak között, mindent belep a sötét árny. Ezek vagyunk, mi sötét elfek - az éremnek azon oldala, amit nem uralhatnak a fény elfek. Elpusztíthatnak bennünket, de akkor nem lesz sötét, olyan pedig nem történhet meg - ahogy ez fordítva is igaz, de ki látja ezt az egyensúlyt? Még én sem vagyok képes rá sokszor...
- Daro! Állj! - A mély, férfihoz tartozó hang nem lepett meg, szinte vártam, mikor is érem el a határt, ahol az őrök - már ha vannak, de úgy tűnik vannak - megállítanak. Magamban somolyogtam egyet, miközben a zöngés felé fordultam, először egy nyíllal nézhettem farkasszemet, majd annak gazdájával, egy szálfatermetű, aranyszőke elffel, ki csak összehúzta tekintetét, ahogy felmért.
- A királyodhoz  jöttem, vigyél hozzá! - néztem mélyen a szürkés szempárban, mire elkapott egy negédes érzés. Képes lennék rá, tudtam, hogy képes lennék rá, ahogy kívántam a halálát, de a késhegyen táncolva elléptem a szélétől, elnyomtam magamban minden rám törő gondolatot, vágyat, amit a sötét elf akart.
Másodpercekig álltunk így, ahogy felmért, vizsgált, hinni akart nekem, de hihetett is? Jól teszed, hogy átgondolod, ámbár most tényleg nem hátsó szándékokkal érkeztem.
- Man i eneth lín? Hogy hívnak? - állhatatosan tűrte el a pillantásomat.
- Alassë - leheltem, mintha csak sercegés lett volna a szavam a levegőben, pedig megtehettem volna, hogy maradok inkognitóban továbbra is. Mozdult villámgyorsan, torkomnak szegeződött a nyíl, de nem azt tette, mint a legtöbb sötét elf, hogy kérdés nélkül kivégeztetett. Tisztában voltam vele, egyenes utam lesz a palotáig, még ha nem is éppen a kényelmes fajta és nem is tévedtem sokat, ahogy kaptam egy gárdát, aki körbevett, miközben oldalamról lekerült a fegyver. Elszontyolodtam, de megértettem mire fel. Minden szó nélkül vittek a palotához, elkerülve a forgalmas utcákat, hogy a pletykáknak ne legyen valóságtartalmuk. Ugyan, aki Látó, attól ezt a tudást nem lehet megtagadni, már pedig a nevem, mi elveszett az évtizedek alatt, újra fel fog szikrázni az elfek között. Még sajátjaim sem tudják, hogy újra Alfheimben járok, de mindent a maga idejében, semmit sem szabad siettetni.
Néztem az utcákat, házakat, régen mindig is ide akartam eljönni. A fővárosba, nem pedig a faluban porosodni. Micsoda álmok voltak, és lám, itt vagyok...
Tűrtem a noszogatást, ahogy felkaromnál fogva vezettek ide-oda a labirintusban, míg hatalmas ajtók nem tárultak ki előttünk. Első alkalmam, hogy Nimellos-al találkozhatok, milyen megtisztelő, noha látomásokból már ismertem arcát, de az csak egy kifeszített képkocka a valósághoz képest. Valóban olyan, mint a Fehér Csillag? Valóban van félnivaló tőle? Kíváncsisággal telve jártam-keltem, míg egy nagy terembe nem kísértek, ekkor a gárdatagjai elengedték felkarjaimat, egy lépés távolságban elléptek tőlem, de mindegyik a kezét fegyverén tartotta, és továbbra is börtönömként szolgáltak, míg a legelső jelentést tett.  
Csuklyám után nyúltam és lassan leemeltem fejemről, ahogy a sodródó tekintetem megállt Nimelloson.
- Le suilannon, Aran! Üdvözöllek, királyom! - biccentettem tisztelettel, miközben eggyel előrébb léptem, azonban nem hajoltam meg, sem hasonló. Királyom? Pont annyira, mint vezérem apám is volt - csakis félig. A mezsgye nagyon keskeny, csak nem billenek le róla, ahogy ingadozom a két oldal között. - Im meren le govaned. Örülök, hogy találkoztunk. - Semmi gúny, semmi szarkazmus nem csendül hangomban, mert tényleg így gondoltam. Kíváncsian fürkésztem nemes vonásait, jeges tekintetét, egyenes tartását, melyből sugárzott az erő és energia. Valóban, nem lehet őt senkinek nevezni, szinte eltörpül mellette az ember. Szinte... Én legalábbis így éreztem, ahogy szempárjának végtelen rejtelmei közé süllyedtem.
 

Remélem jó :3 ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Tartózkodási hely :
☙ Alfheim'



Tárgy: Re: Only the beginning - Nimellos & Alassë Csüt. 17 Május 2018, 14:56



Alassë & Nimellos
Music: Alfheim
Only the beginning

Bár népünk most békének és bőségnek örvend, királyukként nem ülhetek a babérjaimon. Folyamatosan elfoglalom magam, különösen azóta amióta Thanos Midgadot ostromolja, újra és újra. Tervek vannak az előttem lévő hatalmas asztalon. Hadigépezetek melyekre rég nem volt már szükség, de most újra elkészíttetem őket. Beizzanak a kovácsműhelyek, s fényes fegyverek csillannak fel. Biztonságos menedékeket kell építenünk, még mielőtt bármiféle vész elérne minket. Ötletem megannyi, ezeket vetem papírra, s a hadmérnökökkel, tanácsadóimmal majd megvizsgáljuk mi az, ami kivitelezhető. Amit az imént fejeztem be egy fák koronájára épült palota tervrajza. Már hónapok óta dolgozok rajta, apró részleteket csiszolgatva minden részén. Ezt most összetekerem, majd felteszem a polcra. Pihenésképpen leülök trónomra amikor egy női arc bevillan előttem. Sötételf, de nem olyan, mint a többi. Elfogták őt, s a kevésbé járt utakon hozzák a palotába. Többet nem látok róla, csak jöttét láttam előre. Az árnyak alig nyúlnak egy kicsit, máris megjelenik egy határvégi őrség csoportja, akik közrefogják a nőt, akit láttam. Nem tudom mi célja lehet, s miért jött ma elém. De biztos, hogy Ő akarta, nem hozták volna elém, ha nem kérte volna. A trónusomon ülve biccentek felé.    
- Légy üdvözölve Te is idegen! Látom katonáimon, hogy fegyvereiken pihentetik kezüket, én azonban nem félek. A „fogoly” fegyvertelen, vagy elkobozták tőle, a szokásos eljárás szerint. Intek vitézeimnek, hogy távozhatnak. A lányt körülvevő őrség fejet hajt, majd távoznak. Így csupán a trónteremben lévő szokásos őrség marad.
- Nimellos vagyok, de ezt bizonyára már tudod. Bemutatkozom, mert így illendő, még akkor is ha ismernek.
- Mi a neved, és minek köszönhetem a látogatásod? Barátságos vagyok vele annak ellenére, hogy sötételf. Ismerem jól természetüket, vadságukat, de az előttem álló nőben mégis mintha lenne valami finomság, valami fény. Mostanában nem találkoztam hasonló személlyel. Kíváncsivá tett. A királyi őrségen látom a feszültséget, amit az vált ki, hogy sötételf az, akit az imént a trónterembe kísértek. Néhányan vannak csak, akik békében élnek fajából, itt Alfheimben. Ezen keveseket befogadtam, mert nem vagyok fajtánk ellensége, még a sötételfeké sem. Aki népünkből itt nyugalmat és békét keres azt szívesen fogadom és megengedem, hogy velünk éljen. Íriszeim az ismeretlen jövevényt kémlelik, hogy mi vezérelhette egyenesen hozzám.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
6
∆ Tartózkodási hely :
☙ Imitt-amott



Tárgy: Re: Only the beginning - Nimellos & Alassë Csüt. 17 Május 2018, 22:28



☙ A l a s s ë & N i m e l l o s ❧
We only become more fully what we are.


Lám, lám, micsoda bizalmat szavaz a számomra, hiszen akár lehetnék felderítő, vagy éppenséggel figyelemelterelő, ki csapdába csalja az itt lévőket. Akár lehetnék is... Volt idő, mikor megtettem volna ezt, de mivel a határvidéken nehezen jutottunk át, így Alfheim szívébe hogy is sikerült volna? Ugyan, leginkább Nimelloson tartom szemem, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is néztem körbe. Felmértem a termet, az ott lévőket, ámbár a gardedámjaim elvonultak, nem sok jót ígérne egy kirobbanó harc. Magamban sóhajtottam egyet, már megint csak ez járt a fejemben. Pedig nem mondanám magamat a szokás rabjának, mégis szinte minden mozdulatból a küzdelemre asszociálok, mintha mérgezné valami az elmémet. Zavaró tény, nem tudok tisztán gondolkodni tőle, megüli elmém fogaskerekeit és nem hagyja, hogy saját döntéseimben jól döntsek, befolyásolni akar, vonzani és hívni, a saját vérem beszélt, saját ösztöneim és vágyaim...
Negédes mosoly kúszott az ajkamra. Oh, a Mindentlátó már nem emlékszik? Megkopott a tökéletes memória? Saját ellenfelének arcát látván sincs benne aggály? Szinte részegítő ez a fajta tudás, már pedig a névnek komoly hatalma van - maszkot jelenthet, átadhatod másnak, vagy éppen örökké elhallgathatod igaz valódat. Nohát! Sok mindent tudok Nimellosról, de ő semmit sem rólam, és ez az egyensúlytalanság az, ami mosolyra fakaszt. Miért van az, hogy így is a fény elfek mutatnak mindenen túl? Saját királyukra kell csak nézni, ki mindent lát, mégsem tud mindent. Tökéletesen tökéletlen, a neve azonban mégis kilenc birodalmat hódított meg, mondhatni szép, de mesélj hatalmadon és kedvességeden kívül mi az, mi téged naggyá tett? Kíváncsian vizslatom, nem úgy, mint aki elemezni akarná, hanem megfejteni a körülötte lévő rejtélyt.
Megrebbent szempillám, mintha egy pillanatra zavarba jöttem volna, de ez nem volt más, ahogy képeket rángattam ki Sorsából. Villanások, groteszk köralakok, melyeket felfogni is alig lehet. Múlt, Jelen és Jövő. Fogalmam sincs az idő mely dimenzióját láttam abban a tört másodpercben, de elraktároztam, ha lenne időm és kellő energiám, talán lényegi jeleneteket is meg tudnék keresni élete folyamában, így viszont... csak lagymatag próbálkozás az információ szerzésre.
- Alassë, Zhoron lánya - ha akartam volna, odafűzhettem volna mellé anyám nevét, de ez a titok, maradjon csak titok, fedje a múlt homálya, ki emlékszik, tudja, ki nem pedig sose tudja meg, hogy az élet adta testben két féle vér folyik. Ámbár, nem hiszem, hogy ennyivel átverhetném éles tekintetét, melynek kereszttüzében állok.
Megemeltem államat, kezeimet összefűztem hátam mögött, elhúzva a számat, hogy a kardomat remélem, még azért visszakapom, igazán szeretem fegyverem, így nem örülnék, ha annak búcsút kéne mondanom.
- Jártam a Kilenc világban, tudom, hogy mi történik, ahogy azt is, Alfheim is készül a harcra. Csak szó a szélben, suttogás a ködben, de mint mindennek, ennek is van alapja, még ha népedet félig vakságban is tartod, fenség. - Megadtam a rangot, mi kijárt a számára, de ez nem jelentett behódolást is. Tiszteletem jelképe volt csupán, hogy valamivel sugalljam, szándékaim, ha nem is tiszták, de nem velejéig romlottak. Félig ellenségek vagyunk, félig pedig barátok, ha senki más, de Ő megértheti évezredes tapasztalataival. Tudja, hogy a sötét elf milyennek született, milyennek a fény, a közös nevező létezik ugyan, de olyan, mint a piramis csúcsán állni, bármelyik oldalra is billensz egy centivel, leesel. - Nem azért jöttem, hogy békét ajánljak, se nem azért hogy pusztulásba vezessem eme utammal sajátjaimat, mert mindketten tisztában vagyunk, egyik sem járható út - folytattam. Miért jöttem? Mit remélek? Nem megoldást, félmegoldást, vagy inkább esélyt valami rosszabb ellen.
 

- ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Only the beginning - Nimellos & Alassë

Vissza az elejére Go down

Only the beginning - Nimellos & Alassë

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: Kilenc birodalom :: Alfheim-