Tudjuk, mire szolgálnak a sminkek, arcfestések vagy a maszkok? Elfedni a hibákat vagy azt, amik valójában vagyunk. Olykor elő akarunk adni velük, nemlétező dolgokat elhitetni, máskor szimplán csak titkolózni a biztonságot nyújtó árny mögött. Azt mondják, mindenkinek van egy álarca, ami alá erőszeretettel rejtőzik, ha nem pont kényszerből. De mi van akkor, ha egy olyan remek maszkmesterrel áll szemben a nagyközönség, aki úgy cserélgeti őket egyik pillanatról a másikra, mint átlag ember a zokniját, vagy alsóneműjét minden kellemes, frissítő zuhany után.

Danziger azon kevesek egyike, akiknek profilja vajmi kevésbé áll valódi arcának képmásából. Már gyermekkorában elkezdte feltérképezni, megérteni az emberek gondolkodásának és érzelmeinek működését, azok kiváltó okait, körülményeit. Meglehetősen ingerszegény "családi" környezetben élt, kevés dolgot tapasztalt a szeretetről, örömről, az odaadásról és gondoskodásról. Hogyan máshogy lett volna képes hát értelmezni a környezetében látottakat, ha nem a gondolkodás formájában?

Gyorsan ráébredt, hogy az érzelmek rendkívül manipulatívak, és hogy valamennyi ember képtelen megszabadulni-, tisztán látni tőlük. Olyan tetteket hajtanak végre azok hatása alatt, amik csak rontanak a helyzetükön, vagy mások kezére játszanak. Mélyebb érzelmektől mentesen, könnyedén előnyére fordította eddigi élete folyamán tudását, ismereteit az emberi elméről, és kitűzött céljait mindig elérte. Veszélyesen manipulatívvá vált. Midőn örömöt nem talált az emberi kapcsolatokban, máshol kereste a boldogságot. Nem dohányzott és nem ivott rendszeresen alkoholt mi több, anyja elrettentő példáját látván a szórakozóhelyektől is ódzkodott, ezeket mellőzve csak még inkább elszakadt embertársaitól, az új kapcsolatok kiépítéséről, ám az energia ital és húsevés kárpótolta "magányát", függővé tette, mindezt pedig erőszeretettel vegyítette a számítógépes játékokkal, amelyekbe szívesen belemerült. Más szóval szabadidejében olyan, mint egy tinédzser vagy fiatal felnőtt sőt, kijelenthetjük, hogy a gyakran rettegett szigora és komolysága mellett megfér egy jó nagy gyermek is a selymes bőr alatt, akinek remek humorérzéke van még akkor is, ha olykor az a sötétebb árnyalatok felé kacsintgat.


A tragikus családi háttere és önön sorsa, küzdelme az utcára kerülés ellen ugyan őt is megrázta, de mi sem fejezi ki jobban a megtévesztés iránt való elszántságát ha nem az, hogy ezt a sanyarú, ám igaz történetet hajlandó őszintén megosztani másokkal, ami által közvetlenség, nyitottság és bizalom illúzióját kelti áldozataiban.


Számára nem létezik törvény, sem pedig erkölcs. Elmondása alapján ezek csak megtévesztő illúziók, amiket papírokkal próbálnak fenntartani, hogy a naiv versenytársakat mielőbb eltegyék láb alól, ha egyébként ok adódik a félelemre ringbeszállásuk miatt. Halálos bűnnek tartja azt, ha nem teszünk meg mindent a fennmaradásért, túlélésért - hisz logikus, csak ebben az esetben vagyunk bizton halálra ítélve. Rideg, nyers és kőkemény jelleme mélyebbről fakad, elvárásai nincsenek ugyan, de együttérzést őszintén ritkán mutat. Mégsem mások felé szigorú a leginkább, nem úgy önmagához. Gondolkodásáért, tetteiért sőt, még érzelmeiért is hajlandó felelősségre vonni magát és büntetéssel súlyt le, ha hibázik.

Múltjához és örökletes "betegségéhez" nyúlhat vissza újra és újra felbukkanó, gyilkos vágya, ami mellett meglepő módon, sokszor példaértékű segítőkészsége és illedelmes megnyilvánulása még így is túlnyomó többségének örvendhet a mindennapokban. Számos embertársát mentette meg a depressziótól, vagy halálos balesetektől, amelyeket a sorozatosan felvillanó látomásainak, intelligenciájának, bölcsességének vagy az emberi érzelmekhez való, széleskörű ismeretének köszönhet, és ha az emberéletről van szó, még az utcán fagyoskodó hajléktalanok sorát is szívügyeként viseli. Érthetetlen tehát, hogy amikor mégis gyilkolni támad kedve bármi okból, cseppet sem számít áldozata neme, kora vagy az, egészséges-e, beteg, esetleg nyomorék.

Követhetetlen, mikor melyik maszkot viseli, az viszont egyértelmű, hogy azok akik mindennapjaikból "ismerik" önfeláldozó, odaadó, segítőkész személyként írják le. A más arcával szembenézők viszont, csekély eséllyel tudhatók az élők sorában. Ha csak nem azon szerencsésekről van szó, akik nemes egyszerűséggel csak a kritikáját és kegyetlenül őszinte véleményét hallották, vagy olvasták.

Midőn apa nélkül nőtt fel és példaértékű anya sem járt még csak hírből sem a közelében, tudat alatt keresi az idősebb, erős kiállású férfiak társaságát, akikben példaképet, vagy jellembeli hasonmást keres. Több párkapcsolata is volt, de rövid úton hamar kiismerte partnereit és rájött, hogy - az ő szavával élve - nem méltók hozzá. Nem elég erősek, bátrak, elszántak. A nőkkel való kapcsolata korán sem ennyire virágozó, ugyanis ha esély van rá, kerüli őket. Talán potenciális vetélytársat lát bennük de az is lehet, hogy a gyengeségük, érzékenységük az, ami irritálja őt és ami miatt úgy véli - nem érdemesek arra, hogy egy légtérben tartózkodjanak vele, és hogy a neki járó figyelmet - férfiakét - elvonják, holott valójában utálja, ha ő van a középpontban. Talán ez is egy segélykiáltás lenne?

képesség »

Sosem voltak ritka jelenségek az elrettentő családi képek. Vannak "szülők", akik a gondoskodás legalapvetőbb vonásait sem tudják, vagy nem képesek kimutatni világra hozott gyermekeik felé. Vannak, akik egyszerűen nem nőttek fel a feladathoz (és talán soha nem is fognak). Danziger egy gazdag nagymama (Verona Sigaryov) elkényeztetett lányának (Elena Danziger) első műve. A 21 éves anya minden anyagi és lelki támogatást megkapott szeretett férjétől (Mihail Danziger) és édesanyjától, de ahogy megszületett két év múltán második gyermekük (Armando Danziger), valami megváltozott. A nő egyre több időt tartózkodott a falakon kívül, még többet a gyermekei nélkül. Nevelésük az apára és az egyre öregedő nagymamára maradt. A folytonos kicsapongásnak aztán nagy visszhangja lett, nem csak a családon belül, de a városban is.

Egy éjszaka Elena gyanúsan sok időt töltött távol, ezért a munkából hazainduló, aggódó férje kocsiba ült a késő hajnali órákban, amíg a nagymama csitítani próbálta az ordító gyermekeket. Végül egy árok szélén talált rá kedvesére, aki borzasztó sebekkel, zúzódásokkal hevert a hideg gyepen. Azonnal mentőt hívott, ám aggodalma nem volt vegytiszta, egye inkább távolodott a családját elhanyagoló, fiatal asszonytól, aki bujasága és éretlensége miatt keveredett a szörnyű helyzetbe. Amikor a mentők kiértek, Elena magához tért, és férjének esett mondván, hogy ő verte össze, ő felelős állapotáért, s hogy csak azért hívott segítséget, nehogy felelősségre vonják. Az őrjöngő nőt hallván arra kérték a kétségbeesett, összezavarodott férjet, hogy hívja fel a hölgy édesanyját, feleségével pedig állapotára való tekintettell ne lépjen kapcsolatba, amíg le nem nyugszik.

A történteknek gyorsan híre ment Elena pedig látván, hogy a férjére nem számíthat úgy döntött, hogy kihasználja a siralmas helyzetet, és válópert indít, amit a férfi brutalitásával indokol. Noha rendelkezett alibivel a férfi, a felesége után való kutatás és a hazavezető út sok időt emésztett fel. A nő mindent megtett, hogy pert nyerjen, ettől a bosszútól vezérelve még az sem tántorította el, hogy édesanyja vagyonának egy részét elcsenve hamis tanúkat szerezhessen. A válást érvényesítették, Mihailtől pedig eltiltották két gyermekét. Noha mindent megtett, hogy jogot szerezzen Mirage és Armando látogatására, a tomboló asszony fenyegetése és támogatottsága hónapok múltán sem csillapodott. Az apa előtt összeomlott világ végül egy tragikus lépésre sarkallta. Még utoljára felvette a kapcsolatot Veronaval és megkérte, hogy segítsen a gyermekeinek eljuttatnia minden értékét. A nagymama azonnal rájött, mit tervez a férfi, de az öngyilkos cselekedetet már nem tudták megelőzni. Mire kiértek a mentők és rendőrök, a férfi végzett magával.

Az ekkor 5 és 3 éves gyermekek már idejük nagy részét melegszívű nagymamájukkal töltötték. Ám Elena tombolt, amikor ex férje temetését elkerülve újabb s újabb pletykák szöktek a levegőbe. A lebukástól rettegve a kicsapongó anyuka imidzsét mentve először egy távolabbi városban keresett albérletet, majd rövid időn belül Amerikába vette útját a két gyerekkel. Magára hagyva ezzel édesanyját, akivel azóta sem tartja a kapcsolatot.

Mirage és Armando sorsa cseppet sem lett könnyebb. Az anya ideje nagy részét szórakozóhelyeken töltötte, s az ott keresett pénzből már nehezen tudták fenntartani magukat, miután a Verona által küldött pénz elfogyott. Anyjuk után sóvárgó idegen férfiak sokasága pergett a cseperedő kicsik szeme előtt, ám egyikben sem találhatták meg a mintapélda, szerető apát. Szobájukba visszahúzódva élték életüket, s hordták négy fal közé minden rendű s rangú bajukat egészen addig, amíg elég idősek nem lettek ahhoz, hogy munkát vállalhassanak. Ezek a pénzforrások olykor korán sem voltak legálisak, de aligha tűnt fel az önmagával foglalatoskodó anyának. Először Mirage tette meg a kezdő lépéseket az önállóság felé, és amíg öccse tehetetlen volt ő mindent megtett, hogy megadhassa neki azt a szeretet és törődést, amit mindkettejüknek az anyjuktól kellett volna megkapniuk.

A két fiatal végül más életstílust. Amíg Mirage maradt a néma, rejtélyes jelenés mind a családban, mind a nyilvánosság előtt, aki általában elbújva a világ elől a lakásában állomásozik, testvére  sokkal nagyobb problémába ütközött az őt körülvevő emberekkel, ezért gyakran próbált különböző csoportok vonását felvéve beilleszkedni valahová, mindezt az iskolában, vagy az utcán. A jámbor szívű fiúcska végül könyörtelen, agresszív fenevaddá vált, aki nem idegenkedik a fizikai bántalmazástól, a bűnözéstől. Életébe belépett az alkohol és a cigaretta is.  Midőn nem volt férfi a közelében, akitől tanulhatott volna, a nőkhöz való viszonyát is kitöltötte a fölényesség, megvetés és lekezelés. Érte küzdő nővére jelenlétében viszont, a mai napig is megmutatkozik az a szerető, gyöngéd gyermek, aki valóban a zord külső mögött lakozik. A tonnás súlyt nyomó múlt árnyékában felnövő gyermekek immáron külön utat járnak. Ugyanis...

Ahogy Mirage nőtt, úgy egyre inkább körvonalazódott előtte, mire képes. Mitől különb, mint az átlag. Többször is az életére törtek, ám ezt igyekezte titokban tartani mások előtt és elfedni aggodalmát, vajon melyik sarkon törnek rá legközelebb, vagy mikor zúgnak be az ajtón, ablakon át, hogy a padlóra tiporják? Fejébe vette, hogy nem tér haza Oroszországba, amíg nem deríti ki, mi és miért történik vele, hisz esze ágába sincs kicsiny családját belerántani üldözőinek célkeresztjébe, ha valami mód rájönnének, hogy zsarolható. Tudta, hogy hamarosan veszélyessé válik sokáig egy helyben tartózkodnia, mivel időről-időre belőle feltörő indulatai miatt ekkor már három ember vére tapadt kezéhez. De hogy magyarázhatná ezt ki még megmaradt szerettei előtt? Mirage hosszas könyörgése végül meghozta keserű gyümölcsét, Armando visszautazott gondoskodó nagymamájukhoz szülőországába. Azt kérte öccsétől, hogy óvja meg a nőt, aki annyit tett értük, bármi áron. Hogy lépjen túl a keserű múltat és nyisson új lapokkal a világ felé, de sose feledjen. S megígérte, hogy egy szép nap ő is hazatér.


Napjainkban, Mirage próbál elrejtőzni az őt üldöző igazságügyi szervezetek és bűnszövetkezetek elől és átlagos, nyugodt életet élni (ami nehezen fér össze elnyomott érzelmeivel). A kedves, önfeláldozó, igencsak csendes felszín alól időről időre kitörhet egy zavarodott, olykor agresszív pszichopata énje is, amely saját boldogságát igyekszik megtalálni mindenben, amivel összeakad, legyen az elfoglaltság, tárgyak vagy emberek. Sokak szerencséjére, ez az időzített bomba ritkán robban, így sikerül feltűnés nélkül elvegyülnie. Lakhelye sűrűn változik. Egyedül vezeti saját kis "háztartását", szorgalmasan takarít, főz és mos magára, miközben különféle számítástechnikai feladatokkal próbál pénzt keresni, ha nem épp festményeit vagy egyéni dizájnjait próbálja eladni jelképes összegekért.

Bár sose mondta ki reméli, hogy egy nap rátalál valaki, aki rendelkezik akkora erővel, hogy sikerüljön kordában tartani őt és megtanítani neki azt, amire a múltjában nem adódott lehetőség, mindezt úgy, hogy közben őszintén szereti.