Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Crushed -Aana & Loki
írta: Loki
Yesterday at 13:20
•• Játékpartner keresõ
írta: M'Baku
Vas. 15 Júl. 2018, 12:02
•• Foglalt avatarok
írta: M'Baku
Vas. 15 Júl. 2018, 09:40
•• Great Gorilla
írta: Bruce Banner
Vas. 15 Júl. 2018, 00:22
•• Elkészültem!
írta: M'Baku
Szomb. 14 Júl. 2018, 21:04



Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Edward & Mirage - Terror rains from Above


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Edward & Mirage - Terror rains from Above Csüt. 01 Márc. 2018, 18:57

That was all me!
Amint kilép az ajtón, arcába csap a hűvös, friss levegő. Nagyot szív belőle, mintha ezer éve lenne már, mikor utoljára megtehette ezt. Szíve ugyan hevesen ver, de az őt követő férfi előtt remekül álcázza izgatottságát. Tudja, hogy komoly döntést hozott most. Jó ideje, hogy nem volt szerencséje olyanokkal megütközni, akik különleges képességekkel büszkélkedhetnek. Mmmh. A világ csúcsragadozói. Mennyi pompás lehetőség, ám a többség mégis jó célra fordítja ezeket. Arra, hogy gyenge, elesett társaikat segítsék. Holott ott a lehetőség az erősebbé váláshoz. S mindezt kihagyják. De legalább egy valamit jól és ügyesen csinálnak. Hazudnak. Maguknak és a környezetüknek is. Hamis illúziókat keltenek azokban, akik rajonganak értük. Ez egy közös vonásuk, csak ő sokkalta szerényebb formában űzi ennek iparát, nem úgy, mint a hírhedt szuperhősök. Gyakran mélázik azon, melyikük is a rosszabb, vagy melyik csattanna nagyobbat egy hatalmas botlás, leleplezés után? Ő, vagy az emberiség "hősei"?

Kecses, halk léptekkel végül felszámolja az előtte lejtő lépcsőt, és lehunyja szemeit egy pillanatra, amíg mondandóját próbálja képzeleteiben összerakni. Tegyen utalást arra, amire most készül? Hogy mi jár valóban a fejében? Próbáljon érzelmeiről megejteni néhány kurta szavacskát, hogy próbálja csillapítani önmagát, és persze ha úgy van, esetleges ellenfelét.
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk - kezd hozzá végül, hangjában komoly őszinteség kavarog - Nem tűnsz rossz embernek, egyébként... pedig szívesebben aggattam volna rád azt a jelzőt. Nem is! Inkább... a trehányt. A haszontalant. A semmirekellőt. - bólogat helyeslően s hirtelen a férfi felé fordul - Őszintén! Mik a szándékaid? És... mik a szándékai a barátodnak? Mit akartok tőlem TI?
Tekintete még mindig komoly, rendíthetetlen, akárcsak kiállása e percben. Úgy figyeli Eddiet, mintha csak arra várna, mikor kellene védekeznie, elugornia egy támadás elől. Ébersége a kocsmában nem volt oly szembetűnő, mint amilyen most. Gyanakvásának súlya azonban határozottan, sokkal jobban érezhető, mint néhány perccel ezelőtt, a bűzös melegben. Még az is lehet, felteszi magában a kérdést Brock, ez az a nő, akivel nem olyan régen beszélt?

Nem bízhatok meg benne. Fogalmam sincs, mikre képes, vagy is... a barátja sokkal jobban aggaszt, mint ő. Szerintem tőle kell tartanom, nem pedig ettől az ismeretlen alaktól. Lazán eliszogatott mellettem, többet is mint amennyit kellett volna, és úgy jár mintha egy korty pia nem ment volna le a torkán. Valami nagyon nem stimmel velük. Ezek szerint, a társa képes semlegesíteni valamennyi mérget, ami hatással lehet elméje és teste teljesítőképességére? Ez rossz hír... ráadásul ami a legrosszabb, hogy ha most el is válnak útjaink, ő még mindig szabadon fog fel-alá járkálni a városban, és erősen kétlem, hogy csak úgy elfelejtene. A ragadozó nem engedheti meg magának, hogy egy másik rajtaüssön. Végzetes hiba.

A sápadt hold fénye beteges erőtlenségével mégis megpróbál rátelepedni a szürke, nedves betonrengeteg rücskös bőrére, amely bár nem látszik, de valósággal izzik a két nagy vad között. Mindkettejüknek megvannak a maga titkaik, a saját erejük, amivel méltán sikeres gyilkosok. De megtűrik egymást ugyanazon a területen?
Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Csüt. 01 Márc. 2018, 19:41

Ha nem is sokmindent becsülhet magában, magukban, azért egy olyan dolog, hogy nem hazudik legalább önmagának, önmagáról. Ő, ők...nem jófiúk. Észre sem veszi szinte, hogy hangosan is beszél, a másik szavai is, viselkedése is, a levegőben lógó vészterhes hangulat is eléri, hogy szóljon.
- Valamikor vágytam rá, hogy hős legyek, legalább valakinek, hogy megmentsem, hálás legyen nekem, felnézzen rám. Ostoba voltam, álmaim voltak, próbáltam a látomást a valóságba tépni, bármennyire fájt is, és bármit kellett érte tenni. Kis ideig ment ez...aztán minden összeomlott, és készültem véget vetni a történetnek.
Lehajtja a fejét, egy élet elmondva néhány szóban, igen...mondhatni, ez volt az és ennyi. Önmagának is szánalmasan laposnak, és még saját szemében is mesterkéltnek tűnik. Mit várhat akkor a hallgatójától? Rádöbben, hogy semmit. Nem azért mondta el ezt, hogy mindenképp megértést csikarjon ki. Hanem mert megteheti, és úgy akarta. Behunyja a szemét. Sötétség, helycsere odabenn.
Felemeli arcát mely már nem ugyanaz. Fekete anyag öleli körül nyakát, arcára nyúlik hegyes alakzatokban. A szem kinyílik, ismét éjsötét, ám most nem egy futó pillanatig, mint odabenn. Teljesen nem mutatkoznak meg, de annál máris jobban, mint másnak tennék, akit nem feltett szándékuk darabokban látni, és a kukába gyömöszölni.
- Ideje nekem is bemutatkozni, viccelődni, mesélni, telefonszámot cserélni...figyeltem ám mindent, de odabent kicsit bajosabban értettünk volna szót így közvetlenül. Mondhatni testközelből. Venom vagyunk, de ezt Eddie fiú már elmondta. Én nem fogok könnyes sztorit előadni, de azért szívesen társalgok. Hogy is kérdezted? Mik a szándékaink? haha...hát azt még mi se tudjuk. A tervezés nem annyira sajátunk, mint inkább reagálni a dolgokra. Csak megtetszettél nekünk, és ez nem változott, és joggal.
Ezt bizonyítja az is, hogy nem sikoltozva menekülsz az utca felé éppen, és nem kell kitépnünk a gerinced, hogy elhallgass végre. Szóval...mire is vagy még kíváncsi?

Arcukon kaján vigyor ömlik szét, ami valahogy túl széles és túl sok fogat villant, melyek inkább apróbbak és hegyesnek tűnnek, semmint átlagos és megszokott formájúnak. Mintha kicsit nagyobbra is nőtt volna a férfi alakja miközben beszélt, nem annyira szembeötlő, de mégis.
- Azért az minket is érdekelne, a te szándékaid mik voltak, hogy ki szerettél volna jönni ide? Elég érdekes döntés. KÍváncsivá tettél.
Csak ésszel, nem kell feltétlen kisajtolni a helyzetből, hogy balhé legyen. Bár egész higgadtnak tűnik a lány, talán nem lesz itt gond. Meg sem ijedt, azért érdekelne, hogy azért, mert látott már ilyesmit?
Vagy netán neki is hasonló titkai vannak? Az lenne aztán az érdekes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Csüt. 01 Márc. 2018, 20:55

That was all me!
A váratlan átalakulást megpillantva ugyan megrezzen egy csöppet - korán sem félelmében -, de a láb amely makacsul hátrébb lépni próbált, szökve gazdája akaratától hamar egy vagány kis csípőre támaszkodás eszközévé válik. Így méri hát végig az elé táruló, páratlan látványt. Mindig is gyengéi voltak a nagy, feszülő izmok, az pedig, hogy ez a férfi egyik pillanatról a másikra egy méretes, fogakkal és karmokkal felfegyverzett fenevaddá változott minden elképzelését felülmúlja most. Elég csak rátekintenie, máris szégyenkezve gondol saját körmeire, amelyeket egészen idáig büszkén nevezett karomnak. Már mindegy.

És ennek akartam támadni - morgolódik magában, még mindig a látottak hatása alatt - Talán jobban tenném, ha megpróbálnám az ujjaim köré csavarni és szövetségesemmé tenni? Áh, ugyan... milyen hiú ábránd, hisz amint módjában állna, leharapná a fejem a nyakamról, s most már biztos, hogy a szó szoros értelmében. Oké... átmenetileg leteszek róla, de már sikeresen feltüzelt a harc gondolata. Na jól van... a játéknak itt nincs vége!

- Nocsak nocsak... - mosolyodik el, és a legkevésbé sem titkolja, mennyire sikerült lenyűgöznie a látványnak - Hűha... hogy a kérdésedre válaszoljak... elég erősen fontolgattam, hogy az első adandó alkalommal elvágjam a torkod és végig nézzem, ahogy a földön vonaglasz, kivérzel, vagy mérgezett sündisznót csinálok belőled, de... - vallja be kuncogva a keserű, de korán sem feltétlenül meglepő igazságot - Az alapján amit a kis barátoddal akkor és most tettél, azt hiszem... jelentősen megnehezítené a dolgom.
Szép lassan megindul Venom felé. Bár tartásából olvasva korán sem ártó szándékkal, nem lehet biztos benne, félreértik-e majd, vagy élnek a közelségből adódó, kecsegtető lehetőséggel.
-Fogalmam sincs, mit tegyek most veled... - ejt meg egy sejtelmes, kissé szenvedélyes hangsúllyal kinyögött mondatot - Nem szeretem elszalasztani az adódó lehetőséget, és csalódnék, ha még csak nem is játszadozhatnék veled, azaz veletek, Venom. Amennyiben jól sejtem, erre vágytatok, valahol mélyen legbelül, igazam van?

Egyre közelebb ér hozzá, s miközben alaposan figyeli Venom reakcióját, csak hangosabban zsongnak kérdései fejében. Most mit tegyen? Ilyen könnyen mondjon le a harcról? Lehetséges-e, hogy ez a ragadozó nem fog karmot emelni rá végezetül? Venom is arra vár, amire ő?
Mindketten tétlenül állunk és figyeljük a másik lépését. Senki nem akarja elrontani a varázst. Mintha próbálnánk kipuhatolni, ki veszti el előbb a fejét és támad neki a másiknak. Valahogy vágyunk rá, de mégsem!? Erről lenne szó, huh? Nem vagy könnyű eset... most meglátjuk, erre mit lépsz, kedvesem.
Még néhány lépés, és az idegen felé emelt kéz lassan hozzá ér. Fogalma sincs, mi fog következni, de akármi legyen az, ő készen áll!

Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Csüt. 01 Márc. 2018, 23:36

Mint holmi egymás körüli bonyolult tánc, melyben minden előrelépést egy apróbb visszakozás követ. Járják egymást körül újra és újra, felmérve a másikat, gondolkozva. Talán egyikük se tudja mit akar igazán, mert bár belül felébredt a harc ösztöne és vágyakozása, közben valami érthetetlen mód mégis szimpatikus a másik. Közben pedig ennyi után, csak így voltaképp ismeretlen? Az ösztönök, sejtések hálójában rezegnek a szálak, és közelebb vonják őket egymáshoz, tudtukon és akaratukon kívül is. Jól látta, és nem hatott ijesztően Mirage számára a jelenet. Sőt mi több, nemhogy hátrálna, még közeledik is inkább. Kíváncsian, torokhangon felmorran, de egyelőre nem mozdul. Viszont testén a ruha lassan átalakul fekete anyaggá, melyen kirajzolódik a számára jellegzetes. kissé torzult fehér pók minta is. Hagyja közeledni a lányt, nem érzi magukat veszélyben, de kész reagálni, ha úgy alakul.
- Ejnye, rosszak vagyunk? Ilyen tervekkel. Nem mondom nekünk is átfutott a koponyánkon, hogy mi lesz, ha ajánlatosabb lesz részeidre szedni téged. Hamar elvérzik valaki, ha letépik a karjait. Hosszabb kicsit a móka, ha csak az egyiket. Úgy még nem is olyan feltűnő a dolog a híradókban.
Nagyon elrettentőek vagytok mindketten, de mégis mi a francot kezdjünk az egész helyzettel?
Ha elengedjük, bár senki nem hinne neki, de már tud rólunk ezt-azt. Szóval biztonságosabb lenne megölni, hiába kár érte. Közben meg...nem olyan mindegy? Idővel úgyis kitudódik az ittlétünk.

- Attól függ, az eljátszadozást hogy is érted. Lehet azt többféleképp, és ha azt mondjuk, hogy fájhat is, még egyiket se zártuk ki. KÍváncsi vagy? Ölni akarnál vagy éppen gyors halált keresel?
Könnyű érintés a mellkas felső részén, a szimbióta feketén feszül az ujjak alatt, mint holmi kevlárszövet, azonban ez sokkal de sokkal többcélúbb. Lassan, mint a víztükörbe dobott kő körül, gyűrű formálódik a karcsú ujjak körül, és araszolóan óvatosan elkezdi körbefogni azokat, miközben a két sötét szempár egymásba mered. Cselekszenek, és mégsem, még mindig nem tudják, mihez kezdjenek a helyzettel. Érzi a bennük dúló érzéseket, vonzalom, bosszúság, harag, vérvágy és birtoklás vágya...természetes, ösztönös és helyzet hozta dolgok elegye. De hogy Mirageban mi munkálhat, azt csak sejti. Hogy talán valami hasonló. Érzi a bőr melegét, minden sejtjével, mely érintkezik a lány kezével. Ha hamar nem húzza vissza, kiszolgáltatja nekik az ujjait, és ők direkt ilyen lassúsággal veszik azokat birtokba. Nyilvánvalóan tudja a lány is, hogy onnantól pillanat alatt véget is vethet a végtag földi pályafutásának, mint ahogy kézcsókot lehelve vissza is szolgáltathatja foglyát. És ő maga sem tudja, melyik következik be. Valahol mindkettőre vágynak. Ha nem távolodik el, falva a puha bőrt felterjeszkedik alkar magasságig is, és érzi, figyeli a másik szívverésének szaporaságát, vagy éppen lassúságát az érintésen keresztül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Pént. 02 Márc. 2018, 22:31

That was all me!
Az ujjai köré fonódó lény érintése alighanem megborzongatja, s ahogy érzi annak lassú, ölelő mozzanatát végigfut selymes bőrén a hideg. Még jó ideig hajlandó lenne hagyni, hogy az idegen, de számára valamiért mégis csak kellemes érzés tovább erősödjön; és szép lassan elborítsa. Ám zsúfolt elméjében váratlanul képek kezdenek el peregni, méghozzá dokumentumfilmekből. Áldozatukat szép lassan magukhoz ölelő állatok sokaságáról. A kígyónak, földön fekvő préda testét átfonó halálölelése. A mély tengerekben vadászó, gyilkos méreggel megáldott csiga mozzanatsorozata; ahogy sikamlós testével ellepi a csapdába ejtett vacsoráját, időtlen-időkig emésztve azt. Hosszú, izmos polipkarok, amelyek mozgásképtelenné teszik a húsos falatot, amit végezetül az éles, kemény csőr felé söpörnek, ellenállást nem tűrve.

Ráébred a valószínűre; ő is prédává válhat. Sőt, a megfigyeltekre alapozva lehetséges, már az érintés pillanatában belelépett a csapdába.
Lehetetlen.... nem fog megállni - állapítja meg kissé ijedten, felocsúdva az érzés, számára nagyon is bódító hatása alól - Ha továbbra is hagyom, hogy feljebb kússzon, még a végén teljesen ellep, felemészt, vagy... arra a sorsra jutnék, mint a férfi? Nem... kizárt! Az övé, én számukra egy teljesen különálló, idegen test vagyok. És mi van, ha mérgező? Túlságosan lebecsültem volna?
- Mindketten vadászunk, Szívecském... - jelenti ki, miközben próbálja lefejteni Venomot magáról, és távolodni - és csak az dönti el mit lépünk, hogy mi iránt ég erősebben az éhség bennünk. A véres gyilkolás felé, vagy piszkos kis örömeink és vágyálmaink kielégítése iránt?
Rendkívül aggasztónak érzi helyzetét, ahogy a különös csápszerű, élő nyúlványok újra és újra visszatapadnak karjához. Megeshet, hogy csak rá akar ijeszteni?
- Nem is kell tagadnod, hogy nagyon is lázba hoz a gondolat, érzem rajtad, hogy dúl benned a birtokvágy. Az, hogy dominálj... - ejt meg egy kihívó mosolyt, szenvedélyes pillantásokkal remélvén, hogy az egyre terjeszkedő lény megfeledkezik tervéről, bármi is az, és időt hagy neki.

Kiderül, mit lép ezután. Van egy tervem, amivel elszakadhatok tőle, de egyelőre nem szeretném bevetni a fegyvert. Ő viszont félek, nem annyira kezdő, hogy a legapróbb lehetőséget is futni hagyja. Az egyetlen reménységem most az az, hogy bizonytalan. Nem tudja, mit akar valójában. Ezért tétovázni fog. Lássuk, ki fedi fel előbb szándékát a másodperc töredéke alatt? Melyikünk lép előbb?
Az örökkévalóságig is húzhatnák találkozójukat, és kerülgethetnék egymást. Nehéz kilépniük a bűvkörből, és megtenni az első lépést, legyen az rombolás, vagy építés. Mintha mindnyájan arra várnának, hogy valaki indítson. Bizonytalanság? - Most érez először ilyesmit, hosszú idő óta.
Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Szomb. 03 Márc. 2018, 00:52

Ők maguk sem tudják, hogy anyagukból pengét-tüskét formálva a lágy bőrbe tépjenek, kitépve inat és csontot, vagy csak élvezzék a feszültséget, mely ébred bennük a ruganyos élő hús érintése nyomán. Tanácstalanságuk önmagukat is meglepi, mely talán látszik is, ezt ugyan csak ők tudhatják, de nem szokott jellemző lenni ez a fajta tétovázás. Venom teszi amit akar, amihez kedve van, nem szokása megtorpanni, elmerengeni és mérlegelni a dolgokat. Mások számára egyrészt épp ettől félelmetes, most mégis valami kihúzta belőle ezt a pillanatot. Érzi az ellenállást, amint még nem szorító fogásából igyekszik egyelőre nem feltűnően szabadulni a lány, aki rájött, hogy kíváncsisága veszélyessé is válhat, sőt, már azzá is vált számára. Engedik, bár némi ellenállást kifejt, hogy érezhető legyen, nem szívesen enged, de megteszi ezt a szívességet. Egyelőre.
- Na igen, de ezek csak ösztönök, épp a két legfőbb. Végülis egymást se zárják ki, nem igaz? De lehetséges csak az egyik. Bevalljuk, kíváncsiak vagyunk, vágyjuk az érzést, hogy elpusztítsuk akit megkedveltünk. Ugyanakkor bőröd helyett a ruhád lehántását is, és másképp szétválasztani az édes húst. Bár erre Eddie jobban gondol, de így mi is. Nem kell megijedned az érintésünktől, ha az lenne a szándék, már nem lenne mit visszahúznod. Nem bántunk. Egyelőre. Na és te, te mit akarsz?
Néz a lassan távolodó kézre, melyet továbbra is kelletlenül enged el, arcán kaján, sokfogas vigyorral élvezve a lassan múló érintés utórezgését.
Ez aztán tárgyalás...megmondjuk neki, hogy nem öljük meg egyelőre, hanem lefeküdnénk vele,
aztán megfontoljuk azt a megölést. Jobb, mint a virág és egy üveg bor..."Hé, vegyél magadba, aztán meglátom, kitépem-e a gerinced!" ... Nem mondom, ügyes. Vagy épp ezzel akarod elérni, hogy nekünk támadjon, és megmutassa, mit rejteget? Mert biztos van valami különleges, amiben bízik, ami miatt nem esett pánikba. De elismerem...kellemes ízű a bőre. Nem egyszerű ügy ez, de végre valami nem megszokott büdös zugban való poshadás hajnalig.

Shh..ne aggodalmaskodj már, mint egy vénasszony. Nem valószínű, hogy ezen kiakadna, ha meg mégis, hát hajrá. Bárhogy is, felkavarodott az állóvíz, mégse volt olyan hülyeség hozzá szólni odabent. És igen...finomm volt...
Kíváncsian várják, mi lesz a reakció a nem túl acélos lábakon álló kinyilatkozásra és szándék kimutatásra a nem bántás felől, ugyanis ez az elengedés elég egyértelmű jele annak. És talán ez elbizonytalanítja majd az olyan idegesítően magabiztos Mirage-t, hisz már kiszolgáltatottabb helyzetéből olyasvalaki engedi el, aki az ilyet egyébként szemrebbenés nélkül saját előnyére fordítja. Ennek nyilvánvalónak kell lennie a számára, legalábbis sejthetőnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Szomb. 03 Márc. 2018, 02:13

That was all me!
Amint megérzi, hogy a különös ölelésből szabadul tagja - még ha érezhetően nem is szívesen hagyták - lélekben felsóhajt. A kockáztatását nem könyvelheti el hibának, mintsem inkább vakmerőségnek. Tudja, hogy még mindig pengeélen táncol, csakhogy nem ezt tette egész életében? Felbátorodva az ügyes szabadulástól, issza Venom szavait, és alaposan elmereng rajtuk. Nyitott lenne...arra!? Ilyen könnyedén? Ugyan... valószínűbbnek találja, hogy hogy csak egy trófea lenne, aminek valamelyik tagját azért emlékbe meghagynák. Semmiképp sem kísérelheti meg csak úgy széttárni lábait a termetes idegennek még akkor sem, ha most az egyszer, kivételt téve az ő esetében hajlandó is lenne rá - aminek tudata önmagában csak felfordítja a gyomrát, saját lényétől.  
Micsoda szajha vagy te, Mira? Hát ennyi után hajlandó vagy elhagyni magad egy átkozott testrészért? Azt már nem... még akkor sem, ha annyira különlegesnek találod. Piszkos kis csitri! Egy vadásznak kell, hogy legyen tartása.

Egy lépést hátrál, amikor megérzi, hogy teljesen szabad lett, ám mozzanata lágy, lassú és kecses. Nincs jele félelemnek, s szemlátomást nem is egy lehetséges támadását megelőző intézkedése, sokkal inkább szeretne felpillantani a kissé felé magasló lényre. Pillantása komoly, arcáról eltűnik a mosoly. Összezavarodhatott volna?
- Nektek biztosan könnyű lehet ez, igaz? - rázza meg fejét - Talán már számát se tudjátok annak, hány nő feküdt alattatok. Fogadok, fantasztikus érzés lehet élni az ösztöneiteknek, és keményen magatokévá tenni azt, amit a természet hozzátok teremtett. - kissé oldalra fordul, és mélyen elmerengve tekint olykor a földre, máskor vissza Venomra - Voltam már célpontja olyan alakoknak, akik a legkevésbé sem voltak kíváncsiak azokra a szavakra, amik tiltakoztak a tetteik ellen. Én azonban ellenálltam. Még... nem tudom, mi a célod. Vagy, hogy milyen sorrendben... - húzza félre száját a cinikus megjegyzése után, ahogy belegondol a jelenetbe - azt viszont, bármennyire is lenyűgöztél meg kell értened, vagy... értenetek, hogy...

Különös hullám ömlik végig a nő testén, melynek mentén teljesen láthatatlanná válik, és a semmibe vész partnere tekintete elől. A hűvös betonon nyújtózó víztócsák tükrét csak a lágy szellő rezegteti csalókán. Se egy szagnyom, sem a test által kibocsájtott hő, amit bárki vagy bármi érzékelhetne, legyen az élő vagy gép. Telnek a másodpercek, majd végül egy ismerős, ám sokkal inkább démonikus hang visszhangzik a falak közül, visszaverődve sokszorosan Venom fülébe.
- A boldog pillanatokért néha meg kell szenvedni -tör pontként baljós kacaja a levegőbe.

Mozgása könnyed, ugrásai nagyok, nesztelenek és veszett mód ügyesek. Méregeti állandó pozícióváltása közben, vajon melyik irányból csapjon le rájuk? Közelítse meg őket azonnal elölről, hátulról, vagy zúdítson felmérésképp néhány finom pengécskét az ellenfelei irányába? Gyorsan elhatározza magát; a támadást a Venom  mögött lévő kocsma tetejéről indítja, és mielőtt reagálhatna rá, ő ismételten pozíciót vált és most a földön, biztos távolságból figyel, természetesen láthatatlanul.
Ügyelnem kell arra, hogy ne támadjak, mielőtt nem érek elég közel. Ha túlságosan elhamarkodom, láthatóvá válok. Erősen kétlem, hogy az a sebesség amivel körülfonta a kezem, végső sebesség lenne. Más szóval sokkal távolabbra is elérhet, és jóval gyorsabban is. Arról nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan ő is képes lesz mozogni.
Key to staying alive? Don't be you.
Music
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Vas. 04 Márc. 2018, 15:35

Ugyan azt sejtették, hogy nem lesz igenlő válasz a viszonylag direkt felvetésre, de azt nem, hogy mégiscsak okoztak vele némi belső vívódást a másikban, mire a várt gunyorosabb elutasítás kibukkant a telt ajkak öleléséből. De abban sem kellett csalódniuk, hogy nem egy elrebegett "nem, kizárt" lesz a felelet, hanem valami ami elevenbe talál és húsba vág. Mondhatni, már elvártak valami hasonlót a titokzatos leányzótól, akinek nyilván nem csak a nyelve éles, de más tehetsége is akad.
Biztos, hogy képes még sokmindenre, ilyen valakivel biztos nem dögunalmas tévézésbe fordulna az éjjel, hanem vérrel borított mámorosságba...látom már, mit láttál meg benne, Eddie fiú. Mégiscsak van szemed az emberekhez, vagy csak mázlid volt. Én hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem mind vagytok csak unalmas húszsákok, némi álommal és vérrel töltve. De azt ne gondold, hogy elnézést kérek, azért van egy határ mindenben...

-  Gyanítjuk, kevesebb, mint te hiszed. Nem gyakori azért, hogy így legyen igényünk hasonlóra. Kinek kel az, hogy védtelenné tegye magát, még ha ilyesmi közben is? Szóval vehetted volna különleges ajánlatnak s, de valójában kicsit csalódtunk volna, ha csak úgy igent mondasz. Gyanítjuk, azért nincs neked bajod az ilyesmivel, de előbb meg kell törni kicsit, hogy alkalmazkodj, hogy megadd magad annak amire te is vágysz. Látunk, érzünk dolgokat.

Megtörténik a mozzanat, amire ugyan nem számítottak, de kedvükre való. Eltűnés, elrugaszkodás, és máris volt-nincs. Mint egy bűvésztrükk, csak annál veszélyesebb. Az eszükbe sem jut, hogy a másik képességét arra használta volna, hogy megszökjön. Nem, az kizárt. S nem is kell csalódni ebben, mikor megszólal ismét, a semmi leple mögül, gunyorosan. Ők erre fejüket hátravetve vadul, emberi hang keretein túli torz kacajjal válaszolnak, miközben a feketeség másodperc alatt felfalja teste még szabad részeit, és beburkolva fogja magába. Szemei akár elmosódott fehér paca világítanak a sötétben, akárcsak a torz mellkasi pókminta kontrasztja. Egyébként maga az életre kelt sötétség, vigyora kiszélesedik, hegyes, apró ragadozófogak keretezik, nyelve ostorként csap a hideg éji levegőbe, de nem érzi, hol a másik. Még nem.
- Szóval..legyen, lássuk azt a megszenvedést. Mutasd, mit tudsz, kicsi lány!
Részükről készen állnak, várakozóan. Nincs nézelődés, fejforgatás, tudják, hogy úgyse érne semmit, legalábbis sejtik. Nem lenne ilyen magabiztos a másik, ha ilyen egyszerű lenne kiszúrni. Álldogálnak hát, mint aki csak buszra vár, és hagyják, hogy Mira megtegye a maga következő lépését. Készen állnak reagálni, a legkisebb neszre, érintésre, bármire. Nem játszásiból, hanem tényleg odacsapva ha kell, rokonszenv ide vagy oda, velük senki nem járathatja a bolondját. Az odabenn leláncolt örökké lobogó harag bontogatja láncát, de igyekeznek nem elengedni, mert akkor ez a sikátor messze nem lenne elégséges.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Vas. 04 Márc. 2018, 18:06

That was all me!
Lépései nesztelenek és pehelykönnyűek. Amíg tökéletes álcája elrejti, biztonságban van, ugyanakkor bekövetkezett az, ami a legtöbb ragadozót elbizonytalaníthatja; a préda nem mozdul, és egyáltalán nem próbál meg menekülni. Tudta, hogy akadnak, akik nem fognak zavarodottan forgolódva érzékeiket kenterbe verni, de  nem gondolta volna, hogy ilyesmivel ő is találkozhat majd, és éppen ma.
Megtehetném, hogy megjelenek előtte, és hagyom, hogy támadjon, de még az is lehet, hogy egészen addig nem fog lépni semmit, amíg elég közel nem kerülök hozzá. A felé hajított késekre sem reagált.
Ismerem ezt, nagyon is jól, te kis mocsok! Arra vársz, hogy elveszítsem a türelmem, és hibát elkövetve olyan támadást hajtsak végre, amihez muszáj kartávolságon belül elhelyezkednem, és akkor lecsapsz, mielőtt hozzád érhetnék.


Akár egy vadmacska, amely farkincája végét ide-oda tekergetve figyeli magas, rejteket adó fájának lombozata közül a prédáját, úgy rajzolódik ki biztos távolságban a nő alakja a ház tetején, többnyire Venom előtt. Valami nem olyan, mint pár perce. A nő arca, kissé megváltozott. Szemei világosabbakká váltak, csodás vérvörös ajkai helyett pedig egy fekete, széles mosoly meredt, hegyes fogakkal csipkézve. Fejet ingatva figyelte ellenfelét.
- Bíztam benne, hogy megpróbálsz megkeresni, de alattomos mód várod, hogy megközelítselek. Nem is tudom... belemenjek én ebbe a játékba? Midet vegyem célba? - nyal végig száján, és kissé előre dől a magasból - Szúrjak tőrt a könyöködbe? Döfjem át a fejed a torkodon keresztül, a szájpadlásodon át az agyadig? Végül is... eljátszadozhatok a testeddel azután is, miután mozgásképtelenné tettelek - tör ki sötét nevetésben a perverz, szadista elképzelésein alaposabban elgondolkodva, valóban fantasztikus élmény lenne így magáénak tudni őt, s így még csak azt sem mondhatja, hogy ő volt az, akit "meghódítottak" - Vagy...
Az alakja váratlanul megtörik, és ismét a semmivé lesz. Aki tisztában van azzal, milyen gyorsan zuhanhat onnan a magasból egy ember, s mennyi idő alatt kellene földet érnie, valószínűleg most bajban lenne, ugyanis a nő hatalmas sebességgel rugaszkodik el az épület pereméről, mindezt már láthatatlanul remélvén, hogy célpontja is későbbre reméli a támadás érkezését, egy-két másodperc tévedés már halálosan komoly. Venom oldalán megjelenve (mondhatni alatta, bízva abban, hogy eme szögből semmiképp nem remél támadást), alighanem 1-2 centire a talaj felől, azzal párhuzamosan elsiklik egy kecses tengelye körüli fordulattal, villámgyors vágást próbál intézni az ellensége térdén, hogy aztán gyorsan tovább suhanva, ismét eltűnjön szemei elől. Mint a villám, nesztelen földet érés, tűéles fordulatok, pehely könnyedség, és tökéletes pontossággal bemért gyenge pontok. Csak ezekkel fog tudni operálni a feltételezhetően embertelen erőt birtokló bestia ellen. Ha ütést is szenvedne el, kevesebb ellenállást kifejtve egyszerűbb lesz elszenvedni azokat, csak a földet érésre kell ügyelnie a megfelelő időben, ha pedig megfelelően koncentrál, már akkor képes lesz ismét láthatatlanná válni.
Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Hétf. 05 Márc. 2018, 01:11

Ugyan csak sejtik, hogy szándéka, a kivárás nyilvánvaló lehet a másik számára, de ezt hamarosan igazolják is a gunyoros szavak melyeket hallanak. Bíznak saját gyorsaságukban is, ám nem ez a fő, amire építenek. Legyen is a lány bármi rejtelmes fenevad, nem sok esélyét látják, hogy egy ütéssel végezni tudna velük. Ha pedig egyszer a mancsaik közé kaparintják, hamar hajlamosak lehetnek elfelejteni, hogy kicsit korábban még egész másfajta érintést gondoltak vele kapcsolatosan. S mikor meghallják a hangot, látják is aki szólt. Fejüket lassú nyugalommal emeli fentebb, és szemlélik meg a most máshogyan festő Mirage-t. Látszik már, hogy ő sem köznapi valaki, akárcsak ők maguk. Hogy valamiféle mutáns, vagy egyéb csodalény, nem is számít. Izmaik megfeszülnek, és ha a lány nem mozdulna, ők maguk indulnának érte, most, hogy már tudják, hová kell.
- Szép lista, és hidd el, nekünk is lenne elég ötletünk irányodba. De ha lehet, azért nem kell majd tűre szórt bogárként vergődnöd, semelyik értelemben. Bár ez még kiderül...kezdesz minket nagyon felbosszantani ezzel az egésszel...
És máris ismét kifakul a térből a fenn trónoló karcsú ragadozóalak. Nyilvánvalóan támad, az azt megelőző mozdulatból is látszott. Nem is annyira számítgatás, mint ösztönös ráérzés, mely vezérli pket abban, mikor érhet padlót a levetődő test. Bár így sem tökéletes az időzítésük, mégis jobb, mintha logikáztak volna a dolgon. Így is előbb, mint számolták volna, megvillan egy penge, és metsz először a szimbióta, majd Eddie húsába, mielőtt visszahúzódik, és a mozdulat folytatásaként a támadó odébb slisszol. A vágás a csontnál éri a lábat, így kevésbé súlyos, mivel belefordultak a mozdulatba maguk is, ám eléggé kellemetlen és fájdalmas élmény ez hirtelenjében. Már fakul is ki ismét az alak a térből, ők pedig dühös mordulással csapnak utána. Karjuk nem érne el rendesen odáig, ám önkéntelen veti be fegyverét, és nyújtják meg Venom karját, mely sisteregve ostorként csapódik az eltűnő lány után.
Gyors a kis szemét, vigyáznunk kell...valószínűleg mögülünk kar majd megint támadni, nem szabad neki erre módot időt hagyni. Nem is mehetett túl messze, csak itt vár az alkalomra. Jó lenne tudni, hogy csinálja ezt a láthatatlanságot. Idegesítő...ez a rohadt vágás hogy csíp...csinálj már vele valamit...
És tesznek is a dolog ellen, a szimbióta össze is zárul a seb felett, elszorítja, összefogja azt, és meg is kezdi a rendes összezárását is. Közben megszívlelve Eddie tanácsát megperdülnek maguk körül, karjuk kicsap, hogy ne kerülhessen közel a támadó, és a közeli csupasz téglafalhoz hátrálva ugrik fel, és azonmód tapasztják kezüket lábukat a felületre. Így másznak feljebb, és szemlélik a lehetőségeiket alább. Számítanak valami elhajított alattomosságra, hisz könnyedén elérhető távon már túl vannak így a falra kúszva. Azonban ahhoz még messze, hogy a fenti peremről könnyedén elérhetőek legyenek. Nem volt jobb pillanatnyi ötletük, és lesik az alkalmat a visszavágásra, közben maguk sem tudják, legalább kicsit megcakkozta-e a lány fülét a vágás utáni odacsapásuk.
- Gyere ki játszani Mirácska, nem bánt a bácsi...de bújócskázni azt rohadtul nem szeret ám! De ne félj, nem tart ez túl sokáig...
Fejükben már körvonalazódik egy ötlet, körülnéznek, felmérik lehetőségeiket a sikátorban, hátha sikerül kizökkenteniük a lányt ebből a pofátlan fel-eltűnő ninja módszerből, mely a gyors kezelés ellenére is még mindig érezhetően sajog a csonton. Várják, mi következik ismét, de hamarosan igyekeznek átvenni a kezdeményezést, hisz az számukra így a normális út.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Hétf. 05 Márc. 2018, 03:16

That was all me!
Légies könnyedséggel lebeg át az épületek falai közt egyikről a másikra. Nem áll meg. Nem állhat meg. Nem hagyhatja, hogy akár csak egy pillanatra is megpihenjen egy helyen. Ha megtenné, talán előbb-utóbb kipuhatolnák, merre van. Folyamatosan mozgásban, keresvén a lehetséges tárgyakat a harchoz, miközben elemzi a környezetet is - bármi megteheti ahhoz, hogy fájdalmas csapást mérhessen ellenfelére, ha nem végsőt. Bár legbelül nem szeretné elpusztítani ezt a lényt. Őket.

Tudja, hogy harcstílusa türelemre kényszeríti nem csak önmagát, de célpontját is. Éreznie kell azt, amit feltételezhetően Venom is érez. Talán dühíti, hogy nem tud jó keményen behúzni neki. Idegesítheti a bujkálás, a bizonytalanság és a fájdalom, a seb, amit okozott. Mit tenne, ha a helyükbe lenne? Nos elsősorban nem hagyna vakfoltot.

A falra szökkenő fenevad csapása a tökéletes stratégiája, vagy talán beteges berögződése miatt (?) pont, hogy így nem találta el, bármi szándéka is volt vele. Összeráncolja homlokát, és alattomos, átható tekintettel mered rájuk. Talán dühös, talán boldog, talán... vérszomjas...

Hm... ebből a távolságból aligha fogom úgy elérni, hogy ne tudjon reagálni időben. Egy bizonyos szögből ellehetetlenítette a támadásom, azonban... egy kockázatos manővert tett lehetővé - tekint le a magasból a nő, és alaposan végig méri a talaj felszínét, az alsóbb szinteket - Vissza fogunk jutni oda... ha nem akarva, akaratlan. Előbb-utóbb biztos el fog találni, és akkor valószínűleg oda esek majd. De meg fizet majd azért, és teszek róla, hogy ez duplán fájjon...

Váratlanul egy kés süvítése hallatszik, amint egy irányból a földbe csapódik és áll. Ezt követően egy jó néhány méterrel odébb még egy, és azt követően megint egy. Megrezzen a fal a távolból, ott is egy kés. Gúnyos kacaj visszhangzik Venom körül, de a forrás nehezen beazonosítható, és ami a legrosszabb, nem mindig egyezik azzal, ahova a kés érkezik.

Gyorsan megáll, majd egy ügyes ugrást követően az épület tetején csücsülve dorombolva megszólal.
- Mit óhajtasz? Rám vágysz, Kedvesem? Ssh! Ne fojtasd, tudom hogy akarsz, és azt is, hogy szeretnél megérinteni. - emeli meg kezében tartva a hosszú tőrt, amellyel megvágta őket, a vér soványka réteget képzett felületén, ő pedig forró kéjjel nyalta le róla a még meleg testnedvet - Mit nem adnék azért, hogy többet is kaphassak belőletek,fiúk... - nyeli le hosszas ízlelgetés után a fegyvert vörösbe borító elegyet - Szeretek bújócskázni, de enni még jobban. Talán lépre csalsz, de ne feledd! Karmol a cicus!
Az első pillanatban nekirugaszkodik, amint hirtelen mozdulatot vél felfedezni, vagy mondandója befejezte után. Alig egy másodperc, s már, többnyire egy szinten van Venommal. Kicsivel lentebb, mint ők, de ez korán sem érdekli, tudja mit csinál. Erőteljesen nekirugaszkodik a következő csapás beviteléhez, és csak akkor kezd kirajzolódni alakja, amint, körülbelül 40 centi távolság van köztük. Tudja hogy meglátják majd.

Az egyik pengéjével szándékozik vágni, méghozzá a férfi mellkasát. Most viszont kezében van egy másik, amely viszont hosszabb az előzőnél, és olyan szögben tartja, hogy akármilyen irányból érkezne támadás, képes lenne prédája erejét ellene használni; az ütés pillanatában, valószínűleg a borotvaéles pengére is mérne egy jókora csapást, amíg a valódi célpont ő lenne. Ha elég erősen tartja, őt semmiképp nem éri majd el a penge, de a lökés mindenképp a talajra lódítaná.

Le, a késekhez...
Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Hétf. 05 Márc. 2018, 20:07

Hallják pengék süvítését, ám néhány szívdobbanásnyi időn túl nem feszülnek meg rá ugrásra készen. Nem ők a célpont. Akkor mégis miben mesterkedhet az a bestia? Nem tűnik túl kecsegtetőnek a helyzet, egyébként sem az ilyen körmönfontkodást részesítik előnyben alkalomadtán, hanem a szemtől szembeni harc intézményét. Főleg akkor rossz ez, mikor ők vannak a dolog rosszabbik oldalán, akik ellen készül valamiféle terv.
Kések a földben, mi a francot akarhat ezzel? Bármit is, biztos okkal teszi, és nem valami riogatásnak szánja. Ara minek pazarolná az eszközeit így, amik még igencsak jól jöhetnek, amennyiben elnyúlik a harc. Márpedig mi kitartóak vagyunk...majd megtudja még, mennyire. Érzem, a korábbi seb már egészen rendben van, készek vagyunk mozdulni, ha kell. Csak fedd már fel magad...
Ezután jelenik meg a lány nem messzi tőle, és újabb kis színi előadást tart. Elrettenést vagy dühöt nem ér el ugyan vele, de egy rövid, metsző kacajt kihasít belőlük a látvány.
- Nem túl bölcs dolog azt sem tudod kifélék vérét lefetyelni, még a végén elkapsz valami csúnya bacit...De meglátjuk, majd mást is ilyen élvezettel nyaldosol-e, csak jussunk el odáig.
Rázós út lesz, és így vagy úgy, de tán mind élvezni fogjuk.

A támadás elkezdődik, és a lány céljai szerint már csak elég kis közelségben veszik észre a feléjük repülő testet. Morranás, a fehér paca-szemek összébb húzódása jelzi a felismerést, gondolatok cikáznak át a fekete anyaggal borított fejen és a két tudaton. Látja a pengéken csillanni a sápadt fényt, ám az élesre fent acél nem veszi küzdelmi kedvüket. A mellkas felé suhanó vágással csak annyit törődnek, hogy próbálják mellkasukat némileg megcsavarni, hogy ne pont úgy hasíthasson a penge, mint tervezve volt, de inkább a támadás az, amire koncentrálnak. Vért akarnak már maguk is fakasztani, nem bújócskázni, és várni. Elengedik a falat, ám még a zuhanás megkezdődése előtti időzítéssel egy erejüket elég jól beleadó ütést helyeznek el, fentről lefelé, beleadva az súlyuk általi erőt is izmaik mellé. Érzik amint a savanyú fém beléjük mar, és előbb a külső réteg anyagát, majd a húst is szétválasztja némileg, ám nem is kell jobb orvosi ellátás, mint amely máris kezükben van. A fájdalom csikorgásra emlékeztető hangot csal ki belőlük, ám tudják, a szimbióta majd sebészeket megszégyenítően tapasztja egymáshoz az elválasztott sebszéleket, így megszüntetve a vérzést is, és apró szálaival jobban összetartja azokat, mint akármelyik sebészfonal. Persze valamelyest sérülékenyebb lesz ez a terület, ha ismét eltalálnák, de még így is sokkal jobban átvészeli a vágásokat, mint más tenné. A karjukon keletkezett seb az erő miatt vészesebb, csonton is csikordult tán a kés. De elégtételükként szolgál, hogy gyorsabban maguk alá küldték a sikátor padlójára a másikat, aki tán-remélhetőleg kissé el is kábult az ütéstől. Ők maguk is lehuppannak a talajra, és egyenesednek is fel rögtön, sérült karjukon a lyukat máris betölteni igyekszik a szimbióta fekete anyaga, és dúvadként rontanak a lezuhant lány felé. Szándékuk szerint nekifutásból rúgást indítanának az áldozat teste felé, ám sejtik, nem lesz ez ilyen egyszerű móka.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Hétf. 05 Márc. 2018, 22:30

That was all me!
Ahogy arra számított, ellenfele azonnal ütni fog, amint módjában áll az. A húsba mélyedő penge vérpermettel áztatta arcát, amint az erőteljes csapás célt ért, azonban könnyű testének, kiváló egyensúlyérzékének és ügyességének hála, még az ilyen magasságból történő zuhanást is viszonylag könnyűszerrel vette. Az utolsó néhány pillanatban ugyan, de sikerül felmérnie helyzetét, és tompította a földet érés erejét.

Feltápászkodik, s alig abban a pillanatban hallja, ahogy Venom is a talajon terem. Hallja, ahogy az erőtől kicsattanó izomzattal megáldott lény felé veszi az irányt. Pár méterrel azonban, mielőtt elérhetné, felemeli kezét, amelyben a fegyverét tartja, és egy rántó mozzanatot tesz. Pattanás szerű, vékonyka rezzenés visszhangzik végig a sötét sikátorban megannyi irányból, és a nő elvigyorodik. A szerte-szórt kések kivágódnak a falakból. Némelyik a törtető ellenség felett, számos mögötte, néhány pedig a talajszint felett várt a döntő mozzanatra, ami rugóként csapta ki őket, s mind egyszerre veszi célba a fekete Démont. Valami egészen különös dolgon csillan meg a mozgásnak köszönhetően a fakó fény. Hajszél vékony, csakhogy nem átlátszó, fonál szerű anyag lep el mindent maguk körül. Minden fonál egy-egy eldobott késhez vezet, mert ezek ott feszülnek a fegyverek nyelének végéhez rögzítve.

Azt hiszem, elkaptalak, vége a játéknak, Bestia! - mosolyodik el halványan.

Csak ennyi kell, nő kihasználva az ellenfele testét gúzsba kötni készülő, borotvaéles "selyemfonalak" közelítését - amelyek elképzelései szerint tökéletesen közre fogják majd, és húsába mélyednek - , azonnal mozgásba lendül, és megpróbál kicsusszanni a neki rontó fenevad elől és falon teremni.

Mondd, hogy sikerült! Hogy lent van, és a fonalak a húsába mélyedve mozgásképtelenné teszik, ha csak egy rövid ideig is! Képes ugyan regenerálni a sebeket, de ennyit fogalmam sincs, lehetséges-e rövid idő alatt. Minél jobban mozog, annál mélyebbre fognak vágni a fonalak, amiket gondosan összekötöttem a késeimmel.  Ha kiszabadul, biztosan még dühösebb lesz, és akkor kezdhetek mindent elölről. Akkor kellene végzetes csapást bevinnem, amíg mozgásképtelen. Ezt a trükköt valószínűleg nem fogja újra bekapni...
Sebesen megfordul, és a reméli, hogy a terve bevált, nem pedig egy utána ugró szörnyeteg állkapcsával kell farkasszemet néznie.
Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Kedd 06 Márc. 2018, 20:09

Ugyan sejtették, hogy turpisság van a dologban, de ezzel mit sem törődve dúvadként vágódtak a kiszemelt áldozat felé, véget vetni ennek az egésznek. Pontot tennének már ennek az így is hosszúra nyúlt mesének a végére, ám ezt nem így gondolja Mira. Sajnálatukra a lány nem összetörve hullott alá, így a vágás bevállalása és áldozatuk hiábavaló volt lényegében, sőt, mg arra is van érkezése, hogy ügyködjön valamit. Ösztönük még a rántó mozdulat előtt szívdobbanással sugalmaz nekik, hogy baj készül, nagy baj. Reflexből felhasználva hát lendületüket a dübörgő futásból, mellyel a karcsú testet akarták betonba tiporni, felugranak a levegőbe. Pendülés, és részbeni siker kíséri a műveletet. Érzik, amint fura hang kíséretében valami hozzájuk ér, és rájuk tekeredik. Az ugrás miatt ugyan nem bábozódtak be cseles fonalakkal, de így sem örülhetnek, mivel két lábukat betekerték ezek az átkozott vacakok. Felhördülve esnek vissza a talajra, és dőlnek el, érezve, amint a fémszálak belerágják magukat a húsukba. Egyenként nem lennének azok olyan erősek, de így több egyszerre már bajosabb. Dühük fellobban, és mivel karjaik szabadok, ezért még mindig nem tekinthetők legyőzött és megsemmisült ellenfélnek. Szemüket Mirán tartva formálnak ujjukból éles, fekete karmokat, és kezdik el tépni a szálakat, mindegyik halk pendüléssel enged az erőszaknak. Gyaníthatóan ezt nem fogja tétlenül nézni a másik, még ha sikerült is meglepniük a pókembertől elorzott vész ösztön használatával. Szabadulásuk közepette csupán néhány szívdobbanás telik el, de fellobban a sötét harag ismét, és bár még félig foglyok, szemük már az ellenséget keresi, aki ha eltűnt ha nem, már megmutatta, előbb hol állt. Amennyiben még látják alakját, akkor célirányosan, ha nem, akkor legyező alakban szétterülve lőnek fekete anyagú hálót felé, hogy magukhoz húzzák, lefogják. Tán segít a meglepetés ereje a dologban, de ha nem, tán akkor is elég lesz arra, hogy időt nyerjenek. A sebek gyógyulnak közben, de ez nem két pillanat alatt zajlik le ennyi vágás esetén. Újabb ütőkártyájuk játszották ki a hálóvetés megmutatásával, de remélik, nem hiába. Haragosak már, mely karcos, kormozó lánggal marja belsőjüket. Másik kezük közben tovább dolgozik a szabaddá tételen.
Kapjuk el csak egyszer, és megmutatjuk, milyen érzés is az, ha fáj. Az előző simogatás semmi volt, de akarunk alkalmat, hogy megmutassuk, nem olyan jó játék pengékkel böködni minket. Gyorsaság az erőssége, és ez az átok láthatatlanság, ha sikerülne elcsípni, egyiknek se venné sok hasznát...belharcban széttépjük...bár, még mindig nem tudom...meg akarjuk mi ölni, vagy csak megleckéztetni? Hmm...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Kedd 06 Márc. 2018, 20:47

That was all me!
A nő hátrafordulván észre veszi, hogy milyen különös lövedék tart felé, és egy gyors mozdulattal kikerüli - ez a mozdulat egészen a másik épület tetejére lódítja, de immáron ismét láthatatlanná vált. Már tudja, hogyha látható marad, akkor könnyű szerrel megcélozhatóvá válik. Ez egészen eddig a pillanatig, nem tűnt akkora kockázatnak. Ám eszébe jut valami, ami régebben történt. Legutóbb akkor szabadult ebből a fura öleléséből az idegennek, amikor azt Venom hajlandó volt engedni. Ha ezzel eltalálják fogalma sincs, hogyan juthat ki belőle. Semmiképp nem engedheti meg, hogy ez megtörténjen.

Most azonban ismerős helyzet állt fent. Egy olyan helyzet, ami kockázatos ugyan, de egyben a győzelem lehetőségével is kecsegtethet, ha ügyes, gyors és kitartó.
Itt a lehetőség, amire annyira vártam. Amikor az áldozat a szabadulással van elfoglalva javarészt, és sebeivel, akkor lecsaphat rá a ragadozó teljes testközelből, akármekkora is. Szorosan rátapadhat, húsába marva, és addig tépheti, kaszabolhatja, ameddig csak lehetősége van rá ott, ahol tudja. Lehetőleg vénákat, artériát célozva, vagy a légcsőt. Ha most rávetem magam, kartávolságon belülre kerülök, és az egyetlen védekezési módszerem a mozgás mellett az, ha semmiképp sem hagyom, hogy elüssön magától.

Nem evilági morranások visszhangoznak a térben. Szinte már érezhető a levegő remegésében, hogy támadni kész. Robbanásszerűen nekirugaszkodva. Olyan átdöfő pillantással fürkészi a földön heverő testet, hogy már az sem lenne meglepő, ha megérezné. Épp támadni készül, amikor megtorpan, és eszébe jut valami...
Amikor először hozzáértem, a kezem köré csavarodott, körülfont... ha most ugyanezt eljátszom, más szituációban nincs garancia rá, hogy nem történik meg még egyszer... büdös picsába. De rühellem ezt.

Megrázz idegesen fejét, majd biztos távolságból, félig meddig a ház peremének takarásában megjelenik, és gúnyos hangon, ám kevésbé ellenséges modorral megszólal.

- Mondd, nem akarsz onnan felkelni - ejt meg egy felsőbbrendűséget sejtető biccentést - még a végén felfázol. De persze megértem, ha kényelmes a föld. Volt szerencsém belekóstolni, nem is olyan rég... - mosolyodik el félre fordulva, visszaemlékezve Venom erőteljes ütésére, ami annyi idő után, végül megismertette vele a betont. Úgy tűnik, nem tervez semmiféle csapást. Bár nem meglepő, hisz ki tudja, mikor rejti el magát legközelebb?

Támadni akar? Talán ez is csak egy újabb terve, vagy tényleg igaz, és úgy tűnik, hogy nem hajlandó kihasználni a helyzetet? Futni hagyná a prédát? Mert megtehetné, hogy újabb fegyverekkel sorozza, meg. Megtehetné, hogy szorít a pengeéles fonalak szorításán. Azt is, hogy él a kecsegtető helyzettel és valóban, rávetve magát addig marja, amíg ismét el nem hajítja magától, persze ezzel fittyet hányva a lehetséges veszélyre, arra hogy elkapják.
Nem tudom, hányszor képes magát regenerálni, pontosabban az általa rejtegetett férfi testét. De az biztos, hogy hosszas küzdelem előtt állnánk. Eljátszhatnám akárhányszor ugyanezt, szépen kicsipegetve belőle újabb és újabb darabokat. De mennél tovább húzom, annál több képességét mutatja be ő is. Nem szabad elfelednem, nem csak én kerülök hátrányba, ő is felfed gyenge pontokat és képességeket. Talán szerencsém volt, hogy akkor nem kapott el? Ah, ki van csukva... szimplán nem jutott eszébe... Erről lehet szó. Talán akkor sem jutna, ha megtenném? Ugyan, előbb-utóbb, végső kétségbeesésében biztos, hogy megragadna, nem szabad figyelmen kívül hagyni a hegyes fogait sem, és a karmait.
Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Szer. 07 Márc. 2018, 16:13

Sajnos támadásuk nem jár sikerrel, így morranva vonják vissza a kilőtt háló anyagát, visszaolvasztva azt magukba.
Az az idegesítő kis nikkelbolha elég fürge, de egyszer majdcsak kifogy a dobálnivalókból, és akkor nem marad más, amit a fejünkhöz vághatna, csak a gunyoros szavai. Azt, hogy visszaszerezze őket, pedig nem hagyjuk olyan egyszerűen. Bár úgy néz már ki a sikátor, mintha az éves "szúrj és vágj" találkozó zajlana itt,
és mindenki széthajigált volna mindent ami nála van.

Az újabb megszólalás úgy mutatja, hogy nem akar ismét támadni, legalábbis nem rögtön. De ki tudhatja itt már, nem bíznak a dologban, és azért szárazon tartják a puskaport, készek rá, hogy szemvillanás alatt megint kapnak valami kis ajándékot. Ismét azok a szemtelen szavak hullanak alá, amelyekből szintén kapott már, egyebek mellett. Keze közben nem áll le, és csakhamar elpattintják az utolsó fogvatartó szálat is. Legalább addig jó lenne szóval tartaniuk, hogy kevésbé legyenek hátrányos helyzetben.
- Kényelmesebb lenne máshol vagy máson feküdni, de úgy tűnik, az illető harapós kedvében van...nem csodáljuk, az velünk is megesik. Csúnya dolgok lehetnek abból. Mondták már neked, hogy egészségtelen, ha az ember egy késboltot cipel magával? Vagy azért kell ennyi fém, hogy ne kapjon fel a szél?
Közben kiszabadulnak, és felegyenesednek, közben is szemmel tartva a lányt, amint ott ücsörög és beszél. Mit tegyenek? Ha felmenne, mire odaér, megint hűlt helye lenne. Kezdődne az egész agylövött fogócska elölről. Hálóval sem valószínű, hogy egykönnyen elkaphatná, ebben a helyzetben túl sokfelé menekülhetne előle. Viszont ha sikerülne közelebb kerülniük...s lassan, higgadt látszatot keltve mintegy mellékesen közelebb is lépnek a falhoz, melyen a másik ücsörög odafenn. Egy egy lassú lépés, miközben beszélnek.
- Úgy látszik, a meglepetések estéje ez...most mi kérdezzük meg, hogy és te miféle lennél? Elég új nekünk ez az egész amit itt összehoztál, idegesítő és imponáló, de kíváncsivá is tesz. És ami főleg érdekelne minket, az még az, hogy mihez akarsz most kezdeni...
Lassan a Mirát rejtő fal aljához érnek, mintha csak véletlen lenne, a beszélgetés közbeni elmerengés és önkéntelen lépkedés eredménye...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Pént. 09 Márc. 2018, 00:15

That was all me!
Elmosolyodik Venom szavain. Nem sűrűn volt, hogy belegondolt, elképzelte magát külső szemmel nézve. Késbolt? Egészségtelen? Fejet rázva, ám derűs mosollyal válaszol (noha ez a mosoly nem kevésbé ravaszabb s többről árulkodó, mint eddig).
- Ugyan megtehetném, hogy otthon hagyom, s inkább az aznapi ebédem, vacsorám szeletelem velük, de akkor mivel védem meg magam? A karmaimmal? - tekint sajátjára töprengve - Mh, nem. Az enyémek korán sem olyan nagyok és erősek, mint a tiétek. Meghagyom a használatuk más alkalomra. - vigyorodik el pajkosan.

Bár meglepetésszerű volt a változás, s sok kérdést vethet fel küzdőpartnereiben, a nő azonban úgy tűnik egyre határozottabban tudja, mit akar, s az a legkevésbé sem a vérontás. Legalábbis most.
Ez a fajta harc az lenne, amiben vérre menő küzdelem árán, csak egy valaki marad életben, s az se teljes bizonyossággal éli meg a holnapot. Mindketten elhasználnánk az összes ütőkártyánk. De nem érzem úgy, hogy erre szükségünk lenne. Sem nekik, sem pedig nekem. Nem léptek fel agresszívan, két csúcsragadozó pedig általában elkerüli az egymással való hadakozást, hogy ne háborgassák a másikat, had vadásszanak csak azokra a prédákra, amelyekre szakosodtak. Korán sem vagyok biztos abban, hogy elfelejtik a sebeket amiket okoztam nekik, de lehet, hogy belátják, ez elég hosszan elnyújtaná az amúgy is ramaty esténk. Még akkor is, ha épp a harc lenne az, ami pezsgéssel árasztaná el a két kant. Ó, tudom én jól, hogy másra is fáj a fogatok...

Felkapja a fejét a lassan közeledő alakra, amely épp mostanra bogozta ki magát a csapdából. Pontosabban le... s noha úgy tesz, nem látja, vagy legalábbis nem tulajdonít neki jelentőséget, valójában most is készenlétben van. Azonban, amit most kell kimutatnia, az a béke és nyugalom. Talán, az otthonosság? Vajon ez rá a jó szó?

- Hogy miféle? - tekint egy pillanatra maga elé, eltöprengve,  igazán mélyen - Bár tudnám. Vagy is... már annyira mindegy. - vonja meg vállát, miközben a kezében lévő tőrrel s damillal játszadozik - Mit számít, mi vagy, ha a tömeg úgyis annak lát, aminek akar? Egy kurvának, vagy egy agyatlan szörnyetegnek. A bogaras városszéli picsának, a tudom is én milyen vegyesbolt felett lévő harmadik emeleten. - mikor látja, hogy a férfi és barátocskája már egészen közel, a falhoz élnek, félmosollyal leejti a kést eléjük; tudja hogy látják és azt is, hogy könnyű szerrel elkerülik, hisz csak egy egyszerű lépés az egész - Kérdezd meg a tömeget, ők biztosan hitelesebb leírással áldanának meg rólam és mivoltomról, mint amit én tudok, erről - legyint egyet maga felé kezével, önön személyére célozva ezzel - Mire készülsz, kicsinyem? Még mindig morcos vagy rám? Azaz... vagytok! Mindig elfelejtem.. - fordul felé a magasból, körülbelül akkorra, mire a kés már földbe csapódott.


Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Vas. 11 Márc. 2018, 16:00

Kissé megzavarja a hangnem váltás, még mindig nem tudják, hogy bízhatnak-e a látszatban valamelyest. Épp olyannak tűnik a másik, aki szereti kihasználni a látszatra épülő biztonság illúzióját. Egyébként is, készületlennek lenni a legrosszabbra egy felkéréssel egyenlő, hogy ugyan döfjenek már hátba. Tehát figyelmük nem lankad, és a közelítési manővert sem hagyják félbe a szavak ellenére sem.
- Na igen, de védtelennek nem neveznénk a karmok hiányában sem, és ha jól sejtjük, még messze nem mutattál meg mindent amid van. De ki tudja, talán még az is meg fog történni.
A fal aljához érve felnéznek. A kérdésen gondolkozva...ők maguk sem tudják, mennyire mérgesek még, és pontosan hová is jut ez az egész helyzet. De egy döntés még nem a világ, tán kaphat egy esélyt a dolog. Felnézve egy nem túl kedves mosollyal, de a hangjukban nem rejlő és érezhető fenyegetéssel felelnek, mielőtt mozdulnának. Ezzel is érzékeltetve, hogy nem a másik torkának feltépése a mozdulás célja. Egyelőre.
- Kit érdekel a tömeg...szerinted mi fogvillantó mosollyal szmokingban járunk társaságba, és teszünk olyasmiket amiket mások jónak tartanak? Hányunk a tömegtől és az álszent baromságaiktól. Egyedül akkor szórakoztatóak, mikor összezúzott torokkal vonaglanak még egy kicsit. Épp ezért kérdeztünk téged önmagadról. Mi sem olyannak tartjuk amgunkat, mint mások...na jó, némely dologban hasonlóan, de alapjaiban...
Mikor is beszéltünk valakivel nyíltabban ennyire sokat? Nem most volt már. És egész vérpezsdítő volt ez az egész idáig. Nem egy unalmas koktélparti az biztos...na mintha járnánk olyanra. Akkor egyelőre úgy tűnik, elnapoljuk a további pofozkodást. Nem is baj...bár összefoltoztál, még mindig rohadt egy érzés némelyik sérülés. Bár ezt hülye lennék kimutatni.
A kés aláhullását látják, de hamar látható, hogy az nem támadás része, bár emlékeznek a vékony szálas trükkre. Elkapják a kis fémtárgyat, és várnak. Ha valami alattomosság készül, az ebben a pillanatban fog megtörténni. Ha ilyesmi nem esik meg, megnézik a kést, mely semmi túl különleges vonást nem hordoz magán, és felugranak, a lendületet a falra tapasztott kézzel is megsegítve felfelé, máris egy szinten vannak Mirage-al. Ha nem történik semmi gond, akkor mintha csak természetes dolog lenne az iménti, lekucorodnak maguk is a fal szélére, és kinyújtják a kezüket, mely tenyerén a kés fekszik.
- Azt hiszem ez a tiéd. Van még néhány szétszórva amott, az is igaz. Na és most mi legyen? Folytatjuk egymás gyepálását, vagy tartunk egy kis pihenőt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Kedd 20 Márc. 2018, 02:34

That was all me!
Tudja, hogy ingatag talajon jár most Arra készül, hogy közel engedje magához az eddig nem látott bestiát. Azt a bestiát, aki testén nem egy vágást ejtett már; magából kiindulva pedig biztosan tudja, hogy Venom sem fogja elfelejteni neki ezeket a húzásait. Minden mozzanatát árgus szemekkel figyeli, szavait pedig alaposan ízlelgeti.

Nocsak-nocsak. Közeledünk, közeledünk? Túl feltűnő ez a lassú, óvatos távolságcsökkentés. A mozdulataid nem fogják elterelni a figyelmem, sem pedig szavaid! De az enyémek.

- És mi van akkor, ha már mindent láttatok, amire képes vagyok? - mosolyodik el sejtelmesen - Mi van akkor, ha ez minden, és csak játszok a lehetőségekkel? Tudjátok... az ész. Az ész az, ami részlegesen pótolja a nagy, kemény izmokat - ejt meg egy csábos kacsintást a hímek felé.

Tudja, hogy egy Edward féle férfi, valószínűleg ki van éhezve a törődésre, kellemes pillanatokra, egy kis együttérzésre, mindarra, amit mások nyújthatnak, de nem kapott meg, vagy rég elvesztett. Sokkal könnyebben manipulálható célpont; amennyiben úgy érzi, hogy minden szituációból elég ereje lehet kitörni. Ki tudja, mit sugdosnak egymás fülébe a különös partnerek. Biztosan alaposan átbeszélik, mi a jó döntés, és amíg egymás megerősítésének örvendhetnek, a tágabb nézőpontnak; ő magára van utalva csakúgy, mint eddig egész életében. Társ nélkül. Magányosan.

- Való igaz. Nem létezik olyan, hogy jó. Sem pedig a rossz. Ebben a világban minden tett és következmény. Jó és rossz szándék? - megrázza fejét - Mindenkit vezérel valami. A vegetáriánusok menekülésre képtelen élőlények zabálásával nyugtatják a lelkiismeretüket. A ragadozók ölnek, mert nem akarnak elpusztulni, amivel a növények járnának jól. A természetben nincs sportból ölés, minden hasznossá válik. A kérdés csak az, hogy felfedezzük-e mindenben a forrást, és elfogadjuk az indítékot, vagy megbélyegezzük a rossz jelzővel azt amit képtelenek vagyunk megérteni
Mondandója hamar elnémul, s halvány mosolyba kanyarodik, amikor meglátja a bestia kezében ragyogó késecskéjét. Rossz kis pengécske. Imád húsba mélyedni és sebesen cikázni a hűs levegő könnyed terében.
- Talán... gyere fel, drága  - löki hátra hosszú, fekete hajtincseit, miközben lábát a mélybe eresztve lóbálja - Ugye nem várod el tőlem, hogy ennyi mozgás után, amit miattad kellett lefutnom, majd én megyek a fegyvereimért, amiket... szintén miattad kellett széthajigálnom! - ereszt szélnek egy jóízű kacajt az éjszakában.

Ha a szívére hallgat (amit meglehetősen ritkán tesz), most legszívesebben letenne a harcról. Ha az eszére, akkor pedig igyekezne szövetséget kötni a lénnyel és barátjával. A vadászösztöne viszont azt súgja, pusztítsa el a potenciális riválist. Melyikre hallgasson most? Lehet, hogy számára is sokkal pezsdítőbb lenne egy nyugodalmasabb befejezés az estnek? Ennek az eldöntése, már nem az ő kezében pihen.

Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Vas. 25 Márc. 2018, 22:02

Bizony a lány jól sejti, emlékeznek ők a húsba vágó acél fémes csókjára, de annyira zokon nem vették, a kár nem nagy, és máris dolgozik a sok szorgos fekete szál a hús összetapasztásán, az erek összefogásán, a gyógyulás pedig intézi a többit. Csak egyfajta éles zsongás érződik a sebek környékén, melyet még kellemesnek is éreznek mondhatni, ilyenkor ez is egy támpont arra nézvést: igen, élnek. A szavak...melyek tán élesebb elméből jönnek, mint a kés maga. Hisz a természetben is kétféle vadász van, és ezek árnyalatai: aki a ravaszságára támaszkodik főképp, és amelyik mindent szaggatva tépve nyers erőtől hajtva sikert remél. Nem is kérdéses számukra, a fürge mozgású kaméleonlány melyik típusba tartozhat. Önmaguk felől már kevéssé biztosak, de valahogy mindig magáról nehezebb eldöntenie az "embernek", mely csoporthoz tartozhat besorolásilag. Felmorrannak a koppanó szavakra, nem is bosszúsan, inkább elgondolkozva, kissé fej félrebillentve.
-  Gyanús nekünk, hogy nem láttunk még minden mutatványt, de megértjük, hogy ezt-azt meghagysz szükség esetére. Mi így tennénk...sosem tudni. A szándékok meg...sok álszent barom teszi magát mindenfelé, közben a legröhejesebb dolog hogy nem néznek magukba. Annak a szemébe aki benn ül, rázza a rácsot, bajt vért húst akar, kiengedni a dühöt. Mi ismerjük ezt. Mi elfogadtuk ezt, és felfaltuk.
Szavaik szisszenésbe torkollnak, hosszú nyelvük kitekeredik, majd vissza a hegyes és oly soknak tűnő fog közé. Még biztatást is kapott, hát végre is hajtja a tervezett felszökkenést. A kés visszavándorol jogos tulajdonosához, nem félnek, hogy beléjük mártaná a következő pillanatban. Csupán megérzés, persze azért készen állnak erre is, ha szükséges. De valahogy enyhült az az elektromosságra emlékeztető feszült légkör, ami eddig vibrált körülöttük. Egyelőre a béke ideje ez, amíg nem fordul ismét valami által más irányba ez az út.
Ki tudja, mit akar, bár abban se vagyok biztos, mi mit is akarunk. Hol úgy érzem, megért minket, hol kést vág a húsunkba és legszívesebben csontjait törném dühömben. Most épp megint az előbbi maszk van rajta, de vajon melyik az igazibb arca? És épp én kérdem ezt? Ironikus...bárhogy is, máris jobb az este, mintha csak megint a megengedett részegséget élvezve fetrengenék a múlt maradékában.
Így mély békésen ücsörögnek hát odafenn, mint két fura éjszakai árnyék, alattuk a sikátor némileg viharvertebb, mint mikor kijöttek, és itt-ott elhullott acélon csillan meg a sápatag holdfény. Elmerengve néznek a lány arcára mindezek közben, mely eddig nem sokszor fordult elő másoknál, főleg úgy nem, hogy ne érezzék a zavar vagy félelem vibrálását a másik félben. Ez most valahogy hiányzik, és ez méginkább felkelti érdeklődésüket. Ritka, hogy nem félnek tőlük, és ennek bizonyosan meg kell legyen az oka is. Feltüzeli érdeklődésüket is.
- És vajon téged mi motivál? Szereted a bajt, ütni-vágni, érezni hogy élsz, azzal hogy más halna? De neked se árt az óvatosság, azt lefogadom...kíváncsiak vagyunk rád. Több vagy te, mint egy csinos kis húszsák, azt lefogadjuk. Több, mint a csábító látszat. Neked mi a történeted, vagy mindig is ilyen voltál? Mert mi nem...csak ezzé lettünk, és megértjük egymást.
Szavaik közben kinyújtja ismét kezét, és tenyerükből, a karmos ujjak fészkéből vékony szálak nyúlnak a levegőbe, fonódnak össze és válnak szét, örvénylőn és babonázóan. Mégis, mintha valamiféle szomorúság is lenne a szavakban. És magány, hiába nincsenek sohasem egyedül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Szer. 25 Ápr. 2018, 01:28

That was all me!
Alaposan, átható tekintettel méregeti a hozzá beszélő párost. Érzelmei úgy kavarognak benne, mint egy kristálytiszta vízbe loccsanó fekete tinta. Csak úgy hajladoznak, fodrozónak, tekeregnek mint a prédáját fojtogató izmos kígyó. Az egyik pillanatban még szívében érzi, hogy legszívesebben nyakon öntené a mocsokkal teli életének történetével kitárva szívét neki, midőn soha nem volt rá különösebben lehetősége, a másikban viszont sikít a figyelmeztető hang, hogy nem szabad bizalmaskodnia ezzel az alakkal, az ok pedig egyszerű: bármikor a nyakát törheti

Milyen bosszantó, hogy még egy forró éjszakánk se lehet, mert az idő alatt is csak az járna a fejemben, hogy a hátamon végigsimítva mikor mélyeszti belém karmait és tépi ki a gerincem ez a fenevad. Pedig biztosan tudom, hogy nem lenne nehéz lepedőakrobatikára csábítani ezt a párost."

Talán nem is sejti, hogy ezen gondolatai valahol egy tudatalatti megalázkodásnak jelei, s most anélkül hogy felfogná, derekának beadására készül. Vagy túlságosan is tisztában van vele, és ez csak egy undorító álca, egy olyan érzet keltésének mélyen ágyazott illúziója, amit a partnereinek szán?

- A gyilkolás vágya boldoggá tesz - mosolyodik el sejtelmesen, lehunyva pillanatra szemeit- De amiért vért ontok az nem a puszta öröm, hanem a túlélés ösztöne, hajtja a vérem, hogy öljek azért, hogy élhessek - ejt meg egy halk, gunyorosan visszhangzó kuncogást, miután jobban belegondol az általa elhangzottakba - Netán azért élek, hogy ölhessek? Haha, az élet nagy kérdései. S ez esetben, valahogy mindkét véglet helytállónak tűnik.

Elmereng a pillanatban azokban a fényesen ragyogó fonalak lassú, kecses táncában. Az életre emlékezteti őt az, ettől a kicsit sem kecsesnek nevezhető szörnyeteg szokatlanul kifinomult mozgása. A kegyetlen, alattomos élet szívósságára, csáberejére és haragjára.
- Azt hiszem - kezd bele, egy halk szusszanást követően pedig folytatja  - Mindhárman sokat tudnánk mesélni egymásnak, de talán nem ez a legmegfelelőbb hely az érzelgéshez - vonogatja vállát, miközben egyszer meglóbálja az üres mélységbe lógó lábait - Azt javaslom, keressünk valami békésebb helyet. Felőlem valami olcsó éttermet is kereshetünk akár, ha elutasítjátok az ajánlatom, és nem jöttök fel hozzám vacsorázni. Merthogy, én akkor is enni fogok még lefekvés előtt, ha beledöglök is...

Tisztában van vele, hogy nem veszélytelen vállalkozás egy ilyen párost a fészkébe eresztenie, viszont azzal is, hogy a pasas jelenleg nem egy pénzes domb tetején táncol, szerinte sokkal inkább azon gondolkodhat, mit tud megmozdítani és eladni a lepukkant albérletéből. Az pedig nyilvánvaló, hogy a legelvetemültebb kutya sem harap bele abba a kézbe, amely enni ad neki. Ki tudja, talán lenyugodnak a kedélyek és elül a kétely otromba vihara egy időre, amíg esznek valamit, és nem adódik ok a további küzdelemre.
- Nos, fiúk? - vonja fel szemöldökét, miközben szép lassan, egyik térdére nehézkedve felemelkedik  - Csatlakoztok, vagy körbenéztek a kukákban?

Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Csüt. 26 Ápr. 2018, 12:23

Érdekes mód alakultak a dolgok, először jött a kíváncsiság, mely láncon vonta maga után a tettekből sarjadva a többi dolgot is. Idekinn már váltotta a bosszúság, vérvágy és kegyetlen képek sora, ugyanakkor egy mögöttes érdeklődés. Mit tudhat még a másik, és mennyire különleges lehet még? Erre valamelyest kaptak választ, ám az nem csitította el a dolog visszhangjait. Nem akaródzik itthagyniuk a másikat, fura mód kavargó érzések ködlenek fel a közös fejben amint Mirára néznek.

Végülis csak egy nő, kettőnk szemével nézve újabb ember, akivel lehet ugyan kezdeni sokmindent,  de mégis...megfogta a figyelmünk, ő másabb. Amiket tud, de inkább ahogyan nézi az életet, és még frászt sem kap tőlünk. Talán mutathatunk neki többet magunkból, és viszont is. Erős a kíváncsiság, hát miért ne engedjünk neki? Alig hiszem, hogy aljaskodni akarna, ha meg mégis...hát sok sikert. Legyen...

Elgondolkoztatja az ajánlat, hisz rejthet sokat és mást is, mint elsőre látszik. Okos a másik, nyilván tudja magát sokmindennek maszkírozni szavak és álarcai által. Ők maguk nemigen élnek ezzel az eszközzel, az erős jogán szoktak győzni, más módokon de mindketten túlélni és ölni akarnak-szoktak. Érdekes találkozása ez a külön világoknak, melyben mégis vannak közös vonások is.

- Élni hogy ölhess...mi csak a magunk útját akarjuk járni, mégis gyakran kell bántani másokat, akkor meg már miért ne élvezzük amit az élet elénk vet? Nem célunk pusztítani, de mégis követ a dolog minket, nyomunkban jár. De az evés és a nem megfelelő hely is jogos felvetés...éhesek vagyunk. El nem hinnéd, mennyit tudunk enni. És hogy miket. A kukákat kihagyjuk, csak csak akad majd valami más. Merre és hová megyünk? Ó, és nyilván illene visszavedlenünk előtte olyanná, hogy az utcán ne legyen sikoltozás...
Mellékes megjegyzése után a szavak végén csikorgó-hörgő felhangú kuncogás hallatszik, mely hallatán máshoz mentőt hívnának. Náluk csak a jókedv visszafogott jelének vehető. A fonalak visszaolvadnak tenyerükbe, és karmos ujjaik zárulnak ökölbe, jelezve, hogy a színháznak egyelőre vége. Készen állnak indulni, s amint a tetőről a földre helyezkednek, hamarosan vissza is alakulnak külsőleg olyanná, ahogyan a bárból kijöttek. A feketeség visszahúzódik, bár ez jár némi fájdalommal, az inkább csak bizsergés jellegű. Vérnek nyoma sincs, a sebeket tartják a vékony szálak továbbra is, ahogyan a ruhán sem látszanak így a vágások nyomai. Mintha mi sem történt volna. Látszatra. Azért érzik még az acél csókját, de bolondok lennének ennek bármi látható jelét adni. Ismét egy kissé viharvert, nagydarab, munkásinges tucathapsi áll a betonon. Mirára kacsintanak, és várják, hogy merre és miképp indulnak tovább fura útjukon.[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Szer. 27 Jún. 2018, 21:32

That was all me!
Elmosolyodik, ahogy a a férfit és a különös idegent maga mögött tudja. Követni fogják őt, és most ő dönti el, merre viszi őket. Hogy merre? Nos, nyilvánvalóan az otthona felé. Későre jár, a város pedig egész nagy. Fogalma sincs arról, milyen távolra keveredett a díszpinty-duó valódi lakhelyüktől, s hogy ezt követően csak tova sodródnak, vagy közelebb a férfilakuk felé.

"Az igazság, hogy fogalmam sincs, mégis mit adhatnék nekik enni. Lehet, hogy találok még valamit a fagyasztóban. Muszáj volt mondanom valamit, a fegyverszünet érdekében, de ki tudja... talán vannak olyan lecsúszott helyzetben, hogy egy finom hamburger, mirelit húspogácsából is tökéletes étek lesz, noha nem is túl laktató. Vagy proteint szórok a tejeskávéjukba, az mindig segít! Hahaha."

Maga mögé pillant, hogy szemügyre vegye az újonnan kialakult csapatot. Mit mondhatna? Sorolja a menüt? Vagy hozza a formáját és hempergőzzön még meg újdonsült barátai érzelmeiben?
- A sok evésnek ára van, drágáim - mosolyodik el tettetett gúnnyal pofiján - De úgy látom, hogy ti pozitív irányba használjátok a felvett kalóriákat - méri végig a párost egyértelműen elmélkedve, részletesen végigrágva szemeivel minden porcikájukat, egy könnyen zavarba jövő személy valószínűleg már belesüllyedt volna az aszfaltba - A kis cimborád, mindenhol támogat? - szegezi Eddienek a perverz kérdést.

Úgy tűnik, hogy ez az eszelős vadmacska igen szeszélyesen játszadozik az elé került kisegérrel. Az egyik pillanatban kerülgeti, táncol körülötte kecsesen, elzárva menekülési útvonalait, aztán keményen a húsába mar, belé mélyeszti fogait, végül lágyan nyalogatja és ízlelgeti azt. Mindez, s még több is megcsillan Mirage sötét szempárjában, ahogy a híres Venomot figyeli, s ez csupán egy pillanat, ami lassú pillantással zárul le.

Léptei határozottak, és azt követően nem is igen tekint hátra feléjük, amíg többnyire mellé nem érnek. Mi tagadás, rég volt férfival, és mindig is különös ízlésvilága volt. Elmereng azon, mibe torkollhat ez a fantasztikus és máris mozgalmas éjszaka. Vajon ki lehet nagyobb probléma? Ki tartja észnél a másikat? Eddie a szimbiótát, vagy a szimbióta Eddiet? Erős a gyanúja, hogy inkább utóbbi az, aki folyamatosan súghat a borostás, fess férfinak. Akkor pedig elég nehéz lesz úgy kevernie a lapokat, hogy ne lője le a poént a kis idegen. Feltéve, ha képes átlátni az ő gondolatait, meglátni a terveit. Nem akarja lebecsülni, de főleg azért, mert amíg egy emberrel viszonylag könnyen elbánik testileg szellemileg és lelkileg - bármi nőjön ki belőle bárhonnan, bármiből is legyen -, ez már teljesen új terep.

Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Kor :
30
∆ Tartózkodási hely :
Every dark corner



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Csüt. 12 Júl. 2018, 21:58

Volt az estében már több esemény és meglepetés éppúgy. Mondhatni terítékre került már elég sokféle esemény, de végre rendes táplálék is fog. Legalábbis ilyesféle ígéretek röpködtek a levegőben a csábos ajkak közül az előbb. És bár sokminden elmondható párosukról, az nem, hogy a szavuk ne tartanák, így hát ezt mondhatni elvárják mindenki mástól is a környezetükben. Vagy ráébresztik az illetőt, hogy bizony az adott szónak is van súlya, még ha egy nem is oly vérkomoly ígéret szülte is, mint az előbbi. Bár tény, folyamatosan éhesek, és szinte bármit megennének, a tápanyag, az energiapótlás a lényeg. Egy héthatárra hírlő csodafogást épp olyan élvezettel tömnek emberinél szélesebbre nyíló állkapcsuk közé, mint holmi fagyasztóból előrégészkedett akármikori mirelitet. Csak sok legyen, forró és tápláló. Az olyan mutatványok is, mint amilyen az előbbi és még most is zajló gyógyulás volt, mind megdobták az éhségérzetüket. Eleinte ez megőrjítő volt, de meg lehet tanulni elviselni, akárcsak sok egyebet.

- Na igen...de tudod, nagyok az igényeink és telhetetlenek vagyunk. Hasznos a sok energia, pótolni kell, használni. Sokmindenre lehet. De ezt tudod te is éppúgy mint mi, gyanítjuk minden értelmében és módján. Tán hasonlóbbak vagyunk mint sejtjük, de hát...ebben nem látunk kivetnivalót. Támogatni pedig...nem kell minden titkot kiadni, de ki tudja, talán nem is kell támogatás, vagy talán nem kell de azzal együtt még érdekesebb dolgok történnek. Soooook fura dolog van ebben a sötét, éhes-éhes estében.

Hangjuk kicsit gunyorosabb, élesebb színre vált a végén, de hát némileg nyűgösek is, mint átlagban, ha az éhség mardos. Ez azonban nem gátolja meg a gondolatot, hogy most vajon valamiféle teszt zajlik? Hogy csak így maga mögé engedte őket a lány, ennyire magabiztos lenne, hogy nem lékelik meg a tarkóját egy óvatlan szívdobbanásban? Fejükben már lejátszódik a jelenet, karmok sarjadása az ujjak hegyén, melyek már szelik is a levegőt a célpont a hús felé. És aztán...ki tudja? De a gondolat nem ölt tett formát. Nem akarnak éhen maradni. Ez a fő ok, legalábbis öngyőzködésnek egyelőre megteszi, és érdekes mód egyik felük sem szembesíti ennek hamisságával őket.

- Mi jócskán messzebb húztuk meg magunk most, de ez nem sokat számít. Néhány naponta, hetente megyünk máshová. Hely mindig van, biztosabb is és...nincs nyugvásunk. Valami hajt. Benned nincs ilyen késztetés? És amúgy hm...mit eszünk? Bevalljuk, nem gondoltuk, hogy még ételt készíteni is látunk ma. Sok a meglepetés.

És mennek Mirage mögött, jámbor látszattal, egy csinos lány és éjjelre felvakart egyszer használatos lovagja, külső szemlélőnek legalábbis így jöhet le a látvány.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://casshern89@gmail.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Kor :
21
∆ Tartózkodási hely :
Amerre a forró, friss vér szaga csábít



Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above Csüt. 12 Júl. 2018, 23:08

That was all me!
Úgy tűnik, megtette hatását az étel felajánlása. Biztos volt abban, hogy ez a két jómadár jó ideje nem evett kiadósan, s ezzel az ajánlatával nem csak őket fogta meg, de az átmeneti biztonságát is megalapozta magának. Noha nincs garancia arra, hogy nem fogják pár lépés múlva őt megkóstolni.

"Elgondolkodtató, milyen összhang lehet vajon kettejük között? Az a rajta csimpaszkodó kis idegen biztosan súg neki. Talán lehet, éppen azt, hogy melyik végtagom tépjék le előbb és egyék meg? Sok mindent el tudnék képzelni róla, például, hogy az emberevés, ha a szőkeségnek  nincs ínyére, a társacskájának annál inkább. Azokkal az éles fogakkal lefogadom, nem okozna gondot csontot törni. Ó, mindig felizgat az erő." - rázza ki őt jól láthatóan a hideg. De ezt a legszemfülesebb kísérője is a fázás jelének tudná be, s talán azonnal mellé is szökkenne, hogy egy pulóvert vagy kabátot adjon neki.

Elmerengve nyálazza át fejében a felhangzott kijelentéseket, majd a költözéssel kapcsolatos résznél megemelve állát elmosolyodik.
- Késztetés, huh? - kuncog gúnyosan, ez pedig egy hangosabb, sötétben ármánykodó kacajjá változik - Nekem inkább úgy tűnik, a kényszer az, ami hajt. Az, hogy túl sokáig ha akarná...tok se tudnátok megmaradni egy helyen. Pedig lehet, hogy legbelül vágytok egy kis nyugalomra, csak nem szeretnétek beismerni, könnyebb így. - hátra pillant feléjük - Noha igazad van, engem is inkább a vágy hajtana, viszont az én esetemben pont fordítva van minden. Én nem tudok túl sokat költözni. Igazából, ha akarnék se tudnék. Hát nem szánalmas? - vonogatja vállát - Lehet, hogy kipróbálnám, milyen a ti életetek, s cserébe megkapnátok addig az enyém. Persze... - mosolyodik el sejtelmesen - Nem úgy értem ezt, ahogy talán ti szeretnétek érteni, igaz?

Sikerül a legkevésbé forgalmas helyeken megtenni az utat kicsin otthona felé. Legalábbis fejben. Tudja, hogy még bizony jó némi sétaút vár rájuk, de fontos, hogy lekösse a figyelmüket valamivel. Bosszantja, hogy nem tudja, mi jár a feketeség fejében.

- Ó, drágáim... már ennyire éhesek vagytok? Azon gondolkodtam, hogy készítek nektek jó nagy adag hamburgereket, a minap egy ipse a kórházból elkapott és hálája jeléül pár friss paradicsomot, salátát és uborkát adott nekem a kertjéből. Hm-hm. Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen érdekes duó étvágyát fogom csillapítani velük. Feltéve ha a kis sötétség, a barátod nem undorodik a zöldségektől - feléjük pillant, s megvárja, amíg őt beérik, kezdi kicsit nyomasztani, hogy a mögötte osonó páros pásztor szerepben díszeleg, pedig mégis csak ő alakította ki ezt a szituációt - Képzelem, mennyire furcsa lehet, hogy a pár perccel ezelőtt késeket dobáló boszorkányból egy nem túl stílusos háziasszony lett.

És milyen igaz. Ő maga se gondolta, hogy élve hagyja majd őket. Egyáltalán... arra se számított, hogy valójában két légyre fente mérgező agyarait. Ez persze amekkora dicső trófea lehetne, úgy legalább akkora veszély is. Könnyű megfeledkezni arról, hogy valójában hárman vannak. Ő, Eddie és a Szimbióta. Továbbra is számítania kell arra, hogy miképp reagál mondataira s tetteire a harmincas férfiú és partnere. Túl keveset tud. Egy igazán jó vadász pedig alaposan tanulmányozza a prédáit. Ha úgy hozza a sors, akkor mind a kettőt.

- Azt hiszem, kifaggatlak. - jegyzi meg fejét rázva - Igen. Így fogok tenni. Túlságosan kíváncsi vagyok rátok. Azaz rád, és a társadra. Remélem megértitek. Még sosem találkoztam ilyen érdekes csapattal és néha nekem is hiányzik egy kis társaság, de leginkább a belső Démonaimmal osztozok ezen a testen. - vigyorodik el fejet ingatva önnön tébolyultságán.

A benne lakozó kisördög mocorogni kezd. Talán nem mozog olyan jól az anyagi síkon mint a Venom szimbióta, de létezik, és most nagyon ki van éhezve egy kis akcióra. Pedig még csak nemrég lett vége a harcnak, és máris egy vacsorával folytatják az estét.

Nem mindennapi randevú ez.

Key to staying alive? Don't be you.
Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Edward & Mirage - Terror rains from Above

Vissza az elejére Go down

Edward & Mirage - Terror rains from Above

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Sikátorok-