KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Alexandra Hudson

Alexandra Hudson

∆ Hozzászólások száma :
2



A poszt írója Alexandra Hudson
Elküldésének ideje Szer. 12 Dec. 2018, 21:46
Ugrás egy másik oldalra

Alexandra Hudson

Alex




biográfia

becenév » Alex, Lex, Lexy, Alexa
születési idő » 1988
születési hely » Chicago 
kor » 30
play by » Margot Robbie
csoport » Civilek
tartózkodási hely » Manhattan
család » Apa: Adam Hudson - F.B.I ügynük(elhunyt)
Anya: Jessica Rivers Hudson- Külügyminisztériumi dolgozó(elhunyt)
Testvérek:
Bátya: Maximillian Hudson - C.I.A ügynök.
Húga: Anabell Hudson - Egyetemi tanuló




jellem és külsõ »
Külsőségek:
Nőies alakja van, teste karcsú, mozgása kecses, de már a járása is tekintélyt parancsol. Szőke haja a lapockájáig ér, szemei világoskékek. Munkájából adódóan többnyire elegáns kosztümökben jár, főként a sötét színeket részesíti előnyben. De jobb szereti a kényelmes és sportos ruházatokat. Hasa jobb oldalán van egy régi műtéti heg.

Belső:
Kedves és jószívű, bárkinek segít, aki rászorul, de nem naiv. Látta már az emberek másik arcát, hogy mire is képesek valójában és mennyire gonoszak tudnak lenni. 
képesség »
Az átlagosnál jobb hajlékonyság, egyensúly és ügyesség. A biztonsági rendszerek között jól kiismeri magát. Magas szinten képes alkalmazni a számítógépeket, ha valamit el akar érni. Képzett harcművész és tornász.
Felszerelések:Egy kés és egy pisztoly. Jártas a boxban, valamint a kick boxban, de tanult Ju-Jitsut, Aikidot és Keysit is. És nemrég belefogott a Krav Maga harcművészeti ágba is.

elõtörténet »
Átlagos gyerekkor, átlagos problémákkal. Ja, ha azt nem vesszük, hogy az apám F.B.I. ügynök, anyám meg a külügyesek egyik alkalmazottja, de végül is nekünk ez volt a megszokott. A bátyámmal és a húgommal jó körülmények között nőttünk fel és mindig azt csinálhattuk, amit szerettünk volna. A bátyám Max és én mindig is a jogi pálya felé húztunk apa végett, hisz első körben ő is ügyvéd volt, de valami oknál fogva módosított, és végül ügynök lett. Soha nem mondta el az okát, mi pedig nem kérdeztük. A kishúgom, Bell pedig inkább a művészeti pálya felé hajlott erősen kilógva a családból, de engem soha nem zavart. Mindig is jó kapcsolatot ápoltam a testvéreimmel, persze a szokásos testvéri viszálykodások nem maradhattak el. Egymás idegeire másztunk, és ez néha a tettlegességig is elfajult, főleg Maxel. A középiskolai éveim alatt rengeteget sportoltam, az iskolai kosárcsapat tagja voltam, és emellett harcművészeteket tanultam, mivel soha nem bírtam megmaradni egy helyben. A suliban soha nem voltam a népszerűek tagja, mivel védelmembe vettem azokat, akiket bántottak. Így mindig hamar célponttá váltam én is, bár engem nem zavart. Meg tudtam védeni magam másokkal szemben. Ebből elég sok problémám volt, hisz folyton verekedésekbe keveredtem, ami egyenes út volt az igazgatóhoz onnan meg a délutáni büntetésekhez.
Hosszú volt az az időszak, de az egyetemen sok érdekes emberrel lehet találkozni. Olyan emberekkel, akik nagyon sokat tudnak segíteni az embereknek sajátos módokon. Hozzá kell tegyem, hogy a tanulásban és egyéb dolgokban nagyon is sikeres voltam, ugyanezt viszont nem mondhattam el a szerelemről. Valahogy mindig sikerült kifogni a tahókat és sose sikerült tanulni a hibáimból. Valamikor a tanulmányaim végén járhattam, mikor felbukkantak a Bosszúállók, hogy megvédjék Manhattant az idegen inváziótól. Sokan úgy gondolták, hogy ők nem hősök és veszélyt jelentenek mindenkire, pedig szerintem ez pont ellenkezőleg igaz. Remek, hogy ilyen hősök léteznek köztünk, és őszintén szólva nyugalommal töltött el a tudat, hogy ők képesek megvédeni minket.
Az egyetem végén jöhetett a gyakorlati idő. Vissza mentem Chicagoba és a Büntetőjogi hivatalban kaptam helyet a tiszteletre méltó Robert Riggs bíró mellett. Kész rémálom volt, az öreg is hisz keményen hajtott minket, hogy minél többet tanuljunk, és jók legyünk a munkánkban. Nem sok nő volt rajtam kívül, és meg tudtam érteni, hogy miért. Némelyik kolléga egy igazi tuskó volt. Úgy gondolták, nőknek nincs helye ezen a pályán, és mindent megtettek, hogy kikészítsenek. Végül kisebb - nagyobb nehézségek és  bizonyítások árán sikerült véghez vinnem, amit akartam. Csakhogy nem minden úgy sült el, ahogy vártam. Elvégre mindenki csak a külsőmre figyelt, és senkit nem érdekelt a tudásom. Úgyhogy nehezen kaptam munkát. Ha kaptam, is csak apró - cseprő dolgokat bíztak rám. Polgári, valamint válóperek, cégeknek jogi képviseletek, mediátori feladatok, valamint a rendőrségnek tett szolgálatok. Azok legalább érdekesek voltak, de a többi néha fárasztó volt, és hogy mennyi ostoba ember van... Aztán jött az áttörés. Már épp azon voltam, hogy otthagyom a munkámat, és egy időre pályát módosítok, hisz kezdtem besokallni az emberektől, és kezdtem megérteni, hogy apa miért hagyta ott az ügyvédi állást. Azért terroristák után rohanni mégis csak érdekesebb munka. Egy telefonhívással kezdődött az egész. Felhívott egy, nő valami Hill, és időpontot kért egy találkozóra, amit persze meg is adtam neki. Nagyon kíváncsivá tett, hisz azt mondta, fontos dologról volt szó. Úgy hogy alig vártam a találkozót.
Az a bizonyos találkozó nem volt hiába való. Még aznap felmondtam, és elfogadtam az állást, amit Hill ajánlott, a S.H.I.E.L.D által. Mit ne mondjak, sokkal érdekesebb volt a munkám, de fárasztóbb is. Nem is volt időm azon gondolkozni, mennyire szerencsétlen vagyok az életem más területein. Ez idő alatt Washingtonban éltem egy kis lakásban. Egyetlen társaságom egy kóbor macska volt, ami odaszokott. Mondjuk nem is bántam, túl sokat voltam emberek közt és amennyi bűnözőt sikerült lecsukatnom a cégnek rengeteg fenyegetést kaptam és őszintén szólva nem igazán tudtam kiben is bízhatok. Egyedül a húgom Bella jött el mikor besokallt a szüleinktől, mert nem épp a család érték rendje szerint élt. És az is kiverte a biztosítékot a szüleinknél hogy biszex és hogy épp nője van és nem pasija. Szegény nagyon ki volt bukva úgy hogy egy ideig nálam héderelt, amit leginkább én sínylettem meg és a konyhám. Nem egy isten adta szakácstehetség és majdnem kigyújtotta a konyhámat és engem is sikerült lemérgeznie. Őszintén szólva az ő főztje után még a kóbor cicát sem láttam egy hétig. Hiába követi a receptet még is valami borzalmas lötty vagy trutyi lett az eredmény. De hát a húgom úgy hogy kénytelen vagyok jópofát vágni a dologhoz.
Aztán pár évvel később jött az összeomlás. A S.H.I.E.L.D elbukott és mint kiderült, a H.Y.D.R.A végig a háttérből irányított. Felfoghatatlannak tartottam a dolgot, és azt is ami történt. Sok barátot vesztettem, akik akkor bent voltak. Nem volt más választásom mint új munkát keresni, amit igaz megtaláltam otthon Chicagoban de valahogy már nem voltam ugyan az. És újra késztetést éreztem, hogy tegyek valamit az emberekért.
Majd jött a következő mélyütés, a Szokóviai egyezmény. Semmi értelmét nem láttam. Hisz a S.H.I.E.L.D is hova jutott a nagy irányítási mániával? Reméltem, hogy nem írják alá, de a reményeim szerte foszlottak, mikor a csapat ketté vált. Fájt látni hogy az eddigi hőseim egymásnak estek.
A történtek után, mintha elült volna a por és minden elcsendesedett volna. A Kapitány és csapata szökésben, és én azon drukkoltam, nehogy rájuk akadjanak. Én meg folytattam a munkámat és próbáltam minél több bűnözőt rácsok mögé juttatni. Egy Manhattani ügyvédi irodában dolgoztam és a legtöbb munkám természetesen a rendőrséghez kötött. Azt hittem, hogy mostantól legalább minden rendben lesz. De kezdtem úgy érezni, hogy elvagyok átkozva nem akartam elhinni, hogy ez mind velem történik. Épp otthon voltam Chicagoban a jól megérdemelt szabadságomat töltve, együtt a családommal, mikor is egyik nap az ebédet készítettem anyával. Jókat beszélgettünk közben és folyton azzal idegesített, hogy mikor találok már magamnak egy rendes férfit, hisz örülne ha már nagymama lehetne hisz hármunk közül még egyikünk sem találta meg magának az igazit. Úgy látszik ilyen a mi formánk. Úgy hogy csak jót nevettem az egészen mikor is a hátam mögött nagy csattanásra lettem figyelmes. Mikor megfordultam anya döbbent arcát láttam, majd a karjaimba borult a következő pillanatban pedig porrá vállt. Nem tudtam mit tegyek, egyszerűen csak sírtam nem akartam elhinni. Apámat is napokig kerestük és kiderült, hogy vele is ugyan ez történt. Csak hárman maradtunk őszintén szólva egyikünk sem tudta mit tegyen.

user neve » tapasztalat » multik

Vissza az elejére Go down
 

Alexandra Hudson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Félkész karakterek-