jellem és külsõ »

elõtörténet »

„A rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárult. Sem a boncolással sem pedig egyéb számos orvosi vizsgálattal nem tudták megállapítani miért égett hamuvá a házaspár. A nyomozás zsákutcába futott, a fiút nem találták meg. A nyomozást ideiglenesen felfüggesztették bizonyítékok és nyomok hiányában.”

     A napok és a hetek is gyorsan teltek Jason számára mintha csak egy filmet nézett volna miközben bujkált és próbált rájönni mit kellene most kezdenie újdonsült árvaként akit eddig rendőrök kerestek. Elhagyott raktárakban aludt és lopott ételeken élt hiszen egy garasa sem volt. Örült amikor megtudta, hogy jelenleg felfüggesztették a nyomozást hiszen úgyse hitt volna neki senki és így esélye volt elhagyni szülővárosát. Mert mégis ki hinné el, hogy a gondolataival gyújtotta fel Őket miközben vitába bonyolódtak?
Pontosan… senki… még úgy sem, hogy nem tudták megmagyarázni az esetet.




     Az elmúlt két év csak úgy átsuhant felette. Sok városban megfordult és sok helyen próbálta megállni a helyét. Dolgozott benzinkúton, boltokban, újságokat hordott, de sehol sem érezte igazán jól magát ezért mindenhonnan tovább állt. Újdonsült célként a spórolt pénzéből New York felé vette az irányt ugyanis úgy hallotta ott pezseg az élet és bárki képes elhelyezkedni. Ez pedig igazán fontos volt számár, illetve biztos volt benne, hogy ott találhat olyanokat mint Ő és végre fény derülne arra, hogy pontosan mi is Ő. A különleges jelenségek egyre sűrűben jelentkeztek, volt, hogy a bögréje magától odacsúszott hozzá az asztalon, de volt, hogy bizonyos tárgyak kaptak lángra váratlanul a közelében ha sokáig bámulta őket. Nem értette, hogy pontosan miként is működik a dolog és, hogy ezt hogyan tudná uralma alá vonni ezért nem is igazán merészkedett emberek közé ha nem kellett dolgoznia.
      Mikor megérkezett New Yorkba csak ámult és bámult, hogy mekkora épületek veszik körbe és mennyi ember. A sok üzlet is szokatlan volt számára hiszen eddig olyan helyeken fordult meg ahol maximum kettő kisbolt volt és egy benzinkút. Falusi gyermeknek számított a nagyvároshoz képest, de mindezek ellenére másodpercek alatt beleszeretett a látványba és magába a városba. De pontosan a város nagysága miatt azt se tudta merre kellene elindulni hiszen egyáltalán nem ismerte a környéket.
        Azonban aggodalmai ellenére hamar el tudott helyezkedni és lakást is elég hamar talált magának. Igaz nem egy palota volt hanem egy lepukkant másfél szobás, koszos, lelakott lyuk, de nem is volt többre szüksége. Pont elég volt az igényeinek hiszen leginkább úgyis csak aludni fog hazajárni mert egy közeli club alkalmazottja lett mint portás. Nem volt benne teljesen biztos, hogy a legjobb ötlet volt ez Tőle hiszen nem tudja miként mozognak körülötte tárgyak és mitől gyulladnak fel hirtelen akár még az emberek is, de jelenleg jobb lehetősége nem adódott. Muszáj volt munkába állni ugyanis minden spórolt pénzét felőrölte az utazás, illetve az albérlet amit kivett magának. Próbálta kerülni a konfliktusokat hiszen legutóbb is abból lett a legnagyobb baj. Igyekezett mindent kedvesen, barátságosan megoldani így sikerült közkedvelté válnia a helyiek között. Kedvelték Őt, beszélgettek vele és egyre több haverra tett szert azonban senkit sem engedett magához túl közel. Fél, hogy a múlt megismételheti önmagát míg nem tanulja meg kordában tartani azt a rejtélyes erőt ami benne bujkált.

     Már egy hónapja, hogy a clubban dolgozott és valamilyen úton módon sikerült minden balhét elkerülnie.. eddig. Ez az este más volt érezte Ő is, hogy valami nem az igazi. Bizsergett a bőre alatt, tele volt energiával és a kedve sem volt a megfelelő, de nem tehetett semmit dolgoznia kellett.
   Nem is kellett sokat várni a bajra. Egy órája vette át a portát váltótársától amikor két fiatal érkezett a bejárathoz elég illuminált állapotban. Bűzlöttek az alkoholtól és megállni sem tudtak egyenesen.
- Sajnálom, de nem mehettek be, nem vagytok abban az állapotban! - állt be eléjük Jason és mutatott az utca irányába, hogy arra mehetnek is tovább. Azonban nem így történt. A fiatalok kinevették majd az egyik odalépett hozzá és megpróbálta arrébb lökni.
- Tűnj innen, bulizni jöttünk rohadék. - ordította a fiatal portás arcába miközben megpróbált átjutni rajta kevés sikerrel. Ekkor váratlanul a másik a semmiből előkerülve behúzott egyet Jasonnek majd hangos kacagásba tört ki.
- Adhatok még, szétverem a fejed rohadék. Mi az, hogy nem engedsz be! - emelte arca elé kezeit és intett a meglepődött Jasonnek, aki eközben a szája szélét törölgette. Fémes íz töltötte be száját és érezte, hogy valami meleg folyadék tör utat magának fogai között. Hamar elkapta a harci láz hiszen alapból nem volt jó kedve ez pedig rátett egy lapáttal azonban mégsem rontott neki a fiatalnak. Csak intett munkatársának, hogy egy kicsit vegye át a helyét míg elintézi a kis mitugrászt.
- Félsz nyúl béla? Lehet este meglátogatom anyádat is! - ez volt az a pont ahol Jason agya végleg elborult azonban nem mondott semmit csak intett a fiúnak, hogy kövesse hiszen nem mindenki előtt tervezett megmérkőzni vele tudván, hogy nagy valószínűséggel nem csak szimpla verekedés lesz a vége.
   A club háta mögötti lévő részhez mentek ahol halomban álltak az üres rekeszek, söröshordók és minden más egyéb kacat aminek már nem vették hasznát odabent. Jason levette zakóját és feltűrte ingének ujjait majd jelezte a részeg srácnak, hogy kezdődhet az aminek kezdődnie kell. Előnyben érezte magát vele szemben hiszen vele ellentétben Jason teljesen józan volt ráadásul ott volt az aduász a zsebében, ami bármelyik pillanatban előtörhet belőle ugyanis iszonyatosan ideges volt. Nem csak azért mert kapott korábban egy sallert hanem azért mert képes volt az anyját a szájára venni.
- Na mi lesz? Nem jössz? - cukkolta ellenfelét Jason, aki ennek következtében tántorogva, de nekirontott. Azonban mikor Jason védekezésre emelte a kezét nem az történt amit szeretett volna. A féltett erő előtört és ahogyan emelte kezét az egyik mellette heverő hordó is emelkedett vele együtt majd nyíl egyenesen a fiú arcába repült. Hangos koppanás és egy halk reccsenés jelezte, hogy célba ért majd a srác a lendülettől hátraborult és vérző orral, eszméletlenül terült el a mocskos betonon mellkasán a hordóval.
   Jason odasietett és letérdelt mellé. Megrémült, hogy megölte ezért egyből a nyakához majd a csuklójához kapott, hogy ellenőrizze a pulzusát. Hatalmas, hegy nagyságú szikla esett le a szívéről mikor kiderült, hogy a fiú él és virul csak éppenséggel nagyon csúnyán ki lett ütve. Az orra biztosan eltörött, de hát így jár az, aki nagyszájúskodik részegen. A telefonjáért nyúlt és mentőt hívott a srácra. Ezt követően pedig rendbe rázta magát és mintha mi sem történt volna visszament dolgozni.

S azóta is ott dolgozik, próbál rájönni képességének működési elvére és szabadidejében olyanok után kutat mint Ő maga egyelőre kevés sikerrel..