A fél lakosság eltűnt, a világon káosz uralkodott el, kinek tűnne fel egy ügynök, aki bemászik a szervezetek bőre alá? Igaz, évekkel ezelőtt kezdtem meg a Hydránál ennek az akciónak a gyökerét, de azóta csak könnyebb a dolgom. A Shield annyira nem tudja kontroll alatt tartani a helyzetet, hogy arany életem van. Átfolyik rajtam az információ tenger és úgy csavarom a szálakat, ahogy szeretném. Meghúzódok és mégis egy olyan kulcsfontosságú személyt kapok kézbe, mint Clint. Már csak finoman meg kell csomózni mindent, aztán hősködjenek a Bosszúállók, ha tudnak, Natalia pedig... El fog jönni az én időm, tudtam én azt, csak azt nem vártam, hogy előbb, mint terveztem. Benne volt a pakliban, most, hogy ilyen közel mentem a tűzhöz. De Volkov kellően lefoglalta - hallottam hírét, hogy kiiktatnák a nőt - felettébb nem örültem volna - de ez nem ilyen egyszerű. Volkovnak csak sok sikert kívántam somolyogva és mindentudóan. Délután lehetett már, motorral száguldottam végig a dugó sorai között, nyugodtan és rutinosan kezelve a forgalom véletlenségeit. Egy porszemet sóztak a nyakamba. Jó volt, most, hogy végre Barton is előkerült, szem előtt van, így egy szusszanásnyi időt vettem magamnak. Az órámra néztem 3 és fél percem volt a csomópontig jutni, vagy a seggem alatt felrobban a jármű. A célpont megfelelő irányba tartott a taxiban, legalábbis a nyomkövető szerint. 2 perc, 1 perc, már magas is láttam a kanyarba forduló fekete audit. Nem is lehetett volna unalmasabb autót választani. Mindenki feketét használ, nem véletlen, hogy a film ipar is rákattant a dologra. Felhúztam a bukósisakomat, ahogy közeledtem a felüljáró alá. Szembe menni a lehetőséggel, hogy meghal az ember másoknak rettegés. Nekem megszokás, ettől indult meg csak igazán az ereimben az adrenalin. Akik folyamatosan azzal számolnak, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, azok nem lesznek szívbajosak. 5 méter, 3 méter... felrántottam a kormányt, ahogy egyenesen a kocsiba hajtott. Csuklómból, a karperecből kötél lőtt ki a híd ellentétes oldalára, ahogy oldalra vetődtem a járműből. Épp, hogy kikerültem róla, már robbant is fel az egész kóceráj, hogy a bizonyítékok martalékát is eltüntesse. A lökéshullám engem is megtaszított, de mielőtt még visszalendült volna a kötél bele a tűzbe, puffanással fogtam földet a parázsló talajon. - Цель уничтожена. Célpont kiiktatva - jegyeztem meg a karperecbe, miközben a bukósisakomnak a védőjét feltoltam és megnéztem a végeredményt. Elég lesz. Kicsit nagy durranás volt, de belefér. Ezzel elsétáltam, mintha mi sem történt volna a füst tengeren keresztül, kamerák köréből kikerülve pedig eldobtam a bukósisakomat és a felső dzsekimet, mintha egy járókelő lennék. Nyüzsgés a tetőfokára hágott, miközben én csak egyre-egyre messzebb kerültem a helyszínről. Kurta mosoly jelent meg az arcomon. Jól esett, a GRU pedig bezsebeli a maradékot a férfi után. Az már nem az én dolgom volt. Kettő utcára? Nem is tudom pontosan. Mennyi esélye volt ennek? Nataliának volt elég dolga, mint bosszúállók, mint ex Fekete Özvegy, mégis a vörös hajkoronát nem lehetett volna eltéveszteni. Ilyen az, aki túl közel merészkedik a tűzhöz - megégeti magát. Pillantásunk egybefonódott, a felismerés végig futott mindkettőnkön. Régi időket idézett. A nevem Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena. Yelena. Yelena. Yelena Belova. A nevem Natasha Romanoff. A torz tükörképe voltam, az a része, aki anno nem döntött volna úgy, hogy Bartonnal tart hátrahagyva a múltját gyengeségből. A róla alkotott példaképemet törte össze sok-sok évvel ezelőtt. Most pedig... Tudtam, hogy megindult a visszaszámláló. Egyelőre még nem fogja megtudni, hogy mit keresek itt, hogy a Hydra és a Shield embere is vagyok egyszerre, de amúgy egyiké sem. Nem most, de egyszer fény fog erre is derülni - valahol nem sajnáltam egyelőre, de akkor más szelek fognak fújni. Mindent a maga idejében. De ez most akkor is... kicsit korán jött. Éreztem, hogy száraz lesz a torkom, mégsem adtam jelét. Az lenne a legnagyobb hiba tőlem. Megrándult a szám sarka. Emberek mozogtak körülöttünk és ez előny volt. Máris mértem fel a környezetemet utakat keresve magamnak, ahogy megkerülhetem, ezzel már tettem is oldalra pár lépést.