KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: The earth is the new hell - Hela & Fenris

Fenris

∆ Hozzászólások száma :
4



A poszt írója Fenris
Elküldésének ideje Szomb. 08 Dec. 2018, 22:22
Ugrás egy másik oldalra





Hela && Fenris
Out of the law


Bakancsa alatt fájdalmasan roppen ketté a faág, és a földbe döngölve végzi minden lehullott levél a parkban, ahogy a magas férfi halad előre. A világ.... megfeleződött szinte, és Fenris egyetlen dolgot keres ebben a fél-világban. Egy valakit. Vastag szövetkabátját a szél rángatja, erőszakos kezek módjára szeretné lerántani róla, de ő ellenáll.
Kék, viharfelős tekintete lustán siklik a város felett, ahogy szemügyreveszi miféle pusztulás történt itt. Még mindig nem regenerálódott a világ, és a visszhangok elérték őt is. Hellben maradt, ahogy Hela kérte tőle, de mivel a nő nem tért vissza, útra kelt hogy megtalálja az ő királynőjét. A nővel együtt, a pokol is eltűnt, és csak sejtései vannak, hiszen ő nem volt jelen. A nőt keresi az egyetlent, akinek a kedvéért újfent emberi alakba bújik, és elviseli maga körül az emberek kíváncsi, sokszor kérdő/elismerő pillantásait.
A külváros egy kies része felé viszi a szimata, hiszen érzi, tudja hogy itt van akit keres, és azt is hogy nyilvánvalóan nem jókedvéből. Bár érezné ha valami baja lenne, de inkább csak nem érez semmit és ez zavarja. Módfelett bosszantja, hogy nem tud egyértelmű következtetést levonni, így lusta-döngő lépteivel a lépcsőket rója és a panellakás ajtaja előtt áll meg, ahol kopog. Hiszen tudja hogy a nő itt van. Más szagot is érez, de nem ellenségeset csak mást. Ő szívből gyűlöli, de Hela talán akar valamit attól az asgarditól. Fenris türelmes, tud várni.
- Hela - húzza mosolyra kegyetlen ívű ajkait, amiken ritka vendég ez a gesztus. Karjaiba zárja a fekete hajú szépséget és szorosan magához öleli régen látott húgát.
- Mi folyik itt, Hela? Miért nem érzem a tüzet és miért nem érzem a halált? Miért nem hívtál hogy melletted állhassak? - pillant le a nőre, hiszen centikkel magasabb csupán, de ez pont elég. Ennyi kell.



Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Vas. 09 Dec. 2018, 18:05
Ugrás egy másik oldalra



Brothers and sisters are as close

as hands and feet.
A halandó lét átka, hogy a szervezet képtelen megbirkózni bizonyos terhekkel. Ilyen az példának okáért, hogy ha napokig olvasgat egy adott témában, olyan mértékig kimerül tőle, hogy újabb napok esnek ki, mert átalussza őket. Túl sok terhet vett a vállára. Próbál megélni a hétköznapinak koránt sem nevezhető helyzetében, miközben megbirkózik azzal is, hogy Fandrallal végül elváltak egymástól, ahogy annak lennie kellett. Hela most minden szabad idejét annak szenteli, hogy a mágusok kapuján dörömbölve válaszokat követel a kérdéseire, illetve halandók által írt könyveket búj. Persze nem sok sikerrel, hiszen a könyvtáras nő által ajánlott Harry Potter széria bár tagadhatatlanul felkeltette az érdeklődését és elkezdte keresni Lord Voldemortot, azon túl nem sok sikert hozott el neki.
Így amikor kopognak az ajtaján, egyetlen pillanatra átjárja a remény arra vonatkozóan, talán Fandral tér be hozzá ismét, hogy rendezzék soraik, vagy csak egy gyors látogatás - akármi. Eszébe jut még a szomszéd néni, aki rendre finom főztökkel látja el, amiért cserébe időközönként vigyáz az unokákra. (Hela mellett nem mernek mozdulni sem.) Az ajtó elé lépve végül lemond mindenféle gondolatáról, s csak kinyitja azt. A feltárulkozó sziluettet látva, szíve megolvad és a váza összezuhan. Halandó léte egy másik átka, hogy az érzelmei uralják tetteit...
- Testvérem. - borul előre, hogy az ölelést viszonozva teljes kört alkossanak kezeik. Bújja, édesgeti, hitetlenül csodálja, szagolja finom illatát a fekete tincsekbe fúrva orrát. Micsoda hatalom és erő. Bár Fenris kezeinek szorítása túl erős egy halandó számára, így óvatosan lehámozza magáról annak kezeit, hogy hátrébb lépve megcsodálhassa őt.
- Lady Death elvett tőlem mindent, fivérem. Ez vagyok én. Egy nyomorult senki... - mutat végig magán szégyenkezve, de odébb lép az ajtóból, hogy beengedhesse a férfit, s maguk mögött bezárhassa az ajtót. - Szégyelltem magam, ugyan hogy kérhetnék tőled bármit ezek után? Csak nézz rám. - fog meg egy szőkére festett tincset, amit aztán lustán leejt. - Szánalmas pondró lettem. De te... Te gyönyörű vagy, akár csak hajdanán. - csodálattal áhítozva figyeli testvérét, őszinte mosollyal ajkain. Fáradt szemei boldogságról mesélnek. - Nem volt kétségem afelől, hogy megtalálsz majd. - lágyan vállat ránt, kedvesen és szelíden. Megérinti a férfi felkarját, majd beljebb invitálja magával a nappalinak nevezhető sarokba, hogy ott nyugodtan beszélhessenek.

shadows | testvérem  awhh   

Vissza az elejére Go down

Fenris

∆ Hozzászólások száma :
4



A poszt írója Fenris
Elküldésének ideje Kedd 11 Dec. 2018, 19:49
Ugrás egy másik oldalra





Hela && Fenris
Out of the law


Az ajtó előtt állva arra gondol, hogy milyen egyszerű lenne betörnie azt. Egyetlen erősebb lökés, és a barna ide-oda lengő fadarab métereket repülne hátra akadály nélkül, a falon is keresztül hatolva. Milyen könnyű lenne pozdorjává zúzni ezt a fadarabot, és mégis.... Tenyere könnyedén fut végig a fán, amíg várja hogy kinyissák azt. Éles hallásával pontosan tudja hogy merre jár a szívének kedves nőszemély és türelmesen várja hogy bebocsátást nyerjék. A villámfény világítja meg mindössze a sziluettjét, ahogy a nő elé tárul, amaz mégis felismeri és elemi erővel borul Fenris karjaiba aki öleli magához. Erősen, de nem fájdalmasan hiszen érzi hogy valami nincs rendben, és Hela is mintha "beteg" lenne. Beteg, aki meg fog gyógyulni. A szőke tincsekbe simogat, és mit sem zavarja a szín. Neki mindig fekete lesz, és mindig az ő Királynője lesz aki mégis, képtelen uralni vad szívét.
- Ne is mond ilyeneket. Ez nem végleges, és akárhogy is nézel ki, vagy akármi is leszel, mindig is Hela leszel ezen semmit nem változtat a külcsíny húgom - súgja ahogy beljebb lép, hogy az ajtó becsukódhasson mögötte és kibontakozhasson fekete szövetkabátjából. Alatta is egyszerű dolgokat visel. Feketét és vöröset. Vért és Halált.
- A fivéred vagyok, a családod. Ugyan miért NE tehetted volna meg? Jöttem, amin tudtam - mosolyodik el szelíden, de kegyetlen ívű ajkain furán hat a gesztus, noha ennél őszintébb megnyilvánulása kevés van. Felakasztja a kabátot, és újfent a nő felé fordulni és szemügyre veszi szőke haját, és emberi alakját. Érzi a fáradtságát, a kétségbeesését, a félelmét hogy mi van ha ez így marad és a kanapére telepszik, oda húzva magához a nőt, könnyű ölelésbe. Otthon illata van. Még emberként is.
- Még mindig elfogult vagy Kedvesem. Kettőnk közül te vagy a gyönyörű, emberként is - válaszol ahogy gyengéden húga arcára simítja erős, eres kezét. Hiszen annyi háborút és harcot látott már. A kard a karja része, és mégis.... szerető is tud lenni.
- Milyen embernek lenni? - kérdezi egy kis hallgatás után, mert ő sosem volt az. Hela sem, de mégis neki most megadatott ez az élmény, bár tudja azt is hogy ez csak átmeneti. A megoldásnak léteznie kell.  



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

The earth is the new hell - Hela & Fenris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fenris
» Hela; the queen of life&death
» 2. felvonás - Hell
» 1. felvonás - Hell
» The Goddess of Hell and The Archer

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Lakhelyek-