Jó végre hazatérni. Haza. Igen. Régen ez is az otthonom volt. Mostanra már kissé elhidegültem innen, igaz történt már azóta pár dolog. Láttam és hallottam dolgokat, híreket felröppeni innen - onnan. A professzor felkarolt anno, mikor szükségem volt rá, de most már nem tartozom hozzájuk. Eriké vagyok. No nem úgy mint egy tárgy. Nem úgy, igaz? Logan visszahozott a halálból… visszahozott ide, hálával tartozom neki, de még sem mondtam semmit sem. Sem akkor, sem mikor a suliban kettéváltunk. Miért hozott el? Nem tudom, azt mondta ide hoz, innen meg ha úgy gondolom oda megyek majd ahova akarok. Akár vissza Erikhez is, ha visszafogad. Miért ne fogadna vissza? És mi az, hogy visszafogadni? Nem váltak el útjaink sosem. Ez csak egy téves kerülő volt, egy baleset. De mégis…szar érzésem van. Talán bűntudat, hogy szó nélkül leléptem akkor nap tőlük? Nem, ilyesmi nem fordulhat elő, nem? Velem nem. A hely kissé megváltozott. Egyszer már lerombolták, illetve már kissé többször. De akad itt valaki, aki mindig képes rendet szanálni erre. Jó képesség, de könnyen legyőzhető. Azon vagyok, hogy az összes tanárt és diákot, kik ide tartoznak szívvel s lélekkel, egyszer kiszanáljam innen. Mindenkit le fogok győzni, hogy bebizonyítsam, jobb vagyok. Jobb annál az embernél, aki voltam egykor itt. Körül kéne néznem oda lent is, meg a kocsiknál is. Rég jártam itt tényleg, talán ha elkötném a Birdet… vagy az egyikük kocsiját… visszatérhetnék a testvériséghez. Nem mintha nem tudnék gyalogolni odáig…de egy remek belépő jól illene hozzám. De előtte még ennem is kéne valamit. Talán találok a hűtőben valami fogamhoz valót. Talán akad valami… S meg is indulok az étkező felé, hogy a hűtőt feltárva bekajáljak valamit. Fel is tárom az említett dobozt és körül nézek… narancslé… narancslé. De… miért van ilyen kuss? Óra lenne? Kiszedem az egyik narancslés dobozt és jól meghúzom. Sokat kortyolok, szomjas vagyok, s vissza sem teszem, a hűtőt bevágom és kisétálok onnan. Ahelyett, hogy a liftbe sétálnék be és lemennék a harcit eremhez, ahelyett benyitok egy szobába, az italom mögül pillantok fel. Xavier... Meg is lepődök enyhén szólva, nyelni is elfelejtek, az arcomon folyik végig a hűsítő nedű, el is veszem a számtól és le is eresztem. Hamar letörlöm a képem. Pont ide nem kellett volna betévednem... pont neki nem kellene rólam tudnia. Hogy itt vagyok... bár érezhette egyáltalán hogy eltűntem a térképéről? Nem tűnt fel neki. Ugye?