KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: this is not my idea | Wrenor && Eleanne

Eleanne

∆ Hozzászólások száma :
16
∆ Tartózkodási hely :
✿ on jupiter (or Ria)



A poszt írója Eleanne
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 20:39
Ugrás egy másik oldalra


the words

Lágyan, settenkedve fedezem fel a palota folyosóit. Az üdvözlésről látványosan késtem - nem is állt szándékomban megjelenni - ám Wrenor tetten ért. Ezúttal viszont megbújva az óriások között, az árnyékot használom sziluettem leplezésére. A fehér öltözékem végett a körvonalaim jól kivehetőek lennének, ha valaki mindenképpen észre akarna venni. Napok óta azonban ki sem mozdultam, megvártam, hogy a jövetelem utáni pezsgés alább hagyjon. Mostanra tehát már nem keres senki. Az igazság pedig az, hogy az elmúlt percekben olyan könnyedén vetettem bele magam a labirintusba, hogy meg se tudnám állapítani, melyik irányból érkeztem. Ez a gondterheltség pedig arcomra is kiül.
Leendő feleségként - azonban van hozzá jogom, hogy felfedezzem a birodalmuk minden szegletét. Ennek ellenére viszont olyan érzésem támad, amikor elillan mellettem egy-egy teremtés, mintha börtönben végezhetném azért, hogy kitettem a lábam. Pillantásom nem találkozik övékkel, hiába hajolnak meg, vagy szólítanak nevemen, úgy teszek, mintha szoborrá dermedtem volna. Mégis hogy fogadhatnám el ezt a számomra idegen népet családomként? Úgy festenek, mint a pokolból felkapaszkodott ördögök.
Természetesen addig osonok a kanyargós, ajtókkal teli ösvényen, amíg a kertbe nyíló boltív alatt neki nem ütközök az egyik kemény, méretes testnek. Ha lehetnék őszinte, meg sem kellene néznem, hogy ki az, ahhoz hogy felismerjem termetes alakját... Megszeppenve kapom magam rendbe, hófehér fátyolként rámhullot ruhám porolom tenyereimmel, mintha csak ettől a hátraeséstől bemocskolhattam volna. Őfelsége nincs egyedül, tekintetem meg is akad egy-egy jupiteri formán az oldalán és a háta mögött.
- Elnézést. szabadkozom, ahogy az illem megkívánja, de szúros tekintetem rögvest elárulja felé, hogy egyáltalán nem foglalkoztat, mit gondol. Már gyerekként is goromba és förtelmes természettel áldották meg az égiek, ez mostanra csak rosszabb lett. - Talán.., ha Őfelsége méltóztat az orra elé nézni legközelebb... magamra erőltetek egy keserű mosolyt, állam szegve, majd egy puhán lesajnáló pillantás mellett kikerülöm, hogy a boltív felé haladhassak tovább, ki a kertbe, el, távol tőle. Nem mondtam nemet. Nem lázadtam. Nem kértem. Nem tagadtam meg, amit tőlem kértek. De senki se várja el tőlem, hogy a kötelességből ránk húzott frigy miatt megkedveljek egy olyan sötét lélekkel megátkozott szörnyeteget, mint amilyen Wrenor. - Engedelmükkel.  Ha nem szól többet hozzám, úgy e pillanatban faképnél hagyom és a kertbe vágódom, térdig gázolva a zöldbe.



to you| királyom  awhh

Vissza az elejére Go down

Wrenor

∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Wrenor
Elküldésének ideje Szomb. 03 Nov. 2018, 00:41
Ugrás egy másik oldalra


That's not my idea

Napok teltek el, hogy Eleanne megérkezett. Oly sok idő után láttam ismét. S nem mondom, nem örülök annak, hogy szépsége az évszázadok alatt csak még tündöklőbb lett, mégis, ennyi még kevés lesz a boldogságunkhoz. Soha nem intéztünk ezelőtt egymáshoz egyetlen kedves megnyilvánulást sem. Gyermekként csak azt láttuk egymásban, akivel kötelező érvénnyel időt kell eltöltenünk, de fogalmunk sem volt róla, mi célból kell elviselni a másikat. Néhány napja még szökni próbált, és a tapasztalatok alapján éles nyelve mit sem tompult. Ha nem a korona súlya fog elpusztítani, akkor ez a nő teszi meg. Nem mutathatok felé gyengeséget, s még határozottabbnak kell lennem vele, mint bárkivel valaha a királyi udvarban.  

A kolóniák vezetői napokig maradtak, élvezték az udvar vendégszereztetét. Legutoljára, így egy helyre a nagy háború idején gyűltünk össze. Nehéz elérni, hogy mind eljöjjenek, ezért a szokásos tanácskozásokat többnyire holografikus eszközökkel oldjuk meg. Ezúttal talán apám állapotára való tekintettel jöttek el, s egyúttal lerótták tiszteletüket királyuk előtt is. Egész napokat tanácskoztunk, esténként mulattunk, s így ment ez már lassan negyedik napja. Eleanneval nem találkoztam az ünnepség óta, begubózott a szobájába. Nem törtem rá az ajtót, nem csak neki kell idő, ám ezt a viselkedést csupán addig folytathatja, amíg frigyünk meg nem köttetik. Azon viszont csodálkozom, hogy még mindig itt van. Az őrök legalábbis még nem jelentették, hogy elhagyta volna a palotát, a többit meg nem firtatom. Nem fogom ráerőltetni magam, s nem is várom el, hogy ily gyorsan megszokja ezt a helyet és a rajta élőket.

A tanácsterem a palota mélyén helyezkedik el, míg a vendégek lakrésze egy másik szárnyban. Személyesen vezetem a delegációt ezúttal is, élükön haladva a palota kertjén keresztül. Így rövidebb az út, na nem mintha egy kis séta gondot okozott volna valaha is, talán a kert festői szépségéért mindenképp megéri erre haladnunk.
Mielőtt a palotába lépnék, tompa, alig érezhető puffanással érkezik mellkasomba a napfényt már napok óta nem látott vendégünk. Láthatóan zavarba jött, mit szúrós megjegyzésével és eltorzult mimikájával próbál leplezni, a maga esetlen módján. Mielőtt bármit szólhatnék hozzá, mint aki jól végezte dolgát, a kert irányába továbbhalad. Tekintetemmel némán kísérem, amíg eltűnik a bokrok között. Néhány másodpercnyi hezitálás után vendégeinkhez szólok.
- Bocsássanak meg egy percre! Kérem, menjenek előre! Zren és Enoros hercegek már a tanácsteremben várják Önöket. Egy perc múlva én is csatlakozom! - Legalábbis remélem, hogy nem felejtették el az utolsó tanácskozást. Az első három napban nem tettem kötelezővé nekik, de ha most nem lesznek ott, teszek róla, hogy többé eszük ágába se jusson cserbenhagyni családunkat.
Nesztelenül megindulok a sövényrengeteg irányába. Eleanne még képes lesz eltévedni benne, és napok múlva majd a kertészek találnak rá, jóesetben még élve. Füvön át gázolok, így lépteim hangját tompítja a puha talaj. Eleinte csak árnyékként követem egy sorral lejjebb. Térdeim megrogyasztom, hogy ne látszódjak ki, s az ágak közül figyelem, ahogyan a virágágyásoknál elidőzik. Amikor a legkevésbé számít rá, akkor lépek ki elé, úgy intézve, hogy ismét nekem puffanjon.
- Szóval.. én vagyok figyelmetlen. A Ria bolygón mindenki ennyire szétszórt, Hölgyem? - pillantok le az aprócska termetű nőre. Az ékszeremmel még nem kicsinyítettem le méretem, így a közöttünk húzódó fél méteres magasságkülönbség számottevőnek bizonyul.
- Kishíjján elsodortál! Ennyi kellett, hogy a földre teperj... - mutatok két ujjam között egy aprócska rést. Nem mondom, hogy nem élvezem a szituációt. Végre visszaadhatom neki iménti szúrós megnyilvánulását. Sőt, megtehetném, hogy kioktatom a jómodorról, de akkor csak azt érné el, amit szeretne. Hogy felbosszantsam magam.
- Azt hittem, hogy az évet már a szobád rejtekén töltöd. Még a legkisebb virágoknak is szükségük van a fényre? - mosolyom széles, tekintetem elégedettséget sugall. Igyekszem a legteljesebben kiélvezni ezt a kis időt, amit vele tölthetek.

new emotions| Kis mátkám, ki végre napfényt lát   awhh  

Vissza az elejére Go down

Eleanne

∆ Hozzászólások száma :
16
∆ Tartózkodási hely :
✿ on jupiter (or Ria)



A poszt írója Eleanne
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 15:13
Ugrás egy másik oldalra


the words

A kert zöldje már békességgel tölti fel a szívem, a lelkem, teljes egészem. Mosolygóssá válok. Talán csak szükségem lesz egy menedékvárra itt - ki tudja, lehet építtethetek magamnak egy kertvárost. Apró, illatozó virágokkal teli kertvárost, ahol nem lehet más, csak én. Puha lépteim elnyeli a fűtenger. Nem érzek már honvágyat, egészen beleidomultam az itteni légkörben, persze termetem miatt még mindig kitűnök és kicsi, ide nem való vagyok. Látom, hogy sokan rossz szemmel néznek rám a fejem fölött -eddig még láthatatlan- lebegő koronám miatt. Mintha én kértem volna, hogy ahhoz a csökönyös, makacs és modortalan fiúhoz adjon atyám?!
Lassú, szinte vánszorgó tempóval haladok át a sövényen, szeretnék az ökölméretű rózsák közé érni, minél előbb, ám hirtelen elém kerül egy sötét árny, amiről finoman lekoccanok. Kérdő, érthetetlen arcom persze rögtön mentegetőzővé válna - ha nem pillantanám meg a hatalmas test tulajdonosát. Rosszallóan nézek fel rá, majd kifújom a bennem feldagadó dühöm egy másodperc alatt.
- Hmmmmm, csak nem vesszük észre az érdektelen dolgokat, Felségem.  hajtok fejet, ahogy úrihölgyhöz  méltóan szokás, de már kerülném is el a termetes alakját. Fel nem foghatom, hogy lehet ennyire gyerekes valaki... Szemeim megforgatom, ahogy ismét hozzám szól, majd türelmet játszva pillantok fel rá.
- Á, úgy is tűntél, mint akit felsegítenek menten... elégedetlen, türelmetlen mosollyal figyelek rá. Elég fájdalmas, hogy felfelé kell néznem rá, de ahelyett, hogy fürkészném, inkább csak megindulok a kert végébe - minél távolabb tőle. Semmi szükségem nincs rá, hogy piszkálódjon. Elvégre mindegy is mit mond, igazam nekem van.
- Lehetséges. Ám te épp eltakarod előlem. mosolyom erőltetett, ahogy vállam fölött hátrapillantok rá, majd egy kiszélesedő kuncogással haladok tovább. Megcsóválom a fejem, fújok egyet. Hihetetlen, hogy ennyi év után is épp úgy marjuk egymást, mint a gyerekek, akik voltunk...
- Tényleg képes voltál azért utánam jönni, hogy bebizonyítsd én vagyok a figyelmetlen? fordulok felé, de továbbra is távolodom tőle, csak immáron háttal. Megvárom, hogy meginduljon, s ha megteszi, kiemelem a földből a sövény gyökerét és elgáncsolom benne... Aztán elégedetten nevetve tovább haladok.
- Nem ártana inkább a tanácskozáshoz csatlakoznia, Drága és méltóságos Felségem. hajolok meg, pukedlizve előtte. Lefojtva egy nevetést, ha sikerült elgáncsolnom.




dance with me, my king| mindig ilyen nyünyő leszel?  awhh

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

this is not my idea | Wrenor && Eleanne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Jupiter-