KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: avengers is family ●● Carol & Pepper

Pepper Potts

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
50
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 19:10
Ugrás egy másik oldalra


Régebben kevesebbet jártam a Bosszúállók főhadiszállására, de a rendkívüli helyzetre való tekintettel jobbnak láttam, ha egy héten többször is ide vettem az irányt a reggeli első kávé után. Míg New York belvárosából leginkább telekommunikációs eszközökön keresztül tarthattam volna a kapcsolatot az itteni stábbal, a bázisról sokkal könnyebb volt koordinálni a Bosszúállókkal kapcsolatos eseményeket, híreket, felkereséseket és verbális támadásokat. A válságstábra sajnos a mai napig szükség volt, pedig nem tegnap történt a szörnyű vereség, ami miatt felbolydult a világ életben maradt része: a méltatlankodások, szomorú panaszok és dühkitörések érthetőek voltak, viszont az érzelmi hullámvasút legalján tengődő személyekkel közel sem volt egyszerű a racionális tények megértetése. Arról nem is beszélve, hogy sajnos maguk a Bosszúállók is egyre inkább széthúztak, ezért szinte ünnepnapnak számított, ha valamelyikük betért a bázisra és el tudtam kapni néhány szóra. Fű alatt nem csak a külvilágot, hanem a belső kört is elkezdtem puhitgatni; Tony előtt nem vertem nagy dobra, mivel szerinte mindenki úgy dolgozza fel a gyászt, ahogy szeretné, emiatt inkább nem zavarta a harcostársait, ám én próbáltam hinni abban, hogy a szavaknak erejük van és ha mindenki kap egy-kettő szépet, akkor kicsit hamarabb hajlandóságot mutathatnak egy terembe való beülésre és a soraik rendezésére. Mostanában az egyik fehér holló maga a Kapitány volt, így amint megláttam, hogy belépett az objektum területére, elhatároztam, hogy megragadom az alkalmat és beszélek vele. Nem szerettem volna ajtóstól rontani a házba, csak azután indultam a PÉNTEK-től megkérdezett tartózkodási helye felé, miután elintéztem néhány rám váró teendőt. Az egyik társalgóba indultam, közben viszont PÉNTEK kezdett csiripelni a fülembe, miszerint "Ms. Potts, elnézést, de nem biztos, hogy azzal a Kapitánnyal fog találkozni, akire először gondoltunk". Ügyet sem vetettem az intelmére.
- Steve, bocsánat, ha zavarok, de... - Befordultam a helyiségbe és csak akkor torpantam meg, amikor felnézve a tabletemből nem azzal a személlyel találkoztam, akihez eredetileg jöttem. - Ms. Danvers! - Meglepődtem, hogy őt találtam a teremben, hiszen elméletileg Steve Rogers-nek kellett volna visszanéznie rám. A nő a férfihoz hasonlóan szőke volt, bizonyos körökben őt is Kapitányként emlegették, ám PÉNTEK-nk igaza volt, tényleg nem rá számítottam. Pedig azt hittem, hogy PÉNTEK csak átvitt értelemben gondolta, amit mondott. - Elnézést, azt hittem, hogy Steve érkezett meg. - Halvány mosoly rajzolódott az ajkaimra, leplezve az ámélkodásomat. Nem voltam biztos abban, hogy a nő már járt a főhadiszálláson. - Mi járatban erre? Tudja, ha szeretne saját belépési kódot, elintézhető. - Jegyeztem meg kedvesen. Ügyeltünk a biztonságra, viszont Carol Danvers közel sem volt a Bosszúállók ellensége.

remélem kezdőnek megteszi  awhh   // unstoppable


Vissza az elejére Go down

Carol Danvers

∆ Hozzászólások száma :
342
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



A poszt írója Carol Danvers
Elküldésének ideje Csüt. 25 Okt. 2018, 18:27
Ugrás egy másik oldalra



avengers is family
Pepper & Carol

Nem volt még alkalma túl sok időt tölteni a Bosszúálló bázison. Egy keze elegendő volna ahhoz, hogy megszámolja mennyiszer is fordult meg itt. Nem volt miért jönnie. Ha jött, Bruce miatt tette. Banner volt a kapcsolata. Azzal, hogy a férfi megszakította a kapcsolatuk, nem is volt oka többé rá, hogy jöjjön. Nem volt Bosszúálló sem. Ellenben most más volt a helyzet. Az oldalán a csapat egyik oszlopával érkezett, akinek eltökélt szándéka a nőből is egy  hivatalos csapattagot formálni. Danvers nem kifejezetten csapatjátékos, de tény, hogy akárhányszor fenyegette veszély a világot, ő is egyike volt azoknak a soroknak, amik megakadályozták a még nagyobb veszélyt. Mindegy, hogy virított-e a hátán a csapattag címke, avagy sem.
Az érzékelő előtt tudatosul benne, hogy mióta leszálltak a Harleyról és Rogers gondosan leparkolta azt, kézen fogva sétáltak el a bejáratig. A nőben ez természetesen egyfajta bizalmat és melegséget kelt. A férfi belépője segít, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül hatolhassanak be az épületbe. Lelassít, ahogy hosszú méterekre elhagyják az ajtót. A férfi érzékeli ezt, mert szinte rögtön felé fordul teljes törzsével.
-  Akkor biztosan nem jössz? - kérdi, enyhén oldalra billentve a fejét, mire Danvers somolyogva megcsóválja a fejét. Elkísérte, mellette van, támogatja teljes jelenlétével, de a személyes megbeszélnivalóakba nem avatkozna bele. Egy másodperc az egész, hogy ajkaik találkoznak és a férfi homloka súrolja övét.- Sietek. - súgja, majd finoman elhúzódik tőle.
- Én itt leszek. - villant egy halovány mosolyt a férfi után, aki már el is illan a nő környezetéből. A szőke figyeli ahogy távolodik tőle a kék sziluett, karjait összefűzi maga előtt. Vesz egy mély levegőt, így nézi az üres járatokat maga körül. S csak akkor kapja oldalra a fejét, amikor Stevenek nevezik.
Elnyílnak ajkai, s már szólna is, hogy magyarázkodjon, amikor az ő nevével találkozik viszont. - Ms. Potts! - ereszt a nő felé egy kedves, ám magyarázkodó mosolyt. Lágyan mozdul körvonala, ahogy a narancsszín felhő felé indul. Tekintete abba az irányba futkos, amelyikbe Steve indult, mintha mentőkötelet remélne onnét. Végül kihúzva magát teljes figyelmét a nőnek szenteli. - Igen, így is van. Ami azt illeti, együtt jöttünk. - kezd magyarázkodni, abba az irányba mutogatva közben, amerre Rogers távozott az imént. Vállait enyhén felhúzza a kérdést hallva, némán elnyílnak ajkai. - Elkísértem a Kapitányt. Van egy kis megbeszélnivalója Sammel. - karjait lágyan egymásra simítja hasfala előtt, rúgózik puhán közben. - Ó! Nem gondoltam még rá. Nem is tudom... - csóválja nemlegesen a fejét, lágyan lapockájára söpörve a szőke tincseit. Nem igazán a szavak embere, a nőt sem ismeri túl jól a hölgyet. Ennek ellenére közelebb lép egy arasznyival.
- Hogy vannak? Hogy viselik a történteket? - aggodalmasra vált ábrázata. Nem kérdez rá külön senkire, hiszen van pár jobb ismerőse, ez nem jelent ebben a helyzetben semmit sem. Mindannyian veszítettek. Méghozzá együtt.



tökéletes, ne aggódj - remélem ez is megteszi  zavarba jöttem    | like legends |
Vissza az elejére Go down

Pepper Potts

∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Kor :
50
∆ Tartózkodási hely :
where i need to be ★ ☆



A poszt írója Pepper Potts
Elküldésének ideje Szomb. 10 Nov. 2018, 18:47
Ugrás egy másik oldalra


Furcsa volt itt látni Ms. Danvers-t. Jó értelemben. Ha az emlékezetem nem csalt, egészen kevésszer fordult meg a bázison, pedig nemrégiben igencsak jó szolgálatot tett a Bosszúállóknak; a világnak szüksége volt a hősök összefogására és ő úgy döntött, magányos hős helyett inkább segít a csapatnak, amely azon ügyködött, hogy a civilek a lehető legnagyobb biztonságban húzzák ki a vészterhes időket. Sajnos a vállalkozás kudarcba fulladt, de… vajon most miért nem igaz az egyébként sokak által hangoztatott mondás, miszerint a szándék a lényeg? Talán, ha az én szeretteim is odavesztek volna, másképpen látnám a dolgokat és könnyebb lenne hibáztatnom azokat a személyeket, akik apai és anyait beleadva védelmezték a bolygót, viszont most csak a mérhetetlen elkeseredettséget és gyűlöletet láttam, ami sajnálatos módon nem apadt. Bármit tettünk, falakba ütköztünk, ezért volt egyszerűbb néha nekünk is falak mögé bújni.
- Így már értem. Akkor valószínűleg ez volt, amit PÉNTEK el szeretett volna mondani. – Halvány mosollyal nyugtáztam az inkább saját magamnak szóló mondatot. Tony paranoiája kezdett átragadni rám, ezért ha bármi apró fiaskó mutatkozott a biztonsági rendszerben, azonnal riasztottam az illetékeseket; leginkább Tony-t, elvégre legjobb, ha a problémát a gyökerénél oldjuk meg és a tervezőnél jobban ki érthetne a találmányhoz?
- Csak egy felajánlás volt, Ms. Danvers, ne ijedjen meg ennyire. – Ahogy a szőke hajú nő közelebb lépett, én is tettem egy lépést felé és halvány mosollyal néztem rá. Kicsit elveszettnek tűnt, amit betudtam annak, hogy nem otthonos számára a terep, sőt, talán maga a Bosszúállók köteléke sem. – És maga? Csak elkísérte a Kapitányt? – Új információ volt számomra, hogy ők ketten tartották a kapcsolatot, bár, őszintén szólva mostanában nagyon kevés időm volt a teakonyhai pletykák hallgatására. Előbb a fejemet kellett volna egy irányba állítanom: csodás példa volt erre, hogy még PÉNTEK mondanivalóját sem voltam képes elejétől a végéig meghallgatni. Lehet, jól jönne pár perc pihenő a társalgó kényelmes kanapéján.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól. – Fáradt, sajnálattal teli és kissé meggyötört grimasz ült ki az arcomra. Az egyik asztalra tettem az állandó kiegészítőmként funkcionáló táblagépet és így viszonylag közel kerültem Ms. Danvers-hez. Kényelmesebb volt így, mint átkiabálni egy egész nappali területét. – Túl sok a kettősség a történetben, Ms. Danvers. – Elhúztam a számat. – Sokan azt hiszik, nincs joguk rosszul érezni magukat, mert nem veszítettek el konkrét személyt vagy mert nem sikerült megfékezni a támadást, de… szerintem sokkal rosszabb állapotban vannak, mint azok, akik legalább kiadják magukból a feszültséget. – Utaltam itt a bázis körül meg-megjelenő tömegre, az újságírókra, a kongresszusi képviselőkre, sőt, néhány rossz útra tévedt békenagykövetre is. A világ a feje tetején állt és senki sem volt, aki ténylegesen megállíthatta volna az őrülten pörgő fogaskerekeket. – És maga? Magának esetleg… veszett oda valakije? – A beszédből éltem, mégis nehezemre esett feltenni a kérdést. Túlontúl személyes, esetleg szomorú? Meglehet. Sajnos sehol sem tanítják, hogyan kezeljük a kényes témákat.


elnézést a késésért, igyekezni fogok! awhh // unstoppable


Vissza az elejére Go down

Carol Danvers

∆ Hozzászólások száma :
342
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York



A poszt írója Carol Danvers
Elküldésének ideje Vas. 09 Dec. 2018, 16:45
Ugrás egy másik oldalra



avengers is family
Pepper & Carol

A bázison állva mindig elfogta az érzés, miféle csodaemberek járják ezeket a folyosókat nap, mint nap. Bár a kapcsolata Bruceal véget ért, megpróbálták ápolni a barátságot, s ugyanúgy felnézett a férfira az erőfeszítései végett, ahogyan eddig. Végtelen tiszteletét élvezte a nőnek a bosszúállók minden egyes tagja. Olykor-olykor elgondolkodott egy némelyik életén, s nem volt ez másképpen Mr. Starkkal sem. Volt alkalmuk összecsiszolódni a harctéren. Felnézett rá, hiszen két kezével felépített egy birodalmat és töretlenül, civil emberként védelmezte a világot.  Csodafickók és csodanők járkáltak ezeken a folyosókon. A legutóbbi háború ugyan széjjel tépte a csapatot és elvett rengeteg tőlük, mégis itt voltak, s vállalták a rengeteg felelősségre vonást a megérdemelt hála ellenébe, ami viszont kijárt volna. Tagadhatatlanul nem csak a világ súlyát vették magukra ezek az emberek, hanem az emberi hülyeségét is... Ez folyton rossz érzéssel bukfencezett a nő gyomrában.
Ahogy megpillantja Ms. Pottst ejt egy haloványan üdvözlő mosolyt felé. Tekintetével máris Rogers útvonala után fordul, majd onnan vissza a nőére. Nem szeretne alkalmatlankodni, nyilvánvalóan a vészterhes időkben mindenkinek meg van a saját maga baja, mégis el kellett kísérnie Stevet, hiszen a férfi megkérte őt rá.
- Nagyon kedves öntől. El is kellene fogadnom, hogy ne riasszon valakit minden alkalommal a kidobófiú, amikor megjelenek. - puhán vállat ránt, mosolya kiszélesedik egyetlen másodperc erejére. Tekintetét nem vonja le a nőéről. Őszintén szólva nem beszélt még erről az opcióról senkivel se, s noha sosem kérdőjelezné meg Ms. Potts pozícióját, nem biztos benne, hogy ne volna illendő megkérdeznie a többieket erről a dologról.
- Igen, én csak elkísértem őt. Steve fontosnak érzi, hogy ápolja a kapcsolatait a többiekkel, s úgy vélem ez így is van rendjén. Szükségük van egymásra. - azt már nem teszi hozzá, hogy Sammel konkrét beszélnivalója is akadt, hiszen ez igazából még rám sem tartozott. Nincs róla tudomása mennyit tudnak a többiek a Steveel 'lakótársi és egy kicsit több' címkével ellátott kapcsolatáról, de nem tisztje pletykálkodni. Ráadásként fontosabb dolgok is történtek errefelé. Elégedetten vezette pillantását körbe az élőtéren. Egyetlen egyszer, Jane Foster társaságában volt alkalma elidőzni itt hosszabb ideig.
- Megértem. - bólint, hogy aztán lent felejtse fejét, s lesüthesse pillantását. A történtek mindenkit széjjel téptek. Nem csak azokat, akik jelen voltak a harcok során, vagy akik kötődtek valakihez, aki harcolt, azokat is, akik mit sem tudtak az egészről. Az egész világ gyászol. Ostoba kérdés volt azt kérdezni ebben az időben bárkitől, hogy érzi magát. - Ez általában így szokott lenni. Nem hagynak időt, mert a legegyszerűbb, ha a bűnbakot kikiáltják. - húzta oldalra ajkait, hiszen számára sem volt ismeretlen, amiről a nő beszélt. A tüntetők, továbbá a lázadók őt magát nem érintették, de Steve neve gyakran megjelent egy-egy táblán, cikken, interjúban. És nem csak Steveről volt szó. Sokkal többről. Egyelőre névtelen hősként, de ő maga is ott volt. Így kötelességének érezte azt, hogy magára is értsen minden érthetetlen szitkot, amivel rágalmazták őket. A kérdés nem lepte meg, mégis elnémult egy pillanatra, s csak a fejét volt képes csóválni nemleges irányba. - Nem igazán vannak élő rokonaim Ms. Potts, az igazság az, hogy nem régiben szereztem tudomást róla, hogy az emlékeim egy jelentős részétől megfosztottak, így aztán a helyzeten túl, van még mit összerakosgatnom. Ettől függetlenül nem érzem kevésbé vesztesnek magam, mint bárki, aki veszített valakit. - szomorkás, mosolytalan pillantást ejt, fejét enyhén oldalra veti. - Örülök, hogy Ön jól van, illetve, hogy ... életben van. - javítja ki magát sietősen, majd ekkorra már enged egy kedves mosolyt a nő felé. Sokakról nem tud semmit Danvers, de hát nem is az a tolakodó típus.


bocsáss meg a borzasztó nagy késésért zavarba jöttem    | like legends |
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

avengers is family ●● Carol & Pepper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Bosszúállók fõhadiszállás-