HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Share
A topik címe: It’s who we are ~ Sev & Sin

Severin Bellerose

∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Kor :
290
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 02:40
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity

"Without the dark, we'd never see the stars"

❋ ❋ ❋


Késő délutánra járt az idő, és már kissé hűvös volt, de ez nem zavart, sőt, kifejezetten jól esett. Az utóbbi hetek találkozásai rádöbbentettek arra, amit régóta tudtam, csak igyekeztem magam előtt is tagadni, hogy nem vagyok a legjobb kondícióban. Sose voltam kifejezetten erős, azonban arra mindig ügyeltem, hogy a testem megfelelően karban tartsam, és ezt eléggé elhanyagoltam korábban.
Most azonban újult erővel vetettem bele magam ismételten a futásba, ez legalább ki is kapcsolt, és a levegőn voltam. Ezúttal a Central Parkot választottam, nem a dohos utcákat. A változatosság gyönyörködtet, s a magam részéről nemigen tartottam attól, hogy bárki, vagy bármi meglephetne. A tájat figyeltem, az embereket, akik keresztül haladtak, vagy éppen leültek kávézni néhány nyugodt perc erejéig.
Olyan volt, mintha megállt volna az idő, nem hallottam szavaikat, a könnyű szél a fák tarka leveleit zörgette, és a szívem is hangosan kalapált. Vajon ki mondaná meg most, hogy mekkora csapás érte az emberiséget néhány hónappal ezelőtt? Beszívtam a hűvös levegőt, ami kitöltötte tüdőmet, némileg fájdalmasan, mégis frissítően hatott. Akkor se voltam itt, senkinek se voltam képes segíteni. Megráztam a fejemet, mégis mennyit tehettem volna? Megint csak bajba sodortam volna másokat, sokkal jobb, ha nélkülem teszik a dolguk, így legalább nem akadályozok senkit.
Tekintetem aztán egy fura alakon akadt meg. Képtelen lettem volna megmondani, mi az, ami miatt felkeltette a figyelmemet, de volt benne valami… elemi, talán? Megállásra késztetett, azonban az ő figyelmét két meglehetősen rossz külsejű alak kötötte le. Nem szerettem borító alapján megítélni a könyveket, azonban ez New York, az ember lánya előbb gyanakodjon, és sose kövessen férfiakat! Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy nem kellene belekeverednem a dologba, lévén egyik félről se tudok semmit, azonban képtelen voltam úgy tenni, mintha nem láttam volna a dolgot. Sóhajtottam, és utánuk siettem.
A testbeszédük azonnal árulkodó lett, bár csak nagyjából tudtam kivenni, hogy pénzt próbáltak kicsikarni a lányból. Aztán villant valami, valószínűleg kést rántott az egyikük, onnan, ahol álltam ezt nehéz volt megmondani, de ez nem is volt szükséges. Szerencsére sehová se mentem a gyűrűm nélkül, így csak gyorsan körülnéztem, és mivel úgy tűnt senki sem lát, egyetlen mozdulattal állítottam a földbe a fegyvernek tűnő dolgot a férfi kezéből.
Ezzel minden bizonnyal nagyon összezavartam, mert hol a kezére, hol a földre, hol pedig a szintén csodálkozó társára pillantott. A hanglejtése ijedten hatott, de nem hallottam pontosan, miről diskurálnak, azt hiszem a lánynak tulajdonították a dolgot. Nem akartam nagyobb veszélybe sodorni, ezért nemes egyszerűséggel nyitottam a két jómadár alatt egy kaput, amin keresztül a park másik felén, a tóban találták magukat. Ettől talán némiképpen kitisztul a fejük… vagy még jobban megijednek, és többet nem csinálnak ilyesmit.
- Veszélyes idegenekkel szóbaállni… a követésről nem is beszélve. – Jegyeztem meg aztán a lánynak, a futástól még mindig kissé pihegve. – Azt hiszem bennem se kellene különösebben bíznod, ez New York… Valahonnan vidékről jöttél? – A kis, kertvárosi embereknek sokszor nehéz volt megszokni, hogy itt bizony farkas törvények uralkodnak.
Odahaza néha az ajtókat se zárják, itt meg fényes nappal botolhat rablókba az, aki nem vigyáz eléggé. Vagy rosszabbakba, a Nagy Alma sosem alszik, akárcsak az ördög, azt hiszem ez nem lehet véletlen. Nem is értem, hogy miért maradtunk itt Dailonnal, lehet megérett már az idő a költözésre.
- Jól vagy egyébként? Nem esett bajod, ugye? – Nem akartam ráijeszteni, így inkább tartottam a távolságot, végtére is épp most mondtam neki, hogy sokkal bizalmatlanabbnak kellene lennie.   





Vissza az elejére Go down

Singularity

∆ Hozzászólások száma :
27



A poszt írója Singularity
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 08:38
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity
    ☄ Csillagok, csillagok ☄
Ismét a Földön járok. Mostanában hol ide, hol oda utazgattam, de valahogy New York nyüzsgése megfogott. Az éjszaka, emberibb alakomban sétáltam. Még mindig van mit tanulnom, mert a hajamban továbbra is látszódik igazi valóm, mégha csak halványan is. Emiatt nem nagyon aggódom igazából, mert elsőre inkább csak csillogásnak gondolják az emberek. A lényeg a lényeg, tanulni jöttem a centrál parkba. Viselkedést és beszédet tanulmányozni. Ki is szemeltem magamnak két érdekes férfit, akik épp elmentek mellettem, míg egy padon ültem. Követni és hallgatni kezdtem őket. Valami "bandaháborúról" beszélgettek.
- Mi az a bandaháború? - kérdeztem, mire megálltak és inkább rám szentelték a figyelmüket. Igaz, a kérdést csak kinevették, utána pedig inkább rólam érdeklődtek. Mit keresek itt egyedül, van-e nálam pénz, és adjam át, amim van. Nem igazán értettem őket.
- Nincsen Dorinak semmi. - mondom és a farmerdzsekim zsebébe süllyesztettem a kezem, majd kihúztam, hogy lássa, nincs benne semmi. Nem hitt nekem, mert valami éles, szúró tárgyat vett elő. Kés? Tőr? Nem tudom megkülönböztetni ezeket. Elkezdett nekem magyarázni valami kisanyámról, amit nem igazán értettem, hogy jön ide, mikor hirtelen történt valami. A fegyvert a földbe állította. Kissé meglepett arccal néztünk le mindhárman a késre, majd fel, egymásra.Valami olyasmit vinnyogott felém, hogy ne haragudjak rá, mikor hirtelen megjelent egy kapu a lábuk alatt és eltűntek. Meglepve néztem utánuk, míg csak lehetett, aztán lépéseket és egy hangot hallottam. Kedves hangot. Oda fordítva a fejem egy nő lépett közelebb. Azt mondta, hogy veszélyes idegenekkel szóba állni és követni őket. A kérdésére elmosolyodom, felé fordulok.
- Doriana jól van. Kö-szö-NÖM. - mosolygok rá lelkesen. Azt még tanulom, hogy úgy fejezzem ki magam, mint ők. Alison ezt "egyes szám első személynek" hívja. "E-nyém". "KöszönÖM"... Emlékszem, hogyan hangsúlyozta ki ezeket. Próbálom használni a felvett tudást.
- Boszorkány vagy? Mint Nico? - kérdezem kíváncsian. Nem tudom, hogy ismeri-e a barátomat, bár benne volt az A-forceban és egy leheletnyi ideig még az Avengers környékén is megfordult. Nagyon erős akaratú, kedves varázsló.
- Doriana. - teszem két kezem magamra, bemutatkozólag.
- Barát? - kérdezem tőle csillogó szemekkel. Remélem, hogy barát, és akkor tudok tőle sokat kérdezni és megnézhetem, hogy miket csinál.



 × Aurora

Vissza az elejére Go down

Severin Bellerose

∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Kor :
290
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Szer. 24 Okt. 2018, 03:29
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity

"Without the dark, we'd never see the stars"

❋ ❋ ❋


A csípömön tartottam a kezem, mintha ez némiképpen segítene lélegezni, de nemigen használt. Komolyabban kell vennem ezentúl a dolgot, nagyon hamar kifáradok, ha ennyitől már most sem vagyok képes normálisan beszélni. Hol vannak már azok az idők, amikor háborúkat vívtam, már nem, mintha hiányoznának, viszont nem emlékszem, hogy valaha így kifulladtam volna.
- Örülök. – Leheltem, majd előre hajoltam, hogy hátha az segít.
Igazából azon is el kellene töprengenem, hogy nem jó ilyen ösztönösen a mágiához nyúlnom, bárki előtt. Manapság mindenki maszkot visel, hogy ne tudják ki ő, vagy legalábbis a legtöbben igyekeznek azért titkolni. Mondjuk az én arcommal sok mindent nem tudnának kezdeni, mégis ki vagyok a mostani emberek számára? Egy idegen, a számtalan new yorki közül egy, aki éppenséggel képes némi varázslatot kicsikarni magából.
- Jobb szeretem a varázsló, vagy a mágus kifejezést, a boszorkányokat régen üldözték. – Pihegtem, és leültem végül egy kőre, nehéz lett volna megmondanom, hogy mitől fáradtam el ennyire. A futástól, vagy hogy régen használtam varázslatokat.
Közben a lányt kémleltem, még mindig furcsának találtam valami miatt, de továbbra se tudtam egyértelműen megfogalmazni. Az egész lénye természetfelettiséget sugárzott, bár lehet csupán nekem volt ez ennyire feltűnő a számtalan ember között. Nekem azonban nagyon is az volt, sajnáltam hogy nem volt velem Dailon, ő bizonyosan meg tudta volna válaszolni, mi árad belőle.
- Sajnos fogalmam sincs, ki az a Nico… – Ha mágus, valószínűleg kapott kiképzést a Kamar-Tajban, azonban én magam hosszú évek óta nem jártam arra.
Nem, mintha bármi visszavonhatatlan történt volna, egyszerűen a képzés végeztével megkezdtem a szolgálataimat, majd valami többre vágytam. Ez volt mindig a baj, már a mesterek megmondták, hogy kicsit higgadtabb is lehetnék, hisz tehetség van bennem.
- Severin. – Utánoztam le a mozdulatait, kicsit egy gyerekre emlékeztetett, valakire, aki még most tanul mindent. Nem szerettem volna feleslegesen bonyolítani a dolgot a vezetéknevemmel, végtére is semmi szükség nem volt rá most.
Kérdésére először nem tudtam, hogy mit feleljek, bennem akadtak a szavak. Régen használtam a barát kifejezést, az utóbbi években nemigen érintkeztem Dailonon kívül senki hosszabb ideig. Akiket előtte barátomnak tartottam, azok vagy meghaltak, vagy tiszteletben tartották a döntésemet, és nem zargattak, új kapcsolatokat pedig nem is kerestem. Most pedig alig pár perc után azt kérdezik tőlem, barát vagyok-e… Ironikus kicsit, vagy inkább vicces? Nem is tudom.
- Nos, nem tudom, miként is feleljek erre, mert még nem ismerjük egymást, de nem áll szándékomban ártani neked. – Azt hiszem megtaláltam az aranyközép utat, vagy valami olyasmit. – Honnan jöttél, Doriana? Szükséged van valamire? – Ha már segítettem, csak nem hagyhatom itt, a Central Park közepén. Biztosan van valaki, aki aggódik érte, vagy valahová haza mehet, nem hittem, hogy csak így kóborolhat New York utcáin, egymagában.   





Vissza az elejére Go down

Singularity

∆ Hozzászólások száma :
27



A poszt írója Singularity
Elküldésének ideje Szer. 24 Okt. 2018, 11:43
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity
    ☄ Csillagok, csillagok ☄
Nem boszorkány, mágus.
- Mágus. Varázsló. Severin varázsló-mágus. - bólogatok, hogy megértettem. Severin. Jól megjegyzem magamban a nevét. Szép név.
- Szép név. - mondom ki gondolatomat egy barátságos mosoly kíséretében. Igazából ezt a mosolyt alig lehet letörölni rólam, folyamatosan az arcomon van. Csak akkor halványul, mikor a lány leül egy kőre, úgy elfárad. Elé guggolva figyelem, és hallgatom. Láthatóan meglepődik a kérdésemen. Azt mondja, nem akar ártani.
- Severin o-ké? Fáj? Severin segített. Severin nem akar bántani. Severin barát! Doriana segít! - mosolygom rá vidáman, aztán fel teszi újra a kérdést, amire az előbb nem válaszoltam. Honnan jöttem? Kicsit elmerengek, mit is mondjak neki. Végül is, barát, szóval abból nem lehet baj, ha elmondom.
- Doriana a Xandarról jött. - mondom és egy kezemmel felmutatok a csillagos égre. Persze nem onnan származom.
- Doriana nem onnan van. Doriana onnan jött. Doriana rég óta New Yorkban van. Xandar szép hely. Van ott barát! Severin volt Xandaron? - kérdezem lelkesen. Ha ő mágus, lehet, hogy volt ott. Sokan járnak arra.
- Zsúfolt város. Nagy város. Világos, szép. Csillagok nem látszanak. Doriananak így is tetszik. - csacsogok kérdéseire felelve, lelkesen, mosolyogva nézve őt.
- Severin honnan jött? - kíváncsiskodom.



 × Aurora

Vissza az elejére Go down

Severin Bellerose

∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Kor :
290
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Szer. 24 Okt. 2018, 22:33
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity

"Without the dark, we'd never see the stars"

❋ ❋ ❋


Ha eddig csak sejtettem volna, hogy valahonnan nagyon messziről érkezett, mostanra bizonyossá vált számomra. Inkább tűnt egy naiv gyereknek, mintsem felnőttnek, bár ez se jelentett igazán semmit. Sőt, tulajdonképpen a szemeimre már régóta nem szabadott hagyatkoznom, a világban több furcsaság van, mint megszokott.
- Köszönöm, a Doriana is nagyon szép név. – Viszonoztam a mosolyát.
Ragadós volt a jó kedve, bár még mindig kicsit felelőttlennek tartottam, amiért ilyen egyszerűen besétált erre az eldugott helyre. Bár az is lehet, hogy semmi félnivalója nincs az egyszerű emberektől. Néha a legtörékenyebbnek tetszők a legerősebbek, vagy éppen leghalálosabbak.
- Óh, semmi baj, csak elfáradtam! – Próbáltam megnyugtatni, végtére is abba csak nem fogok belehalni, csupán kicsit kifújom magam. – Épp futottam, és még a hatása alatt vagyok. – Szégyen, vagy sem, de ez volt a helyzet, komoly ellátásra egyáltalán nem szorultam. – Nincs szükségem semmire, tényleg…
Szívem szerint meglapogattam volna a feje tetejét, ahogy a jó gyerekeknek szokás. Kedves volt, és nagyon őszintének tűnt, ez nem olyan párosítás, amivel itt hosszú távon érvényesülni tudna. Mély levegőt vettem, de aztán nem tettem megjegyzést, nem szerettem volna elrontani a kedvét, vagy megrémiszteni. Egyelőre nem volt bajban, ez is elég.
- Nem, még nem jártam ott, csak hallottam róla. Biztosan szép hely. – Sok olyan hely volt, ahol még nem jártam, annak ellenére, hogy számomra az utazás nem is oly’ nehézkes. – Sok helyen jártál már, Doriana? Melyik tetszik a legjobban?
Igazából ezen a ponton már biztos voltam benne, hogy nem fogom folytatni az edzést, majd holnap… vagy holnap után. Lassan felemelkedtem, majd nyújtottam párat, de közben azért figyeltem rá.
- Igen, New Yorkban nagyon sokan laknak, éppen ezért kell vigyázni, hogy kivel barátkozol! – Mondtam két törzsfordítás között. – Én? New York előtt Bostonban éltem néhány évig, az hasonlóan nagyváros, de Párizsban születtem, Franciaországban. Az egy másik kontinensen van, nagyon messze innen, de szintén szép hely. – Bár sose ragaszkodtam igazán a gyökereimhez, életem nagyobb részét távol töltöttem szülőhazámtól. – Ittál már milkshaket, Doriana? Tudom, hogy hol lehet a város legfinomabbját kapni. – Kacsintottam rá.
Igen, ha valami hiányozna New Yorkból, az egyértelműen a Black Tap. Olyasfajta édességet sehol nem tapasztaltam még, mint amit ott képesek készíteni. Ráadásul gyalog sincs messze, ez lehet a világ legédesebb csapdája egy edzés után…   





Vissza az elejére Go down

Singularity

∆ Hozzászólások száma :
27



A poszt írója Singularity
Elküldésének ideje Szer. 24 Okt. 2018, 23:55
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity
    ☄ Csillagok, csillagok ☄
Lassan, de megismerkedünk. Ő is megdicséri a nevem, én pedig büszkén kihúzom magam.
- Köszönöm, Doriana találta ki! A nevem és a testet. Ez könnyebben meg... megemészthető. Jennifer szerint. - mesélem mosolyogva. Kicsit nehéz megtalálnom azt a szót, amit She-hulk használt rá. Olyan furcsa módon, és annyi szót használnak a földiek.. De pont ettől lesz érdekes a nyelvük.
- Singularity. A nevem. - árulom el az igazit, bár a valódi kinézetem még nem mutatom. Nem itt, a parkban. Közben figyelem, ahogy pihen. Az előbb annyira ki volt fulladva, attól tartottam, hogy kiesik a tüdeje. De szerencsére nem! Csak futott. Fura. Én nem szoktam futni. Ha futok, akkor sem fulladok ki. Akkor fáradok el nagyon nagyon, hogyha sokat teleportálok. Bár olyankor se úgy fáradok el, mint ő, hanem másképp. Aztán a Xandarról mesélek neki. Hallott róla! Fel is csillan a szemem, ahogy kimondja, hogy még nem járt ott.
- És Severin akar? Singularity eltudja vinni! Bárhova. Xandar, Asgard, Tudástér, dimenziók. Singularity csak Arcadiaba nem tud visszamenni. De bárhova szívesen elviszi Severint! - mondom lelkesen. Sepillanat alatt áttudom őt teleportálni ahova akarja. Bár igazából Medusa különösen megkért arra, hogy csak mások engedélyével teleportáljam őket egyik helyről a másikra. Úgy hogy ha Severin nem akar menni, akkor nem megyünk sehova.
A kérdésére, hogy melyik hely tetszett eddig nekem a legjobban, elmerengek.
- Mindegyik hely szép. Nincs csúnya hely. Minden tanít valamit. Mint az emberek. Ők is mindig tanítanak valamit. Severin tanít biztonságra. - mondom mosolyogva, aztán hallgatom, hogy ő honnan valósi. Párizs. Kicsit koncenrtálok, ahogy megpróbálom felidézni a helyet, de nem jártam még ott, és maximum csak hallottam róla.
- Szép hely. - ismétlem meg Severint. Akkor majd holnap ellátogatok oda! Franciaország szép hely. Látni kell. Persze közben azt is figyelem, ahogy nyújt, hajlong és forog összevissza. Nem igazán értem, hogy mit csinál, végül feltesz egy kérdést.
- Milkshake? Az micsoda? Pite finom. Milkshake olyan finom, mint pite? - kérdezem kíváncsisággal átitatott tekintettel. A földi ételek és italok mind nagyon ízletesek, noha nekem nincs szükségem rájuk. Az egyetlen dolog, amire szükségem van, az az alvás, néha napján.
- Severin bajba került New Yorkban? - jut eszembe egy újabb kérdés. Lehet, hogy azért tanítja meg a biztonságot, mert neki rossz tapasztalata van.



 × Aurora

Vissza az elejére Go down

Severin Bellerose

∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Kor :
290
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Csüt. 25 Okt. 2018, 21:34
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity

"Without the dark, we'd never see the stars"

❋ ❋ ❋


Nemigen értem, hogy gondolja, hogy könnyebben megemészthető, így csak bólintok. Valószínűleg arra céloz, hogy más emberek számára. Ebben bizonyosan igaza is van, legyen bárki is az a Jennifer, az emberek nagyon nehezen fogadták, ha valaki más. Legyen szó bármiről, külsőről, vagy képességekről. Nem csoda, ha az átlag polgárok olyan keveset láthatnak a világ igazi arcából, fel se igen fognák.
- Singularity… Ezt szereted jobban, vagy a Dorianat? – Igazából régen azt gondoltam, hogy a nevek egyáltalán nem fontosak, de rá kellett idővel döbbennem, mekkora hatalma van a kimondott szavaknak.
Kérdésén egy kicsit elgondolkoztam, bár nem éreztem úgy, hogy megfelelő öltözetben lennék melegítőben, csapzott hajjal egy bolygó nézéshez. Bár most bizonyosan kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem, hogy miként érkeznek hozzájuk más bolygók lakói. Mondjuk egyáltalán lehet csak így kiruccanni? A Föld tekintetében nem sok beleszólásuk volt, kik látogatnak el hozzánk, biztos voltam benne, hogy Reimosról se tudtak. Egy kicsit emlékeztett is rá Singularity, sok kérdés a legváltozatosabb dolgokról.
- Asgard… Te nem is hallottál róla, hogy mi történt? – Az egész univerzumot érintették a történések, bizonyosan Xandart is. Bár ez nem jelenti, hogy mindenről tudomásuk van az önnön veszteségeiken kívül. – Asgard nincs többé. – Sóhajtottam lemondóan.
A történteket még mindig nehezemre esett elhinni, főleg, hogy kiknek az otthona volt. De Cul látogatása megerősítette a csak pletykákként érkezett híreket. Nem szerettem volna elszomorítani a lányt, azonban jobb, ha tud róla, mielőtt oda indul. Ki tudja, hogy mit találna ott.
- Talán egy másik alkalommal menjünk Xandarra, jó? – Próbáltam vigasztalni, végtére is nagyon kedves volt tőle, hogy felajánlotta, és egyébként is érdekelt. Csak a pillanat nem volt a legjobb, igen…
Meg sem lepett, hogy nincs kedvenc helye, bár biztos vagyok benne, hogy az otthona azért különösen kedves számára. Bárhol is legyen. Azt hiszem, hogy jó messze innen, ahogy őt elnéztem.
- Igen, a biztonság fontos. Mindig az legyen az első! – Azt hiszem valóban bevonzom a gyerekeket, vagy inkább gyermetegeket? Mondjuk inkább ez, mint a sötét dimenzió bármely lénye. – Igen, szép. A régi utcákon biciklizni, és friss péksüteményt enni. De nem olyan, mint a brossúrákban, vagy a filmeken, nagyon sok ember van, és ezért minden zsúfolt. – A régi időkben más volt a helyzet, de akkor egy hónapot is utazott az ember lánya egyik várostól a másikig.
Kicsit jobban éreztem magam a pihenés, és nyújtás után, igazán nem is nagy dolog! Talán legközelebb fele ennyire se visel meg, bár nem tudom, több energiát kellene belefektetnem. Régebben sose egyedül csináltam, most azonban ugyan kit kérhetnék meg rá? Az elmémben felkúszó képet gyorsan ki is vertem a fejemből, tuti bele is halnék, ha a férfi edzésmódszerét követném. Edzenek egyáltalán az istenek? Lehet nekik nem is kell…
- Még sose ittál milkshaket?! – Szerettem volna nagyon felháborodni. Bárki is vezette be az emberi világba, hatalmas hibát vétett, hogy nem ezzel kezdte a tanítást. – Jó, ez olyan mulasztás, amit nagyon gyorsan orvosolnunk kell, mert a milkshake sokkal finomabb a piténél! Sőt, ihatod pitével is, bár én a hamburgerre esküszöm, sültkrumplival. – Igen, a tökéletes edzés levezetés, egy másik univerzumba kellett volna születnem.
El kellett töprengenem, hogy mióta itt éltem, ilyesmi előfordult-e. Semmi különösen nem tudtam volna kiemelni, javarészt Dailon járt el, ha szükségünk volt valamire, ő kifejezetten élvezi az emberi társaságot. Ettől függetlenül annyi mindent hallani, szóval első a biztonság, második a milkshake!
- Nem mondhatnám, rosszabb helyeken is jártam már. De az ördög sosem alszik! Ha eléggé felkészült vagy, és óvatos, nem tudnak meglepni a gondok. – Nyilván ettől függetlenül feleslegesen kár aggódni, én magam se voltam paranoiás. Vagyis, szerintem nem. – Szóval, szeretnéd megkóstolni a milkshaket?





Vissza az elejére Go down

Singularity

∆ Hozzászólások száma :
27



A poszt írója Singularity
Elküldésének ideje Vas. 28 Okt. 2018, 10:22
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity
    ☄ Csillagok, csillagok ☄
Talán Jennifer most haragudna, mert elmondtam, hogy nem Doriana vagyok, és nem így nézek ki. De Severin aranyos! Severin nem egyszerű ember, ő varázsló-mágus. Ő nem kiabálna, fényképezne, az se biztos, hogy érdekelné, hogy nézek ki. Ezért merek neki ezekről beszélni. A kérdésére elmosolyodom. Milyen figyelmes, megkérdezi, melyiket szeretem!
- Singularity. Az igazi nevem. Dorianát is szeretem. Nem igazi nevem. Inkább Singularity! - szó se róla, büszke vagyok, hogy kitaláltam egy emberi nevet, de a valódit nem tudja túlszárnyalni.
Aztán kezdünk egy másik téma felé pedzeni, és Severin elmondja, hogy Asgard nincs többé. Döbbenten nézek rá.
- Asgard nincs? - kérdezek vissza halkan, de lehunyva a szemeim, gondolataim, és érzékeim már nem ebben a dimenzióban járnak. Asgard után kutatok, keresem az ottani gondolatokat, de nem találok senkit. Kinyitom a szemem és szomorúan Severinre nézek.
- Asgard nincs... - hajtottam le a fejem, mire azzal próbált vigasztalni, hogy Xandarra azért majd egyszer elmegyünk. Nem most, de majd fogunk. Azért még is szomorú vagyok. Az a sok asgardi, a gyönyörű helyek. Mi lett velük? Mindenki meghalt? A gondolatba kellemetlenül bele borzongok. Nem szeretek a halálra gondolni. Nem szeretem, ha mások meghalnak. Ne haljon meg soha senki!
- Jó. Szívesen. - bólogatok. Még egyszer megerősíti bennem, hogy a biztonság fontos, és az első, aztán hogy Párizs szép és lehet biciklizni, bármi is legyen az. Végül úgy megdöbben azon, hogy nem ittam még milkshaket, hogy konkrétan kifakad. Meg is lepődök rajta, aztán elmosolyodok a lelkesedésén. Még a kérdésemre, válaszol, hogy rosszabb helyeken is járt már, de sose lehet elég óvatos, aztán megkérdezi, akarok-e milkshaket enni. Inni.
- Szeretnék. Singularity megkóstolja! - lelkesedem és belekarolok Severinbe.
- Hol? - kérdezem, készen arra, hogy egy másodperc alatt ott legyünk, teleportálás segítségével. Ismerem a várost, még az utcákat is! A boltokat nem annyira. Nem jártam mindben. Túl sok van.



 × Aurora

Vissza az elejére Go down

Severin Bellerose

∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Kor :
290
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Pént. 02 Nov. 2018, 00:02
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity

"Without the dark, we'd never see the stars"

❋ ❋ ❋


Bólintottam, hogy értem, és ezentúl így fogom szólítani. Nem nagy dolog, hogy az ember odafigyel ilyen apróságokra, kénytelen voltam lassan megtanulni, hogy az apró gesztusok igen sokat számítanak a nagy egész szempontjából is. Bár ez az igazi, nem igazi kicsit összezavart, amilyen neveket manapság az emberek adnak a gyerekeiknek, Amerikában akár az igazit is használhatná, talán a szemöldöküket se vonnák fel.
- Rendben, akkor Singularity. – Mosolyogtam rá bátorítóan. – Miért van szükséged álnévre?
Nem pont úgy nézett ki, mint akit a földi hatóságok keresnének, ráadásul kevesek tudnának annyival elrejtőzni, hogy új nevet választanak. Mondjuk egyébként nemigen tartozott rám a dolog, még ha keresték is volna, a magam részéről se segíteni, se akadályozni nem szándékoztam.
- Nincs… – Amikor először hallottam, én se akartam elhinni, épp ezért érthető volt, hogy ő is kétkedve fogadta a dolgot.
Hagytam, hogy megeméssze. Ahogy lehunyta a szemeit, először azt hittem, hogy sírva fakad, már-már készültem, hogy megvigasztaljam, azonban nem ez történt. Talán telepata volna? Azt általában érzékeltem, ha az én fejemben kutakodtak, most viszont egyáltalán nem erről volt szó. Ilyen messziségből érzékelhető egyáltalán, hogy ami volt, az nincs többé? Mondjuk tény, hogy semmit se tudtam Singularity erejéről, így bármi elképzelhető, főként, ha belegondolok, hogy a Xandarra is elvitt volna.
- Ez a világ sok mindent elveszített az utóbbi időben, a te otthonodból nem tűntek el? – Annyi helyről hallottam már, hogy valóban elhittem, az egész univerzum megfeleződött, volna talán kivétel? Abban az esetben hihetnék abban, hogy lesz valaki, vagy valakik, akik változtathatnak ezen.
Szerettem volna reménykedni, talán nem is magam miatt, csak azt figyelve, ami a Földből lett, jobb lenne mindenkinek. A törvények változása, az emberek hozzáállása olyanokhoz, akik mindig is értük harcoltak… sose volt hálás feladat hősnek lenni, most azonban egyenesen veszélyes. Mintha minden és mindenki kifordulna önmagából, és valami furcsa, inverz világba csöppentem volna hirtelen.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük! Egy kirándulásra egyébként is fel kell készülni, nem árt, ha az ember nem csak belecsöppen a dolgokba. – Ez a téma kicsit könnyedebb volt, nem árthat ha most nem kattogok olyasmin, amin képtelen lennék változtatni.
- Ez aztán a virtus, tetszik! – Nevettem el magam, majd elindultam a park kijárata felé. – Ne aggódj, nincs messze, gyalog talán tíz perc. – Válaszoltam, valahogy nem olyannak tűnt, akinek bármit is mondana, ha utca nevekkel dobálóznék. – Majd meglátod, hatalmas a választék, és az összes pincér nagyon kedves, és segítenek, ha nem tudnál dönteni, hogy mit is rendelj. – Hiába, a kiszolgálás mesés az ilyen helyeken, nem véletlen, hogy az áraik is magasak, ellenben minden centet megértek azok a cukros-habos költemények! – A Xandaron milyen az ennivaló? Volt ott kedvenced? – Amíg sétáltunk legalább kicsit többet tudhatok meg róla, mert bár többször elmondtam neki,első a biztonság, és ne bízzon senkiben, nemigen mutattam jó példát. Puhány lettem, a korral járhat…





Vissza az elejére Go down

Singularity

∆ Hozzászólások száma :
27



A poszt írója Singularity
Elküldésének ideje Kedd 06 Nov. 2018, 19:06
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity
☄ Csillagok, csillagok ☄
Bólintott és innentől kezdve a saját nevemen szólít. A kérdésére végig nézek magamon.
- Az új kinézethez új név illik. Singularity nem illik ehhez. Doriana igen. - mondom rá mosolyogva. A többiek szerint nem rossz ötlet, hogy más nevet hordjak, ha ez a kinézetem van rajtam. Asgard után kutakodva azonban semmire sem leltem. Kicsit elszomorkodtam, Severin kérdésére pedig kinyitottam a szemeim és ránéztem.
- Singularity otthona rég elveszett. Arcadia. Nem találom többé. Majdnem olyan, mint a Föld. Egy másik dimenzió. De Singularity nem tud visszamenni. Itt ragadt. De itt is vannak barátai! Ugyan azok, csak másképp! Biztosan Severin is ott van Arcadiaban! Singularity így nem él sehol. Sokat megy mindenfelé. A világűr szép. Láttál már csillagködöt? - kérdezem kíváncsian rá nézve. A szomorúságom hamar múlni látszik. Láthatóan könnyű befolyásolni az érzelmeimet. Könnyen leszek szomorú, vidám. Most is, amint elterelődik a szomorú témákról a szó, már is vidám és lelkes vagyok.
- Ha menni akarsz, szólj. Singularity elvisz bárhova! - ígérem neki. Ezután elindulunk, hogy a shaket megkóstolhassam. Tíz perc. Az messze van!
- Ha rá gondolsz, Singularity el tud vinni minket oda. Gondolj a helyre! - mondom, majd a kérdésére elmerengek.
- Singularity nem evett semmit a Xandaron. Viszont ivott grogot. Neked nem ízlene. Erős. Nico azt mondaná rá, trutymó. - mosolygok rá, kétezer vattos mosollyal. Ha még se akar teleportálni, akkor ruganyosan, vidáman sétálok mellette, amerre vezet.



× Aurora

Vissza az elejére Go down

Severin Bellerose

∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Kor :
290
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 15:23
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity

"Without the dark, we'd never see the stars"

❋ ❋ ❋


Szóval ilyen egyszerű az ok, nem kellett volna ebbe többet képzelnem. Hiába, ha egyszer az ember elkezd töprengeni valamit, azt szinte bizonyosan túlspilázza.
- Igen, a Doriana valóban nagyon illik hozzá. – Különlegesen csengett, és nem lehetett nem különlegesnek vélni, ha valaki közelebbről szemügyre vette.
Szomorú volt, hogy az otthonát is elveszítette, bár úgy tűnt, hogy ő maga is épp oly változékony, mint a felvetett témái. Legalább nem ragad le sokáig egy dolgon, ez végülis jó, azt hiszem. Bár még mindig azt kellett hogy mondjam, sokkal elővigyázatosabbnak kell lennie. Jó ég… kezdtem valamiféle aggodalmaskodó vénasszonnyá válni! Bár ez legalább kívülről nem látszott.
- Biztosan… – Mosolyodtam el, mondjuk elhinni nem esett nehezemre, lévén jártam már másik dimenzióban, csupán ott nem találkozni ilyen szinten önmagunkkal. – Hogy érted, hogy nem él sehol? Nincs hely, ahová mehess? Hiszen itt vannak barátaid, nem? – Próbáltam követni csapongását, de még nehezemre esett, először meg kell szoknom a habitusát, igen, ez lesz a megoldás. – Csak távcsővel.
Nem jártam még kint a világűrben, vagyis szigorúan véve. Korábban fel se merült az ötlet, hogy mondjuk űrhajóra is ülhetnék, vagy hasonlók, pedig ez sem ördögtől való felvetés. Sok hely van, amit szívesen megnéznék, és egy kicsit magam mögött hagyhatnám a Földet, úgy sincs semmi, ami miatt maradnom kellene.
- Köszönöm szépen, biztosan fogok szólni! – Döntöttem el végül. – Van telefonod, vagy hogyan lehet téged elérni? – Nem tűnt olyannak, aki mobillal mászkálna, de bizonyosan nem füstjeleket kellene eregetni neki, vagy hatalmas Batman jelet egy reflektorral. Vagyis… azt hiszem, hogy nem így lenne normális. – Nem szeretsz sétálni? – Kérdeztem ártatlanul. – Tudod, sok mindenről lemarad az ember, ha egyből mindenhol ott van, néha nem a cél, hanem a megtett út a legfontosabb. – Mondtam bölcselkedve, mondjuk annyira közhelyesnek hatott, de attól függetlenül volt benne valami.
Én magam is használhattam volna folyamatosan az átjárókat, úgy se szoktak róla nagyon tudomást venni. De azon kívül, hogy szerettem elkerülni a feltűnést, és fárasztó is volt, a séták alkalmával legalább mindig történt valami. Furcsa, hosszú évekig elvoltam ezek nélkül, de Rei látogatása óta ez némiképp megváltozott.
- Grog? Már a neve is furcsán hangzik. – Húztam el a számat, a hideg is kirázott, biztos semmi finom nem lehet benne, ha trutymóként hivatkoznak rá. – Jól van, szerencsére a milkshake nem trutymó, és garantálom, hogy ilyen finomat még sose ittál! – Kacsintottam rá, majd arra indultam, ahol az egyik kapualj a világ legjobb és finomabb italát rejtette. Vétek, hogy az univerzum nem ismeri, bár így legalább emiatt nem érkezik több űrlény a Földre.





Vissza az elejére Go down

Singularity

∆ Hozzászólások száma :
27



A poszt írója Singularity
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 11:13
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity
    ☄ Csillagok, csillagok ☄
Örültem, hogy tetszett neki a név! Ezek szerint jól választottam, mikor ezt választottam. Ezt egy jó széles mosollyal is jelzem felé, hogy örülök. Aztán mikor az otthonomra terelődik a szó, nem igazán érti, miről beszélek. Hogy magyarázzam el? Hmmm.. Gondolkodó fejet vágok, végül a homlokára mutatok.
- Singu nem tudja elmondani. Singu megtudja mutatni! A fejedben. Nem mennénk sehova. Singu nem visz sehova, Singularity csak megmutatja. - jutott eszembe a becézés, amivel a többiek illettek néha. Bár ők inkább használták a "Kék"et.
- Mi az a távcső? - kérdezem, mikor kijelenti, hogy még nem látott csillagködöt, csak azzal a távoli csővel. Próbálom elképzelni, de nem tudom... nem láttam a Föld körül olyan csövet, amely elérne a Rák ködig. Amikor rá kérdez, hogyan lehet elérni, szélesen elmosolyodom.
- Hívni kell! Gondolj, koncentrálj erősen Singularityre. Singu megérez dolgokat. Hall gondolatokat. Akárhonnan. Innen tudja Singularity, hogy Asgard nincs már. Nem érez ott senkit. - húzom el szomorúan a számat.
- Megérezni a Földről, hogy kell, hívják, egyszerűbb, mint messze kinyúlni! - nézek fel a csillagos ég felé egy mosollyal.
- Ha barát bajba kerül, Singularity egy pillanat alatt ott tud lenni, hogy segítsen. - mondtam neki pont azért, hogy nyugodtan szóljon, ha szüksége lenne rám. Amikor arról beszél, hogy az út a fontos, nem a cél, meglepődök.
- Nem a milkshake a fontos? Sétálhatunk is, ha Severin szeretne! Singularity mindenhogy boldog! Új barát! Új milkshake! - terül arcomra egy ragyogó vigyor és már lendületesen el is indulok, szinte játékosan ugrálva, körbe fordulva a tengelyem körül.
- Grogot hozok majd barátnak! Csak hogy megnézhesse, de kóstolni is lehet, ha akarod! - mosolygok rá lelkesen.



 × Aurora

Vissza az elejére Go down

Severin Bellerose

∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Kor :
290
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Kedd 27 Nov. 2018, 00:53
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Singularity

"Without the dark, we'd never see the stars"

❋ ❋ ❋


Furán hangozhatott volna, hogy nem tudja elmondani, de megmutathatja, ha először találkoznék ilyesmivel. Szerencsére annyi mindent tanultam korábban, hogy magam is képes voltam arra, hogy más fejével játszak, bár inkább csak a telepátiára, és nem képek vetítésére. A mágia sokszínű, de rengeteg szintje van, valaki ehhez ért inkább, más pedig egy másik ágban jeleskedik.
- Rendben. – Bólintottam. Nemigen kedveltem, ha más matat a gondolataim között, de azzal nem lehet baj, ha csak megmutat valamit. – Gyakran csinálsz ilyesmit?
Az emberek érzékenyek voltak a magánszférájukra, és az agyuk, tudatuk, gondolataik nagyon is azok voltak. Én magam is így éreztem, egy illetéktelen behatoló, akinek nincs joga ott lenni, és olyasmit láthat meg, amit még nem mondtam, vagy egyáltalán nem is akartam kimondani. Hogy minek ennyi titok? Ki tudja… Jobban át kellett volna gondolnom, hogy ilyen közvetlenül kapcsolódjon hozzám valaki, de már nem akartam visszavonni, és nagyon is érdekelt, amit mutatni akart.
- Még sose találkoztál távcsővel? – Csodálkoztam rá, valahogy olyan furcsa volt elképzelni egy másik dimenziót, ahol nincsenek ilyesféle szerkezetek. – Nos, ez egy különleges szerkezet, több lencséből áll, és abban segíti az embereket, hogy sokkal messzebb lássanak, mint a saját szemükkel képesek. Általában csillagászok használják, a tudósoknak olyan hatalmas távcsövük van, ami egy egész épületet elfoglal, ezzel tudnak a csillagokig elnézni. – Biztos vagyok benne, hogy valaki, aki nálam jobban ért az ilyesmihez, sokkal részletesebben képes lenne elmagyarázni, de szerintem a lényeg érthető volt. – Egyesek hobbiból vásárolnak kisebbeket, amivel nem látnak olyan messzire, de kémlelhetik az eget, és a hullócsillagokat.
New Yorkból nem látszott túl sok csillag, szinte sose volt olyan tiszta az ég, azonban amikor Japánban éltem, számtalan hullócsillagot láthattam. A kristály tiszta éjszakák, a hűs levegő neheze olyasmi, ami magával ragadja az embert. Sokkal könnyebben aludtam el ott, mint a város zajában ringatózva, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik.
- És ez hogy működik? Hogy tudod kiválasztani, hogy mit hallj, és mit nem? – A gondolatolvasással az a baj, hogy vannak igen hangos gondolatok, én biztosan képtelen lennék kizárni ezeket. – Nem zavaró, hogy valami közepén bármikor elérhet valaki így? – A telefoncsörgést se szerettem, ha épp dolgoztam, így én például azt nem is vittem magammal a műhelybe. Ez azonban nem olyasminek tűnt, amit valahol ott felejthet, lévén a fejében volt.
Rámosolyogtam, tényleg kedves és igen csapongó teremtés volt, de épp ez adta a báját, az ember lánya nem haragudhatott rá egyszerűen. Ahhoz képest, hogy ő igencsak óvatlan volt, a segítségét mégis felajánlotta, bár reméltem, hogy már nem kerülök bajba. Mármint az elkövetkezendő évszázadokra már semmi ilyesmit nem terveztem.
- Ó, dehogynem! A milkshake nagyon is fontos! – Feleltem határozottan, elvégre mi másért sétálna ennyit az ember? – Hm… hogy is magyarázzam el? Lehet hogy valami olyasmivel találkozunk útközben, amit a teleportálással elkerülnénk, de nagyon is számít, hogy az a találkozás most megtörténik-e. Talán egy napon ezen múlik az egész univerzum sorsa. Vagy nem történik semmi, ez is egy eshetőség.
Az ilyesféle dolgok kiszámíthatatlanok, talán elered az eső, meglehet, hogy találkozunk még valakivel, vagy csak nyugodt tempóban elérünk a shakezőhöz. A sors számtalan kis útból állt, és talán kiválaszthattad egy ponton, hogy merre kanyarodsz, az mégiscsak egy épített szakasz. Aminek meg kell történnie, az meg fog történni, vagy így, vagy úgy.
- Nem vagyok benne biztos, hogy az nekem való… – Mosolyogtam zavartan, sose bírtam más világok ennivalóját a gyomromban tartani, egyszerűen nem fogadta be. Pedig egyébként nem voltam válogatós, de a földi eredethez makacsul ragaszkodott a pocakom. Ki érti, hogy mért.





Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

It’s who we are ~ Sev & Sin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Central Park-