A cigaretta hosszú füstje kígyózik a szobában, mellyel hátha el tudom tüntetni a belépőt. Helmut Zemo. Nem volt szívem csücskének egyike, bár tagadhatatlanul tehetséges volt és fifikás, nem véletlen, hogy Grace kivetette rá a hálóját. Csak míg a legtöbb szövetségesem gondolatmenetét is ismertem, Zemo rejtély volt előttem, mely megfejtésre várt, csakhogy ennyi időm sem volt. Pont a bizalmatlanság volt az, ami különös szövetségi kapcsolatot épített ki közöttünk, hogy vártunk a másiktól valamit, hisz ingyen nem lehet semmit adni és kapni. Ennek huzavonája volt az, amivel kellően játszhattam, mielőtt még pártfordulásra vetemedne. Rossz néven venném... De még milyen rossz néven... Sosem szerettem, ha valaki félrekacsingatott. Sejtettem, hogy miért jött, így aztán, mielőtt még a néma csönd leült volna, csak elnyomtam a cigarettát, úgyis várható volt, hogy ezen túl kell esnem - ezt akkor tudtam, mikor nem vettem figyelembe nagyon a kérését. Szerettem a látómezőm szélére sorolni és foglalkozni minden mással, de persze örökké nem keringhetünk egymás körül. - Rég láttalak, báró úr! - nyomtam meg rangját egy icipicit. A játék része volt, hogy a társadalmi normákat éppen betartottam, vagy éppen nem, néha lehet adni a formaiságokra, nem igaz? Beszállsz a játékba? Egyedül unatkoznék... Intettem, hogy foglaljon helyet, miközben elkezdtem az asztalon turkálni a papírhalmok között. Másnak kész rendetlenség, nekem viszont a színtiszta térkép, hogy mit hova és miért is raktam, míg kihúztam egy jelentést. Egyet neki, egyet magamnak, de még nem nyújtottam oda neki. - Minek köszönhetem a látogatásodat? - fanyalodtam bele a közös beszélgetésbe, melynek háttérjelentése néha értékesebb, mint a kimondott szavak. Fürkészően rápillantottam, hátha a vonásai olvashatóvá válnak számomra, miközben az én arcomra egy szórakozott mosoly ült. Kerestem a válaszokat kék szemében a még fel nem tett, ki nem mondott kérdésekre. - Az általad megszerzett tervrajzok nem éppen a legtökéletesebbek voltak, egy év alatt történt egy kis átépítés a gyárban, de a hibát elsimítottuk szokásszerűen - jegyeztem meg, hogy a követeléseit megfelelő mederben biztosítsa a számomra, már ha vannak, és nem más miatt érkezett. Bár ha már itt van, lenne egy-két dolog, amit megbeszélhetnénk, főképp, hogy a legújabb Hydra katona képzés elindult végre valahára, noha volt bőven morzsolódás... Finomítani kell kicsit a dolgokat, és ehhez egy képzett katonának talán több köze van, mint nekem, aki leginkább csak torz emlékekből építkezik és az embereiből. De valakinek ezt is kell, mindentudó mégsem vagyok. Meg még persze van miről társalogni, mindig van miről. Mindig. Csak nem adunk elég alkalmat, inkább Grace az összekötő...
× a kezdők nem erősségeim, de ígérem, lesz ez jobb is... ×
∆ Hozzászólások száma :
6
∆ Kor :
47
A poszt írója ∞Helmut Zemo
Elküldésének ideje ∞Vas. 23 Szept. 2018, 18:50
Ugrás egy másik oldalra ∞
Sin | Zemo
Kezdtem úgy érezni, hogy gyakrabban találkozom a Hydra vezetőivel, mintsem azt szeretném. Ahhoz azonban, hogy teljesítsék az egyezségünk rájuk eső részét, kénytelen voltam közel maradni és szemmel tartani őket. Ha nem kényszerítjük a másikat, hogy tegye, amit szeretnénk, azt teszi, ami neki a legjobb. Ösztönös, emberi magatartás ez. Én pedig túlontúl sok időt, pénzt, és energiát ölök ebbe, hogy az eredménye ne legyen kifizetődő. Ez az oka annak is, hogy Grace Werner-t magammal viszem Szentpétervárra, hiába nem tetszik ezen gondolat neki. A szobába belépve megütött a cigaretta füst szaga és nyoma, de nem tettem szóvá. A dohányzás káros szenvedélyének én is hódoltam. Emberek vagyunk, gyarlók és gyengék, mindünknek van gyengepontja, szeszélye. Bizonyos értelemen véve, mind függők vagyunk, csak az változik, amire a szenvedély irányul. A címem hallatán csak egy halovány mosolyra rándul a szám széle, ahogy becsukom magam mögött az ajtót. Nekem személy szerint ez nem jelentett többet egy szónál, ami kifejez bizonyos világi javakat. Az apám imádta bárónak szólíttatni magát, mintha ez önmagában bármit is jelentene. Vagyont jelent, a vagyon pedig lehetőségeket. Ő nem élt velük, én igen. -Ms. Shmidt. – bólintottam felé, miközben közelebb léptem és kihúztam a széket, hogy aztán kényelmesen hátra dőlve kerüljek vele szembe. -Afféle minőség ellenőrzésnek. Kicsit, mintha az az érzésem lenne, hogy én teszek inkább eleget a megállapodásunknak. – feleltem egyszerűen, tömören. Türelmes ember vagyok, de szeretek tervezni, a tervek pedig csak úgy működnek, ha belátható időn belülre készülnek. Nem időt állók, ahogy változnak a dolgok, úgy egyre inkább elavulnak. – Szokásszerű lenne hibázni a Hydránál? – kérdeztem, épp olyan éllel, ahogy azt ő is szánta nekem. Mondjuk, hogy így kvittek vagyunk. – Ms. Werner bizonyára már említette, hogy velem tart Szentpétervárra. Remélem nem okoz gondot magának. – valójában nem különösebben érdekelt, hogy oldja meg, míg Grace távol van. A kapcsolatunk egy vékony pengeélen táncolt, és se ők, se én nem szerettük volna a másikat magunkkal rántani. -Szép iroda. – jegyeztem meg. – De remélem nem a pénzemen ülök. – jegyeztem meg mosolyogva, kissé rosszmájúan. Az anyagi támogatás, amit biztosítottam, arra volt hivatott, hogy rajtuk keresztül megvalósuljon az, amit én akarok. Természetes, hogy nem székekre és asztalokra költötték azt de … időnként megengedett kissé szőrszálhasogatónak lenni.
nem volt ezzel semmi baj:)
∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
♛ Unkown
A poszt írója ∞Sinthea Shmidt
Elküldésének ideje ∞Vas. 11 Nov. 2018, 18:06
Ugrás egy másik oldalra ∞
Zemo & Sin
we're on a common side
Az emberek eszközök a célokhoz, egymás áttaposása és kihasználása... Néha játékszerek. Ebbe a gyűjteménybe azonban Zemo nem illik bele - körmönfont, figyelmes, gondoskodik a részletekről, éles szemű és pláne nem hülye. Néha zavaróan, csakhogy szerepe nem kicsi, hogy eltöröljem és ezt Ő is pontosan tudja, pontosan ki is használja. Méltó Hydrás. Összességében nem bántam meg egyszer sem, hogy Grace megtalálta és beszervezte, azonban okozott egy-egy fejtörést, noha néha élvezetesebbet, mint az üres fejű katonák, akik vakon hisznek az összes parancsban. Olyan emberekre is szükség van. Igen. Zemo érdekes egy foltja a Hydrának, pont annyira, hogy kíváncsian adózzak személye felé, hogy végre egyszer megfejtsem és végérvényesen kihasználjam. De addig... Csak egymás vérét szívjuk, beleharapunk a másikba, hogy az ellenszolgáltatást kicsikarjuk. Mérlegjáték az egész, egyszer fenn, másszor lenn... - Valóban? - ejtettem meg egy negédes mosolyt, ahogy belenéztem azokba a rideg, kék szemekbe könnyen és magabiztosan, de csak önön tükörképem nézett vissza rám. Hmm... Hasonlóak lennénk? Megrándult szám sarka, de töretlen mosollyal fogadtam a kérdést, mely szúrása kellemetlen, pont annyira, mint egy méh csípés. A Hydra romokban hevert, Strucker nem tudta kellően megépíteni magának, fejlődése nekem köszönhető leginkább. A Hydra hibázott, de már nem fog. - Igen, hallottam róla - és nem örültem neki, de erről nem kellett tudnia Zemonak. Elég, ha azt látja, amit mindenki, hogy Grace is csak egy elem. Az én másik felem, de ő is csak ember, egy eszköz, egy lehetőség, mely könnyíti az én helyzetemet és közelebb visz a céljaimhoz. - Legalább eredmény is születik akkor - bólintottam egyet, hogy már pedig Helmut tudja, hol a helye. Nem szeretem az ilyeneket, de valamelyest még mindig bízok benne, mert eredményei jók. A mi kompromisszumunk más, kellő alkalmazkodást igényel még tőlem is. - Szentpétervár zord, csak óvatosan - fűztem mellé mindent tudó mosollyal. - Oh - pillantottam körbe a szobában. Ha tudnád Zemo, hogy a befektetésed mennyire jó kezekbe kerül. Különleges egyezményt különlegesen is kell kezelni. - Mutatni is akartam - álltam fel és intettem neki udvariasan, hogy ha lehet kövessen. Amint felállt és semmi sem akadályozott meg benne, egyszerűen megfogtam a kezét és arrébb teleportáltam vele könnyedén. Bár lehet, őt egy pillanatra megviselte a hirtelen térbeli változás. - Mély levegő - javasoltam. - Sétáljunk egyet - mutattam az előttünk lévő ajtóra, mely mellett beütöttem a kódot és az ujjlenyomatom is lement. A legújabb fejlesztéseket a programjaink átstruktúrálásába öltem, bővítettem, új dolgokat hoztam be. Képzésünk többrétű lett, és a lehető legjobban hasznosította az embereket tehetségeik szerint. - Megváltozott a képzésünk, az első turnus csak most fejezte be az alapot, utána szortírozódnak. 90 napig mindenki ugyanazon esik át, leteszteljük őket képességeik szerint és csoportosítjuk őket. Ezen kívül az Ultimo és az E.A. ami felemészti a forrásaink nagyját, de rendkívül pozitívak az eredmények. Kezdünk túljutni önmagunkon.
♛ Bocsánat, hogy ennyit késtem vele nem fordul elő többször
nem fordul elő többször