KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: V I S I O N

Vízió

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Tartózkodási hely :
base of the Avengers



A poszt írója Vízió
Elküldésének ideje Kedd 04 Szept. 2018, 20:14
Ugrás egy másik oldalra

Vízió

szuperhõs Vision




biográfia

becenév » Vis
születési idõ » Mindössze három és fél éve
születési hely » A Bosszúállók tornyában, három és fél évvel ezelőtt
kor » három (és fél)
play by » Paul Bettany
csoport » Bosszúállók
tartózkodási hely » A bosszúállók főhadiszállásán
család » Nos... ezen fogalom az esetemben rövidre zárható, ugyanakkor zavaros. A család fogalma egy fajon, úgy az emberiségen belül is igen változatos. Mr. Stark például Ms. Potts-t és Rhodes ezredest is ide sorolja, a Kapitány Barnes őrmestert. Úgy gondolom a vérségi kapcsolat fontossága a család jelentésében mostanra visszaszorult, így ... talán mondhatom családomnak a Bosszúállók tagjait. Időm javarészét köztük töltöm, a falaik között. Egyesekkel több időt, mint másokkal, de ez ... úgy tapasztalom nem egyedülálló az emberek esetében sem.
Ha ugyanakkor ezen szentimentális részét figyelmen kívül hagyjuk ennek és logikusan vizsgáljuk a család jelentését, a szüleimnek Mr. Starkot és Dr. Banner-t mondanám, Helen Cho-t és Thor-t (avagy a Mjölnir-t, a közvetettségben betöltött szerepét nézve) is idevéve. Furcsa társaság, és kissé szokatlan az emberi szokások tükrében.



jellem és külsõ »

★ Vízió naturális megjelenését Thor-tól kölcsönözte. Mikor megszületett, ő volt az első, akit meglátott, az öltözködéséből arra következtetett, hogy ez az elterjedt viselet a földön.
★Vízió elméjének szerkezete számtalan különböző rétegből áll. JARVIS, Ultron, Tony Stark, Bruce Banner és az Elme kő, mindezek elegyednek, és mindegyik tanul a többitől, fejlődik, így alakítva ki egy ismert összetevők által kialakított ismeretlen személyiséget, aminek a neve Vízió.
★Nyugodt, és átgondolt, az élet minden formáját értékeli. Az erőszak nem élvez prioritást számára, a problémás szituációkat inkább igyekszik szavakkal megoldani.
★Nem érti teljesen az embereket, szokásaikat és eszmeiségüket nehezen fogadja be, és bár fejlődött ebben, korántsem eleget. Látja az emberek hibáit, melyek természetükből fakadnak, ugyanakkor a hibáikban képes meglátni a szépséget. Tudja, hogy az emberiség egy nap kipusztul, ugyanakkor képes értékelni az életet, mert tudja, hogy a halandóság az, ami igazán értékessé teszi azt.
★ Nem okoz számára örömet a harc, kényszerűségből teszi mindezt. Az emberiség pártján áll, ugyanakkor képes empátiát érezni az ellenséggel szemben, megérteni, logikusan vizsgálva az adott szituációt.
★ Nehezen érti meg és sajátítja el az emberi társalgás és viselkedés formáit, ugyanakkor vágyik erre, ami miatt gyakran kerül kényelmetlen és/vagy esetlen szituációkba (például az ajtók esete)
★ A logika alapján képes egyenletként kezelni a választásokat, döntéseket, ez alapján a számításai szerinti legjobbat cselekedni, vagy a kisebbik rossz mellett dönteni. Az Egyezmény támogatói közé is ezen döntési mechanizmus alapján lép.
★ Vízió bár nehezebben sajátítja el az emberi lét aspektusait, akaratlanul is alkalmazkodik ezekhez. Így fordulhat elő, hogy bár tisztán logikán alapuló döntéseket hoz, meghatározza őt a másokhoz való kötődése. A Wanda iránt táplált gyengéd érzelmei egyértelműen emberi vonás, amit logikusan nehéz megérteni, így definiálni nem tudja azt.
★ Vízió azon kevesek közé tartozik, akik képesek megemelni a Mjölnir-t
★Gesztusai és mimikai készlete az évek elteltével egyre tágabbak és emberibbek, ahogy folyamatosan tanul az emberektől.
★ Az emberekhez való alkalmazkodás egyik igen jelentős formája az öltözködés. Vízió általában elegánsan öltözik, kissé angolosan.
★ Polimorf idegrendszere miatt több mint két billió idegsejtje van, amik minden másodpercben máshogy kapcsolódnak egymáshoz.
képesség »

★ Szintetikus test: Vízió teste egy tudatos konstrukció, a szerves és szervetlen anyagok tökéletes hibridjét alkotja. Szerves szövet (Helen Cho technológiája) és a szintetikus vibránium keveréke, így rendkívül ellenálló
★ Képes elektronikai interakcióra egyetlen érintés útján is
★ Rendkívül magas intelligencia szint: Vízió, mint mesterséges intelligencia, több és bonyolultabb összefüggést képes megoldani és értelmezni, mint az átlagemberek, így gyorsabban látja meg a problémákra a megoldást, stratégiai szempontból is előnyt biztosít ez számára a harcokban.
★ Képzett harcos: Vízió a társaitól elsajátított harcművészeteket képes alkalmazni és elemezni, az Elme kő révén ezt tudta a saját képére is formálni.

Az Elme Kő hiányában:
★ Tekintettel a vibrániummal dúsított testi kialakítására, Vízió fizikai ereje így is figyelemre méltó, ugyanakkor az Elme Kő hiányában elmarad attól, mint mikor birtokolta a Végtelen Követ.
★ Az Elme Kő nélkül Vízió nem képes a teste sűrűségének és tömegének változtatására, így nem képes szilárd tárgyakon áthaladni sem.
★ A lebegés és energiasugár lövés is Vízió képességeinek határain kívülre esik az Elme Kő nélkül.
★ Vízió egészen eddig az Elme Kő által tudta változtatni a külső megjelenését, így téve egyre emberibbé a külsejét. Minderre már nem képes a Kő hiányában.


elõtörténet »

- Vízió, idetudnád adni a sót? – kérte Rhodes ezredes, ahogy megtörölte a tányérja melletti szalvétával a száját, mielőtt megint elmerült volna a kezében tartott kanál a barnafolyadékban, amit azt a névvel illetett, hogy leves.
A kérdést hallva felpillantottam a kezemben tartott könyvtől és enyhén oldalra billentettem a fejem, miközben igyekeztem értelmezni a kérdését. Csak nemrég tartózkodom az emberek között, és az életük számos aspektusa még rejtély előttem. Az, hogy az ember nem logikus teremtmény, sokkal nehezebbé teszi számomra a természetük megértését. Bár képesek logikusan nézni a világra, az úgynevezett lélek, amit a személyiségük leképeződésének hívnak, minden egyes tettüket, gondolatukat specializálja az adott alanyra nézve.
- Természetesen, képes lennék rá. Nem okozna semmilyen kirívó fizikai kihívást ezen cselekedet. – feleltem aztán Rhodes őrmesternek, mielőtt ismét a sorok közé mélyedtem volna.
- Na jó, de … -  az őrmester szemöldökei értetlenségről tanuskodva futottak össze a szemei felett, amihez a fejrázás társulva egyértelmű utalásnak tűnt azon kifejezéshez, hogy értetlenkedés. – Ide adod?
Ezúttal rajtam a sor, hogy az általam ismert mimikai készlet segítségével igyekezzek tudtára adni, hogy a kérdése igencsak elgondolkodtat engem. Ez minden bizonnyal nem sikerül túl jól, ugyanis az őrmester arckifejezése megváltozik, de … nem igazán tudom megfejteni a jelentését. Mintha … valami savanyút evett volna. Talán savanyú a leves.
- Nincs semmilyen indíttatásom erre kifolyólag. A jó döntést meghozni egy olyan szituációban, mely nem szolgál az alanynak sem előnyére, sem kárára, nem lehet, a döntés semleges lesz, bármi is legyen az. A kérdés értelmetlen, mert nincs rá válasz, ami pedig van, az egyenlő az összes válaszul adható lehetőséggel. Ez paradoxon, ezredes. – fejtem ki a véleményem a kérdése kapcsán, próbálva úgy fogalmazni, hogy azt ő is megértse. Az eddig olvasottak alapján az emberi társalgás egy lényeges kritériuma az, hogy érthetően adjuk a másik fél tudomására az álláspontunk. Sajnálatos mód arról nem értekeznek benne, hogy miként lehet felmérni a másik fél intelligencia szintjét és általános műveltségi képességeit, hogy egyénre szabva tudjam megválogatni a szavaimat. Igen bonyolultnak tűnik ez, mégis ők, emberek, olyan könnyen teszik meg mindezt.
- Csak … add már ide! – emelte meg a hangját Rhodes ezredes, és a gesztusai és arcjátéka is megváltozott ezzel egyidőben, de nehezen tudom körülírni, hogy pontosan mit is jelent mindez. Nyugtalannak tűnik, azonban annak oka kell legyen, az ok pedig nem világos előttem. – Mi bajod van neked? Csak a sót kértem!
- Tehát a sót kérte? – fogom meg az előttem lévő üvegcsét, hirtelen megvilágosodásom alkalmával. – De nem mondta, hogy kéri. Csupán azt kérdezte, odaadom-e. A kérdése nem fejezett ki várt szándékot. Ezek szerint …  - elhallgattam egy pillanatra, elgondolkodva a lehetőségeken, miközben Rhodes őrmester csak sóhajtott egy nagyot, próbálva a magamnál tartott sóért nyújtózni. – A hangsúlyozása rejtette a kívánságot és a szavak voltak a verbális eszközei. Igazam van? – pillantottam kíváncsian a férfira, és egyúttal kissé furcsállva is, látván, hogy az asztalon feküdt már-már, kezét felém nyújtva előre.
- Honnan tudjam? Én csak a sót akarom! – fakadt ki az őrmester.
- Persze, tessék. – toltam aztán oda a kezébe, hogy visszamászhasson a helyére. – Elnézést kérem, őrmester, nem feltételeztem, hogy a kérdést feltevéskor ilyen kifinomult módszereket alkalmaznak. Lenyűgöző. – jegyeztem meg, és bár szavaim az emberiség számára jelentettek egy úgynevezett bókot, Rhodes őrmester egész nyugodtan magára vehette azt, mint a faj képviselője a kettőnk közti társalgásban.
- Olvasni bezzeg tudsz! – bökött kissé feldúltam a férfi a kezemben tartott könyvre. – Biblia? Milyen nyelv az? – bökött a könyv lapjai felé. Arra már korábban rájöttem, hogy az emberiség bár hasonló, tagjai kisebb-nagyobb csoportonként eltérők, egy ilyen szempont a beszélt nyelv.
- Hindu. – világosítottam őt fel.
- Szóval … tudsz hinduul olvasni Bibliát, de nem tudsz értelmezni egy kérdést. – csóválta meg a fejét a férfi, kiadva magából egy nevetéshez hasonlatos hangot, amit … nem érzékeltem túl őszintének.
- Ez szarkazmus. – felelem a férfi szavaira. Kezdem élvezni a beszélgetést, nagyon tanulságos a Rhodes őrmesterrel folytatott párbeszéd, annak ellenére is, hogy a férfi nem a faja krémjét gyarapítja, már, ha a kognitív képességeket vizsgáljuk. Érdekes. – A nyelvek összetétele és szerkezete egyszerű, úgymond lineáris, az emberi interakció sokkal összetettebb, és rendkívül egyedi minden egyed esetében. A kérdése megértésében nem állt rendelkezésemre még ezen tudás, a szükséges változók nélkül így nem juthattam a megfelelő eredményre.
- Oké, én ezt a szobámban fejezem be. – bólintott a férfi mosolyogva, ahogy megfogta a tányérját és a szobák felé vezető lépcsőhöz indult. – Jót beszéltünk!
- Valóban, köszönöm, ezredes! – szóltam még utána, bár nem voltam biztos benne, hogy hallja is, amit mondok. Az emberi viselkedésben rejlő rendszertelenség az, ami ennyire nehézzé teszi az elsajátítását. Ez valahol igazán lenyűgöző.


- Mit tegyünk, ha valamelyik szerettünk rosszul érzi magát? Rossz a közérzete az életében beálló változások miatt, és mi segíteni szeretnénk neki? A válasz egyszerű. Minden embert a legkönnyebb megszólítani … -  hagyta nyitva a kérdést a tévében szereplő férfi azáltal, hogy nem fejezte be a mondatot. Igen érdekes módja az ember figyelmének megragadásának ez, de mindenképp eredményes.
- Szavakkal. – felelem, befejezve ezzel a férfi mondatát. Szeretem a találós kérdéseket, bár a legtöbb emberi rejtvény és logikai kihívás, amit az újságokban találok könnyen megoldhatók, van néhány, ami az ember, mint faj kognitív határait figyelembe véve rendkívüli.
- A gyomrán keresztül! – amint ezeket a szavakat kiejti a Jaime Oliver nevet viselő férfi, enyhén oldalra billen a fejem. Ezen válasz nem logikus, és a kérdéshez egyáltalán nem kapcsolódik. Arról nem is beszélve, hogy ez fizikailag sem kivitelezhető dolog. Bár nem fogyasztok szintetikus ételt, látom, ahogy a többiek étkeznek, csatlakozom ezen alkalmak során hozzájuk, aminek néhányuk nem örül, de nekem így könnyebb megérteni a szokásaikat, ha látom miként gyakorolják azt a saját fajtársaik körében.
A tévét kikapcsolva állok fel a fotelből, ahol eddig helyet foglaltam és a tekintetem megakad a konyhán, mielőtt elindulnék a szobám felé. Az a férfi minden bizonnyal érti azt, amit csinál, különben nem lenne a tévében műsora, és bár a kijelentés, amit tett, nem logikus, és minden bizonnyal szociológiai és pszichológiai vizsgálatok sem támasztották alá, talán mégiscsak hordoz némi értelmet magában. Ha valamit megtanultam, mióta az emberekkel élek együtt, az az, hogy ott is képesek meglátni az értelmet, ahol az látszólag nem fellelhető. Ez egyfajta … érzelmi kivetülés lehet.
- Hm… -  adom ki a hangot, amit többektől is láttam, és a reakciójukból ítélve ez a „gondolkodom” szó egyszerű, úgymond verbálisan kódolt változata. Igyekszem tanulni tőlük és felvenni a szokásaikat, hogy tényleg befogadjanak maguk közé. – Paprikás. – suttogom magam elé a lapon található címet, ahogy megállok a szakácskönyv lapozásában. Ezen oldalon található a legkevesebb nyomtatott karakter, a szóközöket is beleszámítva. Tekintve, hogy nem található semmiféle támpont az étel elkészítésének nehézségéről, így talán az elkészítéshez útmutatóúl szolgáló recept hosszúságának mértéke megadhatja ezt.
- Nem is olyan bonyolult. – döntöm oldalra a fejem, miközben követem a papíron lévő utasításokat. Megfigyeltem, hogy a csapatból többen is hajlamosak beszélni, miközben egyedül vannak. Miután rákérdeztem, azt a választ kaptam, hogy ezt úgy hívják, „hangosan gondolkodás”. Sok logikailag nem értelmezhető és kivitelezhető kifejezést használnak, ez mostanra világossá vált számomra.
- Egy csippetnyi paprika. – olvastam tovább, ekkora azonban felpillantottam a sorok közül. A papírra írt többi mértékegységgel nem volt problémám. A liter, deciliter, gram, kiló és a többi metrikus mértékegység szabvány volt, mindenhol ugyanannyit jelent, a „csippetyni” kifejezés ugyanakkor … nos, ez már egyedi mértékegység. Eltér, ahogy az emberek fizikai paraméterei is. – Egy … csippetnyi. – mondtam, miközben mutató és hüvelykujjam segítségével a lábas melleti fehér tálon lévő vöröses színű porba nyúltam, próbálván kimérni a „csippetnyi” paprikát.
- Kóstolás …   - olvasom tovább a szavakat. Ez mindenképp gondot fog okozni. A kóstolás általi minőség mérés azt sejteti, hogy már korábban valamilyen mód hozzá volt szoktatva az ember szája az adott ételhez, hogy megtudja állapítani így annak a minőségét. Én viszont még soha nem próbáltam … enni, ezelőtt. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen látszólag könnyű tevékenység ennyi nehézséget rejt magában.
- Wanda …  - pillantok fel a papírról, és kezemben a fakanállal húzom mosolyra a szám. A mosoly egy … kedves gesztus, a számunkra fontos embereket köszöntjük így, ez … természetes, emberi reakció, a tanulmányok szerint. Sok ilyet olvasok, és én magam is igyekszem minél behatóbban megismerni őket. Olykor, úgy érzem, hogy közel állok hozzá, hogy egy legyek közülük. Időnként egész … emberinek érzem magam. Például, most.

-Az emberek furcsák. Azt hiszik, hogy a rend és a káosz ellentétek, és hogy mindent lehet irányítani.  De van szépség a hibáikban.
Kipusztulnak.
Igen. De semmi azért gyönyörű, mert örök, hanem mert kiváltság ismerni.


Kipusztulnak. Mikor Ultron ezt mondta nekem, nem vontam kétségbe a szavait. Abból a hipotézisből kiindulva, hogy minden mulandó, ez logikus következtetés. Az emberiség nem hibátlan, soha nem voltak azok, és soha nem is lehetnek azok. A hibáik teszik azzá, amik. A személyes preferenciáik, a kötődéseik. Ez a fajta személyesség, a mindenen túlívelő kapocs két ember között, ami igazán különlegessé teszi őket, de egyúttal halandóvá is, sebezhetővé. Ott a leggyengébbek, ahol a legerősebbek. Az emberiség ki fog halni. A halál az, ami keretbe foglalja az életet, mindennek eljön az alkonya, ez ellen nem lehet mit tenni, ez a természet rendje. Ez a rend pedig most felborult.
A médiumok szerte a világban hangosak attól, ami történt. A népirtástól, ahogy hívják, a világvége. Annyi neve van, ahány kultúra együtt él a Földön. Teljes a pánik, az emberek félnek, gyanakodva néznek egymásra, ránk. Akiktől a védelmét várták, és akiktől azt nem kapták meg. Nem hibáztatom őket, amiért így néznek és gondolnak ránk. Megértem őket, a biológiájuk tehet róla. Az amigdalájuk nem is engedné, hogy ne így érezzenek. Túl nagy a fájdalom, sokkal nagyobb, mint amit befogadni képesek lennének, és mindezen kívül félnek. Ki hibáztatná őket ezért?

Kicsit mélyebben húzom a homlokomra a baseball sapkát, amit Sam-től kértem el. Mióta megfoszottak az Elme Kőtől, a helyén tátongó … lyuk, sebhely, sokféleképp lehet hívni, fájóan emlékeztett a tényre, hogy vesztettünk. Én magam is … kevesebb lettem. Ami ez erőmet illeti, mindenképp. A Kő születésemtől kezdve velem volt, hozzászoktam, megértettem, irányítottam. Mire teljes mértékben tudtam használni, pedig elvették tőlem. Kiszakították egy részemet, és bár én én maradtam, mégis úgy érzem … kevesebb vagyok, mint voltam. Ambivalens érzés, nem logikailag megfejthető. Ugyanakkor mostanra megtanultam, hogy az érzéseket nem lehet … egyenletként kezelni. Túl sok a változó, a nem ismert változó, és ezek tovább változnak minden egyes pillanatban és különböző behatások alkalmával. Bonyolult, de mégis szép.
Nem adom ugyan jelét annak, hogy zavar az engem ért pillantások sokasága, de … kellemetlenül érint. Megtanultam, hogy olykor az emberek elrejtik a valós érzéseiket, hogy ne bántsanak meg másokat, vagy … ne tűnjenek seggfejnek, Sam szavaival élve. Most, hogy a Kő nincs nálam, nem tudom a megjelenésem az ő megjelenésükhöz igazítani. Embernek tűnve könnyebben tudtam beilleszkedni, így most, a saját valómban … és a történtek árnyékában ez nem olyan egyszerű.
- Nem kell félned! – pillantottam a mellettem álló fiúra, aki egyedüliként mert közelebb lépni hozzám és jól láthatóan a homlomon lévő sebet nézte. – Üd… vagyis, szia. – mosolyodom el, látva, hogy a fiú akkor sem bátortalanodott el, ahogy felé fordultam. – Tessék. – emeltem le a polcról a dobozt, amivel a fiú szemezett, ezzel egy időben viszont egy nő lépett a fiú mögé, a vállánál fogva fordítva meg és állítva maga mögé.
- Mit csinál? – emelte fel a hangját, magunkra vonva az egész bolt figyelmét.
- Én csak …  érzékeltem, hogy …-   a hirtelen kialakult kényelmetlen szituációban nem találom a megfelelő szavakat, a … kellően emberieket. -  … csak odaakartam ezt adni. – emeltem meg a kezemben lévő dobozt, majd a nő felé nyújtva azt.
- Ne akarjon semmit! – rivallott rám, kiütve a kezemből a dobozt, aminek a tartalma a földre zuhanva jól hallhatóan tört szét. – Maguk miatt van minden! Akar valamit? Kösse fel magát! – üvöltött tovább a hölgy, miközben egyre több ember gyűlt körénk. – Maga még csak nem is ember! Hogy merészel idejönni, közénk, mintha minden rendben lenne? – folytatta, miközben a hallgatóságunk egyetértően hümmögött.
Kár lenne tagadnom, hogy a kialakult helyzet igencsak kényelmetlen volt számomra. Szóra nyitottam ugyan a szám, de nem tudtam mit mondani, nem találtam a szavakat és nem tudtam kellőképp a gesztusaimra és mimikáimra támaszkodva kifejezni azt, amit éreztem ebben a helyzetben.
- Sajnálom. – mondtam aztán, ahogy kissé lesütöttem a tekintetem és ellépve a nő mellett, csak futólag pillantva a fiúra, léptem a pult mögött álló férfihoz, hogy kifizessem a kezemben lévő holmikat.
Nyolcvan dollár. Plusz húsz, amit eltört. – bökött a fejével a doboz felé a földön.
- De … kiszámoltam, ez harminc dollár. A dobozról pedig nem én tehetek. – ráztam meg a fejem, értetlenül állva a férfi szavai előtt.
- Én nem így láttam. Nyolcvan dolcsi, vagy húzz innen a francba. – a férfi szavai és a mosoly ami az arcára kiült ellentmondtak ugyan egymásnak, de mostanra ezen szavak nélküli kifejezést felismertem. A gyűlölet volt, ami beszélt belőle.
- Ötven dollár van nálam. – húztam elő a zsebemből a pénzt. Nem kívántam semmiféle atrocitásba kerülni, sem itt, sem máshol. Nem tenne jót az senkivel se,  és nem csak rám, de a társaimra is kihatással lenne. A közvéleményt így is kevesen tudják jól kezelni közülünk, akik … maradtak.
- Akkor …  - mondta, miközben a kosaramból elkezdett kipakolni. – Ezt itt viheti, a többi maradhat. Vagy … van ezzel valami baja? – pillantott rám provokatívan a férfi, előrébb hajolva, kissé fenyegetővé változtatva a testtartását ezúttal.
- Nem. – feleltem, némi kivárás után, alig láthatóan bólintva. – Köszönöm a megértését. – pillantottam a férfira, majd a meghagyott termékeket felkarolva léptem ki a bolt ajtaján, és mielőtt becsukódott volna az ajtó, hallottam, ahogy az emberek megtapsolták a férfit.
- Wanda, én vagyok az. Vízió. – teszem hozzá, ahogy a telefonomat a zsebemből elővéve a fülemhez emeltem. – Akadt némi … probléma a listával kapcsolatban, amit adtál. – mondtam, miközben elővettem a zsebemből a papírfecnit. A legutóbbi próbálkozásom után, bár lelkes voltam, közmegegyezéses alapon döntöttünk amellett, hogy jobb, ha … „nem próbálom megmérgezni a társaimat”, Rhodes ezredes szavaival élve. – Hamarosan visszaérek, kérsz esetleg valami…  - kérdeztem, miközben az autó csomagtartójába tettem a vásárolt dolgokat, majd az ajtó mellé lépve megfagytam a mozdulatban, ahogy a kerékre pillantottam. Kiszúrták. Ahogy a másikat is. Minden bizonnyal a másik kettőt is. – Korrigálnám magam, az érkezésem várható időpontja … bizonytalan. – dadogva, kissé zavarosan beszéltem, mielőtt elköszöntem volna, zsebretéve a telefont. Körülnéztem, hogy kiszúrjak valakit, akinek a segítségét kérhettem volna, de ekkor megpillantottam a tőlem húsz méterre álló négy férfit, akik nevetve, gúnyos mosollyal illettek. Nem kell komoly számításokat végeznem, hogy rájöjjek … igen csekély az esélye, hogy segítséget nyújtsanak.


user neve » tapasztalat » multik

Vissza az elejére Go down

Peter Quill

∆ Hozzászólások száma :
1030
∆ Kor :
43
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szer. 05 Szept. 2018, 18:51
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves Vízió! ••

Elfogadva!




HEY!  

Őszintén örülök, hogy megérkeztél! Elnézést, amiért megvárattalak! Annyira kellett már ennek az oldalnak ez a karakter, méghozzá ilyen remekül megírva! Gratulálok, jó kezekbe került! okés
Nagyon tetszik a jellemleírásod és a képességkibontásod, utóbbinál köszönöm, hogy a kő nélküli állapotról is írtál nekünk! Élveztem olvasni a leírást! Teljességgel megkaptam belőle Víziót. És sok olyan infót is olvashattam, ami eddig vagy nem volt világos, vagy számomra eddig rejtett tulajdonsága volt. nagy szemek
És akkor a történet. Jaj, de előttem van a kép. Rhodeyt is remekül átadtad, hallottam hozzá a hangokat. Annyira bírom a karaktert, meg persze Vízió naivitásba bújt tapasztalatlanságát, meg a hiányosságait is! És az érzéseit. Azt hiszem remek utazásba kezdesz ezzel a karakterrel!  nemhiszemel Azért az utolsó felvonásod elég meghatóra sikerült. Remélem nem lesz több efféle alak az életedbe!
Köszönöm az élményt és rendkívül jó szórakozást kívánok Neked a továbbiakban!
Nem is tartalak fel tovább, irány meghódítani a játékteret!  okés

Vissza az elejére Go down
 

V I S I O N

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elkészült karakterek :: Bosszúállók-