Nem az alacsony nőket bővíti. Kimondottan megtermett, magas, génkezelt nő. Utóbbinak köszönhetően izomzati váza eltér egy normális emberétől - sokkal rétegzettebb és tömörebb. Erős, izmos és edzett a folyamatos kiképzésnek és harcnak köszönhetően. Ezáltal a homokóra alak és a kecsesség a kukában kötött ki nála, de őt nem is arra hozták létre, hogy a fényképezőgépek előtt csillogtassa magát szépségével, még ha néha felüti benne magát a hiúság. Az egyetlen, amitől nem vált meg, az a vörös, loknis haja és nem is akarja levágni a hosszú tincseket, még ha néha nem éppen a leghasznosabb funkciót töltik be egy-egy összecsapásban.
Szeme zöldes inkább, mint kék, mellyel áthatóan tudja tanulmányozni az embereket, mintha meg tudná őket fejteni. Vonásai tömörek, nem markánsak, és nem könnyedek.
Általában egy piros, kétrészes bőrre tapadó, speciális ruhát visel, melynek felsője is csak egy ujjas. Mellé csizma. Ugyan jó mindenféle fegyverben, de gyakran jár vele együtt lánca és az arra erősíthető buzogányfej, mint az egyik személyes kedvence. Nos igen, az álcázás nem is annyira könnyű a számára.  
jellem »

Hajónapló. Az utazás 92. napja.
A naptár az egyetlen, ami miatt még mindig tudom, hogy milyen időt írunk. Egybefolytak a nappalok és éjszakák. Az út hosszú volt, azonban itt vagyok a Naprendszerben, és lepillantok a kék-zöld bolygóra. Megérkeztem. A cél továbbra is változatlan, megfelelő erősségű egyedet találni, annak DNS-ét megszerezni, hazavinni. Jelentem, küldetésem megkezdődött, elhagyom a fedélzetet. Adás vége, Thundra.
Így tettem először a lábamat ennek a különös bolygónak a fedélzetére, melynek felszínén kell valakit találnom. A Köztársaság, a Hazám romokban, a vezetők tőlünk, katonáktól várják a győzelmet, hogy a férfiakat leverhessük. De a harc túl hosszúra húzódott, az állóháború kimeríti a tartalékokat, leállítja a gazdaság több szektorát, az élet egyszerűen kezd lehetetlenné válni, mintha ez lett volna a valódi dolguk ellenünk, Nők ellen. Más utat és lehetőséget kellett választani, így jöttünk én és egy markonyi társam a képbe, miszerint szétküldenek minket a galaxisban, hogy a génkezelt katonáinkból valami még többet hozhassanak létre az új, más típusú DNS-ekből. Megtisztelő a feladat, ellenben úgy érzem, így nem tudom tökéletesen feláldozni magamat azért az eszményért és világért, amit mióta az eszemet tudom, szolgálok. És meg akarok védeni.
Hajónapló. Földön tartózkodás 146. napja.
Különös egy világ ez, mennyire hasonló a miénkhez és mégis mennyire más.
Jelentem az Amerika nevű kontinensre utaztam. A bolygó meglepően sok  mutáns, génkezelt egyedet tartalmaz, azonban egyik sem kiemelkedő, mindegyik leginkább valamire specializálódott és többen nem harcra lettek edzettve. 8 milliárdnyi embert nehéz számon tartani és átfésülni. Szeretném kérni az engedélyt támadásra. Természetesen, figyelemmel leszek az itt lakókra, csakis önvédelem, de vannak, akik észrevettek és veszélyesek. Adás vége, Thundra.
Mintha szénaboglyában keresnék egy tűt, pontosabban, még én sem tudom, hogy mit keresek, de keresnem kell. Erő és energia, olyan, akire ránézek és tudom, hogy rá van szükségünk. Azonban csak különleges képességekbe futottam bele, nem életerőbe és kitartásba.
Nem értem az embereket, pedig nem állnak tőlünk messze. De a gondolkodásuk, kultúrájuk, fejlettségi szintjük teljesen eltér Femizoniától.  Ettől olyan az egész, mintha mély vízbe dobtak volna be, pedig csak veszettül fut ki az idő a kezemből. Még mindig nem találtam semmit, hogy van ez?
Hajónapló. 273. nap.
Jelentem, lehetséges jelöltet találtam egy úgy nevezett Fantasztikus Négyes csoportban. Különc figura, azonban lehetségesnek tartom. Átvizsgálom, majd pedig mérlegelve, felelősségteljesen döntök a Köztársaság nevében. Megtisztelő. Adás vége, Thundra.
A Lény, Ő lenne? Nem vagyok benne biztos, ámbátor ereje és képessége hasznos, mégis úgy érzem, ennél többnek kell valahol lennie. Így is, a Négyes volt a kezdőlöket ahhoz, hogy New Yorkban maradjak. Már akkor csak a DNS-e kell, remélhetőleg nem lesz nehéz feladatom ezzel sem.  Pokoli ez a várakozás, hogy csak morzsák jutnak el hozzám, mi történik otthon. De ennél többről van szó, nem lehetek figyelmetlen, különben sikertelen az egész küldetés.
Hajónapló. 321. nap.
Megvan. Hulk. Adás vége, Thundra.
Az utcák hemzsegtek a groteszk lényektől, amik egyszerűen csak megjelentek egy nyári napon. Kitört a káosz, az emberek sikoltoztak és minden martalékká kezdett válni. Ilyet még nem láttam - a békés New York jobban hasonlított a Pokolra, mint önmagára, pedig egy ideje róttam már az utcáit.
De mielőtt még minden elpusztulhatott volna... Többen voltak, de...  Hatalmas volt, zöld és őrjöngő. Ereje tarolt, léptei dübörögtek, mozdulatai pusztítottak. Tudtam, ahogy feltekintettem rá, ahogy még távolról is láttam az éles körvonalát neki, hogy Ő az. Nem a Lény, sem a fémkarú, sem a pajzsos, vagy az asgardi, sem semmilyen mutáns, vagy egyéb hibrid, akivel találkoztam. Ő volt az, akinek  a vére kell. Ő az, akivel elvihetem a megváltást hazámnak. Ez olyan bizonyosság volt bennem, mint az, hogy erre a küldetésre engem küldtek. Ő kell.
Hajónapló. 340. nap.
Küldetés nincs teljesítve még. A vér hiányzik, az alany megvan. Adás vége, Thundra.
Nem találom, pedig tudom, hogy mit keresek. Itt van előttem, itt kell lennie. Azóta nem hagytam el NY-t, keresem és kutatom, azonban a zöld monstrum mintha elveszett volna a nem létező éterben. Pedig kell, vészesek a hírek otthonról...  Hol vagy, Hulk? Meg foglak találni.