Herkules sportol/szórakozik A Hihetetlen Hulk társaságában: 1 perce
A wakandai tárlat beindítása nem kissé volt "döcögős", de a kezdeti problémák megoldása után úgy tűnik, hogy a Modern Próbáim közül az elsőt sikeresen letudtam. Nem tudom pontosan kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy a régmúltat felidézve a jótékonysági rendezvényeimet a Modern kori próbáimnak keresztelje el, de nem akármilyen PR-koncepciót hozott nekem össze a jótékonysági kampányomhoz. Én pedig nagyon ostoba lennék, ha hagynám az ingyen jött promóciós lehetőséget parlagon heverni, így a PR-osaimmal egyeztetve az elkövetkező eseményeket már következetesen a Modern Próbáim egy-egy újabb állomásaként harangozzuk be. Példának okáért itt van az új projektem: Az emberek mindig is szerették nézni ahogy a hőseik küzdenek valamiért, elbuknak, majd újult erővel és elszántsággal elérik a céljaikat. Így volt ez már akkor is, amikor megszülettem és nem fog változni akkor sem, ha már mindenki lebegő kocsikkal fog repkedni ezen a bolygón. Ez olyan állandó pontja a világnak, mint a napkelte és a napnyugta. Az új kor új hősöket szült, de az ő csatáik már komoly járulékos károkat okoztak. Ennek ellenére mégis imádta őket a tömeg. Kellett törnöm egy kicsit a fejemet, hogy miként tudnám a rajongóknak biztosítani az élőben küzdő hőseik látványát, anélkül, hogy a fél várost utána újra kelljen építeni és végül szerencse adta meg nekem a választ. Hétfő esténként általában meg szoktam nézni a Nyers Erőt. Ahogy ültem a kanapén és az egymást dobáló embereket figyeltem, mintha minden a helyére kattant volna. Szuperlények + pankráció = Szenzáció Nem húztam sokat az időt és a menedzseremmel máris nekiálltunk kidolgozni a részleteket. Az eseménynek két helyszíne lett. A tényleges küzdelem egy Csendes-óceáni szigeten fog zajlani, amit a Madison Square Gardenbe fogunk átjátszani hologram közvetítős drónok segítségével. Ezzel biztosítjuk a meccsek életszerű élményét és meg is óvjuk a nézőket az esetleges károktól. Az igazi kihívást azt jelentette, hogy megnyerjek néhány jelentős arcot ennek az eseménynek. Természetesen adja magát, hogy én is részt vegyek egy ilyen showban, elvégre a világ egyik legerősebb lénye vagyok, de a hozzám hasonló nagyágyúk nem biztos, hogy annyira vágyják a rivaldafényt, mint én. Összetoborozni tíz szuperlényt egy öt meccses pankráció gálára nem is olyan egyszerű feladat, mint gondoltam, de engem sem faragtak olyan fából, hogy könnyen feladjam az elképzeléseimet. A legnehezebb dolgom a főmeccsel volt. Az álommeccsem egy hármas fenyegetés lett volna, amiben Thorral és Hulkkal nézek farkasszemet, de a Mennydörgő sajnálatos eltűnése miatt ez nem valósulhatott meg. Dr Bannert pedig a lernéi hidra legyőzősével felérő kihívás volt meggyőzni, hogy kötélnek álljon. Még annak ellenére is vonakodott, hogy bevetettem a nehezen legyűrhető karizmámat és azzal érveltem neki, hogy egy ilyen esemény segíthetne pozitív megvilágításba helyezni a morcosabb alteregóját. Többször kellett beszélnem vele, mire belátta, hogy ha a smaragd óriás irányíthatatlanná válik, akkor én leszek a legalkalmasabb személy arra, hogy lenyugtassam. Végül sikerült megbeszélnem vele, hogy látogasson meg az edzőtermemben és adjunk a nagyfiúnak egy esélyt. Éppen a hatodik sorozatomat nyomom a guggoló keretben harminc tonnányi súllyal a vállaimon, amikor megszólal a csengő. Hallom ahogy a házvezetőnő cipője kopog a padlón, míg én a helyére rakom a súlyzót és letörölgetem az éppen gyöngyözni kezdő izzadságot a homlokomról. A törülközőt a nyakamba téve indulok ki, hogy köszöntsem az érkező vendéget.
Amikor megjelent Thor, elhittük, van élet a Földön túl is. Istenek közöttünk járnak. Ezt igazolta Zeus és az olümposziak feltűnése is, mikor Thanos és a Fekete Rend megindította invázióját a világ ellen. A kesztyűvel kishíjján elpusztíotta bolygónkat, de Hela közbenjárásával sikerült megölnünk a Titánt és csatlósait. Lassan már mindennapjaink részévé válnak olyan lények, kiket legfeljebb könyveink oldalairól ismerhettünk, s fantáziánk vad szüleményeinek voltak beállítva. Vajon vannak törpök is? Velük még nem találkoztam... Van egy fickó. Nagydarab. Állítólag képes volt a Földet is megtartani, és a villámok istene nemzette. Kiskoromban édesanyám mesét olvasott arról, Herkules hogyan küzdött meg a Lernéi Hydrával és hogyan ölte meg a legerősebb kentaurt ... emberként. Egyik kedvenc könyvem volt. Szerettem akkoriban hősökről, istenekről fantáziálni, és hittem abban, hogy mindig is velünk vannak, védelmeznek minket. Amikor a médiában egy fickó Herkulesként mutatkozott be, azt hittem megbolondult egy barnabőrű. Beképzelt volt, túlzottan magabiztos. Ezzel a lendülettel kapcsoltam is ki a televíziót, majd másnap Tony küldött egy videót, amin a nagyranőtt indián barátunk Emil Blonsky Förtelmét veri el. Nem akartam hinni a szememnek! Egy: mert azt hittem, hogy az a lény már nem létezik, kettő: mert úgy verte agyon, ahogy az nem szégyen. Nem kellett sok idő, hogy elhiggyem, a görög mítosz igaz. Ha valaki Rossal packázott, nekem azonnal szívembe lopta magát. Ám ennyi nem elegendő ahhoz, hogy eleget tegyek a legújabb őrületnek, ami az agyából pattant ki. Szuperpankráció, amiben erős harcosok szimulált harcban egymás testét hajigálják. Nem vagyok az erőszak híve, a pankrációt kimondottan kerülöm, mióta élek. Nem értem, miért szereti ennyire az átlag amerikai az izzadt, műizmú piperkőcök iszapbirkózását. Ha a televízióban mutatják is, csak addig nézem, amíg a birót lezúzzák. Az tetszik és megnevettet, de ennyi. Nem fogok Cenás meg Bautistás pólókat hordani... nevetséges! Hívogatott kitartón, és próbálta megmagyarázni, ha csatlakozom a cirkuszába, az nekem miért lesz jó. Jótékonykodom, és belopom magam az emberek szívébe. Előbbivel nincs is bajom, de utóbbi pont nem érdekel. Jelenleg leköpnek az utcán, vagy csak messziről elkerülnek. Hulk városnegyedeket tett egyenlővé. Végül, miután biztosított arról, hogy egy külön szigeten harcolunk, messze az emberektől, és a teljes bevétel a Thanos miatt elárvult gyermekeknek megy, nem kerülhettem tovább gyermekkorom egyik példaképét.
Tony egyik camarojával érkeztem a birtok edzőterméhez, ahová a médiasztár Herkules invitált. A nálam majdnem kétszer nagyobb fickó csatakosan lépked elém strandpapucsában. Ahogy felém tornyosul, hunyorognom kell, hiszen a tűző napfénytől alig látom fejének tetejét. - De nagyra nőtt, Zeusz fia! - nyújtom kezemet az izomkolosszusnak. - Dr. Bruce Banner... de gondolom nem én kellek majd. - mutatkozom be, majd követem az épület belsejébe. - Először is a bocsánatot kell kérnem Öntől.... - kezdem mondandómat. Fogalmam sincs, hogy reagálna a letegezésre, hiszen matuzsálemi korú, mégis fiatalabbnak néz ki nálam. Félő, letépi a fejemet, és a Napba hajítja. - ... Sokáig kérettem magam, de talán megérti. Közutálat tárgya vagyok, miután a nagyobbik énem elég nagy kupit hagyott maga után számos alkalommal. - folytatom. Majd a kíváncsiságtól hajszolva a tárgyra térek. - Mégis eljöttem, segíteni szeretnék. Ha... biztosít arról, hogy senki sem fog megsérülni. - ha képes ezt megoldani, akkor az elképzeléseit is meghallgatom. Ha nem, akkor folytatom a labormunkát ott, ahol abbahagytam.
A hozzászólást Bruce Banner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 16 Szept. 2018, 21:56-kor.
∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Általában Manhattan
A poszt írója ∞Herkules
Elküldésének ideje ∞Kedd 11 Szept. 2018, 16:20
Ugrás egy másik oldalra ∞
Herkules sportol/szórakozik A Hihetetlen Hulk társaságában: 1 perce
Úgy tűnik, hogy Dr. Banner szinte mindenben ellentéte a smaragd óriásnak. Kissé visszahúzódó, láthatóan halk szavú és alaposan átgondol mindent amit tesz vagy mond. Eszembe jut Dr. Leonard Samsom Hulkról és Bannerről megjelentetett közérthető stílusban megírt pszichológiai könyve, a Tomboló Harag. Samson szerint Banner személyiségében jelentős szerepet játszik a neurózis egy igen sajátos formája, aminek hála az elnyomott negatív érzelmei a zöld monstrum képében manifesztálódnak. A könyv megjelent már néhány éve és úgy tűnik, hogy Banner sikeresen túllépet pár lelki problémáján. Legalábbis annak ellenére, hogy elsőre milyen visszahúzódónak tűnik, látszik valami határozottság a kiállásában. - Üdvözlöm Dr. Banner! - rázom meg a kezét figyelve arra, hogy nem a felszabadultabb énjével beszélgetek Látszik rajta, hogy nem tudja miként szóljon hozzám, de én nem fogok problémát csinálni ebből. - Ne nyugtalankodjon már Bruce. - mosolygok ár barátságosan - Ne fogom felhúzni a szemöldökömet, csak mert maga kezdeményezi a tegeződést. Foglalj helyet és egyél valamit! Yorghosz, a ház komornyikja egy ételhordó kocsit tol be a kanapéhoz és felfedi annak jelentős mennyiségű tartalmát, miközben még egyszer áttörlöm az izzadságtól gyöngyöző búrámat. Megcsapja az orromat a frissen hámozott főtt tojás, a fekete kávé és a zöld tea és más egészséges rágcsálnivaló ínycsiklandó illata, miközben leülök. - Ne szégyenlősködj Bruce, egyél-igyál ami jólesik. - biztatom a vendégemet Végig hallgatom a mondanivalóját az aggodalmaival kapcsolatban. Egyeseket egész jogosnak tartok, de van amiben nem biztos, hogy tovább lát a hatalmas alteregója orra hegyénél. - Lehet, hogy én látom kicsit furcsán a dolgokat, de Ross tábornokot inkább terhelné a felelősség a Hulk okozta károkért, mint téged. Ha nem akarta volna ennyire hadseregben rendszeresített fegyverré degradálni azt az erőt, ami benned rejtőzik, akkor a másikad pusztításának csak a töredékét kellett volna fedeznie Tony cimborád Kárelhárító vállalatának. - elrágcsálok néhány gerezdnyi narancsot, míg meghántogatja magában a hallotakat - A Hulk-nak rossz a PR-ja, de ez a legkevésbé az ő hibája. Az emberek viszont elfelejtik, hogy nem egyszer a másikad közreműködésével menekült meg a világ. Loki, Thanos, a csata Wakandában. Bizonyították, hogy ha jó társak közé kerül, akkor a Hulk képes hősként viselkedni. Ebben pedig rengeteget tudok segíteni mindkettőtöknek.
A televízióban se tűnt kicsinek, de így, élőben, nem sok kell ahhoz, hogy liliputinak érezzem magam a közelében. Persze, nem is csodálom, hogy ő hívta ki a zöldebbik énemet. Hulkkal azért a méretkülönbségek hamar kiegyenlítődnek majd. Talán ez volt az egyik ok, amiért most itt vagyok. Az erejét bizonyította, termete hasonlóképp robosztus. Kevésbé féltem a Nagyfiútól, mint bárki mást. Ezzel nem a kistermetű ellenfeleket nézem le, ők is okoztak már meglepetést, de Herkules elég bátor és magabiztos volt ahhoz, hogy kihívja a nagyobbik felemet, és ki más lehetne bölcsebb, mint egy olümposzi, sokat látott isten? - Kö..szönöm! - nyögök valamit, hiszen váratlanul ér közvetlensége. Leülök, hisz hellyel kínál, majd némán figyelem a kiöltözött férfit, ki betolja az ételt. A fedél alatt rejtett étkek illata kellemes, mégsem esek nekik egyből, csak miután a második felszólításom érkezik meghívómtól. - Egy tea.. jól esne. - nyúlok a porcelánért, és kitöltöm magamnak, majd a csészét kiemelem magam elé. Aprót kortyolok, mire remegő hangon végre félelmeim tárom elé. Nem akarom, hogy Hulk bárkinek ártson. Hiszen Ő átgázol minden apró emberen, aki az útját állja, még ha az csak egy "pályamunkás" is. Rosszkor rossz helyen... hányan múltak ki már emiatt... - Köszönöm biztató szavait..szavaid. - bizonytalan vagyok a tegeződésben, de menni fog ez! Egyre magabiztosabban folytatom: - Nem a reklám, ami vonzott, hanem, ha csak egy kicsit is, de a befolyt pénzből talán törleszthetek azoknak, akiknek kárt okoztam. Tudom, hogy jó helyre megy, és minek után Ross végre halott, már ő sem bukkanhat fel a semmiből. De.. tudni akarom, hogy más sem fog. Például egy kíváncsi járókelő, vagy egy eltévedt fehér-fekete csíkos bíró imitátor, lelkes hullajelölt pankrátor... vagy hasonlók. - Maga a pankrátor szó kimondva enyhán bizarr gondolatokat ébreszt fel bennem. Mint például, hogy Hulk pankrátor tudása igazából mindenféle színészi megnyilvánulást teljesen kizárva apróra gyurmázna bárki mást, aki nem Herkules. A televízióban, ahogy színészedve vonagalank a nagydarab, izmos melákok, miközben lehet, hogy a ketchupos üveget is a nagymamájuk nyitkja ki nekik. De Hulk ha egyszer harcba keveredik, hogy fog finomkodni és eljátszani azt.. "MINTHA" csinálná az igazi harcot. Csak egy keze nyom több, mint egy mázsát. Ezzel hogy a fenébe színészedjen? - De Herkules.. tudom, hogy erős vagy, de Hulkkal hogy akarod eljátszani a harcot? Én sem csináltam ilyet, a Nagyfiú még annyira sem. Hulk nem tud színészkedni. Csak az agyatlan pusztításhoz ért. Szóval, avass be, hogy tervezted ezt az egészet! - én elhiszem, hogy magabiztos magában, meg, hogy egy tucat legendás szörnyet legyűrt, de Hulk egyikhez sem fogható. Talán ő lesz a legnagyobb kihívása. - ...és avass be, hogy fog Hulk megtanulni pankrátorkodni! Ismersz öngyilkosjelölt mestereket?
Bocsáss meg a rövidségéért. Remélem azért elfogadható! || Childhood ||•
Nem lep meg, hogy Bruce ennyi aggállyal áll elő. Ő ismeri a legjobban, hogy mire képes a másik fele és az is tény, hogy a nagydarab alteregója összes vad tombolásban elkövetett tettét a saját felelősségeként éli meg. Abszolút megérthető, ha minden apró részlet érdekli a rendezvény biztonságával kapcsolatban. Yorghosz, mintha csak olvasna mindkettőnk gondolatában, bekapcsolja a TV-t és elindítja azt a tájékoztató prezentációt, amit híradás-technikai szakemberek és a biztonságiak állítottak össze. - A Madison Square Gardenbe hirdetjük az eseményt, de a meccseket nem ott fogjuk lebonyolítani, pont a Hulkhoz hasonló biztonsági kockázatok miatt. - magyarázok, miközben az animáció a sziget alaprajzát mutatja - Egy csendes-óceáni szigeten fogjuk megépíteni a ringet és holografikus átjátszókkal lesznek közvetítve a Gardenbe a meccsek. Odafigyeltem arra, hogy minden emberi közbenjárást távoli eléréssel oldjunk meg, hogy ne tegyük ki a stábot semmilyen potenciális veszélnek. A technikus srácoknak megszereztem Mysterio technológiáját és hagytam, hogy kiéljék rajta minden ötletüket. A techno-dumát ami nyomtak nem értettem meg, de olyan éles képet csiholtak ki a szerkentyűkből, hogy a 4K-s TV-k elbújhatnak mögötte. Minden valósághű lesz és olyan érzetet fog kelteni, mintha tényleg a Gardenben hajigálnánk egymást a nagyfiúval. A Hulkkal tanításával kapcsolatos kétségei legalább annyira jogosak, mint a a biztonsággal kapcsolatos felvetései. Elismerem, hogy ez lesz a keményebb dió. De nem véletlenül töltöttem napokat azzal, hogy átrágjam magam Dr. Samson tanulmányán és tanulmányozzam Hulk Bosszúállókban betöltött szerepét és baráti kapcsolatait. - Javíts ki ha tévednék, de a nagyfiúnak nem igazán vannak barátai vagy társasága, aki tényleg azért bírná, ami. A hangulatingadozásaitól a legtöbb átlag ember megretten, de Stark és a többi Bosszúálló is egy időzített bombaként tekint a haragosabbik feledre, akit inkább tudnak a saját közelükben, mint ellenőrizetlenül. - megeshet, hogy egy kicsit finomíthattam volna a szavaimon, de a tőlem telhető legtapintatosabban próbáltam megosztani vele a végkövetkeztetéseimet - Thor ugyan jó erőben van, de mindketten tudjuk, hogy a Mjölnir nélkül elég gyorsan végignyalná a padlót egy Hulk elleni csatában. Amire ki akarok lyukad, hogy a nagyfiú biztosan értékelné, ha valaki olyannal találkozna, aki nem egy két lábon járó atombombaként, hanem emberi lényként tekintene rá és nem kényszerből tűrné meg maga mellett. Aki nem csak a zöld monstrumot látná benne és megpróbálná rávezetni, hogy az embereket Ross féle hatalommániások, meg a J. Jonah Jameson féle mások kárán megtollasodni akaró médiasakálok vezetik félre. Szerintem örülne a lehetőségnek, hogy bizonyíthassa a tőle rettegők számára, hogy meg tud tanulni olyan dolgokat, amivel nem dönt romba egy fél város egy lélegzetvétellel. Tudom, hogy van valami mentális kapcsolat a jámbor tudós és a vad ogár között, így bízok benne, hogy Hulk már most a tudomására jut annak, hogy nem csak az erejére, hanem barátságára is számítok. Mert cseppet sem törvényszerű, hogy a Föld kerekének két legerősebb lénye életre-halál ra vívjon talajrengető csatákat egymással.
Ahogyan a férfi beszél hozzám, be kell látnom, hogy percről-perce kellemesen csalódom benne. A televízióban beképzelt isten képében tetszelgett, éppen ezért fenntartásokkal indultam ma hozzá. Hiszen találkoztam olümposziakkal, mikor összefogva Zeussal New York utcáin küzdöttünk Thanos legerősebb harcosaival. De ahogy ők jöttek, úgy el is tűntek, s azóta sem mutatkoztak. Míg Herkules lassan minden jelentősebb médiaeseményen felbukkan, a videóival van tele az internet, és lassan a fél bolygó követi online csatornáit. Ezért ér váratlanul, hogy mégis azt tapasztalom, a férfi négy szem közt teljesen más, mint a képernyőn. Közvetlen, jóindulatú ember, kinek termete kisebb sziklaként tornyosul és árnyékot vet. Amikor aggályaim sorolom, félve várom válaszát, hiszen ki tudja mennyire toleráns az ilyen túlaggódó emberekkel. Ám, amikor az előkészületeket elém tárja, az államat kishíjján daruval kell visszacsévélni a helyére. Holografikus átjátszók a legfejlettebb megoldásokkal. Ott sem kell lennünk a nagyérdemű előtt, mégis annyira élethű lesz, hogy az élmény sem marad el. - Most.. megleptél. Elismerésem! Te aztán tényleg nem sprólosz a ráfordítással. Így nem kell visszafognunk magunkat... De.. Remélem azért a gála visszahozza az árát! - azt sem szeretném, hogy a Nagyfiú miatt ráfizetés legyen az egész megszervezése. Ha már ennyit fáradoztak a megvalósítással, legalább termelje vissza a befektetett munkát! Amikor Herkules a Nagyfiúról beszél, meglepődve tapasztalom, hogy ő nem a szörnyet, hanem azt az érző lényt látja benne, akiből eddig egyedül Carolnak sikerült némi emberséget és olyan érzelmeket kicsalogatnia, melyeknek nincs köze a pusztításhoz vagy a düh bármely formájához. - Ha tényleg így gondolod, próbáljuk meg! Eddig még senki nem gondolt így Hulkra. Igazad van, adjunk neki egy esélyt. Fejlődőképes, hidd el. - a szavai elmondhatatlanul jól esnek, sokat jelentenek. Bár nagy szónoklatra senki sem számít a Nagyfiútól, ám az utóbbi időben az érzelmi intelligenciája sokat fejlődött. Törődést mutatott sérült társai iránt. Gyengéd érzelmeket Carol iránt... Ki tudja, talán még élvezni is fogja a színlelt küzdelmet. Herkules türelmével úgy tűnik nem lesz baj, nála jobb tanárt keresve sem találnánk. - Legyen! Benne vagyunk. - többes számban kifejezem a megelőlegezett bizalmat Hulknak is. Fejlődési lehetőség a Nagy Zöldnek, és egy barát is kilátásban van. Ennél nem is kell több. Kezem nyújtom kézfogásra, mintegy megpecsételve a megállapodást. Jöhet a megvalósítás következő fázisa. - Akkor hova tovább? Hol fogunk gyakorolni? Gondolom nem akarod az edzőtermed romba dönteni. Megnézzük a helyszínt? Vagy ma csak a megbeszélés volt betervezve? - lelkesedésemről tanubizonyságot adva szinte már megindulok az ajtó felé, de rá kell jönnöm, fogalmam sincs, merre megyünk.. ha megyünk. A gála a nyakunkon, a tanulást pedig jobb minél előbb megkezdeni. Bár én nem emelgettem súlyokat, mielőtt idejöttem, de most úgyis a Nagyfiú erejét kell bevetnünk. Annak pedig nincs híjján.
Köszönöm a türelmed Herk! Szuper reagot kaptam! || Childhood ||•
Nem tudtam pontosan, hogy mire számíthatok Brucetól. Tény, hogy elég alapos okot adott rá a féktelenebbik énje, hogy fenntartásokkal kezeljen egy ilyen kezdeményezést. De az sem szabad elfelejteni, hogy a nagyfiú viselkedése mostanság apró lépésekben, de mintha változna. Mintha a két személyiség elkezdett volna egymáshoz közelíteni és tanulni egymástól. A bolygónak pedig egy ilyen világméretű katasztrófa után, mint az Eltűnés, mindennél kéznél lévő hősére szüksége van. Bruce tűnik olyan művelt embernek, hogy a szakterülete mellett akár a humán tudományokat is középiskolai szintnél behatóbban ismerje és ha jól sejtem, akkor nem idegen számára a ókori élettörténetem se. Ebben az időszakban valljuk meg, nem voltam éppen a a civilizáltság kulcsa. A kis pohos belga névrokonommal ellentétben az én tizenkét próbán inkább szólt a zabolázatlan, nyers erőszakról, mint az észről és a a hangulatom is rendkívüli ingadozó volt, aminek nem egy darabokra szedett falu vagy városka látta kárát. Láttam, hogy egyes emberek mennyire félnek attól a kontrollálhatatlan erőtől, ami a testemben rejlik és így visszagondolva én csodálkozom a legjobban, hogy az utókor milyen csodás mesék képében őrizte meg az akkori cselekedeteim emlékeit. Ha kicsit lesarkítjuk a dolgokat, akkor én voltam a Hulk ó-kori megfelelője és van fogalmam arról, hogy milyen lehet az ő cipőjében járni. Ahogy előadom neki az ötleteimet, látom, hogy Bruce testbeszédében lassú változás áll be. A zavart, kissé feszengő távolságtartás falai tégláról téglára bomlanak le, ahogy ismertetem vele a részleteket. Mintha minden szavam visszaadna valamennyit abból a bizalomból, amit Ross tábornok üldözése elvett tőle az évek folyamán. - A költségek miatt ne aggódj. - mosolygok rá barátságosan - A nálam agyafúrtabb menedzsereim kiötlötték, hogy miként lehet visszatermelni a költségeket. A internetes közvetítés lehetőségével elképzelhetetlen méretű közönséget érhetünk el megfizethető áron. Ahogy arról beszélek, hogy a Hulknak elkelne egy olyan ember akit tényleg a barátjának hívhat, látom az arcán, hogy talán én vagyok az első, aki a másik énjét nem csak egy két lábon járó istencsapásának látja. Jártam hasonló saruban és tapasztalatból mondom, hogy jól jött volna annak idején, ha egy hozzám hasonló erőkkel bíró lény szólt volna hozzám néhány jó szót. - Mindenki megérdemel egy második esélyt.- rázom meg óvatosan a felém nyújtott kezét - Azok után amit a termetesebb feled tett ezért a bolygóért köszönet és elismerés járna és nem félelem. Jogosan veti fel a kérdést, hogy merre menjünk tovább. Volt tervem arra az esetre is, ha nem sikerül megszervezni a jáde óriást, így nem vagyok teljesen meglőve. - Holnap elutazunk a szigetre, hogy az előadáshoz hasonló körülmények között tudjuk elkezdeni az edzést. - adom meg a válaszat Bruce kérdésére - Ha van kedved, akkor nyugodtan töltsd nálam a nap hátralévő részét. Rád fér a barátságosabb környezet, meg némi lazítás.
️️️️️️️
||