KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: soldiers of different paths (Zemo & Grace)

Grace Werner

∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Kor :
44



A poszt írója Grace Werner
Elküldésének ideje Szer. 18 Júl. 2018, 22:44
Ugrás egy másik oldalra

it's a mission... any question?

- Azt mondtam, legkésőbb hétig érjen ide. Ideért? Nem. Akkor próbálkozzon holnap. - Ezzel a lendülettel letettem a telefont, ami vonalának túlsó felén az asszisztensem szeretett volna meggyőzni arról, hogy a partnerem, akivel a találkozóm még a délelőtt folyamán lett volna esedékes, egyszerűen képtelen volt ideérni, pedig mindennél jobban szeretett volna leülni beszélni velem. Gyűlöltem a kifogásokat, a csúsztatásokat és a hazugságokat, hogyha nem én műveltem őket: ha valaki csinálja, legalább tisztelje meg annyival a másikat, hogy jó benne. Csupán egy elmés füllentés és pár jó indok kellett volna és máris nem lennék ennyire felhúzott. Szerencsére volt pár percem megnyugodni: Zemo-t nem szerettem volna paprikás hangulatban fogadni, pedig néha ő is megérdemelte volna, hogy elküldjem a világ túlsó felére és ráuszítsak néhány kutyát. A probléma az, hogy mindenkit legyőzött volna és akár az Antarktisz jege alól is kikaparná magát... éppen ezért volt szükségem rá. Az elkötelezettsége csupán addig tartott, míg megadtam neki az információkat, eszközöket és lehetőséget a bosszúja végrehajtására, egyébként eladott volna egy tál finom mexikói bablevesért. Pont olyan, mint én, azzal a különbséggel, hogy én komolyan vettem a Hydra-t és annak céljait, valamint nézeteit.
Ismét megcsörrent a telefon, jelezve, hogy ideje befejezni a csukott szemmel mantrázást. A nőnek csak annyit mondtam, hogy beengedheti az érkezőt, aki szinte rögtön át is lépte a küszöböt. - Remélem, nem okozott nehézséget, hogy Londonba kellett repülnie. - A férfira néztem. Szögletes vonásai és savókék szeme először a frászt hozta rám annak ellenére, hogy nem tartoztam az ijedős fajtájú személyek közé... azóta már megszoktam, de néha még mindig úgy érzem, mintha a lelkemben akarna olvasni, pedig csak levegőt vesz. - Ne csomagoljon ki, mert nemsokára indulhat is tovább Szentpétervárra. - A fiókom gombjára nyomtam az ujjamat és amint az érzékelő jelezte, hogy kihúzhatom a dobozkát, kivettem belőle egy dossziét. Régimódú módszer, papírlapok, fényképek és biztosítótű, ezek egyvelegét nyújtottam a báró felé, remélve, hogy most nem most fog belekezdeni azoknak a felesleges köröknek a lefutásába, amikre eddig nem került sor és jelenleg nem is lett volna türelmem hozzájuk.
- Tényleg, még meg sem kínáltam egy itallal! - Felálltam a székből. Magamnak vizet töltöttem, bele is kortyoltam a pohárba, közben kérdőn néztem a férfira, várva, hogy kér-e valamit. Jó ideje annak, hogy ennek az aktának az összeállításán dolgoztak az embereim: hetek óta megfigyelték azt az orosz parancsnokot, aki a Hydra-nak dolgozott, valamiért mégis úgy döntött, hogy szabotálja a nehezen elindított és még gyerekcipőben járó génmódosító projektet azzal, hogy sakkban tartja a program legkiválóbb genetikusát a családtagjai fenyegetésével.

báró uram  awhh

Vissza az elejére Go down

Helmut Zemo

∆ Hozzászólások száma :
6
∆ Kor :
47



A poszt írója Helmut Zemo
Elküldésének ideje Vas. 29 Júl. 2018, 16:24
Ugrás egy másik oldalra

Grace | Zemo

A magángépen bőven volt időm felkészülni. A biztonság kedvéért nem közvetlenül idejöttem, hanem tettem egy rövid kitérőt. Ez két célt szolgált. Egyrészt, hogyha egy esetleges támadás készülődne ellenem, azt ezzel keresztül húzhassam, másrészt pedig intézhettem a saját ügyeimet is. A Hydra hasznos, ugyanakkor jobbnak látom tartani a kellő távolságot tőlük. A céljaik csak bizonyos mértékig fedik le az enyémeket. Az én indítékaim személyes jellegűek, nincs benne semmiféle ideológiai, vagy politikai mantra. Színtiszta bosszú, egy egyszerű érzelmi válasz az engem ért tragédiára. Katona voltam, pontosan tudom, hogy miért fontos a megtorlás, a válaszcsapás. Ahogy azt is, hogy kell gondosan előkészíteni, hogy ott és akkor fájjon a legjobban, amikor és ahol a legsebezhetőbb az ember.
-Ezt még korai megítélni – feleltem, ahogy beléptem a szobába, majd megvártam, míg becsukódik mögöttünk az ajtó és csak akkor tettem egy lépést beljebb. – De bízom benne, hogy feleslegesen nem rabolná az időmet. – pillantottam rá, enyhén oldalra döntve a fejem. Nem rajongtam azért, hogy ide kell jönnöm. Ennek az egyik fő oka az volt, hogy nem tudtam miért kell idejönnöm. – Londonba hívott, hogy aztán Szentpétervárra küldjön? – kissé rosszallva néztem rá, majd közelebb léptem, ahogy láttam a kezébe feltűnő dossziét. – Ezért nem kellett volna így kiöltöznie. – jegyeztem meg, futó pillantást vetve rá, mielőtt magamhoz húztam volna a dossziét.
-Whisky-t. – mondtam, majd nem várva meg, hogy hellyel kínáljon, húztam ki az egyik széket és ültem le, kezembe véve a dossziét, amit adott. – Bérgyilkosnak gondol, Ms. Werner? – nem a feladat típusával van problémám, hanem azzal, hogy ezt velem próbálnák megoldani és nem a saját erőforrásaik segítségéve. – A saját emberük. Volt. – teszem hozzá. – Furcsállom, hogy nem szervezeten belül oldanák meg. – jegyzem meg, és még mielőtt bármit is mondanék, találgatnék, ezzel megadom a lehetőséget neki, hogy megelőzze valahogy a gyanakvásom. Vagy legalább kielégítse azt, bizonyos szintig.

  ez ám a köszöntés:P
Vissza az elejére Go down

Grace Werner

∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Kor :
44



A poszt írója Grace Werner
Elküldésének ideje Kedd 21 Aug. 2018, 18:52
Ugrás egy másik oldalra

it's a mission... any question?

- Volt már rá példa, hogy feleslegesen raboltam az idejét? - Kérdésem kissé keményen csengett annak ellenére, hogy az ajkaim szelíd mosolyra húzódtak. Én magam is gyűlöltem, ha szórakoznak az időmmel... szokás mondani, hogy az idő pénz, de szerintem nem csupán az anyagiak oldaláról lehet megközelíteni a helyzetet, hanem könnyen ki lehetne jelenteni, hogy az idő egyszerűen minden. Igyekeztem megtisztelni a munkatársaimat és a körülöttem élőket azzal, hogy ha nem úgy hozza a szükség, akkor nem kezelem őket a bábjaimként. Azt viszont szerettem, ha rendelkezésemre áll az, aki adott pillanatban kell nekem és Zemo eddig nem okozott csalódást ezen a téren. Reméltem, hogy nem tervez változtatni ezen a jó szokásán.
- Inkább olvasson. - Böktem a fejemmel az akta felé, majd kiöntöttem neki az italt. Én nem szerettem volna egy cseppnyi alkoholt sem ledönteni a torkomon, de mivel elég húzós napom volt és jelenleg úgy tűnt, hogy közel sincs a vége, magamnak is kiutaltam egy kis whiskyt.
- Bérgyilkos? - Apró kacaj tört elő belőlem,miután odaadtam a férfinak a poharat. - Most fog megsértődni, Zemo? - Belekortyoltam a saját itókámba. Megtámasztottam magam az íróasztalomon és a férfira pillantottam, figyelve, hogyan futtatja át ismét a tekintetét a sorok között. Ha megkérdezné, hogy a negyedik lapon a tizedik sornak mi a harmadik betűje, megmondanám. Kívülről fújtam a dokumentumot, a benne szereplő célszemély minden mozzanatának összes okáról, milyenségéről tudni akartam, arról is, hogyan veszi a levegőt és hány percet töltött a mosdóban felkelés után. - Az a dolga, hogy megtegye, amire kérem és én megadom, amire magának szüksége van. Ilyen egyszerű. És nekem most az kell, hogy ez a férfi legkésőbb holnaputánra halott legyen. - Nem láttam értelmét a mellébeszélésnek. Az orosz elárult minket, szembement a szervezet kívánalmaival, akadályozta a kutatás haladását és megrémítette azt a tudóst, akit nagy nehezen kapirgáltunk össze és az egyetlen volt, aki önként vállalta a fejlesztésekben való részvételt. Ritka kincs az ilyen munkaerő és fővesztés jár annak, aki keresztülhúzza a számításainkat, legyen szó a saját emberünkről vagy sem. - Nem lenne eredményes, ha házon belül intéznénk el. - Jelentettem ki. Én is szívesen bíztam volna olyan emberre, akit nem kell hívogatni, kérlelni, másik városba reptetni, de nem volt megoldható. - Chenkov ismeri a módszereinket, rögtön rájönne, hogy a fejét akarjuk és mivel maga hivatalosan nem a Hydra ember, hanem egy fantom, sokkal nagyobb esélye van, hogy golyót röpítsen a fejébe. Vagy ahová akar. - Megvontam a vállamat. A kivégzési módot eldöntheti ő, felőlem akár napokig is szórakozhat vele, ha van hozzá kedve és gusztusa.

akinek jár.. Very Happy

Vissza az elejére Go down

Helmut Zemo

∆ Hozzászólások száma :
6
∆ Kor :
47



A poszt írója Helmut Zemo
Elküldésének ideje Pént. 07 Szept. 2018, 19:03
Ugrás egy másik oldalra

Grace | Zemo

A kérdését hallva csak némán pillantottam rá, de a hallgatásom egyetértést jelentett. Remélem, hogy nem most fog ezen rossz szokásnak a rabjává válni. A társulásom a Hydrával nem filozófiai, erkölcsi alapú, egyszerű üzlet, aminek táptalajt a bosszú és a gyűlölet ad. Erős érzelmek, a történelem során többen is építettek már erre egész birodalmakat is.
Kényelmesen hátradőltem a székben, ahogy magamhoz húztam az asztalról a mappát, majd kinyitva azt olvasni kezdtem. Génmódosítás. Nem meglepő, hogy pénzt ölnek ebbe, sokan vannak így. Mióta a hősök korát éljük, mindenki akár magának egy személyi hőst. Nem reklámozzák, természetesen. Nem vetne senkire se jó fényt az, hogy olyan kutatásokat pénzel, ami emberalanyok tucatjainak kerül az életébe.
-Csak, ha nem fizet meg kellőképp.  – feleltem a nő szavaira, ahogy felpillantottam rá, mikor a felém nyújtott pohárért emeltem a kezem. Nem ez lenne az első eset, hogy embert kell ölnöm, és minden bizonnyal nem is ez az utolsó. Ugyanakkor, ingyen jó munkát végezni ostobaság. Ha valamiben az ember jó, akkor azt ki kell aknázni. – Na és az hol van?  – kérdezem ridegen, ahogy felpillantok Grace-re. – Nem látom az asztalán a Romanoff-ot. Sem Stark fejét. Hol van az, amire nekem szükségem van, Grace?  – direkt hívom a keresztnevén, elhagyva a formalitásokat. – Amit kér, egy megállapodás része, aminek a magára eső részét még csak nyomokban sem látom teljesülni. Ilyen egyszerű. – idézem az előbbi szavait, ahogy az asztalra dobom a mappát. – Ha holtan akarja … adja meg azt, amire szükségem van. Mutasson eredményeket! Az árulójuk … nem érdekel, a maguké. Az élet nincs ingyen, ahogy a halál sem. – csóváltam meg a fejemet, ahogy hátradőltem a székben. Ismerem a Hydrát. Nem barátaik vannak, hanem bábjaik, akiket felhasználhatnak. Ez ugyanakkor, ebben a szobában nem csak róluk mondható el.
-Maga tud róla a legtöbbet, igaz? – pillantok fel rá. Tekintve, hogy az ő ügye, ez is a logikus következtetés. – A golyó nincs ingyen. Velem jön Szentpétervárra. – jelentettem ki, hangomból pedig kihallhatta, hogy nem igazán áll szándékomban ezen vitatkozni. – Chenkov ismeri magát, könnyebb lesz hozzáférni, ha ott van. – pillantok rá, kíváncsian várva mennyire visszakozik az ötlettől. Ha szeretne egy hullát, akkor többet kell tennie, mint kérni azt.
  ez ám a köszöntés:P
Vissza az elejére Go down

Grace Werner

∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Kor :
44



A poszt írója Grace Werner
Elküldésének ideje Szomb. 22 Szept. 2018, 10:45
Ugrás egy másik oldalra

it's a mission... any question?

- Még a végén eléri, hogy én sértődjek meg. – Éles pillantást vetettem a férfira. Nem szerettem, hogy indokolatlanul gyanúsítgatnak, hamar elveszítettem a türelmemet, ha erre került a sor, ő pedig vékony jégen táncolt. A mai nap túlságosan fárasztó volt ahhoz, hogy értsem az iróniát, de nem akartam robbanni, mert szükségem volt a férfire. Számos képességgel rendelkeztem, már ami az emberek befolyásolását illeti, viszont sajnos a kétkezi munka és az élet fizikai elvétele nem volt része a repertoáromnak. Erre megvoltak a megfelelő beosztottaim, csakhogy Zemo különleges volt: addig dolgozott nekünk, amíg haszna volt belőle és néha úgy tudott viselkedni, mint egy hisztis liba. Mondjuk, ha az én családom halt volna meg, én is hisztis lennék.
- Pontosan tudta, mit vállal, amikor kezet ráztunk. – Világosítottam fel. Tisztában volt és van azzal, hogy a Bosszúállókig nemhogy nekem, de senkinek sem ér el a keze. Úgy védik magukat, mint senki, lehetetlen őket megközelíteni és teljesen mindegy lenne, ha egy zsebkéssel vagy hónapokig kigondolt és összerakott terv segítségével indulnék ellenük, úgyis veszítenék. A Hydra instabil állapotban tengődött és a fő feladatunk a megerősítése volt, amihez idő, erőforrások és személyi állomány kellett. A bosszú és az ellenség összeroppantása csak ezután következhetett. – Ha Romanoff vagy Stark fejét akarja látni, menjen el egy játéküzletbe és tépje le a babákról. Csak akkor tudok segíteni magának, ha hagyja és nem sürget. Jelenleg nincs senki ezen a bolygón, sőt, úgy tűnik a világegyetemben sem, aki el tudná intézni őket. – Még az a titán és kis világtizedelő mesterkedése is képtelen volt elpusztítani őket. Kezdtem azt hinni, hogy a Bosszúállók nem is annyira jó emberek, ha az univerzum sem tart rájuk igényt, hanem megrágta és visszaköpte őket, hadd viseljék a tetteik következményeit. Csekély vigasz ez ahhoz képes, amit velünk tettek, de a legszebb öröm még mindig a káröröm volt.
- Néhány napja ezzel az aktával kelek és fekszek, szóval igen. – Bólintottam a kérdésére. Sohasem titkoltam, hogy szerettem alaposan utánajárni a dolgoknak, felkészületlenül nem ugrottam bele a vízbe. Arról nem is beszélve, hogy indokolatlanul senki fejére nem tűzettem vérdíjat, ezért is láttam tisztábbnak kicsit több időt a férfi cselekedeteinek körbejárására. Érkezett már róla panasz, ám azt az álmaimban sem hittem volna, hogy egyszer ennyire keresztbe fog tenni nekünk. Nem maradt más, mint a teljes likvidálás, azzal tisztázódik a helyzet és pont kerül az ügy végére. – Én? Pétervárra? – Meglepődött kacaj tört fel belőlem s felhúzott szemöldökökkel fordultam a férfi felé. – Talán elfelejtette, de én nem vagyok terepügynök. Mindent elmondok és éppen ugyanennyi van leírva az aktákban is, mi szüksége van ott rám? – Az én komfortzónám az íróasztal, a konferenciaterem és a rendezvények helyszínei, nem szoktam bakancsot húzni és sötét raktárépületekbe besurranni. Se időm, se kedvem, abban pedig száz százalékig biztos voltam, hogy hátráltatnám az akciót.

akinek jár.. Very Happy

Vissza az elejére Go down

Helmut Zemo

∆ Hozzászólások száma :
6
∆ Kor :
47



A poszt írója Helmut Zemo
Elküldésének ideje Vas. 23 Szept. 2018, 18:48
Ugrás egy másik oldalra

Grace | Zemo

-Nagyhatalmú férfi lennék. – felelem a szavaira, rideg mosolyra húzva a szám. Nem estem abba a hibába, hogy azt higgyem, én és ők szövetségesek vagyunk. Nem, a legkevésbé sem. Üzlettársak vagyunk, a másik olyat tud kínálni, ami nekünk nehézkes lenne, és a szolgáltatásért cserébe valamit elvárunk a másiktól. Így működik a világ is, az emberek, a kapcsolatok.
-Ahogy maga is. – válaszoltam szinte egyből. – Én nem valamelyik irodában tespedő, beszűkült látókörű, fanatikus talpnyalójuk vagyok, akinek elég csettinteni, hogy a lábai elé boruljanak. – persze, kissé durva általánosítása és leegyszerűsítése a szervezetüknek, de nem is az volt a célom, hogy egy szervezeti és működési tanulmányt írjak róluk. Olykor, egy-egy üzlettárs abba a hibába esik, hogy túl sokat akar elvárni, túl kevés ellenértékért cserébe. – Nos, ez rám is igaz. A jó munkához idő kell, és kellő támogatás, információk. Nem a szervezetük tagja lettem, csupán egy támogató, aki a támogatásáért cserébe … szeretne eredményeket is látni. Legközelebb mutasson valamit, hogy közelebb került ahhoz, amit akarok. – nem érdekel, hogy hányan halnak meg. Azt akarom, hogy a Bosszúállók érezzék azt, amit én éreztem. A kétségbeesést, a kínzó bűntudatot, a tehetetlenséget, ami megbénítja az izmaikat, a fájdalmat, ami felemészti őket legbelül. Azt akarom, hogy apró darabokra essenek szét, hogy az árnyékuk is feléjük nőjön.
-Sok magányos éjszakája van akkor. – jegyzem meg. Persze, nem én vagyok az, aki ennek a szöges ellentétje lenne. A kiegyensúlyozott családi élet általában nem az olyan emberek kiváltsága, mint amilyenek mi vagyunk. De nem is lehet az olyanoké, mint a Bosszúállók. Nem, nem érdemlik meg azt, amit elvettek tőlem.
-Járt már ott? – kérdeztem kíváncsian, nem igazán törődve a kétkedő nevetéssel. – Ő. – fordítom felé az aktát, ahol a létesítmény egyik felelősebb biztonsági beosztásban lévő személyére bökök, bizonyos Igor-ra. – A sebezhető pont. Flörtöljön vele, beszéltesse, egy idő után megered majd a nyelve. Hatékonyabb, mint élve megnyúzni. – mondom, ahogy visszafordítom magam felé az aktát és tovább lapozom. A kínzás bár hatásos, egy szenvedő ember szavai soha nem hiteltérdemlők. Egy férfi, aki az ágyékával gondolkodik, és az ösztönei felülbírálják a józan eszét, annál inkább. – És szeretném szemmel tartani. Azt mondják, Szentpétervár lenyűgöző ilyenkor. Kihagyná? – pillantottam az aktákból a nőre. Igen nagy botorság lenne, az oroszok kissé … válogatósak, ha arról van szó, hogy kit engednek be az országukba. Nem mindennapi lehetőség az ilyen.
-Mit gondol, menni fog? Kicsit illegeti magát, az ujja köré csavarja, és észrevétlenül bejuthatunk. Egyszerűbb megölni valakit, aki nem tudja, hogy ott vagyunk. – árulom el azt a nyílt titkot. Erővel is meglehetne oldani, de az csak az erőforrások felesleges pazarlása volna. Minek ide több tucat fegyver, ha egy mutatósabb ruha is megteszi?
  érezzem magam kivételesnek?Very Happy
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

soldiers of different paths (Zemo & Grace)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Monsters - Zemo & Sin
» Helmut Zemo
» Lie preachers - Grace & Sin

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Európa :: Anglia :: London-